-Tudod a nem bántok senkit ígéretemet el is felejthetem. Felbosszantottál és ez volt a kedvenc szoknyám.
Egyenesen felé lépdeltem, a férfi csak mosolygott.
-Egyáltalán ki a rosseb vagy?
A férfi nem válaszolt csak felém irányította a nyalábokat. Egy hátra szaltóval ki kerültem, majd futásnak eredtem pontosan felé. Újból felém csapott ismét kikerültem, ez így ment egy darabig. Mindketten tudtuk ez csak az előjáték.
-A HYDRA embere?
Választ ismét nem kaptam. Nem támadott, nem beszélt csak védekezett. Mi a fene ez? Gondoltam magamban, elképzelhető hogy őt küldték a likvidálásomra. Merengésemből egy újabb ostor rángatott ki, de nem volt időm kikerülni. Arcom elé emeltem kezemet így védve magam, bár tudtam hogy ez nem sokat segít rajtam. A fájdalom nem érkezett meg. Éreztem, hogy az erőm elkezdett működésbe lépni. A lábam meggyógyult. Hát persze, gondoltam hisz a nyalábok energiából állnak. A testem pedig elszívta azokat. Támadóm, mikor meglátta a kéken világító szememet lekonyult arcáról a mosoly.
-Hát ez egyre jobb és jobb lesz!
Felnevettem, majd megindultam felé, az ostorait felém küldte, de ezzel csak azt érte el hogy feltöltődtem. Becsúsztam a férfi alá, hátához kerülve megkocogtattam a vállát. Hátrafordult én pedig megajándékoztam életem legszebb jobb horgosával. De itt nem fejeztem be a támadást, beletérdeltem a hasfalába, ahol a gépezet összefutott rajta. Egyesével tépdeltem le az ostorokat róla. Ütöttem, ahol értem nem tudott hozám érni. Megfogtam az arcát kiakartam szívni az életet belőle, de akkor kitisztult a fejem. Elengedtem.
-Nem éred meg.
Megindultam egy utca sarok felé, de akkor egy hangos gyerek sikoly hangzott fel. Hátra fordultam. A támadóm gúnyosan rám nézett, majd felvillantott egy nyalábot, amit nem téptem le, majd a gyerek felé irányította. Futottam a gyerekért, tudtam ha ezt most elszívom, a szervezetem nem fogja bírni azt a sok energiát, de meg kellett mentenem. Elértem a kisfiút, lehetett vagy 7 éves. Lerántottam a földre, majd testemmel ráborúltam. Nem éreztem a töltést. Árnyék vetült rám. Amerika Kapitány védelmezően magasodott felénk, pajzsával takart minket.
-Hála Istennek!- könnyebbültem meg.
- Ivan!-kiáltott oda-Nem ebben állapodtunk meg! Civilek veszélyeztetése miatt visszamegy a börtönbe.
-Steve. Miről beszélsz?
-Nem megyek vissza! So..
A férfi,mint megtudtam Ivan..nem tudta befejezni drámai zárását, mert Rogers elhajította pajzsát, ami rögtön ki is ütötte őt. A Kapitány a visszarepülő pajzsát hátára akasztotta.
-Jól vagytok?-nézett le ránk. Aprót bólintottam.
-Vagyis nem..-ráztam meg a fejem-...mi a franc volt ez?!
Steve nem válaszolt.Felálltam segíteni akartam a kisfiúnak de ő már rég nyúlcipőt húzott.
-Nat,hozd a repülőgépet.
-Steve!-rántottam meg a karját. -Magyarázd meg!
-Egy teszt volt, amit....- eddig figyeltem rá, ugyanis a bérgyilkosi tapasztalataim elvonták a figyelmem. Az egyik háztetőn mozgásra lettem figyelmes, felnéztem egy maszkos fekete hajú alak állt fent és engem bámult, majd lassú tapsra emelte kezét.
-.... véglegesen is közénk tartozol.
-Steve, ott fent.-leheltem meghökkenve,s ujjamal muttattam az irányt.
Rogers felkapta a fejét, de az alak már nem volt ott.