Egész éjjel ott volt a fejemben Hayley helyzete. Valahogy nem mászott ki az agyamból és ez nagyon zavart. Nem tudtam nyugodtan pihenni, átgondolni alvás közben a dolgokat. Egyszerűen csak forgolódtam és nem tudtam álomra nyugodni. Amikor megláttam, hogy a nap kezdett felbukkanni, feladtam a küzdelmet és kimásztam az ágyból. Felkaptam a papucsomat majd halkan leindultam a konyhába. Készítettem magamnak egy pohár kávét, amilyen gyorsan csak tudtam majd visszakanyarodtam a lépcsőhöz, hogy a szobámba legyek addig. Nem akartam senkit se felkelteni azzal, hogy a nappaliba vagy esetleg a konyhába zajongok. Amint felléptem az első fokra, meghallottam a zongorázást a pincéből. Lefelé is volt valami, csak akkor még azt hittem, hogy a fejemben van a fáradtság miatt. Óvatosan benyitottam majd becsuktam mögöttem az ajtót. Szerencsére a zongora szembe volt a lépcsővel, így nehezen lehetett észrevenni, ha valaki lelopakodott. Én megtorpantam a lépcső közepén, így észrevettem apát, ahogy éppen zongorázza az adott dallamot. Nem ismertem fel, így gondoltam, hogy saját maga írta, ami valljuk be nem jellemző rá! Segít milliónyi dalszöveget megírni, de hogy eddig dallamot nem írt az életében, az is biztos! Nyugodtan kortyolgattam a forró italomat, ameddig apa leírta az akkordokat a kottára. Hatalmas meglepődésként vettem észre, amikor újra nekiállt játszani a billentyűkön, akkor el is kezdett énekelni.
-Como explicar
No dejo de pensar en ti,
en nosotros dos

Como escapar
De una canción que hable de tí,
si eres mi canción

Puedo vivir como en un cuento
si estoy contigo,
que revive a cada página el amor

Aunque lo intenté ya no puedo más, verte de lejos
Mis ojos ya no pueden ocultar, este misterio
Me abraza el cielo y vuelo sin parar, hacia tu encuentro
Llego a tiempo ya no estas, alguien ha ocupado mi lugar - énekelte el, így lefagytam a dal szövegétől. A szemem is olyan szinten kidülledt, mert ezt nem vártam tőle egyáltalán.
-Képes vagyok élni egy mesében, ha veled vagyok, hogy minden egyes oldalon újraéljem a szerelmet... - szólaltam meg lefordítva a harmadik versszakot, így apa csak lehajtotta a fejét - Hogyan magyarázzam el, hogy nem tudok nem rád gondolni és kettőnkről álmodozni - indultam meg lefelé miközben az első részt ismételtem meg - Hogyan meneküljek egy olyan dal elől, ami rólad szól, ha te vagy az én dalom... - ittam egy kortyot a második strófa után - Annak ellenére, hogy megpróbáltam, nem vagyok képes már távolból nézni téged. A szemeim már nem tudják megfejteni ezt a rejtélyt. Átölel az ég és repülök megállás nélkül a veled való találkozásig. Időben érkeztem, de te nem vagy itt, valaki már elfoglalta a helyem... - fejeztem be amikor a zongorára letettem a bögrémet - Micsoda reggeli fogadtatás! Ugye nekem szántad ezt? - mutattam magamra, de nem bírtam magammal és elnevettem magam.
-Jó reggelt neked is! - pillantott rám mosolyogva, így megtámaszkodtam a hangszeren.
-Nagyon szép dal egyébként! - jelentettem ki, de ő csak levette a kottát a tartóról.
-Köszönöm!
-Bár nem néztem ki, hogy a hatalmas Amerika Kapitány képes lenne ilyen romantikus dalt írni! - tettem hozzá, így felkacagtunk mind a ketten.
-Hogy őszinte legyek, én sem tudtam hogy erre is képes vagyok! - vallotta be majd ivott egy kortyot a kávémból - Csak felkeltem és jött az ihlet! - vonta meg a vállait, így odamentem mellé. Egyből vette a jelzést, így odébb csúszott, hogy én is elférjek mellette. Leülve vettem egy mély levegőt majd elkezdtem bámulni a falat.
-Ugye tudod, hogy ha kiderül ez a dal és anya megtudja, hogy miről szól, akkor lőttek mindennek? - hoztam fel, így apa rám nézett - Nyugi, tőlem nem fogja megtudni! - suttogtam, így félig mosolyra húzta a száját - Viszont Hayleynek elmondanám! - kuncogtam el magam, így lehajtotta a fejét.
-Mindenkinek jobb, ameddig nem tudja meg, hogy hogyan érzek iránta! - ellenkezett, így megvakartam a tarkóm.
-A mindenkiben kit értesz? - kérdeztem, mert nem hittem a pontos jelentésének - A feleségedet, aki tizenöt évre csak úgy elment és itt hagyott téged a szarban?
-Próbáljuk újjáépíteni a kapcsolatot és ezt az egészet! - emlékeztetett a dolgokra.
-De mit ér az egész, ha közben nem azzal vagy, akit igazából szeretsz? - pillantottam rá, így lefagyott a válaszomtól, mert nem számított, hogy ezt ki merném mondani - És csak hogy tudd, haragszom amiért Seb bácsitól kellett megtudnom, hogy mit is érzel Hayley iránt! - jutott eszembe, így hitetlenkedve megforgatta a szemét.
-Jobbnak éreztem, hogy neked nem mondom el! - magyarázta - De a végén azt hittem, hogy a folyamatos viccelődések azért vannak, mert te is tudod!
-Én másról értesültem, nem rólad! - ellenkeztem, hátha rájönne ezzel a válasszal a helyzetre, de nem nagyon tűnt olyannak, hogy mindent megértett volna - Rejtsem el a dalt, az én kis füzetembe? Azt nem szokta nézni senki se rajtam kívül...
-Azt hiszem, hogy nálam is jó helyen lesz! - hajtotta össze majd elővette a telefonját és beletette a tokba. Annyi baj volt, hogy láthatóan kidudorodott hátul a szilikon.
-És ezzel úgy gondolod, hogy megoldottad? - vontam fel a szemöldököm - Ez még jobban felhívja az emberek figyelmét! - jegyeztem meg, így kínosan elnevette magát.
-Jó ötletnek tűnt az elején! - vette ki a kottát majd visszarakta a zsebébe a készüléket - Bár rajtunk kívül senki se játszik a zongorán! - jutott eszébe majd a zongora tetejét felnyitotta és berakta a résbe majd lecsukta a fedelet - A füzetedhez én sem nyúlhatok és kicsit feltűnő lenne mindig elkérni tőled a kottát!
-De akkor tudnám, hogy mikor gondolsz Hayleyre! - vontam meg a vállamat, így lehajtotta a fejét - Annyi év, annyi lehetőséggel, mint innen Jeruzsálem és mégis csak most látod be és foglalkozol az érzéseiddel, amikor a feleséged visszatért... - mormogtam, mert nem értettem az egész szituációt - Miért pont most?
-Én is ezt kérdezem magamtól! - adott igazat - Talán Abby visszatérte ébresztett rá, hogy Hayley sokkal fontosabb, mint gondoltam és nem becsültem meg eléggé!
-Miért csak akkor jövünk rá, hogy mindenünk megvan, amikor esélyünk van az adott dolgokat elveszteni? - kérdeztem költőien, így apa kuncogva nekitámaszkodott a zongorának.
-Nem vesztettük el senkit csak... - akadt meg, mert az ellenkezésben majdnem elmondta, hogy anya mit mondott neki - Semmi! - rázta meg a fejét, így rákönyököltem a hátára, hogy megtartsam a fejem.
-Ugye tudod, hogy az a legrosszabb, ha elkezdesz valamit, de a végén mégse mondod ki, ezzel felcsigázva a hallgatót? - hoztam fel mosolyogva, így megdörzsölte a szemeit - Mit akartál mondani?
-Abby poénkodva felhozta, hogy mi lenne ha csak egy kis időd kapna Hayley nélkül, hogy jobban össze tudjon szokni velünk... - vallotta be, így próbáltam meglepődött arcot vágni. Kidülledt szemekkel ránéztem, így kuncogva helyeselt - Tudom milyen hülyeségnek hangzik! - tette hozzá.
-Arra nem jött rá, ha mondjuk vele is elmélyedne a kapcsolata, akkor közelebb kerülne hozzánk? - jegyeztem meg logikusan, de apa csak jót mulatott az egészen. Addig biztos viccesnek tartja, amíg meg nem tudja az igazságot - Lehet egy kérdésem? - komolyodtam el, így egyből bólintott - Ha nem éreznéd azt, amit Hayley iránt, vagy egyáltalán éreznéd, édes mindegy számomra... Képes lennél újra szeretni anyát?
-Ezt derítjük ki most! - válaszolta egyből, de mind a ketten tudtuk, hogy nem ez az igazság.
-Meddig kéne tűrnünk egy kapcsolat érdekében? Mármint, itt vagy te és újra nekiálltál a házasságodnak, amit teljesen el is felejtettél, mert van egy közös lányotok. Mennyit kell, hogy elviseljen egy ember a párja érdekében?
-Bajok vannak Holland és közted? - tippelte.
-Ne rólam beszélünk, hanem rólad! - tereltem vissza a lényegre - Az én kapcsolatom tökéletes és még jobb lesz, amikor kiköltözik! - jelentettem ki, így apa elröhögte magát - Na szóval? - tettem keresztbe magam előtt a kezeim.
-A szerelemnek nem ilyennek kéne lennie! - rázta meg a fejét - Nem kéne tűrnöd és azt számolgatnod, hogy meddig bírod! Pont az a lényeg egy kapcsolatban, hogy szeressék egymást és megbeszéljék a bajaikat ezzel elkerülve azt, hogy folyamatosan tűrni kelljen.
-Akkor milyennek látja a hatalmas Amerika Kapitány a szerelmet? - érdeklődtem.
-Egyszerűnek! - válaszolta egyből kuncogva - Heti kétszer elmenni vacsorázni, összebújva nézni tévét, jót nevetni minden egyes viccen, akár rossz, akár nem... Aki mellett nem érzem egyedül magam, aki ha üzen nekem automatikusan elmosolyodom... - sorolta fel a falat bámulva, így lehajtottam a fejem.
-Heti kétszer vacsoráztunk eddig Hayleyvel együtt, amikor mindenki a városban volt. Ő minden egyes vicceden nevet, mert szeret és nem akarja a szemedbe mondani, hogy hagyd abba, mert rossz! - hoztam fel, így felkacagtunk mind a ketten - És nem veszed észre, de mindig fülig ér a szád, ha tőle kaptál üzenetet! - löktem meg vállból majd felálltam - A tökéletes egyensúly az érzés és a tudás között az az, hogy felváltva használod a kettőt, és nem az, ha logikából döntesz szerelmi ügyben! - jegyeztem meg majd zsebre tettem a kezem - Hallgass most a szívedre, mert ebben a helyzetben, ő diktál! - ajánlottam majd megpusziltam és elindultam.
-És a kávéd? - szólt utánam, így megtorpantam a lépcsőn.
-Neked több szükséged lesz rá! - pillantottam rá vissza, így félig mosolyra húzta a száját - Folytasd a dalt! - kértem, így felém fordult - Örülni fog neki!
-Honnan gondolod ezt? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem gondolom, hanem tudom! - javítottam ki - És mivel bevallod az érzéseidet, így számára csak jó lehet! - tudtam le ennyivel majd felmentem.
Halkan becsuktam magam után az ajtót majd nekidőltem a fa lemeznek. Hallgatózva mosolyra húztam a számat, mert apa újra elkezdett játszani a zongorán. Elégedetten tovább mentem majd kinyitottam a teraszra vezető üvegajtót. Dodger egyből nekem, így kuncogva letérdeltem hozzá és nekiálltam játszani vele. Amikor egy idő után elfáradt, akkor egyből elment inni, akkor vettem az alkalmon és megragadtam a kajás tálját. Gyorsan bementem a spájzba majd mertem egy nagy tál kutyatápot. Amikor ezt Dodge megérezte, akkor egyből elkezdett ugrálni a kezem alatt, így megértem nem elejteni a tálat. Letettem a helyére, így épphogy el tudtam onnan venni a kezem. Leültem a kanapéra majd elővettem a telefonomat és elkezdtem bújni a közösségi oldalakat. Nem volt semmi érdekes, így csak néztem ki a fejemből. Bár mire elmélyültem volna, addigra újra rezgett a mobilom. Megnéztem az üzenetet, így konstatáltam, hogy Bonnie írt nekem. Nem gondolva felhívtam, így felhúztam a lábaimat törökülésbe miközben kicsengett.
-Szia Connie! - vette teli vidámsággal a hangjában.
-Szia Bonnie! - húztam mosolyra az arcomat - Mi újság? - érdeklődtem.
-Semmi érdekes, csak a suli, de az mindig is volt! - tudta le ennyivel - És veled? Mi történik a hatalmas sztár életében?
-Semmi különleges! - ráztam meg kuncogva a fejem.
-Ezt nem hiszem el, ugye tudod? - vallotta be, így mind a ketten elnevettük magunkat - Család?
-Apa dolgozik, anya itthon elvan, Tom nemsokára megy sajtó turnéra, szóval ennyi... - soroltam fel.
-És neked valami új munka?
-S.H.I.E.L.D. ügynökei, de az csak nyáron kezdődik! - vontam vállat - A legnagyobb kihívás jelenleg a jogsi megszerzése! - poénkodtam, így felkacagott.
-Én jövőre terveztem!
-Mi lenne, ha eljönnél egy hétvégére? - ajánlottam fel - Megismernénk rendesen egymást és legalább mind a ketten kikapcsolódunk! - ajánlottam fel az ötletem.
-Benne vagyok! Majd megnézem, hogy a suli miatt, hogyan tudok utazni!
-Majd írd meg, hogy mikor jó! - mondtam mire apa kijött az ajtón - Most mennem kell, de örülök, hogy beszéltünk! - jelentettem ki.
-Nem is tartalak fel! Szia! - köszönt el, így kinyomtam a hívást.
-Feladtad vagy csak abbahagytad, hogy ne legyél gyanús mások előtt, hogy túl sokat vagy lenn a pincébe? - tippeltem, így apa kuncogva leült mellém és letett elém egy bögre forró italt - Mit kapok? - vontam fel a szemöldökömet.
-Makaó kakaó! - tette le a mobilját az asztalra majd nyugodtan hátradőlt mellém, így én is a kezembe fogtam a bögrét - Merthogy megittam a kávéd! - magyarázta, így biccentve ittam egy kortyot.
-Nem azért, mert alapból magad alatt vagy? - mormogtam, de egyből megrázta a fejét - Csak akkor szokás makaó kakaót inni, ha szomorú vagy! Tudod, ezzel leszel boldogabb! - emlékeztettem, így elvigyorogta magát.
-És ha ezentúl bármikor iszunk egyet? - jutott eszébe - Amikor csak akarunk és pihenés szempontjából iszunk?
-Benne vagyok! - egyeztem bele majd ittam egy kortyot.
-Mit terveztél a mai napra? - érdeklődött.
-Zendaya áthívott magához ebédre! - mondtam mire meglepődve felém pillantott.
-Tényleg? Ennek nagyon örülök! - jelentette ki - Végre a korodhoz közelebb áll egy barátod! - poénkodott, így nevetve megráztam a fejem - Tom is megy?
-Igen! - bólintottam egyből - Zendaya azt gondolta, hogy mivel holnap utazik, így egy utolsót akkor lógjunk együtt hármasban, és akkor majd utána csak mi ketten miközben berendezzük Tom házát!
-Örülök, hogy ennyire összebarátkoztál vele! Őszintén! - tette hozzá, így közelebb bújtam hozzá, hogy átkaroljon.
-Hasonlítok rá! - jegyeztem meg - Mind a ketten szeretünk tervezni meg rend mániásak vagyunk!
-Megtiltotta, hogy bármit is vigyél a mai nap? - jött rá egyből.
-Bingó! - helyeseltem - Melegítőbe kell mennünk, mielőtt túlgondoljuk a dolgot! - mondtam, így elkuncogta magát - Majd átjöhet egyszer? - kérdeztem miközben beleittam a langyos italba.
-Természetesen!
-Egyébként megtudtam, hogy alapból itt szokott strandolni! - jutott eszembe mosolyogva - A paparazzik nem jutnak el ide!
-Ezért jó hely ez! - tudta le ennyivel - Több tíz éve így van, ezért is költöztünk ide!
-Húsvétkor megyünk Bostonba?
-Kéne! A szülinapod után se mentünk, utoljára karácsonykor voltunk ott!
-És mit csinálunk anyával? - vontam fel a szemöldököm.
-Igen, addigra már el kéne mondani anyuéknak, hogy van ez a dolog...
-Van még egy hónap minimum!
-Addig kieszelek egy tervet! - hajtotta a fejét miközben én megittam a kakaót.
-Azóta ezt mondod, mióta Londonból hazaértünk! - emlékeztettem, így lehajtotta a fejét.
-Ha annyira nem tetszik, ahogy én csinálom, akkor te is elmondhatod neki! - vágott vissza, de egyből megráztam a fejem.
-Nem, köszi! Inkább kihagynám a lehetőséget! - ellenkeztem, így elmosolyodott - De azt bevállalom, hogy melletted leszek, amikor elmondod a mamának! - ajánlottam fel nevetve.
-Gyáva vagy, ugye tudod? - szólt be rám nézve, de a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról.
-Ez biztos valami Evans szokás! Valahonnan örökölnöm kellett! - vontam vállat.
-Ez a Stan feled! Ez a román vér, ami az ereidbe van!
-Az lehetséges! - gondolkoztam el - A sógorod nagyon szégyenlős, csak Mackie mellett nyitja ki a száját! - hoztam fel kuncogva.
-Pedig Geta olyan beszédes! - jutott eszébe, így bólintva helyeseltem - Nem tudok megszólalni mellette annyira!
-Nekem kiskoromba mondta, hogy nyugodtan vágjak közbe! - emlékeztem vissza - Amikor itt volt hálaadáskor, akkor ugye átmentem hozzájuk és csináltunk sütit... Megmagyarázta, tudja, hogy be nem áll a szája, de nem haragszik meg, ha közbeszólnak.
-Érdekes! Ezt nekem soha nem mondta!
-Engem jobban szeret! - tudtam le ennyivel - Nem csoda, hiszen én voltam az első unoka! Akivel nem is dicsekedhetett, nem mondhatta el a barátjainak, hogy milyen jól tanulok, hogy milyen gyorsan növök... Nem mondhatott semmit, hogy le ne bukjon, hogy félig Stan vagyok és az anyám a keresztapám nővére! - halkultam el - Szomorú, hogy nem tudtam erről előbb! Nagyszerű nagyi lehetett volna számomra, és nem kellett volna a keresztapám kedves anyukájának a szerepébe bújnia!
-Ally néninek jobbak a főztjei! - jegyezte meg apa, így beugrottak az angol menük, amit Hayley anyukája csinált, amikor itt volt Los Angelesben, vagy amikor elmentem Hayleyvel Londonba.
-És ezt el is mondtad már neki, vagy vársz egészen addig, amíg az anyósod nem lesz? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, így összeborzolta a hajamat - Szerintem bírna téged! Meg csinálna vega dolgokat külön neked, minden egyes vasárnap, amikor összeül a család? - feltételeztem, így apa is elgondolta a szituációt.
-Nem ülne össze minden egyes vasárnap a család, ha ő Londonban él! - ellenkezett, így elkuncogtam magam.
-Mert kinézed Ally néniből, hogy ott marad, mikor a lánya elkezd járni egy pasival és úgymond lesz egy unokája? - értelmeztem.
-Ott a pont! - adott igazat mire Tom is csatlakozott hozzánk.
-Jó reggelt! - köszönt a barátom.
-Megtudtam, hogy holnap mész Tom! - hozta fel apa miközben Tom leült a lépcsőre és elkezdte Dodgert simogatni.
-Igen, elmegyek egy pár napra... - pillantott felénk - Vagyis pár hétre! - javította ki magát.
-És aztán meg már készen is lesz a házad, szóval nem fogsz itt lakni! - tette hozzá - Hiányozni fog a jelenléted! - jegyezte meg szarkasztikusan.
-Ne aggódj, Abby túl jól főz ahhoz, hogy lemondjak az itteni étkezésekről! - vágott vissza majd kinyújtotta a nyelvét, így apa bemutatott neki.
-Pedig már reméltem, hogy megúszlak örökre! - játszotta tovább a szerepét.
-Ugyan, valld be, hogy megkedveltél!
-Igaz, hogy nem vagyok Stan és Mackie, de ne is gondolj Downeynak, hogy pátyolgassalak a lányok mellett! - jegyezte meg poénkodva, így mindannyian felnevettük.
-Akkor nem kérhetem kölcsön a kocsid a mai napra? - jutott eszébe kacagva, így még jobban kitört belőlünk a röhögés.
-Még a reggeliig tízszer átgondolok a helyzetet és azután még megkérdezem Connie véleményét, hogy melyik kocsit adjam oda neked, már ha odaadom! - válaszolt majd fel is állt.
-Köszönöm, hogy egyáltalán átgondolod! - nézett Tom az apámra, így apa biccentett.
-A Trailblazer a tiéd! - tudta le ennyivel, így csodálkozva felvontam a szemem - A Corvett túl új! - magyarázta, így elgondolkoztam.
-És a Camaro? - hoztam fel mire apa felemelte az ujját.
-Senki se nyúl a Camarohoz! Sőt, senki se közelíti meg azt a kocsit! - jelentette ki komolyan.
-Tudtommal a Corvette az jobb, mégis előbb odaadnád azt, mint a Camarot? - értelmezte Holland.
-De a Camaro most lett festve és polírozva! - mesélte apa.
-Festve? - ismételte meg.
-Nem tetszett a fekete szín, így lett királykék! - vont vállat, így Tom kuncogva megrázta a fejét.
-Mindent értek! - húzta mosolyra a száját.
-Mi ez a jó hangulat? - állt meg az ajtóban anya - Milyen vicces sztoriról maradtam le?
-Kocsikról beszéltünk! - válaszoltam egyből megvakarva a halántékomat.
-Hogyan lehetnek a kocsik viccesek? - vonta össze a szemöldökét.
-Ez az Evans család, bármit viccessé tesznek, ha kedvük tartja! - tudta le ennyivel Tom miközben ő is felállt majd mellém jött és felhúzott a kanapéról.
-Mit szóltok tojáshoz? - érdeklődött anya körbenézve terelve a témát a kajára, így mindannyian bólintottunk - Akkor gyertek, és készítem is! - intett befelé, így követtük is.
Én lepakoltam a cuccomat az asztalhoz egyből majd a bögrémet elmostam. Helyet foglaltam a szokásos helyemen majd figyeltem a reggeli híreket, amit apa kapcsolt be közben. Anya szinte nem is kérdezett, csak egyből elővett egy nagy doboz tojást. Konkrétan huszat egyből fel is tört és elkezdte azt megsütni. Nem csodálkoztam ezen, mert apával simán megeszünk tizet és akkor nem beszélve, hogy még többen is vagyunk. Nem figyeltem, hogy hogyan csinálta a dolgokat, csak hallgattam a tévé mellett. Amikor készen lett, akkor láttam meg az eredményt, ami egy spanyol tortillához hasonlított inkább kolbásszal, hagymával és sajttal. Apának külön lett készítve egy kisebb adag hús nélkül, így mindenkinek teljesen tökéletes volt. Én három felé igazságosan elosztottam a mi részünket majd kimertem a tányéromra. Csendben megreggeliztünk miközben az adást figyeltük. Tom és én utána összepakoltunk a szobámban és átöltöztünk. Nem sokkal azután el is indultunk Zendaya háza felé. Bár mondjuk a fél várost átkocsikáztuk, de megérte mert fél óra után, ha nem több, meg is érkeztünk. Tom leparkolt a felhajtón, így felvéve a napszemüvegemet kiszálltam.
-Marco! - nyitotta ki a kaput Zendaya.
-Polo! - válaszoltunk egyszerre Hollanddel, így én odamentem a házigazdához és megöleltem.
-Hogy vagy? - kérdeztem kedvesen.
-Egyre jobban! - válaszolt miközben elengedett majd lepacsizott Tommal - Csajszi, legközelebb konkrétan le kell írnom, hogy macinaci, ami két számmal nagyobb, mint kéne? - szólt be végig mérve engem.
-Ez melegítő! - mutattam a biciklis gatyámra - Ilyeneket húznak a kosaras gatyák alá! - utaltam a rajta levő ruhadarabra, így megforgatta a szemét majd beengedett minket.
-Rajtad minden jól áll, ezt már megszokhattam volna! - tudta le ennyivel mire meghallottuk a kutyának az ugatását. Mindannyian arra kaptuk a fejünket és a következő pillanatban már a lábunknál is termett a jószág.
-Hát szia! - guggoltam le hozzá mire megérezte a zsebemben rejlő jutalomfalatot. Kivettem majd odaadtam neki és felálltam, hogy kövessem Zendayat.
-Zsebedben maradt, mi? - vonta fel a szemöldökét.
-Ebben sétáltattam Dodgert is! - legyintettem, ahogy beléptünk a házba - Na jó, megfogtál a belső dizájnnal! - ámultam el a belső tér láttán - Jól tudom, hogy éppen keresel egy lakótársat? - hoztam fel poénkodva, így elkuncogta magát - Főzök, mosok, takarítok, amit csak akarsz!
-Miután dobtad Hollandet, majd jöhetsz hozzám! - pacsizott le velem.
-Akkor nem mostanában! - szólalt meg mögülem Tom majd mellém lépett és hátulról átkarolt.
-Holland Darnell kint van a medencénél, én addig beszélgetek Connieval! - biccentett az ajtó felé majd elhúzott engem a barátomtól. Kuncogva követtem a konyhába majd ott nekiálltam segíteni neki - Mesélj! Mi újság az Evans lakban?
-Azután, hogy az ikrem felbukkant? - jutott eszembe az utolsó beszélgetésünk - Azóta egyre furább a helyzet! - vallottam be.
-Mi a pletyka? - adott át egy doboz narancslevet majd felém fordult figyelve.
-Keresztanya vs. anya - suttogtam, így kidülledt szemmel ivott egy kortyot.
-És mi a harc tárgya?
-Az egyetlen Chris Evans! Jó talán én is beletartozok! - tettem hozzá magamat vállat vonva - Apa és Hayley között mindig is megvolt az a szikra...
-Apukád iránt kiben nincs szikra? - adott igazat, így elnevettem magam - De ha kölcsönös az érzés akkor szuper!
-De közbejött, hogy anya visszatért! Megpróbáljuk újra ezt a család dolgot, de pár napja anya kérte Hayleyt, hogy adjon neki időt kialakítani a kapcsolatát a családjával.
-Azt kérte, hogy kopjon le? - értelmezte ledöbbenve.
-Pontosan! - biccentettem - Viszont ezt apa poénnak vette, de Hayley meg tök komolyan!
-Annyira örülök, hogy megismerkedtünk Connie! - mormogta - Élek a drámáért, de nem kívánom senkinek! - röhögte el magát, így én is utánoztam - Imádom az ilyen sztorikat!
-Amíg nem saját magam tapasztalom, addig én is! - adtam igazat - Viszont! Holnap reggel megy el Tom, délután veszem át a kulcsot a házhoz! Elkísérsz? - tereltem a témát.
-Még szép! Szerencséd, hogy van már jogsim csajszi, mert oda viszlek, ahova csak akarod! - menőzött, így felkacagtam.
-Utána átjössz hozzánk vacsira? - érdeklődtem.
-Vega vagyok Connie, nem akarom, hogy külön csináljatok nekem kaját! - rázta meg a fejét.
-Az apám is vega... - legyintettem.
-Akkor szívesen! - vett el egy tál gyümölcsöt.
-Ja és ha akarsz kosarazni, akkor is átjöhetsz! - jutott eszembe mire felvonta a szemöldökét - Van kosárpálya az udvaron...
-És az én szobám hol lesz? - viccelődött engem utánozva - Ember már! Egy parti ház, kosárpályával, privát stranddal...
-Medence is van!
-Ebben a városban az már alap! - legyintett ismerve az otthonunkat - Mondd csak, mit rejteget még az a ház?
-Mini stúdió a pince!
-Ezen meg sem lepődtem! - rázta meg a fejét.
-Viszont ha akarod a padlásra felmehetünk és megmutatom a ruhámat, amit varrok Tom premierjére!
-Bingó! - csettintett - Megfogtál csajszi! - pacsizott le velem majd megfogta a tálat és elindultunk kifelé.
-Ha akarod tervezhetünk egy ruhát együtt!
-És te már varrod a saját ruháid?
-Egy premier ruhát varrtam magamtól és az a tavalyi Polgárháborúra volt! Most gondoltam, hogy megint megteszem!
-Leállhatnál, ugye tudod? - jegyezte meg kuncogva - Színész, énekes, táncos, zenész, sportoló, és még varrónő... - sorolta fel - Valamit hagyjál már nekünk is! - mutatott magára kiakadva, így felkacagtam, amikor kiértünk az udvarra - Darnell, ő itt Connie! Connie, ő itt Darnell! - mutatott be minket egymásnak.
-Nagyon örvendek! - szólalt meg a srác mellém lépve.
-Úgy szintén! - helyeseltem majd megpusziltam az arcát.
Leültem egyből ezután Holland mellé és hallgattam a többieket beszélni. Igazából ennél jobban nem is alakulhatott volna ez a meghívás! Nagyban dumáltunk mindenről és mindenkiről, mint ahogy megtudtuk Darnell hatalmas Amerika Kapitány film rajongó, szóval ott tudtam vele beszélni. Sőt merem kockáztatni, hogy többet beszéltem Darnell-lel együtt, mint Zendayaval. És az volta nem minden, hogy végre nem úgy beszéltem egy Amerika Kapitány rajongóval, hogy dicsőíteni kellett apámat, hanem a véleményemet megosztani. Senki se kérdezett eddig ilyesmit, kivéve ha nem egy újságnak kellett. Darnell egyből jó pontot szerzett ezáltal és annyira örültem, hogy nem kellett neki dicsérnem a családomat, mert néha már nehezen megy az utcán vagy éppen a boltokban, ahol elkapnak a lányok vagy a fiatal férfiak, hogy érdeklődjenek a többi szuperhős után. Szerencsémre valamennyire képbe is kerültem az új Pókember filmmel kapcsolatban, így hálát adtam az égnek emiatt a beszélgetésért. Nem is figyelte senki se az órát, csak ment is ment az idő! Néha játszottam a kutyával, aztán Zendayaval belementünk a medencébe és ott csevegtünk. Szóba jött szinte minden! A divat, a munka, a kedvenc filmek, könyvek, kosárlabda... Eddig egy emberrel se tudtam mindenről beszélni, mert valaki valamelyik témában nem volt otthon, erre jött Zendaya és bumm... Beszélt a családjáról miközben megebédeltünk és izgatottan várta az alkalmat, hogy megtudja az én híres családomnak minden egyes titkos dolgát. Teljesen megértettem, mert igazából úgy ismerünk meg igazán valakit, ha a titkaival is képbe vagyunk. És igazából nem is volt rossz vele lenni, mert legalább óvatosan felhoztam a kiadó ajánlatát. Nem vallottam be, hogy érdekelt vagyok, de érdeklődtem, hogy neki milyen érzései voltak azzal kapcsolatban. Be kellett volna valljam, hogy nem olyan választ kaptam, mint amire vártam, de legalább jobban képbe voltam és rájöttem, hogy Disney sorozatba nem nagyon kéne mennem. Hallottam már pletykákat, hogy a Jonas Brothers hogyan járt, meg esetleg Miley Cyrus, de így hogy Zendaya jobban elmagyarázta a helyzetet, hálát adtam, hogy a Marvel által birtokol engem a Disney és nem a gyereksorozatok által. Miközben nagyban csevegtünk, aközben megkóstolhattam a gyümölcsöt, ami a kertjében volt. Igazából teljesen biztos voltam, hogy ott marasztalt volna minket vacsorára is, ha nem jönne rá Tom, hogy neki még pakolni kellett volna a hazaútra. Zendaya volt az első, aki elküldte Hollandet hozzánk és kijelentette, hogy engem majd hazavinne később. Ennél mindannyian jót mulattunk, de Tom és én is jól tudtam, hogy apa nagyon kiakadna, ha egyedül érne haza és engem nem találna a barátommal együtt. Így beadva a derekamat én is elkezdtem búcsúzkodni, de lebeszéltem Zendayaval a másnapi találkozót. Végül mind a ketten kikísértek a kocsihoz majd megöleltem mind a kettőjüket és beszálltam a járműbe. Tom egyből vissza is tolatott az útra majd megindult vissza. Hazafelé átbeszéltük, hogy milyen jó hangulat volt egész nap és, hogy mennyire jól éreztük magunkat. Ahogy beértünk az utcába, Dodger egyből meghallotta a kocsit, így a ház elé futott. Én előbb kiszálltam és bementem a kutyához, míg Tom beállt a garázsba. A ház mellett hátramentem, így egyből találkoztam apáékkal, akik a teraszon beszélgettem és közben napoztak még a késő délutáni órákban.
-Megjöttem! - szólaltam meg, így felém pillantottak.
-Enyhén leégtél! - vette egyből észre apa - Nem kented be magad?
-Bekentem, de mit sem ért, amikor a medencében voltunk! - legyintettem.
-Legalább jól éreztétek magatokat? - érdeklődött anya miközben Tom is csatlakozott hozzánk.
-Hány horpadás és karcolás lett a kocsin? - kérdezte egyből apa komolyan.
-Semennyi! Jobban vigyáztam a kocsidra, minthogy Conniera! - mutatott rám, így a poéntól elnevettük magunkat.
-A lényeg, hogy jól elvoltunk! - tértem vissza anya kérdésére - És ha nem baj meghívtam holnap vacsorára!
-Mondd, mit szeret és azzal fogadjuk! - egyezett bele.
-Azt nem mondta, hogy mi a kedvence, de vegetáriánus, mint apa.
-Rakott karfiol jó lesz? - pillantott egyből a mellette ülőre.
-Benne vagyok! - bólintott azonnal - Zendaya vega? - ismételt meg engem meglepődten - Egyre szimpatikusabb és még nem is találkoztam vele!
-Mi már vacsoráztunk, ha akarjátok megterítek nektek! - jutott eszébe anyának, így én egyből megráztam a fejem.
-Köszi, de nem kérek! Szinte csak zabáltunk a rengeteg csevegés mellett! - kuncogtam el magam, így Tom igazat adott nekem.
-Holnap ebédre áthívott minket Shanna! - mesélte apa.
-Mi az, hogy akkor, amikor én már nem leszek? - akadt ki Tom - Mindig olyanokat mesél Stan a főztjéről, de amikor áthív minket én nem vagyok itthon! - hitetlenkedett, így felkacagtunk.
-Ezt hallottam Holland! - hajolt ki az ajtóból Seb bácsi.
-Valld be, hogy miattad lett holnapra átrakva! - fordult felé.
-Nehogy azt hidd, hogy Connie miatt beengedlek a házamba! - tárta szét a karját - Elfogadtam, hogy Connie barátja vagy, de Mackievel ezt még át kell beszélnem!
-Ne aggódj nemsokára elmegyek innen! - legyintett játszva a nevetséges szituációt.
-Az lesz életem legszebb napja! Meg is ünnepeljük, igaz Chris? - mutatott az apámra, így sunyiban helyeselt.
-Hagyjad már szegénykét! - ütötte meg gyengén a mellkasát Shanna - Tom, csomagoljak neked az útra? - kérdezte kedvesen - Szívesen megteszem!
-Nem engedik fel a gépre, de köszönöm Shanna, hogy gondoltál rám! - küldött neki egy puszit.
-Akkor majd megbeszéljük, hogy mikor jössz és akkor megint én főzök, rendben? - ajánlotta fel - Ha kell elviszem az új házadba, ha addigra Connie végez az egésszel!
-Te vagy Connie után a legjobb Evans! - jelentette ki mire apa összevonta a szemöldökét.
-Nem értettem jól, szerintem... - szólalt meg, így Holland behúzva a nyakát visszament a nappaliba.
-Megyek segíteni neki pakolni! - mutattam a barátom után, így a szüleim egyből biccentettek.
Lassan felsétáltam a szobámba majd mire megérkeztem egy üres táska várt az ágyon. Tom már kezdett pakolni, de nem sok mindent, hiszen hazamenne, ahol a többi ruhái volt. Én addig összeszedtem neki az gépeit és a töltőket, amire szüksége lenne Londonba majd utána elmentem zuhanyozni. Testápolóval bekentem utána a bőrömet, ahol leégett majd óvatosan ráhúztam a pizsamát, mert már kezdtem érezni, a húzódást. Nyugodtan lementem a konyhába egy pohár limonádéért majd visszafelé megpillantottam egyedül anyát a teraszon.
-Hogy hogy egyedül? - érdeklődtem az ajtóból, így felém pillantott mosolyogva.
-Christ éppen hívták, de már jó éjt is kívánt - legyintett mesélve - Gondoltam, ameddig világos van maradok egy kicsit! - vett egy mély levegőt a tájra nézve.
-Értem! - bólintottam - A szúnyogokkal vigyázz! - hoztam fel kuncogva - Jó éjt!
-Neked is Connie! - fordult utoljára vissza felém, így visszaindultam a lépcsőhöz, de inkább az utolsó pillanatban benyitottam a pincébe.
-Elhelyeztél titokban egy kamerát ide, hogy tudjad, hogy mikor van itt valaki? - szólalt meg apa mikor lefelé sétáltam a lépcsőn.
-Miért tenném? Ez a te helyed, te szoktál ide menekülni, ha bajod van! - érveltem, így igazat adott - Az más kérdés, hogy a zongora leghalkabb neszét is meghallom! - vontam vállat, így elkuncogta magát - Hogy haladsz a dallal? - kérdeztem miközben leültem mellé.
-Rájöttem, hogy te tehetségesebb vagy ebben! - fújta ki a benne lévő levegőt.
-Mutasd! - vettem el előle a lapot - Emlékeztesd, hogy egy nap találkozunk és emiatt elveszít téged. Mondd meg neki azt is, hogy a végzet elkerülhetetlen és hogy nem állíthat meg. Azta! - ámultam alig hallhatóan majd nekidőltem a zongorának - Én ide beszúrnám a refrént! - ajánlottam fel majd visszaadtam neki a kottát és felálltam.
-Neked tetszik? - érdeklődött, így hátulról átkaroltam.
-Nem azt akartad kérdezni, hogy neki tetszene-e? - értelmeztem, így lehajtotta a fejét - Tenerte es respirar
¿Cómo vivir si tú no estás? - énekeltem eltávolodva majd felindultam a lépcsőn.
-Ez nem túlzás? Veled lenni egyenlő a légzéssel. Hogyan éljek ha mégse vagy velem?
-Nem túlzás, ha ezt is érzed! - tudtam le ennyivel majd megálltam az ajtó előtt - Ha befejezed ezt a dalt, akkor mit csinálsz vele?
-Mit tennék? - fordult meg a széken, hogy engem nézzen - Énekeljem el Hayleynek vagy mi?
-Nem lenne hülyeség, ugye tudod! Legalább bevallanád, hogy mit érzel iránta... Valljuk be, hogy énekelve könnyebb, minthogy elmondva!
-Csakhogy én nem vagyok énekes! - rázta meg a fejét - Színész vagyok...
-Akkor add elő! - tártam szét a karjaimat - Add át a szöveget spanyolul és ha kell mond fel neki angolul a szöveget! A lényeg, hogy cselekedj mielőtt késő lenne!
-Mire célzol azzal, hogy mielőtt késő lenne? - értetlenkedett.
-Szerinted örökre fog várni rád, vagy arra, hogy bevalld az érzéseidet? Azt hiszed, hogy anya egész végig ilyen távol fog állni tőled? - mutattam az ajtóra - ¡Joder papá tienes que hacer algo porque hay dos mujeres que te quieren y tú tienes sólo una opción! (Basszus apa, csinálnod kell valamit, mert van két nő, aki szeret téged, és neked csak egy választásod van!) - tört ki belőlem kiakadva a szöveg - Una es tu esposa que te dejó hace quince años y la otra es que ha estado al lado de ti durante casi diez años. La madre o la madrina, ¡es tu decisión! (Egyik a feleséged, aki elhagyott tizenöt éve, a másik meg aki tíz éve már, hogy melletted van. Az anyuka vagy a keresztanya, a te döntésed!)
-Ezt te nem érted! - rázta meg a fejét.
-Akkor segíts, hogy megértsem! Mit nem értenék? Mitől félsz?
-Én csak szeretnék egy teljes családot...
-De azt ne egy emberhez gondold! - ellenkeztem - Azt hiszed, hogy csak úgy teljes, hogy az anya a család tagja, pedig nem! - fejeztem be majd nyeltem egy nagyot - Siempre has tenido una familia completa. Con tío Seb, con tía Shanna, con tía Carly, con tío Scott, con abuela, con abuelo, conmigo, y con Hayley... (Mindig is egész volt a családod. Seb bácsival, Shanna nénivel, Carly nénivel, Scott bácsival, mamával, papával, velem, és Hayleyvel!) - soroltam fel így lehajtotta a fejét - ¡Haz lo que tu corazón dicta, no lo que tu mente piense! (Csináld azt, amit a szíved diktál, és ne azt, amit gondolsz!)
-Ahhoz már túl késő!
-Nem! Még van idő... - suttogtam majd kimentem a pincéből.