Kedves Remus!

Nem rég megérkeztünk a Kviddics világkupadöntőjére zsupszkulcs segítségével. Velünk tartott Cedric Diggory és az apja is. A Hugrabugos srácra az ikrek még eléggé fújnak az ellenük elvesztett meccs miatt, de legalább már sikerült őket lebeszélnem, hogy ne gyújtsák rá a sátrát. Visszatérve az utazáshoz elég érdekesre sikeredett, Harryvel életünkben először használtunk efféle utazási eszközt, de szerencsére nem mi voltunk az egyetlenek. Jó páran a földön landoltunk, amikor megérkeztünk és én szerencsétlen módon Hermionéra estem, ami miatt még mindig fáj a lány válla és az én mellkasom.

Mint ahogy elébb említettem Cedricet már kitalálhattad, hogy sátrakban szálltunk meg mi is, a fiúknak van egy külön, viszont mi lányok jobban jártunk, mert az övék enyhén macska szagú.

A többiekkel együtt volt szerencsénk megismerni Mr. Bumfoltot (bizonyára te is ismered), aki elég nagy hazárdjátékosnak tűnik. Fred és George eldöntötte, hogy beszállnak egy fogadásra és feltettek harminchét galleont, tizenöt sarlót és három knútot, plusz egy csalipálcát arra, hogy Írország győz, viszont Krum kapja el a cikeszt. Nem tudom, hogy ezt mégis mi alapján számolták ki, de mindig tudják, hogy mit csinálnak, így nem szóltam bele. Nagy terveik vannak a pénzzel. Mellesleg alig várom már a meccset!

Ginnyvel és az ikrekkel jó párszor már megszivattuk Percyt különböző eszközökkel, és most tervezzük Ront és Harryt is. Fred szerint Harry szeméhez menne a méregzöld szín... előre félek, hogy ez alatt mit értett. A hajfestékre szavazok. Megnézném Harryt zöld hajjal. Ha bejön a tippem a következő levelemben mellékelek róla egy képet.

Ha már Harry, üdvözletét küldi ő is. Veled mi újság, hogy vagy? Hogy viselted a legutóbbi teliholdat? Piton küldött esetleg a bájitalából? És tudsz valamit Siriusról? Harry biztos örülne, ha újdonsággal szolgálhatnák neki.

Szeretettel, Anabell

***

- Lányok, ébredjetek! Gyorsan keljetek fel! - Mr. Weasley félelemtől fűtött hangja költött fel minket.

- Mi... mi történt? - kérdezte Ginny kábán. Én is lassan felültem az ágyon, majd amikor meghallottam a kintről beszűrődő hangokat a szememből azonnal eltűnt a fáradtság.

- Mi folyik itt? - kérdeztem azonnal kipattanva az ágyból, majd mozdulataimat követte Ginny és Hermione is.

- Nem tudom, megyek a fiúkért - válaszolta Mr. Weasley, majd kisietett a sátorból. Összenézve a lányokkal gyorsan a kabátunkért rohantunk. Hermione és Ginny azonnal megtalálta a sajátjukat, én viszont a ruháinkat összevissza dobálva kerestem a sajátomat.

- Ó, a francba! - csaptam a fejemre. Nem találtam egyszerűen, így máshoz folyamodtam. Az ágyam melletti pálcámhoz ugrottam, majd megragadva még utoljára szétnéztem.

- Inv...

- Nem varázsolhatsz iskolán kívül! - pánikolt Hermione, ahogy hátra fordult, hogy mégis mit művelek.

- Szerinted ebben a tömegben most feltűnik?! Menjetek a többiek után, egy perc és megyek! - mondtam, de már a végén szinte kiabáltam, mert a kinti zajok egyre jobban felerősödtek. Hermione és Ginny pánikolva összenéztek, majd végül hallgattak rám és kifutottak a sátorból megkeresni a többieket. - Invito bőrkabát! - szegeztem magam elé a pálcámat, majd másodperceken belül felém repült a kabátom és megkönnyebbülve vettem rá a hálóingemre, majd a pálcámat már el sem tettem, hanem azzal a kezemben menekültem ki a sátorból.

Ami kint fogadott megtorpanásra kényszerített. Több helyen is lebegő mugli gyerekek forogtak pár méterrel a föld felett. Több sátor is lángokban állt, de most azokkal senki sem foglalkozott, mindenki menekült arra, amerre tudott. Ezután megláttam a tömeghisztéria okát. A bal oldalamról több csuklyás, maszkot viselő varázsló közeledett, és közülük mindenki jól szórakozott, nevetett a többi ember reakcióján. A döbbenetemből felocsúdva azonnal a fejemet kapkodva kezdtem el keresni a többieket, és amikor megláttam, hogy bizonyára ők is engem keresnek azonnal feléjük futottam.

Mr. Weasley mellettem elfutva ment az ellenkező irányba, de esélyem se volt megkérdezni, hogy mégis hová ment, mert velük egyidőben elindultak a többiek az erdő felé. Mihelyst beértem őket lihegve nyitottam kérdésre a szám.

- Mégis mi van itt? - kérdeztem két lihegés között.

- Apa azt mondta, hogy menjünk az erdőbe - válaszolta Charlie. - Neki visszakellett mennie segíteni!

- Gyerünk! * - ragadta meg Fred a kishúga, Ginny kezét, majd vonszolni kezdte őt. Reflexből én is azonnal Harryt kezdtem el keresni a szememmel, majd mihelyst megláttam őt gyorsan mellé szegődtem és megfogtam a kezét. Harry hiába, hogy már tizennégy éves volt, nem vacilált, hanem azonnal megszorította a kezem.

Miközben már a fák között, vakon tapogatózva futottunk, hirtelen Ron fájdalmas kiáltása hangzott fel, mire Harry azonnal lefékelt, ezzel magával rántva engem is.

- Mi történt? * - kérdezte ijedten Hermione valahonnan mellőlem. - Ron! Merre vagy? Elegem van ebből a vakoskodásból! Lumos! * - vette elő a pálcáját, majd mihelyst megtalálta Ront, Harry mellé lépve felsegítette a barátját.

- Elbotlottam egy gyökérben * - dörmögte mérgesen a fiú, majd leporolta magát.

- Ekkora lábbal nem is csoda * - mondta valaki unottan a hátunk mögött, mire mindannyian megfordultunk. Mivel én voltam a hanghoz a legközelebb azonnal a pálcás kezemmel az illetőre céloztam, mire Draco Malfoy megtorpant. A helyzethez képest nyugodtnak, sőt boldognak tűnt. Ron mihelyst meglátta, hogy kivel volt dolgunk azonnal elkáromkodta magát. - Ejnye, Weasley, hogy beszélsz? * - vigyorgott Malfoy végig mérve mindannyiunkat. - Jobb lesz, ha csöndben elhúzzátok innen a csíkot. Gondolom, nem akarjátok, hogy elkapják a csajt * - biccentett Hermione felé, mire elfutott a méreg.

- Miért kapnának el? * - kérdezte haragosan Hermione.

- Nem látod, mit csinálnak, Granger? * - duruzsolta Malfoy. - Muglikra vadásznak. Te is a levegőben akarod mutogatni a bugyidat? Mert akkor nyugodtan várd meg őket. Legalább röhögünk egy jót. *

- Hogy merészeled?! - csattantam fel.

- Hermione boszokrány * - mondta Harry megvillanó szemekkel.

- Ahogy gondolod, Potter * - vonta meg a vállát Draco. - Ha szerinted nem ismernek fel egy sárvérűt, maradjatok itt. *

- Vigyázz a szádra, Malfoy! * - emelte fel a hangját Ron ismét, és csak Hermione állította meg, hogy ne essen neki azonnal.

- Undorító mocsadék! - léptem oda azonnal, majd nem foglalkozva semmi mással a jobb kezemből áttettem a balba a pálcám, majd ökölbe szorítva a kezemet egy jókora ütést mértem Draco orrára. A fiú egy reccsenő hanggal kísérve a fának ütközött, majd felkiáltott fájdalmában.

- Bell, ne! - sikoltotta Hermione, miközben a fiúk engem bíztatva a nevemet kezdték el kántálni.

- Na és hol vannak a te szüleid, drága? Az álarcosok között? Velük tarthattál volna, legalább egy kis bátorságot neveltek volna beléd! Undorító halálfaló vagy velük együtt! - kiabáltam a képébe, majd a vállát megragadva minden erőmet beleadtam, hogy elrántsam őt, és a lábammal sikeresen felgáncsoltam, ami miatt arccal a sárban végezte. - Ott a helyed, te képmutató! - mondtam fintorogva. A fiú pánikolva nézett fel rám a földről, az arca sárral és vérrel volt összekenve. Már nem volt időm folytatni, mert Harry megragadta a kezemet és ismét menekülni kezdtünk, hátrahagyva Dracot.

- Ez bámulatos volt, Bell! - hahotázott Harry.

- Megérdemelte az a féreg! - tette hozzá Ron.

- Bell, igazán nem kellett volna... - mondta futás közben Hermione.

- Dehogynem! Már kijárt neki! - mondtam még mindig haragosan. Csendben tovább menetelve egyszer csak ismét megszólalt Harry.

- Ez nem lehet igaz... Elvesztettem a pálcámat! * - mondta pánikolva Harry.

- Ne! Komolyan? * - azonnal lefékeztünk, majd Ron és én meggyújtottuk a pálcánk hegyét, és egy kört alkotva keresni kezdtük a tárgyat.

- Nem felejtetted a sátorban? - kérdeztem, de igazán már nem is Harry pálcáját kerestem, hanem a távolba hunyorogtam, hogy nem-e látom Fredet és George-ot valahol. Eközben Winky a házimanó próbált menekülni mellettünk, és Hermione ismét rákezdett a házimanóvédelmező szent beszédére.

***

- MORSMORDRE! *

- Mi a fene ez?! *

- Ez a Sötét Jegy, Harry! Gyerünk, menjünk innen most azonnal!

- Melyikőtök tette? *

- Nem mi voltunk! *

- Kellemetlen ügy... Barty Kupor házimanója... Roppant kínos... *

- Winky? Hogy ő küldte volna fel a Jegyet? De hát hogyan? Ahhoz pálca kell! *

- Volt pálcája. *

- Harry az nem...?

- Az az én pálcám!

***

Napok óta a világkupa döntőn történteken gondolkodtam, de úgy éreztem, hogy nem én voltam az egyedüli. Harry már a nyári szünet elejétől furcsa rémálmokkal küzdött és rengetegszer fájt a sebhelye. Megígértette velem, hogy a többieknek nem szólok, így tartottam szám, de nem bírtam megnyugodni. Túlságosan összefüggött Harry rémálmai a történtekkel... a Sötét Jegyet csak úgy viccből fellőtték volna az égre? Erősen kétlem.

- Megjöttek a Roxfortos levelek! - harsogta Mrs. Weasley, mire hosszú idő után sikerült megfeledkeznem a gondolataimról.

- Az RBF vizsga eredményei! - sikoltottam fel, és olyan hirtelen pattantam fel Fred és George mellől, akik éppen valami sebeltüntető krémen ügyködtek, hogy jó pár bájitalhozzávalót levertek az asztalukról.

- Hé, itt munka folyik! - szólalt fel George, de már az ajtónál voltam.

- Ti is vizsgáztatok, mire vártok?! Húzás lefelé! - csattantam fel. Fred és George eszébe, mintha csak most ugrott volna be, hogy ők is most végezték el az ötödik osztályt egyszerre pattantak fel és indultak el utánam. - Mrs. Weasley! Mrs. Weasley! Gyorsan a levelemet! Kérem! - kiabáltam, miközben a lépcsőn lefelé rohantam. Amikor beértem a nappaliba a kitárt kezével, amibe már előre a levelet nyújtotta majdnem fejen csapott. - Köszönöm - motyogtam, miközben a Roxfort pecsétes levelet szorítva az ujjaim között odatrappoltam a kanapéhoz.

- Nyugi, biztosan jó lesz - mosolygott rám Harry, akire csak akkor figyeltem fel, hogy velem szemközt ül Hermione és Ron társaságában. Ron érdeklődve figyelt minket, amíg Hermione velünk együtt izgult. Ginny kint kviddicsezett Charlie-val, aki még egy napig itthon tartózkodik, Bill már elment a következő munkájából kapott expedíciójára, Percy pedig a szobájába volt bezárkózva és bizonyára ő is dolgozott.

Reszkető ujjakkal felbontottam a levelet, majd még utoljára szorosan lehunytam a szemem, mielőtt kinyitottam volna. Kihúztam az első pergament a borítékból, majd kihajtottam.

A bevezető sorokon végig futva végül elértem a lényeghez.

Asztronómia - Kiváló

Átváltoztatástan - Várakozáson felüli

Bájitaltan - Kiváló

Bűbájtan - Várakozáson felüli

Gyógynövénytan - Kiváló

Legendás lények gondozása - Kiváló

Mágiatörténelem - Kiváló

Rúnaismeret - Várakozáson felüli

Sötétvarázslatok kivédése - Kiváló

Felnézve a papírból elkerekedett szemeim enyhén könnyesek lettek.

- Mi az? - rémült meg Hermione ahogy rám nézett. - Megbuktál valamiből? - azonban Harry, aki mellette ült szélesen elmosolyodott.

- Bell bármiből is megbukni? Ne nevettess. Mutasd - nyújtotta a kezét, én pedig szótlanul átadtam neki. Ron és Hermione szorosan mellé furakodva olvasták a levelet.

- Csak három várakozáson felüli? A többi mind kiváló? - tátotta el a száját Ron, Hermione pedig örömében tapsolni kezdett.

- Hagy tippeljek, az egyik várakozáson felüli a bájitaltan - forgatta a szemét Fred. Hírhedt volt Pitonról, hogy senkinek sem adja meg a kiválót, csak annak, aki vért izzad és esetleg Mardekáros.

- Nem - rázta Harry a fejét és az orrán feljebb tolta a szemüveget. - Piton megadta neki a kiválót - a szobában tartózkodó Mrs. Weasley, Fred és George eltátották a szájukat döbbenetükben.

- Talán a Griffendélesek közül te vagy az első, akinek Piton megadta a kiválót - mondta Ron lenyűgözve.

- Na, és kapitány lettél? - kérdezte türelmetlenül George, mire mindenki ismét megfeszült. A következő pergament kihúzva kifújtam a levegőt majd olvasni kezdtem.

- EZT NEM HISZEM EL! KAPITÁNY LETTEM! - kiáltottam el magam felpattanva a kanapéról, mire mindenki velem együtt sikoltott fel és siettek oda hozzám, hogy megöleljenek.

- Gratulálok, drágám! - lépett elém boldogan Mrs. Weasley. - Ezt ma este megünnepeljük! Büszke vagyok rád! - ölelt meg szorosan, mire meghatódva átöleltem az asszonyt. - Na és nektek fiúk milyen lett az RBF? - nézett szigorúan az ikrekre.

- Ööö, a lényeg, hogy még mindig járhatunk iskolába, nem? - vakargatta a tarkóját Fred.

- Na csak add ide azt a levelet!

- Én... én addig megyek Remusnak írni - mondtam, miközben próbáltam elrejteni a vigyoromat, miközben azt néztem ahogy Mrs. Weasley megindul az ikrek felé.

***

A fiúkkal a hasunkat fogva nevettünk azon, ahogy Hóborc ledobálja a többieket vizes lufikkal. A nagy hahotázás addig tartott, amíg McGalagony ki nem jött a nagyteremből és szigorú arccal végig mért minket. Azonnal próbáltunk visszatartani a nevetést, de amikor a Griffendél házvezető tanára elcsúszott és egyenesen Hermione nyakába kapaszkodott bele nem bírtuk tovább és újra kitört belőlünk. Így történt, hogy még csak meg sem volt az évnyitó, már is mínuszban voltak a házpontjaink.

