- Szép jó reggelt – sétáltam le a hálókörzetemből fontoskodóan, és egyből Harryre pillantottam, aki látszólag rám várt, mert Hermione és Ron sehol sem voltak. Viszont az ikrek is a bejáratként szolgáló portré mellett vártak rám. – Majd utánatok megyek, fiúk – mosolyogtam rájuk, mire Fred és George intettek egyet felénk, majd elindultak reggelizni. – Elvetted McGalagonytól az órarended? Nekem elég sűrű lesz, látszik, hogy évvégén a Ra...

- Tegnap este összevesztem Seamus-sel – kezdett bele a mesélésbe, félbeszakítva engem, mire egy nagyot sóhajtottam.

- Min? – kérdeztem, miközben elindultam, és félretettem a kérdéseimet.

- Az anyja olvassa a Reggeli Prófétát... ő pedig az anyja szavában hisz – válaszolta.

- Vagy úgy – morogtam. – Ne érdekeljen. Majd rájön.

- Tudom – szólt kissé még mindig dühösen. – Ron büntetőmunkával fenyegette, így befogta a száját. Dean szülei muglik, nem tudnak semmiről, Neville pedig... Neville hisz nekem a nagymamájával együtt – húzta őszinte mosolyra a száját, én pedig követtem a példáját.

- Neville rendes srác. Még ha régen cikiztétek is őt...

- Nem cikiztük! – fújtatott.

- De eléggé lekezelőek voltatok vele, amit nem tagadhatsz! – mondtam élesen. – Mindegy, a lényeg, hogy rendes gyerek. Mi lesz az első órád? Nekem átváltoztatástan – váltottam témát, miközben a nagyterem felé ballagtunk.

- Pitonnal bájitaltan, jóslástan Trelawney-val, utána SVK Umbridge-dzsal – mondta sötéten. – Erős kezdés.

- Nekem is McGalagony után Umbridge-dzsal lesz órám – húztam el a szám, majd visszatértem a bájitaltanhoz, amivel Harry kezd. - Számíts arra, hogy Piton a szokásosnál is szigorúbb lesz idén – szóltam.

- Mi? Miért? – fékezett le Harry, majd miután látta, hogy én nem álltam meg, utánam sietett.

- Azért, mert a Rendes Bűbájos Fokozat előtt állsz, hülye – horkantottam. – Ez az első nagy vizsgád az életedben. Biztos valami nehézzel fog kezdeni.

- Miért?! – nyögött fel Harry.

- Majd mesélj! – szóltam, miközben Harry egy frusztrált bólintás kíséretével elkanyarodott Hermionéhoz és Ronhoz, én pedig Fredhez és George-hoz. – Bocsi, srácok. Öcsémnek beszéde volt velem – nyúltam egy pirítósért.

- Láttad a hirdetőtáblát a klubhelyiségben? – kérdezte Fred, mire felvontam a szemöldököm a pirítósom vajazása közben.

- Nem, miért? – tettem le a pirítósomat, majd a hajamhoz hátra nyúlva egy gyors mozdulattal felcsatoltam, hogy ne lógjon az arcomba evés közben, és egy nagyot haraptam a kenyérszeletből.

- Tesztalanyokat keresünk. Kiraktunk róla egy plakátot – megálltam a rágásba George szavait hallva, és unottan meredtem felváltva a fiúkra.

- Nem viccelünk! – vágták rá egyszerre.

Lenézve a tányéromra szemügyre vettem a vajas-lekváros pirítósomat, majd nyugodtan töltöttem magamnak egy teát. Lassú mozdulattal felöntöttem egy kevés tejjel, majd az ajkaimhoz emelve kettőt kortyoltam belőle. Cuppantva egyet a számmal, felemeltem a tányérom mellett lévő szalvétát, majd megtöröltem a szám. Lassan felnéztem a fiúkra, akik türelmetlenül várták, hogy mit fogok szólni, majd beszélni kezdtem.

- Nem tudom feltűnt-e, de már nem csak szimplán prefektus, de iskolaelső is lettem – mondtam nyugodt hangon.

- Igen, tudjuk – felelte értetlenül Fred. A szememet forgatva megdörzsöltem a homlokom, majd újabb kortyot ittam a teámból.

- Úgy teszek... mintha a plakátról nem hallottam volna... és arról, hogy mi áll rajta. Ronra és Hermionéra bízlak titeket...

- De ugye...

- Én. Nem. Hallottam. Semmit – mutattam fenyegetően a fiúkra, mire ők lassan vigyorra húzták a szájukat. – Édes istenem, megőszülök évvégéig...

***

- Elégtelent adott Piton, pedig semmivel sem volt rosszabb a béke elixírem Ronétól vagy Neville-étől...

- Micsoda?! Nagyon sajnálom, Harry!

- Miért csodálkozol? Mikor volt Piton igazságos velem? *

***

Amikor besiettem az SVK terem ajtaján Umbridge már a tanári asztalnál ült, amitől megtorpantam. Nem nézett fel, valamiféle könyvet lapozgatott. Körbe pillantottam a teremben, de látszólag mindenki értetlen arcot vágott.

- Szia, Angelina! – szóltam suttogva, majd ledobtam magam az ablak melletti, középső padsor jobb székébe, Angelina pedig rám pillantott.

- Milyen órád volt? – kérdezte hátra simítva a haját érdeklődve.

- Átváltoztatástan. Na, és neked?

- Legendás lények gondozása... kedvelem Hagridot, de annyira jó, hogy Suette-Poltts tanítja a tantárgyat – mondta őszintén, mire elhúztam a szám, ahogy belegondoltam, hogy erre Harryék mit szólnának. Körbe fordulva megkerestem az ikreket, de nem volt rá szükség, mert abban a pillanatban nyílott az ajtó, és siettek be rajta. Mögöttünk foglaltak helyet, majd ránk vigyorogtak. Látszólag észre sem vették, hogy Umbridge a teremben van, így a fejemmel a tanári asztal felé böktem, mire lehervadt a mosoly a szájukról.

- Jó napot, mindenkinek! – állt csak egyszer fel az asztaltól Umbridge, mire mindenki előre fordult.

- Jó napot! – köszöntünk vissza szinte kórusban.

- Ajajaj! Valamit kifelejtettek! Esetleg Umbridge professzor! Próbáljuk újra... Jó napot kívánok mindenkinek!

- Jó napot, Umbridge professzor! – mondtuk kijavítva magunkat, de mögöttem az ikrekből egy szó sem jött ki.

- Így mindjárt más! * – mosolyodott el negédesen, én pedig a hajában lévő fekete maslira nézve alig bírtam ki, hogy ne vágjak fintorgó arcot. – És most pálcát a táskába, pennát elő! – értetlenül néztünk össze Angelinával, majd Freddel és George-dzsal, de szótlanul eltettük a pálcáinkat. Elővettem a táskámból a tavalyi sötét varázslatok kivédése füzetem és egy pennát.

Ahogy fellapoztam a füzetet összeszorult a torkom. A sorokról, amit tavaly írtam SVK-n azonnal beugrott Barty Kupor, ami miatt hányinger járta át a testem. Becsapva a füzetem gyorsan visszasüllyesztettem a táskámba, és helyére elővettem a Griffendél mintájú jegyzetfüzetem.

Nyugalom, Bell.

Mire felnéztem a táblára Umbridge a rövid pálcájával épp rákoppintott a táblára, azon pedig megjelent egy rövid egysoros szöveg:

Sötét varázslatok kivédése – Visszatérés az alapokhoz

- De hát idén már a Ravaszt tesszük le, nem térhetünk vissza az alapokhoz! – súgtam Angelinának, aki egyetértve bólintott.

- Meglehetősen hiányos lehet a tudásotok, hisz minden évben más tanár foglalkozott veletek. Csoda, hogy letettétek az RBF vizsgátokat! – kuncogott, mire páran felmordultak a teremben, de látszólag ezt Umbridge nem hallotta. – Bizonyára örömmel hallhatjátok, hogy a problémát orvosolni fogjuk. Idén már egy gondosan felépített, elméletközpontú, a minisztériumi elvekkel összhangban álló tanmentet követve ismerkedhettek a defenzív mágiával. Kérem, másoljátok le az alábbiakat! * – majd ismét rákoppintott a táblára, a szöveg pedig megjelent.

Mindenki néma csendben lemásolta a sorokat, én pedig belül majd felrobbantam a dühtől. Igen, Umbridge előtt négy fajta tanárunk volt, viszont utoljára Mógussal írtunk órán, de még ott is használhattunk néha pálcát.

Miután leírtam a szöveget megköszörülve a torkom felnyújtottam a kezem.

- Esetleg a szöveggel akadt gondod, kedves...

- Anabell Potter – egészítettem ki a mondatát, mire a nő arcán láthatóan megfagyott a mosoly. – És nem a szöveggel, hanem...

- Ezesetben az óra után meghall...

- ...hanem a tantárggyal lenne kapcsolatos – fejeztem be a félbeszakított mondatomat. Umbridge arcáról eltűnt a fagyott mosoly, és helyette kérdőn nézett rám, így folytattam. – Mikor fogunk varázsolni? Védekező-, esetleg támadóbűbájokat, rontásokat tanulni? – Umbridge a kérdésemet hallva kuncogásba tört ki.

- Tán veszélyben érzed magad az órámon, Anabell?

- Nem, de...

- Ezesetben nem látom okát, hogy varázslást alkalmazzunk.

- Nem fogunk varázsolni SVK-n? – döbbent le Angelina mellettem.

- Ha a diák szeretne valamit, akkor jelentkezik – duruzsolta, mire Angelina keze azonnal az égbe meredt, de Umbridge tüntetően elfordult. Azonban a hátam mögött Fred is felnyújtotta a kezét.

- Tessék, kedves...

- Fred Weasley. Feltenném Angelina kérdését még egyszer. Nem fogunk varázsolni sötét varázslatok kivédése órán?

- Idén az elméleti részre fogunk koncentrálni...

- De hát, mire való a sötét varázslatok kivédése, ha nem a védőbűbájok megta...

- Nem látom a kezed! – George azonnal felnyújtotta a karját, és úgy folytatta. - ...ha nem a védőbűbájok megtanulására!

- Bemutatkoznál? *

- George Weasley – felelte, mire Umbridge negédes mosollyal az arcán végig nézett az ikreken.

- Te a minisztériumban képzett pedagógiai szakértő vagy? * – kérdezte higgadtan Umbridge.

- Nem, viszont...

- Nos, akkor attól tartok, nem a te dolgod meghatározni, hogy ''mire való'' valamely tantárgy. Az új tantervünket nálad sokkal öregebb és bölcsebb varázslók dolgozták ki. Biztonságos, veszélytelen módon fogtok megismerkedni a defenzív mágiával... *

- Öregebb és bölcsebb varázslók... inkább befolyásolt és talpnyaló varázslók... - motyogtam az orrom alatt.

- Hogy mondtad kedves? – nézett rám kidülledt szemekkel.

- Nincs ennek semmi értelme! Sötét varázslatok kivédése órán gyakorlati szinten kell megtanulnunk a varázslatokat! – mondtam hisztérikusan.

- Egyetértek Bellel! – hallottam meg Katie hangját a középső padsorból.

- Igen, én is! – szólalt fel Alicia is.

- A diákok csak akkor beszélnek, ha felnyújtják a kezüket! – mondta élesen Umbridge. Hirtelen minden kéz a levegőbe emelkedett, Umbridge pedig a fejét kezdte el kapkodni. – Nem kívánom bírálni az iskola vezetését, de azok közül, akik ezt a tárgyat tanították nektek, többen igencsak felelőtlenek voltak. Mi több, akadt köztük egy rendkívül veszélyes félvér is! * – hangsúlyozta az utolsó pár szót, mire éreztem, hogy elvörösödök a dühtől. – Tessék!

- Lupin professzor volt az eddigi legjobb tanárunk! Mellesleg a Ravasz vizsgának van gyakorlati része is, mire megyünk az elmélettel? – kérdezte fortyogva, mire életemben először egyetértettem Cormac McLaggen minden szavával.

- Pontos elméleti felkészüléssel...

- Anélkül, hogy előtte gyakoroltunk volna? * – horkantott fel Lee.

- Ismétlem, ha elsajátítjátok az elméletet... *

- Mire megyünk ezzel az iskolán kívül? – lendítettem a magasba a kezem, de nem vártam meg, hogy felszólítsanak.

- Egyelőre még iskolában vagy, Potter – felelte látszólag higgadtan.

- Szóval nem kell felkészülnünk arra, ami odakint vár minket? – dőltem hátra a székemen, miközben a kezem már reszketett a dühtől.

- Semmi nem vár rátok odakint. *

- Semmi? * – emeltem fel a hangom.

- Véleményed szerint kinek állna szándékában gyerekeket megtámadni? * – kérdezte Umbridge mézesmázos hangon. A mögöttem ülő Fred és George hitetlenkedve horkantottak fel.

- Például Voldemort! – csaptam az asztalra.

- Tíz pont a Griffendéltől, Potter * – néma csönd telepedett a teremre. Mindenki Umbridge-et, vagy engem nézett, de egy kicsit sem érdekelt. - És most szeretnék tisztázni néhány dolgot. Azt mondták nektek, hogy egy bizonyos sötét varázsló feltámadt halottaiból... *

- Nem támadt fel, nem is volt halott! – szóltam hangosan.

- A viselkedésed máris tíz pontjába került a házadnak, ne feszítsd tovább a húrt az iskolaelsői posztodhoz nem illően!

- Szarok a házpontokra! – pattantam fel. – Cedric meghalt Voldemort miatt! Az öcsém megsebesült Voldemort miatt! A miniszter szánt szándékkal megölette a veritaserum hatása alatt álló Barty Kuport, aki tanúskodhatott volna! Dumbledore igazgatóurat és az öcsémet pedig bolondnak...

- Elég lesz! – mondta mosolytalan arccal, viszont még mindig nem emelte fel a hangját. – Gyere ide, Anabell drágám – szólt, mire dühösen hátra rúgtam a széket, és összeszorított ököllel odasétáltam az asztala mellé.

Umbridge a rózsaszín pergamenje felé hajolt, majd gyors körmölésbe kezdett. Összefont karral vártam, hogy befejezze, majd amikor ez megtörtént felvont szemöldökkel vettem el tőle a pergament, és néztem a nőre.

- Nem akartam mindjárt az első órámon büntető munkát adni, de... – nyújtotta felém a pergament. – ... a házvezetőtanárodnak akkor is megkell említenem a dolgot – mosolygott negédesen. - Vidd el ezt McGalagony professzornak, kedvesem * – elvettem a papírt a kezéből, visszasétáltam a padomhoz, és összeszedtem minden cuccom. Fred és George dühösen meredtek Umbridge-ra, felém pedig utána egy büszke mosolyt küldtek.

Sietős léptekkel elhagytam a termet és nagyot fújtattam. Hóborc egy folyosóval odébb ólálkodott, így a kelleténél még jobban sietnem kellett, mert semmi kedvem nem volt vele összefutnom. Végül a dühtől még mindig reszkető kézzel bedörömböltem McGalagony irodájának ajtaján.

Ó, ezt nem így kellett volna. 

Rájőve, hogy már nem Umbridge-dzsal állok szemben, a dörömbölés után illedelmesen bekopogtam.

- Mégis mit dörömböl itt, Miss Potter? – tárta ki az ajtót a házvezetőnőm, miközben meglepődve nézett rám.

- Magához küldtek, professzor – morogtam kelletlenül.

- Mi az, hogy hozzám küldték? Ki küldte hozzám? * – kérdezte értetlenül, szinte már felháborodva. Sosem volt még ehhez hasonló példa. Soha nem fordult elő, hogy a házvezetőnőmhöz, az igazgatóhelyetteshez küldtek ki óráról. Még ha a fiúk mellett az én kezem is benne volt egy viccbe, mindig úgy csináltuk, hogy egyikünk se kerüljön bajba, mindig megoldottuk.

Átnyújtottam a rózsaszín pergament, mire McGalagony szemöldök ráncolva húzta elő a pálcáját, és egy mozdulattal kihajtogatta. Megigazítva szögletes szemüvegét, szeme sebesen járt a sorokat olvasva.

- Jöjjön be, Miss Potter! – mondta, miközben maga után kormányozta az üzenetet, és leült az asztalhoz. Magam mögött bezárva az ajtót érzelemmentes arccal követtem őt, majd leültem az asztalával szemben lévő székbe.

- Igaz ez? *

- Pontosan micsoda, tanárnő? – kérdeztem vissza nagyokat pislogva.

- Igaz, hogy kiabált Umbridge professzorral? *

- Igen. *

- Közölte vele, hogy a miniszter szándékosan ölette meg Barty Kuport, hogy ne tudjon tanúskodni?

- Igen. *

- Megmondta neki, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén, visszatért? *

- Igen. *

- Azt mondta, hogy a Reggeli Próféta szándékosan bolondnak állítja be a maga öccsét és Dumbledore igazgató urat?

- Nos, a mondatot Umbridge... professzor nem engedte befejezni, de igen, ez lett volna a célom – bólintottam. McGalagony ismét megigazította a szemüvegét, és hátradőlt a székében, miközben némán engem nézett.

- Egyen egy kekszet, Miss Potter! – mutatott a skót süteményes dobozra, mire elmosolyodtam.

- Nem lehet, tanárnő – feleltem még mindig mosolyogva.

- Miért? Csak nem diétázik?

- Nem. De káromkodtam is Umbridge professzor előtt és nem iskolaelsőként viselkedtem – szóltam, bár mosolyomat még mindig nem bírtam letörölni az arcomról. Ha McGalagony kekszel kínál, akkor az egy dolgot jelenthet: az én oldalamon áll.

McGalagony megrázta a fejét mérgében, bár megengedett magának egy apró mosolyt.

- Óvatosnak kell lennie, Miss Potter.

- Tudom – válaszoltam.

- Ha fegyelmezetlenkedik Dolores Umbridge óráján, sokkal súlyosabb következménye is lehet, mint a pontlevonás. 

- Tisztában vagyok vele, tanárnő. Igyekszem nem adni a lovat a minisztérium alá – morogtam. – Megígérem, hogy visszafogom magam fogni – tettem hozzá, mire a professzor elégedetten bólintott. Eközben kicsengettek, és minden irányból lábdobogás hangzott fel, ahogy a diákok megindultak.

- Gondolom odafigyelt Dolores Umbridge évnyitó beszédére – meredt rám.

- Többnyire igen. A többit összeraktuk Hermionéval – bólintottam.

- És a lényeget közölte a barátaival is? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Fred és George nem fog... elnézést, de egy efféle nőnek nem fog behódolni... se a minisztériumnak – mondtam undok arccal.

- Óvatosan, Miss Potter! – szólt élesen, de mégis valahogy semmi rosszallás nem volt a hangjában.

- Elnézést – mondtam közömbösen.

- Elmehet, Miss Potter – állt fel, mire én is felpattantam, és felkaptam a táskám. Az ajtó felé sétálva, már nyitottam volna az ajtót, amikor eszembe jutott valami.

- McGalagony professzor! – fordultam meg, miközben a kezem már a kilincsen volt.

- Tessék, Miss Potter – nézett rám, miközben visszaült az asztala mögé.

- Ha már én ennyire kiborultam az óráján... kérem, számítson az öcsém látogatására is – mosolyodtam el, mire McGalagony az asztalon megtámaszkodva levette a szemüvegét, majd a bal kezébe temette az arcát.

- Igen, gondoltam erre.

___________________________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Főnix Rendje c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingé.