Kedves Bell!

Mivel már végeztem a Roxfortban, McGalagonynak évvégéig lekellett adnom a kapitányi pozícióra javasolt embereim nevét. A te nevedet és Angelinaét adtam meg. Ezzel az üzenettel csak szólni szeretnék, hogy ne lepődj meg, ha szeptemberig kiderülne, hogy te lettél a kapitány. McGalagony biztos vagyok benne, hogy a megfelelő döntést fogja hozni!

Ne haragudj, hogy nem tudtam szólni júniusban. Túl elfoglalt voltam RAVASZ-szal.

Oliver Wood

A levelet azonnal átmásoltam magamnak egy másik papírra kézzel (mivel ugye nyári szünetben nem varázsolhatok, amíg be nem töltöm a tizenhetet), majd az eredetit betettem egy új borítékba, és írtam még hozzá pár sort. A levelet Fred és George nevére címeztem. Biztos irigykedni-, és egyben örülni fognak a hírnek.

***

Kedves Dumbledore professzor úr!

Ne haragudjon, hogy nyaralás közben zavarom, de ma hajnalban megfájdult a sebhelyem.

Őszinte tisztelettel,

Harry Potter*

Életemben nem nevettem olyan hangosan, mint amikor Harry piszkozat levelét elolvastam. Szó szerint csapkodtam a lábam könnyező tekintettel, és ez csak rosszabb lett, amikor kinyitottam a szemem és ismét lenéztem a betűkre. Röhögő görcsben szenvedtem, Harry pedig megunva a reakciómat fejen csapott egy párnával, majd unottan visszafeküdt az ágyunkra.

- Tudod, Harry... - törölgettem a szemem. - Sajnálom, hogy fáj, meg remélem tényleg nincs semmi baj és Voldemort még mindig távol van tőled, de... - kezdtem ismét nevetni. - ...de ezt küld el Dumbledore-nak. Könyörögve kérlek. Elakarom olvasni mit válaszol erre - feküdtem le nevetve Harry mellé, mire ő belenyögött a párnába.

- Azt mondta szóljak neki, ha megint fáj...

- Írj inkább Siriusnak. Hátha valami jó tanácsod ad - vontam meg a vállam, miután befejeztem a nevetést.

***

Mrs. Weasley levelet küldött Vernon bácsiéknak, miszerint Mr. Weasleynek sikerült jegyeket szereznie a Kviddics Világkupa döntőjére és, hogy szeretnének minket elvinni, plusz a szünidő maradék részét szívesen vették volna, ha náluk tölthetjük. Vernon bácsi liluló arca alapján már kezdtem temetni a dolgot, hogy nem fog minket elengedni, amikor Harry elővette az aduászt.

- Jól van, szóval nem engedsz el a meccsre. Akarsz még mondani valamit, vagy felmehetek végre a szobámba? Szeretnék befejezni egy levelet. Siriusnak írok... tudod a keresztapámnak * - Vernon bácsi arckifejezése Harry szavait hallva eltorzult félelmében.

- Szóval... szóval levelet írsz neki? * - Harry rám nézett a szemem sarkából, mire én is beszálltam a szórakozásba.

- Ó, még szép, hogy ír Siriusnak! Én is szoktam... mellesleg jó is, hogy felhoztad Harry! Nekem is bekell fejeznem a levelem Remusnak.

- Ki az a Remus? - kérdezte homlok ráncolva Vernon bácsi és a félelem fokozódott az arcán.

- Ó, nos... az én keresztapám. Sirius legjobb barátja - mosolyodtam el. - Tudod... ő még veszedelmesebb tud lenni, ha azt gondolja, hogy esetleg baj van... vagy Harrynek van baja.

- Miért ő is egy sorozatgyilkos bűnöző, mint az a Sirius? - kérdezte fintorogva, bár a félelem nem tűnt el az arcáról.

- Nos, nem. Ő egy vérfarkas - vontam meg a vállam. Vernon bácsi arcából kifutott a vér.

- Ne viccelődj velem, te lány! - mondta haragosan.

- Viccelődni? Szerinted ilyennel viccelnék? Azt gondolod, ha vannak boszorkányok, varázslók...és még házimanók is... akkor vérfarkasok nem léteznek? - kérdeztem gúnyosan. Vernon bácsi néma csendben maradt, Harry pedig elégedetten nézett rám.

- Na siessünk, bekell fejeznünk a levelet... még a végén azt hiszik valami baj van - kacsintott rám Harry.

- Jól van, jól van... nem bánom. Elmehettek arra az ostoba kupadöntőre... de csak, ha értetek jönnek azok a Weasley-ék. Nekem nincs időm titeket furikázni a fél országon keresztül! Felőlem ott is maradhattok a szünidő végéig. A keresztapátoknak pedig... megírhatjátok, hogy elengedtelek titeket - Harryvel összevigyorogtunk az ítélet hallattán, majd némán kivonultunk az ebédlőből.

- Csak képzeld el, ha elmondanád nekik, hogy párszaszájú vagy - suttogtam, mire Harry alig bírta visszatartani a nevetést.

- Kábé úgy reagálnának, mint Piton, amikor megtudta - kuncogott.

- Nem, szerintem rosszabbul - vigyorogtam. Piton, amikor megtudta párbajszakkörön Harry tudását nagyon kivolt akadva, bár egyáltalán nem vagyok ezen meglepve, hisz én is hasonlóképp reagáltam.

Amikor kinyitottuk az ajtót a hallgatózó Dudley-val találtunk szembe magunkat, aki kissé megtorpant a hirtelen ajtó nyitástól.

- Na mi van, Dudley? - néztem rá a bambaképű fiúra.

- Szuper reggeli volt, mi? Degeszre ettük magunkat! * - vigyorgott Harry, közel lépve Dudley-hoz, aki már szinte rémülten nézett minket.

- Na gyere, írni akarok Frednek és George-nak - siettem felfelé a lépcsőn.

***

Sietve rontottunk be a nappaliba, ahonnan Dudley rémülten menekült ki.

- Mi történt? - kérdeztem. Vernon bácsi és Petunia néni szótlanul, dühösen meredtek a díszkandalló felé, ami mögött bevolt deszkázva az igazi. Azonnal összeraktam a fejemben, hogy mégis mi folyik éppen: mivel a kandalló bevan deszkázva nem tudnak varázslók bejutni rajta.

- Au! Fred, ne! Menj vissza, menj vissza, itt nem jutunk ki. Biztos eltévedtünk. Szólj George-nak, hogy ne- AU! Vigyázz George, itt nem férünk el, gyorsan menj vissza, és mond meg Ronnak...*

- Talán hallanak minket, apa. Lehet ki is tudnak minket engedni!

- Harry, Anabell! Hallotok minket? - szólalt fel Mr. Weasley Fredre hallgatva és dörömbölni kezdtek. Petunia néni és Vernon bácsi azonnal elénk ugrottak és dühösen meredtek ránk.

- Mit művelnek ezek?! * - bömbölte Vernon bácsi a képünkbe. - Mi ez a téboly?! *

- Nos... - nem tudtam folytatni, mert az ajkamba kellett harapnom, hogy ne nevessem el magam.

- Semmi csak... Hop-porral akartak eljönni * - felelte Harry a nevetéstől elcsukló hangon. - A varázslók tudnak a tűzben utazni... de ti befalaztátok a kandallót... Egy pillanat * - mondta, majd a kandallóhoz sétált, miközben én a számra tettem a kezem, hogy elrejtsem óriási vigyoromat. - Mr. Weasley! Hall engem? * - Mr. Weasley lepisszegte Fredet és George-ot, majd fülelni kezdett. - Mr. Weasley, én vagyok az, Harry... A kandallót befalazták. Nem lehet bejáratnak használni. *

- Teringettét! * - hallatszott Mr. Weasley hangja. - Mi a csudának falazták be a kandallójukat? *

- Mert elektromos tüzet használnak * - magyarázta Harry.

- Nahát, tényleg? Azt mondod elektromosat? Aminek villásdugó van a végén? Ez fantasztikus, muszáj megnéznem! - lelkendezett Mr. Weasley, mire ezúttal halkan felnevettem, aminek hála kaptam egy szúrós tekintetet Petunia nénitől és Vernon bácsitól.

Hirtelen Ron hangja is beszállt a beszélgetésbe.

- Hogy kerülünk ide? Elszúrtunk valamit? * - kérdezte meglepődve.

- Á, dehogy * - hangzott Fred gúnyos válasza, mire ismét szájon kellett magam csapnom. - Ebbe a sötét lyukba készültünk, okostojás. *

- Elbulizunk itt, mint heringek a dobozban * - vágta rá George, mire hangosan felnevettem.

- Á, ismerem én ezt a nevetést! Bell, mi újság a túloldalon? - hallottam Fred jókedvű kérdését, mire alig bírtam abbahagyni a kacagást.

- Elég legyen fiúk! Hagyjatok gondolkozni... nos igen... nincs más megoldás. Álljatok félre ott kint! - hallottuk Mr. Weasley kiabáló hangját.

- Lassan a testtel, uram! Elárulná, hogy mire kész...*

Egy hatalmas robaj szakította félbe Vernon bácsi kérdését, és törmelék töltötte be a szobát, majd a deszkák is kirepültek a helyéről. Fred, George, Ron és Mr. Weasley porosan kiléptek a befalazott kandallóból, majd jókedvűen, a piszkos kinézetükkel nem foglalkozva körbepillantottak. Mr. Weasley azonnal magyarázkodásba kezdett, elnézését kért, és felajánlotta, hogy mielőtt elmennek eltakarít, de a ledöbbent és félelemmel teli Vernon bácsi és Petunia néni nem szólt semmit. Ezután az ikrek felajánlották, hogy lehozzák a cuccainkat a szobából, de volt egy olyan érzésem, hogy ez csak azért van, mert szeretnék Dudleyt látni és valamivel megszivatni őt. Teljesen érthető volt az indítékuk, így vigyorogva figyeltem ahogy elindulnak kifelé a nappaliból. Ismerték a járást, mert Harry másodikos évében megszöktettek minket a Ford autójukkal. Az is egy érdekes év volt... akkor ismerkedtünk meg Dobbyval is, kár, hogy azóta nem láttam azt a barátságos manót. Igaz, akkor még eléggé idegesítőnek gondoltam.

Amíg a fiúk a csomagjainkért mentek, és mivel Vernon bácsiék nem mertek megszólalni, Mr. Weasley elkezdte megvizsgálni az elektromos kandallót.

- Bizonyára azok is elektromossággal működnek... Á, igen, ott van a villásdugó. Jómagam gyűjtöm a villásdugókat * - jegyezte meg. - Meg az elemeket. Gazdag elemgyűjteménnyel büszkélkedhetem. A nejem bolondnak tart a hobbim miatt, de mit tegyek, ha egyszer ez érdekel * - Vernon bácsi arckifejezése azt árulta el, hogy egyetért Mrs. Weasley-vel, de továbbra is némaságot fogadott.

Ezután Dudley visszatért a szobába, próbálva elbújni az apja háta mögé sikertelenül. Őt követte Fred és George, és ahogy meglátták Dudleyt gonosz vigyor ült ki az arcukra, majd rám villantották mosolyukat. A fejemet rázva elindultam a kandalló felé, amiben közben Mr. Weasley tüzet gyújtott Petunia néni és Vernon bácsi szeme láttára.

- Indulj, Fred * - adta ki az utasítást Mr. Weasley.

- Megyek * - bólintott Fred. - A fenébe... egy pillanat... * - a zsebéből egy zacskónyi édesség esett ki, és szétgurult a szobába. A karamellnek tűnő édesség színes csomagolásokban voltak, hogy senki tekintetét se kerülje el. Fred feltűnően vidáman gyűjtögette össze az édességeket, amit George visszatartott mosollyal nézett a szeme sarkából. Ezek készültek valamire, és ez a tény boldog izgatottsággal fogott el. Igazán hiányoztak már a legjobb barátaim.

- Az Odúba! * - kiáltotta George, majd a zöld lángok között eltűnt. Őt aztán Ron követte, miközben Harry már felsorakozott mögé.

- Hát akkor... viszlát * - búcsúzott Harry.

- Viszlát - mondtam én is, bár én már siettem volna, a közeledő Dursley hisztéria elől. Nem tudtam, hogy az ikrek mit terveznek, de az sosem teljes mértékben jól sül el.

Hirtelen Mr. Weasley megállított minket és visszatolt.

- A gyerekek elköszöntek maguktól! Talán nem hallották? - kérdezte komoran Mr. Weasley.

- Nem érdekes * - dörmögte Harry.

- Tényleg semmi gond... gyerünk... - motyogtam.

- Az unokaöccse és unokahúga legközelebb jövő nyáron jön haza - szólt szemrehányóan Mr. Weasley Vernon bácsi felé, majd Petunia nénire nézett. - Mégis csak el kellene tőlük köszönniük, nem? - Vernon bácsi arca eltorzult. Látszólag fizikai fájdalommal járt neki az a tény, hogy egy efféle szerzet oktatja őt ki a saját házában.

- Isten veletek - mondta ki nagy nehezen Vernon bácsi.

- Viszlát jövőre * - bólintott Harry, én pedig némán biccentettem feléjük.

Harry már éppen belépett a tűzbe, amikor megtörtént a baj. Petunia néni felsikoltott, és egy hörgés hallatszódott Vernon bácsi háta mögül.

- A francba - motyogtam. - Harry menj, menj! - hessegettem el őt, mire ő értetlenül próbált a fejem fölé nézni, de ugráltam, hogy véletlenül se terelődjön el a figyelme. - Majd elmondom, MENJ! - próbáltam túl kiabálni Petunia nénit. Harry végül eltűnt a zöld lángok közül, én pedig a vigyoromat próbálva elrejteni visszafordultam.

- Ne féljenek, megtudom gyógyítani! * - harsogta Mr. Weasley és előreszegezett varázspálcával elindult Dudley felé, akinek a nyelve félméteresre nőtt és vörös színűre változott. Fred és George karamellájának csomagolását szorongatta a húsos öklében.

- Te falánk barom! Mindenkinek az édességét betömöd a képedbe? - csaptam a homlokamra végig nézve rajta.

- HOGY MERÉSZELED ÍGY HÍVNI DUDLEY-T!? - csattant fel Petunia néni még jobban.

- Nem kell félniük! Egyszerű rutinművelet... a karamell okozta... Fred fiam a bűnös... nagy mókamester... de semmi baj, egy szimpla bővérbűbáj! * - bizonygatta Mr. Weasley, viszont a Dursley család egyre hangosabban bömbölt. - Menj, Bell! Majd én elrendezem! Siess! - nem is kellett kétszer mondania, gyorsan belemarkoltam a kandalló előtt felejtett zsákba, majd egy maréknyi port kihúzva beledobtam a lángok közé. A tűz azonnal zölddé változott, majd sietve felmarkoltam még egy adagot, és a lángok közé lépve elkiáltottam magam.

- Az Odúba!

Amikor megérkeztem a visszatartartott levegőt kiengedtem és mélyet szippantottam az ismerős illatból.

- Anabell, drágám! De jó látni! - jött elém azonnal Mrs. Weasley és szorosan átölelt. - Jaj, már megint lefogytál! Azonnal sipirc a konyhába enni! - rázta a fejét, miközben végig nézett rajtam. - Harry már ott van - tette hozzá, mire boldogan elmosolyodtam.

- Maga mindig gondoskodik rólam és az öcsémről, köszönjük - feleltem, mire Mrs. Weasley meghatódva csak legyintett egyet és mosolyogva figyelt ahogy elindulok a konyha felé. Amikor beértem a szobába Ron, Hermione, Ginny, Fred, George és Harry már ott ültek és vígan ettek. Az érkezésemre mindenki felnézett és mosolyogva intettek, amíg Fred és George kissé aggódtak.

- Fiúk... az apátok még ott maradt, hogy kicsit rendbe tegye a dolgokat...

- Mekkorára nőtt? - kérdezte vigyorogva Fred.

- Kábé félméteresre. Mégis mit adtatok neki? - kérdeztem.

- Nyelvnyújtó nyalánkságot - felelte kuncogva George. - Egy új fejlesztésünk...

- Majd később elmeséltek róla mindent, de ha megérkezik apátok és szól anyátoknak...

- FRED ÉS GEORGE WEASLEY! - végig sem tudtam mondani, már hallottuk Mrs. Weasley kiabálását.

- O-ó! - nyelte le az utolsó falatot George, majd egyszerre Freddel felpattantak és futásnak indultak.

- AZONNAL IDEGYERTEK! - hallottuk Mrs. Weasley hangját, miközben utánuk indult. A hasamat fogtam a nevetéstől és alig bírtam ki, hogy ne essek le a földre a nagy röhögésben.

- Mi történt? - kérdezte Harry, Hermione, Ron és Ginny egyszerre, de válaszolni még mindig nem tudtam, mert a röhögőgörcs nem akart alább hagyni.

***

Az előző nap olyan viccesen telt, hogy este mosolyogva hajtottam le a fejem Ginny szobájában, Hermione társaságában. A fiúk beavattak a Weasley Varázsvicc Vállalat tervükbe és azt mondták, hogy szívesen bevesznek harmadikként. Persze mondtam nekik, hogy nem biztos, hogy ez a tervem a jövőre nézve, de egy b tervnek tökéletesen megfelelt. Emellett megvicceltük az éppen munkába álló Percyt, akinek 'titkos jelentést' kellett írnia a Minisztériumnak. Többször is megijesztettük őt varázspetárdákkal, amit bedugtuk az ajtaja alatt, és mindig kislányosan sikoltott fel tőlük. Ezt eljátszottuk vele háromszor, de utána már ment Mrs. Weasley után, így vége lett a dolognak. Annyit nevettem aznap, hogy teljesen izomláz lett a hasamban másnapra.

- Jó reggelt, drágáim. Keljetek, nem sokára indulunk! - költött fel lágy hangon Mrs. Weasley. A szememet alig bírtam kinyitni a fáradtságtól, mégis izgalom töltötte el a mellkasom. A Kviddics Világkupa döntője...

_________________________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyv idézete. Minden érdem J. K. Rowling-é.