Fleur azonnal hozzá látott, hogy ellássa Hermionét és Ollivandert, akik a legsebesültebbnek néztek ki. Bill azonban ott maradt velünk az előszobában, és a kezében a pálcáját szorongatta.

- Megmagyaráznád, hogy miért hoztad ezt a halálfalót a házamba? – kérdezte Bill sötéten, fél szemmel végig Perselust figyelve.

- Harry, Ron, kérlek menjetek be a házba, később elmagyarázzuk nektek is – néztem az öcsémre parancsolóan, azonban se ő, se Ron nem mozdult. Billre pillantottam, aki végül a szoba felé biccentett, így Ron végre engedelmeskedett, de Harry így sem.

- El sem hiszem, hogy ezt mondom, de neked Potter sokkal hosszabb magyarázattal fogok szolgálni – nézett Perselus fáradtan Harryre. – Menj be, később tisztázok veled mindent.

Harry furcsa arckifejezést vágva, nehezen, de bement a házba. Így már csak én, Perselus és Bill maradtunk az előszobában.

- Szóval? – vonta fel a szemöldökét Bill. Már nyitottam volna a szám, hogy magyarázkodásba kezdjek, de meglepődve fordultam Perselus felé, amikor ő kezdett el beszélni helyettem.

- Dumbledore kérte meg, hogy öljem meg őt – mondta, Bill pedig felhorkantott.

- Miért kért volna ilyet?

- Mert haldoklott – vágta rá keményen, amitől elállt Bill szava. 

- Szóval... – fordult vissza felém Bill. – Amit a gyengélkedőn elmondtál...

- Fleur beszámolt róla? – kérdeztem érdeklődve, mivel Bill akkor eszméletlenül feküdt Greyback miatt.

- Mindenről – bólintott.

- Igen, mindenben igazam volt – feleltem, Bill pedig gondterhelten megdörzsölte a homlokát.

- Tisztázzuk – nézett megint Perselusra. – Letetted a Megszeghetetlen esküt... – meglepődve hallottam, hogy tegező viszonyban vannak. – Szóltál róla Dumbledore-nak, aki megkért, hogy bármi is történik, neked kell őt megölnöd, hogy megmentsd Malfoy seggét – Perselus gúnyos mosollyal bólintott. –, mindezt azért, hogy még jobban megbízzon benned Tudjukki, igazgatóvá tegyen, és védelmezhesd a Roxfortot. – Perselus ismét bólintott. – Bell gyanakodott, hogy nem Dung ötlete volt a Százfűlé-főzet álca. Te adtad neki a tippet?

- Igen – válaszolta. Bill rám nézett.

- Te pedig ezt tudtad, mert utána jártál.

- Ezt miből gondolod? – lepődtem meg.

- Dung beszámolt róla, amikor találkoztunk pár hónapja. Nem akartam megkérdezni, hogy mit derítettél ki, mert tudtam, hogy ha fontos lenne, akkor beszámolnál róla a Rendnek.

- Megígértem Perselusnak, hogy nem mondok semmit, hogy fenntarthassa az álcát – húztam el a szám. Bill ismét Perselus felé fordult.

- Amikor a húgomék elakarták lopni a kardot, szándékosan küldted Hagridhoz őket büntetőmunkára?

- Igen – válaszolt kissé nehézkesen. Bill elmosolyodott.

- Köszönöm. Megmentetted a húgomat Carrow-ék kínzásától – mondta őszintén, amin Perselus meglepődött. Nem volt a hálálkodáshoz szokva. – Azonban most, hogy már nincs meg az álcád, mi lesz a Roxforttal? – kérdezte, nekem pedig egyszeriben csak kiszáradt a szám.

Belerángattam ebbe Perselust, anélkül, hogy belegondoltam volna az ártatlan diákok életébe.

- Ez itt a gond, hogy nem tudom. Jó lenne Potterrel minél hamarább beszélnem – mondta közömbösre véve a figurát Perselus, Bill pedig szó nélkül utat engedett neki a házba, engem azonban megállított.

- Mi történt? – olvastam azonnal a tekintetéből. Tudtam, hogy ezúttal nem Perselusról volt szó.

- Mindenkit kihoztam az Odúból * – kezdett bele a magyarázkodásba, egyenesen a közepébe vágva. – Átköltöztettem őket Murielhez. A halálfalók most már biztosra tudják, hogy Ron Harryvel van, úgyhogy alighanem rászállnak a családra – elszorult a torkom, és éreztem, hogy minden porcikám reszketni kezd. – Apa mondta, hogy csak idő kérdése volt. Mi vagyunk a legismertebb véráruló-család az országban.

