Nem volt erőm felkelni, és szinte az is biztos volt, hogy nem is akartam. Tökéletes volt a pillanat. Én Tom mellkasán feküdtem és a karjaimmal meg a lábaimmal is átkaroltam, ezáltal közel tartva magamhoz. Holland is átölelt és a hajamba nyomta az arcát. Így aludtunk teljesen nyugodtan. Lehunyt szemmel is tudtam, hogy már reggel van, mert a függöny el volt húzva és a felkelő nap fénye besütött a szobába. Én is inkább csak a hangulat érdekében maradtam a helyemen. Többször rezgett a kettőnk telefonja, de csak mormogtam egyet és tovább pihentem. Instagram értesítések és Twitter jelölések voltak, félálomból is tudtam. Az elmúlt pár napban megjegyeztem az állandó pityegés miatt. És annak ellenére, hogy mi mennyire elvoltunk, Tessa olyan egyszerűen berontott a szobába és ránk ugrott, hogy nem lehetett különbséget tenni a két időpont között, mikor berontott, és amikor ránk ugrott.

-Jó reggelt neked is Tess! – morogtam mire Tom is nekiállt nyújtózkodni alatt, így felültem a kutyához – Kiengedem! – jegyeztem meg, hogy Tom hallja, de ő csak felmutatta a hüvelykujját, így kiszálltam az ágyból majd leindultam – Gyere kislány! – hívtam magam után, így okosan jött utánam. Ásítozva lementem a lépcsőn majd a nappalin keresztül sétáltam és végül kinyitottam az üvegajtót. A kutya egyből ki is futott, így becsuktam az ajtót majd beléptem a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár hideg vizet majd néztem ki a fejemből.

-Jó reggelt! – köszönt Tom majd odajött hozzám és szájon puszilt.

-Neked is! – mosolyogtam rá, majd tovább ittam – Jól aludtál? – érdeklődtem felé fordulva.

-Már amennyit aludtam – lökte meg csípőből a seggemet kuncogva így mosolyogva lehajtottam a fejem.

-Ne fogj mindent rám! – kértem, erre csak kacagva rám pillantott – Vagy legközelebb tényleg aludni fogsz! – vontam vállat. Egyből elém is tett egy bögrét – Nem gondoltál arra, hogy teljesen kinti kutya legyen? – gondolkoztam el Tessa-t nézve az üvegen keresztül.

-Volt róla szó! És őszintén annak is indult, de aztán bejött az első viharnál és azután meg megsajnáltam és végül az éjszakákat bent tölti – mesélte miközben én egy zöld tea filtert tettem a bögrébe majd öntöttem egy kevés barna cukrot és citromlevet – Miért kérded?

-A mi kutyánk egyáltalán nem akart kiszokni az elején! – emlékeztem vissza vigyorogva az emlék miatt – Ott volt, ahol mi, nem lehetett olyan percünk, amikor otthon voltunk és a kutya nem követett volna minket. Kint tanultam a teraszon csakis amiatt, hogy a kutya is kint legyen az udvaron, mert különben még a vécére is követett volna.

-Mikor pusztult el?

-Jó pár éve! – egyenesedtem ki majd Tom öntött forró vizet a bögrémbe – Azóta meg valahogy soha se jött szóba, hogy lesz-e új kutyánk, vagy sem.

-És szeretnél? – kérdezte miközben egy kis kanalat is tett a teába.

-Legalább lenne otthon társaságom és nem lennék egyedül! – vontam vállat – Mióta meghalt a kutyánk, én túl sokat voltam egyedül. Egyedül voltam a gondolataimmal, a pszichológusok gondolataival, a tananyaggal... A latin zene volt a kiskapum a magányból. Egy adott érzést adott és végig táncoltam a házban, még az udvarban is, ahol a szomszédok nagyban láttak, bár az egyik szomszédunk az Seb bácsi, szóval nem volt akkora baj! Bár bevallom, hogy volt olyan, hogy én énekelve és táncolva mentem ki a teraszra és Seb bácsi meg éppen jött át és megtorpant, én felé fordultam és folytattam tovább a számot.

-Sokan mondják, hogy egy kutya sokat segíthet az embernek...

-Többet, mint gondolnák! – helyeseltem majd megkevertem a teámat – Lehet, hogy nem ártana felhozni újra a kutya témát apánál, mert szerintem neki se ártana egy háziállat.

-Ha nem is lesz nektek, Tessa ott lesz számodra, mert amint megtudtuk, szeret téged! – mutatott a kutyájára így elnevettem magam.

-Hát, ez a megnyerő személyiségem miatt van! – válaszoltam mire hátulról átkarolt és együtt kezdtük el nézni a kertben rohangáló Tessa-t.

-Mi tagadás, tényleg megnyerő! – simogatta meg a hátam, így én is hozzábújtam – Vigyelek vissza a hotelbe, vagy mehetünk egyből a forgatásra.

-Felőlem mehetünk egyből dolgozni, mert nincs semmi olyan dolog, amiért a hotelbe kéne menni – vontam vállat miközben ittam – Meg az időből gondolva apa már nem lenne otthon, mert kondiba edzne és én meg nem akarom az egész hotelt átkutatni utána.

-A kulcsod meg a szobába van?

-Igen! – bólintottam – Mit kérsz reggelire? – érdeklődtem miközben kiegyenesedtem.

-Majd csinálok én! – legyintett, hogy levegye az egész dolognak a súlyát az én vállamról – Szóval, te mit kérsz?

-Ezt a huzavonát csinálhatjuk egész nap és nem jutnánk semmire! – jegyeztem meg, így felkacagott.

-Legalább itt maradnál akkor! – lépett hozzám közelebb – Én házam, én csinálom itt a dolgokat!

-Akkor azt kapsz reggelire, amit eléd rakok! – tudtam le majd odamentem a hűtőhöz, de ő meg átkarolta a derekamat és visszafele kezdett húzni – Tom! Engedj! – kértem, de ő csak egyre jobban ellenállt és még el is kezdett csikizni – Ne! – szenvedtem mivel összerogyott a lábam alattam – Kérlek ne! – kiabáltam már a parkettán fetrengve – Feladom! – adtam be a derekam mire megállt.

-Biztos vagy benne? – vonta fel a szemöldökét majd fölém hajolt.

-Igen, csak ne csikizz tovább! – mondtam el a feltételeimet mire felhúzott és magához húzott és átkarolt.

-És mit kérsz?

-Müzlit! – válaszoltam így biccentett majd utána megpuszilta a nyakamat és elment a dolgokért.

Én jókislányként helyett foglaltam a pultnál, míg Holland kirakta elém a tányért, a tejet, és a különféle müzliket. Én a móka kedvéért kevertem a mézeset a csokissal és úgy ettem. Nem volt rossz és még egy kevés fahéjasat is tettem. Furcsálltam, hogy ennyiféle fajta van itt nála mikor egyedül él, de megvallása szerint sokszor vannak itt a testvérei és gyakran itt is kajálnak. Saját véleményem az lenne, hogy csak akció volt és bevásárolt, mert jobban megérte. Amikor ezt felhoztam, akkor a szemén látszott, hogy igazat adna nekem, de túl nagy az önbecsülése, így tartja magát. Jól éreztük magunkat reggeli közben és nem is akartuk ezt megszakítani. Együtt mentünk öltözni és együtt mentünk a garázsba is a kocsihoz. Olyan témák jutottak az eszünkbe, ami alapból nem. A müzlitől eljutottunk egészen az allergiáig, és a macskautálatig. A stúdió felé vezető úton még a testvérei idegesítő szokásairól is esett szó. Bár én kaptam egy levelet, így azt megnyitottam, hátha valami fontos lenne. Az is volt, mert amint megláttam a feladót, elkapott a hányinger.

-Minden rendben? – ijedt meg Tom a reakcióm láttán. Én csak lefagyva olvastam a sorokat, de nem voltam képes teljesen felfogni, mert a mondatok tőrként jelentek meg a mellkasomban – Connie! – szólt aggódóan majd az egyik kezét levette a kormányról majd a combomra rakta – Föld hívja Connie-t! Halló! – csettintett a fejem előtt így nagyot nyelve felnéztem a mobil képernyőjéből és rémülten a számhoz kaptam – Mi van?

-Apa házas! – nyögtem ki, így egyből kidülledt a szeme.

-Hogy mi? – akadt ki – Kivel?

-Az anyukámmal – nyeltem nagyot majd lassan ránéztem – Nem bontották fel amikor elhagyott minket! És most meg azt írta, hogy a bíróságra fogja vinni az ügyet, ha nem találkozhat velem megint – meséltem alig hallható hangon, mert csak ennyire volt erőm.

-Még van pofája fenyegetni? – döbbent le miközben leparkolt a munkahelyünk előtt – Megnézhetem? – nyúlt a telefonért, így odaadtam neki majd kiszálltam, mert úgy éreztem, mintha nem kaptam volna levegőt. Kilépve a friss levegőre nekitámaszkodtam az autónak majd mélyen beszívtam a levegőt.

-Hála istennek, hogy megérkeztél! – futott ki Seb bácsi hozzánk – Megkaptad? – jött rá egyből az állapotomból adódóan.

-Nem is kérdés! Én voltam az első a küldési listán! – forgattam meg a szemeim majd beszívtam utoljára az oxigénben dús levegőt – Kezdem bánni, hogy nem húztam be neki egyet! – jegyeztem meg mire Holland visszaadta nekem a mobilom.

-Chris tudja? – érdeklődött Tom az apám iránt így kíváncsian fordultam a nagybátyám felé.

-Shanna-t hívta, mert Amerikában még éjszaka van! Az ügyvéddel csak délután tudna beszélni, szóval most Shanna-val tanácskozik, hogy mi lenne a helyes lépés.

-Nem tudom, hogy nekem most mit kéne tennem! – jelentettem ki – Csatlakozom apához! – indultam be – Majd találkozunk később! – küldtem puszit Tom-nak majd beléptem az épületbe.

-Evans! – szólt nekem Mackie így felé pillantottam – Forgatókönyv! – emelte fel, majd felém dobta.

-Köszönöm! – kiabáltam, hogy meghallja majd apa öltözője felé folyattam az utam. Amint odaértem szó nélkül becsörtettem az ajtón majd becsaptam.

-Megjött! – mormogta apa.

-Te házas voltál? Vagyis vagy, mint kiderült? – makogtam dühösen mire felém fordult – Erről miért nem tudtam? Mert tökéletesen eltitkoltátok az egész családdal, mint azt is, hogy Seb bácsi anyám testvére? – toporzékoltam az idegességem miatt.

-Nyugalom, Connie, ezt nem csak te nem tudtad! – szólalt meg Shanna néni.

-Hogy mi? – lepődtem meg – Ezt nem értem!

-Las Vegas-i esküvő volt, senki se tudott róla, csak anyád és én... – hozta fel apa – Abby terhes lett, mi meg már ott voltunk nyaraláson és úgy gondoltuk, miért ne?!

-Szuper, csak gratulálni tudok! – dicsértem meg az apámat így lehajtotta a fejét, mert rájött, hogy emiatt az általa érzett tiszteletem itt egy hatalmasat zuhant – Miért nem váltál el? – kérdeztem keresztbe tett kézzel.

-Nem volt gyűrűnk, nem volt semmink, ami emlékeztetett volna minket, hogy mi történt Vegasban. Én összetörtem azután, hogy Abby elment és teljesen kiment a fejemből, hogy mi házasok vagyunk, mert azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan nevelnélek fel téged.

-Hát igen, minden bajunk forrása Abby Stan, hölgyeim és uraim! – vontam vállat majd megdörzsöltem a szemem – Mire jutottatok?

-A kiakadásomon kívül a nagy semmire! – hallatszott a telefonból Shanna néni – Neked talán valami épkézláb ötleted nincsen?

-Csak az, hogy találkozzak vele! – ráztam meg a fejem.

-Azt nem! – vágta rá egyből apa.

-De muszáj lesz ezt választanunk, mert nincs más lehetőségünk egészen délutánig, amíg nem tudsz beszélni az ügyvédeddel! Sőt ezt valahogy úgy el kéne tusolni a sajtó tudta nélkül, mint a sicc! Ha a média erről tudomást szerez, akkor hatalmas botrány alakul ki! – tájékoztattam a helyzetről a két családtagomat.

-De attól még nem kell feláldoznod magad!

-Pedig nagyon úgy tűnik, hogy mégis, mert nem hagytál más megoldást!

-Oh, most már nyíltan engem támadsz? – mutatott magára kiakadva.

-Nem vádollak, csak levonom a következtetéseket, amit te nem tettél meg tizenhét éve! – adtam a tudtára a véleményemet.

-Befejeznétek már végre a rohadt veszekedést? – kérdezte dühösen a vonal másik végéről Shanna néni – Elegem van, hogy néha gyerekesebben viselkedtek, mint Diego! A lényeg, hogy Connie-nak igaza van! Nem rossz ötlet, hogy találkozzon Abby-vel! Le is beszélhetné a bíróságról és akár el is tusolhatnátok ezt békében!

-Abby-t ismerve itt nem nagyon lesz béke! – ellenkezett apa – A magunk oldalára kell forgatnunk az ügyet!

-Sima ügy! Magára hagyta a családot! Az ügy már itt a miénk! – vontam vállat – Beszélek vele, megkérem, hogy ne indítson vádat és akkor délutánig nyerünk egy kis időt! Beszélsz az ügyvédeddel és akkor te indítod el a válópert a lehető legtitkosabban – magyaráztam el a tervet.

-És akkor azután mi lesz? Mindannyiunknak kell majd bíróságra menni, mert te elmúltál tizenhat és már a te szavad is számít.

-Nem tudom! – ráztam meg feladva a fejemet – Egyetlen egy fegyvere van ellenünk, és az a sajtó! Ezt ő is tudja és mi is tudjuk. A helyzetből sugárzik szinte, hogy neked van a legjobb nyerési esélyed, főleg az ügyvédeddel, de nem véletlenül vonják be az újságot.

-Ez nem is biztos, hogy olyan rossz ötlet... – hangzott fel Shanna néni hangja.

-Hogy érted? – értetlenkedett apa – Olyan sajtócikket is levonhatnak, hogy vége a karrieremnek!

-Nem! – jöttem rá – Hát ez az! – csillant fel a szemem – Csessze meg, ha valamit be is ad egy újságnak, azt a másik úgy kritizálni fogja, mint a sicc! A rajongók lesznek az alapja ennek az egész mizériának! Akármit lép, akár bevonja a sajtót, akár nem, a te pártodat többen fogják majd, mert ismernek téged, míg Abby-t nem! Mindig is melletted láttak, édesanya nélkül, emiatt hatalmas sajnálat is kialakult az emberekben akarva-akaratlanul – magyaráztam el megnyugodva majd csípőre tettem a kezem.

-Pontosan! – helyeselt velem a nénikém.

-Szóval csak meggondolatlanul írt valamit? – értelmezte apa a helyzetet.

-Mint ahogy szokás ilyenkor! Nem fogta fel rendesen a helyzetét!

-Akkor is találkozol vele? – pillantott a szemembe, így bólintottam – Mégis miért? Az ügy a miénk, ez most te mondtad! Miért akarod ezt annyira a sok szenvedés után?

-Azt kell hinnie, hogy sakkban tart minket! – tudtam le ennyivel majd levettem a kabátomat – Megyek öltözni! Inkább dolgozzunk, hogy elterelődjön erről a gondolatunk! – nyúltam a kilincshez majd vettem még egy mély levegőt – Szeretlek Shanna néni! – köszöntem el.

-Én is szeretlek! – szólalt meg így elégedetten kiléptem apa öltözőjéből.

Gyors léptekkel átmentem az én nevemmel ellátott szobához majd becsukva az ajtót a kanapéra dobtam minden egyes cuccomat és elkezdtem fel-alá járkálni. A telefonomat közben forgattam a kezemben és azon járt az agyam, hogy pontosan milyen választ írjak az anyám levelére. Rányomtam a válasz gombra, így levert a víz az izgulás miatt. Leírtam egy délutáni időpontot és hozzátettem, hogy a hotelbe jöjjön, majd rámentem az elküldés gombra. Miután a telefonom a tudtomra adta, hogy elment a levél, nekiálltam öltözni. Az nem is volt olyan stresszes. Sőt, sokkal gyorsabban csináltam, hogy kimenjen belőlem a felesleges negatív energia. Felraktam a parókát majd a telefonomat és a forgatókönyvet megragadva kiléptem a többiekhez.

-Mire jutottatok? – kérdezte Holland az öltözőm mellett támaszkodva.

-Találkozom vele és lebeszélem a bíróságról! – meséltem el – Ennél jobb ötletünk nem volt. Seb bácsi?

-Miután te kijöttél Chris-től, akkor ő ment be.

-Nem is tudom, hogy mit éreznék, ha a testvérem ezt csinálná a családjával... A lényeg, hogy mindent úgy teszünk, hogy mi nyerjünk! – fújtam ki a bennem maradt levegőt így felemelte felém a kezét. Megfogtam majd odamentem hozzá és a karjai közé bújtam.

-Menjek el kémnek? – hozta fel – Ott leszek a közeledben és amikor eleged van az anyukádból, akkor csak jelzel egyet és megyünk is!

-Nem rossz ötlet! – ismertem el – De a legjobb az lenne, ha most egyedül mennék oda, hogy tudja, hogy igazságosan játszunk!

-Rendben!

-Megyünk dolgozni? – néztem a szemébe mire felém fordult.

-Csak ha mosolyogsz! – vont vállat így mosolyra húztam a számat és halkan el is kuncogtam magam. Odahajoltam hozzá és megpusziltam a homlokát, majd kiléptem az öleléséből – Úgy mosolyogsz, mint egy tökfej! – kacagott fel, így felvontam a szemöldököm.

-Beszóltál köcsög? – vágtam vissza így átkarolva engem elindultunk a helyszín felé. Én nyugodtan nyitottam ki a forgatókönyvet majd elkezdtem átolvasni a jeleneteket – Sok szöveged van?

-Nem! Inkább harcolok vagy csak állok egy helyben... És te?

-Hát, itt valami biztos történni fog! – elemeztem a szituációt a szövegeim alapján mire megakadt a szemem egy soron – Hogy mi? – lepődtem meg mire Tom is kérdőn a lapra nézett így megmutattam az adott helyet.

-Ezt kinek mondod? – nevetett fel így elkezdtem a szövegkörnyezetben keresni valami árulkodó jelet.

-Most tényleg? – szólaltunk fel egyszerre apával így kibújtam Tom karjából majd mellé léptem, hogy megnézzem az ő szövegét – Szóval mi... – makogtunk egyszerre.

-Mi ez az összebeszélés az Evans famíliában? – fordult felénk Hemsworth, de mi csak összebeszéltünk apával majd kitört belőlünk a nevetés – Úristen, mit tettetek? – ijedt meg.

-Semmi! – nyugtattam meg – Ez semmi csak... – akadtam meg, mert eszembe jutott, hogy nem szabad még a társunknak sem elmondani semmiféle dolgot a karakterünkkel kapcsolatban – Szuper titkos Evans dolog! – mondtak ki a megfelelő indokot.

-Abból semmi jó dolog nem sülhet ki! – jegyezte meg Ruffalo így vettem egy mély levegőt, hogy megkomolyodjak.

-Én megyek, mert gyakorlom a harci jelenetet! – puszilt meg Holland – Megleszel?

-Persze, majd ebédnél találkozunk! – hajoltam le hozzá majd megcsókoltam és én is elindultam apával a gyakorló teremhez – Szóval, ez a helyzet! – értelmeztem, mire apa kuncogva megrázta a fejét – Mi a véleményed?

-Biztos Rita Turner volt az egyik, akivel Natasha össze akarta hozni Rogerst.

-Úgy tűnik sikerült neki! – néztem meg újra azt a bizonyos szöveget – Hiszen most leírták, hogy igenis a karaktereink együtt voltak! – kacagtam fel hangosan mire megérkeztünk a szivaccsal borított szobába – Na szóval! – tettem le a forgatókönyvet majd felmentem a statisztákhoz – Minket vernek szét, vagy mi verjük szét az űrlényeket? – érdeklődtem mire felém fordultak.

-Ha rajtad múlik, akkor biztos veszítenek az űrlények! – állt mellém Alex, így lepacsiztam vele – Főleg, hogy az elején egyedül fogsz harcolni!

-Mi ez már? Ő meg lazsál? – mutattam az apámra, aki győzelemittasan leült a falhoz.

-Jó munkát! – jegyezte meg apa mosolyogva így gyilkos pillantással ránéztem.

-Akkor álljunk neki! – vontam vállat feladva a rossz helyzetemet, így a többiek is felfedték a helyüket.

Mindenki elmagyarázta, hogy mit fog csinálni, így én azt figyelmesen végig hallgattam és próbáltam megjegyezni azt is emellett, hogy majd nekem mit kell csinálnom. Nem voltak nehezek a lépések, csak annyi volt benne a baj, hogy hirtelen volt sok. Akárhányszor nekiálltunk én előbb-utóbb elrontottam, és emiatt, úgymond meghaltam. Vagyis meghaltam volna, ha éppen a filmben lettünk volna. Már apa is néha beszállt és kívülről segített nekem. Lassan végig csináltuk és egyre jobban nőtt a tempó is. Végül apa részéhez is eljutottunk, így azon nevettünk már, hogy elhülyéskedjük ketten a szövegünket, amit közben megtanultunk. Kiöltözve nekem nem volt olyan kényelmes a dolog, de apa nagyban élvezte, hogy rajta csak a ruhája alsó része volt. Mire minden rendben már, addigra a dél körül járt már az idő, így fáradtan elindultunk a többiekhez. A pihenőhöz érve, megfogtuk a személyes csomagunkat majd leültünk a névre szóló székünkbe. Folyamatosan csatlakoztak hozzánk a többiek. Természetesen jöttek a csevegések, amik ahhoz vezettek, hogy a stúdió tőlünk zengett és nem a gépektől. Mi pával külön le is léptünk, hogy átvegyük a jelenetet, mert ezután fel is vettük volna. Hatalmas titkolózás volt a forgatáson, és ez annyira nem tetszett, főleg, hogy ebből hatalmas poén lenne, hogy apának és nekem egy párt kell eljátszanunk. Vagyis ex párost, mivel már szakítottak. Ezen menne a vita még jövőre is, ha megtudnák most. De nem, itt hatalmas titkok között dolgozunk és minden egyes jelenet egy hatalmas meglepetés mindenkinek. Az adott helyszínhez érve, még a statisztákkal újra átvettük a jelenetet, addig apa is teljesen átöltözött és felvette a harci felszereltségét. A Russo testvérek is megjelentek majd átbeszéltük a szituációt és itt persze már poénkodtunk nyíltan, mert mindenki tudta köröttünk, hogy mi van a jelenetben szöveg ügyileg. Hatalmas viccek után a könnyeinket töröltük már. Még kuncogva elfoglaltuk a helyünket majd én megráztam a fejem, hogy megkomolyodjak az adott helyzethez. Beálltam támadó pozícióba majd vártam a rendező párosra hogy jelezzék, hogy kezdhetünk. Be is mondták az adott jelenetet majd a kamerát bekapcsolták, hogy vegye a mozgást. Én el is kezdtek a rengeteg statisztával harcolni és úgy tettem, mintha nagyon menő lennék, és tudnám, hogy mit csinálok, pedig csak úgy teszek. A velem harcoló emberek csak egy kezes lábast viselnek, de elvileg a legijesztőbb űrlényeket ábrázolják. Néhányszor elfelejtettem, hogy mi jön és emiatt rosszul is jött ki a lépés, de folytattuk, mert nem akartunk leállni. Végül apa is megjelent és besegítve nekem elmondta a szövegét. Arra én is válaszoltam, majd szó szó után végül megszólalt a jelenetet leállító csengő, így a lábunkat összetéve apával kettőt pacsiztunk alul, ahol lógott a kezünk majd megfogva egymás karját átkaroltuk a másikat és megpaskoltuk a hátát.

-Valaki majd legközelebb vegye fel az Evans-pacsit! – kérte Joe, így mosolyogva felé fordultunk – De tényleg! Édes mindegy, hogy mit csinálnak, minden egyes jelenet után ez van! Ezt fel kell venni!

-Legközelebb odafigyelünk! – szólalt meg mellőle Anthony – Gyertek! Nézzük meg a jelenetet! – intette a gép felé így odamentünk apával majd beálltunk a testvér páros mögé – Indulhat! – mondta így a jelenet elindult a képernyőn. Egyből meg is láttuk, ahogy én harcolok a lényekkel. A baki, amit vétettem, az teljesen természetesnek tűnt, mert azt keltette, hogy túlerőben vannak. Hirtelen apa be is ugrott a képbe majd úgymond elrúgott egy lényt.

-Deja vu! – szólalt meg a felvételen amikor felhúzott engem a földről.

-Csak nem vagyunk együtt és nem ügynökök ellen harcolunk! – vontam vállat majd körbenéztem.

-Te szakítottál! – emlékeztetett így szemet forgattam.

-Ja, mert Amerika csillagos hősével olyan egyszerű együtt járni! – szóltam be majd átlőttem a válla fölött – Kevesebb duma, több munka!

-Csak nő az ismerős érzés! – mormogta majd elindult a másik irányba így én utána néztem majd az utolsó embert lesokkoltam a botomból kiáramló elektromossággal.

-Ennél jobbat nem is kérhetek tőletek! – dicsért meg minket Joe – Chris, jöhet a te részed? – érdeklődött, így apa biccentett.

-Akkor én megyek is! – löktem el magam a széktől – További jó munkát!

-Végeztél? – szólt utánam apa így bólintottam – És...

-Nyugi! – állítottam le – Minden a legnagyobb rendben lesz! Beszélek a többiekkel és akkor megoldjuk a helyzetet!

-Lemaradtunk valamiről? – húzta össze a szemöldökét Joe.

-Csak egy kis mizéria volt otthon! – legyintettem majd újra apára néztem megnyugtatóan – Semmi baj nem lesz! – jegyeztem meg majd mosolyogva kimentem a helyszínről – Vagy semmi se lesz, vagy rohadt nagy botrány! – suttogtam miközben kifújtam a bennem maradt levegőt majd beléptem az öltözőmbe.

Első dolgom az volt, hogy megnézzem a telefonom az értesítéseket. Meg is kaptam a választ Abby-től, akinek egyből tetszett az időpont és a helyszín is. Én beléptem WhatsApp-ra és csoportos hívást indítottam a családdal. Majd azt csatlakozik, aki tud, a lényeg, hogy ezt tudniuk kell! Mama és Scott bácsi egyből csatlakozott, ahogy Shanna néni is. Utolsó emberként Carly néni érkezett. Papára meg apára nem is vártunk, mivel ők dolgoztak. Én elmondtam az egész helyzetet a rokonaimnak és Shanna néni meg csitította őket, hogy engedjenek engem elmagyarázni mindent. Neki biztosan nehezebb feladata volt, mert a végén, már az ideg szólt belőle és nem a rokoni kedvesség. A hosszú és balhés sztori után, mind a hárman egyszerre kiakadtak, így Én nekiálltam öltözni, mert tudtam, hogy egy darabig nem fognak leállni, mert ki kell, hogy adják magukból az ilyeneket és ehhez hasonló gondolatokat. Mire már a saját ruhámba voltam hirtelen mindenki elhallgatott így apa védelmére keltem és emiatt egy újabb hullámot indítottam, hogy miért állok az ő oldalára. Tudtam, hogy mama fog a legjobban kiakadni, de arra nem számítottam, hogy még az is olajat tesz számára a tűzre, hogy én apát védtem. Hallatszott a hangjában, hogy nagyon csalódott most benne, így egyből elterelve a témát felhoztam azt, hogy megint találkozok az anyámmal. És ez nagyobb robbanást keltett, még apa eltitkolt házasságánál is. Nem titkolták, hogy mekkora hülyének tartanak engem most. Őszintén le is pergett rólam, mert igazuk volt. Tudtam én is magamról, hogy teljesen hülyeség ezt az egészet elvállalni, de nem volt más lehetőségünk. Ez volt a helyes lépés és ezáltal van több esélyünk a nyerésre. Nem volt szép lépés engem bevonni ebbe a házassági harcba, de ha ez kell neki, akkor ezt kapja. Mama szinte már olyanokkal fenyegetőzött, hogy ő keresi meg és széttépi, így erre csak némán nevettem, mert még soha se hallottam őt ilyen erőszakosnak. Már fél órán keresztül nagyban beszélgettünk mire kopogtak az ajtómon, így elköszöntem a családtól és Shanna nénire bíztam a felháborodott rokonokat. Odaléptem az ajtóhoz majd kinyitottam, így szembe találtam magam az ajtófélfának támaszkodó Seb bácsival.

-Segíthetek? – vontam fel a szemöldököm.

-Jöttem lelki támaszt nyújtani, mint nagybácsi és keresztapa egyben! – vette le a fejemről a parókát majd a kezembe nyomta – Meg persze gondoltam, hogy közben én is panaszkodhatok a testvérem miatt...

-Nem akarom, hogy ezt kötelezőnek érezd a jelenlegi pillanatban! – léptem vissza a tükörhöz, hogy a helyére tegyem a parókát.

-Nem érzem annak! – vágta rá egyből, így kérdőn ránéztem – Chris érzi annak és Shanna. Én nem érzem annak, én csak akarok valakivel beszélni, aki olyan szinten csalódott a testvéremben, mint most én. Shanna szinte most gyűlöli, amit meg is értek. Chris meg... Ő egy külön helyzet!

-Mert még szerinted is érez valamit anya iránt – mondtam ki tényt, amit az előbb ő is akart, így lehajtotta a fejét – Előttem ez nem titok! – legyintettem majd felhúztam a kabátomat – Hallgatlak! – mosolyogtam rá így felemelte a karját amiatt átkaroltam azt és elindultunk kifelé.

-Holland-től elkértelek! Tudja, hogy velem vagy, emiatt teljesen meg is nyugodott!

-Ahha, mióta kedveljük már Holland-et? – lepődtem meg, hogy most már nem szól be neki állandóan és nem cikizi.

-Amióta Shanna azt mondta, hogy illik hozzád és egy nagyon kedves gyerek!

-Nyíltan cikizted őt Shanna néni előtt? – jöttem rá a helyzetre így nevetve bólintott – Lebuktál! De béna...

-Mögöttem volt és nem vettem észre, hogy a közelben van!

-Mint mondtam, béna vagy! – ismételtem el magam kacagva – A filmekben ilyenkor az emberek el szoktak menni inni egy bárba... – hoztam fel, így biccentve helyeselt – De én még kiskorú vagyok és nem is szeretem az alkoholt, szóval inkább azt mondom, hogy menjünk el egy kávézóba – ajánlottam fel mikor kiléptünk a stúdióból a hideg télies időbe.

-Egy meleg kávé most tényleg jól esne! – adott igazat Seb bácsi miközben felhúzta a kabátján a cipzárt.

-Látod, milyen jó hely L.A.? – poénkodtam – Ilyen hőmérséklet ott nem is létezik, csak képekből tudják az emberek.

-Hát igen!

-Nem kérted meg Shanna néni kezét? – hoztam fel a témát, így kifújta a meleg levegőt az orrán – Betojtál vagy el se vitted a gyűrűt a vacsorára?

-Az előbbi!

-És mi történt, hogy megfutamodtál? – kérdeztem mivel nagyon is érdekelt, hogy miért nem tette meg a lépést, amit már ideje lett volna.

-Féltem, hogy mi lesz, ha nemet mond...

-Nemet? – tört ki belőlem a nevetés – Én mondom neked most a legbiztosabban, hogy nem mondana neked nemet!

-Miért vagy ebben annyira biztos?

-Mert ismerem őt is és téged is! És egyikőtök se maradt volna a másik mellett, ha nem szólna ez hosszabb időre. Van közös múltatok, több, mint tizenhat éve! Nem jöttetek volna össze a másikkal, ha nem lenne biztos a házasság! Ugyan, én megtorpantam volna a barátságunk miatt, ha a helyedben lettem volna. De nem, ti a barátságotok ellenére összejöttetek és egy családot alapítottatok azzal, hogy segítesz neki nevelni Diego-t és mellette vagy és szereted!

-Túlságosan erkölcsös...

-Pont emiatt lenne jó a házasság, mert ha te nem lépsz most, akkor ő fog és ezt az orrod alá fogja dörgölni!

-Egyébként, kinézem ezt belőle! – tette hozzá kuncogva mikor megálltunk egy kávézó előtt – Menjél! – nyitotta ki nekem az ajtót így beléptem az apró boltba majd ő is követett minket – Mit kérsz? – érdeklődött amikor a pult feletti árlistára néztem.

-Teát ittam a reggel...

-Te aludtál ott egy ekte brit férfinál! – kuncogta el magát – Hidd el, hogy amint Holland is átér Amerikába, akkor ő meg kávét fog veled inni!

-Nem is tudom, lehet, hogy nem baj, hogy teát iszom, mert elvileg a méreganyagot eltávolítja a testemből a zöldtea. Szóval...

-Egy capucchinot kérsz, ugye? – jött rá, hogy mi jár a fejemben, így megadva bólintottam – Neked egy kávé imádó srác kell! – jegyezte meg – Sajttorta mellé?

-Nem tudok dönteni a csokis és a nutellás között...

-Mind a kettőt kérünk és akkor fele-fele! – vont vállat majd a pulthoz lépett, így én addig leültem egy kettes asztalhoz majd levettem a kabátomat.

Nem vártam sokat a társaságomra. Sőt, alig volt időm válaszolni Tom üzenetére, hogy minden rendben és Seb bácsi most elég jó társaság. Seb bácsi már helyet foglalt az asztalnál, mire elküldtem a rövid választ, így egyből el is tettem a mobilom majd átvettem a kávémat és a sütimet. Ő csinált rólunk egy képet majd végül ő is inkább ignorálva eltette a mobilt. Először nekiálltam a süteménynek és hallgattam, ahogy Seb bácsi nagyban elmondja a véleményét a helyzetről és az érzéseit is megossza velem. Unszolni kellett az elején, de utána már ő is rájött, hogy nekem nyugodtan elmondhatja, mert igazából ez nekem is csak jó lehet, mert nem ismerem az anyámat egyáltalán, és nem tudok róla mit gondolni per hirtelen. A lényeg az volt ebben, hogy jól esett neki és emiatt nagyon örültem. Már meg is cseréltük a tortákat és én ettem a nutellásat, míg ő a csokisat. Elmesélte, hogy gyerekkorukban mennyire szerette a nővérét és, hogy mennyire más személyiséggel rendelkezett. Aztán azt is elmondta, hogy hogyan ismerkedtek meg apával, és hogy milyen páros voltak. Érdekes volt ezeket hallani, mert az elmondásból véve apa boldog volt anya mellett és a jelenlegi pillanatban ezt nem könnyű elképzelni. És akkor jöttem én a képbe. A terhesség megtörtént és teljesen minta párt alkottak ketten. Apáék odaköltöztek a házba, ahol most lakunk egy lakásból és nekiálltak megtervezni a közös jövőjüket. És akkor kilenc hónappal később megszülettem én. Elvileg minden tökéletesnek látszott azon kívül, hogy nem akartam éjszaka aludni. De baba voltam, ez teljesen normális akkor, nem voltam soha egy kisangyal ez tény és való. És akkor apa is egyre többet dolgozott. a Rokonok besegítettek amennyire csak tudtak, de elvileg anya nagyon kikészült, de nem mondta el, hogy miért. És akkor elvileg besokalt és egy levelet hagyva az egyik éjszaka elment. Egyedül az anyai ágon lévő mamámmal tartotta a kapcsolatot, akiről azt hittem egészen eddig, hogy egy nagyon aranyos néni, aki kedveskedik velem, mert a fia keresztlánya vagyok, de most már minden leesett nekem is. Visszaköltözött Romániába, hogy egyedül lehessen és átgondoljon mindent. Végül ottmaradt egészen idáig és most jutott el arra a pontra, hogy képes lett lépni és eljönni Londonba, hogy találkozzon velem. Mire Seb bácsi a hatalmas sztorit befejezte, én már a kávémat is megittam és lesokkolódva a rengeteg információtól ültem vele szembe.

-Nem tudom, hogy most mit gondoljak... – szólaltam meg egy idő után – Legfőképpen azt, hogy lassan kéne mennünk a hotelbe, mert nemsokára találkozom vele! – ráztam meg a fejem még mindig a kusza gondolataimmal együtt majd felhúztam a kabátom.

-Nem akartalak most összezavarni ezzel – mondta Seb bácsi, így egyből legyintettem, hogy semmiség majd felálltam.

-Kiadtad magadból és most az a lényeg, hogy te már jobban vagy! – mosolyogtam rá majd bevártam amíg ő is elkészül – Beszélned kellett a nővéredről és tényleg én voltam ebben a legjobb partner, mert én egyáltalán nem is ismertem.

-Biztos, hogy nem zavartalak össze? – kérdezte aggódva majd átkarolt engem és köszönve kiléptünk az utcára.

-Nem zavartál össze, csak fura most azt hallani, hogy a szüleim milyen álompár voltak é most meg szinte nem bírják ki egymás mellett. Nem az, hogy veszekednek csak nem bírják, hogy a másikkal egy helyen kell tartózkodni.

-Hát igen, nem mindig volt ez így!

-Te találkoztál vele? – érdeklődtem a bácsikámra nézve – Azóta, hogy visszament Romániába, személyesen találkoztál vele?

-Nem... Beszélni beszéltem vele videóhívásban, de nem vitt rá a lélek, hogy találkozzak vele!

-Szóval te is csak most találkoztál vele tizenöt éve után... – esett le – Sejtésed sincs, hogy mi lehetett számára, akkora stressz, akkora baj, hogy ezt váltotta ki belőle?

-Cikáztak az elején nálam is a gondolatok, de nem tudtam rájönni. Miért kérded?

-Próbálok rájönni, hogy mi lehet ennyire kiakasztó, hogy a gyerekemet és a férjemet is elhagyjam... Akárhogy gondolkozom semmi se ad rá rendes indokot. Bár én még nem vagyok anyuka és nem tudom, hogy a hormonok hogyan hatnak akkor a nőkre, szóval inkább feladom az indokok keresését.

-Nem ez az élet volt neked szánva! Nagyon nem! – jelentette ki miközben lehajtotta a fejét.

-Mindenki a saját sorsa kovácsa! Mindennek megvan az oka ebben a nyamvadt életben! Annak is, hogy én anya nélkül nőttem fel, de az, hogy mi ebből a tanulságom, arra még nem jöttem rá.

-Rá fogsz jönni! - biztatott amikor a hotelhez értünk majd belépünk a meleg épületbe így egyből felénk fordult Abby, emiatt mind a ketten egyszerre megtorpantunk – Abby! – biccentett a testvére felé.

-Seb! – húzta mosolyra a száját amikor végignézett rajtunk, így inkább én kibújtam a bácsikám karjaiból, mert tudtam, hogy csak rosszabbá fogja tenni a helyzetet, ha több ideig a testvéréhez bújva lát, mert az megríkatná – Örülök, hogy újra találkozhatunk Connie!

-Mintha adtál volna más választást! – vontam vállat majd megálltam előtte.

-Hiszen adtam! – emlékeztetett, így hitetlenkedve megráztam a fejem.

-Igen, a sajtó bevonásával és te magad is jól tudod, hogy azzal egyből tönkre teheted apa karrierjét és hírnevét! Csak azzal nem számoltál, hogy ezzel, nem csak őt fenyegetted meg, hanem az én jövőmet is és még a bátyjád jövőjét is! – vágtam vissza – A választás, amit adtál volna, az egyenlő az el nem kezdődő karrierem zátonyával! Csak is ezért vagyok itt! – jelentettem ki – Mielőtt még azt gondolnád, hogy bármi más ok is felmerült volna!

-Most nagyon hasonlítasz Seb-re! – vette észre így dühösen oldalra pillantottam – Beszélhetnénk négy szem közt is?

-A sajtóval fenyegetsz, de alapból csak kettesbe akarsz lenni velem? – vontam fel a szemöldököm – Nem túl eszes!

-Én csak meg szeretném ismerni azt a kedves lányt, akit az öcsém írt le nekem minden egyes héten... Tudom, hogy védelemből van ez a flegma viselkedés és a bunkózás, mert ezt váltottam ki – mondta, de én erre csak feszültség oldás képpen összeszorítottam az öklöm.

-Én nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet! – szólalt meg Seb bácsi hátulról.

-Egy forró itallal felmehetünk a tetőre! – ajánlottam – Ott senki se keresne, és nem is fognak keresni egyáltalán! – néztem a bácsikámra, hogy vegye a jelzést. Aprót biccentett, így visszafordultam az anyámhoz – Mit kérsz?

-Egy teát, lehetőleg vízzel! – tette hozzá a végét, így biccentve el is mentem a pihenő részlegbe majd a pulthoz léptem és nekiálltam az italoknak.

-Ez az én feladatom lenne! – szólt nekem Kevin, így mosolyra húztam a számat, mert láttam, hogy megállt mellettem – Kér még valamit a tea mellé, Ms. Evans?

-Egy makaó kakaót kérnék szépen! – válaszoltam kuncogva, így ő is nekiállt a kérésemnek – És Jessie hogy van? – hoztam fel a régi témánkat, így felkacagott – Én megmondtam, hogy visszatérek és nem úszod meg a beszélgetés többi részét!

-Pedig reménykedtem, hogy Barcelona kiveri a fejéből! – vallotta be majd felém fordult mert végzett – Együtt ebédeltünk kaja szünetben!

-És mi volt? – fordultam felé érdeklődve miután a pohárra tettem a tetejét, mivel mindent raktam bele – Igazam volt? És milyen lány amúgy? Kedves, vagy visszahúzódó?

-Kedves és nagyon vicces! – válaszolta fülig érő mosollyal – Holnap megyünk el együtt vacsorázni!

-Wow! – ámultam majd átvettem a poharat tőle.

-Ki ne mondja! – kérte tőlem, de én csak felkacagtam a kérésétől.

-Pedig én megmondtam! – nyújtottam ki rá nyelvemet majd elindultam kifelé – Sok sikert a randihoz! – biccentettem majd visszamentem az egyedül álló anyukámhoz.

-Én megmondtam, hogy csak egy védelmi reakció a velem szembeni flegmaságod! – hozta fel majd mellettem visszapillantott Kevin-re – Ismerős?

-Csak egy kedves alkalmazott! – tudtam le ennyivel majd átadtam neki az italát – Almásat hoztam, remélem nem baj!

-A kedvencem az almás! – csillant fel szeme majd megszorította a meleg italt.

-Nekem is! – suttogtam, így felkapta a fejét a tény miatt, hogy ugyanazt a teát szeretjük – De ez nem egy jel, csak hasonló az ízlésünk! – emlékeztettem majd elindultam a lift felé – És egy kis mézzel kell kikeverni nem cukorral! Akkor sokkal jobb az íze! – tértem vissza, hogy oldjam a feszültséget.

-Chris mutatta ezt, nem?

-Igen, miért?

-Mert én ittam mindig így a teát a terhességem alatt – válaszolt, így aprót bólintottam – Milyen volt Spanyolország?

-Érdekes volt!

-Nagyon szépen beszéltél spanyolul! A hanglejtésed teljesen más volt az angolodhoz képest, de egyszerűen remek volt hallgatni! Iskolában tanultad?

-Shanna néni él Madridban.

-Shanna Madridba költözött? – döbbent le – Wow! Nem számítottam erre, hogy ideköltözne Európába!

-Azután költözött el, hogy te elmentél! – nyomtam meg a lift hívó gombját, így pillanatokkal később ki is nyílt a kabin ajtaja és beléptünk a felvonóba majd megnyomtam a legmagasabb szint gombját – Beszélgettél Seb bácsival, miután ott hagytalak titeket?

-Némán elment...

-Hiányzol neki, de most ez őt is nagyon megviseli! Főleg, hogy Shanna néni is hiányzik neki, ahogy Diego is.

-Igen, anya mesélte, hogy együtt vannak!

-Régen beszéltem Geta mamával!

-Ezt is mondta! – fújta ki a benne lévő levegőt – És... Hogy vagy? – kérdezte, mivel teljesen kifogyott az ötletből, hogy mit kérdezzen és mit ne. Sakkba fogott, mert én sem tudom, hogy erre most az igazat mondjam, vagy inkább hazudjak neki. A lényeg, hogy egyik se lenne jó számára.

-Kicsit fáradtan, mert nem sokat aludtam az éjjel – vallottam be majd ittam egy kortyot. Abban a pillanatban meg is érkeztünk, így kimentem a liftből majd elindultam a lépcsőn felfelé és kinyitottam az ajtót, emiatt megcsapott a hűvös levegő.

-Megint rémálmod volt? – ijedt meg egy pillanatra, de én megráztam a fejem, így egyből megnyugodott. Ha tudná, hogy mi volt az eredeti ok, hogy nem aludtam, akkor egy rossz ribancnak nézne engem – Mostanában volt?

-Jó pár napja nem volt! – vágtam rá, mert az emléktől is elkap a rosszullét – Carly néninek lett két gyereke! – váltottam gyorsan témát, hogy ne beszéljünk inkább kellemetlen dolgokról.

-Tényleg? Reméltem, hogy meg fogja találni az igazit! – örült meg a hír hallatán – És Scott hogy van?

-Próbál kimászni a testvére árnyékából – poénkodtam majd ittam egy kortyot – Mind azt próbáljuk – tettem hozzá mormogva.

-Nehéz volt így felnőni? – érdeklődött így felé fordultam, hogy ezt pontosan hogyan is érti – Az apád árnyékában lenni és ezzel együtt élni?

-Magántanuló vagyok és most kezdtem el dolgozni... Eddig nem tapasztaltam semmit, de attól még a rajongók régebben úgy kezeltek, hogy Chris Evans lánya. Most kezd el az lenni, hogy én vagyok Connie Evans és nem teszik hozzá, hogy kinek a lánya vagyok. Nem kis munka megmutatni, hogy én egy külön kategória vagyok, de Amerika Kapitány ellen nehéz versenyezni! Az összes ismerősöm híres színész, nehéz lesz mellettük megállni a helyemet.

-Szerintem nem! – rázta meg a fejét, így ittam egy kortyot és akkor tudatosult bennem, hogy nem sok kakaóm van már – Scarlett biztos segít neked és támogat!

-Hát... Sokszor vigyázott rám és én is sokszor vigyáztam az ő lányára. A legfontosabb, amit megtanított, hogy merjem használni a hangomat.

-Igen, Chris olyannak írta le nekem őt, hogy kiáll magáért!

-Nagyon erős nő, de neki is kell a támogatás, mert mindent nem visel el egyedül.

-Senki se képes arra!

-Nem ítélkezem, vagyis nagyon próbálkozom, hogy ne tegyem meg, de miért mentél el? – hoztam fel, mert nagyon érdekelt már erre a válasz.

-Túl fiatal voltam, azt hiszem ez a legkézenfekvőbb válasz erre...

-Apa is az volt, és éppen indította be a karrierjét – emlékeztettem majd megittam a maradék kakaómat – Rosszabb helyzetben volt, mint gondoltad!

-Tudom! – hajtotta a fejét így visszaindultam a lifthez. Leérve a lépcsőn kidobtam a poharamat majd megnyomtam a lift hívó gombját – Én nem szeretnék elválni az apádtól! – vallotta be, így megtámaszkodtam a falnál, mert megszédültem az igazságtól – Őszintén remélem, hogy meg tudod érteni, hogy miért nem! – mondta mire észrevettem a szemem sarkából, hogy apa felfutott a lépcsőn, de megtorpant, amint meglátott engem, így még idő előtt megállt és anya még nem vehette észre.

-Az ember képes hülyeségeket csinálni félelmében! – jegyeztem meg majd visszafordultam felé és nekidőltem a falnak – Te csak amiatt aggódtál, hogy teljesen elvesztesz engem és apád, ki ne hagyjuk a testvéred! Nem mondom azt, hogy nem vagyok kíváncsi rád... Hazudnék, ha ezt mondanám, mert mindig bennem volt a kíváncsiság irántad! Nem én lennék, ha most elküldenélek melegebb éghajlatra, hogy miért tizenöt év után kerestél csak meg, pedig jogos lenne. Nem kívánom, hogy mégse mentél volna el akkor, mert így is remekül megvoltam. Több anyafigurát is kaptam így, hogy egyáltalán nem is volt anyám. Vallom, hogy minden okkal történik és nekem ebből tanulnom kell, de hatalmas kérdőjel lebeg előttem, amikor te vagy a téma. Miért mentél el? Miért pont most jöttél vissza? Miért nem kerestél? Miért kellett eltitkolni, hogy Seb bácsi testvére vagy? Miértet miért követi, és ez kimerítő! Akárhányszor egy hullócsillagot láttam, azt kívántam, hogy legyen egy egész családom, mint a többieknek az én korosztályomnak. Azt mondod, hogy nem akarsz elválni apától... Teljesen megértem, mert még szereted és még hiszed, hogy képesek lennétek mindent helyrehozni – vontam vállat miközben egész végig az anyámmal szemeztem majd hátra hajoltam és megnyomtam a megérkező liftben a földszint gombját, hogy ne maradjon itt – Te mit gondolsz apa? – buktattam le miközben keresztbe tettem a kezét, így anya is enyhén kinyitotta a száját a meglepődöttségtől – Nyílt lapokkal játszunk, mint egy család! – tettem hozzá, hogy mellém lépett, emiatt anya látószögébe is bekerült – Én már mindent bevallottam, ahogy anya is! Most te jössz! – jelentettem ki mire aggódóan rám nézett, hogy biztos akarom-e hallani az igazságot – Én tudom, hogy mit érzel! Ő nem tudja! – biccentettem anya felé, emiatt megadva lehajtotta a fejét.

-Még én is szeretlek! – tört ki belőle, így észrevettük, hogy anya teljesen lefagyott – És őszintén én sem szeretnék elválni tőled, mert mindig is hittem, hogy egyszer képes leszek megadni Connie-nak azt az egész családot, amire kívánt. De félek! – tette hozzá majd nyelt egy nagyot – Félek, hogy amit érzek az csak egy hülyeség, de szeretném hinni, hogy nem az és nem vagyok teljesen elcseszett. Félek, hogy az idő megismétli önmagát... És őszintén nem tudom, hogy most mit kéne tennünk! – vont vállat.

-Kezdjük újra! – ajánlotta fel anya, így a hirtelen ajánlat miatt hol anyára és hol apára pillantottam, hogy levehessem, hogy mit gondolnak erről.

Én tiszta pókerarccal álltam a levegőben izzó feszültséget, de ők nem. Az arcukon aggodalom, félelem, vágy, szerelem és tudatlanság kevergett. Nem is gondoltam volna, hogy ezek az érzések képesek egymás mellett megjelenni, de úgy tűnik, hogy nagyon tudatlan vagyok még! Elővettem a mobilom majd írtam Seb bácsinak, hogy kéne egy kis segítség, mert még én is meg voltam fogva, hogy nekem most mit kéne tennem. Nem az én házam, én csak lakok ott. Apa dönt a ház miatt, a házassága miatt, és a családja miatt. Én senki se voltam ebben a helyzetben. A véleményem nem sokat számított, mondjuk ha számított volna se tudtam volna mit mondani, mert én mind a két véglettel is tudnék valamit kezdeni. Percekig néztek a szüleim egymás szemébe és meg se szólaltak. Csak Seb bácsi hangos csörtetése árasztotta be a teret.

-Mi a baj? – torpant meg mellettem lihegve majd végignézett a társaságon – Ijesztően csendben vannak!

-Mert anya arra kérte apát, hogy kezdjék újra! – tájékoztattam mire kidülledt szemmel rám nézett.

-És te ezzel ilyen jól megbirkózol? – döbbent le – Semmi vélemény?

-Nem az én házasságom és nem az én házam, egyedül a család témában vagyok jelen, de én csak egy gyerek vagyok, a szavam nem sokat ér még, főleg felnőttek között – tudtam le ennyivel, mert tényleg ez volt a helyzet.

-Chris nem válaszolt semmit erre?

-Nem, de előtte bevallotta, hogy fél.

-Akkor? – vonta fel a szemöldökét.

-Jobban járok, ha felsegíted a testvéred mellé! – ajánlottam, így értetlenkedve rám nézett – Hidd el, jobb lesz így! – biztattam, így teljesítve a kérésemet és feltolta apát a tetőre. Miután felért visszajött mellém majd velem együtt nézte a jelenetet.

-És most?

-Várunk! – jelentettem ki mire észrevettem, hogy apa karja már mozdulna, csak nem meri megtenni az első lépést.

Magamban egész végig azon szurkoltam, hogy tegye már meg, mert ez idegölő mind nekik és nekünk. Hirtelen egy hideg szél erősen befújt, így anya haja az arcába repült és ezzel megadta apának az esélyt. Szerencsénkre lépett is és a füle mögé tűrte a haját majd megsimogatta anya arcát. Anya gyengéden apa tenyerére hajtotta a fejét majd elmosolyodott. És ennyi kellett apának, mert a következő pillanatban már szorosan hozzá lépett és megcsókolta.

-Jobban jársz, ha te is most hívod fel Shanna nénit és bevallod neki, hogy pontosan mit akarsz! – szóltam Seb bácsinak halkan, hogy ne zavarjuk meg a párt.

-Miért mondod ezt? – húzta össze a szemöldökét.

-Távkapcsolatot szeretnél tartani az életed további részében is, úgy, hogy a szerelmed a nevelt fiaddal egy óceánnal arrébb helyezkednek el? – kérdeztem a helyzetét leírva, így lehajtotta a fejét.

-Nem én lennék!

-Tényleg nem te lennél! – adtam igazat, így ő is elővette a mobilját majd kérdőn felém pillantott mintha tőlem várná az utolsó lökést – Hívd már! – parancsoltam rá egy kicsit hangosabban, így apáék elváltak egymástól és ránk néztek – Ti meg folytassátok, amit csináltatok! – legyintettem majd elindultam lefelé a lépcsőn.

-Connie! – szólt utánam anya emiatt megtorpantam, hogy utánam tudjon jönni – Magadat adtad, amikor nem is bízol bennem... Miért?

-Mert úgy gondoltam, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt! És mert apának jobb lesz így!

-És veled mi lesz?

-Jelenleg nem én számítok a legjobban! – ellenkeztem mire ő belenyúlt a táskájába és elővett egy karkötőt.

-Minden egyes évben vettem neked szülinapi ajándékot. A babajátékokat és a naplót nem hoztam magammal, mert már kinőttél abból a korszakból. De ezt magammal hordtam eddig, hogy odaadhassam neked! – nyújtotta felém, így megláttam, hogy szuperhősös kabalák vannak rajta. Átvettem az ékszert majd jobban megvizsgáltam.

-Én nem is tudjam, hogy mit mondjak... – lepődtem meg – Mármint a köszönömön kívül!

-Semmit! – rázta meg a fejét – Köszönöm, hogy adsz egy esélyt! – biccentett majd elindult vissza a többiekhez.

-Nem... – motyogtam, így visszanézett – Én köszönöm anya! – nyomtam meg az utolsó szót, így fülig ért a mosolya.

Leindultam a lépcsőn és szinte minden egyes lépéssel egyre nagyobb lett bennem a nyomás és a kétely. Mi van ha nem olyan lesz, mint amire gondoltam, ha sokkal rosszabb lesz vagy nem tudom... A félelem egyre jobban felőrölt belülről. A fele úton hirtelen megszólalt a telefonom, így egyből felvettem Shanna néni hívását.

-Megkért, hogy költözzünk össze! – ujjongott sikoltozva, így el kellett tartanom a fülemtől a telefont.

-Tényleg? – tettettem a megdöbbenést – Wow!

-Te tudtad, mi? – esett le neki egyből, így felkacagtam.

-Ha én nem vagyok, akkor ti sem költöztök össze! – jegyeztem meg.

-Sokáig fogok neked tartozni! – jött rá a dologra.

-Csak annyit kérek, hogy ne akadj ki! – vontam vállat.

-Miért? Mi volt? Találkoztál Abby-vel?

-Apával újrakezdik és nem válnak el! – meséltem el mire hatalmas csörömpölést hallottam.

-Hogy mi? – kiabálta el magát.

-Igen, ez történt! Nem kiakadni! Ennyit kértem cserébe! Plusz ne mondd el mamáéknak! – tettem hozzá fintorogva, mert tudtam, hogy ez teljesen kiveri nála a biztosítékot.

-Hogyan gondolhatod azt, hogy ilyet titokba tartok a család elől?

-Mert te magad is tapasztaltad, hogy mennyire kiakadtak, amikor szóba került, hogy anya visszajött!

-De hiszen igazuk van!

-¡Tía Shanna! ¡No puedes hacer esto porque él es tu hermano y ella es tu suegra! (Shanna néni! Nem csinálhatod ezt, mert apa a testvéred és anyja meg a sógornőd!)

-Pero... (De...)

-¡Cállate! (Pofa be!) – durvultam be, így egyből elhallgatott – ¡Es su relación, es su matrimonio, es su vida! ¡No puedes controlar la vida de tu hermano! ¡Ya no! ¡Él es adulto, hace lo que quiera! (Ez az ő kapcsolata, az ő házassága, az ő élete! Nem irányíthatod a testvéred életét! Már nem! Ő már felnőtt, azt csinálja, amit akar!)

-¡No podré vivir al lado de ella! (Nem leszek képes mellett élni!)

-Yo tampoco (Én sem) – vallottam be így hirtelen elhallgatott – Te necesito ahora, ¿lo entiendes? (Szükségem van rád, megérted?)

-Claro (Persze) – fújta ki a benne levő levegőt – Tengo que irme porque rompí una jarra. (Mennem kell, mert eltörtem egy vázát.)

-¡Hasta luego en Los Ángeles! (Majd Los Angelesbe találkozunk!)

-¡Te quiero! (Szeretlek!) – mondta ki őszintén, így kinyomtam a hívást majd kiléptem a lépcsőházból. Odasétáltam a társaság asztalához az étterembe majd leültem Scarlett mellé majd megtámaszkodtam a kezemen és a fejemet a tenyerembe temettem.

-Akarsz róla beszélni? – érdeklődött mire megdörzsöltem az arcom és a régi ismerősre néztem – Amíg csak kettesbe vagyunk...

-Apa újrakezdi anyával – suttogtam, így egyből kidülledt a szeme.

-Hogy mi van? – akadt ki egyből – Hogy a francba kezdte újra vele?

-Úgy, hogy alapból még mindig szereti, csak soha se mondta el az igazságot senkinek! – vontam vállat – A lényeg, hogy azt tette, amit akart! Ha egy esélyt akar adni a házasságának, akkor adjon!

-És veled meg mi lesz?

-Mi lenne? – dőltem hátra – Itt nem én számítok a legjobban!

-Nem? – vonta fel a szemöldökét – Eddig mindig te voltál az első! Most mi történt, hogy ezt tette?

-Én voltam most is az első! Az volt az egyik oka, hogy egy teljes családot szeretne nekem adni. Ezt persze én is akarom, de nem tudom hirtelen, hogy most mi a jó. Azt akarom, hogy jó legyen neki, mert eddig arról volt szó, hogy én mit akarok, most már ideje magával foglalkozni megint, mert én is felnőttem.

-Ki tudja rajtad kívül?

-Seb bácsi és Shanna néni. Ja, ők meg összeköltöznek! – jutott eszembe.

-Hát, annyit tudok mondani, hogy ha bármi baj van, akkor majd átmész Shanna-ékhoz vagy hozzám – simogatta meg a hátam.

-Még talán jó is lehet, ki tudja? – gondolkodtam el a helyzeten.

-És ezt te is elhiszed, vagy csak mondod? – kérdezte mikor megtámasztotta az állát a vállamon.

-Egyelőre még hiszek!

-Rendben! – puszilta meg az arcom majd megölelt – Minden rendben lesz! Semmi baj! – nyugtatott majd elkezdett egy kicsit ringatózni, mintha egy kis gyerek lennék és csak így lehetne engem megnyugtatni. Bár sokat hatott, így nem volt miért aggódnom és jól is esett, mert Scarlett sugározta felém az anyai szeretetett.