- Egy oda-vissza tükör – csuklott el a hangom. Harry dühösen megtörülte a könnyes szemét, és láttam rajta, hogy legszívesebben földhöz vágná a tárgyat.

- Karácsony után kaptam tőle, mielőtt elkezdtem volna a különórákat Pitonnal. Meg kellett neki ígérnem, hogy ha rosszul bánik velem Piton, akkor ezen keresztül szólok neki. Azóta ki sem bontottam a csomagot...

- Ha hamarább kibontottad volna... – szipogtam elkeseredve.

- Akkor többet tudtunk volna vele beszélni, és ezen keresztül megtudtam volna, hogy tényleg a Grimmauld téren van-e – fejezte be helyettem a mondatot, mire sírva a vállára dőltem, miközben kezemben még mindig a tükröt szorongattam, aminek a hátoldalán Sirius kézírása szerepelt.

Ez egy oda-vissza ikertükör. A párja nálam van. Ha beszélni akarsz velem, vedd a kezedbe, és mondd ki a nevemet. Akkor megjelensz az én tükrömben, én pedig a tiedben. Jamesszel használtuk, mikor külön voltunk büntetőmunkán. *

- Annyira hiányzik – szólt Harry őszintén.

- Nekem is.

***

A Roxfort Expressz lassan abbahagyta a zakatolást, miután befutott a King's Crossra. A szülők örvendezve integettek a vonatnak, rajta a gyerekeiket keresve, miközben én és Harry fájdalmas arccal az ajtóhoz sétáltunk a csomagjainkkal a kezünkben. Miután azonban leszálltunk az elmúlt időben sokadjára homályosult el a tekintetem.

- Szervusz, Bell. Mi a pálya? – mosolygott rám óvatosan Fred.

A csomagjaimat leejtve magam mellé először Fred, majd George nyakába ugrottam halkan szipogva.

- Ne tudjátok meg mennyire hiányoztatok – suttogtam, miután már egyszerre szorítottam magamhoz őket.

- Bárcsak ott lettünk volna... – szólt George, azonban nem kellett kifejtenie, hogy mire is gondol.

- Jobban tettétek, hogy kimaradtatok belőle – húzódtam el tőlük. – Legalább titeket nem kellett féltenem.

- Minket félteni? – húzta ki magát Fred a büszkét játszva, mire fájdalmasan elnevettem magam. A humorok gyógyírként hatott a szívemre.

- Apropó, mi ez rajtatok? – vigyorogtam.

- Ez a legfinomabb sárkánybőrből van, hugi – felelte Fred büszkén, mire George felhúzta a saját dzsekijén a cipzárját, ezzel is jobban megmutatva nekem a ruhadarabot.

- Virágzik a varázsbiznisz, megérdemlünk egy kis luxust – mondta George, mire büszkén elmosolyodtam.

- Mrs. Weasley! – intettem a nőnek, aki éppen elengedte az öcsémet és felém pillantott. Szomorúan mosolyogva kitárta a karjait, majd szinte már félre lökve az ikreket – ahogy elébb Harryvel is tette –, engem is jó szorosan a karjai közé zárt.

Döbbenten engedtem el az asszonyt, amikor megláttam, hogy kik állnak a háta mögött. Mordon szokásos ijesztő stílusában elemezte a környezet, míg Mr. Weasley a mellette álló Mr. és Mrs. Grangerrel beszélgetett. Eközben Remus engem figyelt és boldogan mosolygott rám, hogy láthat.

- Remus! – siettem oda hozzá, mire ő felkapva a karjaimba szorosan magához ölelt.

- Lehet ez nem tesz jót a hátamnak, de nem érdekel – nyögte, miközben még mindig a magasban tartott az ölelésében. Hangosan felnevettem, miközben lassan letett, de még mindig egymás ölelésében voltunk. – Hogy vagy?

- Borzasztóan – mondtam, miközben nem voltam őt hajlandó elengedni, mert nem akartam, hogy lássa az arcom. Ehelyett a vállába fúrtam a fejem. – Te?

- Hasonlóképp – szólt szomorú hangon, majd végre elengedtük egymást.

- Miért jöttetek? – kérdeztem visszanézve Mordonra. – És Tonks hol van?

- Tonks ott beszélget Molly társaságában... – mutatott a két nő irányába, akik vidáman cseverésztek, majd amikor Tonks meglátott engem mosolyogva integetett nekem, én pedig elmosolyodva vissza intettem. – Azért jöttünk, hogy elbeszélgessünk egy kicsit a nevelőszüleitekkel – váltott át szigorú hangsúlyra, mire hevesen pislogva elfordultam, hogy felvegyem Harryvel a szemkontaktust. Szerencsére nem állt messze tőlünk, így ő is hallhatta Remus szavait.

- Nem biztos, hogy jó ötlet * – mondta Harry zavartan, én pedig teljes mértékben egyet értettem vele.

- Már hogyne volna jó ötlet, Potter! * – recsegte Mordon, aki időközben közelebb bicegett hozzánk. – Ők azok, igaz? *

- Nos... igen – válaszoltam Mordon kérdésére. Ahogy újra megláttam őt, ismét elkapott a félelem érzés, pedig az incidens már több mint egy éve történt, de még mindig láttam magam előtt, ahogy Mordonból lassan átalakul Barty Kupor és gonoszul vigyorgva bámul engem.

- Szervusztok! – lépett elénk Mr. Weasley, mire megráztam a fejem, ahogy feleszméltem a gondolataimból. – Nos, beszélünk velük? *

- Essünk túl rajta, Arthur! * – bólintott Mordon, majd elindultak Dursley-ék felé, akiknek földbe gyökerezett a lábuk a látványtól.

- Ez jó buli lesz – lépett mellém hirtelen Tonks, aki vállával szórakozottan meglökött, én pedig menet közben a haját kezdtem el piszkálni.

- Illik a rózsaszín – vigyorogtam rá.

- Köszi – kuncogott, majd amikor odaértünk Dursley-ékhez egyből elkomolyodott, ahogy látta, hogy Mr. Weasley már elkezdett Vernon bácsival beszélgetni.

- Szeretnénk néhány szót váltani önökkel Harryről és Anabellről – mosolygott Mr. Weasley. Vernon bácsi dühösen meresztgette a szemét, míg Petunia néni ijedten körbe pillantott, hogy nem-e látja valami ismerőse efféle társaságban. Dudley eközben próbált láthatatlanná válni, kevés sikerrel.

- Az ám! * – recsegte Mordon. – Főleg arról, hogyan bánnak velük, amíg maguknál laknak.

Vernon bácsi bajusza felborzolódott ennek hallatán és rámordult Rémszemre.

- Nem tudok róla, hogy bárkinek bármi köze volna hozzá, mit csinálok a házamban... *

- Könyvtárakat lehetne megtölteni azzal, amit maga nem tud, Dursley * – torkolta le Mordon, mire nehezemre esett elrejtenem a mosolyom.

- De nem is ez a lényeg * – vette át a szót Tonks, akinek a haját Petunia néni megbotránkozva figyelt meg, majd lehunyta a szemét, hogy ne kelljen őt látnia. – A lényeg az, hogy ha megtudjuk, hogy bántják őket...

- És tévedés ne essék, meg fogjuk tudni * – vette át a szót higgadtan Remus.

- Úgy van * – bólogatott Mr. Weasley.

- Akkor velünk fog meggyűlni a bajuk! – fejezte be Mordon.

- Ezt fenyegetésnek szánta, uram? * – kérdezte hangosan Vernon bácsi, aki majd kipukkadt a felháborodástól.

- Annak bizony! * – felelte Mordon örömtelien, amiért elsőre felfogta Vernon bácsi a mondanivalójukat.

- És olyan embernek tűnök én, akit meg lehet félemlíteni?! * – harsogta.

- Nos... * – tolta hátra Mordon keménykalapját, ezzel megmutatva a pörgő varázsszemét, aminek láttán Vernon bácsi hátratántorodott. – Igen, Dursley, maga pont olyan embernek tűnik. * – mondta, majd felénk fordult. – Jól van... Üzenjetek, ha szükség van ránk. Ha három napig nem hallunk felőletek, elküldünk valakit.

- Köszönjük – mondtam őszinte hálával.

- Hallom Potter, készülsz az auror vizsgára – fordult teljesen felém Rémszem Mordon, amitől kissé összerezzentem.

- Nos, igen. Nyáron minden figyelmemet arra fogom szentelni – válaszoltam közömbösen.

- Helyes – bólintott.

- Akkor van egy jó hírünk – támaszkodott a vállamnak Tonks, miközben Mordon felé biccentett, hogy ő mondja el.

- Az a pletyka járja... – hajolt közelebb bizalmasan, amitől önkéntelenül is nyeltem egyet. – Hogy tudjukki visszatérése miatt leakarják rövidíteni a képzés időszakát – mondta.

- Tényleg? – csillant fel a szemem meg is feledkezve a félelmemről. – Mégis miért?

- Hogy miért? – húzta ki magát. – Azt hallottam rólad, hogy okos vagy, szerinted miért?

- Kevés az auror...? – feleltem kissé aggódva a válaszomtól.

- És miért kevés az auror...?

- Mert megfutamodtak a hír hallatán, hogy visszatért?

- Így van! – csapott egyet a bontjával a peronra, amitől Dursley-ék összerezzentek.

- Majd olvasd a Reggeli Prófétát, mihelyst kihirdetik, azon nyomban jelentkezz! – mosolygott rám Tonks.

- De készülj fel, Bell! – szólt Remus. – Nehezebb lesz bekerülni, mint valaha. Tényleg csak a potenciálisakat veszik fel.

- Mindent belefogok adni – mosolyogtam a keresztapámra, aki büszkén magához húzott egy búcsúölelésre, aminek láttán Dursley-ék kínosan feszengeni kezdtek.

Hazafelé az autóban kellemetlen csendben telt az út, amíg végül győzött Vernon bácsi kíváncsisága, és a visszapillantótükrön keresztül rám nézett:

- Mi az az auror?

***

Harry Potter: A Kiválasztott?

Scrimgeour lett Caramel utódja

Otthonunk és családunk védelme a sötét erőkkel szemben **

Értelmetlen cikk az összes!

Ledobtam az újságot a földre, amit már háromszor átolvastam. A lábamat felhúztam az ágyon és átkaroltam azt, miközben az öcsémet figyeltem, aki az arcát az ablak üvegének nyomva hangosan horkolt.

Harry az igazgatóra várt, akivel volt valamilyen elintézni valója, még mielőtt elmennének az Odúba, hogy ott töltse szünete hátralevő részét. Én úgy döntöttem, hogy bármennyire is fáj, de egy hetet még maradok a Privet Drive-on. Fel kellett készülnöm az auror vizsgára, ami nem ment volna annyi hangos ember között, ráadásul az ikrek is biztosan elvonták volna róla a figyelmem.

___

A szobánkban nem éppen rend uralkodott az elmúlt időben. Mivel Harry sosem volt hajlandó a szobáját takarítani, mindig rám hárult ez a feladat, azonban az elmúlt napokban szinte csak aludni jártam haza vagy tanulni.

Reggelente futni jártam, hogy a fizikai auror vizsgámra megfelelő kondim legyen, olykor eljártam a helyi konditerembe is, hogy erőt szerezzek, mivel sosem volt túl nagy erőnlét bennem. Ezeknek hála kellően megerősödtem, és láthatóvá vált, hogy felszedtem egy kevés súlyt, de csakis izomra. Nem volt túl feltűnő, de akik még a szünet előtt láttak, bizonyára észre fogják venni.

Emellett Tonkssal töltöttem sok időt. Szóban igyekezett felkészíteni a vizsgákra és mindenféle tanácsokkal ellátott. Mivel a varázsvilág manapság veszélyes hely, mindig valami mugli kávézóban találkoztunk, ahol aztán órákat is képesek voltunk beszélgetni. Nagyon jóban lettünk, így meglepetésemre megosztotta velem azt is, hogy szerelmes a keresztapámba.

Mélységesen ledöbbentem, amikor ezt közölte velem, és látszott rajta, hogy nagyon fél a reakciómtól. Azonban én nem is lehettem volna boldogabb. Ha a legjobb barátnőm összejönne a keresztapámmal – még ha fura is az első gondolatra – de nagyon boldoggá tenne. Tonks passzolna Remushoz, ezt mind a ketten így gondoljuk, azonban Remus tiltakozik ellene. Szerinte veszélyes Tonksra.

Így hát beszélni akartam erről Remussal, azonban Tonks megakadályozott ebben, mondván csak olaj lenne a tűzre.

___

Éjfélt ütött az óra, mire az utcai lámpák kialudtak a Privet Drive 4-es számú ház előtt. Harry úgy riadt fel, mint akit pofon vágtak, én pedig reflexszerűen kaptam fel a pálcám az éjjeliszekrényről.

- Ez ő! – pattant fel a székből Harry, mire az szerencsétlenül egy hangos puffanással a földre érkezett, Hary pedig sebesen pakolni kezdett.

- Te is jókor gondolsz a bepakolásra – forgattam a szemem, miközben felálltam az ágyról, hogy nyújtózzak egyet, mielőtt tiszteletteljesen köszöntöm az igazgatót.

Odalent megszólalt az ajtócsengő, majd Vernon bácsi felbőszült kiáltása követte azt:

- Ki a fene zaklat minket az éjszaka közepén?! **

Felvont szemöldökkel Harryre pillantottam, aki megállt a mozdulatában.

- Te nem szóltál nekik, hogy jön Dumbledore? – kérdeztem alig bírva visszatartani a nevetésem.

- Elfelejtettem – nézett rám kikerekedett szemekkel, aminek láttán csak megráztam a fejem, és kinyitottam a szobánk ajtaját.

- Jó estét kívánok. Ön bizonyára Mr. Dursley. Felteszem, Harry szólt önnek, hogy ma eljövök érte. ** – hallottam Dumbledore tisztelettudó hangját a földszintről, miközben én sebesen lerobogtam a lépcsőn.

- Jó estét, igazgató úr! – érkeztem meg a bejárathoz. – Sajnálattal kell közölnöm, hogy Harry elfelejtett Vernon bácsinak szólni az érkezéséről – néztem az igazgatóra, majd óvatosan Vernon bácsira, aki azonnal vörösödni kezdett a dühtől. Dumbledore sovány arcával rám mosolygott, majd megigazította a hegyes süvegét, és Vernon Dursley-re pillantott.

- Mindazonáltal vegyük úgy, hogy szívélyesen beinvitált a házába. Ezekben a zavaros időkben nem tanácsos huzamosabb ideig a küszöbön álldogálni. ** – azzal fürgén belépett a házba, és becsukta maga mögött az ajtót, amit Vernon bácsi tehetetlenül végig nézett. – Á, jó estét, Harry! ** – nézett fel a lépcsőn lefelé siető Harryre, aki maga után vonszolta a csomagjait, így odasiettem segíteni neki. – Kitűnő, kitűnő... **

- Nem akarok gorombáskodni... ** – szólalt meg durva hangján Vernon bácsi, azonban Dumbledore belé fojtotta a szót.

- ...de fájdalom, az akaratlan gorombaság is riasztóan gyakori. Jobb hát meg se szólalni, kedves barátom. Á, csak nem Petuniához van szerencsénk? **

Petunia néni jelent meg hálóruhájára rávett köntösében, kezén gumikesztyűvel. Bizonyára a lefekvés előtti konyhatakarítást végezte, amiben ezúttal én nem segítettem.

- Albus Dumbledore ** – mutatkozott be. – Levélben már volt alkalmunk eszmét cserélni. A fiatalúr pedig bizonyára Dudley. ** – nézett Petunia néni háta mögé, ahol Dudley elkerekedett szemekkel és tátott szájjal állt. – Vehetjük úgy, hogy beinvitáltak a nappaliba? ** – kérdezte. Dudley szó nélkül félre döcögött Dumbledore útjából, mi pedig Harryvel összenézve követtük őt.

- Nem kell... nem kell indulnunk, uram...? ** – kérdezte óvatosan Harry.

- De igen, nemsokára indulunk ** – bólintott Dumbledore. – Azonban van még pár megbeszélnivalónk, amire az utca nem éppen megfelelő hely. Egy rövid ideig igénybe vesszük még a rokonaitok vendégszeretetét.

- Szóval igénybe veszik?! ** – csattant fel Vernon bácsi.

- Igen ** – felelte rendületlen nyugalommal Dumbledore. – Igénybe vesszük. **

Dumbledore előhúzva a pálcáját egy apró legyintéssel megmozdította a kanapét, ami előre siklott, kiütötte Dursley-ék lábát, ők pedig mind a hárman a párnák közé estek. A következő pálcamozdulattal pedig a kanapé visszacsúszott eredeti helyére.

- Így mégiscsak kényelmesebb ** – mosolygott huncutul Dumbledore, majd eltette a pálcáját. – Anabell, úgy gondoltam személyesen hozom el neked a RAVASZ eredményeidet tartalmazó levelet, hogy minél hamarább tudj jelentkezni az auror képzőre – nyúlt bele utazótalárja zsebébe, majd előhúzott egy borítékot. – Tessék – nyújtotta át.

- Ó, köszönöm szépen – vettem el meglepődve, majd reszkető kézzel elkezdtem felbontani. Egy mély levegő vétel után végül elkezdtem olvasni a sorokat.

Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlat
Vizsga érdemjegyei

Sikeres vizsga:                                                           Sikertelen vizsga:

Kiváló (K)                                                                     Hitvány (H)
Várakozáson Felüli (V)                                           Borzalmas (B)
Elfogadható (E)                                                        Troll (T)

Anabell Lily Potter vizsgaeredményei:

Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: K
Bűbájtan: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K

Örömtelien pillantottam fel Harryre, majd Dumbledore-ra, és legszívesebben elkezdtem volna helyben ugrálni.

- Gratulálok, Anabell! – mondta Dumbledore, miközben mosolyogva nézte, ahogy átadom Harrynek a levelem. – Ezzel bizonyára felvételt szerzel az auror képzőre. Ha az információim nem csalnak, holnap szerepelni fog egy rövid felhívás a Reggeli Prófétában, ami bizonyára érdekelni fog téged. – kacsintott rám, mire szélesen elmosolyodtam. Vagyis holnaptól már pár hónap alatt letudom tenni a vizsgát.

- Köszönöm, Dumbledore professzor – mondtam hálásan.

- Ha jól hallottam, csak egy hét múlva szándékozol csatlakozni az öcsédhez az Odúban. Teljesen érthető, hisz fel kell készülnöd megfelelően az elkövetkező vizsgáidra.

Harry mellém sétálva visszaadta a levelet, majd boldogan megveregette a vállamat gratuláció gyanánt. Dumbledore eközben frissítőt varázsolt elő hat pohárral az asztalra, majd a méz színű itallal megtöltötte az üvegpoharakat.

- Madam Rosmerta legfinomabb, tölgyfa hordóban érlelt mézsöre ** – mondta magyarázat gyanánt. – Kedves egészségetekre!

Harryvel egyszerre kortyoltunk bele az italba, ami roppantul finom volt. Eközben a másik három pohár Dursley-ék fejét kocogtatta, akik tudomást sem próbáltak róluk venni.

- Most azonban térjünk át egy szomorúbb témára. Közölnöm kell veletek, hogy egy hete megtaláltuk Sirius végrendeletét, amiben titeket jelölt meg, mint örököst.

- Tessék? – nyeltem félre az italt. – Sirius hagyott ránk valamit?

______________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Főnix Rendje c. könyv idézetei.
**-al jelölt területek a Harry Potter és a Félvér Herceg c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingé.