Egyből levettem a cipőm és a kezembe fogtam, hogy gyorsabban bírjak futni. Nem volt így sem olyan könnyű, hogy elkapjam, de a lépcsőket szinte hármasával vettem. Egyből bementem az adott szobába, de nem láttam meg ott apát. Akkor vettem észre, hogy a folyosó sarkánál bujkált. Hangosan elindultam a másik irányba majd nekidőltem a falnak és odaosontam apához. Gyorsan elkaptam a fülénél fogva és behúztam a szobába és benyomtam a fürdőbe ahol a hideg vizet rányitottam. Nem tetszett neki, de egyből levette, hogy megérdemelte és az a büntetése, ha már rám öntötte az egész vödör vizet. Elégedetten léptem ki a szobából majd visszadobtam egy törölközőt apának a fürdőbe majd kimentem. Tom egyből megjelent a folyosón velem szemben és elnevette magát a tudattól, hogy apám most megkapta a bosszút. Büszkén megpuszilt, majd megbeszéltük, hogy majd jön értem, hogy együtt mehessünk kajálni. Neki és nekem is át kellett öltöznünk a drága édesapám miatt, így helyeselve elsétáltam a saját szobámhoz. Egyből egy melegítőt kaptam fel és felkötöttem a vizes hajamat, mert nem érdekelt, hogy hogyan fog állni, hiszen letudtunk minden kötelességünket ebben a városban. Ki is ment a fejemből, hogy a mobilom a kezemben volt, így megnéztem, hogy minden rendbe volt-e a készülékkel. Csak vizes volt hála égnek így megnyugodva beléptem a szobámba és a vizes ruhát, egyből a fűtőtestre tettem, hogy megszáradjon. Összepakoltam majd kiléptem a folyosóra. Egyből Tom át is karolt majd kivette a kezemből a telefonomat, amit éppen bámultam. Kuncogva megfogtam a kezét majd együtt mentünk le. Szinte az egész csapat telerakott tányérokkal ült le a helyére az asztalhoz. Mindannyian éhesek voltunk, így nem is beszéltünk, csak ettünk. Persze a végénél, amikor már a desszerteket hoztuk el, akkor már szó került az interjúkról és arról is, hogy miért nem találták el az egyes emberek a kérdéseket rólam és apáról. Mindenki minket hibáztatott, hogy miért vagyunk ilyen különlegesek, hogy nem egyből tudják a választ. Jó darabig még beszélgettünk, aztán este felé mentünk fel a szobáinkhoz. Holland úgy gondolta, hogy megint csatlakozna hozzám, bár ezt apa egyszerűen megváltoztatta azzal, hogy mikor beléptem a szobámba és Tom is követett volna, akkor apa egyszerűen csak átkarolta és elindultak a saját szobájuk felé. Felvont szemöldökkel kinéztem utánuk, de apa csak egy puszit küldött és el is tűnt Tom-mal a sarkon. Így teljesen átszervezte nekem az estét, de nem haragudtam rá. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét majd nekiálltam pakolni. Nagyjából ennyit is tettem azon az estén szinte. Elpakoltam, megmosakodtam és le is feküdtem. Úgy elment az éjszaka, hogy az nem is volt kérdés. Reggel egyből felvettem az egyszerű turista kinézetet, és felgumizott hajjal meg melegítőben léptem ki a fürdőből. Felkaptam a bakancsomat és a szemüvegemet is felvettem, amit csak akkor használok, amikor fáradt a szemem majd lementem enni egyből.

-Hol marad a smink és ruha? – vont kérdőre Shanna néni – Mit képzelsz magadról, hogy úgy öltözöl, mint egy normál ember?
-Rohadt vicces! – húztam mosolyra a számat amikor megálltam a nénikém mögött és lehajoltam, hogy adjak egy puszit – Mizu Dieguito? – kérdeztem amikor lepacsiztam az unokatestvéremmel.
-Neked van szemüveged? – döbbent le.
-Ezt én is éppen meg akartam kérdezni! – nyelte le a szájában levő falatot Tom.
-Ennyi, csak egy szemüveg kellett és kiszeret belőled Holland! – dőlt hátra apa győzelemittasan – Miért nem húztad fel előbb?
-Ennyit annak, hogy a szerelem vak! – szállt be Roby bácsi is így mosolyogva megráztam a fejem és elmentem reggeliért.
-Gyerünk, még nem hallottam elég beszólást! – buzdítottam a többieket, miután mertem magamnak rántottát.
-Szerintem jól nézel ki! – pillantott rám Tom így megcsókoltam amikor visszaértem az asztalhoz és leültem utána mellé.
-De, a szerelem tényleg vak! – mormogta Hemsworth.
-Ezt úgy mondjátok, mintha rosszul állna nekem a szemüveg! – néztem körbe csodálkozva.
-Mert jól áll? – szólt be Seb bácsi mire megrúgtam a sípcsontját – Olyan gyönyörű vagy szemüvegben! – kapott a lábához fájdalmasan.
-Meddig járkálhatunk a városban? – érdeklődtem a többiektől hátha tudják a választ.
-Kettőkor indul a gép – válaszolt apa – Akkor stadion?
-Milyen stadion? – értetlenkedett Scarlett néni.
-Foci! Megyünk meglesni egy-két sztárjátékost, plusz lesben állunk, hátha találkozunk Shakira-val! – vontam vállat mire lefagyott – Tini vagyok és rajongók dolgokért, ezt ne felejtsétek el!
-Igen, ezt sajnos néha kimegy a fejünkből! – helyeselt Downey – Főleg, amikor rajtad van a szemüveg, mert annyira okosnak tűnsz tőle!
-Most tényleg ekkora szám ez a szemüveg? – hitetlenkedtem nevetve amikor lenyeltem a rántottát.
-Igen, mert ha jobbra enyhén elfordítjuk a fejünket, akkor olyan, mintha szebb lennél! – magyarázta Jeremy mire ránéztem.
-Tényleg? – lepődtem meg.
-Nem, ugyanúgy nézel ki csak meg kell szokni, hogy rajtad van! – vont vállat majd ivott egy kortyot a kávéjából és megigazította a saját szemüvegét.
-Holland túlságosan csendben van! – vette észre apa – Biztos egyetért velünk!

-Hagyjad apa! – kértem hátra dőlve miután végeztem a reggelivel.

-Mondtam, hogy jól néz ki! – hozta fel Tom – Tényleg meg kell szokni, de nem rossz!

-Ennyi volt Evans! Holland tökéletes a lányodhoz! – jegyezte meg Scarlett.

-Francba! – mormogta apa így mindannyiunk elnevette magát – Pedig én próbálkoztam!

-Pedig ellestem volna a trükködet, hátha nekem is kell majd alkalmaznom egyszer a lányommal! – fintorgott Chris.

-Tesó, rád néznek és egyből megijednek! – mondta Seb bácsi így röhögve helyeseltünk – Két métereddel, plusz az ötven kiló izomzattal...

-Látod, hogy ez semmit se ér! Holland nem is félt Christől, pedig ő is ki van gyúrva!

-Elcsesztük ott, hogy én találkoztam vele először! – csapott a combjára – Bár annyira nem féltem Connie-t, mert ha olyan történne, szerintem simán szétverné Holland-et! – gondolkozott.

-Ilyen úgyse lenne! – ellenkeztem mivel Tom egyből felém fordul a válaszomat várva, de amikor már nem voltam a látókörében egyből tátogva helyeseltem apával, így a társaság egyből felkacagott.

-Mi folyik itt? – ért hozzánk Mackie.

-Lekéstél a mókáról! – válaszoltam majd felálltam, így követtek engem a többiek is.

-Most itt hagytok? – akadt ki – Ne már, hol a csapat szellem?

-Jöttél volna időbe!

-Egyébként jól áll a szemüveg! – mutatott az arcomra.

-Én megmondtam! – ujjongtam győzelemittasan – Jó étvágyat Mackie! – veregettem meg a vállát, majd elindultam vissza.

-Ennyi?

-Köszönöm a bókot! – küldtem neki puszit majd a családommal együtt tovább mentem a szobák felé.

-Akkor gyalog vagy taxi? – várt be apa – Pár kilométer csak...

-Szennyezzük a környezetet, vagy sportember létünkre kibírjuk az enyhe télies időben azt a sétát? – tettem fel ugyanazt a kérdést átfogalmazva mire Seb bácsi és Tom is csatlakoztak hozzánk – Segíthetünk valamiben?

-Mit tervezünk? – szállt be érdeklődve a bácsikám.

-Hogy gyalog sétálunk, úgy öt kilométert oda-vissza, hogy megnézzünk egy stadiont és, hogy találkozhassunk sportolókkal! – válaszoltam – Szóval sétálunk! – jöttem rá, hogy megadtam a választ apa kérdésére.

-Az az öt kilométer nem tetszik, nem bírok ki a szemüveges Connie mellett, annyi időt! – ellenkezett kuncogva.

-Mintha más lenne a személyiségem azzal, hogy felvettem a szemüvegemet, amiben már ezerszer láttál hétvégente otthon, amikor csakúgy berontottál hozzánk, mert éppen nem találtál a te otthonodban valamit meg – forgattam meg a szemem poénból – Tom, te még szereted a focit, nem csatlakozol? – érdeklődtem az apám mellett sétáló barátomtól.

-Megbeszéltem anyáékkal, hogy délelőtt átdumáljuk a dolgokat a vacsiról meg minden! De szívesen mennék, az is biztos! – rázta meg a fejét – Meg persze elmegyek vásárolni valamit az ikrek szülinapjára és szuvenírt a többieknek.

-Akkor családi program! – pacsiztunk le apával.

-Ha kell segítség, akkor csak hívj! – ajánlottam fel a segítségemet mikor mi ketten megálltunk az ajtóm előtt, de mivel mi nem mentünk tovább, ezért a két rokonom is felénk fordult – Magánszféra, kérem! – szóltam be, így meglepődtek mind a ketten és egymásra néztek.

-Magánszféra! – ismételte Chris – Mit te szólsz?! – folytatta a sógorához fordulva – Ezt biztos tőled örökölte a lány! – hitetlenkedett nevetve majd elindultak.

-Ne fogj rám mindent! A te lányod! Én csak a nagybácsija vagyok! Ez mind tőled származik egyenes ágon! – vágott vissza Seb bácsi majd befordultak, így a látómezőnkből is kikerültek.

-És én velük nőttem fel... Nem is értem, hogyan lehetek ennyire normális! – gondolkoztam el mire Tom elnevette magát – Tényleg hívj, ha baj van! – tértem vissza a lényegre.

-Majd zargatlak, ha nem találok semmit! – helyeselt majd megfogta a kezem – És nekem tetszel így lazában, normál emberi kinézetben! – jegyezte meg majd megcsókolt.

-Sok sikert a vásárláshoz! – mondtam miután elváltak az ajkaink egymástól.

-Neked is sok sikert! Hátha találkozol egy sztárfocistával!

-Piqué a cél! – bólintottam helyeselve – Akkor lehet, hogy Shakira is meglesz!

-Most már átlátom, hogy mi megy végbe a rajongók fejében, amikor az utcán meglátnak! „Uhh, az Chris Evans lánya, ha őt követjük, akkor biztos találkozunk az apjával is és akkor tudunk vele csinálni képet és kérhetünk aláírást!" – utánozta így akaratlanul elnevettem magam.

-Igen, nagyjából ez így szokott lenni! – adtam igazat – Akkor majd találkozunk délben! – fejeztem be majd adtam neki egy szájra puszit majd beléptem a szobába.

Megfogtam a pénztárcámat és a kabátomat majd kilépve felhúztam a meleg ruhadarabot és vártam, amíg apa vissza nem ért. Nem tartott sokáig, hiszen tudta, hogy hamar készen leszek, mert csak pár dolog kell, így ő is, csak egy kabáttal tért vissza és annak zsebeiben lévő irataival és tárcájával. Udvariasan felemelte a kezét, így átkaroltam és elindultunk a friss, bár enyhén csípős időben a Barcelona stadionja felé. Élveztük a látványokat, amiben persze nem volt hiányunk. A város elragadott mind a kettőnket és néhányszor emiatt meg is álltunk és fotóztunk. Bár, az is benne volt, hogy a rajongók is megállítottak minket egyszer-kétszer. Legnagyobb meglepődésemre, többször miattam jöttek hozzánk, persze ha már ott volt apa, akkor már vele is csináltak képet. Furcsa érzés volt, hogy megfordult a helyzet és nem apa miatt jöttek hozzánk, és ha már én is ott vagyok, akkor velem is készítenek képet. Nem, itt más volt a helyzet. Lányok voltak, és talán velem lehettek egyidősek, lehet ezért vonzottam inkább én őket, mint maga Amerika Kapitány. Jól esett, és több energiát is adott, hogy ez megtörtént. Apa persze ennek csak örült, amin nem is csodálkozok, hiszen ő mindig is hitt ebben a dologban, hogy egyszer majd eljön az én időm is, és nem csak az övé. Teljesen, még biztos nincs itt, de már közelítünk hozzá, ezt én is érzem. Ezzel együtt nagyon kellemesen telt az út. Vettünk két kávét is, így a forró ital által a testünk hőmérséklete se csökkent. Kellemesen telt az út, mindenféle képpen. És az volt a legjobb, hogy nem is vettük észre, hogy mennyire telik az idő. Jó, annyira, nem telt, mert csak a délelőttünk volt szabad, de csak egy kis öt perces sétának hatott szinte ránk az út. Amikor odaértünk a stadionhoz, akkor apa lefényképezett engem, viszont ő tiltakozott, hogy őt is lekaphassam. Azért egy képet leérnem, amikor ő előre ment és én meg szóltam, így hátrafordult. Egyből lekaptam, és természetesnek tűnt a fénykép, nem beállítottnak. Vettünk belépőjegyet, vagyis apa vette, mert makacsabb, mint gondoltam és bementünk a stadionba. Én megtámadtam az ajándékboltot, majd kiválasztottam egy mezfelsőt, mielőtt még apa odaérne és kifizetné nekem. Örömmel vettem át a becsomagolt kék-piros mezt majd visszamentem apához, aki szemet forgatva nyugtázta, hogy a kislánya felnőtt, és már önállóan akarja fizetni a saját dolgait. Egyből hírre ment annak, hogy az Evans család ott van a stadionban, így mindenféle magas tisztségű ember jött hozzánk beszélgetni. Spanyolul beszéltünk és hatalmas kedvvel társalogtunk, mert számunkra ez a sport teljesen kiesett az amerikai foci mellett. Csináltunk jó pár képet, és persze a mez árát egyből vissza is adták, hogy ajándékként vegyük, és hogy a tisztelet jeléül adják ők. Nem ellenkeztem, mert az illetlenség lett volna, így bólintva elfogadtam az üzletet. Érdeklődtek a szokásaink és a kedvenc játékosaink iránt, így egyből mondtuk a híres triót, Neymar Jr., Suárez és Messi együttesét. De azt is hozzátettük, hogy a csapategység is sokat számít nekünk és nem szeretjük kiemelni az embereket. Persze, rá is jöttünk, hogy miért kérdezték, hiszen egyből odahívták a trióból Messi-t, így egyből kezet is rázott apával majd velem pedig puszilkodott. Semelyikünknek se kellett bemutatni a másikat, mert mindegyikünk ismert volt a saját módján. Sajtó reklám miatt egyből ellőttek egy képet hármunkról, így azt majd Internetről le kell szednem. Kedvesen megkértem a sztárjátékost, hogy írja alá a mezemet, így egyből meg is tette. Egyből ős is érdeklődött, hogy mi is megszánnánk-e az autogramunkkal, így örömmel firkantottuk alá a papírost. Így, hogy ez megtörtént, mérget vettem volna rá, hogy mosolyogva aludnék el az este. Megköszönve a hatalmas vendégszeretet, apával visszaindultunk. Amint kiléptünk az ajtón, megláttuk, hogy Piqué kiszállt a kocsiból, így a számhoz kaptam.

-Jaj, istenem! Rád jött az öt perc? – hitetlenkedett nevetve apa mellettem.

-Ez Shakira! Ott van a kocsiban! – toporzékoltam.

-Connie, te is híres vagy már! – jegyezte meg majd átkarolt és elindult feléjük.

-Apa! – mormogtam, hogy nehogy meghallják – Ezt miért csinálod? Le fogsz égetni előttük! – jelentettem ki mire mind a ketten ránk néztek, mert olyan közel voltunk – Úristen! – nyeltem nagyot.

-Connie! – ismert fel Shakira majd kiszállt a kocsiból – Istenem, nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni! – nevette el magát majd mellém lépett és megölelt, míg apa és Gerard kezet ráztak.

-Nekem most mennem kell! – mutatott az épület felé a focista – Öröm volt találkozni! – hajolt le hozzám két puszira.

-Enyém a megtiszteltetés! – legyintettem majd biccentve el is ment – Ahhh! – ujjongtam majd egyből leálltam, mivel az egyik mentorom ott volt mellettem – Sajnálom csak nem tudtam magamban tartani! Kiskorom óta odavagyok a zenéidért!

-Olyan elképesztő voltál tegnap! – hozta fel majd biztatóan megfogta a vállam – Wow! Connie, le vagyok nyűgözve!

-Itt vagyok mögötted, hogyha összeesnél! – mondta apa, így mind a hárman elnevettük magunkat.

-Most már kezd jobb lenni, bár még mindig sokk alatt vagyok szerintem, de lehet, hogy más miatt érzem azt! – vontam vállat – Szóval néztél tegnap? – pillantottam az énekesre.

-Néztelek? Ámultam! – javított ki – Drágám, olyan hangokat adtál ki, amit nem sok mindenki képes, például a Dangerous woman dalnál! A táncod óriási, azt hittem, hogy ilyenhez kell latin vér, de te megmutattad, hogy nem.

-Köszönöm szépen! – biccentettem a dicséret miatt – Ez tőled sokat jelent!

-Az egész stáb ezt mondja neki, de csak rád hallgat, szóval tényleg rengeteget számít! – tette hozzá apa.

-Apa, leégetsz! – fordultam felé, így Shakira kuncogott.

-Nem véletlenül mondták a munkatársaid, hiszen igazuk van! Bízz a hangodban! Sokat ér!

-Úgy lesz! – bólintottam.

-Viszont nagyon sajnálom, de nekem mennem kell a kiadóhoz, mert az albummal nagyon sokat kell dolgozni! – nézett az órájára – Connie, nagyon örülök, hogy találkoztunk! Ha adsz egy elérhetőséget, és ha benne vagy, akkor dolgozhatnánk is együtt! Vagy csak beszélgetni, ha mondjuk érdekel a szakma...

-Természetesen! – vettem ki a zsebemből a telefonomat majd odaadtam Shakira-nak. Egyből beírta a telefon számát majd megcsörgette magát.

-Elmentem majd a hívás alapján a te számod! Sajnálom, de nekem tényleg rohannom kell! – mutatott a kocsira.

-Ugyan, csak nyugodtan! – húztuk vigyorra a szánkat apával.

-Chris, nem tudom, hogy mit csináltál Connie-val, de gratulálok! Egy tehetség veszett el benne, csak még nem tudják az emberek! – mondta el a végszót majd végül megölelt minket és beszállva a kocsiba el is ment.

-Shakira megadta a számát! – hoztam fel – Megadta Shakira, a híres kolumbiai énekesnő a számát! – értelmeztem nagyot nyelve.

-Megvan Robert Downey Jr., amerikai, Oscar-díj jelölt színésznek is a száma! – emlékeztetett apa, így szemet forgattam.

-De ő Shakira! – emeltem fel az elmenő kocsi irányába a karom – Shakira! – ismételtem, hátha felfogja a dolognak a nagyságát, de csak érthetetlen arckifejezéssel zsebre vágta a kezét – Hiába mondogatom folyton, hogy Shakira, nem fogod fel a dolog nagyságát?

-Nem hiszem, hogy egyszer képes leszek felfogni! – rázott fejet röhögve.

-Túl régóta vagy már a szakmában! – tudtam le ennyivel – Akkor megyünk vissza? – érdeklődtem feladva az egészet. A stílusunk más, csak a sportban egyezünk meg, mint kiderült.

-Menjünk! – karolt át majd elindultunk a szállásunk felé – Hayley és Scarlett megértené, hogy ez mekkora szám, hogy találkoztunk Shakira-val? – gondolkozott el a dolgon így elkuncogtam magam.

-Valószínű! – bólintottam.

-És Shanna?

-Ő talán még jobban! – vontam vállat – Miért kérded?

-Csak néha azon gondolkozom, hogy nőként, minden más lenne! Most ez be is bizonyosodott! – vonta össze a szemöldökét furcsállva a helyzetet – Anya szeretné, ha elmennék innen Bostonba, vagy ha nem jut rá idő, akkor majd a forgatás után!

-Nem mostanában lenne a Kids' Choice? – jutott eszembe.

-Gondolom! Az ilyenkor szokott lenni?

-Március környékén, igen! A lényeg, hogy szerintem inkább forgatás után menjünk. Pihenhetünk és nem azon kell loholnunk, hogy vissza kell mennünk dolgozni!

-Jó meglátás! Akkor majd mond el neki ezt te!

-Hogy engem csesszen le, hogy mindig sokat dolgozunk és inkább el kéne szakadni a híresség életünktől? Kösz, nem! Inkább kihagyom, mert a múltban túl sokszor kellett ezt a hegyi beszédet végig hallgatnom!

-Szóval, rám hagyod! – értelmezte.

-Felnőtt férfi vagy, oldd meg az anyukáddal való beszélgetéseket! – szóltam be nevetve.

-Folytatnád ezt? – kérdezte így kérdőn ránéztem.

-Mégis mit? – érdeklődtem mire komolyra váltotta az arckifejezését.

-Ezt a színészi pályát. Ezt az egészet. Ezt a... Szeretnéd ezt mind, ami ezzel jár?

-Akármennyire is nem szeretném, az életem része, hiszen ebbe születtem, ebben nőttem fel. Nem tudom, hogy igazán illik-e ez a szakma hozzám, de mi más lennék, ha nem ez? A családom háromnegyede színész, az ismerősök száz százaléka színész. Nem szeretnék fogorvos lenni, most úgy őszintén bevallom, mert nem hallja papa – poénkodtam így apa felkacagott – A színészet bevett kiskoromtól kezdve és nem enged el. Nem tudom másként elképzelni magam, mint egy sztár, aki minden egyes filmjében más karakter mögé bújik. Bár, mondjuk csinálhatnánk egy valóságshowt. A családunk úgy is őrülten nagy, a végén kaszálni fogunk, mint a Kardashian familia.

-Azt akarod, hogy egy kamera vegye minden egyes lépésedet? – csodálkozott apa.

-Csak egy ötlet volt! A családunkat úgy is ismeri mindenki, alapja lenne mindennek! Gondolj bele mennyien néznék!

-Ja, azt a végén neked is mű lesz az egész tested, mint azoknak a lányoknak? – vonta fel a szemöldökét.

-Nem, azt kihagynám! – fintorogtam – Túl természetes vagyok egy valóságshowhoz.

-Végülis igazad van, mert nem lenne olyan rossz ötlet... De valahogy mi nem illenénk ilyenbe! – adott igazat – Taxi vagy gyalogoljunk vissza is? – hozta fel.

-Iszunk még egy forró italt visszafele? Az úgy jó volt a séta mellé – jegyeztem meg.

-De akkor inkább valami forró csoki féleséget igyunk, mert már ittál kávét!

-Wow! Most kezded el játszani az aggódó apukád, amikor egy óra különbséggel két kávét innék... Wow! – poénkodtam így ő is felkacagott.

-Papa ölne meg, ha tönkre menne a fogad az én felelőségem alatt! És köztudott, hogy a kávét nagyon ellenzi nálad!

-Igen, a kólát se preferálja! – kuncogtam – De legalább van, aki megcsinálja a fogunkat, ha tönkre menne! – néztem a jó oldalát a helyzetnek így nevetve átmentünk az úton és visszaindultunk a hotel felé.

Egy közelebbi kávézóba mentünk most be, bár az se kétség, hogy Barcelonába minden egyes utcába minimum három kávézó volt. Mi csak úgy az elsőbe be is léptünk majd két forró csokival ki is jöttünk pillanatokkal később. Nem nagyon beszéltünk semmiről, mert mindent kibeszéltünk odafele, a stadionhoz menet. Csak ittunk és sétáltunk egymás mellett. Többen megállítottak, hogy csináljanak velünk közös képet, így hosszabb volt az út visszafele. Egyre többen jöttek-mentek az utcán, ezzel arányosan többen is ismertek fel. Némelyik spanyol férfi átkiabált az utca másik oldaláról, hogy köszönhessen nekünk. Mi nevetve integettünk majd mentünk tovább. Beérve a hotelbe egyből kettéváltunk mert ő ment ebédelni, míg én felmentem a szobához lepakolni. Ledobtam a cuccomat az ágyra majd a kabátomat felakasztottam. Ezután el is hagytam a helyiséget, majd elindultam, hogy csatlakozni tudhassak a többiekhez az étterembe.

-Na milyen volt Shakira-val találkozni? – érdeklődött Scarlett néni.

-Te elárultad? – néztem apára egyből így vállat vont – Én akartam elmesélni! – jegyeztem meg amikor helyet foglaltam – Minden egyes jó dolgot lelősz! – panaszkodtam majd nekiálltam enni a helyemnél elhelyezett ételt – A lényeg, hogy apa leégetett, viszont megkaptam a számát! – meséltem el ujjongva a hírtől.

-Megkaptad a számát? – csillant fel Lizzie szeme – Shakira-nak a számát?

-Köszönöm! – mutattam rá ezzel apának jelezve, hogy ez a normális reakció az ilyen helyzetre – Ezt kellett volna csinálnod neked is!

-Azt hallottad, hogy Maluma is iderepül, hogy felvegyék a közös dalukat Shakira-val? – hozta fel Letitia így mindenki elnevette magát a társaságban.

-Most csak szívattok engem, ugye? – hitetlenkedtem kuncogva a ténytől, hogy a másik kedvenc latin énekesem is egy köpésnyire lesz tőlem.

-Most olvastam az előbb! – vont vállat így megelégelve a helyzetet lehajtottam a fejem.

-Maradhatok Shanna nénivel egy hétre még apa? – fordultam az említett felé, így még nagyobb lett a jó hangulat a társaságunkban.

-Jössz dolgozni! – jelentette ki Chris bácsi így kérdőn ránéztem.

-Köszi apa, hogy válaszoltál, kicsit alacsonyabbként emlékeztem rád, de jó tudni, hogy nőttél! – poénkodtam így röhögve átkarolt.

-Most kezdtél el dolgozni! Most már nincs az, amit te akarsz! Munkába járunk és keresünk pénzt! – tisztázta a helyzetet.

-Ahha, visszakérhetem a régi apámat, ő jobban tetszett! – mutattam a személyre így fintorogva elengedett.

-Megkaphattál volna engem apukának, erre Evans-t választod, látszik, hogy van benned román vér, mert nincs minden rendben ott fenn! – lökte meg enyhén a fejemet így mindenki ledöbbenve ámult a beszólás miatt.

-Te most sértegeted a népemet? Még van időm és felszállhatok egy bukaresti gépre, hogy kikürtöljem a hatalmas hírt, hogy Chris Hemsworth hülyének tartja románokat! – tájékoztattam.

-Nem fognak hinni neked! – rázta meg magabiztosan a fejét.

-Melyikünk is tud románul? Melyikünk is félig román? Melyikünk is tud nagyobb benyomást kelteni a népre? – elemeztem így hátra dőlve feladta a játszmát.

-Fejlődtél Gyerek! – dicsért meg a győzelmem miatt.

-Volt kitől tanulnom! – pacsiztam le vele majd folytattam az evést – De most tényleg nem maradhatok itt? – jutott eszembe, hogy apától nem kaptam választ, így megint feltört a hangos nevetés közöttünk.

-Tényleg nem maradhatsz itt! – adott igazat a munkatársának így csalódottan tovább ettem a kajámat.

-Francba! – mormogtam kuncogva majd elhessegettem ezt a témát a fejemből, mivel teljesen értelmetlenül jelent meg és képtelenség lett volna egyébként, hogy pont én fogok majd Maluma-val találkozni. Így is bennem volt még a drukk a Shakira általi találkozás miatt.

Ezután egyébként egyből találtunk új témát, ami a közelgő Kids' choice díjátadó volt. Mindenki tudta, hogy a társaságunkból többen is jelölve lettek, így nem volt kérdés, hogy páran menni fognak. Nekem se ártana a részvétel a saját hírnevem növelése miatt. Társaságom lenne, ártani nem ártana, és legalább jól érezném magamat és kimozdulnék a házból. Mindenki nyugodtan ette meg eközben az ebédjét. Felfelé menet is emiatt együtt ment a társaság, hogy ne szakadjon félbe a csevegés. Én csak néha-néha szóltam bele és hátul mentem, hogy könnyen leváljak a szobámnál. Tom is egész végig mellettem jött a kezemet fogva, majd az adott ajtó előtt mi meg is álltunk, hogy csak kettesbe maradhassunk.
-És csak Shakira-val találkoztál, vagy sikerült még Messi-t is elérned? – érdeklődött.

-Igen, sikerült! Végülis, Piqué is megvolt, már ha számít, hogy köszönt és már ment is edzésre.

-Szerintem az is számít! – gondolkodott el majd mosolyogva biccentett – Akkor jó kis program volt ez a stadion látogatás.

-Vettem egy mezt... Erre visszaadták a pénzt a vezetőségtől, mivel a ház ajándéka volt.

-Szóval nem vettél, hanem kaptál! – értelmezte így helyeselve bólintottam.

-Pontosan! Nagy nehezen megoldottam, hogy ne apa vegye meg nekem a dolgokat, hanem én, és erre a cégnek a felsőbb tagjai visszafizetik nekem, mert én Connie Evans vagyok és marketing alapon egy képpel le is rendeztük az egészet. Nem mellesleg odahozatták nekem Messi-t, aki aláírta a mezt és szintén csinált velem egy képet – meséltem majd beléptem a szobába – Itt is van! – mutattam meg neki így elvette, hogy jobban megnézhesse – Shakira száma meglett, így bármikor meg tudom szerezni Piqué aláírását is, ha szeretném!

-Kicsit elkényeztetettnek hangzott az utolsó mondat! – jegyezte meg kuncogva.

-Lehet, hogy az volt, de a lényeg, hogy beérem ezzel is, hiszen a kedvenc játékosomnak a neve szerepel rajta!

-Örülök, hogy sikerült ezt összehozni! – mondta mikor betette a táskámba a pólót majd ezután helyet foglalt az ágyon.

-Én is! Meg az, hogy találkozhattam a kedvenc női énekesemmel... – hoztam fel megint – Sajnálom, hogy csak erről tudok beszélni, de ez hatalmas dolog nekem! Rajtam kívül mindenki már régóta benne van ebbe a munkakörben, és mindenki ismer mindenkit, de én csak most kezdtem és mindig is rajongtam Shakira-ért kiskorom óta és ez... Nem sokan képesek ezt megérteni, hogy miért vagyok ennyire lesokkolva ettől, hiszen egy színésznek a gyereke vagyok. Apukám által találkozok egy-két emberrel, gondolok most az egész Marvel stábra, velük nőttem fel, szeretem és tisztelem őket, de azért Shakira több díjas énekesnő, aki évtizedek óta uralja a toplistákat... – hadartam le így lihegve megálltam, hogy levegőt vehessek. Tom erre csak aranyosan felnevetett így mosolyogva a csípőmre tettem a kezet – És megadta a számát, hogyha érdekelne engem a zenei karrier, akkor nyugodtan keressem meg. Én, mint énekes... És ő segítene nekem!

-Nem véletlenül ajánlotta fel ezt! Lát benned valamit! És nem csak ő, hanem mindenki, csak ő kellett ahhoz, hogy ezt felfoghasd!

-Kellet ez nekem... – ismételtem el halkan – Egyébként én készen vagyok, szóval felőlem mehetünk is, ha benne vagy! – vakartam meg a homlokomat – Én is felmegyek veled, és berakom apához a cuccom majd csatlakozok hozzád! – vázoltam a tervet így felemelte a kezét jelzésül, hogy fogjam meg. Odamentem hozzá majd leültem mellé, hogy belebújhassak a karjai közé.

Mélyen beszívva az illatát a pólójának lehunytam a szemem és csak élveztem a pillanatot. Jó volt kettesben lenni tudva, hogy nem zavarhat meg senki. Pihentünk ezzel a pár perccel mind a ketten, nem mintha elfáradtunk volna, vagy valami. Egyszerűen csak azért lazítottunk, mert egymás mellett voltunk és mert nyugalom volt. Nem érdekelte egyikünket sem, hogy ez bárki és bármi megszakíthatná, így csak voltunk. És emiatt nem is lepődtünk, hogy percekkel később ki is tárult az ajtó, így mind a ketten odapillantottunk.

-Romantikázásnak vége, ideje lassan indulni! – tapsolt egyet apa a bőröndöt behúzva a szobába. Első szóra el is engedtem Holland-et majd felállva megfogtam az összes holmim, ami jelen esetben egy táska volt, és behelyeztem apa ruhái mellé.

-Én megvagyok! – vontam vállat, miután felálltam apa mellé – Terveztük, hogy felmegyünk egyébként, hogy Tom cuccát összeszedjük majd hozzád is menjünk, de végül megelőztél minket! – támaszkodtam meg a vállán így ő is keresztbe tette maga előtt a kezeit a sajátos laza módján.

-Gyorsabb voltam, bár tudva, hogy nem csináltatok semmit, csak feküdtetek, örülök, hogy végül én jöttem le!

-Felkísérjelek? – fordultam a párom felé, aki eközben felkelt az ágyról és hallgatta a beszélgetésem az édesapámmal.

-Hagyjad, nem muszáj! – legyintett majd engem megpuszilva el is ment a saját dolgára.

-Csak hogy tudd! – kezdtem – Tom átérezte, hogy mennyire sokat jelentett nekem a találkozás Shakira-val.

-Én is átérzem, csak néha elfelejtem, hogy neked ez sokkal nagyobb drukk, hogy egy új híres emberrel találkozol, míg nekem csak egy kolléga, akit már láttam valahol – magyarázta.

-Hát igen... Egyszer talán én is eljutok erre a szintre, hogy mondjuk Ariana Grande csak úgy kapásból megölel és azt mondja, hogy jó újra látni engem.

-Ki tudja? Simán lehetséges, ha Shakira a szárnyai alá vesz téged! – érvelt így felhúztam a kabátom majd kiléptünk együtt a szobából.

-Csáó, Ricky Martin, tetszett a számod! – játszottam el – Nicky Jam, a dal amit írtál nekem, szuper! Karol G, nagyon tetszik a ruhád! Prince Royce? Olyan régen nem találkoztunk! – színészkedtem mintha találkoztam volna velük, így apa csak nevetve követett engem – Ha így viselkednék, akkor vágj fejen, hogy észhez térhessek! – kértem hátranézve.

-Úgy lesz! – vállalta el apa a munkát majd beszéltünk a liftbe – Bár még minden megtörténhet! Gondolj bele, hogy Holland is honnan kezdte ezt az egészet. Ballett táncos volt, most meg a leghíresebb Pókember! – hozta fel.

-Mai világban mindenkinek van már esélye befutni! – helyeseltem – Csak jól kell megválogatni a munkákat!

-Vegyük a te helyzeted! Bosszúállók: Végtelen háború, A S.H.I.E.L.D. ügynökei... Ez egy hatalmas alap is lehet számodra. Ennél biztosabb alapot, mint a Marvel nem fogsz találni! Erre mérget veszek!

-Mondtam volna, hogy a Trónok harca is ott van, de ott bármikor megölhetnek egy csettintéssel, szóval mindegy!

-Grace klinika talán...

-Ott életem végéig lenne munkám! Ha Shonda Rimes-on múlna az állásom, akkor egész életemben lenne munkám! – jegyeztem meg kuncogva – Nem is írna ki, ha nem kérném! És biztos vagyok, hogy nem kérném!

-Két legbiztosabb alap meg is van! – tudta le ennyivel nevetve apa mikor kiszálltunk a liftből.

-Vége is a Holland-Evans duónak, visszakapjuk az Evans Csapatot? – kacagott fel Mackie a látványunktól.

-Hát egy darabig még biztos létezni fog a Holland-Evans páros! – vont vállat Downey.

-Ne már!

-Mi az, hogy ne már? – akadt ki – Tudod mennyi munkám van abban a kapcsolatban? Evans helyett én tettem Connie alá a lovat, hogy igenis kell neki Holland! Egyébként szívesen pajti! – pillantott apára így a rokonom értetlenkedve nézett vissza rá.

-Nem is kértem, hogy csináld ezt! – ellenkezett mellőlem apa.

-Keresztapai felelősségemnek éreztem ezt a tettet!

-Az Stan! – szólaltam meg így lefagyott egy kisebb pillanatra.

-Akkor másodapai felelősségnek éreztem! Nem tök mindegy?

-De! Teljesen! – helyeseltem hamisan így apa meglökte a karomat majd megtámaszkodott a vállamon.

-Ki hiányzik a Rómeódon kívül? – könyökölt rá a fejemre Hemsworth.

-Megmondtam, hogy ez a nem létező önbizalmamat is szétrombolja! – löktem le a karját – És még hiányoznak rajta kívül többen is! – néztem körbe a társaságon létszám ellenőrzést tartva, így megláttam, hogy Tom kiszállt a liftből – És a Rómeóm, ahogy te hívod, meg is érkezett! – biccentettem az adott ember felé.

-Megint kapunk egy cuki kisbuszt? – jutott eszembe.

-Először tudjuk le a jegyeket! – válaszolt Joe Russo miközben nekiállt kiosztani a papírokat – Evans család megkapta egymást! – adott oda apának egyből két darabot.

-Ez biztos, hogy jó lesz nekünk? – szólt be a testvére, így mindenki felnevetett.

-Ahh, eladjuk az első osztályt! – jegyezte meg apa.

-Az biztos! – helyeseltem bólintva – Bár Scarlett jobb társaság volt! – tettem hozzá majd lepacsiztam az adott emberrel.

-Na jó, Barcelona létrehozta az Evans Csapatot és tönkre is teszi! – panaszkodott apa kacagva.

-Nemhogy megköszönnéd, hogy miattam létrejött az Evans Csapat, mert csatlakoztam a színészi körhöz! – forgattam meg a szemeim – Szívesen, hogy létrehoztam az évtized egyik legnagyobb duóját!

-Köszönöm? – pillantott rám röhögve.

-Azt hittem, hogy az Evanstan nagyobb duó – szólalt meg Lizzie.

-Evanstan egy csapat, mivel ott én is vagyok! – javítottam ki – De nagyobb szám, igazad van!

-Ha a duón múlik biztos vagyok, hogy Holland-Evans párosunk tarolni fog! – jelentette ki Hemsworth.

-De ha együtt fogsz dolgozni az ikrekkel, akkor a Holland-Evans is csapat lesz! – jutott apának az eszébe a helyzet – Nem baj! Nincs ellenfele az Evans Csapatnak! Könnyű győzelem! – legyintett apa.

-Az előbb mondtad, hogy Barcelona szétszedett minket! – emlékeztem vissza a pár perccel előtti kijelentésére.

-Aztán rájöttem, hogy nyerő páros vagyunk! – tárta ki a kezét mire A Russo testvér páros készen mellénk hozták a táskájukat.

-Mehetünk emberek! – mutatott kifelé Anthony bácsi így a nénikém felé fordultam.

-Majd hívlak titeket, ha megérkezünk Londonba! – kezdtem majd átvettem Diego-t az ölembe – Vigyázz anyukádra, rendben muchacho? – kérdeztem amikor a nyakamba bújt.

-Igen! Hiányozni fogsz! – suttogta a fülembe.

-Te is nekem! De majd találkozunk úgy is nemsokára, ebben biztos vagyok! – nyugtattam majd megpusziltam – Hablaremos (Beszélünk majd) – mormogtam majd apa felé fordultam, hogy ő is elbúcsúzzon.

-Majd eljössz hozzánk és játszunk több napon keresztül, rendben? – ajánlotta apa.

-Még szép! – mosolyodott el kisfiú – De akkor nálatok alszok!

-Természetesen! – helyeselt így ránéztem Shanna nénire.

-Jó utat Madridba! – mondtam miután megpusziltam.

-Nektek is! – kívánta így lehajtottam a fejem.

-És ha már ennyire jól eltitkoltad, hogy a bácsikámmal folytatsz egy komoly kapcsolatot a gyereked mellett, merj lépni! Nem fogod megbánni, ebben biztos vagyok! – ajánlottam.

-Nagyon biztos vagy ebben!

-Mert mind a két oldalt ismerem és tudom miket éreznek. Ki ne hagyjam azt, hogy mind a kettejüknek a legjobbat akarom! – húztam mosolyra a számat majd visszapillantottam az unokatestvéremre – Venga Dieguito (Jól van Dieguito) – adtam őt vissza az anyukájának – ¡Te quiero! (Szeretlek!)

-Sziasztok! – intett nekünk álmosan így kiindultunk a kijárat felé.

Apa egyből berakta a bőröndöt a jármű alsó részébe majd együtt felmentünk a buszra. Én helyet foglaltam Holland mellett majd elővettem a mobilom, hogy üzenjek mamának, hogy elindultunk a hotelből. Egyből küldte is a választ, így elégedetten vissza is raktam a készüléket a zsebembe majd rádőltem Tom vállára. Egyből megpuszilta a fejemet majd mire felfigyeltem már úton voltunk a reptér felé. Tom megmutatta az ajándékot, amit a testvéreinek vett. Én megdicsértem, hiszen találékony dolgokat talált. És persze egyből meg is hívott a szülinapi vacsorára, amire nem mertem nemet mondani, így boldogan válaszolt anyukájának, hogy végül megyek én is. Kezdett elkapni a lelkiismeret, hogy én úgy mondtam igent, hogy nincs is semmilyen ajándékom a szülinaposok számára. Emiatt egyből elkezdtem szervezni, hogy mennyi időm lenne az érkezés és a vacsora között és, hogy hol tudnék mit venni. Így, hogy egész úton agyaltam, sokkal gyorsabbnak hatott az idő múlása, mint alapból. A hatalmas épület előtt megállva egyből elkezdtem az adott ajándékokon agyalni. Biztos voltam, hogy Harry egy fényképezőgépet kapna, de hogy Sam mit kaphatna, ötletem se volt. Szereti a gasztronómiát és imád főzni. Vehetnék neki egy szakácskönyvet, de az nagyon személytelen lenne. Viszont más ötletem nem volt. A többiekkel együtt mentem a járat felé. Nem voltunk annyira feltűnő, hiszen velem együtt ők laza együttesbe nyomták. Rajtam a szemüveg sokat segített a rajongók ellen, de a többiek nem voltak ilyen szerencsések. Miután a hosszas macerán túl voltunk a mobil folyosóra lépve megindultunk a gépre. Én csak egyszerűen mentem, nem volt nálam más, mint a telefonom és a tárcám, de ezek mint befértek a kabátomba. A géptestbe beérve köszöntem a személyzetnek majd elfoglaltam a helyemet. Apa egyszerűen csak átlépett felettem, hogy bemenjen az ablak melletti üléshez, így meg se kellett mozdulnom.

-Szóval... – szólalt meg apa feloldva a csendet kettőnk között – Valami terv a nap hátralévő részére?

-Holland meghívott a családi vacsorára, ahol az ikreknek ünneplik a születésnapjukat – válaszoltam mikor kibújtam a kabátomból – Igent mondtam, ha nem baj.

-Ugyan! – legyintett – Örülök, hogy ilyen lett a kapcsolatod a családdal, hogy meghívnak ilyenekre!

-De amint megérkezünk, akkor elmegyek venni nekik ajándékot, mert igent mondtam előkészület nélkül.

-Hát az a fene nagy szíved... – húzta mosolyra a száját majd megpuszilt – Büszke vagyok rád! – mondta így a vállára dőltem – Mit terveztél Mackie-vel alapból? – hozta fel így felnevettünk egyszerre.

-Már kezdődik! – jegyezte meg hátulról Renner így a szánkhoz kaptunk, hogy elhallgassunk.
-Semmit nem terveztem – ráztam meg a fejemet – Egyszer elég volt szegénynek, többet nem fogom piszkálni!
-Pedig az jó poén volt! Reménykedtem új csínyben.
-Nem vagyok Loki, hogy csínyeket hajtsak végre! Egyszer megtörtént, azóta valahogy jobb kapcsolatom is lett Mackie-vel, nem akarom azt tönkre tenni.
-Megértem! És nagyon örülök ennek, hogy vele is kezd elmélyülni a barátságod.
-Hát én is! Holland egy kicsit keresztbe tett, de így, hogy nyíltan beszólok neki néha, Mackie rájött, hogy én a régi maradtam – kuncogtam el magam.
-Hát annyira nem! – ellenkezett így ránéztem hátha elmagyarázza, hogy ezt hogyan gondolja.

-Hogy érted?

-Lehet, hogy csak nekem feltűnőbb, de mintha többet mosolyognál, mintha boldogabb lennél. Merem feltételezni, hogy Holland indította el ezt benned! Vagy Shakira, ez még kérdéses számomra, de nemsokára úgy is ki fog derülni.
-Lehet ez annak a hatása is, hogy találkoztam az anyámmal és kiakadtam neki a bajaimat.

-Nem kizárt! – gondolkodott el ezen fintorogva – De ha már Holland is szóba került... És, hogy általa többet mosolyogsz és boldogabb vagy... – akadt meg így rendesen felültem, mert nem tudtam levenni, hogy mire gondolhatott – Mikor történt mg az köztetek? – tért a lényegre így a homlokomra csaptam.
-Istenem! – mormogtam.

-Ugyan! Az apád vagyok és nem egy hetven éves vak bácsi! Valld be azt az öregednek! – paskolta meg a combomat így hitetlenkedve megráztam a fejem.
-Most úgy mondanám, hogy nem rád tartozik...
-Az apád vagyok Connie! Ez a beszólás jelenleg nem üti az enyémet!
-Beszéltél Scarlett-tel? – adtam be a derekamat.

-Szóval igaz? – esett le neki – Te lefeküdtél vele! – suttogta, mivel azért még mindig egy zárt légtérben voltunk – Várjunk, mi az, hogy beszéltem-e Scarlett-tel? – eszmélt fel – Ő tudta?

-A mellettem lévő szobában volt! – vakartam meg szégyenkezve a tarkóm.
-Uram atyám! Connie Aretha Evans, még a másik szobában is hallják, na az már durva! – ámult a sajátos halk hangjával.

-Apa, nem akarok erről beszélni! Megtörtént, most már te is tudod, álljunk le ennél a pontnál! – kértem így bólintva hátradőlt majd kinézett az ablakon.
-És milyen volt? – kérdezte meg hirtelen, így kidülledt szemmel fordultam felé.
-Apa! – szóltam rá kiakadva.
-Intim? – jött rá a kérdés súlyára.
-Áh, egyáltalán nem! Én éppen neki akartam kezdeni a hatalmas monológnak, hogy milyen volt, de gélbe szakítottál és emiatt akadtam ki – legyintettem majd hirtelen karba könyököltem – Még szép, hogy intim kérdés volt!
-Auch! – kapott a sérült részhez – Ez fájt!
-Foglalkozz inkább azzal, minthogy az én párkapcsolatommal! – jegyeztem meg majd kifordultam a folyosó felé.
-De ugye azért védekeztetek? – érdeklődött.
-Apa, elég!
-Jól van na! Nekem is új helyzet ez, nem tudom, hogy mit szabad kérdeznem és mit nem!
-Még szép, hogy védekeztünk! – válaszoltam azérdekben, hogy békén hagyjon ezzel a témával.
-És...

-Nehogy folytatni merészeld! – emeltem fel védekezően a kezem – Így is cikivé tetted az egész utat most már!

-De...

-Nem! Semmi kérdés ezzel a témával!

-Csak...

-Apa!

-Rendben! – biccentett majd megadva magát elkezdte nézni az utaskísérőknek a mutogatását.

Én is inkább a műsorral foglalkoztam, mert úgy el akartam felejteni ezt a pár percet, mint a huzat. Nem tartott sokáig az egész mizéria, így utána kérték, hogy csatoljuk be az övünket. Meg is tettük majd nyugodtan nekiálltunk rágózni, hogy a fülünk ne duguljon be a légnyomás változás miatt. Elővettem a mobilom és a fülesem, így a jobb oldalit apának nyújtottam. Elfogadta szó nélkül majd bekapcsolva egy utazós mixet, mind a ketten elkezdtünk dobolni az ujjunkkal a szokáshoz hívően. Lecsuktam a szemem, hogy pihenhessek egy kicsit, így rá is dőltem apa vállára a kényelem szempontjából. Már nem kötöttek le annyira a repülőutak, mint kiskoromban, hiszen azóta minden egyes hónapban repülök egyszer, hol a mamáékhoz, vagy máshova. Attól, hogy még lesz jogsim, biztos vagyok, hogy ugyanannyiszor, ha nem többször kell majd a repülőt választanom, hiszen így, hogy elkezdtem dolgozni, több helyre kell majd mennem az országon belül, míg maximum csak Kalifornián belül használnám a kocsit. Már szinte semmi újat nem tud nekem adni egy ilyet út. Mit tudok itt csinálni? Semmit, csak ülni egy helyben, maximum zenét hallgatni, mert szinte a mai világon már mindenhez kell internet, ami viszont több ezer láb magasságban nem nagyon van. A zene mellett csak a környék apró neszeire tudtam figyelni. Kiderült, hogy valaki éppen válni készül és a mellette lévővel beszélget arról, hogy a gyermekelhelyezési per hogyan áll. Ezt inkább elhagytam, mert elég privátnak tűnt így tovább hallgatóztam. Meghallottam még egy könyv ajánlást is, de már a vége felé járhattak, így onnan is tovább léptem. Egyre több halk szuszogást lehetett hallani, így többen bealudtak a hallottak szerint. Kinyitottam a szemem és megnéztem, hogy elértük-e már az adott magasságot, hogy ki lehessen kapcsolni az öveket. Nem éget a lámpa, így kicsatolva a karabinert felálltam majd elmentem a vécéhez.

-Te sem alszol? – szólt nekem Lizzie így mosolyogva megráztam a fejem.

-Mit csináljak éjjel, ha most aludnék? – vontam vállat majd beálltam a sorba mögé.

-Mintha csak én mondtam volna! – helyeselt.

-Hogy áll egyébként a kiskerted? – érdeklődtem.

-Épülget... Elég lassan, mert alig van időm rá, de épülget! És mikor kezdesz el vezetni?

-Először az elméleti vizsgának kéne meglennie. Befizettem az alap csomagot, de még nem álltam neki.

-Gyakorolni gyakoroltál? – kérdezte mikor kijöttek a mellékhelyiségből, így Lizzie előtt lévő nő helyet cserélt a férfival.

-A városon kívül apával, igen. De most az semmi se komolyan. A városban más vezetni, mint egy elhagyatott parkolóban szombat este.

-És hogyan megy a gyakorlás?

-Kiderült, hogy jól tudok vezetni! – kuncogtam el magam így ő is elvigyorodott.

-Annak örülök!

-De persze más kérdés, hogy a forgalomban mennyire tudok haladni, mennyire befolyásol a dugó meg a sok paraszt, ahogy dudálnak és nem vezetnek rendesen! – tettem hozzá, így elnevette magát.

-Hát az tényleg más! De ne felejtsd el, hogy nemsokára visszaszólhatsz nekik!

-Már alig várom! – helyeseltem mire szabaddá vált a mosdó. Ő egyből be is ment, hogy elvégezhesse a dolgát. Nem volt bent direkt sokáig, mert tudta, hogy én várok rá, így biccentve egy perc múlva helyet is váltottunk. Nekem se tartott olyan sokáig a dolog, csak mire bekötöttem a melegítőmet, azzal ment el a több idő, mert olyan anyagból volt a kötője, hogy mindig szétcsúszott. Miután kezet mostam, ki is léptem a kis kabinból majd Lizzie mellé álltam – Mondtam már, hogy utálom ezt a nadrágot? – hoztam fel.

-Még nem, miért? – vizsgálta meg a ruhadarabot.

-Alig lehet bekötni, de ha nem kötöm be, akkor meg lecsúszik.

-Nem tudod kicserélni a madzagot? – jutott eszébe miközben megvizsgálta a szegélyét.

-Nem tudom, majd otthon jobban megnézem! Vagy varrok belőle valami mást – vontam vállat.

-Tényleg, egy felsőt simán csinálhatnál belőle! – helyeselt amikor visszamentünk a helyünkhöz.

-Ne und szét az agyad, a leszállásig! – jegyezte meg kuncogva.

-Te se! – kacagtam fel amikor visszaültem a helyemre. Egyből bedugtam a fülembe a fülest, majd visszadőltem apára.

Ő is már teljesen mélyen aludt, mert nem kelt fel semmire se, még arra sem, hogy nem találtam meg a kényelmes pontot a hatalmas, izmos vállán. Nagy nehezen azt a pontot megtaláltam, így tovább hallgattam a zenét. Ezután szinte nem történt semmi. Olyan nyugodtan telt az, és persze lassan is, hogy szinte már az unalomtól aludtam el. Spanyolországba vezető úton még nagyban beszélgettem Scarlett-tel. Mondjuk én is elcsesztem azzal, hogy kijelentettem, hogy nem akarok arról a témáról beszélni apával. Egy gépen biztos nem, de ha nem lett volna ennyire feszült a hangulat köztünk az adott dolog miatt, akkor lehet, hogy még most is beszélgetnénk valamiről. Nem sokáig tartózkodtunk az adott magasságon, mivel nem volt akkora a távolság London és Barcelona között. Maximum fél órát ha lehettünk fent, mire elkezdtünk megint leszállni. Én csak elkezdtem jobban rágózni a fülem miatt, így csak a gyomromon éreztem enyhén a magassági szint változását. Rendesen felültem majd elpakoltam a mobilom és a fülesemet. Apa még erre sem ébredt fel, pedig nem óvatosan vettem ki a füléből, hanem szó szerint kihúztam. Kivettem a telefonom újra és gyorsan csináltam egy képet rólunk, ahogy én szemet forgatok miközben apa nagyban alszik. Percekkel később landoltunk is, így már csak vízszintesen gurultunk be a gép helyére.

-Apa! – löktem meg enyhén a felkarját – Ébresztő! Leszálltunk – mondtam, de meg se mozdult – Apa, ébresztő! – emeltem fel egy kicsit a hangomat.
-Kérek még öt percet! – mormogtam majd magára húzta a kabátját.
-Már le is parkolt a gép! Nem kapsz öt percet! – ellenkeztem majd levettem róla a vastag takaróját.
-Fent vagyok! – jegyezte meg ásítva mire én csak felálltam – Ilyen hamar ideértünk?
-Nem, csak korán bealudtál, így neked rövid időnek tűnt!
-És mennyi képet csináltál rólam? – jutott eszébe álmos hangon miközben elindultunk kifelé a kabátjainkat felhúzva.
-Csak egyet csináltam! – legyintettem – Volt ennél több is!
-Beszélgettél valakivel, vagy mindenki ki volt dőlve?
-Lizzie-vel beszélgettem egy kicsit, de rajta kívül az egész csapat ki volt ütve – emlékeztem vissza – Viszont látásra! – köszöntem el a személyzettől majd kiléptem a gépből – Visszasírom még Barcelona enyhébb telét a londoni napjainkban!
-Őszintén nekem jobban tetszett Los Angeles, mert ott még kabát se kellett!
-Nem mondasz hülyeséget! – értettem vel egyet mikor leértem a lépcsőről majd bevártam őt – Te mehetsz nyugodtan! Én bevárom Holland-et! – mondtam így biccentve elindult a busz felé.

-Valamiért nem olyan kellemes hazatérni! – szólalt meg mögülem Tom majd megfogva a kezem követtük apát – Az időjárás nem hiányzott!

-Nem mindenki van oda a hidegért!

-Nem panaszkodsz...

-Bostonból származom, ahol méteres hóréteg is lehet! A hideg a véremben van, de jobban preferálom a napsütést és a meleget! – vallottam be kuncogva majd felszálltam a buszra, ami az épületbe vinne minket – Hétkor lesz a vacsora?

-Igen, miért?

-Csak érdeklődtem, hogy mennyire lesz időm elmenni vásárolni – legyintettem amikor nekidőltem az ablaknak.

-Nem kell neked is venni nekik ajándékot! Nem várják el tőled! – rázta meg a fejét.

-Én szeretnék nekik venni valamit! És már vannak ötleteim is, szóval átöltözök a hotelbe valamilyen szebb öltözetbe és elmegyek a legközelebbi plázába!

-Elvihetlek, ha akarod! – ajánlotta fel mikor a busz elindult a teli utastérrel együtt – Ismerek egy-két jó helyett.

-Azt megköszönném! – biccentettem a kedvesség miatt.

-Akkor én is gyorsan hazaugrok majd visszajövök érted – vezette le a tervet így helyeselve bólintottam.

-Rendben! Ugye nem tervez senki se adni Harrynek egy kamerát?

-Nem tudok róla. pénzt kért anyuéktól szerintem, hogy ő vehesse meg azt, amit kinézett.

-És tudod, hogy melyiket nézte ki?

-Elküldte nekem, igen!

-Akkor azt légy szíves továbbítsd nekem!

-Connie, az...

-Csak küld el nekem! – tudtam le ennyivel – Nem nagyon terveztem egyetemre menni, hogy arra gyűjtsem a pénzem! – poénkodtam így vigyorra húzta a száját.

-Az egyetem strébereknek való! – viccelődött.

-Pont ezért nem terveztem odamenni! Maradok inkább színész! Ki tudja, lehet, hogy modellnek is befognak és ahhoz meg végképp nem kell nekem semmilyen végzettség – gondolkoztam el, így mind a ketten felnevettünk. A busz ezután meg is állt az ajtó előtt, így mindannyian leszálltunk a járműről.

-Ki mire teszi le voksát? – kezdte Hemsworth befelé menet.

-Ötven embert mondok! – tippelt Jeremy.

-Ah! – ellenkezett Samuel bácsi – Maximális tömeg egyenlő lesz a hetvenkettővel.

-Ki számol most? – nézett körbe Scarlett – Barcelonában én voltam a soros!

-Holland és Kicsi Evans a csali, szóval ők kilőve! – jelentette ki Downey így felé fordultam.

-Barcelonában is én voltam a csali! Most miért nem lehet csak Tom? – akadékoskodtam.

-Te vagy a friss hús! Ehhez hozzá kell szoknod! – veregette meg a vállam majd megragadta a bőröndjét a szalagon.

-Hatvanegyre tippelek akkor! – mondtam be az adott számot.

-Stan számol akkor! – jelentette ki Mackie.

-Szuper! – mormogta mikor ő is elvette a táskáját.

-Apa, mondod a szokásos nyolcvanegyet? – pillantottam rá mikor megragadtam a bőröndünk fogantyúját.

-Egyszer csak bejön! – vont vállat majd átvette tőlem a cuccunkat – És mivel most te leszel a csali, szívből kívánom, hogy legyen igazam!

-Nagyon kedvesnek tetszel lenni! – forgattam meg a szemeimet majd elindultam a kijárat felé.

-Nem kis szívatás lenne az most számodra!

-Nem volt elég, hogy Barcelonában nyakon öntöttél az utcán, mindenki szeme láttára? – hoztam fel.

-Nem is látta mindenki! Csak milliós megtekintése van Twitteren egyelőre! – vakarta meg az orrát.

-Csak milliós, végülis ha az a milliós szám megmutatja a baráti körének, hogy milyen menő apuka vagy, hogy leöntöd a saját lányodat az utcán, akkor pillanatok alatt milliárdos nézettségű is lehet! Sőt, Brad Pitt előbb fog rólam emiatt hallani, minthogy látna engem az utcán vagy a mozivásznon.

-Na, még esélyed van, hogy Hollywood hatalmas csillagjai megismernek! – ujjongott helyettem is a poénon még mindig amikor odaértünk a kijárathoz. Nekidőltünk a falnak majd bevártuk a többieket, hogy együtt mehessenek ki, amikor Tom és én csaliként eltereljük a tömeget.

-Köszi, Jennifer Lopez megismert a jó hangom által, most meg tönkre is tettük a rólam alkotott ideálját.

-Induljon a műsor, emberek! – tapsolt egyet Robert, így Tom megfogta a kezem, majd együtt léptünk ki az ajtón.

Egyből hatalmas hangzavar keletkezett a rajongók által, hogy megláttak minket. Főleg, amikor arról is tudomást vettek, hogy kézen fogva sétálunk még az aranyosság miatt is éljeneztek. Én mosolyogva intettem nekik majd küldtem puszit. Elengedtem Holland kezét majd izgatottan odamentem a velem egykorú lányokhoz. Megöleltem őket és örömmel aláírtam minden egyes dolgot, amire kértek engem. Csináltak velem rengeteg képet is, amelyiken csak én voltam, néha hülye arcot is vágtam, mert miért ne, és ezt díjazták, így nem lett belőle semmilyen baj sem! Kaptam egy csokor virágot is, emiatt szorosan megöleltem az adott személyt majd tovább mentem, mert a többiek húztak magukhoz. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban végig menni úgy, hogy mindenkihez tudjak valamit hozzátenni. Valamennyire sikerült, de így is Tom húzott el, hogy ideje lenne menni.

-Ötvenkilenc! – jelentettem ki a csapatnak, akik kint vártak minket teljes inkognitóban.

-Ötvenhetet számoltam – értetlenkedett Seb bácsi – Direkt figyeltem miattad! – emelte fel védekezően a kezét majd felszállt a kisbuszra.

-Én nem tudom, hogy hol rontottad el, de én ötvenkilencszer írtam alá, és elvileg mindenkinek adtam autogramot! – vontam vállat.

-Hogyan voltál képes egyszerre számolni, hogy mennyi ember van ott és jópofizni a rengeteg néppel? – ámult Lizzie mögöttem felfelé menet.

-Nőből vagyok, több dologra is képes vagyok egyszerre! – jegyeztem meg így a körülöttünk lévő férfiak elkezdtek fújjolni.

-Pontosan! – adott igazat Cobie – Mintha csak én mondtam volna! – dicsért meg mikor leültem egy tetszőleges helyre.

-Gondolom a drága barátod mellett akarsz ülni – torpant meg mellettem apa.

-A repülős incidens után te ezt még megkérdezed? – kuncogtam el magam.

-Akkor én megyek a bácsikádhoz! – lökte meg a fejem poénból majd kacagva tovább ment.

-Lekoptattad Chris-t? – kérdezte Tom amikor lehuppant mellém.

-Egyre jobban megy már nekem! – menőztem – Vagy lehet, hogy ő nem akarja már annyira erőltetni. Mind a kettő is lehet egyszerre! Mennyire kell kiöltöznem? – tereltem a témát.

-Szerintem ha rajtam múlna így mennénk! – mutatott végig rajtunk nevetve – Elég egy farmer, mintha csak az utcára mennél!

-Tisztázzuk, hogy az én utcai stílusom az a melegítő! – hoztam fel.

-Igen, szerintem erről lassan le kell mondanod a hírnév miatt, mert a rajongók inkább a kiöltözésért vannak oda! – vakarta meg fintorogva a tarkóját.

-A rajongók úgy fognak engem szeretni, ahogy vagyok. A stílusom úgy fog nekik tetszeni, ahogy én akarom. Nem akarok mű lenni! Az nem én lennék! – ráztam meg a fejem.

-Jó meglátás! – dicsért meg mire el is indult a kisbusz – Nincs jobb dolog a rajongók felé, ha magadat adod!

-Igen, ezt én is így hallottam! – helyeseltem.

-Akkor sietek, hogy minél több időd lehessen vásárolni! – jutott eszébe – Akárhogy is nézzük, még munkaidőben is rengetegen vannak a plázában a turisták miatt, nemhogy azután, estefelé.

-Drágám, köcsög amerikai vagyok! – nyugtattam – Maximum fél óra és letudok mindent! – tudtam le ennyivel.

-Te csak azt hiszed! Most már híres vagy! Ezentúl rajongóid is vannak és nem tudsz láthatatlan maradni! – emlékeztetett.

-Ha én láthatatlan szeretnék lenni, akkor én azt végbe is viszem! – jelentettem ki nevetve – Mindig is sikerült, most is sikerülni fog!

-De azóta híres lettél! Rólad szólnak a közösségi oldalak! A hírekben a te hirtelen berobbanásod megy napok óta!

-Pontosan! És már tizenöt vörösszőnyeges premieren voltam, de csak akkor csináltak rólam képet, amikor valamilyen sztár is mellettem volt!

-Ezek szerint ne kísérjelek el? – kacagott fel.

-á

Hát... Nem tudom melyikünk járna jobban, ha inkább a kocsiban maradnál! – vallottam be – Te megúszod a rajongókat, én gyorsabban végzek.

-Hát ez egy kettős győzelem! – pacsizott le velem – A Holland-Evans páros tarol!

-Pontosan! – adtam igazat mire odaértünk a hotelhez, így a busz meg is állt.

-Akkor én sietek vissza! – pattant fel majd megcsókolt és le is ment.

-Hova siet ennyire Holland? – állt meg mellettem Downey így kuncogva felálltam.

-A saját dolgára! – válaszoltam majd kimentem előtte, mert megadta az elsőbbséget.

-Hé, ez nem ér! Én hoztalak titeket össze, illene tudnom arról, hogy mit csináltok! – követett, így kitört belőlem a röhögés.

-Nem! Ez nem így működik! – ráztam meg a fejem – A lényeg, hogy együtt vacsorázunk és most hazamegy, hogy átöltözhessen és utána meg visszajön értem – meséltem el mire megtámaszkodott a vállamon.

-És hol vacsoráztok együtt? – érdeklődött tovább.

-A szüleinél, mert az ikreknek szülinapjuk volt!

-Áh, semmi romantika! – panaszkodott majd el is ment mellőlem.

Nevetve megráztam a fejem majd bevártam apát. Miután ő is kivette a bőröndöt, bementünk a hotelbe és a recepciónál átvettük a kulcsunkat. Csodák csodájára nekem adtak egy doboz rajongói levelet is, így azt megköszönve elindultunk a liftbe. Megnézve a címzetteket apa és Seb bácsi is kapott valamit, de mindegyiken szerepelt az ő nevük mellett az enyém is, így emiatt nekem adták az összeset. Nem bontottam ki egyetlen egy levelet sem, hanem csak össze-vissza tologattam őket, hogy lássam kinek érkeztek. Nem volt olyan sok levél, ennél már sokkal többet is láttam otthon a stúdió ajtajában. Beérve a szobába én egyből elhelyeztem a leveleket az ágyamra majd a szekrényemhez léptem, hogy kivegyem a vacsorára alkalmas ruhámat. Megragadtam egy farmert egy hosszúujjú fehér pólóval, aminek az ujja sötétkék színű volt. Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem, majd kifésülve a hajamat normálisan felgumiztam lófarokba. Kezet mostam majd végül megigazítottam a szemüvegem és kiléptem. Bezipzároztam a bakancsom, így készen állva körbenéztem, hogy mire lesz majd szükségem. Megragadtam a Rita Turner-es baseball sapkámat majd a kabátomhoz léptem. Megnézve a zsebeit leellenőriztem, hogy a pénztárcám és a mobilom megvan-e majd megragadva elköszöntem apától és vissza is indultam. Felhúztam a sapkám majd a lifttel le is mentem a földszintre. Tom is küldött egy üzenetet, hogy elindult, így válaszoltam neki, hogy az ajtónál várom. Neki is csak egy pillanatra kellene megállnia emiatt. Maximum két percet kellett várnom a hotel előtt, az utcán mire Tom megérkezett. Beültem a kocsiba majd egyből mentünk is tovább. Nem volt olyan messze a pláza, hála égnek, hogy a belvárosban szinte minden egy helyben volt. Tom leparkolt a bevásárlóközpont mélygarázsába és gyorsan elmagyarázta, hogy mi hol van. Én figyelmesen végig hallgattam az instrukciót, majd kiszálltam és beléptem az épületbe. A sapka nagyban eltakarta az arcomat és a szemüveg is máshogy mutatta meg az arcomat, így nem nagyon voltam felismerhető. Egyből bementem egy kameraboltba és kértem a még régebben elküldött modellt. Kértem hozzá egy táskát is, így ha abba belehelyezném és úgy adnám át, akkor nem lehetne kivenni, hogy mi van benne. Kifizettem az árát majd elégedetten ki is léptem az üzletből. Megkerestem az írószerboltot is. Célirányosan mentem a noteszok felé és végül megtaláltam, amit kerestem. Egy ekte szakácskönyv sablonja volt, csak teljesen üres volt, így Sam azt írhat bele, amit csak akar. Megragadva egy ajándék szatyrot is a pulthoz beálltam a sorba. Nem volt semmi susmorgás, semmi találgatás, hogy kire hasonlítok. Az emberek feszültek voltak és legszívesebben otthon akartak már lenni. Mindenki saját magával törődött és nem velem, pont erre számítottam én is. Több kassza működött, így hamar lement a sor és én is mehettem már kifelé. Lefelé néztem, nem vettem fel senkivel se a szemkontaktust. Nem nézegettem, tanulva A Tél katonája című filmből. Annyi volt a különbség, hogy én nem a Hydra elől menekültem hanem a rajongók elől bujkáltam. Hamar odaértem a mélygarázs bejáratához, így oda belépve egyből kopogtam is Tom kocsiján, hogy nyissa ki a zárat. Meg is tette, így belehuppanva a puha ülésbe elégedetten kötöttem be az övemet.

-Gratulálok, huszonnyolc percet voltál távol! – nézte meg az órát majd kitolatott a parkolóból és elindult kifelé.

-Hamarabb is jöttem volna, ha az írószerbe nem lett volna akkora sor! – fújtam ki a bennem maradt levegőt majd levettem a sapkámat – De én megmondtam! Ha fogadtunk volna, akkor most én nyernék!

-De nem fogadtunk! – vont vállat amikor kiértünk az épületből – Alszol ma nálam? – kérdezte mire ránéztem – Könnyebb lenne, és akkor nem kéne még visszavigyelek a hotelbe.

-Én benne vagyok! Csak írok apának, de felőlem rendben! – bólintottam majd elővettem a mobilom – Egyébként akció volt a kamerán! – jutott eszembe.

-Tényleg?

-Igen, még mindig rajta volt a Valentin napi kedvezmény, ami egy hétig tart, szóval a harmada le is jött! – meséltem miközben megírtam apának a helyzetet.

-Akkor még szerencséd is volt!

-És szerintem senki se vett észre! Olyan könnyen mentem ki és be, mintha én lennék Natasha Romanoff szuperkém! – kuncogtam el magam.

-Biztos vagy te ebben? – vonta fel a szemöldökét mire rezzent egyet a telefonom.

-Tudsz valamiről, amiről én nem? – kezdtem el megijedni mire elolvastam apa válaszát így felröhögtem hangosan – Indokot vár, hogy miért nem megyek haza!

-Sokáig tartana és nem akarod zavarni. Vagy valld be neki az igazságot és írd azt neki, hogy engem jobban szeretsz, mint őt és inkább velem vagy! – viccelődött így megírtam apának, hogy kérdéses a vacsora hossza.

-Nem kis önbizalom kellett ahhoz, hogy ezt így most kijelentsd! – biccentettem elismerve. Megnyitottam az Instagramot, csakis azért, hogy megtudhassam, hogy Tom mire gondolt, így egyből megláttam pár lesi fotót rólam a plázában – A francba! Megláttak azok a szemetek! – hitetlenkedtem nevetve.

-Nincs menekvés Connie! Már híres vagy! Ha azt hiszed, hogy senki se lát, egy kamera minimum csinált rólad képet – De attól még az átlag az tíz!

-Ne már! Azt hittem, hogy tényleg csak úgy mentem és jöttem! – panaszkodtam – Tisztára a Tél katonája filmben éreztem magam!

-Nem fog az összejönni! De a rajongók ezt tiszteletbe tartják, és ha látják, hogy lefelé nézel és sapkát viselsz, akkor csak lesi fotó készül rólad.

-Hát akkor nem megyek ki ezentúl bikiniben az utcára! – mormogtam.

-Te kimész bikiniben az utcára? – ismételte el amit mondtam.

-Még szép! Minek nézel te engem? Los Angelesben lakok, nyáron csak egy hosszított pólót húzok fel a fürdőruha fölé!

-Igen, ezeket lassan hanyagolni kéne... – helyeselt a nevetéstől rázkódó vállal.

-Pedig az az időszak a kedvencem! – fintorogtam mire felállt a behajtóra a házhoz – Kellett nekem színésznek állnom! – poénkodtam majd kiszálltam a kocsiból.

-Fel kellett áldoznod a nyugodt hétköznapokat – vont vállat mire kinyílt az ajtó – Ez a sztárság ára!

-Szia kislány! – köszöntem Tessa-nak, aki kifutott hozzám majd az ölembe ugrott – Igen, te is hiányoztál! – helyeseltem amikor elkezdte nyalni az arcomat.

-Tess! – szólt neki Tom így arra fordult a kutya majd otthagyott engem a gazdája miatt – Szia! – puszilta meg.

-Milyen volt Barcelona? – szólalt meg az ajtóból Nicky, így odakaptam a fejem.

-Hát, mit mondjak... – kezdtem.

-Oh Connie! Mindent láttunk és hallottunk, most már nem tudod letagadni a tehetséged! – jelentette ki nevetve.

-Francba! Pedig terveztem, hogy titkolom még! – színészkedtem a poén kedvéért majd odamentem hozzá, hogy megpuszilhassam.

-Lebuktál! Már nincs több titok! – kiabálta bentről Harry – I'm on tonight... – énekelte mikor kiugrott az előszobába, de egyből kitört belőle a röhögés, így nem tudta folytatni – Feladom! Ezt csak Shakira és te tudod tökéletesen előadni! – jegyezte meg majd megölelt – Jó újra látni!

-Utólag is boldog szülinapot! – mondtam – Nem volt semmilyen közös képünk, amit kitehessek!

-Na majd lesz! – kacagott fel miközben elengedett.

-Oh, mi az hogy! – helyeseltem – Isten éltessen sokáig! – adtam oda neki az ajándékát mire felcsillant a szeme.

-Istenem! Connie, ezt nem kellett volna!

-Dehogynem! Hogyan váljak akkor a legjobb sógornővé? – vontam vállat így kitört belőlünk a röhögés.

-Kétségkívül, már szerintem elérted azt a helyet! – adott igazat majd kinyitotta a táskát így eltátotta a száját – Uram atyám! Ezt nem fogadhatom el! – rázta meg a fejét – Ez biztos egy vagyonba került!

-Hiszen felnőtt lettél! – ujjongtam – Tizennyolc az nem semmi! – tettem hozzá – És hol van a kedves ikred? – érdeklődtem.

-Bekísérlek hozzá! – mutatta meg az utat majd előre engedett.

-Remélem tetszik az ajándék! – fordultam vissza Harry felé.

-Tetszik? Imádom, pedig még nem is használtam!

-Bármi baj van, akkor majd szólj! Tom-nál hagyom a blokkot, hogy garanciálisan ki tudd majd cserélni! De reméljük, hogy nem kell majd!

-Reméljük! – helyeselt mikor beértünk a konyhába.

-Nicsak, kit látnak szemeim? – örült meg Sam a látványomtól – Connie! – lépett hozzám majd szorosan megölelt.

-Utólag is boldog szülinapot! – ismételtem meg megint a jókívánságot.

-Köszönöm szépen!

-Remélem tetszeni fog, és sokáig használni is fogod! – engedtem el majd odaadtam neki is az ajándékát.

-Oh, köszönöm szépen! – csillant fel a szeme miközben kivette a kiskönyvet – Egy szakácskönyv?

-Ez a te szakácskönyved! – javítottam ki – Ide azt írsz, amit akarsz! Olyan módon csinálsz dolgokat, ahogy akarod! Ez a szakácskönyv arra vár, hogy teleírjad! – bíztattam mire megpuszilt.

-Ez tökéletes! Köszönöm még egyszer!
-Ugyan! örülök, hogy mind a kettőtöknek tetszik az ajándék!

-Mi történt? Hollywood legújabb sztárja ellátogatott hozzánk? – lépett be Dominic a helyiségbe így kuncogva lehajtottam a fejem – Micsoda táncmozdulat, micsoda hang! Connie levettél minket a lábainkról! – emlékezett vissza majd átkarolt ő is és megpuszilt.

-Én nem tettem semmi különlegest, csak ti még nem láttátok és hallottátok ezt az oldalamat – tudtam le ennyivel, hiszen tényleg csak magamat adtam.

-Mit titkolsz még? – támaszkodott meg Paddy az ajtónál a falnak – Gitár? Zongora? Még jobb! Kiderült, hogy alapból egy orosz kém vagy és a lebukásod miatt fel kellett fedned ezeket a képességeket, hogy ne buktasd le az országod!

-Ez még hatásos is lenne, ha ötven évvel ezelőtt élnénk! – fordultam felé – De gitározni és zongorázni is tudok, mert a művészeti iskolában kérik!

-Feladom! Nyertél! – kiabálta el magát így mindenki felkacagott.

-Egyébként mi volt az a vízöntős videó? – kérdezte Nicky hozzánk érve Tom-mal így a homlokomra csaptam.

-Lényegében Tom már hivatalosan is Evans családtag, mert Seb bácsival együtt beavatta őt apa.

-És akkor te miért lettél vizes?

-Hát ez egy olyan kérdés, amire én is tudni szeretném a választ! – vontam meg vállam – Jelenlegi állapotban erre a válaszom az az, hogy édesapám szívat engem!

-Van benne ráció! – fintorgott Paddy – És mi mivel avatjuk hivatalosan Holland-dé Connie-t? – nézett körbe.

-Én megkaptam a legjobb kamerát tőle, számomra már a családunk tagja!

-Én is amondó vagyok, hogy már a családunk tagja! – állt mellém Paddy.

-Igen, emiatt ő is megázott Barcelonában! – helyeselt Nicky – Hivatalosan is Holland vagy most már!

-Erre iszunk! – jelentette ki Dominic – Az asztal úgyis kész és már csak rátok vár!

-Hozom az előételt! Addig mindenki vonuljon kifelé! – parancsolt ki minket Sam a konyhából.

-És ez még csak egy átlagos vasárnapi vacsoránál szokott előfordulni! – suttogta Tom majd átkarolta a derekam majd kimentünk az étkezőhöz.

-Oh, akkor te ég nem voltál nálunk egy vasárnapi vacsorán Bostonban! – jutott eszembe az ott történt jelenetek – Ez még semmi! – ráztam meg a fejem nevetve majd leültem az egyik székre így Tom helyet foglalt mellettem.

-Hát! Evans családból kiindulva ezen nem is csodálkozom! – vallotta be – De örülök, hogy végül eljöttél! – húzta mosolyra a száját így nekidőltem.

-Minden kételyem elszállt most már! – vigyorogtam majd megfogtam a kezét.

-Nincs romantikázás, mert ez a mi szülinapunk és ha mi nem romantikázunk, akkor senki! – tette le elénk az előételt Sam majd széttolt minket – Köszönöm, így már jobb! – paskolta meg a vállunkat leült velünk szembe, hogy nekiálljunk enni.