- Fred és George is ott van? – kérdeztem, Bill pedig bólintott, amitől egy kő leesett a szívemről. – Őket is Fidelius-bűbáj védi? – néztem rá aggódva.

- Igen. Apa a titokgazda. Itt pedig én vagyok. Persze egyikünk se járhat munkába, de ez most a legkisebb baj. Ha Ollivander és Ampók jobban lesznek őket is átköltöztetjük Muriel nénihez. Itt elég szűken vagyunk, ott azonban van bőven hely. Ampók lába hamar rendbejön, Fleur Pótcsont-rapidot adott neki – nem is realizáltam, hogy a kobold megsebesült, annyira siettem, hogy mindenkit fedezékbe hozhassak. – Becslésem szerint egy óra múlva átszállítjuk őt...

- Ezt mond meg Harrynek is, lehet beszélni akar majd vele – mondtam.

Belépve a ház nappalijába, láttam, hogy Harry, Ron és a kissé kába Hermione éppen Ollivandertől jönnek ki. Perselus eléjük lépett, és amikor Harry dühösen elakart mellette csörtetni, Perselus megragadta a vállánál fogva, majd berángatta egy másik szobába. Ron és Hermione ijedten néztek utána.

- Ne aggódjatok, csak beszél vele – legyintettem, azonban Ron és Hermione nem tűnt megkönnyebbültnek.

***

Amikor egy óra múlva se jöttek ki a szobából, kezdtem aggódni. Úgy döntöttem végül, hogy bemegyek utánuk, faképnél hagyva Ront, Hermionét, Deant, Lunát és Billt és Fleurt. Felmentem a szobába, majd bekopogtam. Nem jött válasz, így lassan benyitottam, és aggódva néztem rájuk. Perselus az ablakon bámult kifelé, míg Harry a fejét fogva ült az ágy szélén.

- Minden rendben? – kérdeztem halkan, miközben bezártam az ajtót.

- Igen – motyogta Harry fel sem nézve.

- Mit mondtál neki, Perselus? – néztem rá, ő pedig végre felém fordult.

- Mindent – mondta őszintén.

- Ezt kifejtenéd? – ültem le a sarokban lévő karosszékbe.

- Meséltem neki Lilyről, Jamesről, Sirius Szellemszállásos ''viccéről'', hogy mikor és miért álltam át a Sötét Nagyúr oldalára, rólunk – itt megdobbant a szívem. –, Dumbledore-ról és a Harrynek szánt feladatáról – sorolta fel Perselus.

- Hát... akkor nem csodálkozok, hogy bent voltatok egy óráig – köszörültem meg a torkom. – Dumbledore adott még egy feladatot Harrynek? – kérdeztem.

- Nem! – vágta rá Harry felkapva a fejét. – Csak megvitattuk az eddigi feladatot – pillantott Perselusra. Mintha némán kommunikáltak volna, pár másodpercig fenn tartották a szemkontaktust.

- És halattatok valamire? – tettem fel egy újabb kérdést.

- Bellatrix széfjében lesz egy horcrux. Biztos vagyok benne – állt fel Harry. – Be kell törnünk a Gringottsba.

- Azt mégis hogyan fogjátok csinálni? – hebegtem döbbenten.

- Megoldjuk – próbált megnyugtatni Harry. – Azonban, ha lebukunk, Tudjukki tudni fogja, hogy mit csinálunk.

Perselus hirtelen felszisszent, és akaratlanul is térdre rogyott. Harryvel egyszerre fordultunk felé, én pedig azonnal hozzá siettem.

- Perselus, mi történt? – pánikoltam, miközben leguggoltam elé, és a két kezemet a vállára tettem.

- Tudja – nyögte fájdalmasan. – Tudja, hogy elárultam őt – szorongatta a bal alkarját. Felnéztem Harryre, aki meglepetésemre aggodalmas arccal nézett le Perselusra.

- Beszélnem kell Ampókkal és Ollivanderrel. Utána kitalálok egy tervet Hermionéval és Ronnal. Gyorsan kell cselekednünk – hadarta Harry. Perselus arcából ítélve úgy tűnt a fájdalom enyhült. – Köszönök mindent, Piton professzor. Remélem, ha ennek vége, tudunk még pár szót váltani – húzta óvatos mosolyra a száját Harry, ami melegséggel töltötte el a mellkasom.

- Úgy lesz, Potter – ha nem éppen egy háború kellős közepén lettünk volna, majd kicsattantam volna az örömtől. Az öcsém és a szerelmem kibékültek. Ennél többet nem is kérhettem volna.

***

- Sárvérű vagyok, aki büszke rá, hogy az! Ebben az új rendszerben engem semmivel sem tartanak többre, mint magát, Ampók! Nem véletlenül engem kínoztak meg Malfoyék házában! *

Perselus összeszorított állkapoccsal hallgatta végig Hermione szavait, és életében először nem ingerülten nézett rá, mint anno a mindentudó okoskára, hanem mint egy bátor nőre, akit éppenséggel sajnált.

Megszorítottam a kezét, mire rám nézett. Apró mosolyra húztam a szám, ő pedig feszülten sóhajtott egyet, szintén megszorítva a kezem.

Ampók azt mondta, hogy megfontolja, hogy segít-e az öcsémnek, így magára hagytuk őt, és helyette Ollivander szobájába mentünk át.

Először Harry szerette volna megjavíttatni vele a ketté tört pálcáját, ami még Nagini miatt ment tönkre Godric's Hollowban, azonban Ollivander sajnos nem tudott neki segíteni. Jó hír volt viszont, hogy Harry elnyerte Draco-ét, így nem maradt pálca nélkül.

Nem tudtam mire mennek ki Harry kérdései, de feszülten figyeltem.

- Akkor tehát nem szükséges megölni az előző tulajdonost ahhoz, hogy az ember egy pálca igazi birtokosa lehessen? *

- Potter, miről beszélsz? – zendült Perselus hangja, Harry azonban nem nézett rá.

- Vannak legendák... legendák szólnak egy olyan pálcáról, amelyet gyilkosság útján öröklődik.

Ollivander teljesen elsápadt. Véreres szemei félelemmel teltek meg, és egyszeriben kerülni kezdte Harry pillantását.

- Csak egy olyan pálca van * – suttogta az öreg pálcakészítő.

- És az az egy nagyon érdekli Tudjukkit, igaz? * – szólt Harry, de kérdése inkább hangzott kijelentésnek.

- Nem lehet – motyogta Perselus. A fejemet Harry és Perselus között kezdtem kapkodni.

- Mégis miről beszéltek? – rémültem meg, majd egyszer csak eszembe jutott. – Harry! – fordultam elkerekedett szemekkel az öcsém felé. – Ugye nem... ugye a Pálcák Ura legendája nem igaz?!

Felrémlett előttem a Godric's Hollow-i sír, amin a Halál ereklyéi szimbólumot láttuk, és ahogy meséltem róla Harrynek és Hermione-nak.

Harry nem válaszolt, helyette visszafordult Ollivander felé.

- Azt akarta megtudni öntől, hogyan lehetséges hatástalanítani a pálcáink közti kapcsolatot * – mondta Harry, Ollivandernek címezve.

- Értse meg, kínzott engem! A Cruciatus-átokkal, nem... nem tehettem mást, el kellett mondanom neki mindent, amit tudok, mindent, amit sejtek! *

- Megértem * – sietett megnyugtatni az öreget Harry. – Beszélt neki az ikermagokról? Maga mondta neki, hogy elég, ha kölcsönkéri egy másik varázsló pálcáját? * – Ollivander lassan bólintott. – De a módszer nem vált be * – folytatta Harry. – Az enyém legyőzte a kölcsönkért pálcát. Tud erre valamiféle magyarázatot? * – Ollivander ugyanolyan lassan megingatta a fejét.

- Mit mondott neki a pálcáról, amit csak gyilkossággal lehet megszerezni? – kérdeztem óvatosan.

- Megparancsolta, hogy amit csak tudok, mindent mondjak el neki a pálcáról, amit egyesek Halálvesszőnek, mások a Végzet Pálcájának, megint mások a Pálcák Urának neveznek. * – kezdte Ollivander, Hermione-nak pedig leesett az álla, amikor ezt meghallotta. – A Sötét Nagyúr mindaddig maradéktalanul elégedett volt a tőlem kapott pálcájával, amíg tudomást nem szerzett az ikermagok kapcsolatáról. Most egy másik, erősebb pálcát keres, hogy le tudja győzni vele a magáét. * – nézett az öcsémre.

- Csakhogy nemsokára megtudja, vagy már meg is tudta, hogy a pálcám tönkrement * – szólt Harry csendesen.

- Nem! * – tiltakozott rémülten Hermione. – Azt nem tudhatja, Harry, honnan tudhatná...? *

- Priori incantatem – feleltem Harry helyett én, mire mindenki felém fordult. – Ott maradt a Malfoy-házban a pálcátok.

- Hermione pálcája és még egy kökénypálca. Ha alaposan megvizsgálják látni fogják, hogy a te pálcád – nézett Hermione-ra. – eltörte az enyémet, és hogy megpróbáltad megjavítani, de nem tudtad... és, hogy attól kezdve a kökénypálcát használtam – mondta Harry.

- Ez most lényegtelen! – szóltam közbe, amikor láttam, hogy Hermione arcából eltűnik a nagy nehezen visszatért szín. – Tudjukki a Pálcák Urát keresi!

- Tehát... ön szerint az a pálca valóban létezik? * – szólalt meg Hermione Ollivanderre nézve.

- Hát persze * – vágta rá habozás nélkül Ollivander. Eközben én Perselusra tekintettem, aki feltűnően csendben volt.

- Ollivander úr, ön mondta Tudjukkinek, hogy a Pálcák Ura Gregorovicsnál van? * – Ollivander még jobban elsápadt Harry kérdésétől.

- De hát... honnan... *

Perselus felszisszent, a lába megreszketett. Már értettem, hogy idáig miért volt csendben. A fájdalommal küzködött ismét. Gyorsan odasiettem mellé, és átkaroltam őt, hogy rám támaszkodhasson.

- A Roxfortnál van – magyarázta Harry, mire Perselus felemelte a fejét és összenéztek.

- Mit keres ott? – kérdeztem Harrytől, miközben Perselust tartottam félig. Ollivander szavaira alig figyeltünk oda, valahogy mindenki úgy érezte, hogy már nem számítanak.

- Még egy utolsó kérdés, mielőtt hagynánk magát pihenni – kerülte ki a kérdésemet Harry. Perselusra meredve azonban valahogy éreztem, hogy ő tudja mit keres Tudjukki a Roxfortban. – Mit tud a Halál ereklyéiről? *

- A... a miről? * – nézett értetlenül a pálcakészítő Harryre.

- A Halál ereklyéiről. * – ismételte el Harry.

- Attól tartok, nem tudom, miről beszél. Van valami közük azoknak a varázspálcákhoz? * – Harry pár másodpercig vizslatta Ollivander arcát, de nem volt vak, így tudta, hogy nem színészkedik.

- Köszönjük... Nagyon köszönjük. Most elmegyünk, hogy pihenhessen. *

Harry megfordult, mi pedig követni akartuk őt, azonban Ollivander elcsukló hangon ismét megszólalt.

- Kínzott engem! * – fakadt ki. – A Cruciatus-átokkal... el sem tudja képzelni... *

- De igen * – fordult vissza Harry. – Ebben a szobában mindenki eltudja képzelni. Most pihenjen, kérem.

***

- Valamikor régen Gregorovicsé volt a bodzapálca. Tudjukki kereste őt, láttam, és végül sikerült is felkutatnia. * – kezdte magyarázni Harry.

- Még mindig nem tanultál meg, okklumentálni, Potter? – szólt közbe rosszmájúan Perselus.

- De igen. Azonban néha szándékosan belenézek a fejébe, hogy lássam mit csinál – legyintett.

- Ez veszélyes dolog, Harry... – néztem rá elkerekedett szemekkel.

- Most nem ez a lényeg! Kiderült, hogy a pálca már nincs Gregorovicsnál, mert Grindelwald ellopta. Azt nem tudom, hogyan jött rá Grindelwald, hogy a pálcát Gregorovicsnál találja, de ha Gregorovics volt olyan ostoba, és maga terjesztette a pálca hírét, akkor nyilván nem kellett túl sokat kombinálnia. *

- Szóval akkor Grindelwaldnál...

- Nem nála van a pálca – szólt közbe Perselus lehunyva a szemét. – Hanem Dumbledore-nál.

- Dumbledore-é volt a Pálcák Ura? * – hülledezett Ron.

- És Dumbledore... – néztem elrettenve Perselusra, aki bólintott.

- A Roxfortban van, igen – mondta, miközben arcán nyíltan látszódott a félelem.

- De hát akkor indulás! * – kiáltott fel Ron, felpattanva az ülőhelyéről.

- Már késő * – fogta a fejét Harry, ami bizonyára lüktetett a fájdalomtól. – Tudja, hol kell keresnie. Már ott is van. *

- Áttörte a Roxfort védőbűbájait – jelentette ki Perselus lehunyva a szemét. – Érzem. Még szerencse, hogy nem Minervához vannak kötve a védőbűbájok, mert ha ő megérezte volna, hogy valaki behatolt a Roxfort birtokára, azonnal támadást indított volna.

- Tudjukki megszerezte a Pálcák Urát... – hitetlenkedett Hermione.

- Feltörte Dumbledore sírját és elvette tőle – motyogta Harry. – Ha nem pusztítjuk el a maradék horcruxokat, nekünk befellegzett.

______________________

*-gal jelölt területek a Harry Potter és a Halál Ereklyéi c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingé. fordult vissza felém. – Amit a gyengélkedőn elmondtál...