Két hét telt el azóta, hogy Hayley elment New Yorkba. Bevallom, az első pár nap nagyon nehéz volt egyesek számára! Apa alig mozdult ki, konkrétan csak akkor kommunikált, ha válaszolnia kellett és olyan volt, mint egy élő zombi. Számomra azért volt nehéz, mert azt egész nap el kellett játszanom, hogy apa beteg anya előtt, és hogy azért ilyen a hangulata, amikor rohadtul az anyám miatt alakult ki ez az állapot, de mindegy is. Nem mellesleg meg próbáltam apában tartani a lelket. Pár napig sikerült, de aztán feladtam és segítséget hívtam, nevezetesen telefonáltam Scarlettnek. Nem volt egyszerű mindenben beavatni, mert igazából, csak azt szabadott neki mondanom, amit apa tud, szóval a nem teljes igazat. Még a végén át is jött, hogy ezt a forgatás előtt letudják és átbeszéljék. Igaz, kerülte egy kicsit anyát és a hozzá való kommunikációt, de a nap végére egész jól megvoltak egy légtérben. Akkor már áttértünk egy jobb állapotba, amikor elkezdődött az újabb film munkálata. Apa legalább egy kicsit elterelte a gondolatát Hayleyről, ami számára csak jó dolog volt abban a pillanatban. Ott voltam vele minden egyes nap, mellette tanultam, vittem Tom házába, hogy ott is együtt legyünk, de nem nagyon kötötte le semmi. Még amikor elmentünk egy kicsit túrázni az úgymond "hegyekbe" a város szélén, akkor is arról kérdezett állandóan, hogy Hayley vagyon hogyan érezheti magát az ország másik végében. Szerencsémre, nagyon nem tudtam a választ, csak tippelni tudtam, hogy ő is ugyanolyan szarul lehet. A telefonban összeszedettnek hangzott, amikor beszéltünk, de néha megcsuklott a hangja. Innen tudtam valamit összeszedni és azt továbbadni a többieknek. Seb bácsi és Shanna néni többet belefolyni az életünkbe, hogy legalább anyának ne legyen feltűnő, hogy mindenki Hayley miatt van ilyen rosszul. Bár én is inkább már Tom házában voltam napközben, hogy minél előbb végezhessek a bútorokkal. Néha ott tanultam, máskor Zendaya is átjött segíteni, amikor a munkája engedte. Próbáltuk ezt túlélni mindannyian. Holland még nagyban járt interjúkra Európában, míg a nagyiék egyre jobban akartak meglátogatni minket. Egyre nehezebb lett lebeszélni őket, de mindig sikeres volt szerencsére. A jogsit elkezdtem, az elméleti részével meg szuperül álltam, néha az oktató már el is vitt vezetni. Gyorsan haladtunk legalább, ami jó volt az én szempontomat nézve. Így csak teltek és teltek a napok, anélkül, hogy realizáltam volna, hogy konkrétan miért is van ilyen rossz kedve az egész családnak. Donna is egyre több dolgot szervezett nekem fotózásokkal együtt és amiért a mai napig ki vagyok akadva, hogy Sztárokkal táncolva 24. évadába is belerakott, mint sztárvendég.Nem nagyon örültem neki, de mit tehetnék ha olyan menedzserem van aki makacs és mindenre azt mondja, hogy az én érdekemben tesz mindent? Nem mellesleg Bonnieval is egyre többet beszéltem, mert megtárgyaltuk, hogy újra eljönne hozzánk egy hétvégére. Szinte napi szinten kommunikáltunk onnantól kezdve, mert ő nagyon izgatott volt és én meg arra vártam, hogy még egy dolog legyen az életemben, ami elfelejtetné velem, hogy Hayley elment és nem nagyon tervez mostanában visszajönni. Egyszer mentem el hozzá öntözni, de akkor meg teljes letörtséggel tértem haza, így onnantól kezdve Shanna néni vállalta. Nem mellesleg eljött a nagy nap, amikor el kell menni Ellen DeGeneres műsorába. Szerencsémre nem is realizáltam ezt, amíg el nem jött ez a nap. Mindent ehhez terveztem, a mai nap érkezik meg Bonnie is, apa is ma kivett egy szabadnapot a forgatásról, hogy itthon legyen velünk meg minden. Az volt a jó, hogy legalább Tom házával teljesen végeztünk, mert oda már nem kellett mennem. Így is a reggeli első dolgom az volt, hogy kimentem a reptérre anyával az ikrem elé. Napszemüveg és sapka volt rajtam, hogy minél jobban kerüljem a feltűnést, míg anya meg csak úgy volt magában, mint normális ember. 
-Már itt kéne lennie! – mormogtam idegesen miközben körbenéztem, hogy a váróban vannak-e lesifotósok. 
-Mindjárt jön, nyugi! – suttogta egyből anya – Tudom, hogy nem szeretnél sokáig ilyen nyílt teren lenni, de előfordul, hogy késnek a gépek!
-Én csak azt nem akarom, hogy címlapsztori legyen, hogy itt várom a hasonmásomat, hogy eltöltsünk együtt egy hétvégét – tettem zsebre a kezem – Ellen előtt valamennyit szeretnék vele foglalkozni, hogy ne legyen számára rossz érzés, hogy megérkezik és én egyből lekoptatom. 
-Megértené szerintem, hogy milyen helyzetben vagy most! – nézett rám mosolyogva.
-Lehet, de akkor is bunkóság lenne ez tőlem! – vontam vállat, mire összehúzta a szemöldökét.
-Tudtommal az amerikai vagy, nálatok az nem tartozik bele a személyiségetekbe? – szólt be, így elnevettem magam.
-Na jó, ez nagyon jó oltás volt! – dicsértem meg miközben vettem egy mély levegőt – De azt ne felejtsd el, hogy brit a barátom és emiatt egyre több etikettet tudok.
-Jaj, még a végén nekiállsz nekem brit akcentussal beszélni! – forgatta meg a szemét.
-Olyanra is képes vagyok, csak szólnod kell! – váltottam át az adott hanglejtésre, mire kuncogott.
-Kérlek ne! – ellenkezett egyből mire meghallottam siető lépteket mögülem. Óvatosan hátranéztem, így észrevettem a paparazzi társaságot. Két lehetőség volt... Az egyik az volt, hogy észrevettek engem, míg a másik szerint egy sztár érkezik meg mostanság valamelyik géppel. És mivel Londonból érkezne perceken belül egy repülő, így sajnos mind a kettőnek nagy esélye volt.
-Azt hiszem jobb, ha én most kimegyek a kocsihoz! – vizsgáltam meg a helyzetet miközben a sapkát jobban behúztam az arcomba. Teljesen körbevettek minket, de nem engem fotóztak.
-Igen, ezt én is jó ötletnek gondolom! – nyújtotta felém a kocsikulcsot.
-Kint talizunk! – hajtottam le a fejem majd elindultam kifelé.
-Hé, az ott Connie Evans! – szólt a társának az egyik fotós, így csak feladva levettem a sapkám és úgy mentem tovább.
Egyből többen elkezdtek bámulni, a kamerákat is egyből hallottam a fejemben kattogni, mert persze nem mindegyik volt olyan gép, hogy hallani lehetett volna a kattogását. Pár rajongó útközben odajött hozzám és kedvesen kértek egy fényképet, így beálltam mosolyogva melléjük és átkaroltak őket. Ennyi kellett! A parkolóban is találkoztam emberekkel, néhányan nagyban integettek és kiabálták, hogy mennyire szeretnek és nagyon tetszik nekik a számom. Mikor ezt meguntam, akkor beültem a kocsiba és elindítottam a kocsit, hogy legalább a zene menjen. Nemsokára csörgött a telefonom, így lehalkítottam a rádiót majd felvettem Bonnie hívását.
-Üdv Los Angelesben! – köszöntem egyből, így a hasonmásom elnevette magát a vonal másik végén.
-Van egy elképzelésem, hogy hogyan fogadtak téged... – jegyezte meg, így kuncogva hátradőltem.
-Te is tudod, hogy kiállok a kamera elé ha kell, de nem a magánéletemmel! – magyaráztam mire megláttam őket kilépni az épületből – De jól áll nekünk a citromsárga! – vettem észre.
-Tényleg? Félve húztam fel, mert nem tudtam, hogy milyen!
-Kiemeli az alakod! – jelentettem ki – Milyen volt az út?
-Egészen jó addig, amíg nem kellett álruhát húznom! – válaszolt amikor odaért a kocsihoz majd hátra bepattant mellém.
-Ha ez számít, jól áll nekünk a baseball sapka és napszemüveg kombó! – hoztam fel így kuncogva megölelt – Örülök, hogy itt vagy!
-Ugyan, köszönöm hogy lehetek nálatok a hétvégén! – ellenkezett majd elengedett.
-Maximum másfél órát én távol leszek, mert el kell mennem egy műsorba, de addig és azután azt csinálunk, amit akarunk! – vázoltam, így bólintott.
-Jól hangzik! – kötötte be az övét mire anya is beszállt a kocsiba.
-Akkor indulás lányok! – indította be a kocsit, majd egyből el is indult.
Hazafele úton leginkább Bonnie mesélt az eddigi történésekről, mert igazából nagyon izgatott volt. Én csak figyelmesen hallgattam és néha nevettem, ha valami vicceset mondott. A házhoz érve egyből kiszúrta a kutyát és leguggolt hozzá, hogy Dodger könnyen végig szagolja. Akkorra már apa is kikászálódott a menedéket nyújtó szobájából és bekapcsolta a színész módot, hogy Bonnie előtt ne látszódjon semmi. Egészen jól bírta tartani az álcát bár azután nem nagyon láttam, mert a szobámban voltunk nagyrészt az ikremmel. Ott beszélgettünk, videókat néztünk, és válaszolgattam a kérdéseire. Én eközben kilakkoztam a körmét, majd amíg száradt a lakk, én megcsináltam a hajam, hogy legalább az legyen kész ebéd előtt. Igazából élveztem ezt a kis összejövetelt, mert végre velem teljesen egykorú volt a társam és nem idősebb. Amikor már közeledett az ebédidő, akkor lementünk a teraszra, hogy legalább az asztalhoz közel legyünk. Bonnie nagyban eljátszott a kutyával, bár kétlem , hogy felfogta volna a szerencsétlen állat, hogy miért lát belőlem kettőt. Shanna néni és Seb bácsi is átjöttek egy kicsit beszélni, hogy ne tűnjenek udvariatlannak, bár Seb bácsi egész végig mellettem volt és feszengett a helyzettől még mindig. Szinte isteni beavatkozásnak vélte az ebédre való hívást. Bár nem mintha bármi újdonság történt volna ott, hiszen Bonnie ugyanazokra a kérdésekre válaszolt, mint amit én feltettem fenn a szobában. Ennyiről volt szó, meg azt apa hozzátette, hogy mikor indulnánk a műsorba. Addig a pillanatig voltam én nyugodt, mert amint realizáltam, hogy órákon belül Ellen mellett kell ülnöm élő közönség előtt, elkapott a gyomorgörcs. Ebéd után Bonnie segített nekem kiválasztani a ruhámat, míg én sminkeltem. Nem mintha olyan sokáig tartott volna, mert nem voltam az erős smink pártján, főleg nem a saját arcomon. Amikor végeztem, akkor bementem a gardróbba és megvizsgáltam, amit az ikrem választott számomra. A zöld vászon nadrágomat vette elő a fekete csipkés felsővel és egy fekete magassarkúval. Azt óvatosan felhúztam majd kimentem, hogy megnézze hogy festek. 
-Szuperül nézel ki! – dicsért meg.
-Nem túl kihívó a csipke? – nyúltam egyből a hasamhoz, mert nem nagyon voltam oda azért, hogy kilátszik a vékony anyagon keresztül.
-Ez dobja fel a szettet! – magyarázta meg – Itt van a nadrágnak a zakója! – emelte fel az ágyról majd felém nyújtotta.
-Biztos nem baj, hogy elmegyek? – kérdeztem meg még egyszer.
-Mert mit csinálnál akkor, ha baj lenne? – vonta fel kuncogva a szemöldökét – Nem mennél el, és rossz hírnevet szereznél?
-Gondoltam, hogy téged is elvittelek volna! – vallottam be mikor felhúztam a zöld felsőt. 
-Ugyan, csak kihasználnák a helyzetet, és azt meg nem szeretném! – rázta meg a fejét majd zsebre tette a kezeit – De te érezd jól magad és majd elmesélsz mindent, amikor hazaérsz! – legyintett majd megölelt – Én addig Abbyvel kártyázok, amíg nem leszel a tévében!
-Biztos? Mert simán jöhetsz velünk, nem lesz belőle semmi baj! – folytattam mire elnevette magát majd elengedett.
-Nyugi, én megleszek! – nyitotta ki az ajtót, így bólintva követtem őt le a nappaliba.
-Mehetünk? – figyelt fel ránk apa a telefonjából.
-Igen! – válaszoltam egyből, így anya kilépett a konyhából majd átadta a Los angelesi kulacsomat.
-Egy kis limonádé az útra! – húzott magához majd megpuszilta az arcom – Légy ügyes, mint mindig!
-Úgy lesz! – bújtam ki a karjai közül majd apa mellém ért – Köszönök a szomszédnak addig, amíg beindítasz mindent! – sétáltam ki a teraszra.
-Miért áll rajtad minden jól? – vett észre a nénikém.
-Csak jól kell választanom a ruháimat! – vontam vállat mire a bácsikám is kisétált.
-Ne szúrd el, ahogy szoktad! – kérte mire bemutattam neki – Én is szeretlek!
-Teljes szívemből! – küldtem neki puszit majd intve átmentem a nappalin, hogy a garázsba bemenjek és beszálljak a járó kocsiba – Indulás! – kötöttem be az övemet, mire apa el is indult.
-Vegyük át! – kezdte mikor kikanyarodott az utcából – Nem beszélünk a forgatásról...
-Nem beszélünk a Bonnieval való kapcsolatomról sem és inkább terelem az irányt a következő projektjeim felé – fejeztem be helyette – Képbe vagyok teljesen! – jegyeztem meg mosolyogva.
-Felhozhatja az énekes karriert, erre készülj fel!
-A legjobb tudásom szerint fogok majd válaszolni! – legyintettem – Mindennel képbe vagyok, mert láttalak téged ezt csinálni éveken keresztül!
-Ahhoz képest a londoni rádióban nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztük! – emlékeztetett kuncogva.
-De legalább utána összejöttem Tommal megint! – hoztam fel a pozitív oldalát az emléknek – Csak tudjuk le és minden rendben lesz ha nem stresszeljük túl a dolgokat! – tudtam le ennyivel mire apa biccentett egyet. 
Teljesen igazam volt, mert Ellent régóta ismertük több barátunk által is, nem csak apa miatt. Mindig játszik egy játékot a vendégekkel, vicces témákat hoz fel a múltból, gratulál egy adott sikerhez. A szokásos dolog, csak addig mindig stresszes az ilyen új dolog, amíg nem tapasztaljuk meg elsőre, hogy milyen is igazából. Ezzel nyugtattam magam az egész fél órás úton, de persze a hasam görcsbe állt, mert olyan szinten izgultam. Nem mellesleg a tegnap esti híradó meg is említette, hogy ez lenne az amerikai tévében való debütálásom, így nem kis dologról beszélünk. Lehetséges, hogy le kellett volna szoknom a tévé nézéséről, hogy ne halljak ilyesmiket, de mindig elfelejtem és végül persze ugyanoda lyukadunk ki, azaz hozzám. Ellen stúdiója előtt apa nyugodtan leparkolt majd együtt mentünk be. Befelé menet apa újra elmondta a fontos szabályokat, így meghallgattam míg végig mentünk az épületen az én kis szobámhoz, amit pihenőként használhattam. Lefényképeztem a névjegy táblát majd kiraktam a közösségi médiára. Kicsit leültünk a kanapén majd megigazítottam a sminkemet. Hallgattuk addig a zenét, ameddig nem kopogtak, így mindent kikapcsoltam.
-Na hol van az új sztár? – nyitott be Ellen – Szia Chris! – intett neki majd odajött hozzám és jó szorosan megölelt – Nagyon örülök, hogy eljöttél!
-Köszönöm szépen a meghívást! – jelentettem ki miközben elengedett.
-Na, azért neked is adok egy ölelést! – lépett apához majd magához húzta – De régen láttalak titeket basszus! – jegyezte meg, így mi csak helyeseltünk.
-Jó visszatérni! – válaszolt apa egyből.
-Connie, tíz perc múlva jössz, percek kérdése és a technikai segéd bejön, hogy rád rakja a mikroportot! – vázolta, így én bólintottam beleegyezve – Kávét esetleg kértek? – ajánlotta mire apa szeme felcsillant – Milyet hozhatok Chris? Tudom, hogy szeretnél inni! – fordult felé.
-Egy americano jól esne! – gondolkodott el.
-Mindjárt hozni fogja egy segéd! – jelentette ki – A tévében tudod nézni a lányodat, ha szeretnéd! – mutatott a tárgyra.
-Okés! – egyezett bele, így a műsorvezető ki is ment.
Én megnéztem a korai reakciókat a fotómra és mosolyogva olvastam azokat magamban. Közben apa is megkapta a kávéját, én így utoljára elmentem gyorsan mosdóba. Azután rám helyezték a mikroportot és az egységét is felrakták a hátamra, így a limonádémat iszogatva mentem a színpad mögé. Nagyban hallgattam, hogy Ellen miket mond, majd hogy hogyan konferált fel engem burkoltam te kész röhej volt, így csak nevettem.
-Egyébként, ha már az édesapját, pasiját vagy a nagybátyját nem tudtam elérni, kérlek fogadják sok szeretettel Connie Evanst! – jelentette ki, így kuncogva kisétáltam a folyosón, majd amikor látható voltam, akkor intettem a nézőknek – Szia Connie! – lépett hozzám majd újra megölelt a műsor kedvéért – Egek milyen magas vagy! – mormogta, így kacagva elengedtem majd leültem a fotelba.
-Köszönöm szépen, hogy itt lehetek Ellen! A hangulat elképesztő, mint mindig! – tapsoltam meg a nézőteret, mire hatalmas ujjongást kaptam.
-Connie, gratulálok, hiszen ez az amerikai tévé debütod! – hozta fel Ellen, így biccentettem.
-Elvileg, ez így van! – adtam igazat.
-Gratulálok ehhez, mindig el kell kezdeni valahol!
-Egyébként nem értem, hogy miért ezt tartják debütnak, mikor voltam én már nálad kamera előtt! – jutott eszembe mire a technikusok a falra kivetítették a videót, amikor apa és Lizzie éppen az én helyemen voltak és én meg Vasembernek öltözve megijesztem őket.
-De ez csak három másodpercig tartott! – értetlenkedett.
-De legalább ez is nálad történt! – vettem ki a pozitív oldalát – Látod, mindent is neked köszönhetek! – mutattam rá, mire biztattam az embereket, hogy tapsoljanak, és szerencsémre ezt meg is tették.
-Ugyan már, hiszen ő az új csillag! – legyintett egyből – Na szóval, akkor térjünk a tárgyra! – vett egy mély levegőt – Nekivágtál a saját karrierednek, eddig milyennek gondolod a kezdetet?
-Belegondolva elég nagyra tettem a lécet azzal, hogy az első filmem az egy Bosszúállók film lesz! – húztam fintorra a számat, így mindenki csak elnevette magát.
-Nem kis meló van benne az is biztos! – adott igazat – Viszont azt hallottam, hogy előbb megjelensz a tévében, mint a mozivásznon.
-Ez teljesen igaz, hiszen a Bosszúállók 3 csak egy év múlva lesz kiadva.
-És mik addig a tervek?
-A S.H.I.E.L.D. ügynökei, mint tudjátok visszatérek Rita Turnerként. Nem mellesleg most már egyre biztosabban mondom, hogy sportban is próbálok helytállni!
-És milyen sportág?
-Közelharc – válaszoltam mire megjelent rólam egy videó a képernyőn, ahogy egy edzést csinálok apával.
-Hogyan bírsz ilyen után felállni? – értetlenkedett, így felkacagtam.
-Minden akaraterő kérdése Ellen! – vontam vállat.
-És hogy folyik ez a sportág?
-Lesz egy Amerika Kupa, amin ha jól teljesítek, akkor tovább jutok a világbajnokságra.
-És mennyire nehéz ez a bejutás?
-Nem könnyű! Kieséses rendszer van, először régió szinten, aztán állami, utána országrész, és azután egész ország.
-Hát akkor annyit tudok csak mondani, hogy sok sikert! – jegyezte meg – Én az első meccset sem bírnám ki – vallotta be őszintén, így elröhögtem magam – És van még terved?
-Most már engedik, hogy kijelentsem, szóval a Sztárokkal táncolva 24. évadában meghívtak sztárvendégnek – jelentettem ki mire mindenki felharsongott.
-Ki lesz a partnered? – érdeklődött Ellen.
-Sasha Farber, bajnoki latin táncos.
-Hát akkor nem lesz nehéz veletek a latin tánc! Egy világbajnok, plusz még ezek a mozdulatok? – mutatott a képernyőre mire megjelent, ahogy Holland és én táncoltunk a folyosón, még Barcelonában.
-Meglátjuk, hogy mire leszünk képesek! Egy célom van, hogy jobb helyezést érjek el, mint Hemsworth! – mondtam mire felkacagott a nézőtér.
-Nem mellesleg gratulálok, hogy Holland és te ilyen jó páros vagytok! – biccentett a képernyő felé – Felrobbantottátok az Internetet, amikor kijelentetted, hogy együtt vagytok!
-Hát mit mondjak? – tettem keresztbe a lábam – Mindenki a nagyobb falatra megy, én is azt néztem, hogy ki mellett lennék híresebb! – poénkodtam, de az arcom teljesen komoly maradt – Ahogy Nishka barátom mondaná, nem vagyok aranyásó, de ő gazdag! – utánoztam Mackiet, mire az emberek egyből felismerték a szöveget és hatalmas ujjongásba törtek ki.
-Ezt próbálom elfelejteni – rázta meg Ellen a fejét.
-Oh, nem fog menni! – legyintettem – Már az interneten van! – tudtam le ennyivel miközben ittam egy kortyot.
-Ahogy mondod Connie! – törölte le az öröm könnyeit – Térjünk vissza! Szóval az apukádat a kamera mögé küldted... – hoztam fel, így kuncogva helyeseltem.
-Igen, tudod eljön minden tinédzser életében, amikor a szüleihez odamegy és azt mondja, álljatok le, most eljött az én pillanatom – magyaráztam mire megjelent a kamerafelvétel a vendég szobából, ahol apa tartózkodott – De nagyon szeretlek apa! – jelentettem ki a kamerába.
-Mi volt Chris reakciója, amikor így beléptél a színészi életben?
-Igazából, nem nagyon beszéltünk erről, de szerintem végre hátra ülhet nyugodtan és mondja; "Végre a gyerek is híres, minden felesleges interjút rá lehet sózni!" – játszottam el, így a hangulat egyre jobb lett.
-Basszus mennyire könnyebb lenne egy gyerekkel! – jött rá Ellen – Esküszöm ez nem is hülyeség! Leírnám a dolgokat, hogy mit kéne mondani és ennyi! – mesélte el az elméletét, így én csak bólintottam – Connie kölcsön kérhetlek majd pár adásra és szereplésre?
-Ismered a menedzserem számát Ellen, vele egyeztess, mert nélküle én nem merek semmit se csinálni! – mondtam ki őszintén – Imádlak Donna! – küldtem puszit neki a kamerába.
-Egyébként csiperegték a madarak, hogy Zendayaval milyen jó barátságot kötöttél!
-Imádom őt! – vágtam rá egyből – Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok és konkrétan olyan szinten egy hullámhosszon vagyunk, hogy jobban elvagyok vele, mint Tom Hollanddel!
-De általa ismertétek meg egymást?
-Mesélt rólunk a másiknak, de véletlenül találkoztunk! Hollandnek semmi köze nem volt hozzánk! – ellenkeztem mire hirtelen kiugrottak a mellettem lévő dobozból, így ijedtembe felugrottam.
-A rohadt életbe! – kaptam a szívemhez – Számítanom kellett volna erre! – panaszkodtam mire észrevettem a férfit, aki kimászott a dobozból majd levette a maszkot, ami rajta volt, így megláttam Tomot – Hogy te mekkora egy szemét vagy! – sétáltam hozzá majd a nyakába borultam.
-Hölgyeim és uraim, mindjárt visszatérünk egy rövid reklám után! – szólalt meg Ellen mire a kamerák lekapcsolódtak – Egy perc és jövök! – simogatta meg a karomat, így biccentettem.
-Azt hittem, hogy Londonban van! – engedtem el Hollandet – Miért nem szóltál? És hol voltál eddig? Mikor érkeztél? – hadartam el a sok kérdést.
-Reggel érkeztem a géppel és Zendaya segített bemenni a házamba! – válaszolt egyből majd megfogta a kezem – Ellen hívott, hogy meglepjen!
-És akkor most végeztél is Európában?
-Pontosan, most már csak itt lesznek interjúk! – bólintott majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt – Hiányoztál!
-Te is nekem! – mosolyogtam rá – És, hogy tetszik a ház?
-Szuperül néz ki, nagyon ügyes voltál! – jelentette ki, mire Ellen visszatért.
-Készenálltok a játékra? – kérdezte tőlünk izgatottan.
-Csakis amiatt jöttünk Ellen! – fordultam felé majd követtük a kikészített helyszínre.
-Öt másodperces szabályt ismeritek? – nézett körbe miközben én beállítottam Tomot a helyére, majd átmentem az asztal másik végébe.
-Én igen, de Holland nem! – mutattam a barátomra.
-Szuper, úgyis el kell mondani a szabályt, de akkor legalább van értelme! – jegyezte meg majd jelzett, hogy indulhat.
-Öt, négy, három, kettő, egy – számoltak vissza majd bekapcsolódtak a kamerák.
-Újra itt vagyunk Connie Evansszel és a meglepetés sztárral Tom Hollanddel! – emelte fel a hangját Ellen, így a nézőtér hangosan ujjongott – Nem mellesleg mind a kettőjüknek ez az amerikai tévé debütjük, szóval egy kis játékkal készültünk – mutatott az asztalra – A játék neve Öt másodperces szabály. A lényeg az, hogy én adok egy kategóriát és abból három darab dolgot kell mondani, majd megnyomni a gombot. Ha öt másodperc alatt megvan, akkor kapsz egy pontot, ha nem, akkor nem lesz semmi! Connie, a műsorból ismered a játékot? – fordult felém érdeklődve.
-Igen, de megvan otthon is a játék! – válaszoltam bólintva.
-Akkor szurkoljunk Tomnak, hogy legalább egy pontja legyen! – tudta le ennyivel, így elkacagtam magam.
-Köszi Ellen! – szólalt meg Holland.
-Tudod, hogy szeretlek! – legyintett, így a barátom, egyből helyeselt – Na akkor Connie kezdi, hiszen hölgyeké az elsőbbség! Nevezz meg három dolgot, ami mindig nálad van!
-Telefon, kulcs, kulacs – mondtam végig gyorsan majd megnyomtam a gombot, így az óra megállt két másodpercnél.
-Kulacs? – nézett rám.
-Fontos a megfelelő folyadékbevitel! – vontam vállat.
-Oké! – egyezett bele majd átfordult a másik oldalra – Tom, nevezz meg három nyelvet, amin Connie folyékonyan beszél!
-Angol, román, olasz! – hadarta el majd leállította az időt.
-Látod nem is olyan nehéz! – tudta le ennyivel Ellen – Várjunk én nem tudtam az olaszról! – jutott el az agyáig a három szó, így lehajtottam nevetve a fejem.
-Angol és román az anyanyelvem, de mivel anyai ágon vannak olasz leszármazottak, ezért olaszul is beszélek!
-És a spanyol meg a portugál az meg csak úgy jött! – adott igazat leegyszerűsítve – persze, bár nekem is minden ilyen egyszerűen menne! – vett egy mély levegőt – Connie, nevezz meg három dolgot, amit apukád mindig csinál!
-Eszik, énekel, táncol! – válaszoltam majd megnyomtam a gombot.
-Énekel és táncol? – döbbent le – Mi a manó?
-Táncolni bárhol nekiáll! Mindig van egy kis ideje, akkor nekiáll szteppelni! – magyaráztam miközben utánozva apámat én is megcsináltam azt a lépéssort, mire hatalmas tapsot kaptam – Szeretlek titeket! – küldtem puszit a nézőtér felé.
-És mi van az énekléssel?
-Az éneklésről inkább ne beszéljünk! – vette át a szót Tom.
-Mert olyan kínos, vagy megfosztotok minket ettől a csodától? – tippelt mire vettem egy mély levegőt.
-Az a vicc, hogy magas hangokat szokott kiénekelni! Nem kispályázik!
-Magas hang, mint? – értetlenkedett.
-Hello from the other side
I must've called you a thousand times – énekeltem el az adott részt mire kidülledt szemekkel felém fordult – Vagyis ezt, csak az ő hangjával.
-És nem vagy énekes? – tette fel a  kérdést, mire lehajtottam a fejem – Viccelek, tudom, hogy mindenki ezt kérdezi! – simogatta meg a vállam – De eléggé lenyűgöző volt ez! – tette hozzá – Tom, nevezz meg három dolgot, amit nem szabad csinálni Evans házában?
-Megenni az ő kajáját! – vágta rá egyből, így elkuncogtam magam – Mi van még? – gondolkodott el mire megszólalt az időzítő – Francba!
-Biztos vagyok benne, hogy több mindent nem lehet csinálni! – jegyezte meg Ellen.
-Bármit csinálhatunk, csak ne együk meg a számára készített kaját! – ráztam meg a fejem.
-Milyen laza apa már! – csodálkozott – Bárcsak nekem is ilyen apám lett volna! – mormogtam majd elővette a következő lapot – Connie, nevezz meg három angol foci csapatot!
-Manchester, Arsenal, Liverpool – ütöttem meg a gombot – De tudnám folytatni, bár jobban tetszik a spanyol foci. 
-Csodálatos! – dicsért meg – Tom, nevezz meg három amerikai foci csapatot!
-Patriots, Dallas cowboys, New York giants – állította le az időt, így tapsoltam.
-Szép volt! – fordult át Ellen hozzám – Connie, nevezz meg három helyet, ahova szívesen elmennél nyaralni!
-Tenerife, Barcelona, Jamaica – vágtam rá egyből.
-Nagyon tisztán benne van a fejedben – húzta mosolyra a száját.
-Talán majd egyszer! – vontam vállat.
-Tom, nevezz meg három spanyol szót! 
-Corazón, hola, desayuno – válaszolt, majd megnyomta a gombot.
-Oké! Biztos vagyok benne, hogy többet is tudsz! – jelentette ki, így Tom biccentett – Akkor utolsó kör! Connie, nevezd meg három crusht! – könyökölt az asztalra.
-Maluma, Zac Efron, Shawn Mendes – soroltam fel egyből majd leállítottam az időt.
-Ebben a sorrendben? – vonta fel a szemöldökét. 
-Elsőtől haladva, pontosan! – helyeseltem szégyenkezve.
-Tom, számodra ugyanez a feladat.
-Blake Lively, Emma Watson és Megan Fox! – mondta el ő is majd megnyomta a gombot.
-Ebben a sorrendben?
-Össze-vissza! – legyintett a barátom mire megszólalt a csengő.
-Rendben emberek! A mai Öt másodperces szabály győztese nem más, mint Connie Evans! – mutatott rám Ellen, így megköszöntem a nézőknek a tapsot – Köszönöm szépen, hogy itt voltatok! – nézett felváltva ránk – Connie Evans és Tom Holland kedves nézőink! – fejezte be mire lekapcsolódtak a kamerák, így mind a ketten egymás után megöleltük Ellent – Még egyszer köszönöm nektek! – ölelt meg először engem majd Tomot.
-Miénk volt a megtiszteltetés! – legyintettem – Sziasztok! – intettem a nézőknek mire navyban kiabálva intettek nekem.
-Köszönöm a meghívást! – biccentett Holland majd átjött mellém és együtt mentünk a színfalak mögé.
-Szóval tetszik a ház! – tértem vissza mikor már levették rólunk a mikroportokat. 
-Nagyon! Jó munkát csináltál vele Zendayaval! – karolt át majd beléptünk a szobába, ahol apa tartózkodott.
-Tom, azt hittem nem látlak még egy darabig! – jegyezte meg apa amikor meglátott minket.
-Ugyan, tudtál az egészről! – ráztam meg a fejem.
-Persze, hogy tudtam! – vont vállat majd megfogta a cuccaimat és odaadta nekem – Akkor mehetünk? – kérdezte mire helyeseltünk mindannyian.
-Valami megjegyzés a műsorral kapcsolatban? – érdeklődtem kifelé menet.
-Jó hangulatban voltál, csak vitted előre a beszélgetést, azt mondom, hogy első ilyenhez képest nagyon jó volt. Annyira figyelj még, hogy ne feszengj! – jutott eszébe – A mozgolódás, mert nem találtad meg a helyed, ezt kimutatta!
-Értettem! – pacsiztam le vele – Mennyire őrült meg a telefonom, amíg távol voltam?
-Folyamatosan rezgett – válaszolta, amikor kiléptünk az épületből – Majd hozzászoksz és némára állítod az értesítéseket! – mondta majd kinyitotta a kocsit.
-Vagy csak felfeszek egy embert, aki egész nap ezt csinálja helyettem, és akkor nem lesz baj! – tippeltem miközben bekötöttem magam.
-Nem hülyeség! – adott igazat nekem apa majd el is indultunk hazafelé – Donna egyébként azt üzente nekem, hogy jó voltál! Mindent elmondtál amit kellett. Nem mellesleg jövő héten találkozol Sasha Farberrel a műsor miatt! – jutott eszébe.
-Szuper! – mormogtam – Egyéb valami?
-Van otthon fagyi, ha szeretnél enni! – hozta fel – Abby vett a múltkor zöld almásat!
-Talán majd máskor, most nem kívánom! – ellenkeztem mire az apa biccentett egyet.
-Tényleg Tom! Hogy tetszik a ház? – jutott eszébe.
-Nagyon jó lett! És a forgatások milyenek? – érdeklődött, de apa nevetve ellenkezett.
-Nem fogsz semmit se kiszedni belőlem! – jelentette ki magabiztosan.
-Én csak annyit kérdeztem, hogy milyen a forgatás! Erre úgyis válaszolhatsz, hogy nem mondasz el kulisszatitkokat! – magyarázta Holland mellőlem.
-Mondtam már, hogy utálom, hogy csak én haltam meg? – hozta fel, így elnevettük magunkat – Sokkal könnyebb lenne, ha beszélhetnénk, úgy mint az előzőnél!
-Hiszen akkor se mondhattunk semmit se, még egymásnak sem! – emlékeztem vissza – Avval tudtam beszélni, akivel éppen együtt voltam egy jelenetben!
-Azért elég sokat voltunk mi ketten együtt! – pillantott rám hátra a visszapillantón keresztül.
-De én nem! – mutatott magára Tom.
-Nem is vagy a rokonom, hogy egész nap elviseljelek! – szólt be nevetve.
-Ugyan, tudom, hogy hiányoztam neked! – mondta magabiztosan Tom – Simán a jelenlétem is boldogabbá teszi a napodat!
-Kicsit nagyon sokra tartod magad! – jegyezte meg apa.
-Hiszen így szeretsz! – mosolygott rá mikor apa lekanyarodott az utcánkba.
-Azért ne túlozzunk! – kérte amikor leállt a kocsival a házunk előtt. 
-Csak valld be önmagadnak, utána már könnyebb lesz! – tudta le ennyivel majd ki is szállt a barátom. 
-Túl nagy az egója! – suttogta nekem hátrafordulva.
-Neked se a béka segge alatt van! – veregettem meg a vállát majd követtem Tom-ot. Amint beléptem a házba megláttam, hogy mindenki nálunk van és a kanapén beszélgettek – Na mi folyik itt? – kérdeztem meglepődve.
-Megjött a szupersztár! – kiabálta el magát Shanna néni.
-Ugyan! – nevettem el magam miközben leültem az asztalhoz – Én csak válaszoltam a kérdésekre! Még Shanna néni is képes lett volna ezelre válaszolni, ha elment volna engem képviselve! – legyintettem.
-Mindenhol el kell kezdeni! – nézett rám a bácsikám.
-Olyan egyszerűen elénekelted Adele számát a nulláról bemelegítés nélkül, hogy leesett az állam! – szólalt meg Bonnie.
-Én ezen már meg sem lepődtem – vont vállat anya.
-Na jó azért ennyire nem volt nagy szám! – állítottam le őket.
-Hogy nem volt! Hiszen ez volt a nagy debüt! – jött ki apa a konyhából – Ez mindenkinek nagy szám! Ennél nagyobb lesz a mozivásznon való első megjelenés, de ezt is meg kell ünnepelni, hiszen csak egy ilyen van! – vett elő egy üveg sört majd leült mellém.
-És mennyire szeretnél ünnepelni? – vontam fel a szemöldököm – Nem érek meg egy pezsgőnyitást sem? – tettem hozzá enyhén fájdalmasan, de csakis a poén kedvéért.
-Miattad a húst is megenném, ugyan már! – pattant fel majd bement a raktárba és egyből kihozott egy üveg pezsgőt – Az ünnepelté a megtisztelés! – nyújtotta felém, így átvettem és elkezdtem kibontani. Amint végeztem, akkor kifelé menet felráztam majd kellő távolságban megálltam és megpróbáltam úgy kilőni a dugót, hogy a medencébe találjak. 
Igazából csakis azért esett bele, mert éppen odapattant, de végül a célba ért. Mindig oda lőjük a dugókat, amikor éppen valakinek premierje lesz a családban vagy valami más sikert ért el. Most végre rajtam volt a sor, így miután leráztam a kezemről a kifolyt habot, akkor öntöttem mindenkinek. Nem mellesleg több, mint a fele el is fogyott csakis azzal, hogy mindenkinek adtam egy pohárral. Kint a teraszon meg is ittuk az alkoholos italt miközben beszélgettünk arról, hogy mi jót csinálnánk a következő napokban. Vagyis inkább a felnőttek ittak még egy kört, mert mi Bonnieval tartózkodtunk. Végül persze én pakoltam be a koszos poharakat a mosogatóba, de ez legyen a legkevesebb bajom. Mindenki kezdett oszolni, Seb bácsiék is már hazamentek, míg mindenki felment a szobájába. Én is éppen amikor mentem, akkor hallottam meg a rezgő telefonomat, így elővettem majd a nevet meglátva visszafordultam a lépcsőn és kisétáltam a teraszra majd ott leültem a kanapéra.
-Vételen! – vettem fel a hívást.
-Csajszi! – szólalt meg a vonal másik végén Zendaya – Szuper voltál, mint mindig!
-Köszönöm szépen kedves barátném! – jelentettem ki miközben Dodger mellém leült, így nekiálltam simogatni őt – Hogy vagy?
-Konkrétan fagyit eszek és azon gondolkozok, hogy milyen sorozatot nézzek! – vallotta be nevetve.
-Átjöhettél volna nyugodtan! Tudod, hogy szívesen fogadunk mindig!
-Tudom, de nem akartam zavarni azt a jó kis családi hangulatot, nem mellesleg nem akartam elterelni a figyelmet a drága ikredről! – jutott eszébe, így felkacagtam – Szerencsétlen a végén féltékenységi rohamot kapna, hogy nem rá figyelünk!
-Ne legyél már bunkó! – kértem nevetve – Eléggé kedves lány! Próbálkozik!
-Élem az életem nélküle is, köszönöm! – vágta rá egyből, így megforgattam a szemem.
-Nem halnál bele egy találkozástól! – jegyeztem meg – Nem lenne ennyire kiakasztó, ha élőben látnál minket együtt!
-Azt csak hiszed! – ellenkezett, így hitetlenkedve megráztam a fejem – Számomra a lényeg, hogy neked minden jól menjen! Nem állok majd mellette, ha hátráltat téged a híresség felé vezető utadban! – tudta le ennyivel.
-Miért gátolna, amikor Connecticutban él? – értetlenkedtem.
-Mit tudjam én? Az emberek mindenre is képesek!
-Ugye tudod, hogy kezdesz paranoiás lenni? – jöttem rá.
-Mondj egy okot, amiért ne kéne lennem! – vágott vissza, de mivel nem tudtam válaszolni egyből, emiatt szerzett egy pontot a javára – Megmondtam!
-Pofa be! – hajtottam le a fejem kuncogva.
-Hayleyről tudunk valami újat? – terelte a témát mire hátradőltem.
-Semmi új dolog nincs tegnap óta, amit el is meséltem, amikor átmentem hozzátok! – ráztam meg a fejem.
-Az baj! – vette gy mély levegőt – De persze nem tehetünk semmit, szóval ja!
-Pontosan! – helyeseltem én is halkan.
-Akkor nem is tartalak fel, mert mindent elmondtam, amit kellett! – mondta zárásképpen.
-Köszönöm, hogy segítettél Hollandnek! – jutott eszembe.
-Ugyan, hiszen semmiség volt! – kacagta el magát – A lényeg az volt, hogy meg tudjon lepni, ami sikerült is elég viccesen! – emlékezett vissza.
-Igen, te viccesnek nevezed, én meg egy szívrohamnak, szemszöge válogatja! – adtam igazat, mire kitört belőle a röhögés. Azután meg is hallottam a padlón lépteket, így hátrafordultam és megláttam apát.
-A lényeg, hogy én nevettem! – tudta le – Na hagylak csajszi! – fejezte be – Majd holnap beszélünk! – jelentette ki.
-Akkor holnap! – nyomtam ki a hívást mire apa meg is állt az ajtóban.
-Zendaya? – kérdezte majd ivott egy korty vizet.
-Ki más hívna engem ilyenkor? – pattantam fel mire igazat adott nekem egy biccentéssel.
-Mikor jön át?
-Azt beszéltük, hogy itt alszik miután Bonnie elment, de ezt majd meglátjuk! – léptem be a nappaliba – Mondtam neki már többször, hogy akkor jön amikor csak akar, és ha kell adok neki egy kulcsot is, de nem nagyon hallgatott rám! – vontam vállat majd megragadtam egy poharat és öntöttem bele vizet.
-Ha tőlem kapná a kulcsot? – jutott eszébe.
-Akkor talán! – gondoltam át – Holnap megtanítom Bonniet szörfözni, csatlakozol majd? – érdeklődtem visszafordulva felé.
-Majd meglátjuk! – válaszolt, így odamentem majd megpusziltam.
-Jó éjt! – köszöntem el majd felindultam.
-Nem vacsiztál! Nem akarsz valamit enni? – hozta fel utánam szólva.
-Nem, köszönöm! Te? – torpantam meg.
-Szerintem bekapok egy pirítóst!
-Rendben! – bólintottam majd tovább mentem a lépcsőn. Az emeleten bekopogtam Bonnie ajtajánál majd benéztem – Bonnie! – szóltam neki, de akkor megláttam, hogy az ágya üres – Akkor nem! – csuktam vissza az ajtót.
-Kit keresel? – lépett ki az ő szobájából anya, így arra fordultam.
-Csak megnéztem volna, Bonnie hogy van, de biztos fürdik, szóval nem is zavarom! – magyaráztam – És te?
-Megéheztem, szóval keresek valami nassolnivalót! – legyintett.
-Akkor jól van! – léptem a szobám ajtajához majd benyitottam és akkor megláttam, hogy Bonnie nem is az ő szobájában volt, hanem éppen az én pasimmal nyalták-falták egymást. a pohár egyből kicsúszott a kezemből, így anya is és a kis párocska is rám figyelt.
-Mi a baj Connie? – rohant vissza anya, mire ő is lefagyott.
-Bazdmeg Connie, kellett neked benyitni! – mormogta Bonnie mire kidülledt a szemem.
-Hogy még rám fogod? – értelmeztem szarkasztikusan nevetve, de nem ért semmit sem, mert a szemem egyre jobban csak nedvesedett.
-Connie, ezt meg tudom magyarázni! – állt fel Tom mire felemeltem a kezem, hogy megállítsam. Könnyezve megráztam a fejem majd lefutottam a lépcsőn.
-Minden rendben? – pillantott felénk apa, de nem is érdekelt, mert én mentem tovább a pincébe.
-Hé Connie! – szólt nekem anya – Lassíts, hadd beszéljük ezt meg! – kérte miközben én már megragadtam a vészhelyzet táskát, ami egy hétre való ruhával és egyéb dolgokkal tele volt számomra. Ne is kérdezzétek, hogy miért van ilyenünk, a lényeg, hogy apa miatt csináltunk ilyet a sok utazása miatt. 
-Kösz, azt kihagynám! – ellenkeztem majd kikerülve visszamentem a nappaliba.
-Meg tudjuk ezt beszélni, nem kell túlgondolni! – folytatta engem követve.
-Igen, ebben biztos vagyok, csak nekem erre nincs kedvem! – húztam fel a cipőm.
-Tudom, de hidd el, hogy az lesz a legjobb, ha kiadod magadból a negatív energiát! – húzott vissza.
-Ja, hogy azt akarod, hogy kiadjam magamból a felesleges energiát? – ismételtem el – Tényleg? – rántottam ki a karom a keze közül – Annyi negatív energia halmozódott fel bennem miattatok, hogy úgy érzem mindjárt szétrobbanok! – emeltem fel a hangom – Több héten keresztül visszafogom magam, mert nem mondhatom el az igazat, miszerint az a nő, aki ott volt mellettem minden egyes nehéz pillanatomnál és segített hosszú éveken keresztül, el lett küldve a saját anyám miatt, aki nem bírta elviselni, hogy tizenöt év után nem azt érezzük iránta, amit alapból kéne, ha nem hagyott volna magunkra több, mint egy évtizedre! – kiabáltam mire megjelent Tom anya mögött, már felöltözve, de még mindig vizes hajjal – Nem mellesleg szemtanúja lettem, hogy megcsalnak, de semmi baj! Életem egyik legfontosabb napját, konkrétan másodpercek alatt tettétek a legrosszabbá, de semmi baj! Beszélgessünk róla, de ne most! – fejeztem be, mire megláttam, hogy apa lesokkolva állt mellettem – Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de a nő, akit szeretsz és életed szerelmének tartasz, a feleséged miatt New Yorkban van és nem tervez egyhamar visszajönni! – jelentettem ki apának, mire összetört szemekkel rám nézett, így én csak megragadtam a Trailblazer kulcsát majd bementem a garázsba. Bedobtam a hátsó ülésre a táskám majd kinyitottam a garázsajtót.
-Connie állítsd le a motort! – kopogott az ablakon Tom, de én csak felhangosítottam a rádiót – Connie ne csináld ezt! – rázta meg a fejét, mire előremenetbe tettem a váltót – Mégis hová mész?
-Bárhova csak el innen! – válaszoltam, bár biztos voltam, hogy nem hallotta, így csak elindultam a kocsival.