-Jó reggelt! – hallottam meg Tom hangját majd egyből megéreztem, hogy puszit ad az arcomra, így mosolyra húztam a számat.
-Jó reggelt! – nyitottam ki a szemem, emiatt egyből megláttam, hogy csak egy melegítő nadrágot kapott fel és a haja is kócosan a homlokára hullik – Mi történt, hogy ilyen korán keltél? – vontam fel a szemöldökömet miközben alkartámaszba felnyomtam magamat.

-Csináltam reggelit! – mondta büszkén fülig érő mosollyal, így ledöbbentem először, de elismerően biccentettem majd felültem.

-És minek köszönhetem ezt az alkalmat? – kérdeztem, mert semmihez se tudtam tenni, ezt a mai napot.

-Semminek! – rázta meg a fejét, így a tálcát kettőnk közé tett – Kávét csináltam, gondoltam most jobban jönne az!

-Köszönöm szépen!

-Kevés tej és egy cukor? – hozta fel, hátha jól emlékszik, így én helyeselve bólintottam – Szuper, akkor nem rontottam el! – tette hozzá, így felkacagtam miközben magamhoz vettem a bögrét, amiben a forró ital volt.

-Teljesen jól csináltad! A pirítós sem égett oda, a rántotta is normális állagú! – vizsgáltam meg a tányérakat – Büszke lehetsz magadra, mert mindent jól csináltál! – poénkodtam, így ő is elkuncogta magát – Köszönöm szépen! – hajoltam közelebb hozzá, így ő megcsókolt – Tényleg, elfelejtettem, hogy bútorozott házat keresel, vagy inkább azt is te vennéd meg! – jutott eszembe, így kacagva megfogta a kenyerét, amin a sült tojás volt.

-Tényleg most jutott eszedbe ez? – csodálkozott el rajtam, így vállat vontam.

-Amikor aludni akartam, akkor pattant be a fejembe! – emlékeztem vissza amikor én is nekiálltam enni – De azóta sikeresen ottmaradt!

-Amondó vagyok, hogy mindegy! – legyintett – Amit találunk!

-Rendben!

-Anyukád megérkezett már? Vagy Shanna?

-Mind a ketten! Apa létrehozott egy szűk családi csoportot, és abba írtak mind a ketten!

-Na az jó!

-Téged is beletett! – vallottam be.

-Az volt az a sok rezgés? – jött rá – Wow, túl fáradt voltam, hogy megnézzem, de akkor már mindent értek!

-Kiléphetsz nyugodtan! – nyugtattam meg – Nem muszáj részt venned ebben az egész mizériában!

-Tudom, de ez nem kötelesség! Szívesen benne vagyok, mert nem mindenki mondhatja el, hogy Amerika Kapitány az apósa! – menőzött, így kuncogva megforgattam a szemem.

-Hát igen! Eddig csak egy ember mondhatja azt, hogy Amerika Kapitány az apósa!

-Szeretnél testvért? – jött rá a mondandómból.

-Nem tudom! Mindig is szerettem volna egy kistestvért, vagy egy nagyot, akire felnézhetek, de egyik sem adatott meg. Aztán megszülettek az unokatestvéreim és nem én lettem az egyedüli gyerek a családban. Jött Rose, a többi Bosszúálló-kölyök, és nem éreztem magam egyedül!

-De az nem olyan, mintha a te testvéreid lennének!

-Nem tudom! – ráztam meg a fejem – Soha se tudtam megtapasztalni, hogy milyen érzés, amikor az embernek vérszerinti testvére van!

-Hát, nem mindig olyan, mint mondják! – vallotta be, így felkacagtam – Sőt, néha szinte kínzás egy testvér!

-Főleg, ha több is van, mi? – löktem meg a vállát a lábammal poénból, így gyorsan megkapaszkodott abban, hogy hátra ne dőljön.

-Főleg akkor, ne is felejtsük el, ha azonos neműek! Na az kész katasztrófa!

-Szóval amondó vagy, hogy jó testvéri kapcsolat legyen, különböző neműnek kell lennie a kettőnek?

-Igen!

-Egyébként van benne valami! – gondolkoztam el rajta – A lányok folyamatosan vitatkoznak egymással a ruhák és a smink miatt, míg a fiúk a játékok miatt. Ha egy lány az első és a fiú a második, akkor nővér korán megérve már félig szülőt játszik és foglalkozik a kistestvérével. Ha fiút követ lány, akkor a fiúban megnő a védelmi érzet és rájön, hogy mennyire fontos biztonságba tartani a kistestvérét. Van ezekben logika! – magyaráztam el majd letöröltem a morzsát a kezemről a tányér felett. Mikor felnéztem Tom a sajátos kérdő pillantását vetette rám, így vettem egy mély levegőt – Sokszor csúszás volt a szakrendeléseknél én meg magazinokat olvastam! – legyintettem.

-Ahha, mindent értek! – bólintott egyet miközben megitta a teáját. Megfogva a tálcát visszatettem a kis éjjeliszekrényre, majd levettem a bögrét, hogy megihassam a maradék kávét – Most mondanám, hogy mondd el Chris-nek, hogy szeretnél egy testvért, de szerintem elküldene engem emiatt melegebb éghajlatra!

-Ebbe én is biztos vagyok! – tört ki belőlem a nevetés – Nem! – ellenkeztem megkomolyodva – Jelenlegi helyzetben biztos nem mondanám ezt neki, mert az egészet egy hatalmas erőltetésnek venné, és a végén, tényleg lenne egy testvérem.

-És az nem lenne jó? – vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom! – döbbentem le a saját tudatlanságomtól – Van az az érzés bennem, hogy nagyon szeretnék egy kistestvért, de nem szeretném ha közös lenne az anyánk! Lehet, hogy a félelem szól belőlem, lehet, hogy a düh, hogy ő kapna anyukát, míg én nem kaptam. Nem mellesleg nem tudom eldönteni, hogy ez rossz vagy jó dolog! – hajtottam le a fejem.

-Egyáltalán nem rossz! Nem ismered még teljesen az anyukádat és nem akarod, hogy más is azon menjen keresztül, mint amin neked kellett! – emelte fel a fejem – Addig nem rossz egy gondolat, amíg a hatalmas sötétségben tapogatódzol! – nyugtatott meg azzal, hogy félig mosolyra húzta a száját.

-Internet, vagy a te agyadnak a bölcselete? – érdeklődtem halkan nevetve.

-Nem emlékszem pontosan, hogy olvastam-e ezt valahol, vagy én találtam ki! – fintorgott, így kacagva megittam az utolsó kortyot majd visszatettem a tálcára a piszkos bögrét.

-Hát, akárhogy is vesszük, okos megjegyzés! – ismertem el majd megfogtam a telefonomat – Elindítom a mosogatógépet, hogy készen legyen, mire elindulunk! – mondtam miközben felálltam.

-Én addig megcsinálom a fürdővizet!

-Jó ötlet! – jegyeztem meg majd a tálcával a kezemben mellé léptem, hogy elvegyem a poharát – De siess, mert nem hiszem, hogy sokáig tartana beindítani egy programot! – suttogtam a fülébe majd megpusziltam a nyakát – Ott találkozunk! – vettem ki a kezéből a bögrét majd elindultam kifelé. Mivel megláttam, hogy van még benne tea, ezért megittam azt a keveset – Ez jobb tea, mint ami a Comic-Con-on volt! – kiabáltam vissza – Ott nem érezted a tea ízét, itt legalább kiérződik a barack íze! – emlékeztem vissza miközben beléptem a konyhába.

A géphez léptem majd bepakoltam az edényeket és tablettát tettem a tartóba. A START gombra nyomva készen is lettem könnyedén, így visszamentem az emeletre. Csatlakoztam Tom-hoz majd befeküdtem a forró vízbe. Nagyon jól esett ahogy a meleg áthatotta a testemet, főleg, hogy Tom közben simogatta a karomat. Ha lehetett volna örökké abban a pillanatban ragadtam volna, de arról nem lehetett szó, mert délután egykor indult a gépünk. Így is olyan sokáig elfeküdtünk nyugodtan, hogy a végén sietve pakoltuk össze a maradék dolgainkat. Közben Harry is megérkezett a házba, így ő eljátszott Tessa-val és néha felnevetett a kapkodásunkon. Mi akkor szívélyesen bemutattunk neki és néha elküldtük a francba. Inkább Tom tette ezt, én kedves maradtam és csak a középső ujjamat emeltem fel néha. Én készen megálltam a nappali közepén majd csípőre tettem a kezem, hogy átgondoljam, hogy mit hagynánk itthon. Tom is csatlakozott hozzám, aztán összenézve vállat vontunk, hogy minden fontos dolog vagy a kocsiban van, vagy a táskáinkban, a vállunkon. Ezzel beléptünk a garázsba majd Harry követett minket és beült mögém. Először beugrottunk Tom családjához, mert el kellett búcsúznia tőlük, de ha már én is ott voltam, így én is elköszöntem. Nem volt egy egyszerű menet, mert Nicky mindent is akart nekünk csomagolni, mert az izgulástól el is felejtette, hogy a gépre nem lehet ételt felvinni. Negyed órával később visszaültünk a kocsiba majd elindultunk a reptérhez. Harry elkezdett poénkodni és mindenféle hülyeséget tanácsolt, hogy Tom csinálja azt meg Los Angelesbe, mert miért ne, így én csak hangosan felnevettem, mert pontosan tudtam, hogy milyen helyekről és dolgokról beszél. Biztosítottam arról a fiatalabbik Holland-et, hogy amint, lehetséges lesz, akkor ő is eljön a városba és ő maga csinálja ezeket meg, míg én felveszem, de erre csak bemutatott nekem. A hatalmas épülethez érve észrevettem a gépeket le és felszállni, így szomorúan konstatáltam, amikor a mélygarázsba hajtott be Tom. A legközelebbi helyen le is parkolt majd kiszállt. Én követtem őt, végül Harry pattant ki utoljára. Kiszedtem a két bőröndömet majd Harry felé fordultam.

-Ha eljössz majd Los Angelesbe, akkor majd elmegyünk a legmenőbb helyekre és csinálunk rengeteg képet, és megkeresünk minden egyes híres ember, hogy selfiet készítsünk csakis azért, hogy az Instagram irigykedjen rád! – ajánlottam fel, így elismerően biccentett egyet.

-Én benne vagyok!

-Addig készíts egy listát! Próbálok kontaktokat szerezni, de nem ígérek semmit, szóval először kisebb falatokban gondolkodjál! – kértem, így felkacagott.

-A Jenner-lányok, mennyire számítanak nagy falatnak? – vonta fel a szemöldökét.

-Amint kipróbálom Kylie Jenner sminkjét, és emiatt elkezdek vele beszélgetni, akkor majd megmondom! – biccentettem majd megöleltem – Nagyon jó volt veled találkozni élőben is!

-Veled is! – simogatta meg a vállamat – És ne nőj sokat, mert a családunk csak létrával fog csak elérni téged! – poénkodott, így elengedtem és kinyújtottam rá a nyelvem.

-Nem ígérhetek semmit ezzel kapcsolatban, mert nem én irányítom a génjeimet! – vontam vállat – Viszont ha tényleg létrához kell, hogy forduljatok, akkor azt felveszem! – tört ki belőlem a nevetés, így szemet forgatva a bátyjához lépett.

-Hívj majd Amerikából!

-Úgy lesz! – helyeselt majd megölelték egymást – Viselkedj rendesen, rendben?

-Mint mindig! – engedte el, emitt Tom átadta a kocsinak a kulcsát.

-Vezess óvatosan!

-Vigyázok majd! Connie, neked meg sok sikert a vezetéshez! – jutott eszébe, így biccentettem a kedvessége miatt – És viselkedj jól az Evans családnál tesó! Bármikor szétvernek, ha olyat teszel!

-Ilyen alkalom nem fog előfordulni! – ráztam meg mosolyogva a fejem majd Harry intve be is szállt az autóba – Menjünk! – suttogtam majd megfogtam mind a két bőröndöm fogantyúját majd elkezdtem húzni – Jössz? – fordultam vissza, mert észrevettem, hogy ő nem követ engem, így egyből felém kapta a fejét.

-Persze, csak a búcsú az országomtól... – legyintett majd csatlakozott hozzám – Semmi nagy ügy!

-Úgyis nemsokára visszajössz! – nyugtattam meg – Vagyis a turné miatt biztos, hogy haza fogsz jönni, mert Londonban szokott lenni, az európai premier, szóval...

-Igen! Na, mit kell akkor tudnom a házatokról? – hozta fel, így felkacagtam.

-Külvárosban található, közel a tengerparthoz, de általában Malibura szoktunk menni, mert nálunk nincs cápaháló, és ugye bármikor jöhetnek az állatok...

-Attól még szoktatok oda járni?

-Igen, de csak fürdeni! Amikor szörfözünk vagy a barátokkal lógunk, akkor inkább Malibu a nyerő esett.

-Nem is értem miért? – poénkodott, így halkan elnevettem magam.

-Vannak ott paparazzik meg minden, de hol nincsenek a mai napokban már?

-Az is igaz!

-A ház alapból egyszerű! Kétszintes, plusz beépített pincével és padlással. Az udvar úgymond nagy... Egy mini kosárlabda pálya van betonból, plusz a domb alján egy medence.

-Szóval egy dombon van alapból a terület? – jött rá.

-Igen, ezt kihagytam! A lényeg, hogy rálátsz a tengerpartra. Van egy két fa, de nem gyümölcs, mert apa nem gondozná azt! – jegyeztem meg, így elkuncogta magát.

-Van külön bejárótok a parthoz?

-Egy ösvény, igen! Kis beton elemekből kirakva. Az egyik szomszédunk Seb bácsi, de ezt már tudtad! A másik szomszéd meg csak télen használja a házát, mert alapból a hegyekben van neki telke, és inkább ott szeret lenni, de a nagy hóban és a hidegben, inkább a tengerpartot preferálja.

-Értem!

-De alapból kedves néni! Amikor csinál valamit, akkor mindig ad át nekünk, így valamit nekem is kell csinálnom, hogy a tányérral együtt mást is visszakapjon!

-Ez kedves dolog tőled!

-És persze onnan tudjuk, hogy mikor kezdődik a tél, amikor ő hazajön! – tettem hozzá, így kitört belőlünk a nevetés, de emiatt a körülöttünk levő tömeg egyből felfigyelt ránk, és ezáltal le is buktunk, hogy kik vagyunk – Csak mosolyogj és integess, hátha ennyi elég lesz nekik! – ajánlottam miközben én elkezdtem azt csinálni majd tovább haladtam a megbeszélt hely felé.

-Ez nem Kanada, hogy az emberek kedvesek!

-De látják, hogy sietünk, emiatt annyi együttérzésük lesz, hogy nem támadnak le minket! – vontam vállat mire lekanyarodtunk, hogy leadjuk a csomagjainkat. A legrövidebb sorba beálltam a három közül majd vártam – Megmondtam!

-Jól van, egy szakember vagy, már többször is megmutattad, legközelebb hiszek neked! – emelte fel védekezően a kezét.

-Már most is hinned kellett volna! – nyújtottam ki rá a nyelvem miközben kivettem a jegyemet és az irataimat – Néha van annak haszna, hogy az apád árnyékában nősz fel! – vallottam be majd odaadtam a dolgozónak a papírokat majd a bőröndjeimet a szalagra helyeztem.

-Igen, néha tényleg vannak! – adott igazat amikor én végeztem, így bevártam őt.

-Mondjuk nem értem, hogy miért nem használhattuk a Marvel saját gépét erre az útra, de mindegy! – fintorogtam.

-Mert készítik a Galaxis őrzői turnéra! – válaszolt így leesett nekem is, hogy az tényleg nemsokára kezdődik – Utána meg persze az én turnémra!

-Én már többször mondtam apának, hogy szerezzen be, egy magángépet, de még nem tudtam meggyőzni! – hoztam fel amikor átkarolt majd elindultunk az fémkapu felé.

-Pedig ha azt vesszük, nektek tényleg nem lenne hülyeség, mert utaztok folyton Boston és Los Angeles között!

-Kijelentettem apának újévkor, hogy ha egyszer milliárdos leszek és járom a világot oda és vissza, akkor veszek egy magángépet! Biztos, hogy ebben az évben, még nem fog megtörténni, de talán úgy tíz év múlva! – kacagtam el magam majd rátettem a táskám a tálcára majd átléptem a kapun.

-Még megtörténhet! Huszonhat leszel, mivel most elkezdtél dolgozni, addigra lehet akkora sikered, hogy akár kettő géped legyen! – viccelődött, miközben mellém ért ő is.

-Idősnek hangzik a huszonhat! – gondolkoztam el – Szerinted?

-Hát mivel én közelebb állok hozzá, így nem mondanám, hogy idősnek hangzik! – tudta le ennyivel, így bólintva elkezdtünk a kapu felé menni.

-Meg kéne kérdeznem Kylie Jenner-től, hogy pontosan mit csinált a valóságshowon kívül, mert valamit nagyon tud a csajszi, mert tök fiatalon egy luxus villája van és nem kis sminkmárka arca!

-Menj el modellnek, az mindig jó alap! – vont vállat.

-Nem lenne hülyeség! Nike? Calvin Klein?

-Ezekkel simán be is futhatsz és akkor jöhetnek a nagyobb kutyák!

-Szuper ötlet! – dicsértem meg.

-Mi szuper ötlet? – érdeklődött előttünk apa, így arra fordítottuk a fejünket.

-A padlást kialakítani egy edzőteremmé! – húztam mosolyra a számat mire összehúzta a szemét, mert egyből rájött, hogy nem erről beszélünk – Modell karrier! – legyintettem elmondva az igazi okot – De tényleg nem lenne hülyeség kialakítani a padlást egy edzőteremmé! – tértem vissza – Nincs fenn semmi, és szigetelve van!

-Gondoltam, hogy majd a szobádból lesz egy edzőszoba, ha kiköltöztél!

-Ja, mert most már ki akarsz rakni? – szálltam be a poénba.

-Ha ilyen hülyeségeket találsz ki, hogy a padláson legyen kondi, akkor igen!

-De mondom, hogy jó ötlet – erőlködtem mire felvonta a szemöldökét, így lehajtottam a fejem – Ódivatú vagy! – szóltam be.

-Az biztos! – adott igazat kuncogva.

-Beszéltél anyával? Hogy van? – érdeklődtem, így a szemembe nézett.

-Újra ismeri a házat!

-Pedig nem sokat változott tizenöt év alatt! – emlékeztem vissza – Biztos csak furán érzi magát otthon, ezért írta ezt!

-Lehet...

-És Shanna néni nem ölte még meg? – hoztam fel viccelődve, így szemet forgatott.

-Stan kordába tartja! Vagyis próbálja telefonon keresztül!

-Tán beszélt spanyolul?

-Tudtommal még nem... Miért?

-Mert akkor még nyugodt! – bólintottam mire a hangosba bemondták, hogy a gépünkhöz kinyitották a kaput – Csak most több órán keresztül vakon reménykedünk, hogy nem történik semmi se! – fújtam ki a levegőmet.

-Hát igen! – helyeselt velem mikor elindultunk az adott bejárathoz.

Nyugodtan mentünk fel a gépre, még az alkalmazottak se mutattak semmilyen reakciót az ott létünkre. Az első osztályra besétálva egyből helyet foglaltam a kis fotelbe majd kényelmesen felhúztam a lábaimat. Bekötve az övemet nyugodtan hátra dőltem majd vártam, hogy ki foglal mellettem helyet. Szerencsémre Tom ült le mellém, de poénból így is felhúztam a választófalat kettőnk közé. Bár nem sokat ért, mert egyből visszatolta és átnyúlva hozzám megfogta a kezem. Megbeszéltük, hogy megnézünk egy filmet, majd utána beszélgetünk vagy zenét hallgatunk, attól függ, hogy mennyire foglal le minket az út. A légiutaskísérők mosolyogva elmutogatták a szokásos műsort, amire én már nem is figyeltem, mert kívülről fújtam az egészet, és magamnak is mutogattam, emiatt Tom fel is vette, ahogy én csinálom. A végén csináltunk egy képet majd megköszönve az előadást ki is mentek, hogy leülhessenek. Én bevettem egy rágót és beszálltam a hangos beszélgetésbe a többiekhez, mert mostani filmekről volt szó. A rajtunk kívül itt utazók, halkan hallgattak minket, de mi teljesen jól éreztük magunkat és legalább lefoglaltuk magunkat, ameddig a gép felfelé szállt és nem lehetett használni semmilyen elektronikus eszközt. Szinte végig nevettük addig az időt, mert beszólások repkedtek a filmekről, főleg akkor, ha valamelyikünk szerepelt benne. Egy hosszú társalgás után egy sípszó hallatszott, így észrevettük, hogy elértük az adott magasságot. Tom egyből be is kapcsolta a tévéjét és a pendrive-ot bedugva kiválasztottunk egy filmet. Másfél óra ezzel el is ment, de utána meg nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Én elővéve a telefonomat megosztottam vele a fülesemet, így bekapcsoltam a repülős lejátszási listámat. Ezután elővettem a forgatókönyvet és elkezdtem azt olvasni, hogy előre készüljek bár inkább akcióról volt szó, mint beszédről, így egyből el is tettem, mert azt nem tudtam gyakorolni itt. Az összes tanulnivalóm a bőröndbe volt, mert gondoltam, hogy nem fog rávenni a lélek, hogy repülés közben tanuljak, így inkább lehunytam a szemem és pihentem. Doboltam a zene ritmusát a lábamon, de egy idő után ezt is meguntam, így Tom felé fordultam és ráfeküdtem az elválasztó falra. Egyből hozzám bújt, és megpuszilt, így elmosolyodtam. Aztán felhoztam a barkóba játékot, így kuncogva belement. És ezzel konkrétan órákig elvoltunk, mert mind a ketten kialudtuk magunkat és nem voltunk fáradtak. Néha felálltam, hogy megmozgassam a lábaim, és hogy elmenjek vécére. Végül már Snapchat és Instagram filtereket is kipróbáltunk, persze mindegyik mentve lett, hogy megmaradjon a jövő nemzedékeinek ezek a csodás képek. Amit persze csak szülinapkor fogunk megosztani, sőt lehet, hogy akkor sem, de mindegy. Magunknak megtartjuk ezeket. Többször meglátogattam apát, hogy csekkolhassam az állapotát, majd egyből utána Seb bácsihoz mentem, hogy átbeszéljük és persze, hogy végül ő is elmondja szíve gondjait, már ha voltak, mert konkrétan a legnagyobb baja az volt, hogy sor állt a vécénél. Kedvességből kértem egy italt Scarlett-nek és azt odavittem neki. Nagyban olvasott, de egyből eltette a könyvét, amikor én megjelentem mellette. Kedvesen érdeklődött, hogy minden rendben van-e, persze egyből megnyugtattam, hogy csak unatkozunk. Visszaülve a helyemre megnéztem kivetítőn, hogy hol tartunk, és szerencsére már Amerika fölött voltunk, bár még csak nemrég repültünk el New York felett. Unottan Tom felé fordultam és megkértem, hogy meséljen mindenféle angol pletykát, hogy teljen az idő és ezáltal teljesen bevált a tervem. Szerencsére sok vicce volt, meg érdekes sztorijai is, amit nem tudok összerakni, hogy honnan tudta meg, de nem is érdekelt annyira. A hosszú mesékkel elment annyira az idő, hogy elkezdtünk lefelé repülni. Egyből becsatoltam az övemet és bekaptam még egy rágót, hogy a fülem ne duguljon be. Maximum háromnegyed órába telhetett, amíg landoltunk, mert több gép is akkor szállt fel, amiatt körbe és körbe repültünk egy darabig. De amikor leszálltunk, akkor mindenki nekiállt nyújtózkodni rajtam kívül, mert ők csak egy helyben ültek egész végig. Megtapsoltuk a személyzetet és a pilótát majd megragadva a táskáinkat is elindultunk kifelé. Kilépve a friss levegőre, egyből elkapott a fülledt meleg idő, és az égető napsugarak, emiatt felkaptam a napszemüvegemet majd szépen lesétáltam a lépcsőn és körbenéztem.

-Tél van, de olyan érzés, mintha nyaralni jöttem volna! – jegyezte meg mellőlem Tom, így felé fordultam.

-Hát igen! Üdv Los Angelesben! – mondtam miközben megrázkódott a vállam a nevetéstől – Nyáron sokkal melegebb van a nap ezen időszakában, most elég hűvös van ahhoz képest! – tettem hozzá majd a gépre néztem.

-Minden oké? – érdeklődött.

-Persze, csak jó annyi idő után otthon lenni! Sok minden történt Londonban, de attól még ez az otthonom! – vontam vállat majd megfogtam a kezét – Gyere! nem jön értünk busz, mert az egyes körben vagyunk! – indultam el, így követett minket.

-Az egyes parkoló körbe nem jön busz az utasokért? – döbbent le.

-Nem, mert az épülethez közel van! – mutattam átlósan előre, így ő is arra pillantott, így elismerően bólintott.

-Mindent értek! – vágta rá majd az ujjait rákulcsolta az enyéimre.

Belépve a hatalmas üvegajtón a fülledt időt átváltotta a kellemes légkondis hőmérséklet. Egyből a csomagokhoz mentünk, így ott vártuk, hogy a szalagon megjelenjen. Egyből többen beálltak a csapatból majd levették a másikét is és odatolta hozzá. És akkor meg is kezdődött a búcsúzás, mert mindenki sietett haza. Elég hamar megkaptuk mi a bőröndünket, így én odamentem Scarlett-hez majd elbúcsúztam tőle. Mackie-val megcsináltam a saját kézfogásunkat majd Hemsworth megöleltük egymást búcsú képp. A többiekkel köszöntem majd el is indultam kifelé a családommal együtt. Kiérve az aulába egyből megcsapott a rajongók hangzavara, így kedvesen odamentem hozzájuk majd aláírtam a képüket rólam és csináltam velük fényképet is. Apa is csatlakozott hozzám, hogy együtt haladjunk, de én előbb végeztem, így megbújtam Seb bácsival és Tom-mal hátrébb. Mikor apa megérkezett, akkor mindannyian elindulunk és pillanatokkal később egyből megláttuk a minket váró csapatot. És teljesen az volt, mint amire számítottam. Ott álltak egymás mellett és csak hidegen meredtek felénk. Egyedül Diego örült meg nekünk és futott felénk. Shanna néni és anya tekintetében inkább megnyugvást véltem felfedezni, hogy végre nem kell elviselniük a másikat. Anyát megöleltem majd Shanna nénihez is hozzá bújtam köszönés képpen. Egyből szorosabban magához vont és nem engedett el, hogy megmutassa, hogy ő jobb anyuka, mint az én anyám. És ettől tartottam a legjobban, mert ez azt jelenti, hogy egy hatalmas néma háborúnak állunk az elején, ahol azért versenyeznek, hogy megmutassák, hogy melyikük a jobb anyuka. Nyugattó pillantással elengedtem a nénikémet, aki még Holland-et is üdvözölte majd kimentünk az épületből, hogy a parkolóba mehessünk. Egyből felismertem a kocsinkat, így elkérve a kocsikulcsot a csomagtartóhoz léptem, hogy bepakoljak.

-Na és milyen volt az út? – érdeklődött félve anya mire kicsit erősebb csuktam be az ajtót.

-Legközelebb könyvet is viszek magammal! – jegyeztem meg majd beszálltam a hátsó sorba, így Tom követett engem.

-Tom, én még be se mutatkoztam! – jutott eszébe anyának, amikor helyet foglalt az anyós ülésen, így hátrafordult majd a kezét nyújtotta – Abby Stan!

-Örülök, hogy megismerhetlek! – biccentett udvariasan.

-Enyém a megtiszteltetés! Készítettem meleg ételt, ha majd szeretnétek enni otthon! – hozta fel mire apa is behuppant majd elindította a kocsit.

-Kaptunk kaját a repülőn, köszönöm, de én nem vagyok éhes! – vágtam rá egyből, de emiatt apa rám nézett – De vacsorára szívesen ennék meleget!

-Én is inkább a vacsorát választanám, ha nem baj! – szólalt meg Tom.

-Ugyan, megértem teljesen! – vont vállat mire apa kihajtott az útra – Kitisztítottam a medencét, mert egy kicsit koszos lett!

-Köszönjük! – mosolygott rá apa – És pihentél vagy csak takarítottál?

-Portalanítottam, mert ennyi idő után kicsit leült a por a házban!

-Shanna nénivel beszélgettél? – kérdeztem, bár tudtam, hogy ezzel mély sebet ejthetek, de igazából nagyon is érdekelt, hogy hogyan kell majd kezelnem a kettőjük közti helyzetet.

-Igen, bemutatta Diego-t! nagyon aranyos kisgyerek! Az arca hasonlít a tiedre! – hozta fel félénken.

-Igen, sokan mondják ezt! Bár kétlem, hogy nálam jobb gyerek lenne, mert én mindig is egy angyal voltam – dicsekedtem, így apa felkacagott.

-Igen, én is ezt vallottam, amikor éppen nem etted meg soha a zöldséget!

-Minden egyes zseninek megvan a saját problémája! Még se voltam egy kis Chris Evans! – vágtam vissza.

-Hát, még jó, mert akkor megőrültem volna veled! – nevetett fel hangosabban.

-Connie, majd eljönnél velem egyszer vásárolni? – kérdezte anya – Nem nagyon hoztam magammal annyi ruhát.

-Természetesen, de ha bármi baj van, akkor használhatod az én ruháimat is, bár egy kicsit nagyok lennének rád!

-Azt is megköszönném, de szerintem nem is ártana egy kis ruhatár frissítés!

-Akkor majd vásárlunk! – biccentettem emiatt Tom megfogta a kezem – Alapból kinéztem egy jó bőrkabátot, szóval nekem se ártana körülnéznem!

-Szuper! Utána elmehetnénk egy kávézóba is!

-Megbeszéltük! – erőltettem egy mosolyt az arcomra így halkan örvendezett.

Az út további része csendben telt. Bár néha megjegyeztük, hogy néhányan nagyon őrülten vezetnek, de ez teljesen normális volt a nap ezen időszakában, mert végeztek az emberek a munkahelyükön és mentek haza. Mi csak néztünk ki a fejünkből és hallgattuk a halk rádiót. Én titokban Seb bácsinak adtam a drótot, hogy alapból milyen a helyzet, mert mögöttünk jöttek, semmit se láttak a kocsi ablakán keresztül. Olyan húsz perccel később már az utcánkba kanyarodtunk le, így nyugodtan fellélegeztem és kicsatoltam az övem. Apa csuklóból felhajtott a beton bejáróra majd megállt. Én kipattantam, hogy kinyissam a garázs ajtót majd amikor megtettem egyből be is hajtott a másik autó mellé. Seb bácsiék ugyanazt csinálták, mint mi, csak a szomszédba, így végül ránéztem a bácsikámra és biztatóan biccentettem neki és bementem a kis épületrészbe. Átvettem apától a holmimat majd visszalépve a levegőre, benyitottam a ház előtti kis udvarra. Bevártam, amíg anya kinyitja a bejárati ajtót majd amint nyitva állt előttem az út, akkor Tom-ot vezetve bementem a házba.

-Meg is jöttünk! – mosolyodtam el majd bementem a nappalihoz.

-Nem gondoltam, hogy az egyszerűség és a modernség ennyire jól mutat együtt! – ámult el Tom – Főleg, hogy a kávé és a fehér szín ennyire divatos!

-Mindig is azok voltak! – kuncogtam el magam a megjegyzése miatt majd elindultam a lépcsőn felfelé – Pakoljunk le, majd utána körbe nézünk! – ajánlottam, így követett egészen az emeletig. Amint felértem lekanyarodtam bal jobb oldalra majd benyitottam az első ajtón.

-Itt is vagyunk! – tettem le a bőröndöket majd csípőre tettem a kezeimet.

-És hol vannak a poszterek? – poénkodott – Milyen tini lány vagy te, hogy nincs semmilyen poszter a faladon?

-Gondoltam, hogy a képek jobban néznek ki a falon! – vontam vállat majd végig néztem az adott fotókon, amikor a falon díszelegtek mindenféle alakzatban – A bal oldali a fürdő és a jobb oldali a gardrób – mutattam a két ajtóra – És persze, akkor az erkély! – fordultam az adott helység felé majd odamentem és elhúztam a függönyt.

-Azta! – tátotta el a száját Tom mellém lépve, amint meglátta a tengerparti kilátást.

-A napkelte és a napnyugta sokkal szebb, de így sem rossz! – nyitottam ki az üvegajtót, így a friss óceáni fuvallat megkapott minket – Menj csak! – biccentettem kifelé, így kilépett az erkélyre. Én kitártam az ajtó mind a két szárnyát, hogy szellőzzen a szobám majd csatlakoztam hozzá – Üdv Mary! – intettem a szomszédunknak.

-Szervusz Connie! – csillant fel a szeme, amikor meglátott engem – Milyen volt Európa?

-Egyszerűen mesés! – emlékeztem vissza – De semmi se jobb az otthonnál! – vontam vállat.

-Üdvözletem! – köszönt Tom is – Tom Holland! – mutatkozott be.

-Pókember, igen tudom! Az unokáim által mindent tudok! – kacagott fel – Örülök, hogy megismertelek Tom! Mary vagyok!

-Örvendtem! – vigyorgott a nénire.

-Hogy hogy még nem itt van? – kérdeztem.

-Mostanában sok eső volt és hatalmas sár van a hegyekben! Majd ha jobb lesz az idő! – legyintett.

-Örülök, hogy most tovább marad, egy kicsit!

-Itt is kell lenni! – tudta le ennyivel majd bement a házába.

-Akkor egyszer még minimum kell sütnöm! – mormogtam, így Tom-ból kitört a nevetés – Gyere! Nézzünk körbe máshol is! – léptem be a házba majd kimentem a folyosóra – Abból az ablakból, közvetlen rálátsz Seb bácsi nappalijára! – jegyezte meg a folyosó másik végében levő nyílászáróra.

-Szokott olyat csinálni, ami vicces?

-Ameddig együtt volt, addig néha táncolt! – vontam vállat – Bal oldali ajtó az a vendégszoba, a jobb oldali meg apáé.

-Chris szobája néz az óceánra, ugye?

-Igen, a vendég szoba köcsög módon az utcára néz, de mi voltunk itt előbb szóval befogtuk a jó szobákat! – viccelődtem majd lementem a nappaliba. Az ott még egy vendégszoba! – ütöttem mag a lépcső melletti falat, jelezve az ott levő helyiséget. Az ott egy vécé és mellette meg a raktár van, ahol sportszereket tartunk az egyik oldalon, míg a másik oldalon élelmiszerek vannak.

-Az élelmiszer alatt alkoholt értesz?

-Azt is! – javította ki apa a konyhából.

-És ez a kis helyiség! – léptem az előszobába benyúló falhoz – Ez a bejárat a pincébe! – nyitottam be majd felkapcsoltam a villanyt.

-Egy pince miért annyira fontos, hogy megmutasd? – értetlenkedett, így csak kuncogva lementem.

-Csak gyere! – kértem mire követett, így egyből megfagyott a látványtól.

-Miért van az, hogy az Evans-család mindent máshogy gondol és használ? – akadt ki, így röhögve visszanéztem rá – Ez nem is pince! Pincében felesleges dolgokat raknak az emberek! Itt konkrétan van egy mini hangszerbolt! – mutatott az adott sarokba, ahol a zongora, a két gitár és a dobszett helyezkedett el – Hatalmas kanapé, fotel, babzsák... Titokban egy bárt csináltok itt?

-A zene a családunkban elég fontos szerepet foglal el! Úgy gondoltuk, hogy illene külön helyet csinálni, hol elvonulunk a világtól és csak mi vagyunk a zenével.

-Wow! – ült le a lépcsőre.

-És még nem láttad az udvart! – jegyeztem meg így felpattant.

-És én még azt hittem, hogy London jó hely! – hitetlenkedett miközben felment, így utána mentem majd becsuktam az ajtót mögöttem.

-Minden egyes város jó, csak a maga módján! – szólalt meg apa, így arra pillantottam és megláttam, hogy az asztalnál ülnek.

-Igen, én is azt hittem, ameddig csak a város centrumában szálltam meg és nem az Evans-házban! – szállt vitába, így apa elismerve vállat vont.

-Ha ez vigasztal, a szüleid háza nekem nagyon tetszett! – hozta fel – Máshoz vagy hozzászokva! Ez még új! – tudta le ennyivel amikor átkaroltam Holland-et – De jó hallani, hogy nem csak nekem tetszik a házam!

-Menjünk! – húztam ki Tom-ot a teraszra.

-Most úgy őszintén! Minden egyes reggel itt szoktál lenni?

-Általában az erkélyen szoktam nézni a tájat pár percig! – emlékeztem vissza a régi időkre majd leléptem a betonlépcsőre – A garázs mögött van a kosárpálya! – jutott eszembe, így arra kapta a fejét.

-Mivel van kirakva?

-Rekortán az alja! Puhább, ha elesel rajta, az nem fáj annyira!

-Értem! A medencét nem kell megmutatnod, mert észrevettem! – ért mellém lefelé nézve.

-Pedig pont az következet volna! – nyavalyogtam majd megfogtam a kezét.

Lementünk egészen a terület legaljáig, így kinyitottam a hátsó kiskaput. A betonlapok helyett inkább a füvet választottuk és azon sétáltunk egészen a partig. Amint a homok kezdte felváltani a zöld gyepet, én levettem a cipőmet, így Tom engem leutánozva is megszabadult a lábbelitől. Lementünk egészen a vízig majd megálltunk ott, ahol vizes volt már a homok. A hullámok néha kicsaptak a lábunkig, de jól esett számumra a hideg víz érintése, mert egyből elkapott az ismerős érzés.

-Mindig ide hozott apa, egy tál fagyival, amikor megérkeztünk a dili dokitól... – meséltem el – Ez valahogy mindig jól esett egy kis lelki trauma átbeszélése után!

-Nem is csodálom! Alapból a látvány is egy hangulat javító!

-Meg se kellett apának szólnia! Leültünk egy plédre, és csak ettük a fagyit. Néha a reggelenként látom magunkat az erkélyből itt ülni és hálát adok, hogy már jobb a helyzet!

-Tényleg jobb, vagy csak azt hiszed, hogy jobb? – pillantott rám, így lehajtottam a fejem.

-Eddig jobb volt, nem tudom, hogy anya jelenléte milyen hatást fog gyakorolni rám!

-Biztos, hogy el akarsz vele menni vásárolni?

-Nem igazán, de próbálkozom! Minden egyes felé tett lépésemet félve teszem meg...

-Nem véletlenül! – mormogta, hogy félig mosolyra húztam a számat, mert jó érzés volt mástól hallani, hogy nem rossz az, amit érzek.

-Próbálkoznom kell! Ha nem teszem, akkor nem várhatom el a változást! Tenni kell azért, hogy elérjem a célt.

-És ez olyan cél, amit el is akarsz érni? – tette fel e kérdést, így felemelve a fejem a távoli horizontot kezdtem el vizsgálni.

-Az összes pszichológus azt mondta, hogy az árny legyőzése nélkül nem érhetem el a célomat, azaz az elfogadást, hogy nincs anyám. Viszont én képtelen voltam legyőzni őt! Túl gyenge voltam, mert meggyengített a gondolat, hogy nem egész a családom és én ezt problémának tartottam, egy sebezhető gyengepontnak.

-Hiszen legyőzted az árnyat! – hozta fel így felé fordultam.

-Még nem biztos! Még bármikor visszatérhet, még bármikor megjelenhet a fejemben!

-Ha ebben a hitben élsz, akkor tényleg vissza fog térni, mert a tudatalattid arra gondol!

-Én csak kételkedem abban, hogy az lett volna az utolsó alkalom, amikor láttam őt! – tettem keresztbe a kezeimet – Egy belső érzés súgja!

-Akkor nyomd el azt a belső érzést! Mert nem lesz semmi baj!

-Én is ebben reménykedem, mert igenis itt van az anyjám és lehetőségem van arra hogy egy egész családod kaphassak! Csak persze, ott van bennem az is, hogy nem szabad elbízni magamat, mert ebből rossz is kisülhet!

-Nem fog ebből rossz kisülni! – ellenkezett egyből majd megfogta a kezem és magához húzott – Pozitív gondolkodás, és mindenben a legjobbat reméljük! Mert mi ilyenek vagyunk! – simogatta meg az arcomat.

-Vagyis te ilyen vagy, és próbálsz engem ilyenné tenni! – értelmeztem összehúzva a szemöldökömet.

-Mondhatjuk így is! – adott igazat majd átkarolt engem – Szeretlek és nem fogom hagyni, hogy összetörj a családi mizéria miatt! Itt vagyok melletted!

-Köszönöm! Most már kezdem érezni, hogy ez a partszakasz sokkal jobb, mert te itt vagy! – nyújtottam ki poénkodva a nyelvem – Én is szeretlek! – döntöttem a homlokának az enyémet, de ő egyből feljebb hajolt és megcsókolt.