A Roxforti Főinspektor Rendelkezése

A Roxfort tanulóinak körében működő minden szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör ezennel feloszlatásra kerül. Szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör alatt rendelkezés szempontjából három vagy több diák rendszeres találkozása értendő. A fenti egyesülések újbóli megszervezésére a főinspektor (Umbridge professzor) adhat engedélyt. Az iskolában nem működhet semmiféle szervezet szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat vagy kör a főinspektor tudta és beleegyezése nélkül. Az a tanuló, aki a főinspektor engedélye nélkül szervezetet, egyesületet, egyletet, társaságot, csapatot vagy kört alakít, illetve ilyenbe tagként belép, eltanácsoltatik az iskolából. Ilyen intézkedés alapját a 24-es számú oktatásügyi rendelet képzi.

Dolores Jane Umbridge

Főinspektor s. k. *

***

Mindenki szinte zihálva lapozgatta jegyzetfüzetét bájitaltan előtt. Tudni illett, hogy a végzősöket Piton mindig villámkérdésekkel kínozta, és ha a válasz nem felelt meg neki, nyilvános megszégyenítés volt a diák sorsa, emellett persze pontlevonások.

Még előző nap felkészültem az összes mai órára, így már nem foglalkoztam a tanulással. Helyette a félvér herceg könyvét lapozgattam, amit már szinte fejből tudtam. Valamiért mégis megnyugtatott és segített elterelni a gondolataimat arról, hogy Umbridge után kell majd mennem megbeszélni a kviddics csapat sorsát, ami egy nehéz feladat lesz.

Az ajtó kinyílt és minden hetedikes Griffendéles, de még a Mardekárosok között is volt olyan, aki összerezzent.

- Kitartást, fiúk – simítottam meg a karjukat az ikreknek, akik nyeltek egyet a bájitalmester láttán.

Szó nélkül kitárta az ajtót Piton, majd megvárta míg mindenki bemegy a terembe. Arca szokottnál is mogorvább volt, amitől önkéntelenül is kérdőn meredtem a tanárra, akivel találkozott a tekintetünk. Pár másodpercig tartottuk a szemkontaktust, majd tekintete lejjebb tévedt a kezemben lévő bájitalkönyvre. Én voltam az utolsó, így senki sem hallotta a kérdését.

- Szabad tudnom, hogy miért a hatodikos bájitalkönyvét olvassa? – vonta fel a szemöldökét, mire megfagyott bennem a levegő. Új borítójára cseréltem ki a könyvet, így nem tudhatta, hogy a régi példányt tartom még mindig magamnál, amit ő adott kölcsön.

- Csak... kikapcsolódásnak olvastam – feleltem szemrebbenés nélkül. Piton homlok ráncolva bámult rám, de látszólag nem foglalkozott vele többet. Miután bementem én is, becsapta mögöttem az ajtót.

Ez volt az egyetlen tantárgy, ahol szerettem elől ülni, így szokásosan elfoglaltam a bal oldali első padot.

Megvolt ennek is az oka, hogy miért. Kisebb koromban pont középen ültem, és Piton olyan nehéz feladatot adott nekünk, amiben mindenkinek beletört a foga. Ekkor nem csak a hátam mögött, de előttem is felrobbant az üst, és nagyon kicsin múlott csak, hogy emiatt ne szerezzek égési sérülést vagy rosszabbat. Emiatt ülök mindig elől. Így csak a hátam mögötti üsttel kell vigyáznom, viszont ott Fred foglalt helyet, aki meglepően jól teljesített bájitaltanból, George-dzsal együtt, aki pedig a középső padsor második padjánál foglalt helyet. Talán a tehetségükben a varázsvicc vállalat is besegítet, vagy épp fordítva.

Feszengve ültem le, ahogy furcsa érzés járta át a testem, miközben még az előbb elhangzottak jártak a fejemben. Mintha Piton tudta volna, hogy miféle könyvet rejt a borító.

Nem látszott rajta, hogy érdekelné a dolog, nyugalom.

- Amint látjátok * – szólalt meg halk, gunyoros hangján. –, vendégünk van a mai órán. *

Követtem a többiek tekintetét, majd megállapodott a szemem a sötét sarokban helyet foglaló Umbridge-en. Ezt nem hiszem el.

Piton megvárta, amíg mindenki kibámészkodta magát a jegyzettömbét szorongató Umbridge-en, majd beszélni kezdett.

- Melyik a legfontosabb hozzávalója, másszóval alapja az energiafőzetnek? – kérdezte, majd meglepően négyen is a magasba emeltük a kezünket.

- Jordan? – vonta fel a szemöldökét. Lee nyelt egyet, mert ő volt az egyik, aki nem tette fel a kezét.

- Nem tudom – felelte.

- Pedig ez ötödikes tananyag. Nem is értem miért jöttél bájitaltanra. Miss Potter!

- A szalamandravér, uram – válaszoltam egyenes háttal ülve a széken, mire Piton bólintott.

- Mennyi bezoár követ kell felhasználnunk a gyakori mérgek ellenmérge főzethez? – tette fel a következő kérdést egy félmosollyal a szája szélén. Egy gyakori mérgek ellenmérge főzethez... de ő A-t mondott, nem pontosan egyet... - Miss Bell!

- Egy darabat, uram.

- Téves – húzta gúnyos mosolyra a száját, mire Katie értetlenül meredt a tanárra. – Mr. Pucey?

- Kettő? – hunyorított miközben tippelt. Piton felhorkantott.

- Senki sem tudja? Nocsak – mondta lesajnálóan, mire körbe pillantva realizáltam, hogy senkinek sem tűnt fel a csel a kérdésében. Lassan a magasba emeltem a kezem, félve attól, hogy butaságot mondok. – Miss Potter?

- A kérdés az volt, hogy mennyi bezoár követ kell felhasználnunk A gyakori mérgek ellenmérge főzethez, nem azt, hogy EGY-hez. Így a bezoár mennyisége meghatározhatatlan addig, amíg nem tudjuk mennyi mennyiségű főzetről van szó – feleltem, majd a mondat végén az ajkamba haraptam. Piton először közömbös arccal bámult rám, majd lassan elégedetten bólintott. A szívverésem azonnal felgyorsult, és éreztem, hogy elpirulok az örömtől.

- Helyes – szólt egy apró mosolyt megengedve felém, majd az azonnal lehervadt ahogy a többiek felé fordult. – Ha a tesztben így szerepelt volna a kérdés is ezt válaszoltátok volna? Értőolvasás! Mond ez nektek valamit? – kérdezte mogorván. – Nincs időnk több kérdésre, mert nem lesz időnk akkor befejezni a mai tananyagot – folytatta tovább. – Mivel már minden fontosabb bájitalt átvettünk, kezdünk ismételni. A mai órán az álmosság elleni bájitalt kell elkészítenetek – mondta, majd pálcáját meglegyintve a hozzávalók, és az elkészítési módszer megjelent a táblán. – Ez a recept nem szerepel a tankönyvben. De a hatodikos tankönyvben igen – pillantott rám közömbös tekintettel, mire nyeltem egyet. Olyan érzés volt, mintha tudná. – Lássatok munkához – sétált a tanári asztalához. – Mint mindig, minden hozzávalót megtaláltok a szertárban – tette még hozzá.

Kelletlenül fészkelődtem a székemben, miközben a táblán lévő utasításokat kezdtem olvasni. Már a negyedik sorban tartottam, amikor megütközve olvastam újra. A Félvér Herceg ezt az utasítást kijavította. Nem apróra kell vágni, hanem mozsárban porrá kell őrölni, úgy hatásosabb.

Nem törődtem vele, tovább olvastam. Ezután viszont a hatodik sorban ismét megütköztem. Tisztán emlékszem, hogy a sisakvirágból öt helyett hatot javasolt.

Vettem egy mélylevegőt, mielőtt felálltam volna a helyemről, hogy elinduljak a szertár felé. Muszáj volt a tökéleteset nyújtanom, ha csalás, ha nem. A Félvér Herceg profi volt e téren, és ha az ő utasításait kell követnem, hát legyen. Nem fogok lebőgni az osztály előtt... és végül is nem is csalás... csak más utasítását követem, de ugyanúgy én készítem el...

Összegyűjtöttem a hozzávalókat, majd visszatérve az asztalomhoz lepakoltam, és óvatosan hátranéztem a fiúk padjára. Fred asztalán az összes hozzávalóból megfelelő mennyiségű volt, viszont George véletlenül kettő kígyó méregfogat hozott egy helyet. George, mint aki megérezte, hogy figyelem, rám pillantott, így elálltam az asztalomtól, hogy láthassa a hozzávalóimat. A kígyó méregfogra böktem, amiből csak egy volt az asztalomon, mire George homlokon csapta magát, majd eltátogott egy köszönömöt.

Visszafordulva az asztalomhoz munkába kezdtem. Minden lépést követtem, viszont amíg Piton nem figyelt az üstöm takarásában fellapoztam a Félvér Herceg könyvét, és az alapján készítettem a bájitalomat.

- A tanítványai elismerésre méltó tudással rendelkeznek * – szólította meg Umbridge Pitont. Félfüllel akaratlanul is hallgatózni kezdtem, miközben az üstömbe dobtam a harmadik hozzávalót, majd órajárásával ellentétesen megkavartam négyszer. – Nos... mióta is tanít a Roxfortban? *

Piton megfordult, hogy farkasszemet nézhessen Umbridge-el.

- Tizennégy éve * – válaszolta kifürkészhetetlen arccal Piton. A főzetem sisteregni kezdett, mire azonnal észhez tértem. Kellett bele a negyedik hozzávaló, amit gyorsan hozzáadtam, és közben elkezdtem porrá őrölni a szárított billywig fullánkot a mozsáromban.

- Maga eredetileg a sötét varázslatok kivédését szerette volna tanítani, igaz? * – folytatta kislányos hangján Umbridge. A mozsár megállt a kezemben, a szemem pedig elkerekedett. Miféle aljas kérdés ez?

- Igen * – felelte csendesen Piton. Összeszorítottam a számat, miközben megerőltettem magam, hogy ne szóljak be Umbridge-nek.

- De nem kapta meg a tantárgyat, ugye? *

- Ha megkapta volna, nem éppen itt hallgatná a maga kérdéseit, hanem pár emelettel feljebb – morogtam, mire azonnal a számra csaptam a kezem. Jaj, ne. Miért nem bírtam befogni?!

- Hogy mondod, kedves? – pillantott rám azonnal, egyszerre az egész osztállyal és Pitonnal együtt.

- Semmi, csak elrontottam valamit – mondtam gyorsan, majd a porrá őrölt fullánkot hozzáadtam a főzethez. Piton tekintete követte a mozdulatsort, mire összetalálkozott a tekintetünk. Kifürkészhetetlen arccal nézett rám, miközben visszafordult Umbridge felé.

- Amint látja, nem * – válaszolta meg Umbridge kérdését, amit én félbe szakítottam.

- De mióta itt tanít, ha jól tudom, újra meg újra megpályázta a posztot. *

Éreztem, hogy az indulat egyre jobban nő bennem Umbridge hozzászólásait hallva.

- Igen. *

- Dumbledore azonban következetesen elutasította a kérését * – a kezem is reszketni kezdett, miközben a bájitalt kavargattam, és igyekeztem nem felnézni rájuk, mert tudtam, hogy a tekintetem egyből elárulna. – Sejti, hogy minek köszönhető ez? *

- Erről nála kellene érdeklődnie * – felelte ingerülten Piton.

- Fogok is * – bólintott negédes mosollyal Umbridge, mire erőszakosan lecsaptam a szedőkanalat az üstöm mellé. Ismét mindenki felém fordult a rózsaszínbe öltözött nővel és Pitonnal együtt. Piton feszülten fordult felém, míg Umbridge kérdőn, miközben én szinte már lihegtem az indulattól.

- Kész – szóltam összeszorított szájjal.

- Szedjen belőle mintát, és tegye az asztalomra. Elmehet – adta ki az utasítást Piton, miközben ismét figyelemmel kísérte a mozdulataimat. - Lényeges kérdésnek tartja ezt? * – kérdezte visszafordulva a nő felé Piton.

- De még mennyire! * – vágta rá Umbridge. – A minisztérium alaposan meg kívánja ismerni a tanárok... öhm... személyes és szakmai hátterét. *

Miközben bájitalkönyvemet söpörtem be a táskámba ingerülten néztem Umbridge-re, aki hirtelen rám pillantott. Annyira dühös voltam abban a pillanatban, hogy még csak el sem tudtam rejteni.

- Valami gond van? – kérdezte negédesen mosolyogva.

- Igen, maga – válaszoltam. 

Hoppá. Ezt már nem tudom visszaszívni.

– Semmi köze a tanárok magánéletéhez!

- Tisztában vagy vele, drágám, hogy kivel beszélsz? – kérdezte még mindig mosolyogva, mintha az előbbi szavaimat fel sem fogta volna.

- A Roxfort Főinspektorával, akinek az a dolga, hogy a tanárok munkáját bírálja, és nem a magánéletüket – feleltem. Már mindegy volt, hisz eleve elszóltam magam, hát akkor tettem még rá egy lapáttal.

Umbridge hirtelen elkomolyodott, és közömbös arccal pillantott rám.

- Büntetőmunka, Miss Potter. Látom példát vett az öccséről – mondta egyhangúan, majd Piton felé fordult. – A következő órán visszatérek, folytatjuk majd a beszélgetést, amit sajnálatos módon többször is félbeszakítottak – célzott rám, ami miatt csak felhorkantottam. Umbridge kissé ingerülten felém fordult. – Vacsora után várom az irodámban, Miss Potter. Nagyon sajnálom, hogy erre az útra tért – mondta, majd összeszedve mindenét elhagyta a termet. Piton kíváncsi tekintettel nézett rám, miközben a többiek nem tudták eldönteni, hogy mitévők legyenek.

- Befejeztétek a bájitalt? – kérdezte az osztálytól, mire halk ''nem'' választ kapott. – Akkor mire vártok? Tíz perc múlva csengetnek! – csattant fel, majd leült az asztala mögé, miközben maga elé bámulva gondolkodóba esett. Dühtől még mindig reszkető kezekkel elpakoltam az asztalról, majd éreztem, hogy Fred megböki a vállam.

- Mi volt ez? – suttogta.

- Mindegy – morogtam. – Csak... már sok volt ez a nő – Fred még mindig kételkedőn nézett rám, de nem firtattam tovább, így amikor végre kicsengettek mindenki egyszerre indult el az ajtó felé velem együtt, holott nekem már rég nem is kellett volna a teremben lenni.

- Miss Potter, maga még maradjon egy szóra – Fred és George is megálltak, ahogy meghallották a nevem, majd aggódva pillantottak rám, mielőtt ők is elhagyták volna a termet.

Miután mindenki távozott, Piton egy pálca legyintéssel becsapta az ajtót.

- Mire véljem ezt? – kérdezte felállva az asztaltól. Lassan feléje fordultam, miközben lesütöttem a szemem.

- Semmi, uram.

- Rám nézzen, ha magához beszélek! – emelte fel a hangját, mire azonnal a szemébe néztem. Félelem fogott el ahogy belenéztem a sötét szemeibe, meg sem tudtam szólalni. – Szóval? – vette lejjebb a hangját.

- Fel... feldühített, amiket kérdezett magától – feleltem egyszerűen. Piton egyik szemöldöke azonnal a magasba szökött.

- Miért?

- Mert nem lett volna illő ilyet kérdeznie. Nem az a dolga, hogy a tanárok magánéletébe vájkáljon – feleltem, miközben le sem tudtam venni róla a szemem.

- Megérte ez magának egy büntetőfeladatot? – horkantott fel ezúttal már nem olyan szigorúan, mint elébb, és ezért éreztem, hogy kezdek megkönnyebbülni. 

- Biztos vagyok benne, hogy ezért nem csak egyet fogok kapni – húztam félmosolyra a szám, mire Piton megrázta a fejét, és esküdni mertem volna, hogy még mosolygott is.

Mivel ezután nem szólt semmit gyorsan zakatoló szívvel megfordultam, hogy elhagyjam a helyiséget.

- Várjon – állított meg, mire visszafordultam egy apró mosollyal az arcomon. – Nem a táblán lévő utasításokat követte – mondta, mire a mosolyom amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. – Se azt, ami a hatodikos könyvben áll – tette még hozzá közömbös arccal. – Mi alapján követte a lépéseket?

- Én... úgy csináltam ahogy a könyvben volt – feleltem, miközben próbáltam nem megszakítani a szemkontaktust. Ezúttal már nehezen ment.

- Ne hazudjon nekem, Miss Potter – mondta mélyen zendülő hangján, mire összerezzentem.

- Én nem...

- Mutassa a könyvet, amíg szépen kérem – lépett hozzám közelebb, miközben a lábam a földbe gyökerezett. – Én...

- Mutassa meg – parancsolta, de én szinte kővé dermedtem. Nem adhattam neki oda a könyvet. Csalásnak titulálná. Lehet kibuknák. – Én szóltam – tette hozzá még közelebb lépve, míg nem csak fél méter volt közöttünk.

Pár másodperc volt az egész. Éreztem, hogy azonnal felveszi az elmémmel a kapcsolatot, majd láttam a szemem előtt azt, amit ő.

Ahogy kiveszem a szekrényből a könyvet, majd homlok ráncolva fellapozom. Ahogy elolvasom a tulajdonos nevét. Egy újabb emlék, ahol a klubhelyiségemben olvasgatom. Amikor alkalmazon a hangtalanító védőbűbájt, amit belőle tanultam. Egy újabb, ahol már a parkban lapozgatom, majd Dursleyéknél, és most az óra előtt.

Mihelyst visszahúzódott a fejemből megtántorodtam a furcsa érzéstől, mire a tanár azonnal kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa a vállam, én pedig önkéntelenül is megfogtam azt a karját, amivel megtámasztott. Nagyokat pislogva meredtem a talárja szegélyére, de nem akartam vissza a szemébe nézni. Helyette végig pörgettem a fejemben az elébb történteket.

- Maga legillimenciát alkalmazott – suttogtam.

- Ismeri ezt a tudományt? – kérdezte érdeklődően, mintha nem is végzett volna rajtam elmeolvasást.

- Eddig csak az elméletét ismertem – válaszoltam csendesen, de továbbra sem néztem a szemébe.

- Nézzen rám...

- Nem – mondtam keményen, olyan hangsúllyal, ahogy ő beszélt velem elébb. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy tiszteletlen vagyok. – És a könyvet sem vagyok hajlandó visszatéríteni... vettem egy új példányt, annyi, hogy a borítóját kicseréltem a régire, hogy ne legyen feltűnő. Fizettem érte, kérem hagy tartsam meg ezt a példányt ezért cserébe – hadartam.

- Nézzen rám – mondta még egyszer ezúttal kedvesebb hangot megütve. Lassan felemeltem rá a tekintetem, majd a szemébe néztem, és szóra próbáltam nyitni a szám. De beszéd helyett felfigyeltem az aggodalomra, amit a tekintete tükrözött. Mihelyt realizálta, hogy észrevettem, azonnal a szokásos közömbös kifejezés ült ki az arcára, mintha semmi sem történt volna. Lehet nem is történt.

- Nem gondoltam volna, hogy rajtam is végre hajtaná. Hallottam róla, hogy a mestere a legillimenciának, de... sosem gondoltam volna, hogy rajtam is alkalmazni fogja – mondtam, mire Piton csak a szemét forgatta.

- Ne tegyen úgy, mintha a magánéletében turkáltam volna – mondta, majd visszatért a könyvhöz, amiről próbáltam elterelni a témát. – Veszélyes az a könyv.

- Honnan tudhatná? – hitetlenkedtem. – Csak egy könyv, amit egy volt diák módosított!

- Attól azért több! – emelte fel ismét a hangját.

- Miért, tán ismeri a tulajdonosát? – fontam össze a mellkasom előtt a karom.

- Ahhoz magának semmi köze – fújtatott. – Adja oda a könyvet!

- Kérem ne – váltottam át könyörgőre. – Annyi mindent tanultam ettől az írótól, szinte már fejből tudom az összes...

- Ha fejből tudja, akkor nem is olyan nagy gond, hogy elkobzom magától!

- Kérem ne tegye... a szívemhez nőtt...

- Álljon le ezzel a nyálas beszéddel – fintorgott, majd, amikor látta, hogy nem engedelmeskedek, és nem vagyok hajlandó visszaadni a könyvet, ingerülten sóhajtott, és megvakarta az orrnyergét, miközben elmerengett. – Húsz pont a Griffendéltől, és most takarodjon innen – adta meg végül a kegyelemdöfést, mire szélesen elmosolyodtam.

- Köszönöm, tanár úr! – mosolyogtam őszintén. Amikor viszont indulni akartam akkor tűnt fel, hogy a másik keze még mindig a vállamon pihen, és még mindig ugyanolyan közel vagyunk egymáshoz.

Nyeltem egyet, ahogy éreztem, hogy a szívverésem ismét felgyorsul, és belenézek Piton szemébe. Nagyon nem szabadna ezt éreznem. Mi ütött belém?

Piton lassan levette rólam a kezét és kifürkészhetetlen arccal bámult rám még mindig. Egy lépésre voltam csak tőle. Csak egy lépés...

- Távozhat – mondta rekedtes hangon, mire a szívem nagyot dobbant.

- Visz... viszlát – suttogtam, miközben a szemem lejjebb tévedt az ajkaira. NEM!

Megfordultam, és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a pincét.

_____________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Főnix Rendje c. könyv idézete. Minden érdem J. K. Rowlingé.

Mivel a héten nem tudok már több részt feltölteni, így itt a tegnapi után a mai rész. Remélem mindenkinek tetszett! Leghamarabb vasárnap, legkésőbb jövő hét hétfőn jön a következő rész egy kis izgalommal megspékelve! :)