Blaise-zel azóta nem beszéltünk, amióta elhívott a bálra, azt leszámítva, hogy attól a naptól fogva, ha láttuk egymást valahol, köszönt nekem és, ha jó kedvében kaptam el, akkor rám is mosolygott.

Az ünnepek előtti utolsó roxmortsi kirándulásra mentünk le éppen Ginnyvel, Hermionéval és Katie-vel, mivel mi hagytuk utoljára a karácsonyi ajándékok, és a báli ruha megvásárlását. Amíg mi a boltokat jártuk, addig Fred, George, Alicia és Angelina beültek egy vajsörre (vagyis remélem csak arra), Harry meg Ron, pedig elmentek Zonkó Csodabazárjába.

Szerencsére az ajándék vásárlást hamar megúsztuk, mert már mindenki tudta nagyjából mit akart, így már csak a ruha vásárlás maradt. Bementünk az első elegánsnak tűnő butikba, majd nézegetni kezdtünk.

- Te amúgy kivel mész Katie a bálra? - kérdezte Hermione, miközben a fogasokat tologatta jobbról balra.

- Cormac McLaggen-nel - felelte lesütve a szemét, mire mindenki megállt a mozdulatában. - De csak, mint barátok! Megbeszéltük! - mondta kihangsúlyozva az utóbbi szavait, miközben mellém sétált, hogy megnézze a jobb oldalamon lévő türkiz ruhát.

- Aha, mert McLaggen biztos megértő lesz ilyen téren - motyogtam halkan Ginny-vel összevigyorogva, mire Katie a csípőjével meglökött, én pedig kicsit megtorpantam.

- Te ne szólj semmit! - mondta elvörösödve. - Egy Mardekárossal mész a bálra, aki két évvel fiatalabb nálad!

- Ez nem igaz! Ha az információim nem csalnak, akkor csak egy év van köztünk - feleltem. - 1979 szeptemberében született, évvesztes - mondtam ravaszul, mire Katie csak a szemét forgatta.

- Te, Hermione kivel mész? - kérdezte Ginny, mire Hermione elvörösödött.

- Az... az meglepetés - mondta elfordulva tőlünk.

- Micsoda? Kivel jössz! Mond el! - unszolta Katie, mire Hermione megrázta a fejét.

- Majd meglátjátok. Harry és Ron el sem akarta hinni, hogy valaki elhívott a bálra, és ezért nagy belépőt tervezek - mondta szigorúan, mire felvontam a szemöldököm.

- Az öcsém meg Ron néha nagyon hülyék tudnak lenni, ne foglalkozz velük - mondtam rámosolyogva, mire ő is félmosolyra húzta a száját. - Szerintetek ez? - kérdeztem levéve a fogasról egy méregzöld ruhát.

- Mardekárossal mész a bálra és a Mardekár zöldben akarsz menni? - kérdezte Ginny unottan.

- Erre eddig nem is gondoltam - lombozóttam le, és már készültem volna visszatenni, mire Ginny megállította a kezem.

- Ne merészeld! Nem úgy értettem. Szerintem illene - mondta bíztatóan rám mosolyogva.

- Nem! Igazad van, nem fogok imponálni egy efféle srácnak - mondtam gúnyosan, mire Ginny elvigyorodott. Hátraarcot vágva leakasztottam a másik ruhát, ami tetszett és szintén zöld volt, viszont nem méregzöld, hanem pasztell. Homlok ráncolva tanulmányozva a ruhát körbe forgattam. A ruha, amit a kezemben tartottam egy szolid U kivágás volt a nyakánál, és az egészen a derekam aljáig csipke borította és a derekamtól A formában folytatódott, emiatt kiemelve a derekam vonalát. - Nekem szerintem ez megfelel - mutattam fel, mire a többiek is ámuló szemmel mérték végig.

- Nekem pedig ez lesz szerintem. Mit szóltok? - mutatott fel Hermione egy kék ruhát, mire elmosolyodva bólintottam. Már csak Ginny-nek és Katie-nek kellett ruhát találnia.

***

Miután szemügyre vettem a göndör fürtyeimet, amibe Angelinának hála jó pár apró fonat került, az ágyamon pihenő, selyem anyagú fekete talárom után nyúltam. Magamra vettem, hogy ne fázzak majd a folyosókon sétálva, mivel a ruhának rövid az ujja, majd belebújtam a szintén pasztell zöld színű magassarkúmba. Sminknek nem vittem túlzásba, csak szempillaspirált és vörös rúzst használtam egy kis korrektorral párosítva a szemem alatt, plusz Ginny előtte eligazította a szemöldökömet.

Már csak én voltam az egyedüli a szobámban, Angelina, Alicia és Katie már pár perccel ezelőtt elmentek. Vettem egy mély levegőt, majd én is elindultam lefelé a klubhelyiségbe a lépcsőn pedig figyelve minden lépésemre, nem hogy megbotlok.

- Aszta Bell! - ámult el George, Alicia társaságában. - Nagyon kitettél magadért!

- Gyönyörű vagy! - szállt be a mellette álló Alicia is a bókolásba, majd miután váltottam velük pár szót, elindultak. Fred, aki már a kijáratnál tartózkodott még hátra fordult és tátott szájjal végigmért, majd mielőtt kilépett volna a portrén, felmutatott egy hüvelyujjat, mire elmosolyodtam. Harry, Parvati és Ron is megdicsértek, és Harry kihangsúlyozta, hogy ha bármilyen rossz mozdulatot tesz Zambini szóljak neki és Ronnak. Ezután ők is elindultak kifelé, Ron, hogy megtalálja Padmát, Harry és Parvati pedig már a bálterem felé indultak.

Kilépve a klubhelyiségből a szívverésem felgyorsult, amikor megláttam a fekete elegáns talárban feszítő Blaise Zambinit. Nyeltem egyet, miközben néztem, hogy elindul felém, majd a kézfejemet megragadva nyom rá egy csókot, amitől azonnal elpirultam.

- Gyönyörűen festesz - flörtölt, mire éreztem, hogy leblokkolok.

- Öhm... kö... köszönöm - nyögtem ki végül, majd belekaroltam a felajánlott karjába. A bálteremhez való utat kínos csendben tettük meg, ami látszólag csak nekem volt kellemetlen, Blaise nyugodt arccal menetelt előre. Amikor megérkeztünk a bálteremhez, jókora tömeg nyomorgott ott, bizonyára várták a nyolc órát, hogy kinyissák az ajtókat. - Megbocsájtanál egy percre? - engedtem el Blaise kezét, mire ő bólintott. Megláttam Hermionét a csodálatos frizurájával és ruhájával, ezért muszáj volt odamennem megdicsérni őt.

- Csinos vagy, Hermione! Rád sem lehet ismerni, ne csodálkozz majd, ha Harry és Ron nem vesznek észre - suttogtam bizalmasan, mire Hermione kuncogásba tört ki.

- Te is jól nézel ki! - mért végig mosolyogva.

- Siess! Úgy néz ki Krum már vár téged, mindjárt bevonulnak a bajnokok - biccentettem a mogorva fiú felé, mire elbúcsúzott tőlem és a párjához sietett. Még tegnap este kihúztam belőle, hogy kivel jön a bálra, de így is meglepő volt őket együtt látnom. De persze nagyon örültem nekik. Miután Hermione elsétált tőlem, én is visszamentem Blaise-hez, majd belé karoltam.

- Nem is tudtam, hogy Granger Krummal jön - mondta felvont szemöldökkel.

- Mi sem. Nagy belépőt tervezett - osztottam meg vele, mire megvonta a vállát.

- Hát, Krum oldalán ilyen kinézettel sikerülni is fog neki - felelte, mire elmosolyodtam. Úgy tűnt a mugliszületésű ellenszenvét erre az estére félretette. Miután kinyílt az ajtó mindenki előre engedte a bajnokokat, majd a többiek is elindultak. - Szeretnél te is nagy belépőt? - kérdezte ravaszkás mosollyal.

- Hát, végülis, miért ne - vontam meg a vállam.

- Akkor mi megyünk utolsóként be - mondta, lefékezve, majd előre engedtünk mindenkit, és szándékosan lemaradtunk leges leghátul.

- Mert így ránk fognak figyelni? - vontam fel a szemöldököm, miközben próbáltam vele lépést tartani.

- Igen, hidd el - bólintott rá, majd mihelyst mindenki bement vártunk még egy kicsit, majd egyenes háttal elindultunk befelé.

Igaza lett Blaise-nek. Minden szempár felénk fordult, én pedig alig bírtam ki, hogy ne vörösödjek el. Helyette közömbös arccal előre meredtem.

- Mondtam, hogy ránk fognak figyelni - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg, majd felé fordítva az arcom rámosolyogtam.

Miután találtunk egy szabad két személyes asztalt, Blaise kihúzta nekem a széket, én pedig helyet foglaltam vele szemben.

- Én meginnák valamit. Neked mit hozzak? - kérdezte. A zene pont beindult és a diákok vadtáncolásba kezdtek, így a mondat második felét már csak a szájáról olvastam le a hangzavar miatt.

- Őszintén, azt sem tudom mi a választék - álltam fel vissza.

- Akkor gyere velem, szétnézünk - nyújtotta a kezét, mire elpirulva megfogtam azt, majd a táncolók között húzni kezdett. Úgy éreztem, mintha egy filmnek a főszereplője lennék és ezt nagyon élveztem.

- Hellóka - köszönt hirtelen Fred és George, akik mellettünk haladtak el, mire Blaise-el rájuk néztünk. Egyszerre érkeztünk meg a standhoz, ahol jobbára töklé volt és vajsör, emellett pedig egy jókora puncsos tál, ami mindig újra töltődött.

Fred, George-al együtt a talárjukból előhúztak egy-egy címkézetlen üveget, majd amikor senki más nem figyelt, csak én és Blaise elkezdték a tálba beleönteni.

- Ez miféle alkohol? - léptem Fredhez közelebb.

- Vodka - felelte ravasz mosollyal.

- Miért nincs felcímkézve? - állt mellém Blaise is, miközben átkarolta a derekamat, amitől ismét éreztem, hogy elvörösödök. Fredet és George-ot nem kerülte el a mozdulat, de nem szóltak semmit, helyette csak a tekintetükkel sugallták, hogy ha baj van szóljak.

- Nos, azért nincs felcímkézve, mert... - kezdte George.

- ...mert ez egy saját gyártmány - mondta vigyorogva Fred.

- Miért, ti főztétek, vagy mi? - kérdeztem homlok ráncolva.

- Nem, nem... mondjuk úgy, hogy...

- .... feltuningoltuk - fejezte be George Fred mondatát, miközben elrejtette talárja zsebében az üres üveget.

- Nem is szóltatok róla - ráztam a fejem, miközben a puncsos tál elé léptem és egy pohárba öntöttem magamnak egy bőséges adagot.

- Nem kockáztathattuk, hogy lebeszélj róla - mondta Fred, én pedig átnyújtottam a poharat Blaise-nek és öntöttem magamnak is. Ezután az ikrek is két-két pohárban öntöttek, majd elbúcsúzva elmentek Angelina és Alicia után.

- Hát akkor... - fordultam Blaise felé.

- Egészségedre - mondta, majd koccintottunk. Megkóstolva az italt, majdnem elhúztam a számat, de próbáltam nem jelét adni annak, hogy erősre sikeredett a koktél.

- Látom erős - mondta gúnyolódva, mire a szememet forgattam.

- Tökéletesen megfelel - válaszoltam kimérten, mire elmosolyodott. Ezután mind a ketten kiittuk a poharunk maradékát, majd Blaise újra töltötte a poharát az enyémmel együtt. Amíg a műveletet folytatta, addig összefont karral nézelődni kezdtem a teremben. A legtöbb diák táncolt a Walpurgis Leányai zenéjére, de ahogy néztem Harry nem volt köztük, se Ron. Hermione viszont vadul lóbálta a kezét a levegőben Krum társaságában és látszólag Fred, Angelina, George és Alicia is jó kedvűen táncoltak. Harry és Ron egy asztalnál ültek a kedvetlen Parvati és Padma társaságában. Ron elég morcosnak tűnt, Harry pedig Cho Chang-et és Cedric Diggory párosát figyelte és tekintetében, mintha féltékenység tükröződött volna, aminek láttán megráztam a fejem.

Tovább fordultam és szemügyre vettem a tanári asztalnál ülőket. Látszólag majdnem mindenki bevolt csiccsentve, mivel minden tanár előtt volt egy pohár, amiben biztosan nem töklé volt. Erre ékes bizonyíték volt, amikor Dumbledore McGalagony társaságában kuncogásba tört ki, amit nem gyakran szokott nagy társaság előtt. Bumfolt mellett viszont nem volt ott Mr. Kupor, hanem Percy ült a helyén. Pont az irányomba volt fordulva, így mosolyogva oda intettem neki, mire ő csak biccentett egyet. Nagyképű.

A tekintetem aztán az asztal szélére siklott és azonnal megdermedtem. Piton Karkarov mellett ült, és amíg Karkarov professzor megszállottan beszélt valamiről rémült arckifejezéssel, addig Piton unottan, esetleg mogorván hallgatta, majd pont rám nézett, mint aki megérezte azt, hogy őt nézem. Tekintetünk találkozott egymással, és éreztem magamon a végig siklani a tekintetét. Ezután Blaise megérkezett az újabb itallal, majd a kezembe adta. Piton ezután Blaise-re nézett és a tekintete először csodálkozásba ment át, majd közömbösségbe. Mielőtt még kellemetlenül éreztem volna magam Blaise-re néztem és megköszöntem az italt, aminek tartalmát azonnal megittam.

- Látom ma a részegségre hajtasz - vonta fel a szemöldökét Blaise.

- Miért, te nem? - kérdeztem vissza.

- De - vigyorodott el. - Van kedved táncolni? - kérdezte.

- Csak egy újabb ital után - feleltem ravasz mosollyal.

- Meggyőztél.

***

A sokadik pohár vodkás puncs-, és a vadtáncok után, elbúcsúztam egy rövid időre Blaise-től, hogy felkeressem a mosdót. Miután elvégeztem a dolgom a hosszabbik utat választottam visszafelé, mivel úgy éreztem, hogy a séta jól esne. A lépcsőn lefelé menet már kezdtem fájlalni a lábam és azt gondoltam, hogy mégsem kellett volna a hosszabbik utat választanom a széttáncolt lábammal.

Hirtelen a lépcsőn felfelé haladva összetalálkoztam Pitonnal és Karkarovval. Mind a ketten megtorpantak ahogy észrevettek engem, én pedig nyeltem egyet. Kiakartam őket kerülni, de helyette Piton elküldte Karkarovot.

- Kérlek bocsáss meg egy percre, Igor - mondta, mire Karkarov bólintva egyet elmasírozott mellettem. Miután hallótávolságon kívülre került, Piton ismét megszólalt. - Húsz pont a Griffendéltől, Miss Potter - mondta unottan, miközben én a szememet forgatva felmentem a lépcsőn, hogy szembe kerüljek vele.

- Miért is, professzor? - kérdeztem vissza részeges jó kedvvel.

- Mert részeg - válaszolta kimérten. Nem tűnt úgy, hogy jó kedvében lenne, de engem akkor ez egy kicsit sem zavart.

- Á, értem - húztam ravasz mosolyra a szám. - A legjobb az egészben, hogy ettől pár perc múlva még részegebb leszek, szóval nyugodtan előre levonhatja a többi házpontot is - vontam meg a vállam, majd elakartam mellette menni, de ő elkapta a karom és visszarántott. Kissé tántorogva tartottam meg csak az egyensúlyom, majd felvont szemöldökkel felnéztem a tanárra. Még mindig haragudtam a júniusban történtek miatt, viszont abban a pillanatban erről teljesen megvoltam feledkezve.

- Nem megy vissza a bálra, ha hülyére issza magát - mondta dühösen.

- Már pedig visszamegyek! - fújtattam.

- Azt mondtam nem!

- Ó, igen? És mit fog ellene tenni? - kérdeztem ravaszul mosolyogva.

_____________________________

*-al jelölt részek a Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingé.