Nem állt semmi másból a reggelem, hogy azt hallgattam a rádióban, a televízióban, vagy az interneten, hogy nekem van egy ikrem. Befejeztem közben a maradék dalokat, amit Indio küldött, mert korán felkeltem, mert nem hagyott aludni a Bonnie-ügy. Igazából egyikünket se hagyta ez aludni! Jobban felkapták ezt a hírt, mint a két dalomat, mert ezt legalább nem kellett lejátszani, mert elég volt egy képet lejátszani. Több százan bekövettek csakis tegnap este a közösségi médiákon, így szinte minden rólam szólt. Persze ameddig, amíg nem kapcsoltak egy frissebb hírt, miszerint Trump valamit elkövetett, vagy pont, hogy nem, és hogy ez megcsalta a nem tudom, hogy kit és fordítva és most ez a film jön ki, nem mellesleg annak az énekesnek kijött egy újabb albuma a másiknak egy újabb dala, így szerencsére nagyon könnyen el lehetett terelni rólam a témát. Mivel később indultunk, így én elmentem futni. Senki se akart velem jönni, mert Seb bácsi inkább hallgatta a rádiót, amiben néha még megszólalt a dalom, apa a híreket nézte, hogy mit mondanak rólam és végül Tom meg átvette a szövegeit. Muszáj volt valamit csinálnom, mert felgyülemlett bennem minden. A legelején még nyugodtan kocogtam majd amikor megérkeztem a parkban, ahol volt a futópálya, akkor feljebb kapcsoltam gyorsaság ügyileg és szinte már sprinteltem minimum egy kört. Többet futottam, de már lassabban, mint az elsőt. Jól esett mindenképpen. A friss levegő valamennyire ki is tisztította a fejemet. Az mondjuk zavaró tényező volt, hogy több paparazzi a távolból ellőtt egy-két képet, de legalább normál emberek nem állítottak meg, mert látták, hogy edzésben voltam. A lenge szellő jól esett, ahogy a hasamhoz ért. Sütött már a nap, így nem akartam pólót is húzni, mert csak még jobban megizzadtam volna. Így volt a jó, mert még üdén is tartott. Hazafelé menve is kocogtam levezetésként, de sokkal többnek tűnt a visszafelé az út, mint odafele. Biztos a fáradtság miatt volt ez, mert igazából le se tagadhatnám, hogy megviselt ez a kis kardió edzés. Hazaérve felfutottam az emeletre is majd elmentem gyorsan fürdeni. A langyos víz nagyon jól esett a feszült izmaimnak, így egy kicsit tovább voltam a zuhany alatt és masszíroztam a nyakam meg a vállam, miközben verettem a vízsugárral azt a testrészt. Miután végeztem az egésszel, akkor felöltöztem egy melegítőbe majd felvettem a szemüvegem. Az asztalomhoz elmentem a telefonom miatt, de amikor megragadtam a készüléket, akkor megtorpantam, mert a laptopom be volt kapcsolva. Leültem a székre majd megnyitottam a mailjeimet és elolvastam a zenei kiadó által küldött levelet. Olyan tanácstalan lettem, hogy mikor befejeztem, akkor lecsaptam a laptopot majd hátra dőltem.

-Minden rendben? – pillantott be az erkélyről Tom, így arra kaptam a fejem – Nem a laptop a hibás, akármi is történt! – jegyezte meg kuncogva miközben levette a napszemüvegét.

-Én mindenhol is ott vagyok! Ez nem tetszik, mert akkor rám szállnak és ha egy kis hibát is vétek, akkor vége mindennek! – magyaráztam miközben felálltam az asztalomtól.

-Benne volt ez is! – mondta amikor bejött a szobába – Mikor indulsz Chrissel? – érdeklődött amikor átkarolta a derekam.

-Perceken belül! – fújtam ki a bennem maradt levegőt – Mond, hogy ez könnyebb lesz, amint Bonnie elhagyja az államot! – kértem szenvedve.

-Nem ígérhetek olyat, amire nem tudom a választ! – rázta meg a fejét, így lehajtottam a fejem – Én megyek Stannel a forgatásra!

-Majd ott találkozunk akkor! – csókoltam meg majd megragadva a táskámat lementem a nappaliba – Mehetünk ha készen állsz! – szóltam apának, így felkapta a fejét a mobilból.

-Rendben! – pattant fel majd csatlakozott mellém és beléptünk a garázsba – Minden rendben? – kérdezte miközben beszálltunk a kocsiba – Sikerült kitisztítani a fejed futás közben?

-Igen sikerült, ameddig futottam tiszta volt a fejem, aztán hazaértem és megint minden rám zúdult! – mormogtam amikor elindult.

-Majd le fog csengeni ez az iker sztori! – biztatott engem – Egy hét és már csak egy emlék lesz és semmi más! – legyintett – Vagy esetleg még annyi sem lesz, ha esetleg a Kardashian-Jenner család valami nagyobb dolgot bedobnak a piacra! – jutott eszébe kuncogva.

-Ez nem az iker sztoriról szól apa! – suttogtam, így lehalkította a rádiót és várta, hogy elkezdjek beszélni – Evans becsszó, hogy nem mondod el senkinek sem? – pillantottam felé.

-Evans becsszó! – tette a szívére a kezét.

-Kaptam egy levelet egy ajánlatról! – kezdtem mire felcsillant a szeme az örömtől – De nem is akármilyen levél volt ez, mert nem is Donnán keresztül kerestek meg, hanem direktbe írtak és egyszerre küldte el a menedzsernek a levelet, mint nekem!

-És milyen filmhez hívtak?

-Nem filmhez szól! – ráztam meg a fejem.

-Akkor sorozathoz? – tippelt még egyet – Igazából egy kicsit nehezebb, mert általában hosszabb ideig tart, mint egy filmnek a forgatása és több mindent kell ott megtanulni, de segíthetnék! – ajánlotta fel, így vettem egy mély levegőt.

-Hollywood Records... – suttogtam mire összevonta a szemöldökét.

-Annak a száma megy most, nem is hallottam! – hangosította, amikor meghallottuk Jennifer Lopez egyik számát – Ez Sony kiadó! – értetlenkedett.

-Az ajánlat a Hollywood Records által jött! – vallottam be, így kidülledt a szeme.

-Hogy mi a szar? – akadt ki – Biztos, hogy ők voltak és nem valami hacker vagy akárki más?

-Hivatalos levél volt és a logó is ott volt a levél végén az elérhetőségek mellett. Ha valaki poénból küldte volna ezt, akkor az nagyon rossz vicc lenne! – jegyeztem meg.

-És mit írtak benne?

-Szerződést ajánlanak egy évre, amiben beletartozna egy album és többféle fellépés – válaszoltam mikor leparkolt a hotel előtt – Tudom, hogy nem tudsz mit mondani, mert tegnap este óta én is ugyanilyen tanácstalan vagyok!

-Donnával beszéltél már erről?

-Azt mondta, hogy gondoljam át és amikor már van véleményem, csak azután szóljak neked erről, hogy ne befolyásoljon az, amit te gondolsz erről! – dőltem hátra.

-Hiszen nem is vagyok képes gondolni erről semmit! – rázta meg a fejét mire Bonnie kilépett a hotelből, így apa ki is szállt – Jó reggelt! – köszönt a lánynak majd átvette a táskáját és kinyitotta a hátsó ajtót.

-Jó reggelt! – mosolyogtam hátra.

-Szia! – húzódott be középre majd bekapcsolta az övét, ameddig apa a csomagtartóba rakta a cuccát – Mi újság? – kérdezte mosolyogva miközben apa visszaült a helyére és el is indult a repülőtér felé.

-Egyelőre benne vagyunk a tévében, ami nálam már nem újdonság! – viccelődtem, így elkuncogta magát – Te hogyan bírod?

-Minden rendben! – válaszolt boldogan – És nagyon köszönöm, hogy elkísértek a reptérre, nagyon hálás vagyok érte! – tette hozzá.

-Ez csak semmiség! – legyintett apa – Biztonságosabb, ha mi is ott vagyunk, mert a végén a rajongók megtalálnak és lekésed a repülőt vagy esetleg riporterek is kérdeznének tőled! – hozta fel, így én helyeselve bólintottam.

-Mennyire lesz ezentúl másabb az életem? – nyelt nagyot, így apa rám pillantott ezzel jelezve, hogy ezt nekem kéne megválaszolni.

-Amerikában a sztárság ha nem teszel érte, hogy fennmaradjon, maximum egy hónapig marad, de ez is nagyon hosszú idő, lehet ennél kevesebb idő alatt elfelejtik! Viszont ameddig el nem felejtenek, addig állandóan keresni fognak téged riporterek, hogy nyilatkozzál a helyzetről. A közösségi oldalakon meg fognak találni, mert azon lesznek! Nem jelöltelek meg direkt a posztokon, hogy valamennyire feltartsuk őket, de úgyis el fognak hozzád jutni! – jegyeztem meg sajnálattal a hangomban – Sokan a barátaid akarnak majd lenni, mert azt gondolják, hogy általad ők is híresek lehetnek! Ilyenkor kell az eddigi barátaidra támaszkodnod! Csináld azt, amit szoktál alapból, mert ha nem csinálsz semmit és csak bezárkózol, akkor arra fel fognak figyelni! A lényeg ez! – meséltem el így biccentett egyet köszönésképpen.

-Wow! – tátotta el a száját – Nem is értem, hogy hogyan van hozzá gyomrotok ezeket megcsinálni!

-Ma póló nélkül mentem el futni és nem kevés paparazzi kapott le! – hoztam fel – Lehet, hogy ez egy darabig eltereli a témát rólunk és rám fókuszálnak majd!

-Aha! – bólintott mire apa bekanyarodott a parkolóba. Apa és én felvettük a sapkánkat majd a napszemüveget és úgy szálltunk ki. Bonnie is követett minket, de az ő arcát csak egy szemüveg takarta.

-Mehetünk! – vette ki apa a táskát majd a vállára rakta, így együtt beindultunk az épületbe. Mind a hárman lehajtott fejjel közlekedtünk, de néha még így is felnéztek ránk és susmorogtak. Nem tetszett ez nekem, mert ez csak dob az iker sztorin. Bonnie is csak ropogtatta az ujjait, ezzel az idegességét kimutatva, így a bennem lévő félelem csak nagyobb lett. Beálltunk a sorba majd leadtuk Bonnie táskáját és elkísértük a fém kapuig. Ott megtorpantunk majd Bonnie felénk fordult.

-Köszönöm szépen még egyszer, hogy elkísértetek! – jelentette ki.

-Semmiség volt! – legyintett apa majd megölelte őt – Jó utat! – kívánta majd el is engedte, így hozzám lépett az ikrem.

-Bármi baj van akkor hívsz, vagy írsz! – mondtam, így helyeselt – Vigyázz magadra légyszíves! – kértem, így átkarolt jó szorosan engem is.

-De meg próbáld kibírni Hollywoodban! – suttogta, így elkuncogtam magam.

-Azon vagyok! – távolodtam el tőle – Jó utat! – intettem, így mosolyogva beállt a sorba – Na akkor fapofa és húzás forgatni? – tereltem a témát miközben zsebre tettem a kezem.

-Ez a terv addig, amíg meg nem állítanak minket! – helyeselt, így neki is indultunk. Néhány rajongó odajött hozzánk, így velük csináltattunk képet, vagy esetleg aláírtunk valamit, de igazából könnyen tudtunk tovább menni. Amint kiértünk az épületből, akkor egy csapat paparazzi hozzánk is futott, de mi csak egyenesen mentünk tovább.

-Connie Evans! Mi a véleményed az ikrével történő esetről? – érdeklődtek.

-Egyszerű biológia! – tudtam le ennyivel.

-Ms. Evans! Most az ikertestvérét hozták a reptérre? – kérdezte egy csajszi, de erre nem válaszolt, mert jobbnak láttam, ha nem teszem meg.

-Mr. Evans, Ön tudta, hogy létezik egy teljes hasonmása Connie-nak? – támadták már apát.

-Ezek szerint Bonnie Rogers visszamegy a családjához? – tippelték tovább mire odaértünk a kocsihoz, így be is szálltunk majd becsuktuk magunk mögött az ajtót.

-Térjünk vissza a zenei szerződésre! – kérte apa miközben becsatoltuk az övünket és elindultunk – El szeretnéd vállalni?

-Nem is tudom! Most kezdtem el színészkedni, neki szeretnék vágni egy sportolói karriernek... – soroltam fel – Túl sok lenne egyszerre!

-Viszont nagyon felkapna téged! Még akár az én szintemre is hozhatna!

-Kis lépések apa! – jegyeztem meg – Mindig azt mondtad, hogy kis lépésekben haladjak! – emlékeztettem.

-Mondtam én sok mindent, mint például azt is, hogy az a sárga cipő jól néz ki a kék pólóval! – jutott eszébe, így összevontam a szemöldököm.

-Hiszen a sárga megy a kékhez! – értetlenkedtem.

-Mióta?

-Divatja múlt vagy! – szóltam be, így felkacagott.

-Holland tudja? – mormogta mire megráztam a fejem.

-Jobb is lenne, ha nem tudná meg, ameddig nem döntök! – jelentettem ki.

-Időpontot kaptál, hogy meddig érvényes az ajánlat?

-Küldéstől számított egy hónap! – masszíroztam meg a homlokomat.

-Az tök jó! Előbb befejezzük a forgatást! Lesz időd átgondolni a helyzetet!

-Ha úgy is döntenék... Nem tudom magamat elképzelni egy popsztárként! – ellenkeztem – Hogy néznék ki egyáltalán? Oké, hogy írtam pár dalt, de ki nem költött minimum egy versszakot az életében?

-De te sokkal többet tettél, minthogy egy versszakot megírjál! Te konkrét dalokat írtál és még egy bandának is segítettél eddig öt dalban! – emlékezett vissza, így lehajtottam a fejem – A popsztár rohadtul benned van, csak elnyomod! - jelentette ki mikor leparkolt a stúdió előtt.

-Ezért mondta Donna, hogy ne beszéljek veled addig, amíg nincs meg a döntésem! – jöttem rá kuncogva miközben kiszálltam.

-Lehetséges! – követett engem majd átszálltunk a golf kocsiba.

-Nem kaptam a mai jelenethez forgatókönyvet! – hoztam fel – Kezdjek el aggódni?

-Nem mondhatok semmit, ezt te is jól tudod! – rázta meg a fejét – És egyébként meg a lakókocsiban vár téged!

-És kell aggódnom attól, ami benne található? – ismételtem meg a kérdésemet miközben megálltunk az adott helyen

-Nem sok mindent fogsz benne látni! – tudta le ennyivel, így hitetlenkedve bementem a kocsiba és egyből kinyitottam az adott jelenetnél a kis könyvecskét.

-A rohadt életbe! – mormogtam amikor megláttam, hogy konkrétan három sor volt látható, és abból kettő harcot írt le. Fennakadt a szemem a szövegen, mert nagyon fura volt. Négy szóból állt, de elég sokkoló három szóból.

Megráztam a fejem, hogy visszatérjek, így egyből neki is álltam átöltözni. Nem tartott sokáig, amíg beleugrottam a bőr ruhába, sokkal inkább a paróka vette el az idő nagy részét. Amikor készen lettem, akkor megragadtam a fegyvereket és útközben felhelyeztem a ruha adott pontjaira. Beérve a stúdióba, akkor mindenki felém kapta a fejét, mert senki se tudta, hogy ki kivel volt egy jelenetben. Minden titkos volt és ez felőrölt mindannyiunkat. A teremben nem volt Hemsworthon, Scarletten, Mackien, Danaion, Chadwick dublőrjén, és Grootot meg Mordályt alakító személyen kívül senki. Liz és Bettany késve jöttem, de ez is meglepő volt számomra. A Russok elmagyaráztak nekünk mindent, így sorra vettük fel a dolgokat. A részben jelent meg Thanos Wakandában, így a teljes felkészültség kellett hogy Víziót megvédjük elvileg tőle. Vagyis ezt vettem le a jelenetből. Én igazából hátvédet játszottam egészen addig, amíg apa része nem jött, így amíg ő lefogta a kesztyűt, én addig a Thanost alakító személy mögé ugrottam és elkezdtem a botommal fojtogatni. Ez addig tartott, ameddig apát ki nem ütötte, engem meg el nem hajított úgymond. Igazából ki volt kötve és a szivacsra estem, de a film kedvéért úgy kellett tűnnie, hogy fájt. Ekkor a dublőr helyett megjelent Josh Brolin és átvette Thanos szerepét hiszen meg is szólalt. Mi addig pihentünk egyet, ameddig azt vették fel, hogy Vízió meghalt. Néha újra néztük a felvételt, vagy tanácsokat adtunk, vagy esetleg tényleg csak pihentünk. Miután ők is készen lettek, akkor Josh-nak jött a külön része, ahol rátette a kesztyűre az utolsó követ. Azt megvártuk, de aztán egyből jött Hemsworth új fegyvere, ami egyenesen a mellkasába talált és emiatt hátraesett. Chris is odament hozzá majd egy kis csevej után Josh csettintett is és azután elvileg eltűnt. A forgatás leállt egy kis időre, így mindenki átvette a szövegét és elment az, akinek már nem kellett ott lennie, jelen esetben Josh-nak csak.

-Oké! – lépett mellém Joe Russo – Connie és Stan lesz az első aki meghal, aztán majd vesszük a többieket! – jelentette ki nekünk majd tovább is ment.

-Szóval ilyen, amikor tényleg kinyírják a karaktert... – értelmeztem a helyzetet – Jó volt Rita szerepében lenni, köszönöm szépen! – poénkodtam miközben apa átkarolt és felmentünk a helyszínre – Seb bácsi készen állsz a halálra? – érdeklődtem kuncogva.

-Mondanám, hogy túl fiatalok vagy hozzá, de elmúlt Bucky már száz éves szóval... – jegyezte meg – Én akkor innen jövök! – sétált a helyére.

-Hova dobott Thanos? – néztem körbe – Ja, meg is van! – találtam meg a helyett, így odamentem és elfeküdtem ahogy érkeztem.

-Akkor felvétel! – kiabálta el magát Russo.

-Hova lett? – kérdezte apa Hemsworth felé fordulva – Thor, hová lett? – ismételte meg mire Chris csak megijedve nézett a földre.

-Steve! – szólalt meg félénkén Seb bácsi sántikálva miközben én is négykézlábra toltam nehezen magamat. A szerepért Seb bácsi el is esett, de a következő pillanatban fel is állt és kiment, mert így halt meg. Mi addig mozdulatlanul voltunk, hogy könnyen tudjanak vágni. Apa végül odament és megkavarta egy kicsit az avart.

-Rogers! – makogtam felé majd erőt véve magamon felálltam, de egyből összeestem, így apa elkapott és az ölébe vont – Még mindig szeretlek! – mondtam ki nagy nehezen majd egy kis időre lefagytam az elporladás miatt. A következő pillanatban kinyújtottam apára a nyelvem, így kitört belőlünk a nevetés és emiatt le is ejtett.

-Vége! – jelentette ki kuncogva Joe, így leálltak a kamerák – Gyertek, nézzétek meg! – intette mellé, így odamentünk és megnéztük a felvételt. Teljesen élethű volt így meg is ijedtem, hogy ennyire komolynak tűnt a halálom – Ez szuper lett srácok! Kaja szünet és utána jön a többi halál! – pattant fel, így én levettem a parókát a fejemről, így a hajam a vállamra omlott.

-Na jó, akkor elkezdem a jogsit, mivel már nincs munkám! – poénkodtam, mikor apa és Seb bácsi csatlakozott mellém – Gyors kérdés? – fordultam apa felé, így érdeklődve pillantott rám – Mi a franc volt a múltban, hogy Rita azt mondja Rogersnek, hogy még mindig szereti? – kérdeztem kiakadva így mind a két férfi felkacagott.

-Maradjunk annyiban, hogy ez a film egyik legnagyobb kérdése! – tudta le ennyivel apa.

-Most tényleg várnom kell hónapokat, hogy megtudjam a választ? – hitetlenkedtem, majd elvettem a kajás standról az ebédemet – Így érezhette magát Aaron is, amikor meghalt a film végén! – hoztam fel.

-Valószínű! – helyeselt velem Seb bácsi majd leültünk az asztalhoz.

-Jaj, de meg vagytok viselve, ez megér egy képet! – állt meg mellettünk Scarlett majd fel is emelte a telefonját, így direkt hülye arcot vágtunk – Tökéletes! – dicsért meg minket majd leült közénk.

-Elmegyünk holnap golfozni? – jutott eszembe – Forgatásnak vége, legalább is számunkra!

-Benne vagyok! Szerinted Holland jönne? – hozta fel apa.

-Biztos, hogy jönne! – mormogta Seb bácsi – Te jössz, Scarlett? – fordult a barátunk felé.

-Rose és én elmegyünk anyuékhoz! – rázta meg a fejét – Viszont legközelebb átjöhetnétek hozzánk!

-Nem lenne egyszerűbb, ha ti ketten jöttök át? – húztam össze a szemöldökömet.

-Gondoltam, hogy egyszer én főzök, de ha annyira akarod, akkor ti is megcsinálhatjátok! – adta be a derekát, így elnevettük magunkat.

-Átjöhetsz felőlem reggel is és te főzöl akkor nálunk! – ajánlotta fel apa.

-Megbeszéltük! – pacsizott le vele miközben én hátra dőltem.

-Szóval, akkor holnap megyünk egy családi golfra és majd valamikor a Johansson család átjön hozzánk! – értelmeztem.

-Tényleg! Zendaya-val beszéltél azóta? - jutott eszébe Scarlett-nek.

-Igen, de általában rajongói képeket küldünk egymásnak! – legyintettem – Majd vele is megbeszélek egy időpontot!

-Holland mikor kapja meg a házat? – érdeklődött apa.

-Az új hírek által én veszem át a kulcsot, mert Holland akkor már turnén lesz! – válaszoltam – Jaj, de jó! Még egy lakberendezőnek is fel kell csapnom! – jöttem rá mormogva.

-Bonnie megérkezett már Connecticutba? – suttogta Seb bácsi.

-Írt üzenetet, hogy leszállt a gépről! – vontam vállat ezzel letudva – Válaszolni nagyon nem volt időm, mert éppen meghaltam!

-Meghaltunk! – javított ki – Együtt vagyunk ebben, mint Troy Bolton és a Vadmacskák! – hozta fel, így elkacagtam magam.

-Köszönöm Stan, most ez jár a fejemben! – hitetlenkedett nevetve apa.

-Hazafelé ezt hallgatjuk! – ajánlottam fel a bácsikámnak, így helyeselve adott egy pacsit.

-Folytatódik a forgatás! – szólalt meg a hangosbemondó, így mindenki felnézett a szerkezetre.

-Akkor sziasztok! – pattant fel apa és Scarlett egyszerre.

-Holland majd velem jön haza! – fordult hátra apa miközben ment befelé.

-Megbeszéltük! – emeltem fel a hüvelykujjamat – Mit szólsz ahhoz, ha játszanánk egy menetet az Xboxon addig, ameddig a két jómadár nem ér haza? – fordultam a bácsikámhoz.

-Rendben! – egyezett bele, így mi is felálltunk majd elindultunk a lakókocsik felé – Egyébként, csak szerintem rossz ötlet, hogy Scarlett átjöjjön kajálni? – vallotta be kuncogva, így én hangosan felnevettem.

-Ne is beszéljünk róla! – ráztam meg a fejem mosolyogva – Nem akartam apa előtt megkérdezni, maximum kettesben Scarlett-tel, hogy biztos képes lenne az anyámmal kibírni egy fél napot?

-Szerintem a düh miatt, amit iránta táplál, nem fogja engedni! Shanna is még haragszik rá, de próbálja visszafogni magát a kedvemért! – mondta kifújva a benne maradt levegőt.

-Na ki jött vissza Kaliforniába? – kérdezte hangosan egy ismerős hang, így mind a ketten megtorpantunk és arra pillantottunk.

-Újabb probléma! – suttogtam nagyot nyelve – Hayley-nek hogyan mondjuk el, hogy az anyám visszatért és vissza is költözött nem mellesleg?

-Rohadtul megnehezíti, hogy van egy különleges kapcsolat! Chrissel! – adott igazat Seb bácsi majd elvigyorogta magát – Hayley! – szólt neki majd elindultunk felé – Van egy olyan érzésem, hogy ez a feladat rád marad! – tette hozzá mormogva, így kidülledt a szemem, miközben megölelte a barátját – Jól telt az út? – érdeklődött.

-Szuperül! – válaszolt majd elengedett és hozzám lépett – Esküszöm, nőttél pár hónap alatt! – torpant meg.

-Ez a dolga a gyereknek! – vontam vállat majd a nyakába borultam – Nagyon hiányoztál! – jelentettem ki a szorosan magamhoz nyomva.

-Te is nekem! – puszilta meg az arcomat majd el is engedett – Na, és a többiek hol tetszenek lenni? – nézett körbe – Kihaltak a lakókocsik, ahogy a kinti helyszínek is!

-Szupertitkos forgatás van és ezért az épületben folyik minden! – pillantottam az épületre.

-Akkor ti miért vagytok itt? – vont kérdőre minket, így a bácsikámmal összenéztünk tétlenül, mert őszintén nem tudtuk, hogy erre hogyan kéne válaszolnunk.

-Ha erre adnánk bármiféle választ, akkor a stúdió kirúgna minket, így nem áll jogunkban mondani semmit! – rögtönözte Seb bácsi, így helyeselve rámutattam. Hayley erre csak összehúzta a szemöldökét.

-Eléggé hihető! – mondta ki végül, így fellélegeztünk mind a ketten – De ha már, így ti ketten végeztetek, akkor haza is mehetnénk, hogy beszélgessünk, és odaadjam az ajándékotokat! – hozta fel ujjongva, így elindult a parkoló felé – Megvárlak titeket a kocsinál! – szólt vissza, így félve egymás felé fordultunk.

-Ameddig öltözünk gyorsan találd ki, hogy hogyan tudjuk elkerülni, hogy Hayley és anya találkozzon! – kérte Seb bácsi majd elfutott a lakókocsija felé.

-De... – kiabáltam utána mire Hayley is visszafordult kérdőn – Semmi Hayley! – legyintettem kuncogva, így biccentve tovább ment – A francba! – toporzékoltam idegesen majd felfutottam a lakókocsiba és nekiálltam átöltözni.

Visszatéve a jelmezemet a helyére felhúztam a melegítőmet. Elpakolva az egész cuccot a fegyvertok megmaradt a kezemben, így a fém botra pillantottam. Azon járt az agyam, hogy miért ne tegyem el, hiszen apa is megtette ugyanezt az ő pajzsával, és az is ott porosodik a szekrénye alján. Beletettem a gatyámba a két rövidebb darabot, így örömmel az arcomon felvettem a szemüvegem és a cipőmet. Összepakolva a holmijaimat elindultam a kocsik felé. Seb bácsi már ott várt engem, így eszembe jutott, hogy egyáltalán nem találtam ki semmilyen tervet anyával és a keresztanyámmal kapcsolatosan. Megálltam a kocsi mellett, így mind a ketten felém pillantottak, bár Hayley már a kocsiban ült.

-Na akkor majd találkozunk a háznál! – intett majd el is indult, így kidülledt a szemem.

-Szállj be a kocsiba és előzd meg! – parancsoltam Seb bácsinak beugorva az anyósülésre.

-Nem volt erről szó, hogy egyből indul! – hitetlenkedett a rokonom miközben beült és elindította a motort majd elindult.

-El kell jutnunk Torrance Beachre minél hamarabb! – jelentettem ki miközben bekötöttük magunkat.

-Egyébként sikerült valamit kitalálnod az otthoni helyzetre? – hozta fel.

-Semmi ötletem sincs! – ráztam meg a fejem miközben kivettem a gatyámból a fém botokat, így Seb bácsi felkacagott.

-Most tényleg elloptad a forgatásról a fegyvered? – értelmezte a helyzetet miközben letettem a lábaimhoz a tárgyat.

-Biztos, hogy nem! Én ilyet nem tennék! – ellenkeztem egyből nevetve – De ha nem előzöd meg a kocsiját, akkor ha lenne is tervünk, az is csődbe menne, mert van kulcsa a házhoz!

-Az a baj, hogy már nem is látom! – vallotta be, így nyeltem egy nagyot – Mennyi esély van arra, hogy Shanna meg tudja őt állítani és átvinni hozzánk? – jutott az eszébe, így felcsillant a szemem.

-Ez nem is akkor hülyeség! – dicsértem meg majd előkaptam a mobilom és egyből tárcsáztam a nénikém – Ki van kapcsolva! – hallottam meg a sípoló hangot.

-Francba! – dőlt ő is hátra – Bár igazából egyszer el kellett volna mondani, hogy az anyukád visszatért! – kezdte egy vállrántással.

-El akartam mondani neki, de egy tea mellett, miközben az ő házában vagyunk! – mondtam az utat nézve – Csak nem akarom, hogy rosszul érje ez az egész!

-Miért érné rosszul?

-Mert anya visszatérte azt mutatja, hogy ő és apa próbálják rendbe hozni a dolgokat, ami Hayley számára lehet felkavaró! – magyaráztam, így megforgatta a szemét.

-Ugyan Connie! Fogadd el, hogy köztük nincs semmi és nem is lesz!

-Te nem voltál ott Hayley-vel, akárhányszor apa összejött egy nővel. Nem volt sok alkalom ez tény és való, egy kezemen meg tudom számolni, hogy tizenöt év alatt, hányszor volt barátnője, de Hayley rosszul vette. Ha nem is akar vele összejönni, nem tetszik neki a tudat, hogy mással van! – meséltem el, így meglepődve rám pillantott.

-Tényleg?

-Igen, de persze ti férfiak vagytok és az ilyet nem veszitek észre! – legyintettem.

-De akkor miért nem ő jött össze Chrissel? – kiabálta el magát kiakadva, így kitört belőlünk a röhögés – Miért nem vallotta be?

-Mert nem gondolta, hogy apa viszonozta az érzéseit.

-Biztos vagyok benne, hogy viszonozta volna! – suttogta, így felé kaptam a fejem.

-Mit tudsz? – vontam kérdőre – Halljam!

-Én csak azt mondom, hogy Evans sem normál módon szereti Hayley-t, mint mondjuk Scarlett-et!

-Ezt miért nem mondtad el? – szúrtam le dühösen.

-Mert azt hittem, hogy erről tudsz, de mint kiderült nem, csak Hayley oldaláról tudtál, amiről viszont én nem tudtam! – magyarázta majd lekanyarodott az utcába – Üres a kocsi! – vette észre amikor leparkolt az ő házuk előtt.

-Francba! – csaptam a combomra majd kipattantam a kocsiból és bementem a kapun – Hayley! – szóltam neki amikor beléptem a házba – Meg kell magya... – kezdtem mire észrevettem, hogy üres a nappali és csak ő ült a kanapén – Oh, hála az égnek! – nyugodtam meg egyből.

-Mit kell megmagyaráznod? – kérdezte kedvesen mire Seb bácsi is berontott a nappaliba a teraszról – Jól vagy Seb?

-Oh, persze! – válaszolt egyből majd mellém jött – Hol van Abby? – mormogta a fülembe.

-Reméltem te tudod! – pillantottam a szemébe, így ledöbbenve megrázta a fejét.

-Minden rendben srácok? – érdeklődött a keresztanyám újból mire mind a ketten ránéztünk.

-A lehető legnagyobb rendben! – bólintottam – Na mit kapok? – tereltem a témát, így kacagva felállt és az asztalhoz ment. Seb bácsi egy biccentéssel megdicsért a terelésem miatt, így ezután mind a ketten csatlakoztunk Hayley-hez.

-Ha jól tudom, akkor még New York kulacsod nincs! – vette ki a táskájából az adott tárgyat.

-Csak Boston és Los Angeles kulacsom van! – ellenkeztem majd megöleltem őt – Köszönöm szépen!

-London és Egyesült Királyság van már, ugye? – emlékezett vissza miközben odaadta a fém kulacsot, így én bementem a konyhába és kinyitottam a szekrényt, ahol az ilyen kulacsaim voltak. Jó pár darab volt, hiszen minden egyes családtagom vett ilyet nekem, amikor külföldre mentek, csak akkor az adott ország volt rajta és nem a város.

-Múltkor hoztad a London darabot! – juttattam az eszébe, így helyeselt – Nézd, hogy mit kaptam a Comic-Conon! – vettem ki a Rita Turner kulacsomat, így eltátotta a száját.

-Azta, akkor nem tudom leelőzni ezzel! – hitetlenkedett elővéve a másik ajándékát, ami a film logójával volt ellátva.

-Mi az, hogy kettő ajándékot kapott! – akadt ki Seb bácsi – Ez nem ér! Azt hittem, hogy megbeszéltük, hogy keresztszülőként nem kényeztetjük el! – hozta fel, így nevetve Hayley odajött hozzám és a többihez tette a bosszúállós darabot.

-Úgy gondoltam, hogy mivel elkezdte a pályafutását, most már az ő filmjei logója is lehetne rajta és nem csak országok, ahol mi voltunk vagy esetleg ő is eljött velünk.

-Hát ez nem is akkora hülyeség! – jegyezte meg csípőre tett kézzel mire kinyílt a bejárati ajtó.

-Oh, nem tudtam, hogy megérkeztetek Seb! – szólalt meg anya, így kidülledt Seb bácsi és az én szemem – Ah, van egy vendégük! – látta meg Hayley-t, így a keresztanyám összevonta a szemöldökét.

-Abby, ő itt Hayley Atwell, Connie keresztanyja! – kezdte Seb bácsi, így megdörzsöltem a szemem – Hayley, ő itt Abby Stan, a húgom és Connie édesanyja! – mormogta a végét, így Hayley eltátotta a száját.

-Az édesanyja? – ismételte meg majd kidülledt szemmel rám nézett – Örvendtem a szerencsének! – rázott vele kezet.

-Szintúgy! – helyeselt anya, így mindannyian rám néztek, így mosolyra húztam a számat, mert őszintén nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

-Elrabolhatnám egy kis időre ezt a két jó madárt? – mutatott Seb bácsira és rám felváltva Hayley, ezért anya egyből bólintott.

-Csak nyugodtan! – legyintett, így a keresztanyám megfogta a kezemet, ahogy a bácsikámnál is majd kihúzott minket a teraszra és becsukta az ajtót.

-Egy gyors megmagyarázást kérek a helyzetre, de most! – tette hozzá a végét ingerültebben.

-Oh, szia Hayley! – vett észre minket Shanna néni a másik udvarból.

-Jaj, de jó újra látni téged Shanna! – mosolygott rá majd visszanézett ránk – Azt is kérem indokolni, hogy Shanna miért van Stan házánál!

-Képzeld el már két éve együtt vannak, de apával mi is csak Londonban tudtuk meg! – hoztam fel, így kidülledt a szeme – És azután összeköltöztek, hogy mi megtudtuk!

-Akkor Diego...

-A nevelt fiam! – fejezte be helyette Seb bácsi.

-Uram atyám! – mormogta.

-És most jön a nehezebbik rész, szóval lehet, hogy jobb lenne, ha leülnél! – ajánlottam, de csak csípőre tette a kezét – Nem? Akkor rendben! – tudtam le ennyivel – Szóval, Londonban az történt, hogy először megtudtam, hogy Stan a bácsikám is, de te ezt tudtad... – meséltem, így egyből bólintott – Végül a bácsikám megadta az elérhetőségeimet a nővérének, aki végül meg is keresett engem. Első alkalommal elküldtem melegebb éghajlatra, második alkalommal képes voltam vele beszélni, és igazából apával megbeszéltük, hogy megpróbálják újra összehozni a családot... – mondtam el dióhéjban – Ja és ahogy tudod, kiderült, hogy alapból van egy ikrem! – játszottam el az ujjongásomat.

-Hát igen, azt hittem, hogy annál jobban semmi se lephet meg, de itt vagyunk! – tárta ki a karját a helyzetre célozva – És még a legnehezebben felfogható dolog az Shanna és Stan! – mutatott a szomszédra, így elkuncogtam magam.

-Egész jó páros, ha hozzászoksz! – vontam vállat – És majdnem volt egy eljegyzés is – suttogtam, így Seb bácsi felém fordult.

-Ezt titokba kellett volna tartani! – szidott le, így fintorra húztam a szám.

-Hogy eljegyzés? – ismételt meg engem Hayley – Hogy mi a franc Stan? – akadt ki.

-Csendesebben, mert nem történt meg, de attól még tervezem a jövőben! – kérte halkan.

-Elmegyek New Yorkba előadni, és konkrétan két évnyi történésről lemaradok, ami csak három hónapba volt sűrítve! – hitetlenkedett – Neked nem kérte meg Holland a kezét, vagy esetleg nem vagy terhes? – kérdezte tőlem.

-Nem élne már Holland! – válaszolt helyettem Seb bácsi.

-Apa és anya összeházasodtak Las Vegasban, amikor kiderült, hogy anya terhes velem! – hoztam fel félve, mert nagyon aggódtam a reakciójától.

-Hogy mi a szar? – fagyott le rám nézve.

-Nem vagyok törvényen kívüli gyerek, juhé! – ujjongtam, de a keresztszüleim komolysága engem is elnyomott, így egyből abbahagytam – Fel akartunk erre készíteni, ezért nem akartuk, hogy előre menj és csak úgy vaktába bemenj a házba, mert anya itthon lehetett!

-Akkor most már mindent! – vett egy mély levegőt – Bár ezt még fel kell dolgoznom! – tette hozzá majd vett egy mély levegőt.

-Még mi is abban a fázisban vagyunk! – mondtam, így mellém lépett és megölelt.

-El sem tudom képzelni, hogy ez neked mennyire nehéz lehet! – jegyezte meg miközben simogatta a hátamat.

-Sokkal könnyebb, mert itt vagy! – engedtem el majd mosolyra húztam a számat – Igyunk egy teát, hogy lenyugodj! – ajánlottam, így felkacagtak mind a ketten mellőlem.

-Nem rossz ötlet! – dicsért meg majd Seb bácsi ki is nyitotta nekünk az üvegajtót.

-Oké, miért csak én nem haltam meg? – hallottuk meg apa hangját, ahogy bejöttek – Miért nem tudott volna az egyikőtök legalább életben maradni? – hitetlenkedett miközben bejöttek, így megláttak minket – Hayley! – örült meg neki, így egyből egymás karjaiba borultak – Uram isten, de jó, hogy itt vagy! – jelentette ki, így egyből egymásra néztünk Seb bácsival, majd onnan anyára. Jól tudtuk, hogy mi van köztük, de anya erről le volt maradva teljesen – Mikor érkeztél?

-Reggel landoltam, és nyugodtan kipakoltam majd a két jómadárral idejöttem! – biccentett felénk majd észrevette a barátomat is apa mögött – Úristen, Tom! De jó veled találkozni! – lépett oda hozzá majd megpuszilt.

-Részemről a szerencse Hayley! – ellenkezett majd bement a konyhába és kivett egy vizet majd leült az asztalhoz.

-Milyen volt New York? – hozta fel apa miközben helyet foglaltak a kanapénál.

-Milyen volt London? – vágott vissza a keresztanyám, így felkacagtak.

Jó volt apát ennyire felszabadultnak látni. Mostanában sokszor közbejött valami és régebb óta nem volt ilyen nyugodt. Bár lehet, hogy ehhez is csak Hayley kellett, hogy minden megoldódjon és ennyi! Konkrétan fel-alá repültek a sztorik Londonról, New Yorkról vagy esetleg az adott országokról. Egy idő után Shanna néni is csatlakozott Diegoval, így én leültem az unokatesómmal a földre és eljátszogattam vele. Néha labdáztunk vagy esetleg kocsiztunk, de volt olyan is, hogy az tenyerem nyomogatásával volt. Közben persze figyeltem a körülöttem beszélő rokonaimra is, bár nem mindent sikerült elkapnom. Az kétségkívül feltűnt, hogy anyának fura volt, hogy apa és Hayley ilyen közel voltak egymáshoz és enyhe irigységet is mertem felfedezni az arcán. Végül apa felhozta a golfos tervünket, így odakaptam a keresztanyámra a fejem. Egyből benne volt és még örült is. Mindenki benne volt Shanna nénin és anyán kívül. Azt értettem, hogy a gyerek miatt a nénikém nem olyan rugalmas, de anyának nem volt semmi különleges indoka. Letudta annyival, hogy nem szereti a sportot, bár én ezt az ő helyében nem jelentettem volna ki pont a mi családunkban. A beszélgetésünk szinte olyan hosszúra nyúlt, hogy Hayley ottmaradt nálunk vacsorára. Nagyon kellemes volt a hangulat így, és még Tom is sokkal jobban érezte magát, ez látszott rajta. Megtalálta a honfitársát és emiatt félig otthoni hangulata lett. Én csak élveztem a társaságot és hallgattam mindent, még ha hülyeség is volt az egész, de az nálunk nem is volt meglepő. Miután végeztünk én kikísértem Hayley-t a kocsihoz. Tudtam, hogy utoljára át kéne vele ezt beszélnem. Nyugodtan becsuktam az ajtót majd zsebre tettem a kezem és vártam, hogy kezdje, de ő csak utánam érdeklődve visszafordult, de egyből elröhögte magát a pózom miatt. Azt hitte, hogy én kezdenék, de jól tudta, hogy nagyon is neki kéne.

-Miért van az, hogy én az anyukádat, ugyanolyan hallgatagnak képzeltem el, mint ahogy most volt? – kérdezte kuncogva.

-Kedve tartja, hogy mennyire jártatja a száját! – vontam vállat – Egy közös vonásunk!

-És ő meg Chris már teljesen összemelegedtek újra? – érdeklődött halkabban miközben elkezdte tördelni az ujjait idegességében.

-Nem, de ha ez számít, a megjelenésed szerintem hátrébb vitte őket, minthogy előre!

-Nem tehetek arról, hogy ilyen jól nézek ki! – vont vállat, így felkacagtam a megszólalásától.

-Külön szobába alszanak, csak akkor vannak együtt, ha sokáig beszélgetnek, de akkor is csakis azért, mert olyan későig vannak fenn. Tizenöt évet nem tudtak olyan könnyen egy éjszaka alatt behozni, de próbálkoznak! – meséltem mire ledöbbenve elengedte az ujjait – De holnap akár meg is kérdezheted te magad apától, hogy hogyan állnak most a kapcsolattal, mint egy jó barát vagy akár, mint a lányának a keresztanyja! – jegyeztem meg, így hitetlenkedve megfordult lassan, hogy legyen ideje gondolkodni – Vagy esetleg másnak érzed magad, mint egy barátnak? – vontam fel a szemöldököm.

-Connie Aretha Evans! – szólt le, így mosolyogva lehajtottam a fejem.

-Ugye tudod, hogy ezzel csak igazat adsz nekem? – hoztam fel közelebb menve hozzá – A holnapi nap ott lesz! Ha kell én másik pályát választok Seb bácsival és Tommal! Te csak élvezd ki a kis időt a hatalmas Chris Evanssel!

-Ha tényleg azon vannak, hogy mindent helyre hozzanak a szüleid, akkor jobb lenne, ha pont én nem érdeklődnék! – mondta szomorúan oldalra nézve – Mary még itt van? – lepődött meg.

-Jövő héten megy vissza a hegyekbe! – vontam vállat – De ne tereld a témát! – ráztam meg a fejem, így visszanézett rám – Holnap golfozunk egy jót! Jobban megismerheted Tomot, töltesz velünk egy kis időt, és a legfontosabb... – léptem mellé – Átbeszéled apával a helyzetet! – fejeztem be, így vesztesen lehajtotta a fejét – Ne felejtsd el, hogy már egy mini dilidoki lett belőlem!

-Apád hibája, hogy annyi szakemberhez vitt téged! – tűrte a fülem mögé a hajamat, így mosolyra húztam a számat. Hayley tartotta az egyik legnagyobb hülyeségnek azt, hogy szakemberhez forduljon apa. Vagyis nem az, hogy egyhez, hanem hogy végtelen sokhoz. Ő hitt a legigazán a család erejében és abban, hogy ennek lehetne egy jó vége is, ha a magam módján oldom meg – Mennyire rontottad el a kiskertemet?

-Nincs is semmi se elültetve a fákon kívül! – vágtam vissza – Londonban voltam, de attól még nem ment el az eszem! – jegyeztem meg kacagva.

-Csak teszteltelek! – legyintett – Jó lenne, ha egyszer elbuknál!

-Esélytelen! – ellenkeztem, így megölelt – Majd akkor holnap majd jövünk!

-Írjál, amikor indultuk! – kérte miközben ellépett tőlem és kiment a kapun. Intettem még utoljára neki, amikor kiment az utcából, így nyugodtan visszamentem a házba, mert tudtam, hogy másnap Hayley átbeszéli az egész helyzetet apával.

-Connie! – szólt nekem apa miután meghallotta az ajtó csukódását – Tom használhatja a golfütőket a te szettedből?

-Persze, ameddig az nem kell neki, amit éppen én használnék! – válaszoltam, így elkuncogták magukat a többiek, így én csak Tom mögé álltam és hátulról átkaroltam.

-Ah, nem hiszem, hogy azonos lenne az ütési stílusunk... – húzta fintorra Tom a száját.

-Teljesen igazad van! – helyeseltem majd lehajoltam fele egy vonalba – Én sokkal jobb vagyok! – jelentettem ki, így mindenki eltátotta a száját a beszólásomtól, majd a sokk után elnevették magukat.

-Na én megyek, mert lehet, hogy hiányolnak engem! – pattant fel Seb bácsi.

-Én erősebben megnyomtam volna azt a lehet szót! – szólalt meg apa.

-Néha én sem tudom, hogy mit akar a nővéred! – adott igazat kuncogva majd odalépett mellém és átkarolt – Lebeszélted Hayley-vel? – suttogta a fülembe.

-Mert kételkedtél bennem? – válaszoltam alig hallható hangon.

-Oh, egy percig sem! – puszilta meg az arcom – Akkor holnap! – szalutált majd kiment az üvegajtón.

-Elég kedves Hayley! – hozta fel anya a semmiből – Szimpatikusnak tűnik! – tette hozzá, így furcsállva felé fordultam.

-Nem vettük volna be a családba, ha nem lenne szimpatikus! – válaszolt elsőnek apa – Szerinted csakúgy bevettük volna Holland-et? – mutatott a barátomra egyből nevetve.

-Ránézel Hollandre és egy udvarias brit férfit látsz! – jegyezte meg anya – Én csak abban voltam, hogy Scarlett Connie keresztanyja, bár nem is kérdeztem! – tudta le ennyivel.

-Scarlett nem akart a keresztanyám lenni! – ráztam meg a fejem mire összevonta a szemöldökét – Nem kell neki egy nevetséges cím, hogy a családunkba tartozzon! – mondtam hozzá az okot, így egyből megértette.

-Végülis logikus! – vont vállat.

-Felmegyünk? – kérdeztem Tomtól lehajolva hozzá.

-Mehetünk! – helyeselt majd egyből fel is pattant.

-Akkor jó éjt! – köszöntem el, mire a többiek intettek egymásnak. Mi ketten nyugodtan felmentünk a szobámba majd miután mind a ketten beértünk, Tom becsukta az ajtót.

-Csak nekem volt Abby viselkedése Hayley-vel kapcsolatban? – kérdezte, így kitört belőlem a nevetés. Egyből becsuktam az üvegajtót az erkélyre, hogy senki se hallgasson meg minket.

-Én felfedeztem egy minimális féltékenységet! – vallottam be miután minden be volt csukva.

-És van oka annak lenni?

-Ez barátom, a nap kérdése! – jelentettem ki majd leültem az ágyra – Tudom, hogy van apa és Hayley közt valami, ezt a vak is látja, de mivel ők félnek lépni, ezért meg vannak rekedve a barát zónában!

-Az elég gáz! – fintorgott a témát hallva.

-Holnap szem és fültanúja leszel ennek! – tudtam le ennyivel.

-Ez az! – ujjongott – Családi dráma!

-Nehogy a végén még K, mint Kardashiant nézzél a dráma miatt! – hoztam fel, így felkacagott.

-Az emberek nem tudják, de az Evanstan család sokkal bonyolultabb és érdekesebb, mint a Kardashian-Jenner család! – jegyezte meg helyeselve bólintottam.

-Csináljunk egy valóságshowt? Ezt akar ebből kihozni?

-Én nagyon nem vagyok Evanstan! – rázta meg a fejét.

-De attól még benne lennél, mint az elejétől kezdve Scott Disick! – hoztam fel – Valld be, hogy szerepelni akarsz! – feküdtem rá kuncogva, így ő is elröhögte magát – Ha kell felveszem én minden egyes mozdulatod! – ajánlottam fel.

-Valószínűleg nagyon kaszálnál vele a rajongók körében!

-Ne fogd a rajongókra! Csak valld be, hogy vágysz a rivaldafénybe! – ellenkeztem így a párnával megütött – Na jó! Ez nem kellett volna! – ragadtam meg egy másik párnát, ezzel elindítva a párnacsatát.