- Ha nem hatnak magára a pontok, akkor szólok Dumbledore igazgató úrnak arról, hogy maga részeg és megemlítem nekik a Weasley ikreket is, hisz... biztos vagyok benne, hogy ők tehetnek az ügyről - mondta szikrázó szemekkel.

- Rendben - feleltem tettetett nyugalommal. - Elnézést a szemtelenségért, de van is valami bizonyítéka az ellen, hogy Fred és George tettek bármit is? - kérdeztem kirántva a karom a szorításából, és amikor nem válaszolt azonnal, ismét megszólaltam. - Ó, Blaise már biztosan vár - néztem a képzeletbeli órámra. - Ha megbocsát, Professzor...

- Nem! Nem bocsá... - rántott meg ismét a karomnál fogva, ami miatt ezúttal megbotlottam és a mellkasának estem. Piton megtartott, hogy ne essek el, és magához szorított, miközben én lassan felnéztem rá. Nem tudom mi ütött belém, talán a sok alkohol tehet róla, de abban a pillanatban mindenről megfeledkeztem és csak azt realizáltam, hogy csupán pár centi van közöttünk. Belenéztem Piton szemébe, aki kissé ijedten nézett rám vissza, majd lassan lehunyva a szemem közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Piton megfeszült és egyből elhúzódott tőlem. Döbbenten meredt rám, majd amikor meglátta, hogy hogyan is nézek rá, ezúttal ő hajolt le hozzám és csapott le az ajkaimra, miközben egyik kezével átkarolta a derekamat, másikkal pedig megérintette az arcom. Nem ez volt az első csókom, így feltüzelve karoltam át őt, és mélyítettem el a csókunkat, miközben Piton a hátam mögötti falnak tolt. Amikor neki ütköztem a felnyögtem a csókunkba, és a lábamat felemelve a törzse köré fontam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz. Akartam őt és nem törődtem semmi mással. Lejjebb csúsztattam a kezemet a tarkóján, majd végig simítottam a mellkasán, és már a talárja felső gombjához tartottam az ujjaimmal, amikor hirtelen ellépett tőlem. Látszólag nehezen szedte a levegőt, és a mindig sápadt arca most rózsaszínes árnyalatot öltött fel, a szemei pedig szikrákat szórtak.

- Még egyszer ezt ne csinálja... - nézett rám dühtől eltorzult arccal és fenyegetően felmutatta a mutatóujját. - Én a tanára vagyok! - Elkerekedett szemekkel meredtem rá, miközben szépen lassan realizáltam, hogy mit is tettem. Megcsókoltam a tanáromat!

- Úristen - takartam el az arcom szégyenemben. - Elnézést... bocsánat... úristen, elnézést! - motyogtam összeszedetlenül, miközben próbáltam nem a tanár szemébe nézni, és amilyen gyorsan csak tudtam elsiettem onnan. Hátra sem akartam nézni, csak siettem a magas sarkú cipőmben, ahogy csak a lábam bírta, és próbáltam nem a történtekre gondolni. Nem. Ez biztos nem történt meg. Ez nem lehetséges!

Merlin szakállára, de hát visszacsókolt!

- Anabell! - megtorpantam a nevem hallatán és ijedten fordultam vissza. Amikor megláttam, hogy Blaise tart felém megkönnyebbülten eresztettem le a vállam, és magamra erőltettem egy mosolyt. - Hol voltál eddig? - kérdezte kissé tántorogva az alkoholtól.

- Ó, én csak... a mosdóban. Aztán összefutottam... Hermionéval és váltottunk pár szót - mondtam rögtönözve.

- Tényleg? Pedig ahogy eljöttem ő a teremben volt - vonta fel a szemöldökét Blaise.

- Igen, elkísért a mosdóhoz, aztán visszament - mondtam, miközben próbáltam rezzenéstelen arccal nézni rá. Blaise megvonta a vállát, majd közelebb lépett hozzám. Értetlenül néztem a srácra, majd lassan realizáltam, hogy mit is akar. Együtt jöttünk a bálra, te buta, még szép, hogy akar valamit tőled.

Lehunytam a szemem ahogy Blaise közelebb hajolt hozzám, majd hagytam, hogy elcsattanjon az első csókunk. Magához húzott és átkarolta a derekamat, miközben lassan elmélyítette a csókunkat. Végig simítottam a mellkasán, majd próbáltam kikapcsolni az agyam. Piton jobban csókol. A gondolattól felpattant a szemem és gyorsan elléptem Blaise-től, mire ő értetlenül meredt rám.

- Öhm... nem vonulunk el egy csendesebb helyre? - pirultam el. Blaise elmosolyodott az ötletemet hallva. Még jó, hogy nem tudta, hogy csak azt mondtam ki, ami legelőször eszembe jutott.

- De, persze - felelte, miközben mellém lépett, és átkulcsolta az ujjaimat. Kapcsold ki az agyad. Kapcsold ki az agyad. Neked tetszik Blaise. Csak nézz rá... milyen vonzó.

Ránéztem a mellettem sétáló Blaise-re és végig mértem tetőtől talpig. Nagyon helyes fiú volt, és csupán egy évvel volt nálam fiatalabb... miért is ne működne?

- A könyvtár megfelel? - nézett rám hirtelen, mire feleszméltem a gondolkodásból, és akkor realizáltam, hogy rajta bambultam el.

- De hát zárva van - feleltem csodálkozva.

- Az megoldható - húzta ravasz mosolyra a száját Blaise, majd a pálcáját előhúzva a talárja zsebéből az ajtón lévő zárra célzott, majd halkan motyogni kezdett addig, amíg a zár nem kattant, és ki nem nyílt az ajtó. - Csak utánad - engedett előre, miközben kissé még meg is hajolt előttem.

- Nem semmi - mosolyodtam el, majd besétáltam a könyvtárba. Blaise beérve engem ismét megfogta a kezemet, majd a leghátsó polcokhoz kezdett húzni. Ezután újra megcsókolt, viszont ez sokkal szenvedélyesebbre sikeredett. Átkulcsoltam a nyakát, és minden erőmmel azon voltam, hogy kiverjem a fejemből a másik személlyel váltott csókot. Amikor feljebb tolta a lábamon a ruhát, és Blaise a nyakamra tért le az ajkaival, halkan felnyögtem, és elkezdtem kigombolni a talárját.

- Szűz vagy még? - hagyta abba a nyakam csókolgatását, miközben a kezével a ruhám szélével játszadozott és vágyakozóan a szemembe nézett.

- Igen. Ez baj neked? - kérdeztem kissé félénken.

- Nekem nem, ha neked sem - húzta félmosolyra a száját, mire megráztam a fejem. Ezután visszatért a nyakamhoz, miközben ujjai egyre feljebb csúsztak a combom belsején.

Piton professzor...

***

/ Perselus Piton szemszöge /

A folyosón járőrözve kénytelen voltam behúzódni egy beugróban, amikor észrevettem a könyvtárból kilépni azt a bizonyos két személyt...

Blaise feltűnően nyugodt arccal vette le magáról talárját, majd terítette rá a mellé lépő Anabell Potterre, aki egy pironkodó mosollyal, kissé meglazult hajjal ránézett, majd közelebb hajolva hozzá egy puszit nyomott az arcára és megigazította a fiú elálló gallérját.

Szóval erre kellettem a csitrinek. Nem engem akart megcsókolni, hanem bárkivel beérte volna, aki megfekteti őt. Nem is értem, hogy hogyan gondolhattam, hogy olyan, mint Lily. Ő még csak egy gyerek.

És Lily sosem tett volna ilyet...

***

Fej fájósan lesétálva a nagyterembe unottan ültem le Harry, Ron és Hermione mellé, akik éppen Rita Vitrol szidásával voltak elfoglalva. Arra vártam, hogy Fred és George is megérkezzenek. Óvatosan átnéztem a Mardekárosok asztalához, majd Blaise-el azonnal találkozott a tekintetünk. Egymásra mosolyogtunk, majd elvettem egy pirítóst a velem szemben lévő tálról, hogy megvajazzam, miközben az ajkamba harapva átgondoltam a tegnap este történteket. Igen, megfogom vele próbálni. Megérdemel egy esélyt.

Felnézve a tányéromból óvatlanul a tanári asztal felé sandítottam, majd megfigyeltem Pitont. A szokásosnál is mogorvább arccal itta a reggeli teáját, és úgy nézett ki, hogy még a tanároktól is képes lenne pontokat levonni, ha lehetne. Határozottan látszott rajta, hogy dühös. Gyomoridegem volt attól a gondolattól, hogy ez az én művem volt. Megcsókoltam egy tanárt...soha többé nem fogok inni!

- Szép jó reggelt, drága Anabell! - ült le velem szembe George, miközben Fred nagyokat ásítozva kullogott mögötte.

- 'Reggelt, Bell - intett két ujjal felém Fred. - Mi a pálya?

- Fáj a fejem...

- Nekem is - vágták rá egyszerre.

- A gyomrom is kavarog...

- Nekem is - ismételték, viszont nem tettem hozzá, hogy az nem az alkoholtól.

- ...és elvesztettem tegnap éjszaka a szüzességem.

- Én is - vágták rá ismét, majd ahogy realizáltuk mind a hárman, hogy mit is mondtunk, kislányos sikollyal kezdtünk el nevetgélni, majd jókedvűen össze pacsiztunk. Többen is értetlenül meredtek ránk, de nem foglalkoztunk velük.

- Alicia? - meredtem George-ra, mire bólintott. - Angelina? - néztem át Fredre, mire ő is bólintott, majd hirtelen elkerekedett a szemük.

- Blaise?! - kérdezték egyszerre, miközben szinte csak hápogni tudtak. Az ajkamba harapva elvigyorodtam, majd megvontam a vállam.

- Ne legyetek előítéletesek... jól bánt velem - mondtam.

- Hát, ajánlom is! Ha megtudom, hogy rosszul...

- Ne aggódj, Freddie - néztem rá. - Ha megbánt én rúgom szét először a tökét, utána következhettek csak ti - mondtam, majd mind a hárman jó kedvűen felnevettünk.

- Ti mit viháncoltok úgy, mint a tíz évesek? - fordult felénk Harry, aki egy-két méterre ülhetett tőlünk.

- Majd megérted öcsi, ha nagyobb leszel - vigyorogtam rá, mire Harry válaszul a szemét forgatta sértetten.

- Mellesleg Hermione, ne haragudj, hogy tegnap nem jutottam oda hozzád, de nagyon csinos voltál - kacsintott George a Harryvel szemben ülő lányra, mire ő elpirult.

- Kö... köszönöm - felelte, mire Ron ismét sértetten fújtatott, akárcsak tegnap este többször is. Én eközben megint a tanári asztal felé sandítottam, és amikor megéreztem magamon Piton dühös tekintetét, gyorsan másra kezdtem el figyelni, nem foglalkozva a fejembe szökő vértől és a szégyenérzedtől.

Nem csak az én hibám... ő is visszacsókolt... biztos ő is ittas lehetett...

***

- Mr. Kupor átkutatta Piton szobáját... szerinted ez nem furcsa? - meredt rám Harry, miközben a sötét varázslatok kivédése tankönyvemet szorítottam a mellkasomhoz, és a gondolataimban voltam elveszve.

- De, és ez egy bűncselekmény is. Jelentened kéne Dumbledore-nak mit tett Mr. Kupor - feleltem összeszorítva a fogamat. Ahányszor megláttam Pitont, vagy szóba került, elkapott a szégyen érzet.

- Jelenteni?!

- Igen, jelenteni - sóhajtottam. - Dumbledore megbízik Pitonban, és biztos tenne valamit Mr. Kupor tette ellen - mondtam.

- Hagyjuk - horkantotta Harry.

- Elkezdtél már kutatni azután, hogy mit fogsz csinálni a második próbán? - kérdeztem. Előző nap Harry végre rájött, hogy a második feladat sellőkkel kapcsolatos, aminek nagyon örültem, hisz sokáig húzta a versennyel való foglalkozást. - Habár, ha jobban belegondolok, először úsznod sem ártana megtanulnod - húztam el a szám, mire Harry gondterhelten felsóhajtott.

- Na, igen. Délután megyek Ronnal és Hermionéval a könyvtárba utána nézni a dolgoknak, majd szólok, ha találtunk valamit - mondta.

- Rendben... na akkor én itt elkanyarodok - szóltam, majd intettem Harrynek, és elindultam Mordon professzor terme felé.

***

- Így nem jutunk semmire - nyögtem fel fáradtan belefejelve a könyvbe. Már órák óta Harrynek próbáltunk segíteni, és úgy éreztem, hogy másodpercek alatt képes lennék elaludni, pedig még Suette Pollts professzornak is meg kell csinálnom a legendás lények gondozása házi feladatomat. Hiányzott Hagrid, nem tudom hová tűnt, viszont ő sosem adott házi feladatot, és ennyivel kevesebb leckém volt.

- Mondom, hogy van megoldás! * - csattant fel ismét Hermione, majd elhúzta a száját, ahogy elolvasta az előtte lévő sorokat. - Ki a fene vágyik rá, hogy göndörödjön a szőr az orrában? *

- Én nem bánnám * - hallottam a polcok mögül Fred hangját, mire fáradtan felemeltem a fejem a könyvből. - Lenne mivel dicsekedni * - tette hozzá.

- Hát ti? - kérdeztem fáradtan.

- Ti meg mit kerestek itt? * - kérdezte Ron is.

- Titeket * - felelte George. - McGalagony hívat téged, Bell. Téged is, Hermione.

- Mit akar? * - kérdezte meglepetten Hermione.

- Nem t'om * - vonta meg a vállát Fred. - De elég morcos * - tette hozzá, mire elhúztam a szám.

- Azt mondta, kísérjünk le titeket a szobájába * - mondta George, mire lassan felálltam a helyemről. Harryvel találkozott a tekintetünk és az ijedt arcát látva, megráztam a fejem.

- Nyugi, biztos nem amiatt van, mert segítünk a kutatásban - nyugtattam meg. - Majd még találkozunk - tettem hozzá.

- A klubhelyiségben találkozunk * - szólt nyugtalanul Hermione, Ron és Harryhez. - Vigyetek fel annyi könyvet, amennyit csak bírtok!

- Jó * - bólintott Harry. Értetlenül araszoltunk Hermionéval az ikrek után, és azon agyaltam, hogy vajon mit süthetett ki a házvezető tanárunk.

______________________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyv idézete. Minden érdem J. K. Rowlingé.