Furcsa volt egyedül aludni. Teljesen elszoktam attól, hogy egyedül vagyok éjszaka. Este láttam utoljára apát, amikor átvettem tőle a ruháimat. Tom-mal még üzengettem este egy ideig, de utána csodálkoztam a csend miatt. Mintha újra Los Angelesben lennék a szobámban, ahol mindig is voltam és csendben elalszok. Most annyi a különbség, hogy zene mellett alszok el. Amilyen nehezen aludtam el, olyan korán keltem fel. Felöltöztem majd gyorsan fogat mostam. Felkötöttem a hajam majd elindultam egy kis korai sétára. Még sötét volt, de nem is bántam. Lehetett hét óra mire kiértem a hotel ajtajából. Csak úgy mentem az utcán, nálam volt a telefonom, ha végül el is vesznék. Térképem volt, ahogy szám is, hogy kérdezzek, ha bármi bajom van. Néhányan már mozgolódtak az utcán, de nem annyira, mint Londonban ilyenkor. Főleg, hogy itt plusz egy órát hozzá kell adni a londoni időhöz... A hotelünk nem volt mesze a tengerparttól, így arra vettem az irányt. Mosolyogva vettem észre a tenger hullámait. Nekidőltem a korlátnak majd percekig nyugodtan álltam ott, hogy érjen a friss szél. Egy idő után elindultam a part vonalában. Elővettem a telefonomat majd megnyitottam a kamerámat. Videóra állítottam majd megálltam és felemeltem a fejemmel egy vonalba. A videóba spanyolul beszéltem és köszöntöttem a spanyol rajongókat és elmondtam, hogy mennyire boldog vagyok, hogy ott lehetek az országban. És persze dicsértem egy kicsit a várost, hogy tovább tartson egy kicsit a videó. Lezártam azzal, hogy jelentkezni fogok még és, hogy szép napot. Feltöltöttem Instagramra, Facebookra és Twitterre. Megnéztem az időt és mivel még nem telt annyira sok idő így tovább sétáltam. Egyből elkezdett rezegni a telefonom. Egyből kommentek jelentek meg a posztom alatt és kedvelések is jöttek ezerrel. Viszont láttam egy megjelölést is így arra rámentem. Mi lenne, ha Tom adna Connie-nak egy nyakláncot egy T medállal, pont mint Troy Gabriellának. Az lenne a legjobb Valentin napi ajándék a mai napon! Egyből lecsekkoltam a dátumot és tényleg a szerelmesek napja volt. Teljesen kiment a fejemből... Gyorsan kerestem a térképen egy közeli boltot, ami már nyitva volt. Igaz, csak egy kis éjjel-nappali volt, de felkészült a mai napra mivel ki volt díszítve. Kiválasztottam egy ekte spanyol csokit, amit nekünk szokott küldeni Shanna néni. Gyorsan kifizettem majd kimentem az utcára. Egyre nagyobb élet lett az idő múlásával az utcákon. Elhaladtam egy ékszerbolt mellett és megláttam egy hirdetést. Bementem majd nekidőltem a pultnak.

-¡Buenos días! (Jó reggelt!) – sétált hozzá az eladó – ¿Puedo ayudarte? (Miben segíthetek?)

-Es que he olvidado que hoy es el día de San Valentín... (Az van, hogy elfelejtettem, hogy ma van Valentin-nap...)

-¿Qué quieres regalar a tu amor? (Mit szeretnél a szerelmednek ajándékozni?)
-Es que no sé si nos regalamos porque estamos juntos desde hace unos días... (Igazából nem tudom, hogy megajándékozzuk-e egymást mivel csak pár napja vagyunk együtt...)
-¿Qué estilo tiene tu novio? (Milyen stílusa van a barátodnak?)
-Clásico con un poquita elegancia... (Klasszikus egy kis eleganciával...)
-¿Has visto un anillo en su dedo alguna vez? (Láttál már egy gyűrűt az ujján?)
-Sí, cuando tiene que hacer unas fotos para un artículo o en los estrenos... (Igen, amikor fotózása van egy cikkhez vagy premiereken...)
-¡Creo que estos son del estilo de Tom! (Szerintem ezek Tom stílusai!) – vett elő egy tálca gyűrűt majd mindegyiket megvizsgáltam.
-¿Pero un anillo no es más serio? (De egy gyűrű az nem nagyon komoly?)
-Después de dos años es bueno... (Két év után teljesen jó...) – javított ki az időhatározó miatt – Si quieres puedo buscar anillos con letras... Tienen casi el mismo estilo y lo preparamos para este día. (Ha akarod, akkor tudok keresni betűs gyűrűket... Nagyjából ugyanolyan stílusú és erre a napra készítettük.)
-¡Espero que tengas un C! (Remélem, hogy van egy T betűd) – nevettem el magam mivel tudtam, hogy csak most nyitottak ki, így maxon van a készletük. A megszólalásomra kuncogva elment majd előhozott még egy tálcát majd elővett egy egyszerű darabot, amin volt egy C betű. Sötétebb ezüst színe volt és egyáltalán nem volt semmi különleges. Mintha minden egyes nap hordaná – Es que estoy entre un reloj y este anillo. Pero si le comprase un reloj, querría escribir algo en el. (Az van, hogy nem tudok dönteni egy óra és a gyűrű közt. De ha vennék neki egy órát, akkor szeretnék ráíratni valamit.)
-¡Pues este anillo es perfecto! (Akkor a gyűrű az tökéletes!) – erőltette mire a szemébe néztem.
-¡Vale! (Oké!) – adtam be a derekamat majd elkérte tőlem. Gyorsan lehúzta a vonalkódot majd leszedte róla a címkét és belerakta egy kis dobozkába.
-¿Quieres una bolsita? (Szeretnél egy szatyrot?)
-¡No, gracias! (Nem, köszi!) – ellenkeztem majd beütötte a pénztárba a végösszeget így megláttam az eredményt – ¿El San Valentín siempre es tan cara? (A Valentin-napok mindig ilyen drágák?)
-¡Tienes un descuento porque es el día de los enamorados! (Most akciós mivel a szerelmesek napja van!)
-¡Qué suerte tengo! (Micsoda szerencsém van!) – jegyeztem meg szarkasztikusan majd odaadtam neki a kártyám. Annyira utálok költeni, hogy azt el nem mondhatom! Az eladó lehúzta a kártyámat így beütöttem a kódot. Egyből ki is jött a blokk így azzal együtt odaadta az ékszerrel együtt – ¡Muchas gracias por tu ayuda! (Köszönöm szépen a segítséged!)

-¡Feliz San Valentín! (Boldog Valentin-napot!) – biccentette így elindultam kifelé.

-¡Que tengas un buen día! (További szép napot!) – köszöntem el majd becsuktam mögöttem az ajtót – És még a karácsony stresszes! – fújtam ki a bennem maradt levegőt majd visszaindultam a hotel felé.
Nem tartott sokáig, igaz elő kellett vennem a telefonomat, mert a boltok miatt elmentem más irányba és nem azon az úton mentem, amin lementem a tengerparthoz. A csoki mivel nem volt olyan nagy darab, simán befért a zsebembe a gyűrű mellett. Bezipzároztam, hogy még be se lehessen lesni a zsebem tartalmába. Amint beértem a hotelbe, egyből elmentem az étterembe, mert teljesen reggeli időben voltunk már. Vagyis én gondoltam ezt, mert én már éhes voltam, de az is igaz, hogy én már lesétáltam a mai adagomat. Öntöttem magamnak egy kávét majd vettem magamnak tojást és croissant egy kis zöldséggel. Lepakoltam egy asztalhoz majd elmentem egy narancsléért is így azután végleg leültem.
-Jó reggelt! – állt meg apa mellettem majd lehajoltam hozzám, hogy megpusziljon így én is viszonoztam a gesztust – Egy perc és jövök mindjárt! – mondta majd elment magának reggeliért. Pillanatokkal később ő is teli tányérral jött vissza. Én elkezdtem addig inni a kávémat így amikor leült mellém letettem a bögrét – Hogy aludtál?
-Fura volt, hogy nem voltunk egy szobába! – kuncogtam – Teljesen hozzászoktam London miatt!
-Én is!

-És te jól aludtál? Minden rendben volt?
-Igen! Pár a szerelmes pár éppen megkapták a mellettem lévő szobát szóval annak annyira nem örültem.
-Ha akarod cserélhetünk! Én úgy is zenével alszok el, nem hallanám őket!
-Oh, nem volt semmi, csak a romantikus dumájuk zavart! Diego is ott alszik! Csak nem csinálják a gyerek mellett!
-Áthallatszott a nyálas beszélgetésük? – húztam fintorra a számat mire bólogatott – Szegényem!
-Hol voltál, hogy itt van a kabátod?
-Mondtam már, hogy én vagyok a legrosszabb barátnő a világon? – hoztam fel nevetve mire ő is csatlakozott hozzám majd ivott egy korty kávét.
-Miért? Elfelejtetted, hogy ma Valentin-nap van?
-Az Instagramon megjelöltek egy képen és akkor tudatosult bennem, hogy ma van! Így gyorsan az éppen kinyitott boltokba berohantam venni valami ajándékot.
-Megmutatod, hogy mit vettél neki?
-Volt egy kis ékszerbolt a közelben. Bementem oda és vettem neki egy gyűrűt! – mondatm majd gyorsan elővettem és megmutattam.
-Cuki! – helyeselt így egyből el is tette – És honnan tudtad, hogy van a közelben egy ékszerbolt?
-Korán felkeltem és elmentem sétálni egyet a környéken. Akkor vettem észre visszafele.
-Akkor nem kell kifacsarnom, hogy hol voltál korán reggel, hogy kitettél egy videót Twitterre! – vonta vállat mire megittam a kávét.
-Nem messze van innen a tengerpart, gondoltam, hogy elmegyek arra! És Barcelona nem kell olyan korán, int London! Tök jó volt, olyan nyugodt!
-Jó reggelt! – puszilt meg Seb bácsi majd leült apa mellé.
-Na milyen volt az éjszaka a családoddal? – vontam fel a szemöldököm.
-Megittad már a kávédat? – mutatott a bögrémre mire helyeseltem – Francba!
-Ez nem volt válasz a kérdésemre! – emlékeztettem mire felállt és elindult mellém.
-Semmi se lesz annál jobb, mint amikor te nálam aludtál és bebújtál mellém és együtt a Tom és Jerryre aludtunk el! – válaszolt majd átölelt hátulról – Istenem, néha visszasírom azokat az időket! – jegyezte meg majd elment magának reggeliért.

-Helyes válasz! – néztem utána mire győzelemittasan felemelte a kezét.

-És hol van a kis Valentinod? – érdeklődött a távolból.

-Gondolom éppen alszik! – vontam vállat – Mit vettél Shanna néninek?

-Elmegyünk majd vacsorázni a műsorod után! Azt megnézzük és onnan elmegyünk.

-¿Y el anillo pa' cuándo? (És a gyűrű mikorra jön?) – érdeklődtem mire kiesett a villa a kezéből – Ez tök jó dal lenne! Y el anillo pa' cuándo... – kezdtem el táncolni mire leült apa mellé – Esküszöm írok egy dalt! – jelentettem ki majd leírtam a mobilomba – Ez tökre tetszik! – nevettem el magam majd belebújtam a mobilomba és elkezdtem írni a szöveget, ami eszembe jutott.

-Connie, reggelizünk! – panaszkodott apa – Tedd el a telefont! Majd utána befejezed!

-Mit szóltok hozzá?

Nunca había sentido algo tan grande

Y me vuelve loca tu lado salvaje

Tú me has dado tanto que he estado pensando

Ya lo tengo todo, pero

¿Y el anillo pa' cuándo? – olvastam fel mire apának kidülledt a szeme – Nem tetszik?

-De ez nagyon jó, csak meglepődtem, hogy így megtudtál írni öt sort egyből...

-És mert nagyon hasonlít a hangod anyukádéhoz! – tette hozzá Seb bácsi mire apa bele könyökölt az oldalába – Ahh! Ez fájt! – kapott oda az adott.

-Már megszoktam, hogy Abby hangját hallom! Szinte mindig énekel a kocsiba!

-De eddig nem tért vissza Abby minden egyes alkalommal, mint tegnap – álltam apa mellé – Nem is tudtam, hogy tudott énekelni! Én azt hittem, hogy apától örököltem ezt!

-Nem, te mind a kettőt örökölted! De alapból visszatérve a gyűrűre! – fordult a sógora felé – Papi chulo...
-Most elrontottad ezt! Egész eddig mindig így hívott, de most te egyből elrontottad! – nézett fel a fájdalomból.
-Papi chulo, két év után még nem gondolkoztál a házasságon? – folytattam apa helyett.
-Jól, van most Connie miatt újra szeretem ezt a szót! – bólintott mire megforgattam a szemem – És nem gondolkoztam, mert nem láttam okát!
-Connie, fordítsd le azt a szöveget, amit írtál! – kérte apa mire elővettem újra a jegyzetet.
-Sosem éreztem még így. Megőrjít a vad éned – olvastam mire apa felemelte a kezét jelezve a fontos részt – Olyan sokat kapok, hogy azt gondolom mindenem megvan, de akkor... Hol marad a gyűrű?
-Szóval azt mondjátok... – nyelt nagyot Seb bácsi miután beleharapott croissantba.
-Ha ez tényleg két éve tart köztetek és tényleg mindenki tudta rajtunk kívül, akkor itt az ideje lépni Sebito... Te kiválasztottad magadnak a legerkölcsösebb Evans-t, akinek nem mellesleg van egy gyereke. Ő családot akar és nem csak egy ember! – magyaráztam mire felpattant – két utcával arrébb van egy kis ékszerbolt! – segítettem mire megpuszilt és a kajájával együtt elfutott.

-Szerinted ma feleségül is fogja kérni? – suttogta apa miközben néztük, ahogy Seb bácsi elrohan.

-Ahh... Megfogja venni a gyűrűt, de nem lesz rá képes!

-Szerintem is ez lesz!

-Túl jól ismerjük őt!

-De most más a helyzet! Shanna van vele és nem mi...

-Igazad van! Shanna nénit ismerve bármi lehet! – gondolkoztam majd visszafordultam és nekiálltam enni – Idd Seb bácsi kávéját!

-Kérsz? – emelte felém.

-Azért mondtam, hogy idd meg mivel nekem nem kell! – kuncogtam majd valaki hirtelen átkarolt hátulról és megpuszilta a nyakam – Szép jó reggelt! – hajoltam felé majd megcsókoltam – Jól aludtál?

-Hiányoztál...

-Te is nekem... – helyeseltem majd újra megcsókoltam mire egy erős krákogás hallatszott mellőlünk így Holland megtámasztotta a fejét az én fejemen.

-Ajánlom, hogy a reggelid ne a lányom legyen! – jegyezte meg apa mire kidülledt a szemem.

-Apa! – akadtam ki mire elnevette magát.

-Már megyek is kajáért! – emelte fel védekezően a kezét majd elment az kajás pult felé.

-Apa...

-Kedves voltam! – ellenkezett.

-Ajánlom, hogy ne a reggelid ne a lányom legyen! – mélyítettem be a hangom majd utánoztam mire felvonta a szemöldökét.

-Tisztázzunk valamit! Egyedül vagyok Valentin-napkor Spanyolország legromantikusabb városában és körülöttem mindenki egy boldog kapcsolatban van! Legalább a drága, édes leányom legyen rám annyi tekintettel, hogy nem az orom előtt falja fel a barátját! – magyarázta mivel szégyenkezve lehajtottam a fejem.

-Sajnálom apa! De Scarlett néni most éppen váló félben van... – hoztam fel mire hitetlenkedve hátradőlt, hogy megint felhoztam ezt az ügyet.

-Azt hittem, hogy ezt letudtuk!

-Hayley éni is ott van! – folytattam mire rám nézett – Pedig még meg se említettem Lizzie nénit! Bár neki van már barátja... – jutott eszembe majd megvakartam a tarkómat majd visszanéztem apára – Nem én tehetek arról, hogy randiztál Lizzie nénivel! Az meg még inkább nem az én hibám, hogy az Instagramon nagyon bevonz a sok rajongói oldal, ahol meg shippelnek a Scarlett nénivel és Hayley nénivel... Hatnak rám egy idő után!

-Mindjárt hatok én rád... – mormogta így elnevettük magunkat.

-Mikor kell menned a műsorba? – érdeklődött Tom mikor leült mellém.

-Ötkor kell indulnunk – válaszoltam – Miért kérdezed?

-Csak érdeklődtem!

-Te is jössz?

-Terveztem. Sebastian-nal jó helyeket találtunk az első sorba!

-Tényleg? – csillant fel a szemem majd tovább ettem a kajámat – Csak Zoe nénit és engem hívtak műsorba?

-Mivel ti beszéltek spanyolul! – tette hozzá apa mire felé fordultam – Azt nem kell tudniuk, hogy Shanna miatt én is beszélek! De Tom, te voltál már itt, nem?

-Jól ki is kapott Chris bácsitól a versenyben! -hoztam fel mire Tom megbökte az oldalamat.

-Hát együtt reggelizik a család! – szólalt meg mögülünk Shanna néni mire Diego megjelent mellettem.

-¿Tienes hambre sobrino? – kérdeztem a kisgyerektől mire helyeselt – ¡Ven! – vettem fel az ölembe majd jobban felszeltem villával a rántottát, hogy tudja enni egyedül is és ne legyen túl nagy darab. A kezébe adtam a villát majd nekiállt magától enni – ¡Aquí tienes zumo de naranja! – hoztam közelebb a poharat majd hagytam, hogy a gyerek egyen.

-Alig ettél valamit! – suttogta Tom.

-Majd hozzászoksz! – legyintett apa – Én már mindent megpróbáltam, de nem sikerült semmi se!

-Megvagyok! Ha éhes lennék akkor úgyis ennék! – álltam ki ellenük mire mind a ketten egyszerre rám néztek.

-Dehogy ennél! – jelentették ki egyszerre mire Diego felnevetett emiatt.

Kicsit lesokkolódtam ettől a hirtelen összefogástól ellenem, de igazából igazuk volt, így felesleges volt szembe szállnom velük. Segítettem Diegónak enni majd később az ölembe maradt miközben a többieket vártuk. Nagyon jól megült az ölembe, amiért örültem, mert karácsonykor konkrétan rám öntötte az egész italomat, mivel ficánkolt az ölembe. Ahhoz képest mintha egy angyal lenne most. Utána Shanna nénivel el is mentek fel így én is összepakoltam majd felmentem a szobámba. Gyorsan megmostam a hajam majd leültem az ágyba és bekapcsoltam a tévét és azt néztem. Éppen sportmeccseket ismételtek így elvoltam azzal egy darabig. Dél körül mama hívott, hogy érdeklődjön, hogy minden rendben van-e velünk. Én meséltem neki majd a végén leszúrtam, hogy miért nem szólt nekünk Shanna néni és Seb bácsi románcáról. Teljesen a lány és a veje pártját fogta mivel tudta, hogy mi ketten apával ki fogunk akadni és emiatt kellett nekünk megtudnunk a legvégén, hogy befolyásoljuk a többiek véleményét a kapcsolatukról. Kicsit meglepődtem, hogy milyen negatív embernek festett le minket, de igaza volt, hiszen apa teljesen kiakadt volna ha előbb tudja meg és mindannyian tudtuk, hogy miért. Én talán annyira nem lettem volna kiakadva ha az előtt tudom meg, mert akkor nem zavart volna annyira össze, hogy a testvérek keresztbe jöttek össze, de mindegy is... Engem logikus lépésként hagytak ki apa miatt. Most már beláttam. És persze, mint minden mama szinte kicsattant a bőréből, hogy az unokája a tévében fog szerepelni. Hozzátette, hogy a rádió miatt is felkelt hajnalok hajnalán, hogy élőben hallgassa és emiatt valahogy megoldja, hogy ezt a műsort is tudja nézni élő közvetítésként. Mondtam neki, hogy spanyolul fogok beszélni és semmit se fog érteni, de kijelentette, hogy elég szappanoperát nézett még előttem, hogy megértse, hogy nagyjából miről van szó. Én csak nevettem ezen, de ő tök komolyan gondolta. Élveztem most a nagyival beszélni, teljesen izgatott volt amiatt, mert végre körülöttem forog a család és nem apa körül. És elvileg ezt ő előre látta! Kopogtak az ajtón így letettem a telefont majd kinyitottam az ajtót.

-Kicsit eltűntél! – mosolyodott el a látványomtól Tom.

-Bocsi csak hajat mostam és aztán mama is keresett és be tök sokáig elbeszéltünk...

-Megoldható, hogy fél óra múlva eljössz velem valahova?

-Valahova? – vontam fel a szemöldököm – Tom jelenleg semmi ruha nincs rajtam és még a hajamt is meg kell szárítanom! Támpontok kellenek

-Onnan mennénk a műsorba...

-És csak fél órát adsz? Mondjuk nem gondoltad, hogy előbb kellett volna jönnöd, vagy írnod kellett volna egy üzit?

-Írtam! Sokat, de mivel nem láttad, ezért jöttem ide és szóltam! – emlékeztetett mire megnéztem az értesítéseket így rájöttem, hogy igaza van.

-Fél óra elég lesz! – gondolkoztam el mire elnevette magát.

-Persze! – puszilt meg majd elsietett.

Abban a pillanatban becsaptam az ajtót majd a ruháimhoz rohantam. Felhúztam a fehérneműim majd felvettem a nadrágkosztüm alsó részét. Nem tudtam dönteni, hogy melyik blúzomat húzzam fel így végül a fekete pántnélküli toppomat. Besiettem a fürdőbe majd elővettem a korrektoromat. A szemem alatt vékonyan elkentem egy réteget majd elővettem a szemhéjpúder palettámat. Az egészet bekentem szürkével majd a belső részét átkentem fehérrel míg a külső részét feketével. Tussal kihúztam a szemem majd végül kihúztam a szempilláim. Enyhén átmentem a szemöldököm, hogy erősebbnek tűnjön majd végül egy szájfényt kentem a számra. Elővettem a hotel hajszárítóját majd nekiálltam kifésülve megszárítani. Mivel már régebben mostam meg, hamarabb száradt meg, mint általában így mire kikapcsoltam a gépet pont akkor kopogtak megint.

-Szabad! – mondtam így Tom bejött.

-Kész vagy? – érdeklődött miközben felhúztam a zakómat és felé fordultam – Gyönyörű vagy! – jelentette ki így én is végig néztem rajta. Egy fekete nadrágot viselt, ami hasonlított az enyémhez és egy fehér póló volt a zakója alatt.

-Te is nagyon elegáns vagy! – dicsértem meg majd elraktam a telefonomat a zsebembe – Most már elmondod, hogy hova megyünk? – hoztam fel majd felhúztam a magassarkúm.

-Komoly Connie? Nem vagy alapból magasabb nálam? Még magasabb akarsz lenni? – pillantott le a cipőmre majd elnevettük magunkat.

-Vagy bakancsot húzok vagy magassarkút, más lehetőség nincs!

-Ez fáj az egómnak! – jelentette ki majd kitárta elvette a kabátomat és segített felhúzni a kabátomat – Menjünk akkor! – tárta ki az ajtót majd elé engedett. Megvártam amíg bezárja az ajtót majd kézen fogva elindultunk.

-Tényleg nem akarod elmondani, hogy hova megyünk? – folytattam mire kuncogott.

-Ha elmondom, akkor nem lenne meglepetés!

-Úgyis rá fogok jönni!

-Tudom!

-Akkor elkezdek tényeket levonni! – jelentettem ki mire megvonta a vállát – Eltart ez addig, hogy onnan megyünk a műsorba – kezdtem mire kiértünk a hotelből és elkezdtünk sétálni – Minimum két órás program lehet, ha nem tart tovább, hogy odaérjünk. Fél kettő múlt így... Ebédelni megyünk? – jöttem rá mire nem szólalt meg – Eltaláltam, mi?

-Eltaláltad! De legközelebb nem fogok neked semmilyen meglepetést szervezni, mert rájössz!

-Beszélj apával! Neki valahogy összejött úgy szervezkedni a szülinapomkor, hogy ne tudjam meg, hogy az étterembe lesz megtartva a szülinapom.

-Akkor a műsor alatt elbeszélek Chris-szel egy kicsit! – jegyezte meg így elmosolyodtam.

-Nagyon jó volt azt látni, hogy reggel mennyire össze voltatok hangolva, igaz, hogy ellenem, de az nem nagyon érdekelt...

-Igazából sokat segített, hogy alapból forgatáson megismertük egymást és nem csak úgy egy random emberként mutattál be neki.

-Ez igaz! Meg alapból az is segített, hogy amint Roby bácsi megtudta, hogy tetszesz nekem, leült apával és elbeszélgetett vele, hogy mennyire jó ember vagy...

-Ilyet tett Downey?

-Chris bácsit is kikérdezte apa... Kicsit aggódott!

-Kicsit?

-Szarkasztika... Szóval kicsit aggódott attól a helyzettől, hogy ugye a lánya első szerelme és nem tudja, hogy mit kell tennie... Szóval egyből összebeszélt Hayley nénivel és Scarlett nénivel, hogy segítsenek neki, mit kell neki tennie meg ilyesmi.

-Wow! Chris jobban megoldotta az egyedüllétet, mint gondoltam!

-Belegondolva soha se volt egyedül... – jöttem rá mire Tom megállt egy étterem előtt – Megjöttünk!

-Tisztázzuk, hogy apád segítségével foglaltam le az asztalt mivel kiderült, hogy a spanyolok nem nagyon akarnak angolul tanulni, amit egyébként meg is értek, mert világnyelv, de én ugye nem beszélem szóval a segítségedet kérem!

-Ugye tudod, hogy nem is kellett volna kérned? – kérdeztem mire kinyitotta nekem az ajtót – ¡Buenos días! Tenemos una mesa reservado... (Jó napot! Lenne egy foglalt asztalunk...)

-Buenos días! Hemos estado esperando a ustedes! Síganme, por favor! (Szép napot! Már vártunk magukra! Kövessenek engem, legyenek szívesek!) – mutatott az asztalok felé majd elindult.

-Látod? – fordultam Tom felé – Csak az arcod kellett és meg se kell szólalnom! – nevettem el magam majd követtem az éttermi dolgozót és, aki megállt egy ablak melletti asztalnál – Muchas gracias! (Köszönöm szépen!)

-Un momento y les traigo el menú! (Egy pillanat és hozom maguknak a menüt!)

-Vale, muchas gracias, señor! (Köszönjük szépen, uram!) – biccentettem majd Tom is eltátogott egy köszönömöt. – Tengerparti étterem, aminek a kilátása a partra nyílik... Meddig kerested ezt a helyet? – hoztam fel mire megvakarta a tarkóját.

-Utálni fogsz, ha elmondom – nevette el magát.

-Sokszor próbáltalak utálni! Hidd el, ettől nem foglak! – ellenkeztem mire meglepődött – Csak én emlékszem máshogy az összejövetelünk előtti napokra? – vontam fel a szemöldököm mire elismerően bólintott – Hallgatlak!

-Ma reggel, amíg te reggeli után felmentél a szobába és beszéltem egy kicsit apukáddal. És ő mondta, hogy nagyon szereted a tengerpartot így kerestünk egy olyan éttermet, ami a közelben van.

-Azért van különleges kapcsolatom a tengerpart és köztem, mert minden egyes dili doki után elvitt engem apa oda, hogy felejtsem el minden egyes bajomat és érezzem jól magamat. Tudta, hogy utáltam szakemberekhez járni, de megértette velem, hogy szükségem volt rá. Ezért mindig mentünk a partra és ettünk fagyit.

-Ez nagyon szép! – jelentette ki majd megfogta a kezem. A következő pillanatban megjött a pincér és hozta nekünk az étlapot.

-¿Qué puedo traerles para beber? (Mit hozhatok maguknak inni?) – érdeklődött majd felváltva nézett ránk.

-Megkóstolod a vörösbort? – fordultam Tom felé – Shanna néni azt mondta, hogy nagyon finom – emlékeztem mire helyeselt – Pues un vino tinto y un zumo de naranja, por favor. (Akkor egy vörösbort és egy narancslevet, kérem!) – válaszoltam a pincérnek így el is ment.

-Mi ez az ügy közted és a narancslé között? – szólalt meg Tom – Szinte mindig azt iszol...

-Túl egészséges! – fintorogtam – Meg alapból én még nem múltam el huszonegy, hogy kiadhassanak nekem alkoholt!

-Rossz érzés mi? Kivárni, hogy végre ihass...

-Annyira nem vonzz az alkohol! – ráztam meg a fejem – Nem vagyok brit, hogy vedeljem a söröket!

-Én nem is vedelek sört! – akadt ki mosolyogva.

-Végülis csak úgy tíz darab volt a hűtődbe! – emlékeztem vissza mire megadva hátradől és akkor tették le az italainkat – Muchas gracias! (Köszönjük szépen!)

-¿Ya saben qué quieren comer? (Már tudják, hogy mit szeretnének enni?)

-Necesitamos dos minutos más... (Még szükségünk lenne két percre...) – néztem rá mire elnézően visszament – Inkább mondd, hogy mit fordítsak neked az étlapon! – váltottam témát kuncogva így mind a ketten elkezdtük nézni a kaják bőségét.

-Ha salátát mersz enni én megverlek! – jelentette ki.

-Gazpacho-ra gondoltam, de köszönöm a fenyegetést! – biccentettem.

-Apa mi is van?

-Paradicsom, uborka, paprika, olaj, hagyma... Biztos hallottál róla, egy hideg leves!

-Akkor maradok én a salátánál! – mondta mire hitetlenkedve elnevettem magam.

-Szóval én nem ehetek salátát, de te igen?

-Kettőnk közül te nem eszel rendesen szóval én ehetek salátát!

-Mintha apámmal randiznék, most komolyan! – mormogtam majd áttértem a második fogásra – Másodiknak mit kérsz?

-A pollo az a csirke? – kérdezte mire bólintottam.

-Csak nem l-nek ejtik, hanem j-nek vagy zs-nek, terület válogatja.

-Ez csak az olasz...

-Igen, tudom – helyeseltem – Akkor sültcsirkét eszel krokettal? – értelmeztem.

-Jól hangzik! Te?

-Paella! Shanna néni ódákat zenget róla csak mivel nem szeretem a tenger gyümölcseit, így csirkével vagy disznóval fogom enni!

-Nem szereted? – lepődött meg.

-Nem nagyon vagyok oda értük, de megeszem ha kell. De jelenleg nem kell... Miért?

-Olyannak nézel ki, aki szereti az ilyeneket.

-Rám nézel is az olvasható le rólam, hogy szeretem a garnélát, meg a rákot meg az ilyesmit?

-Most már rosszul hangzik, hogy kifejtetted! Desszertnek mit gondoltál?

-Mivel eddig tipikus spanyol ételeket választottam így a natillas lesz a választásom, neked?

-Jól hangzik a flan con nata...

-Az is finom!

-¿Ya están? (Megvannak?) – tért vissza a pincér.

-Ya sí... (Már igen...) – kuncogtam – El señor quiere de primero una ensalada, de segundo pollo al horno con croquetas, y por fin de postre flan con nata. (Az úr szeretne első fogásnak egy salátát, másodiknak sültcsirkét krokettal, és desszertre flan lenne tejszínhabbal.)

-¿Y usted, señorita? (És magának, kisasszony?)

-Yo quiero de primero un gazpacho, de segundo una paella... (Én szeretnék elsőre egy gazpacho-t, másodjára paella-t...)

-¿Con mariscos o prefiere paella valenciana? (Tenger gyümölcseivel vagy valenciai módra?)

-La paella que contiene pollo y cerdo. (Azt, ami tartalmaz csirkét és sertést.)

-¿Y de postre? (És desszertre?)

-Pues de postre unas natillas. (Desszertre meg kérnék natillas-t.)

-Es una elección tan española... (Ez nagyon spanyolos választás...)

-¡Lo intenté! (Próbálkoztam!) – nevettem el magam majd elvette tőlünk az étlapot.

-¡Unos minutos y los traigo! (Pár perc és hozom!)

-¡Muchas gracias! (Köszönjük szépen!) – köszöntük meg majd el is ment a pincérünk.

-Miért van az, hogy minden egyes itt ebédelő párnak érzem a pillantását a hátamon? – suttogta Tom mire elmosolyodtam.

-Talán azért drágám, mert te vagy Pókember! És te is látta, hogy mennyi tinilány várt ott téged a reptéren! Én nem lepődök meg, hogy éppen már tele van az Insta meg Twitter, hogy együtt ebédelünk! Látod, azt a lányt neked négy órára? – kérdeztem mire enyhén arra pillantott majd biccentett – Amióta beléptünk a telefonját nyomkodja. Konkrétan a kommenteket és kedveléseket számolja a bejegyzésén, amin minket fényképezett le.

-Ezt honnan tudod?

-Megjelölt! – emeltem fel a telefonom így elolvashatta az értesítést.

-Írj valamit a kép alá! – jutott az eszébe mire megnyitottam az alkalmazást – Mit írt a bejegyzéshez?

- „És én még azt hittem, hogy unalmas lesz a szüleimmel Valentin nap az ebéd..." – olvastam fel majd elkezdtem gépelni.

-Mit írsz?

-Azt, hogy a kép teljesen megmutatja azt, hogy én éppen a spanyolul dumálok és te meg azt se tudod, hogy miért jöttél el! – kuncogtam majd leírtam spanyolul a szöveget és megjelöltem Tom-ot majd kiraktam a kommentet. Abban a pillanatban a lány felé fordultam és megláttam, hogy elkezd toporzékolni az asztal alatt majd félénken felénk fordul így intettem neki és ő meg viszonozta a gesztust – Te mit írsz? – fordultam vissza így megláttam, hogy Tom is ír valamit.

-Én csak válaszolok a bejegyzésedre, hogy a pillanat, amikor a barátnőd simán leéget a rajongók előtt... Tök sokan kedvelték már!

-Csodálkozol? Hiszen rajta vagy!

-A kommentedet kedvelték sokan! – javított ki majd eltette a mobilját.

-Mert megjelöltelek!

-Önbizalom! – szidott le mire letették elénk az első fogást így bólintva megköszöntük – Jó étvágyat! – nézett rám.

-Neked is! – mosolyodtam el majd nekiálltunk enni – És mond csak! Annyi turné után se marad meg benned semmilyen spanyol szó?

-Megmaradtak, de annyira nem. Meg ugye felvettük a Pókembert és ott ugye Peter tanul spanyolul és beszélnem is kellett keményen egy mondatot, de megértem ugye.

-És mikor kezdődik a Z – Az elveszett város premier turnéja?

-Márciusban kezdődik...

-Aztán nemsokkal azután Pókember turné! Tudsz élni!

-Eljönnél velem a turnéra? – tette fel a kérdést mire a torkomon akadta a leves – Úgy tűnik kicsit elsiettem ezt a kérdést!

-Kicsit? – emeltem ki azt a szót mire elnevette magát – Elmennék én szívesen, de te is tudod, hogy apán múlik az egész! Meg itt van ez a világbajnokság is, amit úgy jelentettem ki, hogy eltereljem rólad a szót a rádióban... Sajnos nem fog ez menni! Készülnöm kell és edzeni!

-Semmi baj! Majd szokj hozzá, hogy sokszor foglak hívni! – vont vállat – El is várom!

-Gondolkoztál már azon, hogy folytatod a színészkedést?

-Őszintén, még nem... De a szerződésem, amit a Marvel ajánlott, az két filmre van szóval még egy filmem biztos lesz!

-Ezt még meg is hosszabbíthatják!

-De persze vannak sorozatok amiben szívesen benne lennék!

-Például?

-Trónok harca! – válaszoltam mire kidülledt a szeme – Most mi van? Minden egyes rajongó benne akarna lenni!

-És lenne is szerep, amire jelentkeznél?

-Nem! – nevettem el magam – Mondjuk még van az NCIS: Los Angeles! – folytattam – Lehetnék egy áldozat vagy egy tettes vagy hozzátartozó vagy tanonc, bármi igazából! Stranger Things... S.H.I.E.L.D. ügynökei is nagyon lenne! Mondjuk mennék a Grace klinikába, mert akkor halálomig biztos, hogy lenne munkám! – hoztam fel mire elröhögtem magam megint.

-Hány éve megy az a sorozat?

-Tizenkettő éve és nem nagyon látszik a vége! Vagyis elvileg most újabb három évadra írtak alá egy szerződést.

-Akkor menjél abba a sorozatba! Akkor nem lesz baj az állásoddal! – adott igazat majd befejezte a salátáját.

-Finom volt a saláta amiből nem engedtél enni? – érdeklődtem mire bólintott.

-Képzeld nagyon finom! És még meddig gyűröd le azt a levest? – szólt be mire az utolsó kanállal befejeztem.

-Nyugi, eszek! Meg fogom enni mind a három fogást! – vágtam vissza majd letöröltem az arcomat és ittam egy kortyot.

-Tényleg?

-Igen, mert éhes vagyok!

-És miért vagy éhes?

-Mert jól működik az emésztésem! – jelentettem ki mire összehúzta dühösen a szemeit mivel nem vallom be, hogy amiatt, mert nem ettem reggelit. A pincérünk egyből el is vette az üres tányérokat majd visszatért a következő fogással. Halkan megköszöntem majd Tom felé fordultam, aki még mindig engem nézett – Nem fogok neked igazat adni, nehogy azt hidd! – ellenkeztem mire védekezően felemelte a kezét majd nekiállt enni.

-Ezzel adtál most! – tudta le ennyivel így kuncogva én is felemeltem a villámat majd megkóstoltam a kajámat – Finom?

-És ezt rontják el tengeri gyümölccsel! – hitetlenkedtem – És te? Jelenleg kaptál valamilyen munkát?

-Igen... Kettő rajzfilmet. Érdekesek!

-Munkatársak?

-Az egyikben Will Smith a másikban Pratt...

-Az jó! Pókemberként hat filmre van szerződésed, nem?

-Ami taglalja a saját trilógiámat és további filmet, ami ki fog merülni a két Bosszúálló filmmel és a harmadik Kapitány filmmel.

-Szerintem ezt meg fogják hosszabbítani!

-Egyelőre több Bosszúálló filmet fogok leforgatni, mint Pókembert, szóval...

-Mikor forgatjátok a következő filmet?

-Másfél év körülbelül... Még nem tudjuk pontosan...

-Akkor húzós időszakod lesz most! Két animált film, a Bosszúállók, premierek...

-Gondoltam, hogy veszek egy házat Los Angelesbe...

-Ja ezt csak úgy... – legyintettem – Veszek egy házat Los Angelesbe! – csettintettem a végére, hogy még inkább dívának tűnjek.

-De most gondolj bele... Szeretem Londont meg minden, de a következő öt filmemet mindenképpen ott fogják készíteni, így legalább nem kéne hotelekbe élnem. Ünnepekkor meg hazamegyek. Többet lehetek veled...

-Oh... Ez cuki! – fogtam meg a bal kezét majd folytattam az evést bal kézzel – Megkóstolod? – érdeklődtem mire előrébb hajolt így és adtam neki egy falatot.

-Várj! – kuncogott majd ő is szedett egy falatot nekem és felém emelte, hogy megkóstoljam – Ízlik?

-Rendkívül jó! – helyeseltem majd tovább ettem a sajátomat – És alapból milyen házat tervezel venni Los Angelesben?

-Egyszerűt... Semmi különlegest nem szeretnék!

-Abban a városban az egyszerű ház vagy egy hatalmas területen elfekvő egyszintes épület vagy egy két emeletes ház hatalmas udvarral és egy gigantikus medencével. A medence az alap...

-Nektek van medencétek? Erre nem emlékeztem!

-Nekünk mi nincs? – nevettem el magam – Apa első komoly filmszerepe után vette és azt akarta, hogy minden legyen benne.

-Ezt egyszer látnom kell!

-Lesz rá alkalmad, ha veszel egy házat abban a városban!

-De kétemeletes a házatok, nem?

-Plusz padlás és pince.

-Egy hatalmas terasz...

-Pontosan!

-Medence is...

-Mondom, hogy minden van!

-Még mindig zongorázol, nem?

-Kell az iskolához, miért?

-Harry nagyon szeret játszani rajta és néha kellenek jó ötletek szülinapjukra, de te segíthetsz így akkor!

-Kottákat vegyél neki! Minden egyes zenésztől! Az nagyon érdekes! Nekem minden egyes zenekorszakból van mivel Hayley azt vett nekem egyes ünnepekre.

-És azután?

-Üres kottát!

-Minek?

-Én azt kaptam! Fele már tele is van!

-Te írtál? – lepődött meg.

-Csak hülyeségek! Néha eszembe jutott amikor túl sok Mozart-ot hallgattam.

-Nem hallatszanak hülyeségnek!

-Hidd el azok! Némelyik hasonlít a Boci, boci tarkához! – hoztam fel mire elmosolyodott – És ezt még apa is megmondta!

-Anyuéknál van egy zongora... Amikor visszamegyünk Londonba, akkor mutasd meg!

-Megbeszéltük! – egyeztem bele majd letettem a villám mivel befejeztem – Arsenal vagy Manchester United? – jutott eszembe mire kidülledt a szeme – Most mi van? Kíváncsi vagyok!

-Arsenal, természetesen! Vasember vagy Amerika Kapitány?

-Te most visszahozod az egy évvel ezelőtti állapotot? – akadtam ki – Te is tudod, hogy mennyire ki voltam, mert mindenki befolyásolt, hogy kit válasszak!

-Akkor volt az, hogy minden egyes forgatási napon Downey-val ebédeltél, nem?

-Akkor hát! Végül azt mondtam mind a két oldalnak, hogy az adott csapatot választom! Én nem tudtam dönteni!

-Így mind a ketten azt hitték, hogy mellé álltál...

-Volt egy kis balhé utána, mert elkezdtek menőzni, hogy Connie melyiket választotta és akkor végül kijelentettem, hogy Natasha mellett állok, mert ő egyiken sincs igazából.

-Logikus lépés! Natasha is ezt csinálta!

-Lehet, hogy jobb kettős ügynök lennék, mint gondoltam! Ha a Hidegháborúban élnék akkor lenen egy jó kis munkám!

-Azért attól még ne akarj ott élni!

-Csak vicceltem! – vontam vállat majd megsimogattam a hüvelykujjammal a kezét – Száraz a kezed! – jegyeztem meg így lehajtotta a fejét – Nem baj! Van nálam kézkrém és azt majd odaadom! – jelentettem ki mire a szemembe nézett – Valami van a szemeddel! – jöttem rá miközben elvették a tányérainkat.

-És mi?

-Az egyszerűség... Az az egyszerű barna szín és mégis képes annyira gyönyörű lenni egyes pillanatokban. És néha pont ez a jó! Mert mi emberek mindig keressük a különlegest, de nem látjuk be, hogy az egyszerű is lehet fantasztikus!

-Ilyet még soha se mondtak a szememre! – gondolkozott el majd meghozták a desszerteket – ¡Gracias! (Köszönöm!)

-Hát, tartogatok egy-két meglepetést... – húztam ki magam majd megfogtam a kisvillát és vettem egy szeletet – Csere? – kérdeztem majd ő is megtette amit én így megettük a másik falatját.

-Tök jó csakis így kettesbe lenni, nem?

-Ha ez a reggeli szituációra utal amikor apa...

-Ugyan, dehogy! Csak most is teljesen elvagyunk, nálam is elvoltunk... Nyugodt!

-Nyugodt? Minden egyes pillanatban készülnek rólunk fotók, hogy itt fogjuk egymás kezét és adunk egymásnak falatokat a saját kajánkból. Ez neked nyugodt?

-Legalább nem jönnek hozzánk, hogy elkérjenek fotót!

-Ki az a bunkó, aki megzavar egy ebédet? Vagy vacsorát...

-Nem ismered eléggé az angolokat!

-Amerikába soha se kellett egy vacsorát félbe szakítanunk apával mivel éppen odajött egy rajongó! Megvárták, amíg kimentünk az étteremből... – tettem hozzá mire kuncogott.

-Akkor legalább nyugodtan meg tudok majd kajálni! – nyugodott meg.

-Tényleg! Mindig is meg akartam kérdezni, hogy mi a véleménye Angliának Meghan Markle-ről!

-Eléggé vegyes érzelmek vannak! – húzta el a száját – Szerinted?

-Amerikai vagyok, alapból támogatom a kapcsolatot, de nem is tudom... Kicsit nagy fába vágta a fejszéjét amikor úgy gondolta, hogy az angol királyi családból választ szerelmet.

-Kicsit sok dolgot kellett változtatnia az életmódján...

-Kicsit? Miért használjuk mind a ketten ezt a szót mikor tudjuk, hogy nem is igaz erre a helyzetre? – jutott eszembe mire ő is rájött a helyzetre.

-Eddig kerültük az ajándék témát... – kezdte mire felnéztem rá – Én...

-Ha nem jövök rá a nyakláncra, akkor az teljesen megfelelő ajándék lett volna a mai napra!

-Igen, Tessa egy kicsit elszúrta a helyzetemet!

-Nem kell semmit se adnod! A nyaklánc az előajándék volt! És ez az ebéd... Már most többet adtál, mint én terveztem!

-Mit terveztél? – csillant fel a szeme mire a homlokomra csaptam.

-Hogy lehet, hogy ilyeneket mindig elmondok, de a filmeket képes vagyok titokba tartani? – mormogtam majd benyúltam a kabát zsebembe és elővettem a kis dobozkát így egy kicsit meglepődött – Ez nem az amira gondolsz! – védekeztem majd elengedtem a kezét – Vagyis az, de... Na jó! Nem tudok ajándékot átadni! – jöttem rá majd kinyitottam a dobozt és Tom elé raktam – Emlékeztem, hogy az egyik fotózás után mondtad, hogy megtetszett az ilyen stílusú gyűrű.

-Te ezt megjegyezted? Én el is felejtettem... – vallotta be.

-Tetszik? – kérdeztem aggódva a választól.

-Persze, hogy tetszik! Csak eléggé vicces a dolog, mert most jöttem rá, hogy az eladó nő miért ajánlotta nekem ezt a gyűrűt! – vette ő is elő az ajándékot így nevetve hátra dőltem – Ma reggel mentél el?

-A nyitáskor találtam oda! – helyeseltem – Nem vettem meg az ugyanolyan lányos gyűrűt, mert gondoltam fölösleges lenne, mert neked veszek ajándékot és nem magamnak...

-Az eladó nagyon rám erőltette ezt a darabot és nem értettem miért! Azt mondta, hogy ez vagy te, az egyéniséged benne van... Én persze meg próbáltam ellenkezni, hogy én nem így ismerlek, de maga a nő és ön tudja jól, hogy egy lánynak mi illik!

-Megtervezte, hogy egyen gyűrűnk legyen! A kis ravasz! – mormogtam majd kivettem a kis dobozból az ékszert és az ujjamra húztam – Nem is olyan rossz! – elemeztem majd Tom is felhúzta – Rajtad jobban áll!

-Ez a fajta gyűrű az én stílusom! – helyeselt fintorogva.

-Nem baj, nekem tetszik! Ez olyan páros dolog! – mondtam majd becsuktam a dobozkákat és eltettem őket – Idd meg a bort és menjünk! Van egy ötletem! – mosolyodtam el.

-Akkor megyek is fizetni! – állt fel mire én is készültem felállni – Te maradj nyugodtan! – nyomott vissza.

-De nem kell az élő fordító? Könnyebb lenne és én meg tudok legalább spanyolul!

-Amint rájössz, hogy mennyibe került az ebéd, a végén a saját kártyádat adnád oda az enyém helyett! – tudta le majd elment engem otthagyva. Gyorsan addig megittam a maradék italomat majd két perccel később Tom vissza is tért – Mehetünk! – mondta majd lehúzta a két korty borát. Egyből fel is álltam majd segített nekem felvenni a kabátom, igaz annak ellenére, hogy nem volt szükségem rá, de mivel ő így tanulta meg nem szóltam be.

-Köszönöm! – fordultam felé majd elraktam a mobilom is.

-Gyere! – emelte fel a karját így átkaroltam és elindultunk kifelé.

-¡Adiós! ¡Que tengan un buen día! (Viszlát! Legyen szép napjuk!) – köszöntem el majd kiléptünk a helységből.

-Akkor mi a terved? – hozta fel Tom mire felé fordultam.

-Menj a korláthoz! Nézd addig a tengert vagy telefonozzál, amit akarsz! Én pár perc múlva jövök! – jelentettem ki majd elengedtem majd elkezdtem sétálni egy másik irányba.

-De...

-Észre se veszed, hogy elmentem! Addig nézd meg, hogy miken jelöltek meg téged Instagramon! – ajánlottam fel mire furcsállva ugyan, de bólintott és elindult a korlát felé.

Én gyorsabb léptekkel elindultam a Burger King felé. Két utcával arrébb volt egy lakóépület alján, így sietve léptem be. Nem tűntem fel, mert ez Barcelona és spanyolok lakják, akik mindig mindent a végére hagynak és mindig sietnek. Szerencsémre nem volt olyan hosszú egyik sor sem. Beálltam a rövidebbnek tűnőbe majd vártam. Amint a pulthoz értem kértem kettő oreo shake-et. Szimpatikus volt a segítő csajszi, egyből levágta, hogy sietek és emiatt elvárom, hogy ő is gyorsabb legyen. Sok társát félre is lökte emiatt és amikor éppen belé akartak kötni, akkor észrevették, hogy én várok a rendelésre így mindannyian megértették és mentek tovább. Végül megkaptam a kívánt dolgokat majd kifizettem kártyával őket. A tanuló megkerülte a felettesét, akinél fizettem így megnyomta a nyomtatót és kivett belőle egy lapot és elém rakta. Gyorsan aláírtam majd megköszönve kimentem. Út közben eldobtam a poharakban levő kanalat majd siettem vissza Tom-hoz. Nem mozdult egy métert sem, ott volt, ahol hagytam. Csak nézte a posztokat, mert igenis nagyon sok képen jelölték meg. Halkan mögé léptem majd átkaroltam és elé tartottam az ő adagját.

-Oreo shake? – lepődött meg.

-Említettem, hogy azért van egy szoros dolog fűz a tengerparthoz... Ha már itt vagyunk, akkor kell fagyi is!

-Ez shake...

-Amit fagyiból készítenek! – erősködöttem így elnevette magát. Én is nekidőltem mellé a korlátnak majd együtt elkezdtük inni a shake-et – Nagyon sajnálom, hogy tegnap szemtanúja voltál annak, aminek nem kellett! Nem emlékszem, hogy mondtam-e ezt már, de ezt nem lehet elégszer mondani...

-Nem te tehettél róla... Még most se akarsz róla beszélni?

-Nem szeretném elrontani ezt a csodás napot azzal, hogy az anyámról beszélek! – vontam vállat – Szeretlek, ugye tudod?

-Én is téged!

-És köszönöm ezt a szuper ebédet! Nagyon jól éreztem magam!

-Köszönöm az ajándékot!

-Én köszönöm az ajándékot! – löktem meg vállból így kitört belőlünk a röhögés. Felé hajoltam majd megcsókoltam. Utána megpihentettem a fejem a vállán majd elővettem a mobilom. Gyorsan bekapcsoltam a kamerát majd mosolyogtam a kép kedvéért. Tom felemelte a poharát így én is mellé helyeztem az enyémet így látszott, hogy mind a kettőnknek ugyanolyan gyűrűnk van. Igaz, nem olyan feltűnő, én azért vettem észre, mert én kaptam az ajándékot és nem a rajongók. Akkor láttam, hogy mennyi volt az idő így kiegyenesedtem – Mennünk kell! Zoe néni és én előbb indulunk...

-Akkor menjünk! – helyeselt majd megindultunk a hotel felé.

-És tetszett a spanyol konyha? – érdeklődtem.

-Meglepően finom volt! És neked? Te már kóstoltad Shanna által, nem?

-Volt rá alkalom, igen. Mondjuk csak ünnepekkor találkozunk így nem volt eddig sok lehetőségem. De néha én is megpróbáltam csinálni ételeket.

-És milyen lett?

-A tortilla, amit megpróbáltam serpenyőbe csinálni félig megégett. De miután eltávolítottam azt a részét, alapból finom volt!

-Hogy égetted el csak a felét?

-Tisztázzuk, hogy ez nem a chips vagy a nagy lap, amit burrito-hoz használnak. Ez alapból krumpli és tojás együttese kolbásszal.

-Szóval rántotta csak krumplival...

-Mondhatni! – gondolkoztam – Van hozzá egy különleges serpenyő, ami kifejezetten csak tortilla készítésére jó és csak a mamánál van Bostonban vagy itt Shanna néninél. És én meg improvizáltam egyet, hogy hogyan süssem meg, de nem nagyon sikerült, mivel a fele odaégett.

-Szóval nem volt az jó ötlet, amit csináltál...

-Nem... Ki fogod bírni a családommal? Nem lesz egy kicsit kínos?

-Majd beszélek Chris-szel mivel Sebastian úgyis a nénikéddel és a fiával lesz elfoglalva.

-Hát, előre is sajnálom ha apa olyat mond!

-Hagyjad! Ő alapból nagyon kedves velem!

-Biztos? Az én apámról beszélünk egyáltalán? Aki nem akarta, hogy a lánya elkezdjen pasizni?

-Mondom, hogy a közös munka sokat segít a kapcsolaton köztem és apukád között!

-Ennek nagyon örülök! – bólintottam majd bekanyarodtunk a hotel utcájába. Akkor láttuk meg, hogy Zoe néni az épület előtt állt és telefonozott.

-Késtünk?

-Nem csak ő nagyon időérzékeny és ezért mindenhol előbb ott van! – vontam vállat majd megálltam a munkatársunk mellett – Szia Zoe néni!

-Sziasztok! Hogy vagytok? – kérdezte mire Tom elengedte a kezem.

-Nagyon jól, és te?

-Kicsit izgulok! – vont vállat.

-Én most megyek, de akkor majd ott találkozunk! – szólalt meg Tom majd megpuszilt – Ügyes légy, mint mindig! – mondta majd belépett az épületbe.

-Milyen volt a randi? – tért a lényegre Zoe néni – Romantikus ebéd? Ajándék? Mit kaptál? Várjunk, ti Burger Kingben voltatok? – látta meg a poharat – Ugye nem?

-Nem! Egy tengerparti étteremben voltunk. A shake-et utána vettük, mert nekem van egy heppem a tengerpart és a fagyi közt...

-De ez shake!

-Ami fagyiból készül! – tettem hozzá mire elmosolyodott.

-És mit kaptál? – érdeklődött mire felemeltem a kezem – Hirtelen azt hittem, hogy eljegyzett! – kapott a szívéhez – Istenem! – nyugodott meg majd megnézte a gyűrűmet – Ez cuki! És te mit adtál?

-Ugyanilyet csak férfi változatban... Igazából a boltos hozta össze, hogy ugyanazt a stílust válasszuk. Én vettem előbb gyűrűt így Tom-ot győzködte, hogy igenis ezt a gyűrűt kell megvennie, mert ez én vagyok.

-Cuki az eladótól! – vallotta be majd megjelent egy taxi mellettünk – Ez a miénk! – engedte el a kezem majd beszállt először és én meg követtem.

Zoe megmondta a címet majd el is indultunk. Eléggé nagy volt a forgalom, de igazából nem nagyon érdekelt minket, mivel volt időnk és egész végig beszéltünk mi hátul. Először csak arról, hogy mik várhatók a műsorba majd arról is elkezdtünk beszélni, hogy mennyire szép a város és a sofőrrel kommunikáltunk, aki olyanokat mondott, amit még egyik oldalon se hallottam, mert a spanyol királyi családról volt egy-két szaftos titka. Mi izgatottan hallgattuk, ő meg élvezettel mesélt végre és nem csak hallgatnia kellett az utasokat. Néhány élménybeszámoló után nekiálltunk veszekedni, hogy ki fizesse a taxit, így végül én voltam az erőszakosabb és én győztem. Adtunk aláírást a kedves férfinak majd kiszálltunk az épület előtt. A rajongók egyből elkezdtek ujjongani. Megbeszéltük Zoe nénivel, hogy két oldalról támadunk és melyik oldal melyikünké. Én mentem a bal oldalra majd aláírtam amit kellett és csináltam fotókat is. Küldtem puszit videóba vagy válaszoltam egy rajongó kérdésére és végül beértem az épületbe. Megvártam Zoe nénit majd együtt mentünk. Egyből megtaláltak minket a rendezők. Ők elmondták nekünk út közben, hogy miről lesz szó és mire számíthatunk. Utána bevezettek minket a színfalak mögé. Elmentünk a pihenőbe mivel volt még időnk. Én ettem egy kocka tortilla-t és egy tapas-t. Sokkal jobban tetszenek ezek a dolgok. Kicsi szeletek és nem hatalmas sütik, mint például Jimmy Fallon-nál. Nagyon szeretem Jimmy-t, de a süti tényleg túlzás! Ilyen kis falatok teljesen megállná a helyüket ott is. Bejöttek értünk a sminkesek így kimentünk és helyet foglaltunk a tükör előtt. Megigazították az eddigi sminkemet majd raktak rá egy hasonló szájfényt, mint ami nekem van. Azután odamentem a hangosítókhoz majd felszereltek engem és végül a mikroportot a zakóra helyezték el. Megálltam az ajtó előtt majd vártam Zoe nénire. Ő is megállt mellettem majd együtt álltunk egy helyben és hallgattuk a műsort. Beszéltek aktuális helyzetekről majd időjárásról és azután felkonferáltak kettőnket is. Kinyílt az ajtó így együtt kiléptünk és intettünk a nézőknek.

-¡Buenas tardes! (Szép délutánt!) – állt fel a műsorvezető majd megpuszilt mind a kettőnket.

-¡Buenas tardes! (Szép délutánt!) – köszöntem majd leültem Zoe mellé.

-¿Cómo están? (Hogy vannak?) – érdeklődött.

-Tuteemos, por favor (Tegeződjünk, légy szíves) – legyintett Zoe néni mire helyeseltem – ¡No somos tan mayores! ¡Vale, Connie es más mayor que yo! (Nem vagyunk idősek! Oké, Connie idősebb, mint én!) – vallotta be mire elnevettük magunkat.

-Pues voy a tutear, gracias. ¿Cómo estáis? ¿Zoe? (Akkor tegeződök, köszönöm. Hogy vagytok? Zoe?) – fordult először az említett felé.

-Estoy muy bien, gracias. Me da tanta energía que puedo usar mi lengua materna con vosotros. (Nagyon jól vagyok, köszönöm. Nagyon sok energiát ad, hogy az anyanyelvemet használhatom veletek.)

-¿Connie?

-Estoy muy curiosa porque Barcelona siempre ha sido mi ciudad favorita. Y por supuesto, ahora puedo ver el estadio famosísimo. (Nagyon izgatott vagyok, mivel Barcelona mindig is a kedvenc városom volt. És végre láthatom a híres stadiont.)

-¿Eres un gran fan del fútbol? (Nagy rajongója vagy a focinak?)

-Podemos decir que sí. Pero el fútbol para mí es diferente... Sabes que en los Estado Unidos el fútbol es más agresivo, competitivo o no sé... Es simplemente diferente. Pero gracias a mi tía Shanna y a mi novio conocí el fútbol europeo. Y empecé a ver los partidos de los campeonatos y me enamoré con Barcelona. ¡Lo siento Tom, Manchester United y Arsenal son equipos muy malos para mí pero te quiero muchísimo! (Mondhatjuk, hogy igen. De a foci nekem más... Tudod, hogy az Egyesült államokban a foci sokkal agresszívabb, versenyképesebb vagy nem tudom... Egyszerűen más. De hála Shanna néninek és a barátomnak megismertem az európai focit. És elkezdtem nézni a bajnokságok meccseit és beleszerettem Barcelona csapatába. Bocsánat Tom, Manchester United és Arsenal nekem rosszak, de nagyon szeretlek attól még!) – fordultam a nézők között ülő barátom felé mire mindenki elnevette magát.

-¿Cómo has aprendido la lengua? (Hogyan tanultad meg a nyelvet?)

-Mi tía Shanna vive en Madrid y me mostré la lengua. Primeramente a mí me gustaba mucho por eso empecé usar Duolingo para que pudiese hablar con ella. Después solo me hablaba en español y por eso puedo entender muy bien la lengua. (Shanna néni Madridban él és ő megmutatta nekem a nyelvet. Elsőre nagyon tetszett, ezért elkezdtem használni a Duolingo-t, hogy beszélhessek vele. Később csak spanyolul beszélt velem, ezért tudtam megtanulni jól a nyelvet.)

-¿Para ti qué fue más difícil de aprender el idioma? (Mi volt számodra a legnehezebb a nyelv megtanulásában?)

-¡La conjugación! (A ragozás!) – jelentettem ki egyből mivel épphogy csak befejezte a mondatát így a terem elröhögte magát – Para mí era una lógica muy loca que había que conjugar. En inglés no conjugamos y recuerdo que estaba todo el día leyendo las conjugaciones de los diferentes tiempos. (Számomra hülyeségnek tűnt, hogy ragozni kell. Angolul nem ragozunk és emlékszem, hogy egész nap a különböző idők ragozásait olvastam emiatt.)

-Pero ya lo sabes... (De most már tudod...)

-Pero ahora hablo en italiano y en portugués también que es similar al español y también hay que conjugar. (De most beszélek olaszul és portugálul is, amik hasonlítanak a spanyolhoz és szintén kell ragozni.)

-¿Y qué pasa con el rumano? (És mi van a románnal?) – akadt ki Seb bácsi mire felé fordultam. Mindenki felé nézett abban a pillanatban és nevetéssel díjazták a beszólását.

-¡Pasa el mismo con el rumano! (Románnal ugyanez a helyzet!) – tettem hozzá.

-¿Cómo puedes hablar en tantas lenguas? (Hogyan tudsz ennyi nyelven beszélni?) – fordult felém Zoe néni – Para mí a veces es difícil cambiar la lengua de inglés a español o al revés. (Számomra néha az is nehéz, hogy angolról spanyolra váltok vagy fordítva.)

-Inglés y rumano son mis lenguas maternas. Tengo una tía que es tan estricta que tengo que saber el español si vivo en una ciudad casi española. Venga el italiano y el portugués son muy similares al español. Os digo una frase y la entendéis. (Az angol és a román az anyanyelveim. Van egy nagynéném, aki nagyon eltökélt abban, hogy nekem tudnom kell spanyolul amiatt, mert egy szinte spanyol városban élek. Ne már, az olasz meg a portugál nagyon hasonlítanak a spanyolhoz. Mondok nektek egy mondatot és megértitek.)

-Es verdad. (Ez igaz.)

-¿Qué es vuestra opinión del catalán? Porque en esta ciudad casi todos hablamos en este idioma. Y ya sabemos que Connie plurilingüe... (És mi a véleményetek a katalánról? Mert ugye ebben a városban szinte mindenki beszél azon a nyelven. ÉS most már tudjuk, hogy Connie többnyelvű...)

-Es que a mí no me gusta el francés y sé que el catalán es un mixto de español y francés. Lo entiendo en Twitter porque sigo las páginas de los equipos. Estudié el himno de Barça, no quiero hacer más. Pero a Zoe le interesa. (Az van, hogy nekem nem tetszik a francia nyelv és ugye a katalán az egy keverék a spanyol és a francia nyelvből. Megértem Twitteren, mert követtem a csapatok oldalait. Megtanultam a Barça himnuszát, több nem kell. De Zoe-t érdekli.)

-¿De verdad? (Tényleg?) – lepődött meg.

-Parece bonita, pero no quiero aprenderlo (Szépnek hangzik, de nem szeretném megtanulni) – állt mellém Zoe.

-Ahora estáis calientes con la situación, con el idioma... ¿Ya podemos hablar sobre la película? (Már bemelegedtetek a helyzettel és a nyelvvel... Most már tudunk beszélni a filmről?) – kérdezte mire kuncogtam – ¿Qué sabes Connie? (Mit tudsz Connie?)

-Es que tengo un recuerdo con Tío Sebastian... Estaba en Madrid y le preguntaban si sabe palabras en la lengua ( Az van, hogy van egy emlékem Sebastian bácsival... Madridban volt és megkérdezték, hogy tud-e spanyol szavakat) – magyaráztam majd újra előugrott nekem az a kép – Y él dijo que la película (És azt mondta, hogy la película) – utánoztam a hanglejtést mire Seb bácsi az arcába – Y después le dijo Papi chulo (És azután azt mondta, hogy Papi chulo) – csettintettem mire Zoe néni már mellettem a könnyét törölte így a rokonaimra néztem és Seb bácsi mosolygott rám, de közben hitetlenkedve szidott engem, hogy ezt fel mertem hozni – Pobrecito, pensabas que no lo sabía pero la red es mi amiga... ¡Y es la venganza! (Szegényke, gondoltad, hogy nem tudok erről, de az Internet a barátom... És ez a bosszú!) – mutattam rá így helyeselve bólintott. Ő tudta, hogy milyen bosszúról beszéltem és ez volt a lényeg – Si hablamos sobre la venganza... (Ha már a bosszúról beszélünk...) – tértem vissza a témához – Lo siento, no quería contaros anécdotas pero tenía que evitar el tema de la película... Pues, Vengadores 3 (Nagyon sajnálom, nem akartam anekdotázni itt nektek, de el kellett kerülnöm a film témáját... Szóval Bosszúállók 3) – kezdtem mire Zoe néni közelebb jött hozzám.

-Vengadores: Batalla infinita (Bosszúállók: Végtelen háború) – folytatta a társam – Es la película que nadie puede decir que pasa o quienes están en la historia... (Ez az a film amiben senki se tud semmit, hogy mi történik vagy mi van a történetben...)

-Simplemente no sabemos nada (Egyszerűen semmi nem tudunk) – tudtam le ennyivel.

-¿Cómo puede ser que no sabéis nada? (Hogy lehet, hogy nem tudtok semmit?)

-Los hermanos Russo mientan... (A Russo testvérek hazudnak...)

-¿Mientan? (Hazudnak?)

-No nos dan las informaciones (Nem mondanak semmilyen infót) – rázott vállat Zoe is – Me dan el guion en qué casi está en blanco solo puedo ver mis líneas y eso. A veces grabamos más veces las escenas pero diferentemente por eso no podemos decir que va a ser en la película. (Nekem adták a forgatókönyvet, amiben szinte minden ki van satírozva és csak a szövegemet látom és ennyi. Néha ugyanazt a jelenet vesszük fel többször és máshogy, így nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz a filmben.)

-¡Qué extrano! (De érdekes!)

-Solo sabemos que la película empieza y termina (Csak azt tudjuk, hogy a filmnek van eleje és vége) – folytattam.

-Pero será más emocionante ver la peli con la gente. (De sokkal meghatóbb lesz az emberekkel együtt megnézni a filmet.)

-Es que algunos tienen el guion completo pero no sabemos quienes (Az van, hogy valakiknek megvan a teljes forgatókönyv, csak nem tudjuk, hogy kinek) – meséltem majd eszembe jutott a tény, hogy tudok pár embert – Sé dos personas... (Én tudok kettő embert...)

-¿Quiénes? (Kik)– kapta felém a figyelmét Zoe néni – Yo no... (Én nem...)

-Johansson y Evans.

-¿Tu papá tiene el guion? (Apukádnak megvan a forgatókönyv?)

-Sí pero no lo sé dónde está... Le veo leyendo su líneas y en el momento próximo el guion desapareció. (Igen, de nem tudom, hogy hol van... Látom, hogy olvassa a szövegeit és a következő pillanatban eltűnt a forgatókönyv.)

-¡Joder! Connie necesitamos el guion! Tenemos que saber algo. (Basszus! Connie szükségünk van rá! Tudnunk kell valamit.)

-¡Lo sé! (Tudom!)

-¡Entonces búscalo! (Akkor keresd meg!) – kezdett el hisztizni.

-¡Lo probé! (Próbáltam!) – színészkedtem vele együtt így mosolyra csaltuk a nézőket.

-Pues cambio el tema si no podemos hablar sobre los Vengadores. ¡Hoy es el día de San Valentín! Zoe estás lejos de tu marido. ¿Cómo es? (Akkor váltok témát, ha nem tudunk beszélni a Bosszúállókról. Ma Valentin nap van! Zoe, messze van a férjed. Milyen ez?)

-Hablamos sobre esto... ¡La verdad es que le extrano muchísimo! Y decidimos una cita. Cuando vuelvo a Los Ángeles vamos a cenar juntos y celebraremos nuestro amor. (Beszéltünk erről... Az igazság az az, hogy nagyon hiányzik! És megbeszéltünk egy randit. Amikor hazaérek los Angelesbe elmegyünk vacsorázni és megünnepeljük a szerelmünket.)

-¡Qué mono! (Milyen cuki!) – mormogtam majd megvakartam a tarkóm.

-¿Y tú, Connie? Tu novio está aquí! No con nosotros pero te mira desde la primera línea (És te Connie? A te barátod itt van! Nem velünk, de téged néz az első sorból) – hozta fel mire a kamerák Tom felé fordultak így intett egyet.

-¡No le molesten! ¡Él es un poco tímido! Todavía no ha podido soler a la situación que está con una estrella... (Ne zavarják! Kicsit szégyenlős! Még nem tudott hozzászokni, hogy egy sztárral van együtt...)

-Esto es al revés, ¿no? (Ez fordítva van, nem?) – kérdezte a műsorvezető mire helyeseltem.

-Sí... Es al revés. Un poquito es extrano estar delante de la cámara no detrás. (De... Ez fordítva van. Egy kicsit fura a kamera előtt lenni és nem mögötte.)

-¿Que habéis hecho con Tom? (Mit csináltatok Tom-mal?)

-¡Todo el mundo sabe que comimos juntos en un restaurante! (Mindenki tudja, hogy egy étteremben ebédeltünk!) – dőltem hátra a székemben – Está en Instagram! (Fent van Instagramon!)

-Es verdad pero quería oír de ti. (Ez igaz, de tőled akartam hallani.)

-¡Querías descubrir si mentiría o no! ¡Lo sé, está en tus ojos! (Meg akartad tudni, hogy hazudnék-e vagy sem! Tudom, látom a szemedben!)

-¡Es verdad! Pues comisteis juntos... ¿Has recibido algo? (Ez igaz! Szóval együtt ettetek... Kaptál valamit?)

-Los fans son curiosos, ¿no? (Érdeklődők a rajongók, nem?) – vontam fel a szemöldököm mire bólintott – ¡Tengo una historia también! (Van egy sztorim!) – emeltem fel a mutatóujjam mire minden röhögött a kijelentésem miatt – Por la mañana cuando estábamos desayunando y hablábamos sobre una amiga nuestra con papá y pensábamos que ya tenía la edad y su amor, podría ser que hoy es el día... El día cuando le pide su amor su mano (Reggel, amikor reggeliztünk, apával arról beszélgettünk, hogy az egyik barátunknál érik az, hogy megkérik a kezét és lehet, hogy pont ma... Pont a mai nap az amikor megkérik a kezét) – magyaráztam mire ujjongtak a nézők – Y le preguntó papá que ¿el anillo pa' cuándo? Creo que Tom lo escuchó... ¡Por eso recibí un anillo! (És megkérdeztem apát, hogy hol marad a gyűrű? Szerintem ezt Tom hallotta... Ezért kaptam egy gyűrűt!) – mutattam meg mire a kamera közelített felém így a lencse elé tettem az ujjam, hogy jól látszódjon.

-¿Hay un T en el? (Van rajta egy T?)

-Sí! Tom tiene lo mismo con C. (Igen! Tom-nak ugyanaz van neki csak C betűvel.)

-¡Qué romántico! (Milyen romantikus!) – kapott a szívéhez így elnevettem magam – ¿Y el anillo pa' cuándo? (És hol marad a gyűrű?)

-Pa' hoy (Itt van) – folytatta Zoe néni.

-¡Es una línea genial! Como una canción. (Ez egy remek szöveg! Mint egy dal.)

-Empecé escribirla (Elkezdtem megírni azt) – mormogtam az orrom alatt, de sajnos meghallotta a műsorvezető.

-¿De verdad? ¡Cantánosla! (Tényleg? Énekeld el nekünk!)

-¡Nooo! (Neeem!) – ellenkeztem mire az egész nézőtér elkezdte kántálni, hogy énekeljek spanyolul. Félve apára néztem, de ő csak bíztatóan bólintott - Nunca había sentido algo tan grande

Y me vuelve loca tu lado salvaje

Tú me has dado tanto que he estado pensando

Ya lo tengo todo, pero

¿Y el anillo pa' cuándo? – mutattam az ujjamon lévő gyűrűre – 'Cause if you like it, then you shoulda put a ring on it... – kezdtem el a koreográfiát, ahol forgatni kell a kezemet. Nevetve abbahagytam majd komolyan visszafordultam az asztalhoz.

-¡Espero que tendremos la canción completa! (Remélem, hogy megkapjuk az egész dalt!)

-¡Yo también! (Én is!) – helyeseltem kuncogva.

-¿Desde cuándo sabes que tienes una voz tan buena? (Mióta tudod, hogy ilyen jó hangod van?)

-Desde hace un ano... Sabía que puedo cantar bien pero escuché Dangerous woman de Ariana Grande (Tavaly óta... Tudtam, hogy jól tudok énekelni, de meghallgattam a Dangerous woman című számot Ariana Grande-tól) – hoztam fel mire ujjongás keletkezett a terembe – Escuché una vez y leí la letra y decidí que grabaría como lo cantaría. Lo grabé y me di cuenta de que de verdad puedo cantar. Recuerdo que una parte era muy difícil, pero la intenté. Y cuando escuché mi versión y yo era... (Meghallgattam egyszer és elolvastam a szöveget és eldöntöttem, hogy felveszem, hogy hogyan énekelném. Felvettem és rájöttem, hogy igazából tudok énekelni. Emlékszem, hogy volt egy nehéz rész, de megpróbáltam azért. És amikor meghallgattam az én verziómat én csak...) – akadtam meg mire ittam egy kortyot majd felmutattam a mutatóujjam, hogy időt kérhessek. Lenyeltem a vizet és vettem egy mély levegőt – Somethin' 'bout you makes me feel like a dangerous woman – utánoztam Ariana magas hangját mire mindenki tátott szájjal nézett rám.

-¡Y no eres una cantante! (És nem vagy énekes!) – értelmezte a műsorvezető mire szégyenkezve lehajtottam a fejem.

-Yo soy una actriz... ¡Intento ser una actriz! (Én egy színésznő vagyok... Próbálok az lenni!) – javítottam ki magam.

-¡Tenemos un regalo para ti! (Van egy ajándékunk számodra!) – jutott eszébe – ¡Está en detrás! ¡Ve y búscalo, Zoe y yo hablamos sobre tu regalo mientras no estás aquí! (Hátul van! Menj és keresd meg, Zoe-val addig beszélünk az ajándékodról, amíg nem vagy itt!)

-¡Vale! ¡No digas una palabra sobre mí! (Oké! Ne mondj rólam egy szót se!) – parancsoltam Zoe néninek mire elnevette magát, de közben bólintott.

Felálltam majd hátra mentem a színfalak mögé. egyből el is vezettek egy öltöző felé így egy kicsit félve léptem be. Igazából amint becsukták mögöttem az ajtót nem vettem észre semmi különlegest. Odamentem a tükör elé mivel megigazítottam a sminkem így észrevettem a tükrön lévő üzenetet. Várunk vissza az új ruhában! Körülnéztem, de nem láttam semmilyen ruhát. Benyitottam a szekrénybe és akkor elém tárult egy felakasztott zsák. Kizipzároztam majd levettem róla, hogy meglássam az ajándékomat. Egyből kidülledt a szemem. Egy rojtos sötétkék két részes ruha termett előttem. Igazából nem is nevezhető ruhának, mert nem takart többet, min egy fehérnemű, csak a hosszú rojtok lógtak rajta. Levettem rólam a mikroportot majd kibújtam a cipőmből. Leakasztottam a ruhát majd levetkőztem, hogy fel tudjam venni az ajándékot. Az alsót egyből felkaptam. Mintha egy bikinit húznék fel, csak a rojtok nélkül. Magasderekú volt az alja És a rojtok elértek a combom közepéig. Felvettem a felsőt is aminek a rojtjai éppen elértek az alsó rész tetejéig. Visszahúztam a magassarkúmat mire kopogtak. Kinyitottam az ajtót így egyből érdeklődtek, hogy hogy állok. Mondtam, hogy a mikroport hiányzik, de erre csak azt válaszolták, hogy az nem is kell most. Elindulunk vissza a színpad felé, így bennem nőtt a félelem. A másik oldalra mentünk most a függöny mögé így hallottam, hogy mit mondanak.

-¡Ya Connie está lista! ¡Ven Connie! (Már Connie kész is van! Gyere Connie!) – kérte mire kaptam egy mikrofont.

-¡No quiero! (Nem akarok!) – mondtam a függöny mögül.

-¡Venga! ¡Te esperamos! (Ne már! Várunk téged!) – nyaggatott mire kidugtam a fejem a függöny mögül.

-¡No voy a estar delante el mundo en esta ropa! (Nem leszek az egész világ előtt ebben a ruhában!) – ellenkeztem mire mindenkin elnevette magát.

-Ne legyél már ennyire betoji! – kiabálta be Tom mire összehúztam a szeme.

-Gyere ki! – kezdte el ezt apa mondani mire egy idő után mindenki ezt skandálta. Vettem egy mély levegőt majd kiléptem így mindenki ujjongott és füttyögött.

-¡Os odio! (Utállak titeket!) – mutattam apára és Tom-ra mire elismerően pacsiztak egymással.

-Connie, tenemos un vídeo para ti (Connie, van számodra egy videónk) – állt mellém a műsorvezető.

-¿Para mí? (Számomra?) – lepődtem meg mire a monitor felé mutatott így megláttam Shakira-t a képen.

-¡Hola Connie! (Szia Connie!) – köszönt mire a számhoz kaptam és leguggoltam – ¡Espero que tengas un buen tiempo aquí en Barcelona! ¡Lo siento muchísimo que no he podido ir al show! Quería venir pero sabes cómo es ser una madre. He oído que yo soy tu cantante favorita por eso te doy un ejercicio. Tienes que bailar a mis canciones como yo. Te preparé un mix para bailar. ¡Tranquilo, lo puedo hacer! Si pudiera venir, bailaríamos juntos pero puedes hacer sin mí. ¡No olvides que veré el show y como bailarás! Y por fin espero que a ti te guste la ropa que te he enviado. ¡Muchas suertes! (Remélem, hogy érzed magad itt Barcelonában! Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a műsorba! Szerettem volna, de te is tudod, hogy milyen egy anyukának lenni. Hallottam, hogy én vagyok a kedvenc énekesed, ezért adok neked egy feladatot. Táncolnod kell a dalaimra, mint én. Készítettem neked egy mixet a táncoláshoz. Nyugi, meg tudod csinálni! Ha mentem volna, akkor együtt táncoltunk volna, de képes vagy nélkülem is. Ne felejtsd el, hogy nézni fogom a műsort és hogy hogyan táncolsz! És végül remélem tetszik a ruha, amit küldtem. Sok sikert!) – szurkolt majd leállt a videó így felálltam.

-¡Jesús Cristo! (Édes istenem!) – mormogtam.

-¿Connie, quieres decir algo antes del baile? (Connie, szeretnél valamit mondani a tánc előtt?) – karolt át a műsorvezető.

-¡Shakira, te quiero muchísimo y eres una persona hermosa! ¡Muchas gracias por enviarme esta ropa, me encanta! ¡Y ojalá que una vez nos encontremos! ¡Y ahora quiero bailar! (Shakira, nagyon szeretlek és egy csodálatos ember vagy! Nagyon köszönöm, hogy elküldted ezt a ruhát, imádom! És bárcsak egyszer találkoznánk! És most táncolni szeretnék!) – kiabáltam el magam mire ujjongás tört ki megint.

-Te damos una clave... La primera canción es Ojos así. (Adunk egy kis segítséget... Az első dal az Ojos así.)

-¡Joder! (Francba!) – káromkodtam majd leraktam a mikrofont.

Beálltam a külön kis hely közepére majd megfordultam. Abban a pillanatban elindulta a zene és én meg visszaemlékeztem, hogy mik voltak a videóklipekbe. Utánoztam minimum húsz dalra a koreográfiát, igazából nagy részére nem is jutott eszembe semmi és csak megérzésből táncoltam. Ráztam a testem és néha hastáncoltam. Egyetlen egy dalra nem akartam táncolni, vagyis igazából annak egyik részére. És az a kötél tánc volt a Wherever, whenever videóból. De ami késett nem múlott sajnos. Egész végig nem szólalt meg az a rész, sőt Az adott dalból már volt is részlet, amit teljesen megoldottam. Én teljesen élveztem már a vége felé, persze a nézők is ujjongtak, tapsoltak és néha próbáltak utánozni engem. És végre amikor megtámaszkodtam a térdeimen, hogy vége van és mivel teljesen elfáradtam megszólalt a kötéltáncnak a zenéje. Dühösen csípőre tettem a kezem mire kihoztak nekem egy kötelet. Megragadtam majd azt is végig táncoltam. Annak teljesen megtanultam minden egyes lépését! Ha álmomból felkeltenek, akkor is tudom. Legnagyobb mumusom, de ez hozta a legnagyobb sikert. Miután leguggoltam a végén egyből el is feküdtem a parkettán a hatalmas ujjongás közben.

-¡Venga Connie! (Ne már Connie!) – jött mellém Zoe néni – ¡La estrella nunca se cae! (A sztár soha se hullik le!) – mosolyodott el majd felhúzott és megölelt – ¡Fuiste fenomenal! (Fantasztikus voltál!) – suttogta a fülembe majd elengedett és megtapsoltak engem majd én tapssal köszöntem meg a nézőknek a szurkolását.

-¡Señoras y señores, Zoe Saldana y Connie Evans! (Hölgyeim és uraim, Zoe Saldana és Connie Evans) – mutatott ránk majd lekapcsoltak a kamerák – ¡Muchas gracias por venir! (Köszönjük, hogy eljöttetek!) – fordult felénk majd egyesével megölelt minket.

-¡De nada, de verdad! ¡Gracias la invitación! (Igazán nagyon szívesen tettük! Köszönjük a meghívást!) – köszöntem meg mire Diego nekifutott a lábamnak – ¡Hombre! ¡Tranquilo Diegito! (Ember! Lassan Diegito!) – kértem majd felvettem az ölembe.

-Nem nagyon tudtam visszatartani, hogy ne fusson hozzád a tánc közben! – vallotta be Seb bácsi majd ő is feljött mellénk és megölelt – Nagyon ügyes voltál! – dicsért meg majd megpuszilt.

-¡Papi chulo! – hoztam fel újra a szót mire átvette tőlem a gyereket.

-Connie, isteni voltál! – tárta szét Shanna néni a karját majd belebújtam az ölébe.

-Nem rontottam el semmilyen nyelvtani dolgot? Helyesen beszéltem?

-Teljesen! – fogta a két kezébe az arcom majd a fülem mögé tűrte a hajam.

-Tú eres puro, puro chantaje – táncolt mellém apa a dalt énekelve majd végül én is beálltam mellé és megpörgetett így végül a karjai közt végeztem – Nagyon büszke vagyok rád, ugye tudod?

-Tudom!

-És azt is tudod, hogy el foglak küldeni énekesnek! Sőt, szólok Donna-nak!

-Apa! – hitetlenkedtem majd elengedtem így összeborzolta a hajam.

-Minden olyat elmondtak, amit én is mondtam volna – vont vállat Tom miközben megigazítottam az apa által elcseszett hajam – Hagyjad az úgy tökéletes! – fogta le a karom Így magamhoz húztam így átkarolt engem – Nagyon megalázó az egy fej különbség köztünk!

-Nekem tetszik! – nevette el magát Seb bácsi majd lefotózott minket, így én a kamera felé rúgtam a kép kedvéért.

-¿Por fin puedo hacer fotos con nosotros? (Végül csinálhatok veletek képeket?) – tért vissza a műsorvezető mire felé fordultunk.

-¡Naturalmente! (Természetesen!) – helyeseltem majd beálltunk egymás mellé és átkaroltuk a másikat. Az egyik kamerás előjött egy kamerával majd el is készítette a fényképet – Én elmegyek a ruhámért!

-Mi megyünk a vacsorára! – hozta fel Seb bácsi mire bólintottam – Gyere Diego!

-Hagyjátok már szegényt! – kérte apa majd felvette az unokaöcsét az ölébe – Legyetek csakis kettesbe, én elleszek Diego-val! – mondta így látszott, hogy Seb bácsi arcán hatalmas megkönnyebbülés jelenik meg.

-Biztos?

-Menjetek, amíg nem gondolom meg magam! – parancsolta így el is futottak – Szerintem én is sietek Diego miatt... Biztos éhes! – mondta majd elment a kabátért.

-Én megyek veletek! – kiabálta utána Zoe néni majd elfutott ő is hátra a cuccáért.

-Akkor elkísérsz? – kuncogtam Tom felé fordulva mire megfogta a kezem és elindultunk.

-Tényleg gyűrűkről beszéltetek reggel? – emlékezett vissza.

-Szóval nem hallottad...

-Nem! – rázta meg mosolyogva a fejét – Ki volt az a barát?

-Seb bácsi! Arról beszéltünk, hogy mit fognak csinálni ma és akkor én meg felhoztam a házasságot. Szegény azt se tudta, hogy ezt kéne... Persze egyből utána elrohant gyűrűt venni, de kíváncsi leszek, hogy képes lesz-e megkérni Shanna néni kezét – meséltem majd benyitottam az öltözőbe és megfogtam az alapból összehajtva hagyott ruháimat – A kabátom a pihenőben van! – csuktam vissza az ajtót majd az adott helyiség irányába mentem.

-Remélem azért megpróbálja Seb a lánykérést.

-Ha már elkezdi, akkor biztos, hogy Shanna néni befejezi! – gondolkoztam – Shanna néni a legeltökéltebb Evans, akit ismerek vagy ismertem. Ő egyszerűen maga az elhatározottság, a tökéletesség mintaképe konkrétan!

-Mikor hagyta el Diego apja?

-Nem sokkal Diego születése után. Vagyis pár hónappal azután! – jutott eszembe majd felhúztam a kabátom és bekaptam egy tortilla-t.

-És akkor történt az a bizonyos karácsony...

-Igen! – helyeseltem fintorogva majd megfogtam a kezét – De ő a legerősebb nő, akit ismerek és még most se értem, hogy hogyan jöhetett össze Seb bácsival, aki... Mind a ketten ismerjük őt.

-Zipzározd be a kabátod! – állt meg az ajtó előtt – Jobb idő van, mint Londonban, az igaz, de attól még telet írunk még it is! – magyaráztam így megtettem amire kért – Bár eléggé rossz érzés, hogy eltakarod azt a szoknyát... – tette hozzá mire poénból megütöttem a karját és kiléptünk az utcára – Hívunk taxit vagy várunk?

-Látszik, hogy még kell lenned New Yorkban! – jöttem rá majd fütyültem egyet így megállt előttünk egy taxi. Egyből be is szálltam majd Tom-ra néztem.

-Wow! – ámuldozott majd követett engem a kocsiba.

Elmondtam a sofőrnek a hotel nevét így bólintva el is indult. Nem beszéltünk, inkább csak néztünk az ablakon kifelé. Az előző taxis jobban tetszett, mert az legalább beszélt és nem unatkoztunk. Bár ott mi is beszélgettünk és nem csöndben ültünk. Hamarabb visszaértünk mivel a tömeg nem akkor tervezett hazamenni, mint mikor a műsorba mentünk. Amikor leparkolt a hotel elő már éppen a kezembe vettem a pénzt mire Tom megelőzött és kifizette. Elköszönve kiszálltunk majd bementünk a hotelbe. Én a liftben levettem a cipőm mivel már eléggé kényelmetlen volt a magas sarok miatt. Már a kabát is lekerült rólam így kényelmesen sétáltunk a szobám folyosóján. Tom megállt az ajtóm előtt majd felém fordult.

-Én... – kezdtem mire elmosolyodott – Nagyon köszönöm a mai napot! De tényleg, mindent! Az ebédet, a pillanatot, az ajándékot, hogy ott ültél az első sorban és szurkoltál, hogy ne rontsak el semmit... Ahhoz képest, hogy pár napja vagyunk együtt, elég jó Valentin napot hoztunk össze!

-Én is köszönöm a mai napot! Egyszerűen csodás volt! És volt hab a tortán ez a ruha és a tánc.

-Az volt a lényeg! Látod, hogy milyen jó, ha tanga van az emberen! – hoztam fel mire elnevette magát.

-Attól még mindig utálom! – fintorgott majd közelebb lépett hozzám így én lejjebb hajoltam, hogy meg tudjon csókolni. Csókolózás közben én kinyitottam az ajtót majd ledobtam a kabátomat és az összes dolgot, ami a kezembe volt. Átkaroltam a nyakánál majd az egyik kezemmel beletúrtam a hajába. Elváltam tőle és egyből megláttam a szemében a vágyat, ami engem is feltüzelt.

-Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy nem állok készen? – emlékeztem vissza mire bólintott – Felejtsük el! Ez a mi napunk! – tettem hozzá mire újra megcsókolt és elkezdett befelé tolni. A lábammal behajtottam a az ajtót, majd Tom felvett az ölébe. Átkulcsoltam a dereka köré a lábamat majd elsétáltunk egymást falva egészen az ágyig ahol lefektetett és fölém mászott.

-Biztos vagy benne?

-Nem, de ilyen a szerelem! Kockáztatni kell és én kockáztatok! – jelentettem ki majd lehúztam ó, hogy csókoljon meg és ő eközben simán lehúzta a ruhám alsó részét.

-Lehet mégis szeretem a tangát! – gondolkozott el mire levettem a pólóját, de ő erre csak elkezdte csókokkal behinteni a nyakamat.