Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Arra keltem , hogy az oldalam fázik . Megfordultam és meglepődötten vettem észre , hogy Grey nincs mellettem . Azt vettem észre , hogy egy cetli volt odahányva az ágy melletti kis komódra .

" Mennem kell , majd beszélünk , xo Grey . " - állt benne .

Miután lefürödtem és felöltöztem , lementem a konyhába ahol csak a mamámat találtam .

- Jól aludtál drágám ? -kérdezte , miközben mutatta , hogy üljek le . Tettem amit intett . - Kérsz egy kávét ?

- Igen , kérlek , csinálnál nekem egyet ? - kérdeztem tőle és fél másodpercen belül ott volt előttem a kívánt ital .

- Greysonnak is csináljak egyet ?

- Nem kell . Eltünt mire felkeltem . - mondtam szomorúan .

- Minden oké köztetek ? - kérdezte tőlem miközben leült velem szemben és a kezemet kezdte el simogatni .

- Nem tudom . - vontam meg a vállaimat .

- Ezt hogy érted ?

- Úgy , hogy tegnap minden oké volt , el mentünk lőni , az is jól ment , aztán a papi behivatott az irodájába , velem is beszélt , megdicsért aztán mondta , hogy menjek ki , mert beszélni akart G-vel . Megvártam őt a kocsiba , és amikor kijött látszott , hogy valami baj van . Meg kérdeztem tőle , hogy mi és azt felelte rá , hogy semmi . Aznap alig ettünk valamit , szóval , amikor hazaértünk , megkérdeztem tőle , hogy csináljak e valami kaját vagy valami innivalót töltsek e neki erre meg tök flegmán válaszolt hogy nem kell és hogy fel megy aludni . Én kb. három percre rá mentem el , és addigra le volt fürödve és már feküdt . Amikor lefeküdtem mellé , oda sem bújt mellém , nem karolt át , pedig mindig át szokott . Ezekkel nem is lenne gond , de ezek közben olyan hidegen viselkedett velem , pedig nem is csináltam semmit . Olyan volt mintha csak kényszerből csinálta volna ezeket . - sirtam el magam a végére .

- Kicsim , nem lesz semmi gond . Szerintem próbáld meg megbeszélni ezt vele . Hogy ez mi volt . Megpróbálom én is kikérdezni apádat , oké ? - mondta vigasztalás képpen , miközben megölelt . - Mit szólnál ha elmennénk vásárolni ? - kérdezte tőlem mosolyogva .

- Oké , benne vagyok . - mosolyogtam vissza rá .Ki legyek én , hogy elvegyem anyám boldogságát ?!

- Fél óra múlva találkozzunk itt , oké ?

- Aki az utolsó , az fizeti a kávét a Starbucksban . - nyújtottam ki a nyelvem mosolyogva .

- Legyen . - mondta és elindult a szobájuk felé.

Mivel nem akartam utolsó lenni ezért én is felszaladtam a szobámba . Nem azért , hogy ne nekem kelljen fizetnem , hanem mindig azt hallgatom a mamáéktól hogy mindig rám kell várni .

Gyorsan levettem a pizsamámat , beálltam a zuhany alá és a lehető leghamarabb lefürödtem . Ahogy kiszálltam megtörölköztem , összefogtam egy kócos copfba a hajam . A gardróbomba battyogtam és felvettem egy egyszerü fekete farmert , egy feliratos fehér pólót , ezekhez egy bőrkabátot és egy fehér Nike cipőt . Sminket letudtam a szempillaspirállal és egy vörös rúzzsal . Hála a mindenhatónak , a foltjaim már nem észrevehetőek . sikeresen elkészültem 25 perc alatt . Amikor leértem az előszobába , meglepődve vettem észre , hogy ebben a huszonöt percben , apám emberei ellepték az egész szobát . Persze Grey nem volt közöttük . Amikor észrevették , hogy megyek lefelé , felém fordultak és kórusban köszöntek .

- Jó napot asszonyom . - mondták szinte már-már üvöltve .

Én erre csak egy biccentéssel intettem vissza . Mivel a mamát nem láttam sehol , ezért büszkén megveregettem a vállam . Persze , mindezt képzeletben . Egy gyújtót elvéve a kis asztalról mentem ki . Muszáj rágyújtanom . Egyszerüen érzem és hallom , ahogy a testem a nikotinért kiáltozik . Kivettem egy szál cigit a dobozból és meggyújtottam azt . Az első két slukk után már éreztem , hogy kezdek megnyugodni . Amikor már a háromnegyedénél jártam amikor anyu kijött . Amikor meglátta , hogy dohányzom , az arcán egy pillanatig észrevehető volt a csalódottság . De ahogy jött neki ez az érzés , úgy ment is .

- Tudom , hogy le kéne szoknom de egyszerüen nem birok . - nyomtam el a csikket . - Melyik kocsival megyünk ? - kérdeztem tőle , miközben a távirányitóval nyitotta ki a garázsajtót.

- Melyikkel szeretnél ? - kérdezte tőlem .

- A zölddel . Azt úgy is olyan ritkán használjuk . - utaltam az UV zöld szinü Lambo-ra .

- Akkor menjünk azzal . - sétált oda a kulcsos dobozhoz és vette ki az emlitett kocsi kulcsát . - Akarsz vezetni ? - kérdezte tőlem . Hálával tartozom mindenkinek , főleg a sorsnak , hogy ilyen anyukát adott nekem . Néha úgy érzem magam , mintha nem is az anyámmal lennék , hanem egy barátnőmmel .

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro