A csóknál nem haladtunk tovább Perselussal, bár érthető is volt, hisz mégsem eshetett nekem egy folyosóbéli beugróban.

Másnap a kevés alvás ellenére is kipihenten ébredtem, és mosolyogva öltöztem fel, miközben Perselus járt a fejemben. Az uniformisom szoknyáját lecseréltem egy szűkebb fekete szoknyára, ami a combom közepéig ért. Hozzá felvettem szokásosan egy fehér inget és a Griffendéles taláromat, amin ott díszelgett az arany iskolaelsői kitűzőm. A nyakláncomat elrejtettem az ingem takarásába, majd felhúztam a lábamra a mokaszinomat, a hajamat pedig lazán feltűztem egy kontyba.

Mihelyst realizáltam, hogy mennyi dolgom van még, meg is feledkeztem Perselusról; nem elég, hogy Harryvel beszélnem kellett, de már ideje lett volna osztályoznom az ismételni valókat a RAVASZ-ra.

Amikor leértem a klubhelyiségbe, nem találtam meg az öcsémet, csak az ikreket, akik látszólag rám várhattak, így együtt indultunk el reggelizni.

- Milyen volt az őrjáratod? – kérdezte Fred rám pillantva.

- Ezt, hogy érted? – kérdeztem, miközben igyekeztem minden érzelmet elrejteni az arcomról, de így is éreztem, hogy a tenyerem elkezd izzadni.

- Elkaptál bárkit is? – vonta fel a szemöldökét, mire megkönnyebbültem.

- Nem, fölösleges volt az egész – forgattam a szemem megjátszva magam. Mostantól ez lesz? Hazudni fogok a barátaimnak?

Amikor leértünk a nagyterembe az öcsémék már pont befejezték a reggelit. Amíg Ron és Hermione barátságosan felénk intettek, addig Harry lehorgasztott fejjel elsietett, miközben Ron és Hermione értetlen arckifejezéssel utána mentek.

- Minden oké köztetek? – kérdezte George leülve, majd elvett egyszerre három pirítóst a vele szemben lévő tálról.

- Összevesztünk, majd ha készen áll megbeszéljük – legyintettem, miközben szedtem magamnak a csokis zabkásából, majd előhalászva a jegyzetfüzetem, elkezdtem pontokba leírni, hogy mit kell délután átismételnem.

- Te nagyon készülsz a RAVASZ-ra – szólt elismerően George.

- Veletek ellentétben, nekem szükségem van rá – mosolyogtam rá, mire felnevettek.

***

- Nocsak, nocsak! – elkaptam Harry karját, aki gyorsan akart elsuhanni a lépcsőn lefelé hömpölygő diákok között. – Ha nem akarod, hogy a saját házunktól vonjak le pontokat, akkor végre megbeszéljük a dolgokat – szóltam, mire Harry fújtatott egyet.

- Kemény szavak, Harry hallgatnák rá a helyedben – szólt oda George, aki mellettem állt.

- Képes megtenni – tette hozzá Fred, majd lesétáltak mind a ketten, bizonyára, hogy kimehessenek a parkba egy kicsit levegőzni, amíg én az öcsémmel beszélek.

- Na gyere – intettem a kezemmel, miközben vissza felmentünk az emeletre. Harry némán követett engem, miközben én a prefektusi fürdő felé vettem azt irányt, ami tudtam, hogy biztosan üres lesz.

Amikor odaértünk és kimondtam a jelszót, mind a ketten beléptünk a tágas fürdőszobába, majd Harry felé fordultam.

- Tedd félre a dühödet és add ki magadból, amit gondolsz az egész dologról – fontam össze a karom. Harry kissé elpirult a dühtől, mire figyelmeztetően felemeltem a mutatóujjam. Harry idegesen kifújta a levegőt és lehunyta a szemét. Egy percen keresztül csendben állt, majd, amikor kinyitotta a szemét, beszélni kezdett.

- Szerinted miért tette apa azt, amit tett? – kérdezte, mire meglepődtem, hogy egy kérdéssel kezdi, de mégis megnyugtatott a tény, hogy sikerült félre tennie a hirtelen haragját.

- Az emlék alapján élvezte, hogy terrorizálhatja Pitont. Népszerű srác volt, aki bármit megtett volna azért, hogy ráfigyeljenek – mondtam csalódottan a fejemet rázva.

- Sirius unatkozott és ezért képes volt... ezt tenni – hitetlenkedett Harry.

- Kissé Malfoyra hasonlított, nem tagadom – nevettem fel fájdalmasan, mire Harry elfordította a fejét.

- Amikor azt mondják nekem, hogy apámra hasonlítok...

- Nem, Harry! – állítottam le őt azonnal. – Külsőleg hasonlítasz rá. Emellett jó vagy kviddicsben és bátor vagy. De másban nem hasonlítasz apádra. Te nem zaklatsz senkit és nem vágysz a figyelemre... főleg nem ilyenre – siettem őt megnyugtatni, mire Harry mintha megkönnyebbült volna. – Nagyon csúnya dolog volt, hogy ezt tette Sirius és apa Pitonnal. Nem is csoda, hogy utál téged, hisz külsőleg kiköpött apa vagy – mondtam őszintén.

- Téged pedig bizonyára azért nem utál, mert anya és ő barátok voltak – horkantott fel Harry. – De azt nem bocsájtom meg neki, hogy sárvérűnek nevezte anyát.

- Nem kell megbocsájtanod, azonban megérthetnéd őt – ráncoltam a homlokom, miközben Harry arcát fürkésztem. – Halálfalók között volt tizenegy éves korától, de ennek ellenére is jóban volt anyával. Ezután megszégyenítik apáék őt a fél iskola előtt, és csak azért menekül meg, mert anya közbelépett. Dühös volt és szégyellte magát. Meggondolatlan dolgot mondott. Te is szoktál, ha dühös vagy.

- De én soha...

- Soha ne mond, hogy soha, Harry – figyelmeztettem. – Van még más valami is? – kérdeztem.

- Beszélni akarok Siriussal – sóhajtott. – Ginny azt mondta, hogy ha eléggé akarok valamit, akkor el is érhetem, ezt az ikrektől tanulta...

- Igaza is van – mosolyodtam el. – Beszélj Freddel és George-dzsal, biztos kitalálnak valamit. Ha tudok, én is segítek.

- Köszi, Bell – mosolygott rám hálásan. – Te... nem akarsz vele beszélni? – kérdezte óvatosan.

- Most az egyszer... nem vagyok rá kíváncsi – feleltem komoran.

- Miért véded ennyire Pitont? – kérdezte hirtelen, mert egyből rájött, hogy az emlék miatt nem akarok vele beszélni.

- Mert én kedvelem őt, Harry – mondtam valamennyire őszintén, mire Harry fintorba húzta a száját. – És ha még nem is kedvelném akkor is haragudnák Siriusra emiatt. Kicsit... átkell gondolnom a dolgokat.

- De ugye megfogsz neki bocsájtani?

- Ő a gyámapám, Harry. Ha nem akarnák, akkor is muszáj lenne – mosolyogtam rá erőltetetten. Pár másodpercig csend telepedett közénk, amíg Harry fel nem hozott egy új témát.

- Umbridge igazságszérumot akart velem itatni – mondta, mire elkerekedett a szemem.

- HOGY MICSODA?! – kiáltottam fel döbbenetemben. – De ugye nem...

- Nem ittam meg. Túlságosan gyanús volt az egész szituáció, csak úgy tettem, mintha megittam volna, aztán amikor nem figyelt kiöntöttem az egyik virágára – vonta meg a vállát.

- Jól tetted – sóhajtottam fel megkönnyebbülten. – Miket kérdezgetett?

- Hogy hol van Dumbledore és Sirius – mondta szinte köpve a szavakat, ahogy visszaemlékezett rá. – Tudta, hogy majdnem Siriust kapta el a klubhelyiség kandallójában.

- Még szerencse, hogy nem ittad meg tényleg az igazságszérumot – ráztam a fejem hitetlenkedve.

- Biztos fog téged is kérettetni az irodájába...

- Hát, igen. Lehet – indultam el a prefektusi fürdő bejáratához, Harry pedig jött mögöttem.

- Ne haragudj, hogy kiakadtam rád, Bell – érintette meg a vállam, miközben én kinyitottam az ajtót.

- Semmi baj, öcsi – mosolyogtam rá őszintén.

***

A húsvéti szünetben sokat ismételtem a vizsgáimra, és bár nagyon stresszeltem a kiváló RAVASZ miatt, egy belső hang mindig megnyugtatgatott, hogy igenis eleget tanulok rá, és még időm is van a vizsgákig. 

Az ikrek a szünetben visszahúzódtak a csínytevések terén, és volt úgy, hogy hajlandóak voltak engem kikérdezni tanulás után. Párszor együtt sétáltunk a parkban és beszélgettünk mindenféléről, meg persze megnéztem a találmányaikat, hogy esetleg tudok-e valamiben segíteni nekik.

Hiányzott a kviddics. Egyik nap, amikor pont jó idő volt, elmentünk megnézni a Griffendélesek edzését (ami nem volt elég jónak mondható), és ismét a gyomrom bukfenceket hányt, ahogy néztem a levegőben szálló seprűket. Fred és George arcából kiindulva ők is hasonló módon érezhettek.

Utolsó előtti nap a szünetből, azaz vasárnap, a szokásos módon nekem volt folyosó ügyeletem. Mivel szünet volt, a takarodó megvolt hosszabbítva egy órával, így éjfélkor kezdtem az őrjáratomat hajnali háromig.

Hozzá voltam szokva, hogy manapság sokáig vagyok fel, így nem volt gond, hisz másnap még szünet volt és ki is aludhattam magam.

Mint az előző heti őrjáratomon, Perselus most is megjelent. Miközben a folyosókon sétáltunk elmeséltem neki, hogy mennyit tanultam a közelgő RAVASZ-ra, hogy mennyire hiányolom a kviddicset. Még a Harryvel való beszélgetésről és kibékülésről is beszámoltam neki.

- Bármennyire is hihetetlen, de az öcsédet nem utáltam soha – horkantott fel, mire kételkedőn pillantottam rá. – Igen, nehéz ránéznem úgy, hogy James arcát látom, viszont a legutóbbi... incidensig nem volt igazi okom őt ténylegesen utálni – mondta, mire elhúztam a szám. –, és téged sem azért... kedvellek, mert Lily barátja voltam – szólt, ezúttal már lejjebb halkítva a hangját, miközben merengő tekintettel elfordította a fejét.

- Nos, ennek örülök – szóltam a kialakult csendben, amiben csak a lépéseinket lehetett hallani a csendes folyosón. – Szívesen megkérnélek, hogy mesélj róla, de szerintem az egyikünknek sem lenne jó – mondtam ránézve, mire Perselus rám pillantott séta közben.

- Igen, egyetértek – felelte, majd akaratlanul se tudta elrejteni ásítását.

- Mikor aludtál te utoljára egy jót? – kérdeztem szarkasztikusan.

- Fogalmam sincs – horkantott fel. – De nem vagyok most fáradt.

- Persze, persze – mondtam ironikusan. – Szívesen lekísérlek a szobádhoz. Ha már eddig nem lógott ki senki sem a klubhelyiségből, akkor később sem fognak. Gyere – nyújtottam ki a karom, mire Perselus kifürkészhetetlen tekintettel pillantott rám, majd lassú mozdulattal rákulcsolta az ujjait az enyémre, amitől a pillangók csapkodni kezdtek a gyomromban.

A pince felé néma csendben tettük meg az utat, de amikor leértünk, már neki kellett irányítania, hisz nem tudtam, hogy hol van a hálókörzete. Meglepetésemre a jól ismert irodájához mentünk, ahol csak akkor tűnt fel, hogy az asztala mögött rejlik a könyvespolcokban egy titkosajtó, ami a hálókörzetéhez vezet.

Ahogy beléptünk a szobájába realizáltam csak, hogy hol is vagyok és kit kísértem el a szobájába. Érezhetően megváltozott a hangulat köztünk, hisz ő is rájött, hogy éppen mi is történt. Felém fordult és azt vártam, hogy elküld majd, de helyette közelebb lépett hozzám, és közelebb húzva engem magához, a szám helyett a nyakamra tapasztotta ajkait.

Jól eső érzéssekkel töltött el a lágy csókjai. Végig simítottam a mellkasán és óvatosan elkezdtem kigombolni a talárját. Perselus felemelve a fejét rám pillantott, és mély tekintetével végig mérte az arcomat.

- Ez nem jó ötlet – mondta rekedtes hangján.

- Igen, tudom – feleltem, miközben kigomboltam az utolsó gombját is. Perselus eközben lehúzta rólam a taláromat és hagyta, hogy leessen a földre.

- Örülök, hogy ezzel mind a ketten tisztában vagyunk – mondta ironikusan, miközben elkezdte kigombolni az ingem.

Közelebb hajolva hozzá, szenvedélyesen megcsókoltam, miközben felmordulva viszonozta azt Perselus. Hátra nyúlva a tarkómon felfuttatta ujjait, és kivette belőle a csattot, hogy a kibontott hajamba markolhasson.

Ezúttal sokkal gyorsabb tempót vettünk fel mind a ketten, és szinte már reszkető kézzel igyekeztünk minden ruhát eltávolítani a másikról.

A szobában a heves csókunkon kívül csak a kellemesen meleg tűz pattogását lehetett hallani. Perseluson még rajta volt a nadrág és a kigombolt inge, míg rajtam már csak fehérnemű és melltartó volt.

Megragadva a kezem behúzott a félig nyitott ajtón, ahol a hálószobája volt. Meglepetésemre fehér falak fogattak egy szintén egyszerű fehér ággyal. Nem volt időm jobban szétnézni, hisz mihelyst beértünk, Perselus felkapott, majd leterített az ágyra.

Az ujjaimmal a hajába markolva hagytam, hogy végig csókolja a nyakamat, a mellem felső részét és a hasamat, majd segítettem neki a melltartóm levételében. Ezután én húztam le róla az ingét, majd felülve a vágyakozó tekintetébe néztem, miközben kigomboltam a nadrágját.

El sem hiszem, hogy mind ez megtörténik.

Perselus levette a nadrágját az alsónadrágjával együtt és a két kezemet megragadva leszorította a fejem felé a csuklómat. Felnyögtem a hirtelen birtokló mozdulattól, és lehetetlen lett volna elrejtenem, hogy mennyire szomjazok Perselus érintésére... mennyire szomjazok rá.

Egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a fehérneműmet, majd az egyik kezével elengedve a csuklómat végig simított az alhasamon, és mielőtt még belém hatolt volna ujjával, erőteljesen a nyakamba csókolt. Felnyögtem a váratlan mozdulattól és a csípőmet vágyakozóan feljebb emeltem. Perselus rám tapasztotta a száját, majd ezúttal két ujjával hatolt belém.

Szinte megszédültem, hogy mennyire jól bánik az ujjaival, és megőrültem attól ahogy a férfiassága a combom oldalához dörzsölődik az előjáték közben.

Csak akkor váltunk el egy rövid időre egymástól, amikor levegőhöz kellett jutnunk. Perselus ajkába harapva kicsalogattam belőle egy halk nyögést, miközben kezemmel lejjebb haladtam és megérintettem a férfiasságát. Perselus, mint egy kiéhezett fiú, hangosan felnyögött és kihúzta belőlem a két ujját.

- A tiéd vagyok – suttogtam, miközben lassan húzogattam a vékony bőrt a péniszén.

Perselus ismét megragadta a két csuklómat, majd lenyomta a fejem fölé. Egyik kezével elengedett, majd egy lassú mozdulattal belém hatolt.

Mind a ketten felmordultunk az egyesüléstől. Perselus lassan kezdett el bennem mozogni, miközben végig csókolta a mellemet és finoman megharapta a mellbimbómat, amitől egy halk sikolyt csalt ki belőlem.

A szoba megtelt a kéjes nyögéseinkkel. Perselus felgyorsított, míg én körbe fontam a derekát a lábammal. Kinyitottam a szemem és néztem ahogy fokozatosan Perselus arcába hullik a haja. Mihelyst meglátta, hogy figyelem őt, a nyakamba csókolt, majd a vállgödrömbe hajtotta a fejét, a meleg lehellete pedig a nyakamat csikizte. Miközben erőteljesen mozgott bennem, körmeimmel végig simítottam a hátán, és lehunytam a szemem, hogy átadjam magamat az érzésnek.

Éreztem, hogy már csak másodpercek kellenek ahhoz, hogy elmenjek. A levegőt hangosabban és szaggatottan kezdtem venni, miközben Perselus hátába belemélyesztettem a körmeimet. Meghagyta ugyanazt a tempót, hogy sikeresen a csúcsra juttasson, majd amikor ez bekövetkezett, éreztem, hogy Perselus is közel jár ahhoz, hogy kövessen. Nem sokra rá megragadta két kézzel a csípőmet és egy reszketeg sóhajjal elélvezett ő is, én pedig nyeltem egyet ahogy még mindig vágytól fűtötten figyeltem, hogy hátra hatsa a fejét, és az utoljára megmozdul bennem.