Ezután Hermione Félig Fej Nélküli Nicktől megtudta, hogy a konyhában több száz házimanó dolgozik, és azonnal beszélgetésbe elegyedett a szellemmel. Nick jókat nevetett Hermione kérdésein, aki teljes levolt sokkolódva attól a ténytől, hogy a házimanók nem vonulhatnak nyugdíjba és fizetést sem kapnak.

Dumbledore beszédjének hála megtudtuk, hogy bár a Kviddics döntő elmarad idén, aminek hallatán elszomorodtam, mert ezúttal én lehettem volna a kapitány, viszont a Trimágus Tusa kerül megrendezésre. Ennek szinte mindenki örült, kivéve az, aki nem tudta mi az, pl. én és Harry. Bár nekem enyhe sejtésem volt róla, mivel valahol olvastam róla, viszont már nem minden információ volt tiszta a fejemben.

- VICCEL?! * - kiáltott fel örömittasan Fred, amikor megtudta, hogy idén megrendezésre kerül a Trimágus Tusa.

- Nem, nem viccelek, fiatalúr * - felelte Dumbledore. - bár most, hogy említed, a nyáron hallottam egy remek viccet a trollról, a bányáról és a leprikónról, akik elmennek együtt a kocsmába...* - a remek poént nem tudta befejezni, mert McGalagony hangosan a torkát köszörülte, amitől észbe kapott Dumbledore. Hangosan nevetve dőltem neki George vállának, aki szintén jó szórakozva nevetett velem. Fred velünk szemben viszont már a Trimágus Tusát tervezte a fejében.

- Pedig bevethettük volna a Tűzvillámot - hallottam Angelina hangját, aki Olivert próbálta imitálni nem messze tőlünk, mire az ajkamba harapva Harryre néztem, aki jókedvűen megrázta a fejét, az ikrek pedig hangosan kacagtak. Ekkor azonban megakadt a szemem valakin.

A nevetést lassan abbahagyva kinyitottam a szemem és egyből összetalálkozott a tekintetünk. Piton kifejezéstelen arccal bámult rám, ami miatt a szám széle azonnal legörbült, ahogy eszembe jutottak a pár hónappal ezelőtt történtek. Tisztában voltam vele, hogy utálja Siriust és Remust, de az, hogy egy ártatlant visszaküldött volna az Azkabanba nem bírtam felfogni. Lehet, hogy Sirius is ebből a szempontból gyerekesen viselkedik, mert ahogy feltűnt ő sem tette félre a csatabárdot, és ő is ugyanúgy rühelli Pitont. Mind a ketten ebből a szempontból gyerekesen viselkedtek. Örültem, hogy Remus ezt kinőtte... bár az is lehetséges, hogy ő sosem utálta olyan mértékben Pitont. Emellett ahelyett, hogy elmondta volna az igazságot, azt amit hallott a Szellemszálláson, helyette inkább fogadta a miniszter dicséreteit, amit kapott tőle, hogy ''megmentett minket''. Lehet tőlem is gyerekes volt, hogy ezt nem felejtettem el neki, de akkor is...

Még utoljára a tanár szemébe néztem, majd elfordítottam a fejem. Freddel és George-al tovább szórakozva hallgattam Dumbledore beszédét és azt, hogy hogyan tervezik a fiúk kijátszani a rendszert, hogy tizenhat éves létükre versenyezhessenek. Egyszer csak George az agyalást abbahagyva megbökte a vállam. Kérdőn néztem rá, mire a Mardekárosok asztala felé biccentett, pontosan Draco Malfoyhoz. A fiúnak egy heg árulkodott az orrán arról, hogy a nyár végén balesete lehetett, de mi tudtuk, hogy az a baleset én voltam. Összevigyorogtunk a fiúkkal, majd szólva a többieknek, mindenki Draco orrán lévő varat kezdte el nézegetni, miközben Draco utálkozva nézett ránk vissza. Nem bántam meg, hogy adtam neki egy maflást. Kijárt már neki, bár biztos vagyok benne, hogy a heget csak azért hagyta meg, hogy egy kitalált történettel henceghessen a barátainkat. Nem is bántam, mert mi tudtuk az igazságot.

__________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyv idézete. Minden érdem J. K. Rowlingé.