Piton-, McGalagony- és Mógus professzor után siettem a Griffendéles taláromban és rémület futott át minden porcikámon. Futó lépéseim közben kiengedtem magamon a nyakkendőmet, mert úgy éreztem megfojt. McGalagony- és Piton professzor menet közben itt-ott hátra néztek rám, hogy jól vagyok-e, de többet nem foglalkoztak velem, mert ettől sokkal nagyobb gond volt. A pániktól egyenletlenül vert a szívem és csak egy dolog járt a fejemben: Harry, az öcsém.

Egy troll lent a pincében!

Piton fekete talárja csak úgy lobogott ahogy legelöl sietett, őt követte McGalagony a szoros kontyával és a hegyes süvegével, majd Mógus a turbánjával, a sort pedig én zártam: a rémült Griffendéles 13 éves lány, aki biztonságban akarta tudni az öccsét és a barátait. Legszívesebben Piton mellé szegődtem volna, de nem akartam tiszteletlen lenni, hogy kielőzöm az utóbbi két tanárt, így csak csendben rohantam utánuk.

Nem akartam hallani a fülemnek. Lehetetlen, hogy Harry két hónapja van itt és már is életveszélybe kerül.

Mógus, McGalagony és Piton nem vette jó néven, hogy velük tartok, de nem érdekelt, annak ellenére is velük tartottam. Az egyedüli, akit megtudtak fékezni, hogy velünk tartsanak az Fred és George volt, máskülönben ők is jöttek volna velem.

Óriási zajra nyitottunk be a lányvécébe és ezúttal én törtem előre. Ron a pálcájával a troll felé volt fordulva és amikor már realizáltam, hogy mi történik addigra késő volt. Ron leengedte a pálcáját, a troll furkósbotja pedig egyenesen a szörny fejére esett. A troll megszédülve elveszítette az egyensúlyát és zuhanni kezdett...egyenesen felém. Láttam a felém közeledő óriási testet, de leblokkoltam, nem tudtam mozdulni.

Hirtelen egy lökést éreztem a hátamon, majd egy nehéz testet hátulról nekem zuhanni. A lökés erejétől valamilyen módon megfordultam, majd egy hátast dobtam a padlón egyszerre a trollal, aki végül pár méterrel tőlem távolabb kötött ki. Kinyitottam a szemem és Pitonnal találtam szembe magam, miközben felettem támaszkodik fel a földről és lenéz rám. Elpirultam ahogy realizáltam, hogy eléggé furcsa szituációba keveredtünk, de végül szóra tudtam nyitni a szám.

- Kö...köszönöm - mondtam ki, miközben az arcom a hajam színével lett egyenlő. Piton mogorva arccal, szótlanul leporolta magát, mintha csak összepiszkolta volna hosszú talárját. Lassan felkászálódtam én is és kihúztam a hátam, miközben éreztem magamon Piton tekintetét ahogy végig néz rajtam.

- Jól van? - kérdezte.

- Igen, semmi bajom...még egyszer köszönöm, professzor - húztam apró mosolyra a szám, mire Piton egy aprót biccentett felém, amitől meglepődtem. Még sosem láttam, hogy bárkivel is ilyet csinálna. Miután észbe kaptam a majdnem halálos balesetem után dühösen Harry felé fordultam. - Mégis mit képzeltél? Lejöttél keresni a trollt?! - kérdeztem felcsattanva, mire Harry elpirulva a padlót kezdte pásztázni.

- Az nem úgy volt, Bell...

- Most ne szólj közbe, Ronald! - fordultam a vörös hajú fiú felé, mire ő elhúzta a száját, a mögötte álló Hermione pedig az ajkába harapott.

- Köszönjük, Potter kisasszony, de innen átvesszük mi a dolgokat! - mondta élesen McGalagony, mire az orrom alatt morogva összefontam a karom a mellkasom előtt és szúrósan meredtem Harryre. Piton eközben lehajolt, hogy megvizsgálja a szörnyet, McGalagony arcán pedig egyértelműen látszódott a visszafojtott düh, ami Harry és Ron felé irányult. Mógust eközben szinte az összeesés környékezte. - Hatalmas szerencséjük van, hogy még élnek! Miért nincsennek a hálókörletükben? * - kérdezte McGalagony, miközben Piton szúrós tekintettel meredt Harryre, aki emiatt ismét lesütötte a szemét. Ron szinte kővé dermedve állt Harry mellett, meg sem tudott szólalni.

- Tanárnő, kérem...értem jöttek! * - döbbenten meredtem Hermionéra, aki most a fiúk mellé lépve összeszedte a bátorságát. Kissé eltátott szájjal meredtem a lányra és próbáltam felfogni azt, amit hallottam. Hermione Granger, a mindent tudó kis okoska kiáll a fiúk mellett?!

- Granger kisasszony! * - mondta ledöbbenve McGalagony.

- Elindultam megkeresni a trollt, mert azt hittem...azt hittem, egyedül is eltudok bánni vele. Sok könyvet olvastam a trollokról * - Piton ezt hallva halkan felhorkantott. Nem tudtam, hogy azért, mert tudja, hogy hazudik a lány a fiúkat védelmezve, vagy azért, hogy erről is olvasott Hermione. Sosem volt bajom a lánnyal, sőt nem is nagyon ismertem őt, de a pletykák engem sem kerültek el a tudálékosságáról.

Ron, mintha feloldódott volna a 'sóbálvány-átok' alól elejtette döbbenetében a pálcáját, bár még mindig nem mozdult.

- Ha nem jöttek volna utánam, már nem élnék. Harry beleszúrta a varázspálcáját a troll orrába, Ron pedig leütötte a saját botjával. Nem volt idejük segítséget hívni. A troll már épp végezni akart velem, amikor ideértek * - Harry és Ron a kevés színészi tehetségükkel próbáltak hihető arckifejezést vágni Hermione történetéhez, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Nos...ha így áll a dolog... * - nézett végig a fiúkon McGalagony professzor. - Granger kisasszony, hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, egymaga le tud győzni egy kifejlett hegyi trollt? * - emelte fel a hangját McGalagony ismét, Hermione pedig lehajtotta a fejét. - Granger kisasszony, ezért levonok öt pontot a Griffendéltől. Mélységesen csalódtam magában. Ha nem sérült meg, induljon, menjen a Griffendéltoronyba. A tanulók a házakban fejezik be a vacsorát * - hangzott McGalagony ítélete, amitől Hermione még jobban lesütötte a szemét, majd elindult a Griffendéltoronyba. Eközben McGalagony Harry és Ron felé fordult. - Még mindig azt mondom, hogy szerencséjük volt, de azért nem sok elsőéves tudott volna elbánni egy trollal. Ezzel fejenként öt pontot szereztek a Griffendélnek. Dumbledore professzor értesülni fog a történtekről. Most elmehetnek * - mondta McGalagony kissé még mindig haragosan, majd a troll felé fordult, ami mellett Mógus és Piton álldogált. - Maga is távozhat, Potter kisasszony - fordult még egy pillanatig vissza McGalagony, majd elindultam a fiúk oldalán. A következő két emeletet néma csendben tettük meg a torony felé haladva és próbáltam a történtekre a megfelelő kérdést vagy választ megtalálni, de nem sikerült.

- Magyarázatot. Most! - morogtam az orrom alatt. Harry kissé félve elfordította tőlem a fejét, miközben a mellette baktató Ron a kezét tördelte.

- Megbántottuk Hermionét és a lánymosdóba futott. Akkor még nem tudtuk, hogy troll tartózkodik a kastélyban és mihelyst megtudtuk utána mentünk - mondta Harry cincogva.

- Mégis mivel...nem! Nem akarom tudni. A lányokat sosem szabad megbántani, ezt jól véssétek mind a ketten a fejetekbe! - mutattam a fiúk felé fenyegetően, miközben megérkeztünk a Kövér Dámához.

- Disznóorr * - mondtuk egyszerre, majd beléptünk a klubhelyiségbe. Ron és Harry azonnal megtalálták Hermionét és együtt mentek vacsoráért. Onnantól már sülve főve együtt voltak.

- Na mi volt? - lépett azonnal mellém George. Eközben a kanapén ülő Fred is feltápászkodott a kezében egy jókora csirkecombbal.

- Az öcsétek és az én drága testvérem megküzdött egy trollal, hogy megvédjék Hermionét - sóhajtottam, mire Fred kezéből majdnem kisesett a csirkecomb.

