Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10°


Ahol apám 1974-es mustang-ja állt amibe előszeretettel belelőttem a fél táramat.
Beültem a kocsimba , a kesztyűtartóba betettem a pisztolyt , kigurultam és elhajtottam erről a pokoli helyről . Ha valakinek ezeket a dolgokat elmondanám vagy azt gondolná , hogy dilis vagyok , vagy pedig , hogy megbolondultam. De miért is ? Vajon azért mert szembeszállok az apámmal aki valószínűleg fél perc alatt megölne vagy megkínozva ? Lehet , de nem hagyhatom hogy az üzleti ügyei miatt anyát vagy engem veszélyeztessen a hülyeségeivel .
Nem kellett 20 perc , hogy odaérjek a bázisra . Kiszálltam és futva tettem meg azt a távot ami a kocsi és a vizsgáló között van . Amikor beléptem a terembe azt láttam , hogy a barátomat altatás nélkül műtik . Valószínűleg azért mert túl gőgös ahhoz , hogy altatást vagy fájdalomcsillapítót kérjen . Amikor meglátott a doki egyből hozzám intézte szavait .
- Szép lövés volt , rendesen belefúródott . Ha bent akarsz maradni akkor maradj ott vagy ülj le arra a székre . -mutatott az asztala mellé , távol a műtőasztaltól .
- Hadd Jöjjön ide . - mondta Gray a dokinak , aki egy bólintással és szájhúzással engedte .
- Először fertőtlenítsd le a kezeid .
Odamentem a csaphoz ahol alaposan megmostam a kezem majd mellé siettem.
- Annyira nagyon sajnálom hogy ezt tettem veled. - zokogtam mialatt fogtam a kezét.
- Semmi gond . Már nem számít. - mondta miközben a doki sikeresen kivette belőle a golyót .
Szerencsére nem kellett sok , és végzett vele.
-Adjon neki egy kis fájdalom csillapítót . - intéztem szavaimat a doktorúrhoz , mire ő tette amit kértem.
Nem kellett 2 perc és a morfium megkezdte hatását. G látszólag jobban lett. Igaz , csak egy kis ideig , de az is elég.

[ ] 2 nappal késöbb

- Hogy érzed magad ? - kérdeztem miközben kisegítettem őt az ágyból.
- Voltam már jobban is . De egyébként büszke vagyok rád. - mosolygott rám ahogy leült.
- Miért is ? Hogy majndem megöltelek ? - tettem le elé a megrakott tányérját.
- Majdnem. Hogy volt annyi lelki erőd , hogy vissza lőj. Hogy nem pánikoltál be . A reakciód gyors volt . És hidd el azok a srácok bántottak volna téged és édesanyádat is. A parancs szent , és nem engedhetjük meg magunknak.
- Te igazán nemet mondhattál volna .
- Igen , és mondtam is . De amikor közöltem vele akkor kiröhögött ès felhívta az egyik embert . Az pedig egyből mutatta a családom házát , ahogy figyeli.
- Akkor mondta ezt miután kiküldött engem az irodájából ?
- Igen. Látta , hogy tudsz lőni a teremben. Kiváncsi volt , hogy éles helyzetben , hogy tudod használni a tudásod.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro