-Sztárjelölt a láthatáron! A hirtelen a közösségi médiába feltörekvő Connie Evans, aki a színész Chris Evans lánya, a tegnapi nap megosztotta két saját szerzeményét a világgal. Vagyis konkrétan a barátja, a Pókembert játszó fiatal színész, Tom Holland posztolta a videót Instagram oldalára, ahol meghallgathatjuk, hogy Connie Evans elénekli a saját maga által írt dalait. Pár napja már megtudhattuk, hogy a fiatal színésznő egy nagyon szép hanggal is rendelkezik és nem kis tehetsége van a küzdőtéren is. Tegnap este óta Evans dalai friss pletykaként terjeng az interneten és a közösségi oldalakon. Alig fél nap, ha eltelt, de a videó több milliós nézettséggel rendelkezik és több ezer kommentet kapott már, ahol a rengeteg rajongó kimutatja a véleményét, miszerint szívesen hallgatnának több dalt is a színésznőtől. Egyelőre Connie még nem nyilatkozott semmit se, reméljük, hogy nemsokára többet is megtudunk arról, hogy mire készül a dalaival és, hogy egyáltalán van-e még neki több száma is? Maradjanak velünk, mert a reklám után folytatjuk a sporthírekkel! – fejezte be a bemondó majd hirtelen meg is jelent egy gyógyszer reklámnak a szereplői.

-Semmire és még van! – válaszoltam majd ittam egy kortyot a kávémból.

-Nem semmi! – ismerte el apa előre dőlve – A reggeli hírek egyik fő témája vagy! – mutatott a tévére kezében a bögréjével.

-Merem kockáztatni, hogy Donna most éjjel-nappal telefonál producerekkel, hogy meghívjanak téged minden műsorba! – pillantott felém Seb bácsi – A tippem egy hét és utazol New Yorkba, a Jó reggelt America majd onnan mennél Fallon-hoz, majd valamelyik modell ügynökséggel is gyorsan leszervezel egy fotózást és akkor jöhetsz haza.

-Egy hét az sok szerintem! – rázta meg a fejét Tom – Négy napot adok és minimum öt meghívás lesz!

-Két nap! – adta meg a végső tippet anya – Még Románia is gyorsabban csapna le rá, mint négy nap! – jegyezte meg így mélyen beszívva a levegőt felálltam és a mosogatóba tettem a bögrémet.

-Nem csak rajongók reagálnak a videó alá. Adott szakemberek is! Zendaya is írt kommentet tegnap este, és mivel ezt a rajongók újra és újra megosztották, így elkerült Shakira-hoz, aki rám írt az éjszaka közepén, hogy nagyon tetszik neki a Cómo quieres!

-Nem megmondtam, hogy az egy sláger? – hitetlenkedett apa – Én tudtam az elején, hogy az egy tuti szám!

-Tuti szám vagy sem, én nem ez vagyok! – ráztam meg a fejem – Én vagyok énekes, én csak lány vagyok, akinek van hangja és félénken ugyan, de meri használni!

-Mit írt Shakira? – érdeklődött Tom rám pillantva így kifújva a levegőt lehajtottam a fejem.

-Csak megdicsért! – vontam vállat letudva ennyivel ezt a kérdést.

-Ez biztos? – figyelt fel rám apa is, így tudtam, hogy nem sok esélyem van magamban is tartani akármit, nem hogy azt, hogy Shakira pontosan mit írt szóról szóra.

-Cómo quieres egy állati szám, nagyon büszke lehetsz magadra! – idéztem fel egy kis átgondolással – Ennyi állt benne! – jelentettem ki majd megragadtam a táskámat – Elkésünk a forgatásról, jobb ha indulunk! – biccentettem az órára, így mindenki odakapta a fejét és felpattantak egyszerre, mert rájöttek, hogy igazam van.

-Vezetek majd én! – ragadta meg a Silverado kulcsát, majd ki is lépett.

-Menjünk! – karolt át Tom majd együtt kiindultunk miközben apa követett minket.

-Connie, várj egy kicsit! – szólt utánam anya így mind a hárman visszafordultunk – Wow, tudtommal, csak egy Connie-nak adtam életet! – jegyezte meg így elkuncogtuk magunkat az úgymond jó poéntól. Tipikus anya vicc, nem a legjobb, de van legalább alapja!

-Kint megvárunk! – jelentette ki apa majd a két férfi ki is ment az ajtón.

-Hallgatlak! – vakartam meg a tarkóm, hogy enyhítsem a feszültséget a testemben.

-Te hazudtál! – mondta el, így belül elkezdtem egyből ordítani, hogyan lehettem ennyire rossz színész, de kívülről semmit se mutattam, hogy ne tudhassa meg, hogy igaza van.

-Nem hazudtam! – ráztam meg a fejem határozottan.

-Mind a ketten tudjuk, nem voltam melletted az elejétől kezdve, de most a radarom jelez! Vagy nem mondod el az egészet, vagy hazudsz!

-Nem hiszel nekem? – vontam fel a szemöldökömet, mert teljesen meglepődtem, hogy még neki áll feljebb, hogy én mit csinálok és mit nem.

-Persze, hogy hiszek neked, de...

-De mi? – vágtam közbe – Nem történt semmi, Shakira kedvesen megdicsért, ami alapjáraton egy hatalmas gesztus és én emiatt feltétlen hálás vagyok! Ha megbocsátasz és nem feltételezel mondjuk még valamit rólam, amit meg kéne cáfolnom, akkor mennék dolgozni! – biccentettem majd elindultam.

-Bocsánat! Nem úgy gondoltam! – szólt utánam.

-Persze, hogy nem úgy gondoltad! Csak először inkább gondold át a dolgokat! – ajánlottam majd kiléptem az ajtón és beszálltam a kocsiba – Menjünk! – kértem miközben becsatoltam az övemet. Seb bácsi egyből ki is kanyarodott az útra majd váltott gyorsan, hogy gyorsabban mehessünk.

-Minden rendben? – érdeklődött apa.

-Csak megkérdezte anya, hogy Jake még mindig nyitva van-e! – legyintettem mire biccentett.

-Nemsokkal előtted nyitotta meg a fagyizót!

-Ahhoz képest, most már pékség is egyben... – kuncogtam el magam a tudattól, hogy teljesen jól tippeltem a kamummal, mert még jó is kisült belőle – És nem mellesleg Los Angeles egyik legjobb fagyizója!

-Messze van tőletek? – kérdezte Tom mellőlem.

-Egyáltalán! Délután elmehetünk, ha benne vagy! – ajánlottam fel így helyeselve bólintott egyet – Na és, kinek milyen dolga lesz ma a forgatáson?

-Nem jött be, nem mondunk el semmit! – jelentette ki Seb bácsi, így megpöcköltem a fülét – Tudod, hogy szeretlek!

-Oh, mi az hogy! – helyeseltem felkacagva – Ti mit terveztek délutánra?

-Jussunk el a délutánhoz! – kérte apa nevetve – Kisebb-nagyobb gondom, hogy anya nagyon el akar hozzánk jönni mostanában!

-Rendezzem le azzal, hogy én elmegyek Bostonba? – kérdeztem, de egyből ellenkezett – És ha viszem Holland-et?

-Akkor sem! Egyszerűen a fejébe vette, és mindannyian tudjuk, hogy ha ő valamit a fejébe vesz, akkor onnan nincs apelláta! Az lesz, amit ő akar! – legyintett.

-Egy videóhívásban letudhatjuk, hogy mi a helyzet.

-És halott szeretni másnapra? – fordult hátra kiakadva így kitört belőlünk a nevetés – Te is tudod, hogy mit gondol a családunk, anya első dolga lenne egy rakétát kilőni a házra és felrobbantani minket!

-Engem még kimenekítene! – vontam vállat – Engem szeret!

-Nehogy azt hidd, hogy ez a titok nem változtatná meg a véleményét!

-Akkor mit csináljunk? Nem tudunk mit tenni! – emlékeztettem, hogy pad helyzetben vagyunk – Mert akkor jobban kiakadna, ha nem mondunk neki semmit és itt jön rá az ajtóban, hogy alapból anya újra együtt lakik velünk! - hoztam fel mire elgondolkozott és egyből észre lehetett venni, hogy felcsillant valami ötlet az agytekervényeiben.

-Vagy mégsem! – suttogta – Ha hirtelen sokk lesz neki, akkor nem akad ki annyira!

-Szóval inkább ráhozod a szívrohamot?

-Nagyobb baj lenne ha mobilon közölnénk vele! – tudta le ennyivel visszaülve a helyére.

-Holland, ugye a te családodban nincs ilyesmi? – kérdezte aggódva Seb bácsi.

-Nem tudok róla... És nálad Seb?

-Minden hülyeség az Evans-családnak jutott! – vont vállat majd lepacsiztak egymással miközben én megforgattam a szemeim.

-Nagyon vicces! – mormogta apa miközben Seb bácsi lekanyarodott a stúdióhoz. Abban a pillanatban meghallottam a rádióban egy ismerős hangot, így előre hajoltam majd maximumra feltekertem a hangerőt, így a zene hallatán kidülledt a szemem.

-Ez a te számod! – dőlt mellém Tom.

-Csak Instagramra posztolom ki, nem lesz nagy szám! – utánoztam a tegnapi ígéretét így mosolyra húzta a száját mellettem – Gyűlöllek ebben a pillanatban! – jegyeztem meg mikor Seb bácsi leparkolt.

-Úgy tűnik egy új csillag született! – kezdte a bemondó – Connie Evans elérte az ötven milliós nézettséget összesen, ami nem kis jelkép a tehetségének! A fiatal színész éppen most forgatja az édesapjával a jövő évben kijövő Bosszúállók: Végtelen háború című filmet. Amint megtudhattuk a tini lány nem csak szép és sportos, de még tehetséges is! – mondta, így gyorsan előre nyúltam majd kihúztam a kocsikulcsot így kikapcsolt a rádió.

-Hé, én még hallgattam volna! – panaszkodott Seb bácsi kiszállás közben.

-Én meg megtartottam volna magamnak a két dalomat! – jegyeztem meg majd követtem őt – Egyikünk sem csinálhat mindent, amit akar! – ráztam meg a fejem amikor már apáék is mellettünk voltak.

-Ugyan, maximum egy hétig fogják játszani a számot, aztán olyan szinten elfelejtik, hogy írtál két dalt, mint azt, hogy Reynolds és Scarlett házasok voltak! – legyintett apa miközben benyitott az épületbe és sorba bementünk.

-Mi a f... – kaptam a számhoz, amikor meghallottam, hogy a hangszóróból maximális hangerővel üvölt a rádió, amiben a két dalom megy – Egy hét? Ha a stábon múlik, akkor évekig ezt fel fogják hozni! – jelentettem ki hitetlenkedve majd elvettem egy kávét.

-Már ittál kávét! – szólt utánam apa – Délutánig nem kéne innod!

-El kell ezt valahogy viselnem! – mutattam a hangszóróra, mire egy hatalmas ujjongó kiáltást hallottam meg, így felvettem a boldog arcomat, hogy ne tűnjön fel a többieknek a kellemetlen ügy.

-Kicsi Evans! Most jön a jó rész! – örvendezett Hemsworth és felé fordultam, így észrevettem, hogy nagyban videót is készít közben.

-Ah es mi favorito! (Ah, ez a kedvencem!) – jött hozzánk is Zoe majd engem átkarolt, így én a zene ritmusára elkezdtem a fejemet rázna.

-Hölgyeim és uraim, Cómo quieres magától, Connie Evans-től! – szálltam be az ünneplésbe majd Saldana és én elkezdtünk táncolni.

-Ne hagyjatok ki! – kérte Pratt majd beszállt hozzánk miközben engem hátulról Tom karolt át és együtt táncoltunk tovább.

Ez egészen addig tartott, amíg a zene be nem fejeződött. Kétségen kívül Cómo quieres a társaságunkban nagyobb siker, mint bármikor is gondoltam volna, így egy kicsit jobban éreztem magam, már nem idegeskedtem a vélemények miatt. Szinte mindenki megdicsért, így mikor már átöltözve újra megérkeztem a helyszínre, már teljesen közömbösnek álltam neki a helyzetnek. Az viszont fura volt, hogy itt egy külön lakókocsim lett, de ez a fő stúdió, szóval nem is csodálkozom. Kis golfkocsikat is kapott megint mindenki, hogy azzal közlekedjenek a színészek. Utoljára én még apának a kocsiját használtam, de most már kaptam sajátot is, így teljesen meg voltam elégedve. Igaz, hogy így is apával együtt mentünk, de ő használta az enyémet. Nem ártott a vezetési gyakorlat, hogy a forgatás után elkezdhessem rendesen a jogosítvány megszerzését. Követve az utasításokat én egy csoporttal együtt elmentem a gyakorlóba majd ott kiosztva a feladatokat egy harci jelenetet álltunk neki gyakorolni. Nem volt valami egyszerű, mert most az egyszer a két fémbot egy egésszé volt összerakva és hosszabb volt, mint én magam. Azzal együtt harcolni sokkal, mint ahogy a filmekben tűnik. Mindig elakadt vagy a lábamban, vagy véletlenül mást ütöttem meg vele, vagy esetleg a szőnyegben állt meg. Már szinte elegem volt a fegyveremből, de amikor már idegesen toporzékoltam, akkor összeszedtem magam és még egyszer nekiálltam. Szokáshoz híven akkor is elrontottam, de nem adtam fel. És délelőttre már úgymond jól össze is hoztam az egészet. Szerencsére ezt holnapra kéne megtanulnom, így nem aggódtam annyira. De egy fémrúd olyan, mint egy ötödik végtag, amit még nem tudsz teljesen irányítani. Az ebédszünetben jelző síp után, én lepacsiztam mindenkivel majd elmentem a kajámért. A pihenőben megragadtam a nevemmel ellátott dobozt majd csatlakoztam a többiekhez. Felültem a karakterem nevével illetett helyre Pratt és Mark közé majd nekiálltam enni. A többieknek voltak új vicces történetei, de én csak a bénázásaimról tudtam csak beszámolni. Mondjuk egyesek ennek is örültek, mert végre megbizonyosodtak arról, hogy nem vagyok android és nem vagyok tökéletes.

-És hogy vagy Chris? – érdeklődtem a mellettem ülőnél – Régen beszélgettünk! – tettem hozzá felé fordulva.

-Tegnap este mindenki imádta a számodat! – válaszolt kuncogva.

-Hát ennek nagyon örülök! És mondjuk valami egyéb, ami nem kapcsolódik hozzám? – kérdeztem kacagva, így ő is nevetve elgondolkozott.

-Emlékszel azokra az éttermekre, amiket ajánlottál? – hozta fel így bólintottam – Tegnap elmentünk a kínai étterembe és isteni volt!

-Mi házhoz szoktunk rendelni, mert messze van tőlünk! Igazából mi is apa miatt találtuk meg azt, mert volt vegetáriánus fogás.

-Igen, azt én is tudtam, és egyből rájöttem, hogy azt szokta enni Evans. De a tavaszi tekercs, az egyszerűen isteni!

-A tésztát megkóstoltad?

-Nem, én rizst ettem.

-A tészta olyan jól meg van pirítva a zöldségekkel együtt, hogy az egyszerűen isteni!

-Na akkor legközelebb megkóstolom azt is!

-Ja és csinálnak főtt csirkével sushit, hogy ha nem szeretnétek a halat.

-Igen, Jack azt ette!

-Hogy vagy Jack, tényleg? – jutott eszembe, hogy régen láttam a kisfiát.

-Élvezi az utolsó évet az iskola előtt.

-Juj, jövőre már megy iskolába? Felnőtt a gyerek... – jegyeztem meg.

-Te már csak tudod! – tört ki a nevetés belőle a poénja miatt így én elismerve biccentettem.

-Hát igen, nemrég még csak 150 centiméter magas voltam több réteg hájjal!

-Most meg az egyik legnagyobb hírek közé tartozol és a tested nem ismer olyan szót, hogy zsír.

-Mert a tied ismer? – vontam kérdőre így igazat adott – Mindegy is! Add át Jack-nak, hogy üdvözlöm!

-Úgy lesz! – bólintott így felálltam majd kidobtam az üres dobozomat.

-És érdeklődnek már utánatok riporterek és műsorvezetők, hogy kibeszélhessétek a Galaxis őrzői második részét?

-Hát vannak már páran a listán!

-Légyszi, tegyél majd el nekem egy jegyet a premierre!

-Úgy lesz! – egyezett bele majd lepacsizott velem.

-Köszönöm! – vigyorogtam rá majd kiindultam volna, ha Hemsworth nem állja el az utat. Megtámaszkodtam a két vállán, így hátra nyúlva átkarolt.

-Menni szeretnél valahova? – kérdezte kuncogva.

-Mondjuk forgatni, igen! Nem ártana mennem... – válaszoltam.

-Együtt leszünk egy jelenetbe ám!

-Akkor elviszel a helyszínre a hátadon? – poénkodtam, de ő egyből berogyasztotta a lábát – Viccelek! Most ettél, a végén kijön belőled minden!

-Ugyan már! Ismersz engem! – vont vállat így felugrottam a hátára és elindultunk az adott terem felé.

-Wow, el is felejtettem, hogy milyen magas vagy! – ámultam, hogy mennyire fenn voltam – Régen voltam utoljára a hátadon!

-Igen, ezt én is érzem, mert arra emlékeztem, hogy könnyebb vagy! – mormogta, így elnevettem magam.

-Na a végén egy kis edzést is beszervezünk neked ezzel! – hoztam fel – Nem mintha nem nyomnál le otthon egy két órás erősítést plusz itt is minden egyes szünetben húsz fekvőt...

-Te is nyomsz fekvőt!

-Igen, de csak tízet és mellé tíz guggolást! – adtam igazat.

-Mert ez egyáltalán nem arányos az én húsz fekvőmmel?

-De, teljesen arányos! De inkább meg se említsük az arányosságot, mert sehogy se állok a matekkal! – kértem szégyenkezve.

-És? Májusban lesz a vizsgád, nem?

-De, csak ha most nem készülök, akkor hirtelen minden fel fog halmozódni és azt meg nem akarom!

-Azt is megértem végül! De végül is még van időd! 2019-ben fogsz majd érettségizni, nem?

-Ha meg nem bukok addig, akkor igen!

-Mész egyetemre?

-Nem terveztem! Gondoltam megleszek a színészkedéssel...

-Akkor meg nem mindegy, hogy mennyire tanulsz? – értetlenkedett röhögve, így én is elnevettem magam.

-Félig-meddig elvárás a nagyszülők felől, akik jobban örülnének, ha mondjuk nem apát utánozva jelennék meg filmekben.

-És mi lennél? Fogorvos? – poénkodott a nagyapámra gondolva.

-A prakszisát átvehetném! – hoztam felé – De tudod ki fog hat évet még ott roskadni az orvosin! – jegyeztem meg majd leugrottam a hátáról, mert megérkeztünk.

-Akkor tíz fekvő? – hozta fel így bólintottam majd mind a ketten le is mentünk a földre és gyorsan lenyomtuk az adott fekvőt.

-Szép munka srácok! – dicsért meg minket Joe elsétálva mellettem – Most akkor vegyük fel a jelenetet!

-Kezdjük el, mert ki tudja, hogy mennyire fog Evans bénázni! – adott igazat Hemsworth így megütöttem gyengén majd megragadtam a botjaimat. Szerencsére ketté volt szedve így könnyen felkaptam majd beálltam a helyemre.

-Aki először elrontja a szövegét, posztolhat a másikról egy képet! – emeltem fel a kezem.

-Mi döntjük el? – vontam fel a szemöldökét.

-Ez a lényeg! – kacagtam fel így kezet fogott velem majd Joe egyből érvényessé is tette a fogadást.

-Na most már tényleg forgassunk srácok! – kérte a rendezőnk, így biccentve beálltunk a helyünkre.

Kétségeken kívül, mind a ketten odafigyeltünk, hogy mit csinálunk! Nem voltak poénkodások, vagy szöveg rontások. Még Hemsworth is bírta, pedig azt hittem, hogy az első percben el fogja magát nevetni. Többször megálltunk, meg minden és akkor kinevettük magunkat, de az nem volt ugyanaz. Biztos voltam benne, hogy már kitalálta, hogy melyik képet teszi ki rólam, mert látszott az arcán, hogy bunkó lesz. Szóval a fénykép valószínűleg 2012-ben vagy azelőtt készült. De aztán jött az utolsó jelenet. Biztos voltam a szövegemben, mert csak pár szóból álló mondataim voltak. Hemsworth nagyban mondta a monológjait és én is figyeltem, vagy néztem másfelé, hogy a filmbe illő legyen. Végül elmondtam a válaszomat majd hátra nyúltam, hogy kivegyem a botokat a tokból, de kivétel közben kicsúszott a kezemből, így a húzás miatt előre repült a kamera mögé. Mindannyiunkból kitört a nevetés, mert tudtuk, hogy innentől már szabad, már vesztettem, már mindegy volt. Lehajtottam a fejem szégyenkezve és vesztesen, de nem tudtam abbahagyni a nevetést. Olyan szinten röhögtünk, hogy már azt sem tudtuk, hogy mi volt az oka. Többször is próbáltunk leállni és újra venni a jelenetet, de mindig felkacagtunk. Vagyis inkább Hemsworth és én is emiatt elnevettem magam. Nagyjából a hatodik alkalommal sikerült felvenni a jelenet végét, így azt visszanéztük és átbeszéltük, hogy milyen speciális effekteket fognak betenni. Teljesen megegyeztünk, bár egy javítani valót észrevettünk, így a vágóknak adtunk egy feladatot. Mivel végeztünk, Hemsworth elővette a telefonját, majd megnyitotta a galériáját és belement az én nevemmel ellátott mappába. Joe is besegített neki, hogy melyik képet válassza, így én csak kuncogva néztem az egyre förtelmesebb fotókat rólam. Azt nem tudtam, hogy hogyan és mikor készítette azokat a képeket, de jobb volt addig, amíg nem tudtam, hogy ezek léteznek. Végül a tökéletes képet kiválasztva, amin én éppen felemelem a csodálatosan farmerből nadrágból készül ruhámat és akkor veszem észre, hogy a pulcsim ujjához varrtam az új ruhadarabot. Természetesen, felvettem a hisztis arcomat, és meg is volt a jogom hozzá. Ahogy emlékszem ez volt az első dolog, amit én magam készítettem és meg is volt akkor és emiatt nagyon bajos voltam... Igen, tisztán emlékszem erre a négy éve történt dologra, csak azt hittem, hogy Scarlett ezt megtartja magának, de mint kiderült nem így volt! Lepacsiztam a többiekkel majd elindultam átöltözni. Útközben leszedtem a hátamról a fegyver tartót, mert már nyomta a hátamat.

-Nem venném le! Azzal sokkal menőbb a szett! – jegyezte meg egy ismerős hang így arra fordultam. Egyből lefagytam, mert nem tudtam felfogni, hogy az adott személy hozzám szólt – Szia! – köszönt miközben mellém lépett és felemelte kezét – Minden rendben?

-Kicsit sokkolt, hogy Zendaya hozzám szólt! – vallottam be kuncogva így ő is elnevette magát majd megölelt – Hatalmas rajongód vagyok kiskorom óta! Úristen veled nőttem fel a Disney csatornán! – hadartam gyorsan így kacagva elengedett majd megfogta a kezem – Hatalmas megtiszteltetés!

-Ugyan! – legyintett – Én örülök, hogy megismerhetem végre a csodálatos lányt, aki elcsábította a mi kis Pókemberünk szívét! – jegyezte meg így röhögve lehajtottam a fejem – Kicsit fájt, hogy Osterfield előbb ismert meg, mint én!

-Hidd el, számomra is kiakasztó, hogy neki mutatott be és nem neked! – helyeseltem így biccentve elengedte a kezem – És mi szél hozott erre?

-Bent hagytam pár cuccomat az utóforgatáson. Gondoltam gyorsan besurranok, mert nem történik semmi it! Aztán beléptem és megláttam a székeket, amin a Bosszúállók neve van és egyszerűen tovább tartott a dolgom, mint terveztem.

-Igen, ez nem egy Pókember film... – adtam igazat.

-Viszont be kell, hogy valljam, hogy állatul nézel ki! Egyszerűen wow! – nézett végig rajtam – Már mindent értek, hogy Holland miért mondja magát szerencsésnek!

-Nem kis munka van mögötte... – tettem hozzá – Nem mindenki születik ilyen szupermodell alkatnak, mint te!

-Tényleg nem! Végeztél is? – mutatott a fegyvertartóra így én arra pillantottam.

-Igen, nem volt sok jelenetem! Meg délelőtt gyakoroltam az ezekkel való harcot! – emeltem fel a táskát majd a vállamra raktam.

-Biztos nem könnyű!

-Meg lehet szokni!

-Végül is, számomra lehetetlennek tűnik, mert alapból nem tudok harcolni, még a sorozathoz is napokat kellett gyakorolni egy jelenetet, de te szinte csuklóból hirtelen támadásokat tudsz kivédeni! – hozta fel.

-Szóval az edzős videó hozzád is eljutott! – jöttem rá – A capoeira igazából akrobatikus tánc, ha van ritmusod és szeretsz táncolni, akkor könnyen megy!

-Számomra biztos nem! – rázta meg a fejem.

-Szinte biztos vagyok abban, hogy képes vagy rá! – ellenkeztem.

-Megpróbálom, ha megtanítasz! – ajánlotta fel így bólintva beleegyeztem.

-Szívesen segítek! – tudtam le ennyivel – Egyébként, nem akarlak feltartani! – jutott eszembe – Gondolom elfoglalt vagy, sok dologgal!

-Jelenleg pont nincs semmi dolgom a délutánra! – vallotta be – De nem akarlak én sem zavarni téged!

-Nem zavarsz! – vágtam rá – Ugyan, soha se mondanám azt Zendaya-nak, hogy zavar! Még akkor sem, amikor tényleg zavarna!

-Van kedved inni egy kávét? – kérdezte.

-Itt, vagy inkább a stúdión kívül?

-Ahol akarod! – vont vállat.

-Amondó vagyok, hogy ha itt maradnánk, akkor Holland megzavarna minket...

-Igen, ebben én is biztos vagyok!

-Akkor nem kérdés a kávézó! – indultam el a lakókocsik felé.

-Pontosan! – követett.

-Átöltözök és akkor mehetünk oda, ahova akarsz!

-Szóval megszökünk Bora Bora szigetére, jól hangzik! – poénkodott így elnevettem magam.

-Bérlünk gépet, vagy utolsó pillanatos jegyet veszünk? – szálltam be a hülyéskedésbe.

-Nem is értem, hogy Holland miért nem mutatott be minket egymásnak a legelején!

-Tudta, hogy túl jól meglennék és emiatt ő a háttérbe szorulna – gondolkoztam el miközben kiértünk a lakókocsi parkolóhoz. Egyből megcsapott a kinti fülledt idő, ezért levettem a parókát és kibontottam a felcsatolt hajam.

-Nem akarom leégetni, de az egész forgatáson odáig volt érted! Lehetett tudni, hogy mikor írtál neki, hogy mikor nem. Nem beszéltem vele mostanában annyit, de majd egyszer meglátogatom a hotelben vagy áthívom.

-Jelenleg nálunk lakik – mondtam így meglepődve rám nézett – Apával átbeszéltük, hogy jobb így neki, és legalább nem kell hotelben laknia.

-Hát igen.

-De alapból vett is magának egy házat!

-Hogy mi? – torpant meg, mert annyira lesokkolta a hír – Holland vett egy házat Amerikában?

-Ynez sugárút.

-Wow, azt hittem, hogy inkább a Magnolia a briteknek való hely.

-Szerintem is az a jó hely, mert a keresztanyám brit és ő is ott lakik, de nem volt ott eladó ház.

-Mindent értek! Messze van tőletek?

-Annyira nem! Paseo de la playa, Torrance Beach.

-Nektek ott van házatok? – csodálkozott – Az a hely csodálatos!

-Voltál már ott?

-Csak egyszer oda mentünk a családdal, hogy ne legyek akkora feltűnés a parton.

-Eléggé nyugodt hely, mit ne mondjak! Nem járnak oda lesifotósok! – helyeseltem majd lekanyarodtam a saját kocsimhoz – Bejössz, vagy kint megvársz? – kérdeztem mire észrevettem, hogy nagyon kételkedik – Van hideg üdítő! – tettem hozzá, így megadva követett engem.

-Holland mesélt ám rólad! – hozta fel mikor leült a kanapéra – Vagyis azután, hogy fél órán keresztül nyaggattam, hogy ki után kaslat ennyit – vallotta be, így felkacagtam miközben lepakoltam a szekrénybe a fegyvertartót és a parókát, meg a baba fejre.

-És mit mondott rólam? – érdeklődtem majd nekiálltam levenni a ruhát.

-Sajnos nem sok mindent, de csak jó dolgokat! Hogy mennyire aranyos vagy, hogy mennyire segítőkész... Egyetlen negatív tulajdonságod az önbizalmatlanság volt.

-Hát, amiatt még mindig panaszkodik! – fintorogtam majd levettem a bőrruhát és a hűtőhöz mentem majd kivettem Zendaya-nak egy hideg teát, majd odaadtam neki – És bocsánat, hogy itt ruha nélkül mászkálok! – jutott eszembe, így egyből a pólómért nyúltam és felkaptam.

-Én ezt a testet nem takarnám a te helyedben, szóval nincs miért bocsánatot kérned! – legyintett, így mosolyra húztam a számat – Mennyi időbe telt, hogy ezt kialakítsd? – mutatott a testemre miközben én felhúztam a farmerszoknyát.

-Attól függ, hogy nézzük! Majdnem egy év kellett, hogy lefogyjak, mert apa nem akarta, hogy ez hirtelen megtörténjen, ezért lassú módba kapcsoltunk. Aztán meg rámentünk az izom fejlesztésére. Az is nagyjából egy év volt, aztán meg tartom magam!

-Hát én nagyon nem így néztem ki a te korodban! – rázta meg a fejét – Még tiszta gyerekes voltam!

-Nem is voltál gyerekes! – ellenkeztem, mert tisztán emlékeztem, hogy hogyan festett 2012-ben – Olyan akartam lenni, mint te! – vallottam be majd felhúztam a cipőmet.

-Olyan, mint én? Hát nem valami jó mentort választottál! – húzta össze a szemöldökét.

-Több mentorom van, és mindenkinek megvan a legjobb tulajdonsága, amiért felnézek rá! – magyaráztam mikor megragadtam a táskámat – Te tini létedre lenyomtál egy hatalmas sorozatot és több filmet! A hangod gyönyörű, és hatalmas tehetséged van a tánchoz! Sok velem egykorút inspiráltál és inspirálsz még most is!

-Egyik önbizalmatlan biztatja a másikat! – jegyezte meg miközben felállt és megállt velem szemben – Rosszabbul hangzik, mint egy komikus dráma-sorozat!

-Kereshetnénk vele legalább, mert a te neved egyenlő sikerrel, és a siker egyenlő a pénzzel... Vagyis ezt tanultam eddig meg Los Angelesről! – tettem hozzá, így felkacagott – Mehetünk felőlem! – biccentettem az ajtó felé, így bólintva előre is ment.

-Amikor azt mondtad, hogy nem mindenki születik olyan alkattal, mint én, magadra is értetted?

-Tipikus amerikai gyerek voltam, aki túlsúlyos volt. Nem az a durva módon, inkább a cuki fajtába tartoztam. De harminchat volt a testzsírom, és rájöttem, hogy ez nem mehet tovább! Egészséges akartam lenni, és végül eljutottam idáig! Harminchat hirtelen öt alá csökkent és az izom már az egyik végképem!

-Igen, én is megbámultam a kockahasad! – adott igazat – Bár az a bicepsz is vonz! – nyomta be a karomat, de egyből elismerően biccentett – Nem kis példa lehetsz ám a gyerekek előtt! Te lehetsz az új mentor számukra! A lány, aki mert változni!

-A gyerekek nem is ismernek! Nem vagyok én még senki! – ráztam meg a fejem – Addig biztos nem, ameddig ki nem jön a film! Esetleg még akkor sem, mert nem vagyok egy hatalmas hírnévvel rendelkező hős, csak egy ügynök!

-Ne becsüld alá a gyerekeket! Néha pont az a hős tetszik nekik, aki a legegyszerűbb, mert olyanná könnyen tudnak válni!

-Az én kedvencem a Kapitányon kívül Fekete özvegy volt! – emlékeztem vissza.

-Hát látod? Menőbb is lettél, mint ő! – lökte meg poénból a vállamat, amikor kisétáltunk a stúdió területéről.

-És neked ki a kedvenced?

-Rozsomák!

-Hát nem mondom, hogy könnyű olyanná válni, de... – fintorogtam, így elnevettük magunkat – Most forgatsz egy filmet Hugh Jackmann társaságában, nem?

-Igen! Ki ne hagyjam Zac Efron-t! – hozta fel így igazat adva biccentettem.

-Akkor biztos jó lehet a kedvenc szuperhősöddel együtt dolgozni!

-Hát, sok szerencse kellett hozzá, igen! És te mit fogsz csinálni ezután? – érdeklődött – Valami terv?

-A tanulás mellett? – kuncogtam el magam – A S.H.I.E.L.D. ügynökei ötödik évadában szerepelni fogok! Meg persze indulok a világbajnokságon! – jutott eszembe.

-És mondjuk dal kiadás? Musical? Valami, ami a zenéhez tartozik? – puhatolózott így mosolyogva lehajtottam a fejem – Nagyon szép hangod van, és bár nem értettem a második dalodat, a dallama nagyon jó volt és annyira fülbemászó a szövege, hogy szinte a halandzsa megy a fejemben, mert nem tudok spanyolul.

-Én nem illek bele a zenei iparba! – ráztam meg a fejem – Lehet, hogy most nagy a felhajtás körülöttem, mert új tag vagyok, de számomra a zene mindig is egy menedék volt a világ elől! Soha se képzeltem el a munkámnak, és egyelőre nem is tudom!

-Cuki! – jegyezte meg alig hallhatóan – Nem tudsz te még semmiről!

-Honnan veszed? – értetlenkedtem.

-Mert ugyanabban a helyzetben voltam, mint te! Színészi karrier, de aztán jött egy ajánlat miszerint megmutathatom, hogy ki is vagyok igazából! Így lett albumom!

-Ami nekem meg is van otthon! – hoztam fel így elnevette magát.

-Most ugye csak szívatsz? – kérdezte mikor megállt a zebránál.

-Mondtam, hogy rajongód voltam! – vontam vállat.

-A lényeg, hogy rengeteg lehetőség volt már akkor a fiatalabb sztároknak, ma még annál is több van!

-De én akkor sem tervezem ezt csinálni! – ellenkeztem amikor zöldre váltott a lámpa, így átmentünk a másik járdára.

-Én se terveztem, mégis megtörtént! – tudta le ennyivel majd benyitott a kávézóba.

-De én nem vagyok akkora sztár, mint akkor volt Zendaya! – suttogtam alig hallhatóan majd követtem őt be az üzletbe.

Utána mentem egészen a pultig, ahol beálltunk a sorba. Teljesen normális módon átbeszéltük, hogy mit fogunk rendelni, mintha régóta ismernénk egymást és teljesen jóba lennénk. Nem mondanám, hogy nem kedveltem meg jobban őt, így, hogy beszélgettem vele, de nem volt világos, hogy mit gondol rólam, így egészen óvatosan tettem meg minden egyes lépést. Természetesen egyből itt is jöttek az apró duruzsolások, hogy milyen híresség van a boltban. Zendaya az egészet egy poénnak tartotta, és ezzel együtt nem is érdekelte. Nem figyelt a többiekre, inkább velem beszélgetett vagy kérdezgetett engem, hogy minél jobban megismerhessen. Jól esett, hogy ennyire érdeklődött utánam, de bennem volt az is, hogy Tom miatt csinálta ezt az egészet. Bennem volt a félelem, hogy amint vége a napnak, ő is csak úgy elfelejt. Bár ennek a kétsége egyből elszállt amikor az orrom előtt bekövetett Instagramon és Twitteren és felírta a számomat, hogy WhatsApp-on tudjunk csevegni. Ezután már nem is aggódtam semmiért se! Megfogva a fahéjas lattét meg a csokis sajttortát leültünk az egyik boxba, ami nem volt annyira látható helyen, majd elkezdtünk csevegni a hobbikról és a dolgainkról. Valahogy a divathoz elég könnyen eljutottunk és egyből közös hangra jutottunk ott is! Azok után, hogy Beyoncé az egyik közös kedvencünk én már nem is lepődnék meg más hasonlóságon. Én megjegyeztem, hogy szoktam tervezni ruhát, így ő egyből érdeklődve nekiállt faggatni. Elmeséltem neki, hogy szabadidőmben és a művészeti sulihoz beadandónak szoktam rajzolgatni, így egyből megígértette velem, hogy a terveimet megmutatom neki. Nem ellenkeztem, mert őszintén nem is kedvem hozzá. Végre rendesen kibeszélhettem magam egy majdnem velem egykorúval és méghozzá velem azonos neművel! Rég nem volt ilyen, meg azért Chloe és Liz közelebb vannak a tíz év különbséghez vagy meg is haladják azt. Egyszerűen élveztem ezt az egész kis kitérőt Zendaya-val. Még sokáig ott maradtunk, mert mind a ketten egyből megettük a sütit és megittuk a kávét. Csináltunk Instagram sztorit és képeket is egymásról, hogy megörökítsük a pillanatot, meg persze mivel fiatalok vagyunk, hogy posztoljuk, és éljünk az internet világában, annak ellenére, hogy tudtuk, hogy mennyire veszélyes is lehet. Én egy idő után kaptam egy üzenetet Seb bácsitól, hogy keresett így egyből válaszoltam neki, hogy hol voltam.

-Nekem lassan mennem kell! – jöttem rá, az üzenetből.

-Hát ez kár! – sóhajtott hangosan Zendaya.

-Köszönöm szépen ezt a meghívást és beszélgetést! Nagyon jól esett ez az egész!

-Ugyan, örültem, hogy megismerhettelek! – legyintett így egyből elővettem a tárcámat – A vendégem voltál! – jegyezte meg.

-Ne már! Én is pont ezt akartam mondani! – kuncogtam el magam.

-Akkor majd a következő alkalommal te fizetsz! – ajánlotta fel így biccentettem – Így igazságos!

-Rendben! – helyeseltem majd elpakoltam a cuccaim és felálltam.

-Remélem Holland nem hoz ki a sodrodból addig, amíg nem találkozunk legközelebb! – poénkodott így elnevettük magunkat. Ő is addig felpattant majd elkísértem őt egészen a pultig, ahol gyorsan fizetett.

-Nem szokása kihozni a sodromból! – rázta meg a fejem.

-Akkor csak velem köcsög és csak engem szeret idegesíteni! – jött rá.

-Igen, vannak néha ilyenjei! – adtam igazat majd mikor végzett akkor kimentünk az utcára.

-Akkor majd írj, hogy neked mikor lesz jó legközelebb!

-Egyelőre te elfoglaltabb vagy, mint én! – emlékeztettem így felkacagott – Majd írok!

-És egyszer majd elmegyek esküszöm hozzátok, hogy lássam azokat a jó kis ruhákat! – jelentette ki így bólintottam.

-Írj és én örömmel fogadlak! – mondtam majd megöleltem – További szép napot!

-Neked is Connie! – simogatta meg a karom majd intve lekanyarodott a kisebb utcába.

Én is megvártam amíg megint zöldet mutat a lámpa a zebrát használó gyalogosoknak, így amikor megtörtént átmentem az út másik oldalára majd lekanyarodtam a stúdió felé. Seb bácsi egy golf kocsival várt engem a kapunál így nevetve sétáltam oda a kapuhoz. Mivel felismertek egyből beengedtek így beszálltam a bácsikám mellé majd letettem kettőnk közé a táskámat.

-Mit csináltál egy kávézóban egyedül? – érdeklődött miközben visszaindult a stúdióhoz.

-Zendaya bejött a stúdióba pár holmijáért és találkoztunk majd végül elmentünk egy kávézni és beszélgettünk! – meséltem.

-Hát wow! Kiskori kedvenced most felbukkant és összebarátkozott veled! Milyen érzés? – érdeklődött az utat nézve.

-Normális! – vontam vállat – Shakira-val is találkoztam, most már semmi se lephet meg! – menőztem így elnevette magát – Mindannyian végeztünk?

-Apád és a barátod, még forgat, csak gondoltam jobb, ha együtt vagyunk hátha hirtelen készen lesznek.

-Persze! – adtam igazat, amikor odaért a kinti helyszínhez, ahol apa forgatott. Tisztes távolságban megállt majd leállította a kocsit. Kényelmesen elhelyezkedtünk majd mind a ketten feltettük a napszemüveget – Zendaya elég rendes lány! – tértem vissza.

-Annak örülök, hogy nem omlott össze benned semmi!

-Hasonlít rám! Vagyis én hasonlítok rá – javítottam ki magam – Olyan megnyugtató és jó érzés ez!

-Ennek örülök!

-És rengeteg közös témánk van! – tettem hozzá mire megrezgett a telefonom, így megnyitottam az Instagram értesítést, ami abból állt, hogy Zendaya megjelölt engem a képén és a történetében.

-Mutasd! – kérte a rokonom így megmutattam neki mindegyik képet – Jó barátnőknek tűntök, így a képen! – jegyezte meg majd gyorsan megosztottam a napomban az ő sztoriját majd kommenteltem a képe alá és kedveltem a közös fotót is.

A biztonság kedvéért én is kiválasztottam ugyanazt a képet majd kiposztoltam egy rövid leírással: "Egy tökéletes barátság kezdete". Egyből jött Zendaya kommentje, így azt is kedveltem majd elraktam a mobilomat, hogy a mellettem ülő rokonomra koncentráljak és közben távolból figyeljem, ahogy az apám előadja magát Amerika Kapitánynak. Nem sokkal később Tom is csatlakozott hozzánk, mivel ő is végzett. Csak apára kellett várni, de mi nyugodtan telefonoztunk addig, vagy szépen néztük a jelenetet, amit alapból nem nagyon kéne, de mivel egy család vagyunk, ezért megtehettük. Én oldalra fordultam, hogy Tom ne csak a hátamat lássa majd Seb bácsi ölébe emeltem a lábam. A barátomnak elmeséltem, hogy találkoztam az egyik munkatársával, így nagyon megörült, hogy nélküle is megtörtént ez. Mint kiderült, ő már régóta tervezte azt, hogy összehívja a csapatot, hogy bemutasson nekik személyesen. Biztos voltam benne, hogy virtuálisan és képekről már ismernek, mert Jacob Batalon is és Harry Osterfield is bekövetett mindenhol. El ne felejtsem, hogy Osterfield és én úgymond már ismerősi viszonyt elértük Tom tudta nélkül. Mindenre kíváncsi volt Holland, hogy milyen a véleményem Zendaya-ról, hogy mennyire szimpatikus számomra. Végül meg is nézte az Instagramon posztolt képeket majd reagált a posztokra. Végül apa is egy megafonba odakiabálta nekünk, hogy gyorsan átöltözik, így nevetve biccentettünk. Ténylegesen percek alatt végzett majd felpattant a hátsó ülésre Tom mellé, így Seb bácsi egyből elindult a kocsink felé. Átmentünk az egész területen, de nem volt unalmas, mert apának is el kellett mesélnem az új barátságomat. Kétségkívül Holland örült ennek a legjobban, apa és Seb bácsi annyiban letudták, hogy ez rohadt jó, mert már régóta rajongtam érte. A parkolónál kiszálltunk a golfkocsiból majd a rendes autónkba huppantunk be. Nyugodtan mentünk egészen a belvárosig, ahol bedugult a forgalom. Valljuk be, délutáni órákban a centrumban, főleg Los Angelesben hamar előfordul az ilyen! New Yorkban, nem is kell órát nézni, ott mindig van dugó! Apa egyből lekanyarodott a tengerpart melletti kis utcába és ott ment egész végig kikerülve a kilométeres kocsi sort. Jártas volt már ebben, minden egyes héten ezt teszi! Felkanyarodva az eggyel bentebb lévő utcára már kicsatoltam az övet, mert perceken belül meg is érkeztünk a házunkhoz. Tom csak figyelte mellettem az útvonalat, hátha még a közeljövőben ezt hasznosíthatja, így egy kicsit meglepődött, hogy egyből hazaértünk. Én a ház előtt kiszálltam a barátommal majd a kapun bementem egyenesen a házba.

-Anya! – kiabáltam el magam jelezve, hogy megjöttünk.

-Konyha! – jött egyből a válasz kicsit halkabban, így bementem az adott részhez majd leültem az asztalhoz – Milyen volt a napotok? – érdeklődött mikor Tom is odaért mellém.

-Normális! – vontam vállat.

-És ez mit taglal? – ragadta meg az ölében lévő tálat majd tovább keverte azt, ami benne volt miközben kifordult felénk.

-Forgattunk, kajáltunk, gyakoroltunk... – soroltam fel – Semmi különleges, csak a mindennapi történés!

-És Connie találkozott Zendaya-val! – tette hozzá Tom, így anya egyből eltátotta a száját.

-Ne szívass! És milyen ember? A valóságban is olyan szép?

-Igen! – bólintottam mosolyogva – Egyébként mit csinálsz? – pillantottam a tálban lévő tésztára.

-Browniet! – válaszolt egyből – Csak nem nagyon akar sikerülni... – vallotta be kínosan így felálltam és megkóstoltad a nyers tésztát.

-Én tennék bele még tejet és vanília kivonatot! – ajánlottam – Túl száraz a tészta, és nincs íze! Csokit még nem tettél bele, így még ha teszel úgy fél bögre tejet és egy evőkanálnyi vaníliát, akkor jó lesz! – magyaráztam majd elővettem az adott dolgokat.

-Oh, köszi! – kuncogta el magát a szégyentől, amit érzett az adott pillanatban. Emiatt megsajnáltam, így biztatóan megsimogattam a vállát. Egyből felkapott a tettemre, mert eddig nem kapott tőlem ilyen szívmelengető gesztust. Mosolyogva biccentettem majd megálltam Tom mellett, aki a székemen támaszkodott.

-Jöttem, láttam, mentem! – rohant át Seb bácsi – Salut Abby! (Szia Abby!) – köszönt a nővérének.

-Salut frate! (Szia tesó!) – válaszolt, de az öccse már nagyban a kertünkben volt, hogy átmehessen a saját területére.

-Mit sütünk? – érdeklődött apa, amikor belépett.

-Browniet csinál anya! – mondtam így örvendezve belépett a konyhába majd gyorsan megcsókolta a szerelmét - Hozzunk hozzá fagyit? – jutott eszembe.

-Nem kell amiatt elmenned! Van tejszín! – legyintett anya.

-Alapból terveztünk menni a fagyizóba, hozhatunk, ha akarjátok! – állt mellém Tom átkarolva.

-Akkor én almát kérnék hozzá! – adta be kacagva a derekát.

-Apa? – néztem rá – Csoki vagy vanília? – kérdeztem a két ízt, mert tudtam, hogy ezt a kettőt szokta az adott sütihez enni.

-Vanília! – kérte, amikor benyúlt a hűtőbe egy üveg sörért – Kérsz egyet indulás előtt? – emelte fel Tom-nak, így a barátom egyből lefagyott, mert nem tudta, hogy erre most mit válaszoljon.

-Talán majd később! – gondolkozott – Először beszerezzük a fagyit, utána lehet! – jegyezte meg.

-Kártyázhatnánk mellette! Áthívjuk Stan-t és akkor lehetne egy pasis este! – hozta fel így felvontam a szemöldököm.

-És mi addig mit csináljunk? – szóltam közbe anya érdekében is.

-Talán mi is csinálhatnánk egy csajos estét! – mondta anya félénken, így apa egyből díjazta az ötletet. Mind a ketten rám néztek kérdőn a válaszomra várva, hogy vállat vonva biccentettem.

-Online rendelhetünk is ruhákat, és akkor nem kell elmenni a boltba! – jutott eszembe, így anya szeme felcsillant.

-Az sokkal jobb lenne! Igazából utálok vásárolni, csakis azért akartam elmenni, hogy kettesbe legyünk!

-Az online vásárlást én is jobban preferálom, mert legalább nem fog minden egyes szempár minket figyelni.

-Igazad van! – helyeselt így vigyorogva lehajtottam a fejem.

-Na akkor, mi megyünk fagyiért! – jelentettem ki majd megragadtam a telefonomat.

-Siessetek vissza! Nem akarok olvadt fagyit! – kérte apa miközben Tom megfogta a kezem és együtt elindultunk.

-Úgy lesz! – válaszoltam az ajtóból majd másodpercekkel később az ajtó becsukódott mögöttünk.

-Biztos, hogy jó ötlet ez a csajos este? – szólalt meg Tom.

-Nem, de azt hiszem, hogyha nem teszek az ügy érdekében, akkor nem fog jobbá válni a helyzet anya és köztem! - vallottam be az őszinte véleményemet.

-Az a vállsimogatás...

-Hirtelen jött! – vágtam közbe – Én is csak azután jöttem rá, hogy mit tettem, amikor már melletted voltam.

-Jó volt látni, hogy természetes már számodra ez! – hozta fel mosolyogva amikor kiléptünk az utcára – Tudom, hogy az elejétől kezdve nem volt jó a kapcsolatod Abby-vel, de néha szóba állunk egymással, amikor senki sincs mellettünk és nem olyan rossz ember! – biztatott így biccentettem.

-Tudom! Szerintem ezért volt az a simogatás! Mintha már nyitnék felé, mert kezdek rájönni, hogy igazából nem is az, akinek annyi éven keresztül elképzeltem – meséltem majd körbenéztem és áthúztam Holland-et az úton – De sokkal érdekesebb, hogy te meg lettél hívva egy férfias kártyapartira! – tereltem el a témát így elkuncogta magát – Jöhetsz még hozzánk online vásárolni! Nézhetnénk bútorokat az új házadba!

-Inkább azt személyesen nézném meg! – fintorgott.

-Semmi vész! Bútorboltok ezre van itt a városban! Majd valamikor elmegyünk és nézegetünk dolgokat!

-Köszönöm, hogy segítesz! – mondta miközben felemelte a kezem és megpuszilta azt.

-Mi mást csinálnék? Tanulnék? – vontam fel a szemöldököm – Ennyire ne nézz azért strébernek! – poénkodtam, így kitört belőle a nevetés.

-Nem lenne muszáj segítened! De hálás vagyok, mert megteszed!

-Szerintem nélkülem nem lenne valami stílusos! – szóltam be így csípőből meglökött – Viccelek! – pusziltam meg a homlokát.

-Ennyire közel van a fagyizó? – torpant meg amikor meglátta az út másik oldalán lévő boltot.

-Pontosan! – helyeseltem kacagva – Üdv Los Angelesben, ahol minden egyes kisbolt egy köpésnyire van! – mondtam majd utánam húztam, hogy tovább mehessünk.

Örömmel léptem be a barátságos kis helyiségbe. Apáék a legelejétől kezdve ide jártak, szóval nem volt kérdés, hogy én is ide fogok. Egyből minden egyes munkás ujjongva fogadott, így lepacsiztam velük. Kedvesen elbeszélgettem velük egy kicsit a magánéletükről vagy az üzletről. Szerencsétlen Tom csak feszengve állt mellettem, de szerencsére egy idő után ő is beszállt a csevegésbe. Percekkel később végül leadtuk a rendelésünket a miénkkel kiegészítve, így azt négy különböző dobozba tették, míg külön készítettek nekünk tölcsérbe is a kedvenc ízeinkkel. Holland egyből is fizette, még mielőtt észrevettem volna, így megfogva a szatyrot ki is mentünk. Hazafele megettük azt majd egyből le is adtuk anyáéknak a csomagot, így ők az a mélyhűtőbe elhelyezték azokat. A süteményre még kellett várni, így Tom és én felmentünk a szobámba és lepakoltunk majd átöltöztünk kényelmesebb ruhába. Kicsit belemásztunk az internet világába majd azután együtt lementünk majd csatlakoztunk a szüleimhez az asztalhoz. Anya ahogy meglátott minket, akkor egyből hozta nekünk a sütit a saját fagyinkkal együtt. Rövidre fogva a brownie nem volt rossz, a fagyi feldobta az ízét. Kicsit beszélgettünk utána egy darabig, majd én felmentem a szobámba, mert Seb bácsi átjött, hogy kártyázzanak. Összepakoltam bent azt a kevés dolgot, ami nem volt a helyén majd megfogtam az egyik díszpárnámat és nekidőlve a falnak leültem. A párnát magamhoz szorítottam majd bekapcsoltam a tévét és elkezdtem azt nézni. Egy kis idővel később kopogtak, így lenémítottam az adást.

-Szabad! – válaszoltam így anya benyitott egy kicsit és megtorpant a küszöbön – Elküldtek onnan? – jöttem rá egyből kuncogva így mosolyogva bólintott.

-Nem baj, ha egy kicsit előbb kezdjük a vásárlást? – kérdezte, így megráztam a fejem emiatt bejött és becsukta maga mögött az ajtót – Hoztam még browniet és tejet! – emelte fel a teli tányérat így felkacagtam – Gondoltam, ideje lenne egy kis anya-lánya beszélgetésnek! De úgy rendesen! – mondta majd leült az ágy végébe és a kis komódra letette a tálcát.

-Még csak most gondoltad? – vontam fel nevetve a szemöldökömet.

-Úgy az ideköltözésem óta gondolom! Csak féltem lépni!

-Az igazság néha ijesztő! – adtam igazat – De sokszor szembe kell nézni vele, hogy előre haladhassunk és ne hátra!

-Egyetértek! – hajtotta le a fejét így vettem egy mély levegőt.

-És ha már az igazság... Száraz lett a süti! – vallottam be így elröhögte magát.

-Reméltem, hogy csak én vagyok ilyen kritikus, de igazad van! – legyintett – És a narancssárga nem a te színed! – tette hozzá, így visszaemlékeztem, hogy tegnap este olyan színű pólót húztam fel.

-Igen, igazad van! – vontam vállat – Mama adta, amikor itt aludt egyszer!

-Miért van az, hogy sejtettem ezt?

-Mondhatni, hogy nem valami jó a stílusa! – fintorogtam, így anyából kitört a nevetés – De szeretem és elnézem ezt!

-Ha már ennyire őszinték vagyunk, akkor szeretnék arról beszélni, hogy most konkrétan mit érzel... – suttogta így nyeltem egy nagyot – Tudom, hogy nagyon nehéz ez neked, de szeretnék segíteni! – jelentette ki így elvettem egy browniet és az egyik pohár tejet.

-Mutatok valamit! – biccentettem az erkély felé így felpattantam. Egyből ő is megragadt egy szelet sütit majd követett engem. Kiléptünk az üvegajtón majd én az erkély korlátjának támaszkodtam – Látod a partot?

-Igen, miért? – értetlenkedett mellém állva.

-Amikor kisebb voltam, akkor rengeteg pszichológushoz jártam.

-Miért kellett neked szakrendelés?

-A rémálmok nem akartak eltűnni, sőt csak jöttek és jöttek. Gúny tárgya voltam, mint Amerika Kapitány lánya anya nélkül.

-Miért voltál emiatt az?

-Mert mindig visszaszóltam azoknak, akik poénkodtak, hogy hol vagy... – vallottam be mormogva így lehajtotta a fejét – Egy idő után apa kivett a suliból és fogadott mellém tanárt. És egyébként magántanulóként sokkal jobb lett az átlagom! – jegyeztem meg így elkuncogta magát – De visszatérve... Minden egyes szakrendelés után apa és én egy tölcsérnyi fagyival lementünk oda a partra. Nem beszéltünk semmit, csak ültünk és néztük a vizet. És miután megettük akkor én beleültem az ölébe és hozzábújtam. Nem akarta, hogy én vele is átbeszéljem, amit a dokival kellett, csak azt szerette volna, ha megnyugodnék, és egy darabig normális gyereknek érezzem magam.

-És sikerült? – pillantott rám így bólintottam.

-Egészen addig, amíg nem fordultam meg és meg nem láttam a házat, amiben élünk – válaszoltam, így elnevettük magunkat – A lényeg, hogy sok mindenen mentünk keresztül és meg kell értened, ha esetleg bezárkózva állunk előtted!

-Teljesen megértem! – simogatta meg a karom, így egyből elkapta a kezét – Bocsi, lehet, hogy túl közel!

-Nem! – ráztam meg a fejem – Pont, hogy jól esett! – ellenkeztem így mosolyogva átkarolt – Nem azért mondtam ezt el, hogy megsajnálj minket!

-Tudom! – biccentett.

-Jobb lett volna a parton beszélni erről, de a fiúk úgyis leordítanák a fejünket, ha megzavarnánk a kártyapartit!

-Mi az hogy! – adott igazat kacagva.

-A lényeg, hogy ez azért volt, hogy megértsd a helyzetet!

-És hogy megnyíljál... – tette hozzá így helyeseltem – Közelebb érezlek most már téged!

-Az jó! – bólogattam vigyorogva majd felé fordultam – Mert én is téged! – mondtam ki, így lehajolt hozzám és odabújt a hátamhoz – Ha most már kilelkiztük magunkat, akkor jöhet a vásárlás? – hoztam fel, így hangosan elröhögte magát majd elengedett.

-Már vártam,hogy megkérdezd! – jegyezte meg majd visszamentünk a szobába.