- Lehet csak én hallottam rosszul, elismételnéd? - pislogott nagyokat Fred.

- Nem, jól hallottad sajnos - fontam a mellkasom előtt össze a karom.

- Hé, Ron! - fordult meg George. - Nem volt rossz! - mutatta fel a hüvelykujját George, mire Ron füle elvörösödött.

- Én nem kapok bókot? - kérdezte vigyorogva Harry az egyik fotelből, majd bekapott egy kanál krumplipürét a szájába.

- Az arcodra kéred vagy a tarkódra? - kérdeztem nyájasan mosolyogva.

- Mit, puszit? - lepődött meg Harry.

- Nem, egy jókora pofont! - emeltem fel a hangom, mire az egész klubhelyiség felnevetett a beszólásomon, még Harry is. Ezután mi is helyet foglaltunk, majd miután felborzoltam Harry így is kócos haját, enni kezdtünk.

***

/ 2 évvel később /

- Ki kell mennem a mosdóba - suttogtam.

- Csak hallkan! Nem bukhatok le! - suttogta vissza Harry a takaró alól, ahonnan csak a sastoll sercegés hallatszott ki. - Addig abbahagyom az írást, amíg be nem zárod az ajtót - tette hozzá, miközben én már felkeltem mellőle az ágyból és lábujj hegyen az ajtóhoz settenkedtem. Lassan lenyomtam a kilincset, ügyelve minden mozdulatomra, majd kitártam az ajtót. Halkan megnyikordult, de nem túl hangosan ahhoz, hogy felébressze a Dursley családot, így halkan kifújva a levegőt tártam ki, majd utána ugyanúgy be is zártam. A titok az volt, hogy igazából nem kellett kimennem a mosdóba, viszont Harry egy perc múlva lesz 13 éves, így megakarom őt lepni azzal, hogy kiszedek még pluszba egy-két tankönyvét, amit tudok a lépcső alatti gardróbból, a sajátommal együtt, hogy megtudjuk csinálni a házi feladatainkat. Párat már Harry szerencsésen kicsempészett, de sajnos nem eleget.

A lépcső megnyikordult a lábam alatt, amitől azonnal kővé dermedtem és füleltem. Hallottam, hogy Vernon bácsi abbahagyja a horkolást, de csak annyi időre, amíg megfordult az ágyon. Megkönnyebbülve léptem még párat és próbáltam nem a nyikorgós helyekre lépni. Végül vígan léptem le a földszint padlójára, majd a pizsamanadrágom zsebébe turkálva kihalásztam azt az egy szerencsés tűt, amivel Harry is megtudta piszkálni a zárat pár nappal ezelőtt.

Több, mint tíz perc kínkeserves tűmozgatás után már felakartam adni, amikor a zár halkan kattant. Csillogó szemekkel tártam ki a lépcső alatti gardrób ajtaját, majd sorba szedegettem ki a tankönyveket. Tudtam, hogy a legfontosabb Harrynek a bájitaltankönyve volt, amit múltkor szerencsétlen módon nem talált meg a siettségben, így most az volt az első, majd utána még két tankönyvet kiválasztottam neki és magamnak is. Ezután halkan behajtottam az ajtót és letettem a kezemből a könyveket. Újabb keserves húsz perc után fáradtan, de sikerült bezárnom az ajtót, majd a lépéseimre ügyelve visszasurrantam a közös szobánkba és megnyugodva fújtam ki a levegőt, amikor még mindig hallottam Vernon bácsi és Dudley horkolását.

- Mi tartott eddig, te jó ég?! Rosszul vagy? - húzta le a fejéről a paplont Harry, és már látszott rajta, hogy lassan aludni készül.

- Boldog születésnapot! - nyújtottam át az ő részét a könyvekből.

- Ó! - lepődött meg Harry, majd elmosolyodott. - Kösz! - vette el arcán leplezetlen mosollyal. Eközben én helyet foglaltam az én térfelemen és nyújtózkodni kezdtem az ágyon.

- Hé, Hedvig mikor tért vissza? - lepődtem meg, ahogy az ablakba pillantottam. Azonnal odasétáltam hozzá, hogy megsimogassam a boldogan huhogó bagoly fejét.

- Ron és Hermione küldött szülinapi üdvözlőkártyát és megjöttek a roxforti leveleink - nyújtotta át, miközben én egy halvány mosollyal az arcomon átvettem. Alig várom, hogy újra visszatérhessünk!

- Kedves tőlük, hogy küldtek üdvözlőkártyát - mondtam, miközben figyeltem Harry boldog mozdulatait, ahogy a leveleket a kezében forgatja.

- Tudtad, hogy Egyiptomba utazott Ronék családja? - kérdezte.

- Igen, Fred és George tegnap üzentek, csak elfelejtettem említeni, bocs - dőltem végig az ágyon, miközben feltörtem a pecsétet a roxforti levelemen.

- Hétszáz Galleon...nem semmi - nézegette a kezében a kivágott újságcikket, amin a Weasley család volt.

- Megérdemelték.

- Tényleg meg - értett egyet Harry. - Mellesleg kaptam Rontól egy gyanúszkópot - nyújtotta át, mire én homlok ráncolva vizsgáltam meg a tárgyat. - Ron azt írja, hogy az ikrek bogarat tettek Percy levesébe és akkor bekapcsolt - mondta Harry, mire nekem a számra kellett tapasztanom a kezem, hogy ne nevessem el magam hangosan.

- Hermionétól mit kaptál? - kérdeztem.

- Seprűkarbantartó készletet! - fordult felém csillogó szemekkel.

- Nahát! Kitett magáért - bólintottam elégedetten, majd éreztem, hogy elszorul a torkom. - Hé, Harry...figyelj - sóhajtottam. - Mihelyst az Abszol útra érünk...

- Nem, Bell. Nem kell nekem semmit sem venned - rázta meg a fejét Harry azonnal.

- Nincs mugli pénzem, szóval csakis a varázslóvilágban fogok neked tudni venni valamit, szóval...

- Nem! Egy a vagyonunk, nincs értelme venned nekem semmit sem. Nagyon örülök neki, hogy eleve megtudtál még két tankönyvet szerezni nekem - mosolygott rám. - Komolyan gondolom. Mellesleg neked is csak ott tudnák venni ajándékot a 15. szülinapodra, de mint minden évben...

- ...most sem engedem - fejeztem be a mondatát, miközben lassan betakaróztam és lehunytam a szemem. Furcsa érzés volt, hogy olyan gyorsan telik az idő, hogy az öcsém 13 éves, én pedig pár napon belül 15. - Visszatérve a seprűkarbantartó készletre...alig várom már, hogy kviddicsezhessek - mosolyodtam el, miközben csukott szemmel elképzeltem ahogy megragadom a kvaffot és célra találok vele. Imádtam hajtó lenni.

- Igen, én is - mondta Harry vágyakozva. - Már csak pár nap, és kiszabadulunk ebből a börtönből...

- Előtte viszont még ki kell bírnunk Marge néni látogatását - morogtam kinyitva a szemem, mire Harry arca azonnal elsötétült. Eközben lenyúltam az ágy mellé, ahová elébb a roxfortos levelemet tettem és felbontottam. - Bármi is lesz...el kell viselnünk, Harry, megértetted?! Semmi forrófejűsködés - mondtam, miközben kinyitottam a levelet.

- Ezt pont te mondod - horkantott fel.

- Igen, én. Kell az a roxmortsi engedély, vagy nem? - fújtattam.

- Csoda, hogy te kitudtad csikarni belőlük tavaly előtt - mondta.

- Na igen, laposra súroltam a kezem és majdnem két hétig meg sem szólaltam előttük - motyogtam. Gyerek kínzás volt, amit Dursely-ék műveltek velünk, de mi csak tűrtük, mert nem tudtunk mást tenni. - Aszta! - állt el a szavam, ahogy elolvastam az első pergament a borítékból.

- Mi az? - kúszott mellém a zseblámpájával.

- Pre...prefektus lettem - mosolyodtam el kissé elérzékenyülve. - Én! Prefektus!

- Gratulálok, Bell. Tudtam, hogy te leszel az egyik kiválasztott - simította meg a vállam boldogan mosolyogva.

- Én nem. Csomó hülyeségben benne voltam az ikrekkel, nem gondoltam volna, hogy Dumbledore pont engem választ - mondtam őszinte csodálkozással, de a mellkasomból majd kiugrott a szívem örömömben.

- Biztos azt gondolja, hogy ezáltal megtudod őket fékezni - vigyorgott.

- Az ikreket senki se tudja megfékezni és bolond az, aki megpróbálja - mosolyogtam.

***

- Nem értem, hogy hogyan bírjátok ki, hogy ne öljétek meg Percyt - fújtattam leülve az ikrekkel Harry, Ron és Hermione mellé. Éppen végig mentem a Griffendélesek vagonján, hogy ellenőrizzem, mint prefektus, hogy minden rendben van-e, majd miután az ikrek találtak egy üres fülkét helyet foglaltunk. Ezután Percy és a barátnője, Penelope Clearwater csatlakozott hozzánk, mert már nem volt szabad fülke. Kemény 10 percet bírtunk ott, utána muszáj volt eljönnünk tőlük, mert nem bírtuk tovább a nyávogásukat és a gyenge flörtjeiket hallgatni.

- Hidd el...kihívás mindennap - morogta Ron az orra alatt, mire mindannyian felkacagtunk.

- Amúgy elfelejtettem a Foltozott Üstben kérdezni, mit szóltok ehhez a Sirius Black esethez? - kérdeztem Ronra és Hermionéra nézve.

- Hé, ki a barátotok? - bökött Fred az ablak felé, mire mindannyian az idegen, nagy talárral betakart férfire meredtünk. A talárja már eléggé réginek tűnt, amiről a hatalmas befoltozott részei árulkodtak.

- Él egyáltalán? - vontam fel a szemöldököm és az előbbi kérdésem már el is lett felejtve.

- Harry ugyanezt kérdezte - forgatta a szemét Hermione. - Semmi baja, csak...alszik. Gondolom az új sötét varázslatok kivédése tanár - vonta meg a vállát végül elhelyezkedve ismét az ülésen.

- Értem - feleltem, majd kifelé bámultam a szakadó esőbe.

- Már alig várom a lakomát. Mindjárt éhen halok... * - nyögött fel Ron a hasát simogatva.

- Már is ott vagyunk? - hökkentem meg ahogy éreztem, hogy vonat lassulni kezd.

- Még nem lehetünk ott * - nézett Hermione az órájára.

- Mi van, lerobbant a vonat? - kérdezte George furcsálva a helyzetet. Harry, aki a legközelebb ült az ajtóhoz felállt és kinézett a fülkéből, pont amikor a vonat fékelt, így neki ütközött az ajtónak, amire Fred, George és az én részemről röhögést kapott válaszul, ami miatt csak bosszúsan fújtatott.

Hirtelen kialudtak a lámpák és az egész vonat sötétbe borult.

- Mi ez a cirkusz? * - csattant fel Ron.

- Au! * - jajdult fel Hermione. - Ez a lábam volt, Ron! *

- Én nem Ronald vagyok - mélyítette el a hangját az egyik iker. - Én a legsötétebb rémálmod vagyok...

- Ne csináld már, Fred! - mondta pánikolva Hermione, mire alig bírtam visszatartani a nevetésem.

- Ő nem Fred, én vagyok Fred - mondta elvékonyodott hangon.

- Akkor George!

- Én itt vagyok - szólalt meg egy másik irányból, mire nem bírtam tovább hangos nevetésbe törtem ki.

- Annyira idegesítőek vagytok! - csattant fel Hermione, majd dühében felpattant, aminek az lett az eredménye, hogy beverte a fejét a felette lévő polcba és ismét feljajdult.

- Nem láttok semmit - tapogatózott Harry, hogy vissza leülhessen.

- Komolyan? Pedig azt hittem a szemüveged szupererőt ad és látsz vele a sötétben - mondtam gúnyosan, mire Harry mordult egyet.

- Lehet tényleg elromlott a mozdony? - kérdezte Harry.

- Nem t'om... * - felelte Ron, majd a párát letörölve az ablakon Ron nagyra nyitott szemekkel figyelte a kinti helyzetet. - Mozgást látok...mintha emberek szállnának fel a vonatra...*

Hirtelen kinyílt a fülke ajtaja és egy halk, kicsit sem férfias sikolyt hallatva elterült a földön az illető.

- Bocsánat! *

- Szia, Neville * - a hangok alapján Harry felkelt és felsegítette a barátját.

- Megyek, megkérdezem a mozdonyvezetőt, mi történt * - szólt Hermione, majd bőségesen tapogatózva elindult kifelé.

- Ó, ez mi? - hallottam Hermione meglepődött hangját.

- A mellem - fojtottam vissza a nevetést, mire Hermione egy gyors mozdulattal elhúzta a kezét, aminek hála háton vágta Neville-t.

- Aú! - jajdult fel.

- Bocsi...bocsánat - mentegetőzött Hermione, majd ezúttal két apró sikkantás hallatszódott.

- Mégis mi a fene történik? - emelte fel a hangját Fred kikelve önmagából.

- Ki vagy? *

- TE ki vagy? *

- Ginny? *

- Hermione? *

- Fred.

- George - hallottam a két iker hangját ahogy viccből egymáshoz szólnak a lányokat utánozva.

- Harry.

- Bell?

- Mit csinálsz itt? * - kérdezte Hermione.

- Ront keresem * - felelte Ginny.

- Akkor gyere beljebb - sóhajtottam.

- Ne ide! * - emelte fel a hangját Harry. - Itt én vagyok! * - ismét felnevettem Harry pánikszerű hangján.

- Au! * - tapostam meg véletlenül Neville-t, aki odébb próbált állni.

- Bocsi! - mondtam.

- Csend! * - szólalt fel hirtelen egy rekedt hang, mire mindenki elnémult. Én egyenesen megrémülten az ismeretlen hang hallatán.

- Lupin professzor? - szólalt fel félénken Hermione. Szóval Lupin. A tanár szó nélkül matatni kezdett, majd egy halk roppanás után a kezében egy lángnyelv gyulladt meg, amit a kezében tartva lassan felkelt. Ezzel egy időben ismét nyikorogva kinyílt a fülke ajtaja. Levegő után kaptam ijedtségemben és még a lábamat is felhúztam a széken. Egy csuklyás, szörnyen kinéző dementor állt az ajtóban.

- Egy dementor - mondtam reszkető hangon. Hirtelen egy hangos koppanás hallatszott a fülke másik irányából, pontosan az ablaktól, mire összerezzenve arra fordultam. Harry összeesett és az ülésről lecsúszott a padlóra. - Harry! - sikkantottam egyet. Ezzel egyidőben Lupin elővette a pálcáját.

- Expecto Patronum! - mondta, mire óriási kékes fény gyulladt a pálcája hegyén és egy farkas ugrott ki belőle. Az állat körbe szaladta a fülkét, majd a dementort vette célba, aki azonnal megfutamodott tőle. Miután realizáltam, hogy a veszély elmúlt azonnal Harryhez guggoltam le és a fejét az ölembe vettem. Ezzel egy időben a lámpák ismét felkapcsolódtak és a vonat lassan indulni kezdett. - Harry! Ébredj, Harry! - kezdtem el pofozgatni. Harry szájának széle megrezzent, de nem reagált.

- Tegyük fel az ülésre - tanácsolta George, majd Ron és Fred mellém lépve lehajoltak és Harryt egy nyögéssel felhúzták az ülésre ülő helyzetbe.

- Harry! Harry James Potter, azt mondtam, hogy térj magadhoz! - pofoztam még meg utoljára, mire Harry szemei felpattantak.

- ...Bell? Mi-mi van? Mi történt?

- ...testvéri szeretet - mondta gúnyosan George, mire csak leintettem.

- Szóval élsz, felettébb megnyugtató - sóhajtottam lehajtva a fejem, miközben végig simítottam az arcán. Ezután kihúzva a hátam leültem vele szemben. Lupin a táskájában kutatva kihúzott egy tábla csokit, majd elkezdte szeletekre törni.

- Tessék, edd meg. Jót fog tenni * - nyújtotta Harry felé a legnagyobb darabot. Eközben Ginny és Hermione az ablak mellett ülve falfehér arccal bámultak Harryre.

- Már most látom, hogy ismét egy jó év elé nézünk - sóhajtottam fáradtan, mire Ron elhúzta a száját, az ikrek pedig összevigyorogtak.

__________

*-al jelölt részek a Harry Potter és a Bölcsek köve és az Azkabani fogolyból vannak. Minden érdem J. K. Rowling-é.