A felkelő nap napsugaraira keltem. Tovább aludtam, mint gondoltam, de teljesen jól esett. Főleg akkor tudatosult bennem minden, amikor észrevettem, hogy Tom engem átkarolva még mindig alszik. Kócos haja a homlokára hullott. Óvatosan levettem a derekamról a kezét. Mormogva átfordult a másik oldalra így egyszerűen fel tudtam kelni. Felkaptam a pizsama pólómat majd bementem a fürdőbe. Megnyitottam a meleg vizet a kádba majd lenyomtam a dugót a lefolyón, hogy megteljen az egész kád meleg vízzel. Megtámaszkodtam a mosdókagylón majd belenéztem a tükörbe. Megragadtam a fésűt majd kifésültem a saját kócos hajamat. Felcsatoltam a fürdéshez majd leültem a kád széléhez és vártam, hogy megteljen a kád. Közben a tusfürdőt beleöntöttem a vízbe és felkevertem, hogy jó habos legyen. Meghallottam egy kis ajtónyikorgást így arra kaptam a fejem így az álmos Tom elém került és felém közeledett.

-Jó reggelt! – köszöntem mire átölelt és megcsókolt.
-Régóta fenn vagy? – kérdezte mire felnéztem rá.
-Nem! Pár perce keltem fel és gondoltam, hogy lefürdök. Ugye nem keltettelek fel?
-Igazából felkeltettél, de jó, hogy megtetted, mert különben órákig aludtam volna még.
-Akkor én sem bánom, hogy megtettem – mosolyodtam el – Csatlakozol? – érdeklődtem a víz felé biccentve.
-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg! – kuncogott majd megfogta a pólóm alját.
-Nehogy lemaradj! – mondtam majd levettem a ruhámat és bebújtam a forró vízbe.
-Ez nem ér! – panaszkodott majd ő is levette a ruháit majd csatlakozott velem szembe a kád másik végébe – Gyere már ide! – emelte fel a kezét így megfogtam. Egyből magához húzott óvatosan, hogy ne fröcsköljük ki a kádból a vizet. Háttal fordultam neki, hogy befeküdhessek az ölébe. Egyből magához is vont majd átkarolt és a hüvelykujjával elkezdte simogatni a csuklómat.
-Szerinted mikor indulunk az interjúkra?
-Nem tudom, miért kérded?
-Csak azért, hogy mennyire éljem bele magam ebbe a helyzetbe... Mert... Azt kívánom, hogy örökké tartson! – makogtam majd ráhajtottam a fejem Tom vállára.
-Ezzel nem vagy egyedül! – helyeselt majd megpuszilta a homlokom. Abban a pillanatban megrezzent a telefonom a mellettünk lévő szekrényről így odanyúltam és előre hajoltam.
-Igen apa? – vettem fel furcsállva, hogy ilyenkor hív engem.
-Felébresztettelek?
-Nem, miért? – kérdeztem mire Tom elkezdett valamit rajzolni a hátamra így először kirázott a hideg.
-Csak mert furcsa, hogy még nem jöttél reggelizni! Azt hittem...
-Úgy gondoltam megfürdök és pihenek egy kicsit nyugalomban. De ha idő van, akkor mehetek!
-Nem, ugyan van még időd! Csak fura, hogy nem vagy korán itt. Három óra múlva indulunk szóval csak nyugodtan pihenj!
-Szeretlek!
-Én is! Szia! – köszönt el majd ki is nyomta a hívást.

-Hát ez fura! – nevettem el magam majd visszatettem a telefonomat – És az én nevemet írtad a hátuljára! – néztem hátulra mire elmosolyodott – Írsz még a hátamra?
-Persze! – bólintott így előre fordultam és felhúztam a lábam, hogy arra tudjak dőlni. Egyből el is kezdett írni így becsuktam a szememet, hogy jobban el tudjam képzelni az írást.
-Virág! – válaszoltam mire rajzolt egy pipát a hátamra.
-Olyan amerikai akcentussal mondtad!
-Mondhatom máshogy is, hogy virág! – utánoztam az angol kiejtést így kuncogott.
-Oké, készülj! – mondta így rákoncentráltam. Az ujjával egyből el is kezdte az írást, de most nem betűzte a szót, hanem egybe leírta.
-Ezt nem tudom! – ellenkeztem.
-Eddig tök jól ment! 

-De betűztél és nem egybe írtad!
-Csokoládé volt! – árulta el majd neki is állt a következő szónak.

-Erő! – jöttem rá – De most is betűzted a szót! Ez így nem ér!
-Oké, akkor megint egybe írom! – röhögte el magát majd a bal vállamtól végig írt egészen a jobb vállamig.
-Ez mi volt? – vontam fel az egyik szemöldököm.
-Nem tudod?
-Csináld újra!
-Nem! – ellenkezett – Elszállt a lehetőséged! Egyszer szokás írni egy szót!
-Légyszi!
-Connie...
-Kérlek!
-Na jó! – adta be a derekát majd újra leírta én meg szidtam magam belül, hogy még most se tudtam rájönni, hogy mit firkált az ujjával a hátamra.
-Feladom! – dőltem vissza az ölébe majd felnéztem rá – Mi volt?
-Semmi! – rázta meg a fejét majd az ujjával elkezdte simogatni az arcomat.
-Ne már! Tudni szeretném! – kíváncsiskodtam mire felcsillant a szeme.
-Szeretlek!
-Én is! – válaszoltam mire rájöttem, hogy azért mondta mivel ezt írta a hátamra – Hogy én mennyire béna vagyok!
-Nehéz volt! Csúnya a kézírásom!
-Nekem tetszik a kézírásod!
-Hazudsz! Látszik a szemedben!
-Csakhogy tisztázzuk, hogy neked soha se hazudtam! Többieknek többször, de neked soha!
-És amikor...
-Mondom, hogy minden igaz volt!
-Akkor te tényleg...
-Arra gondolsz, hogy...
-Igen! Istenem! – nevette el magát kínosan majd megdörzsölte a szemeit.
-Igen... Pontosan én is azt mondtam akkor!
-Egy őrült életed van!
-Ezt annak mondod, aki ezt az őrült életet éli! – hoztam fel mire hátra hajtotta a fejét.
-Igazad van! – adott igazat – Lassan alapból nem kéne mennünk?
-De! Mennünk kéne! – helyeseltem majd felpattantam és magamra tekertem egy törölközőt. Megfogtam a másikat majd Tomnak adtam, aki éppen kiszállt.
-Köszi – vette át majd megfogta a kezemet, hogy segítsen kiszállni.
-Megvagyok! – kuncogtam miután stabil talpakon álltam. Kihúztam a kádból a dugót majd kimentem a ruháimhoz, hogy elkezdjek készülődni.
-Én elmegyek a saját szobámhoz, hogy ruhát váltsak! – mondta Tom mire elkezdte felkapni a tegnapi szettét.
-Rendben! Majd lent találkozunk akkor! – egyeztem bele mire odajött hozzám és megcsókolt.
-Lent tali! – ismételte meg a fontos adatot majd ezután el is ment. Egyből visszamentem a telefonomért a fürdőbe és a visszafele vettem észre a földön Tom kártyáját. Felkaptam a padlóról majd kirohantam a folyosóra.
-Tom! – szóltam utána mire visszafordult – Ezt itt hagytad! – emeltem fel a kártyát mire visszafutott – Egyszer elhagyod a fejed is! – jegyeztem meg.
-Emiatt jó, hogy vagy nekem! – puszilt meg majd kivette a kezemből a szoba ajtajának a nyitó eszközét és kocogva ment vissza. Egyből becsuktam volna az ajtót, ha befordulás közben nem vettem volna észre Scarlett nénit keresztbe tett kézzel és mosolyogva.
-Meg se szólalj! – kértem mire elkezdett felém jönni.
-Csakhogy tisztázzuk, hogy én vagyok a melletted lévő szobában... – hozta fel mire kidülledt a szemem.
-Én...
-Amint hallottam meglett az edzéseknek a hatása, mert sokáig bírtad!
-Úristen Scarlett néni én annyira sajnálom!
-Ugyan! Zenét hallgattam egész végig csak amiatt vettem észre, mert lemerült a telefonom és emiatt fel kellett tennem töltőre, de utána ugyanúgy hallgattam tovább szóval...
-Ez ciki!
-Teljesen normális volt! – legyintett – Szép volt kislány! – emelte fel a kezét mire szégyenkezve kuncogtam majd lepacsiztam vele – Annak a ruhának én sem tudtam volna ellenállni! – jegyezte meg így nevetve ment be a mellettem lévő ajtón.
-A francba! – káromkodtam majd becsuktam mögöttem az ajtót és nekiálltam öltözni.

Megint a nadrágkosztümöt húztam fel csak most a fehér garbós trikómmal. Felvettem rá a zakót majd bementem a fürdőbe. Kivettem a hajcsatot a hajamból majd megint kifésültem a hajam. Alul begumiztam majd a rövid hajtincsek, amíg nem értek el a gumiig, az visszahullott az arcomhoz. Vékonyan felkentem az arcomra alapozót majd azt lemattítottam púderrel. Kifestettem a szempillámat majd felkentem a számmal hasonló színű matt rúzst. A szemöldökömet megigazítottam majd akkor jutott eszembe, hogy nem mostam fogat, amikor végeztem. Szitkozódva elővettem a fogkefémet majd sminkkel az arcomon nekiálltam fogat mosni. Egy fogorvos nagyapa mindig azt mondta, hogy a legfontosabb a fogmosás és bármilyen körülmények között is meg kell tenni. Ez kísértett születésem óta mióta ott vagyunk a nagyiéknál minden egyes alkalommal. Fogorvos poénok folyamatosan és minden egyes undorító esetet hallanunk kell minden találkozásnál. És az a vicces, hogy erre papa rá se jön, hogy nem akarjuk hallani. De ő ilyen és mi emiatt ehhez hozzászoktunk. A fele rúzsom lejött a fogmosás miatt, de nem törődve ezzel újra kentem a számat majd ki is mentem. A pénztárcámból kivettem a tablettás levelet majd kinyomtam a mai adagot és lenyeltem. Megragadtam a telefonom majd a kártyával együtt beleléptem a magassarkúba és kiléptem a folyosóra. Egyből a lifttel az étkező szintjére mentem majd pár emelettel lejjebb mosolyogva szálltam ki az illatok miatt.
-Jó reggelt! – köszönt nekem Shanna néni így odamentem hozzá és megpusziltam. Aztán Tom mellé sétáltam és őt meg megcsókoltam és leültem mellé.
-Apáék? – kérdeztem – Azt hittem, hogy lent lesznek még.
-Felmentek, mert Diego nem bírt magával Seb társaságában.
-Ha már Seb bácsi... – jutott eszembe – Mit kaptál tegnap?
-Connie az én koromban már nincs akkora romantika! – nevette el magát így szemet forgatva felálltam és elmentem magamnak egy mély tányérért.
-Ez nem igaz! Most azonnal felejtsd el! Töröld ki a fejedből! – kértem majd mertem magamnak joghurtot és szórtam bele müzlit így egy kanált is megragadtam hozzá majd visszaültem az asztalhoz.
-Ugyan! Én már nem vagyok olyan fiatal, mint ti ketten!
-De azért olyan idős se vagy, mint én! – vágott vissza Roby bácsi mire helyeseltem vele – És én meg túlzott romantikával szoktam ünnepelni ezt az ünnepet!
-Szóval a vacsora mellé nem volt semmi? – tért vissza Tom a lényegre mire mi ketten lélek visszafojtva vártuk a választ. Nem volt rajta a gyűrű, de ez azt is jelentheti, hogy nemet mondott, mert éppen nem akarta Seb bácsit férjének. Viszont akkor elmondhatnánk legalább azt, hogy Seb bácsi megpróbálta!
-Egy romantikus vacsi volt gyertyákkal meg ilyesmi. Nem volt semmi nagy cucc!
-Tudtam, hogy nem lesz hozzá mersze! – mormogtam majd nekiálltam ennit.
-Mihez? – értetlenkedett mire megijedtem, hogy ezt hallotta.
-Tudtam, hogy nem lesz... – ismételtem majd Tom-ra néztem segítségkérés gyanánt, de ő is tétlen volt pont úgy, mint én – Tudtam, hogy nem lesz arra merszed, hogy nem lépsz Seb bácsi elé és mondod a szemébe, hogy össze akarsz vele költözni!
-De én nem is!
-Oh, dehogynem! – állt mellém Tom.
-Ennyire látszik?
-Én megértem, hogy nem akarod itt hagyni Spanyolországot! Senkiért se tenném meg, ha én lennék a helyedben – jegyeztem meg mire mindenki rám nézett az asztalnál – Mondom, hogy senkiért! – ismételtem meg hihetőbben – Egyeseknek ilyen a Hawaii, nekem Spanyolország ilyen! Megtaláltam a saját Mexikómat ahova menekülhetek!
-Holland simán kihozna ebből az országból!
-Ez nem igaz! – ellenkezett Tom is – Nem lennék rá képes! Inkább én is ideköltöznék!
-Sebastian nem lenne ilyen odaadó, mint te Tom! – kuncogott Shanna néni – Bár nekem is hiányzik Amerika!
-Amerikának is hiányzol! – mutattam magamra – Többet lennék az unokatesómmal! Bár ha Bostonba mennél vissza a nagyiékhoz, akkor se látnám többet! – jutott eszembe – Költözz akkor Los Angelesbe miattad, Seb bácsi miatt, Diego miatt és lefőképp miattam! – érveltem mire lehajtotta a fejét – Aztán ráveszed Seb bácsit, hogy házasodjatok össze! – tettem hozzá mire felkapta a fejét.
-Connie Evans! – akadt ki – Én nem is!
-Én megyek öltözni, bár rohadtul kíváncsi lennék erre a beszélgetésre! – állt fel Roby bácsi majd megpaskolta a vállam – Először puhítsd meg és aztán támadj! – tanácsolta halkan mire elnevettem magam.
-Shanna néni! – kezdtem – Felipe és közted is majdnem lett egy házasság csak éppen szakítottatok!
-Felipe spanyol volt! Sokkal jobban katolikusok, mint mi! Náluk nem is szabadott volna teherbe esnem a házasság előtt!
-Szerintem most próbálod összehasonlítani a két férfit! – jöttem rá.

-Én nem!
-De! Próbálod most összehasonlítani a kettőt, de Seb bácsi nem olyan, mint Felipe, soha se lesz olyan, hála az égnek! – mormogtam a végét mire felvonta a szemöldökét – Nem szeretted annyira a gyereked apját, mint a sógorod! Csakhogy tisztázzuk! Ha én a te korodba lennék és nekem lenne egy gyerekem és a testvérem legjobb barátja lenne Sebastian Stan, méghozzá még szeretne is engem, én lecsapnék rá és egyből hozzámennék! Ugyan, mindenki ezt tenné!
-Én nem! – ellenkezett Tom.

-Mivel te férfi vagy! – mormogtam szemet forgatva.
-Nem azért! – dőlt előre – Én Hemsworth-re csapnék rá! – magyarázta mire mi Shanna nénivel elgondolkoztunk.
-Nem is akkora hülyeség! – adott igazat Shanna néni.
-Istenem! – kuncogtam majd megtámaszkodtam az asztalhoz – Annyi ilyen beszélgetésem volt lányokkal, de egy fiú se mondta, hogy Chris Hemsworth-ot választaná!
-De ő egy ausztrál isten! – folytatta – A lényeg, hogy Sebastian meg a román isten szóval csapj le rá! Szereti Diegót és téged is! Tökéletes alap ez! – mosolyodott el így Shanna néni elégedetten felállt.
-Van még egy idősebb változat belőled Holland? – kérdezte mire megrázta a fejét – Francba! – szitkozódott majd felindult ő is.
-Hát ez elképesztő volt! – ámultam – Felipe és közte is próbáltam kicsikarni a házasságot, de nem nagyon sikerült, mivel szakítottak. Erre itt papolok megint a házasságról, de te megszólaltál és rád hallgat! Esküszöm, hogy már két éve is alkalmaznom kellett volna téged!
-Ki tudja? – vont vállat majd felém fordult és engem nézett miközben ettem a reggelimet tovább – Egy joghurt? Tényleg?
-Most miért szólsz be? – néztem rá – Az, hogy te extrudált kenyeret eszel az nem baj? – vágtam vissza.
-Kell a Pókember-edzéstervhez!
-Ez meg ahhoz, hogy ne hízzak el!
-Miért híznál el? – értetlenkedett.
-Miért nem? – vontam fel a szemöldököm – Én még a jobbik eset vagyok, mert nem koplalok, mint sok más lány!
-Ugye nem fordult meg a fejedben ez a gondolat?
-Nem! – válaszoltam majd bekaptam az utolsó falatot – És hogy tudd, még megyek enni! – tájékoztattam majd felálltam és elmentem még egy kört szedni.
-Mi történt, hogy még eszel? Nem aggódsz a kalória miatt?
-Cseszd meg! Ha nem lettél volna ennyire élénk az éjjel, akkor nem ennék ennyit! – suttogtam amikor visszatértem.
-Ha ez kell, akkor sokkal nagyobb kedvvel csinálom! – vont vállat majd elnevette magát.
-Ne legyen ennyire piszkos fantáziád! – kértem majd kuncogva nekiálltam megint enni – Szerinted, hogy leszünk beosztva? – tereltem a témát.
-Tegnap küldtek egy mailt, az egész csapat beosztásáról!
-Tényleg? Nem láttam!
-Én is a showba vezető úton vettem észre! De megkaptad apukádat!
-Akkor jó! Őt halálra kérdezik, én meg néha hozzászólok...
-Ez nem is így lesz!
-Miért ne? Ő Amerika Kapitány! Előre kérdeznek a filmjéhez, amihez én nem tudok hozzászólni csak reagálni. Hozzám lesz öt kérdésük! Hogy vagy Connie? Milyen a karakteredbe belebújni? Mit gondolsz a filmről? Lesz-e Rita-nak jövője a filmekben vagy csak egy egyfilmes szereplő? És milyen itt a városban? Ez az öt kérdés lesz, mivel ezek vannak előre leírva. Láttam ilyeneket a Polgárháború riportjain! Maximum tíz kérdés van, de általában hat vagy hét. Mivel Spanyolországban vagyunk hozzátehetik, hogy ismerünk-e szavakat, vagy hogy mennyire beszéljük a nyelvet.
-Tényleg? – kérdezte – Hogy lehet, hogy kezdő színészként ennyit tudsz?
-Megbújni a kamera mögött nem mindig rossz! Sokszor többet tudsz meg, mint a színészek!
-Hát, talán lehet, hogy többet kéne beszélned ilyenekről! Csakhogy tisztába legyek – nevette el magát.
-Hát, át kell látnod ahhoz a helyzeteket! Mindig a kamerás egyébként a legkedvesebb!
-Aki meg se szólal? – lepődött meg.
-Nehéz volt szóra bírni, de megtettem és rájöttem, hogy az a legaranyosabb, aki meg se szólal! – dicsekedtem majd hátra dőltem mivel végeztem – Felmegyek a kabátért!
-Elkísérlek, mert nekem is kell! – állt fel velem együtt majd megcéloztuk a liftet.
-És beszéltél a családoddal mióta itt vagyunk?
-Amíg te fent voltál még reggel, Sam hívott engem Harry-vel együtt és azt mondták, hogy nagyon tetszett nekik a táncod – vakarta meg a tarkóját miközben beléptünk a kabinba és én meg megnyomtam az emelet gombját.
-És melyik része tetszett nekik? Amikor a seggemet ráztam vagy amikor hastáncoltam? – kuncogtam így szégyenkezve lehajtotta a fejét – Hagyjad őket! Férfiból vannak, nem tehetnek róla!
-Tegnap este óta anya és a fiúk próbálják utánozni poénból a koreográfiádat.
-Tényleg?
-Ne is mondd! Tisztára leégetnek előtted! – nevette el magát.
-Figyelj Tom, az én egész családom összegyűlt Bostonban a mamáéknál és együtt nézték. És mire elkezdtem táncolni a gyerekek odaálltak a tévéhez és velem együtt táncoltak! – hoztam fel majd odaadtam neki a telefonomat majd elindítottam a családi csoportba küldött videót.
-Ez rohadt menő! – ámult el az unokatestvéreimtől ahogy táncoltak a zenére – Hatalmas ritmusérzékük van! Befigyel Scott is! – mutatott a sarokba miközben kimentünk a felvonóból.
-Szóval ne szégyelld a családod, amíg nekem is ilyenek a rokonaim! – vettem vissza a mobilom.
-És még nem láttál engem táncolni! – nevette el magát majd elkezdett salsat táncolni.
-Oh, ez megvan! – szálltam be a mókába majd egészen a szobámig táncoltunk. Ott pedig megpörgetett így a pörgés közben beérkeztem az ölébe. Ezután jó erősen átkarolt és hátra döntött így felemeltem a bal lábam.
-Na gyerekek ezt most újra a videó miatt! – tapsolt egyet Jimmy bácsi mire nevetve Tom felemelt így mind a ketten Roby bácsi fényképészével egyenesen tudtunk lenni.
-Jimmy bácsi, ez nem is...
-De is Connie! Ezt te is tudod! A rajongóknak kellenek az ilyenek! Ezt te is tudod, mert amikor nem voltál itt eddig, akkor te kértél képeket! – hozta fel mire elgondolkoztam.
-Egyszer volt ilyen, amikor elmentek egy orosz bárba apáék az első Bosszúállók premier turnéján! – gondolkodtam.
-De nincs vita! Én vagyok a felelős az ilyenekért! – vont vállat így csípőre tettem a kezem.
-Menjünk vissza a liftig? – kérdeztem majd eltettem a kártyámat.
-Kérlek szépen! – mosolygott nagyokat majd elővette a telefonját.
-Akkor mindent bele! – suttogta Tom miközben a liftajtóhoz sétáltunk.
-Csináld úgy, mint az előbb, mert akkor természetesnek tűnik! Szard le a kamerát!
-És akkor én itt átlósan leszek – állt mögém – Így te leszel a középpontban, de attól még én is látszok!
-Miért én vagyok a középpontba? – értetlenkedtem mire szemet forgatott.
-Mert kettőnk közül neked van latin mozgásod!
-Kettőnk közül te vagy hivatalosan táncos!
-Connie! – szólt rám mire védekezően felemeltem a kezem.
-Jól van! Akkor a végén mellém lépsz és bepörgetsz és hátra döntesz?
-Kiemelhetnéd a kezed, mielőtt pörögsz!
-Rendben! Szóval lépek egyet és felemelem a kezem és te meg akkor megfogod a másik karom és magadhoz húzol.
-Aha!
-Ha egy lehetetlen támadást megcsináltam Scarlett nénivel, akkor ez is sikerülni fog – mondtam majd Jimmy bácsi felé fordultam – Mehet!
-Kerestem egy zenét a tánchoz! – emelte fel a mobilját majd a kameráját a szeméhez tette – Mehet, ha benne vagytok! – jegyezte meg így felemeltem a hüvelykujjamat így elindította a zenét – Indul a videó! – jelentette ki majd leengedte a kezét jelezve, hogy attól a pillanattól ment a felvétel.
-És három, kettő, egy! – számoltam vissza – Balra! – mondtam gyorsan majd abban az irányban el is kezdtük. Erős csípőmozgással felváltva hol balra és jobbra léptünk majd átcsúsztunk a másik oldalára és ott meg oldal irányba ugrottunk és magunkat rázva hármat léptünk előre majd visszapörögtünk az eredeti helyünkre. Megint csípőt rázva előre léptünk kettőt majd én kiemeltem a kezem majd Tom behúzott magához és hátradöntött. Nevetve kiegyenesedtünk majd átöleltük egymást.
-Jobb, mint az előző! – dicsért meg minket Jimmy bácsi majd lepacsizott velünk.
-Ajánlom, hogy milliós kedvelés legyen a poszton! – jegyeztem meg így szalutálva el is ment – Nálam maradt a kabátod!
-Igen, eszembe jutott utána, de nem akartam megzavarni a Scarlett-tel folyó beszélgetésed!
-Pedig jobban tetted volna! – hunytam le szégyenkezve a szemem majd kinyitottam az ajtót és bementem.
-Miért?
-Hogy is mondjam? – masszíroztam meg a tarkómat – Ő hallott minket este...
-Hogy hallott? – döbbent le – Este? Amit...
-Igen! – vágtam közbe – Vagyis csak egy pillanatot, mivel alapból zenét hallgatott, de igen...
-Ahha! – értelmezte.
-Ja! – helyeseltem majd összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés – De igazából letudta annyival, hogy büszke rám! – legyintettem majd odaadtam neki kabátját.
-Mondanám, hogy legközelebb menjünk az én szobámba, de mellettem meg az apukád van, szóval nem tudom, hogy jobb ötlet lenne-e ott csinálni...
-Jobban jártunk Scarlett-tel, ez biztos! – tudtam le ennyivel – Mehetünk? – kérdeztem mire felemelte kezét így megfogtam, de ő magához húzott és megcsókolt. Berogyasztottam a lábam, hogy egy szintbe legyünk, de ő csak elnevette magát.
-Köcsög! – puszilt szájon kuncogva majd kinyitotta mögötte az ajtót.
-Ugyan, valld be, hogy jobb volt így! – cukkoltam mire röhögve felhúzta a kabátját amíg én a leakasztottam a sajátomat és bezártam mögöttem az ajtót. Felkaptam a kabátomat én is majd kézen fogva elindultunk.
-Harry-nek és Sam-nek tegnap volt a szülinapjuk, beszéltél velük?
-Nem véletlenül beszéltem arról az ajándékról... – hozta fel – Amint visszamegyünk lesz egy kis családi ebéd, jó lenne, ha eljönnél te is!
-Biztos, hogy ennyire meg akarsz kedveltetni a családoddal?
-Már megtörtént! Amennyire nem akarod, már beléptél ebbe a családba és megszerettetted magad velük!
-Most mondanám, hogy te is ezt csináltad, de Seb bácsi Mackie haverja és mind a ketten tudjuk, hogy mi a véleményük rólad! – gondolkoztam majd elnevettem magam – Apa kedvel, igazából akkor levetted a lába alól, amikor próbajeleneteket tartott a lehetséges Pókemberekkel.
-Olyan régóta?
-Igen! Most meg levetted Shanna nénit a lába alól! Még sokan visszavannak, de ha a legerkölcsösebb Evans kedvel téged, akkor nem lesz nehéz! Scarlett néni is bír téged! Hayley néni véleményét még nem kértem ki, de le merem fogadni, hogy a származásod miatt tetszeni fogsz neki! Seb bácsi annak ellenére, hogy piszkál, kedvel! Biztos vagyok benne, csak próbálja mutatni a menő férfit és csesztet, de igazából legmélyen nagyon is kedvel. Mackie-vel is így kezdte!
-Tényleg? – döbbent le.
-De persze együtt voltak utána egy egész turnén, szóval legjobb haverok lettek! – vontam vállat – Meg fognak szokni és akkor minden rendben lesz!
-Reménykedek! – kuncogott.
-És egyébként maximum még Scott bácsit kéne megnyerned és akkor mindenkit kilőttem, akik a legfontosabb! Ők vannak így a közelemben...
-Nagyobb családod van, mint nekem!
-A felét már ismerted mikor velem találkoztál! – emlékeztettem így helyeslően bólintott.
-De még visszavan húsz rokon! – túlzott kuncogva.
-Persze, mert a harmadik napon együtt vacsorázni a szüleiddel és a testvéreiddel nem volt sok!
-Jó, az is igaz! – helyeselt mire megszólalt a telefonja – Harrison az...
-Vedd csak fel! – biccentettem mire megmutatta, hogy videóhívásba keresi a barátja – Biztos hiányzol neki! – jegyeztem meg mire felvette így mind a ketten megjelentünk a képen az éppen Angliában lévő barátja mellett.
-Helló! – köszönt nekünk – Evans! Milyen régen láttalak már!
-Nekem is hiányoztál Osterfield! – vallottam be így elmosolyodott – Charlotte hogy van? – érdeklődtem mire Tom furcsállva rám nézett – Most mi van? Beszélgetünk néha Instagramon miután leszóljuk egymás képeit... – vontam vállat.
-Szóval ti a tudtom nélkül haverok lettetek?
-Nem minden körülötted forog ám Holland! – szólt be Harrison így megdicsértem.
-Kezdek félni, hogy mikről beszélgettetek a hátam mögött!
-Oh, nem kell aggódnod, kibeszéltünk téged! Néha még most is!
-Még most is? Mikor beszéltettek utoljára?
-A rádiós szereplésem után! Kiakadt, hogy miért nem mondtad el neki, hogy együtt vagyunk és miért hazudtad azt neki, hogy szakítottunk két éve! – válaszoltam.
-Esetleg még valaki? Beszélsz még mással is?
-Egyszer beszéltem Jacob-bal, de nem történt több! Válaszoltam egy képére és emiatt rám írt.
-Visszatérve miért hívtál minket? – tért a lényegre Tom majd mind a ketten Osterfield felé néztünk.
-Oh, kíváncsi voltam, hogy hogy vagy, meg éppen kérdezni akartam, hogy akkor most hogy vagytok Connie-val, mert tegnap mesélte Harry és Sam, hogy az Evans családdal együtt vacsoráztak így amiatt érdeklődtem volna. Meg persze leszidni Connie-t, hogy milyen bénán táncolt a műsorban! – nevette el magát így bemutattam a kamerába.
-Connie Evans! – szólt rám a hátam mögül apa így gyorsan lecsuktam a középső ujjamat így megpuszilt és elment mellettünk.
-Amerika Kapitány lányaként ilyet mersz tenni Evans? – tettette a csodálkozását Haz így szemet forgattam.
-Ha majd visszamegyünk Londonba, akkor majd kérlek taníts meg táncolni, hogy legközelebb ne legyek béna a tévében! – kértem.
-Szívesen megteszem!
-Olyan kedves vagy!
-Miért ácsorgunk itt? – karolt át engem Roby bácsi – Oh, helló Harrison! – intett az illetőnek a kamerába.
-Mr. Downey! – biccentett.
-Ezt megbeszéltük már!
-Bocsánat, Robert! Elfelejtettem...
-Na szóval, ne álljatok, mert mennünk kell! – nézett ránk majd elhúzott engem Tom-tól – Ellopom, persze ha nem baj! – mondta Tom-nak így a barátom csak biccentett és tovább beszélgetett – Tegnap jó voltál! – dicsért meg miközben elindultunk a többiek felé.
-Köszönöm, de igazából én csak magamat adtam és nem tettem semmi különlegest! – vontam vállat mire megállt és szembefordított engem magával.
-Oké, első lecke! – elégelte meg a helyzetet – Megköszönöd a dicséretet!
-Megtörtént, de még egyszer köszönöm! – értetlenkedtem.
-Második lecke! Mit tanítottam neked a legelső találkozásunk után?
-Hogy mindig adjam magamat, kivéve akkor, amikor nem szabad!
-Helyes! Harmadik lecke! Soha se valljuk be, hogy magunkat adtuk az adott pillanatban, csak szépen megköszönjük és hallgatunk!
-De...
-Negyedik lecke! Nem ellenkezünk senkivel a szakmában!
-Vettem! – bólintottam.
-Ötödik lecke! Mindig mosolyogj! – húzta mosolyra a számat – A nagyapád fogorvos, jó munkát végzett a fogaddal! Villogtasd meg a fehér fogsorod és azzal soha se lesz bajod!
-Csak ez az öt szabály van, nem?
-Még nem tapasztaltam, hogy kéne hatodik! Nem vagy híresebb, mint Nagy Evans, a hatos szabály akkor lép érvénybe!
-Szóval majd megkeresel majd később a hatos szabály miatt?
-Mindenképpen! Úgy egy év múlva már komolyan beszélhetünk róla!
-Megbeszéltük! – biccentettem majd megöleltem.
-Menj a francba, hogy ilyen magas vagy! – mormogta így elkuncogtam magam.
-Mehetünk? – érdeklődött Tom amikor mellénk ért.
-Persze! – válaszoltunk egyszerre Roby bácsival majd a csapathoz mentünk és együtt mentünk ki az épületből.

Nyugodtan sétáltunk, igazából nem is nagyon figyeltük a többi emberre, hogy mennyire érdekeljük őket. Egy-kettő vette a bátorságot és odajött hozzánk és akkor persze szét poénkodtuk a képet. Egy lány kért Seb bácsitól képet, de én poénból ráugrottam a bácsikám hátára míg Scarlett néni, Tony bácsi és apa meg beugrottak a képhez. Szinte mindannyian vicsorogtunk a képen poénból, egyedül a szegény lány volt normális a képen. Kedvesen megköszönte és vissza is ment az ismerőseihez. Persze a többiek is visszaálltak normálisan, csak én maradtam Seb bácsi hátán, így egy utcányi távolságot cipelt majd leszálltam az épület előtt. Egy szervező egyből hozzánk is jött majd elvezetett minket az adott helyre, ahol az ajtókra ki volt írva az adott színésznek a neve. Én megálltam egy ajtó előtt ahova konkrétan az volt kiírva, hogy „Az Evans-ek!". Elnevettem a kiírás miatt majd lefényképeztem a papírt mire apa is beért engem.
-Mit nézünk? – kérdezte mire a lapra mutattam – Végülis egyszerűbb megoldás! – gondolkozott majd kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
-Buenos días! (Jó reggelt!) – köszöntünk egyszerre mire a személyzet is egyből visszaköszönt.
-Fordulj! – kérte apa így megtettem és erre levette a kabátomat majd felakasztotta az övéjével együtt – Ugye nem terveztél egész végig spanyolul beszélni? – jutott eszébe így nevetve ültünk le a kanapéra.
-Pedig tök jól ellettem volna!
-Akkor beszéljünk spanyolul?
-Ugyan, ha nem akarod, akkor nem kell! – legyintettem mire az első riporter be is lépett.
-Szép napot! – köszönt nekünk így felpattantunk majd kezet ráztunk vele – Hatalmas megtiszteltetés találkozni magukkal!
-Tegeződjünk, légy szíves! – kértem így bólintott majd helyet foglalt.
-Először kezdeném azzal, hogy hatalmas rajongód vagyok Chris és nagyon kíváncsi vagyok rád Connie!
-Ez megtisztelő, köszönjük szépen! – mosolyodott el apa.
-Nagyon izgatott lettem, amikor megláttam a feliratot az ajtó mellett. Az Evans-ek! – húzta el a kezét imitálva a feliratot.
-Igen, ez a mi figyelmünket is felhívta! – helyeseltem – Mi is olyan izgatottak lettünk, mint te csak nem mutatjuk ki, mivel már mindennapos ezek az arcok már számunkra! – mutattam apa fejére.
-Chris, milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy a lányoddal fogsz együtt dolgozni?
-Igazából, ő volt a legjobban meglepődve kettőnk közül! – biccentett felém – Mert szinte az egész csapat erőltette rá, hogy igenis vállalja el a munkát. Én csak rátettem a habot a tortára azzal, hogy megjegyeztem, hogy amikor segít nekem néha jobban mondja el a szöveget, mint az adott színész. Én tudtam, hogy képes rá! Képes arra, hogy egy hőst alakítson és ne csak a vászon mögött figyeljen. És ezt persze minden egyes forgatási napon meg is mutatja.
-És láthatunk majd apa-lánya jelenetet a filmben?
-Erre nem válaszolhatunk olyan egyszerűen! – húztam el a számat – Persze többször volt olyan, hogy ketten voltunk és egy beszélgetést vettünk fel, ilyenből származik az éneklésem is, ami fel lett töltve az Internetre. Hiszen akkor is éppen vettünk volna fel egy jelenetet, de valakinek megszólalt a telefonja és én meg egyből elkezdtem énekelni.
-Mennyire meghatározó az életedben Connie a zene? Láthattuk, hogy van benned tehetség a tánchoz és hallhattuk, hogy szép hangod van. Ez befolyásolja a mindennapjaidat vagy elfolytod, vagy a forgatáson is kamatoztatod?
-Apa tudna a legjobban válaszolni, vagy igazából bárki más, mert sokszor van olyan pillanat, amikor én észre se veszem, hogy éneklek. Az tény és való, hogy elkezdődik egy szám és a testem az egyből táncolni kezd, mert ez bennem van, hiszen művészeti suliba járok és a tánc egy része volt, még az is a tanmenetnek. Kétség kívül a forgatáson nagyon sokszor van, hogy két jelenet között elkezdek énekelni egy random számot, vagy bárki elkezd egy adott számot. Egyből csatlakozik egy ember minimum és végül az lesz belőle, hogy az egész banda énekel már. Esküszöm, hogy ezt felfogom venni legközelebb, mert nem mindennapi látvány, hogy felnőtt emberek, beöltözve elkezdenek énekelni és néha már táncolnak is.
-A rajongók már jó ideje használnak egy bizonyos hashtaget, ami igazából rólatok neveztek el. #EvansCsapat.
-Oh, hallottam már erről! – csillant fel egyszerre a szemünk apával így elnevettük magunkat.
-Ez mit jelent számotokra?

-Connie! – nézett rám apa az elsőbbséget megadva.
-Számomra egy nagyon aranyos dolog ez a rajongóktól, mivel életem legfontosabb tagja az édesapám, és ez talán akkor fog megváltozni, ha lesz egy gyerekem, de akkor se biztos. Egyke gyerekként nőttem fel egy szülővel, így nem volt kérdés, hogy sokat köszönhetek neki. Azzal, hogy együtt dolgozunk, sokkal könnyebbé válik a munka, vagy sokkal nehezebbé, mert nem képesek minket leállítani, de arról egyáltalán nem mi tehetünk!
-Ez a hashtag kimutatja, hogy milyen erős apja-lánya kapcsolat van köztünk – folytatta apa – Nagyon élvezem a közös munkát, mert ha bármi baj van, akkor segítünk a másiknak. Jó, egyelőre több olyan van, hogy én segítem ki tanácsokkal a forgatások alatt, de Connie múltkor mondott egy olyan dolgot, amiről én nem is tudtam, hogy van és, hogy figyeljek arra.
-#EvansCsapat! – csettintettem mire apa átkarolt így odabújtam hozzá.
-Chris, számodra milyen érzés volt amikor megtudtad, hogy Connie-nak van egy barátja, méghozzá a munkatársad? – hozta fel a riporter.
-Hát, mint minden apuka, átmentem egy hatalmas sokkon, de egyszerűbb volt így a helyzet, hogy együtt dolgozunk Tom-mal, mert akkor is tudom őket figyelni, amikor azt hiszek, hogy senki se látja őket! Persze nem mintha titkolnának előlünk valamit, csak megvannak a forrásaim!
-Mennyire volt nehéz egyedül felnevelni egy kislányt férfi létedre?
-Könnyebb volt, mint gondoltam! – vallotta be – Meg egyből édesapám is elhalmozott rengeteg tanáccsal, amit ő megtanult a nővéreim után. Anyukám és a testvéreim is rengeteget segítettek. El ne felejtsük, hogy Scarlett Johansson néha többet segített, mint a saját nagynénje Connie-nak, nem is beszélve Hayley Atwell-ről!
-Voltak nehéz pillanatok? Hogyan oldottátok meg az ilyen lányos problémákat?
-Azok viccesek voltak! – nevettem el magam.
-Scarlett mindig ott volt számunkra! – folytatta apa – Amint ránéztem Connie-ra és megláttam, hogy valami olyan baja van egyből hívtam ScarJo-t és percekkel később már nem is volt gond.
-Szóval a munkatársad egy hatalmas segítség volt a lányos beszélgetések terén... – értelmezte a velünk szemben ülő nő.
-Mi a baj Connie? Oh, semmi csak... Várj, mert hívom Scarlett-et! – játszottam el mire az egész szoba kitört a röhögéstől.
-Biztos van rengeteg együtt töltött pillanatotok. Melyik volt a legjobb?
-Természetesen próbálunk minden egyes időt együtt tölteni, amikor csak tudunk... De igazából én nem vagyok annyira a kiemelkedő dolgoknak a híve. Számomra a legjobb pillanat az az, hogy együtt elmentünk a tengerpartra és fagyit ettünk és sétáltunk vagy néztük a naplementét. Én csak egy ilyen egyszerű lány vagyok, nem kellenek nekem kirándulások a legkedvesebb pillanatokhoz! Inkább a fontosággát nézem a dolgoknak és ez a program nagyon értékes nekem, lehet apának nem, de...
-Én egyszerűen nem tudok dönteni, mert rengeteg legjobb pillanatunk van! – vallotta be apa – Számomra minden egyes olyan pillanat, amikor igazából érzem, hogy apuka vagyok egyenlő a végtelen örömmel. Mondanám én is a fagyizást a parton, de közelebb áll a szívemhez, amikor minden egyes vizsgája előtt Connie kitelepedik a nappaliba az összes jegyzetével és nekiáll tanulni. Akkor így rádöbbenek, hogy nem rontottam el nagyon sok mindent, ha még mindig képes tanulni. Meg persze egyből csatlakozok hozzá és segítek tanulni neki.
-Tanulás? – vontam fel a szemöldököm – Ennél stréberebb választ nem is adhattál volna!
-Próbáltam odaadó apukának tűnni, ne szólj be! – kérte így elnevettük magunkat.
-Connie, várhatunk-e valamit tőled ezen a filmen kívül mostanában? -jutott eszébe a nőnek.
-Sajnos... – kezdtem volna, de apa felemelte a kezét.
-Igazából szerepelni fog a S.H.I.E.L.D. ügynökeiben! – válaszolt helyettem apa mire kidülledtek a szemeim.

-Hogy mi? – kérdeztem egyszerre a riporterrel.

-Úgy látom Connie te erről nem tudtál – kuncogott, de én még próbáltam felfogni a hallottakat.

-Olyan meglepetés ért engem, mint téged! – jegyeztem meg – Ezt nem mesélted el! – szidtam le apát.

-Ma reggel tudtam meg és te éppen Tom-mal folytattál romantikus csevejt! – legyintett apa.

-Mennyire zavaró így a csapatban, hogy Connie és Tom együtt vannak? – érdeklődött a riporter.

-Egyáltalán nem zavaró! – rázta meg a fejét.

-Persze, csak az egész családom megutált emiatt! – tettem hozzá így apa elröhögte magát.

-Hogy érted ezt Connie? – értetlenkedett.

-A stáb szinte már a családomnak számít. Ezért elég nehéz volt nem úgy tenni, hogy ne tudják meg a dolgokat. Mackie és Stan egyáltalán nem örültek amikor összejöttünk, mivel mindannyian tudjuk, hogy milyen véleménnyel vannak Tom iránt, egy egész turné alatt emlegették! Na szóval, és miután megtudták, hogy mi van köztem és Tom között, egyből én lettem az áruló és már nem lettem méltó a társaságukhoz... Persze ez nem vált be, mert azután velünk karácsonyozott Seb bácsi, szóval ott lőttek annak, hogy haragszik rám! Apánál egyszerű volt, mivel ő segített a Pókember válogatásnál. Tom egyből a sajátos brit akcentusával bemutatkozott és kedveskedett. És ugye az volt a jelenetben leírva, hogy Pókember beszaltózik – meséltem mire apa elmosolyodott – Holland meg csak úgy félve megkérdezi, hogy akkor most csináljam meg a szaltót, vagy fölösleges? Erre az én kedves apukám! – paskoltam meg a vállát mire elnevette magát a mellettem ülő rokonom – Olyan aranyos volt, hogy mondta igenis csinálja meg. Persze ő megcsinálta és apa meg csak úgy nézett tátott szájjal... – csináltam meg én is – Apát előbb megnyerte, mint engem! – jutott eszembe.

-Kitől féltél a legjobban, hogy mit fog válaszolni a kapcsolatra? – kérdezte az újságíró.

-Downey! – vágtam rá – Vele volt Tom-nak az első jelenete és igenis adtam a véleményére, sőt mai napig adok... Igazából, van egy olyan dolog a stábnál, hogyha valakit nem kedvel Downey, akkor azt senki se kedvel! Persze nem tudok olyanról, akit nem kedvelne, de hallottam történeteket, szóval emiatt beijedtem!

-Kivel osztottad meg legelőször?

-Velem! – mutatott magára apa mire megvakartam a tarkóm – Ugye?

-Igen, persze! – füllentettem.

-Kinek mondtad el először? – fordult felém.

-Scarlett-nek! – suttogtam.

-Na, most lőttek az Evans Csapatnak! – jelentette ki hisztisen majd hátat fordított nekem.

-Úgy tűnik, hogy nekem lejárt az időm! – nézett körbe a riporter majd fel is állt – Öröm volt!

-Úgy szintén! – biccentettünk majd kezet ráztunk vele így ki is ment.

-Tényleg Scarlett-nek mondtad el elsőnek és nem nekem? – folytatta apa.

-Miért is? Te mikor mondtad el, hogy Seb bácsi a bácsikám?

-Az is igaz! – gondolkozott mire bejött a következő áldozat hozzánk.

-Sziasztok! – köszönt majd odajött hozzánk és emelve kezét be is mutatkozott – Először is érdeklődnék, hogy hogy is vagytok?

-Magunkba szívjuk Barcelona varázsát! – vettem mély levegőt, mire apa igazat adott nekem.

-Nem is mondhattam volna szebben! – jegyezte meg a rokonom így nekidőltam a vállának.

-Mi vonz titeket a legjobban ebben a városban?

-A sport! – válaszolt apa – Mind a ketten nagy sport rajongók vagyunk és odavagyunk Barcelona csapatait.

-A jól tudom, akkor Connie tudja is a himnuszt...

-Még szép! – bólintottam büszkén – De nem szeretném most elénekelni! – tettem hozzá így elnevette magát.

-Melyik a kedvenc részed belőle?

-Nem tartom fontosnak, hogy legyen egy külön kedvenc részem egy dalon belül! – ráztam meg a fejem – A lényeg, hogy nehezen ugyan, de megtanultam – menőztem nevetve – A kiejtés nagy mumusom volt ugyan, de egy idő után bennem volt, mert azzal aludtam és feküdtem le – vallottam be kínosan.

-Amikor Chris nővére által megtanultátok a nyelvet, akkor mi volt a legkönnyebb elsajátítani?

-A kiejtést! – jegyezte meg apa így helyeseltem vele – Így, hogy minden egyes alkalommal hallhattuk, hogy mi hogyan van ejtve, sokkal könnyebb volt, mintha csak úgy magunk által tanultuk volna.

-Melyik a kedvenc szavatok? – érdeklődött.

-Érdekes tény, hogy nekünk van egy hülye szokásunk... – kezdte apa.

-Mi vagyunk az Evans Csapat, szerintem ezen, már nem lepődnek meg, hogy van egy szokásunk – legyintettem.

-És ugye mivel én sokat utazom, ezért sok nyelvet is hallottam már. És mindig van az, hogy egy nyelvben megtanulunk egy szót, aminek tetszik a kiejtése. Jelenleg az összes nyelvből megjelenik az az egy szó, de pont spanyolul nem... – hitetlenkedett.

-Igazából, nekem több kedvenc szavam is van – jutott eszembe – Attól függ, hogy hogyan vesszük! Mert a jelentés szempontjából a kedvencem a vida.

-Miért pont az? – csodálkozott a riporter.

-Egyszerűen hangsúlyosabb értéket ad az élet szónak. Angolul, nem érzem olyan erősnek, ez persze nagyon szomorú számomra. Viszont, hogy melyik szó tetszik csak úgy, mert vicces és miért ne, az az otorrinolaringólogo.

-Tényleg! – jutott eszébe apának is így elnevette magát – Életem szava!

-Szerintettek melyik szuperhősnek van jobb neve spanyolul? – folytatta így egymásra néztünk.

-A te neved ugyanaz, csak más a kiejtés! – fordítottam a fejemben neveket.

-Hombre-araña az túl blahh – folytatta apa – Nem azért, bírom Tom-ot meg minden, de nem neki van a legjobb spanyol neve!

-Viuda Negra! – csettintettem majd győzedelmesen hátra dőltem.

-Hát, Scarlett sokkal menőbb, mint hittem! – vont vállat apa.

-Soldado de Invierno... – tört ki belőlem mire mind a ketten rám néztek – Sajnálom, csak az agyam akaratom ellenére folytatja a fordítást. Eszembe jutott a bácsikám és így összeállt a kép... De Scarlett már győzött, szóval Seb bácsi szokásához híven vesztett! – kuncogtam.

-Amint megtudtuk az elmúlt napokból, Connie neked nagyon szép hangod van! – dicsért meg.

-Köszönöm szépen! – biccentettem.

-Arra lennék kíváncsi, hogy ez kitől öröklődött? – kérdezte mire a riporter és én egyszerre apára néztünk.

-Most miért néz engem mindenki? – értetlenkedett apa – Azt hiszem, hogy megválaszoltuk a kérdést! – fintorgott.

-Mindent tőle örököltem! – suttogtam mire átkarolt és gyengén magához húzott.

-Nagyban tereltem a témát a filmről, de most már nem göndörfalazhatok tovább! – mosolyodott el a riporter – Mire számíthatunk?

-Hogy lesz a filmnek eleje és vége!

-És a vége és az eleje között?

-Benne leszünk mi ketten, ahogy rengeteg másik színésztársunk is!

-Mennyi szuperhős fog megjelenni? Mivel hatalmas filmnek készül és az Őrzők találkoznak a Bosszúállókkal...

-125,5 – vágtam rá egyből.

-125,5? – lepődött meg.

-Igen! Holland csak félnek számít! – legyintettem így apa büszkén emelte a kezét, majd röhögve pacsiztam vele.

-Oh, amint látom a szerelem határtalan!

-Szeretem, sőt imádom, de attól még nem tarthatom magamban az ilyeneket.

-Hiszen az én lányom vagy! – fogta magára apa.

-Azt se felejtsük el, hogy Seb bácsi és Mackie meg folyamatosan körülöttem vannak! – hoztam fel – Köztudott a Holland elleni Mackstan.

-Mackstan? – ismételte meg apa.

-Nyugi, az Evanstan az sokkal jobb! – nyugtattam így halkan elnevette magát.

-Connie, mennyire volt nehéz felvenni az iramot a többi színész mellett? – folytatta a riporter.

-Az elején nagyon bennem volt, hogy életem első filmjében szerepelek, ami várhatóan az évtized egyik legnagyobb bevételével rendelkező munkája lesz és emiatt hatalmas bennem a nyomás meg a drukk, de aztán ez mind eltűnt belőlem, mivel úgymond a családommal dolgozom és úgyis a szemembe mondanák, hogy mit teszek jól és rosszul. A Russo testvérek szinte lassan négy éve, hogy ismernek, így előttük se voltam annyira ismeretlen. Tudták, hogy mire vagyok képes, hogy mit tudok nyújtani a filmhez. Nem mellesleg létrehoztuk apával az évtized legjobb duóját, szóval azt mondom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére megálltam a helyem a családom és barátaim segítségével.

-Amikor az évtized legnagyobb duójáról beszélsz, akkor kétségkívül az Evans csapat számodra a nyerő páros.

-Igen! – helyeseltem bólintva miután ittam egy korty vizet.

-A rajongók mégis nagyobbra, vagy többre tartják a Tom Holland-del alkotott párosodat.

-Hogy merészelik?! – mormogta apa.

-A népnek románc kell, ami köztünk nincs meg, mert a lányod vagyok! Szerezz magadnak barátnőd, és akkor rólad is fognak beszélgetni! – ajánlottam így poénból megkólintotta a fejem – Szívesen beszélek a rajongókkal mindkettőről, de a szívem mélyén én az Evans csapat tagja vagyok!

-Milyen megindító válasz! – dicsért meg így biccentve megköszöntem, de akkor mondták neki, hogy az ideje lejárt – Köszönöm szépen a lehetőséget! – állt fel majd kezet rázott velünk.

-Ugyan, miénk a megtiszteltetés! – ellenkeztem amikor ki is jött – Apa, van melletted egy tál empanada! – kezdtem mire felemelte a tálat – ¿Es de queso o de carne? (Ez sajtos vagy húsos?) – kérdeztem hangosan, hátha valaki tudja.

-De los dos. A la derecha son de carne y a la izquierda son de queso (Mindkettő! A jobb oldaliak húsosak, míg a baloldaliak sajtosak) – válaszolt az egyik stábtag.

-Akkor te is ehetsz! – pillantottam apára, de addigra már a szájában volt egy darab sajtos.

-Hála a jó égnek! – jegyezte meg teli szájjal, így elnevettem magam – Gyorsan tömjük be, amíg nem jön valaki! – ajánlotta.

-Oh, én ezt el fogom innen vinni! – jelentettem ki kuncogva – Nem érdekel, ha kell harcolok érte, de én elviszem ezt az egy tálat innen! Vagyis a tálat nem, de ami rajta van, azt igen!

-Inkább tartogasd! Sokáig itt leszünk még! – nyelte le a falatot majd leöblítette a kávéjával.

Igaza is lett, mondjuk nem is ellenkeztem ez ellen. Minimum tíz riporter még meglátogatott minket, de pontosan nem tudom, hogy mennyi, mert hét után elvesztettem a fonalat. Panaszkodásra nem lenne jogom, mert mindegyikük kedves és érdeklődő volt. Néhányan próbáltak rávenni minket, hogy spanyolul beszéljünk, de az ígéretet betartva, mi apával csak angolul beszéltünk még akkor is, amikor a riporter nem váltott át a mi anyanyelvünkre, hanem a sajátján folytatta. Értettük és ő is értette, hogy mi mit mondunk csak két különböző nyelvet használtunk. Néha röhögtünk egy-két félreértés miatt, de igazából élveztük az egészet. Igaza volt apának, minden egyes szünetben csak egy empanada-t ettünk és még így is alig maradt. Kértünk már kávét is, hogy éberek maradjunk, de mivel apának ez már a másik volt a mai nap, így ő valahogy élénkebb volt és több poénos megjegyzést is mondott. Órákkal később már kijelentették, hogy az utolsó ember fog jönni, így megráztam a fejem, hogy felébredjek majd lehúztam egyben a maradék kávét. Ezután be is lépett egy fiatal nő majd kezet rázott velünk.

-Szép napot! Sziasztok! – köszönt nekünk vidáman.

-Helló! – viszonoztam a gesztust miközben leült.

-Milyennek gondoljátok eddig a várost és az országot? – érdeklődött.

-Hát szívesen itt maradnék, mit ne mondjak! – kuncogtam mire apa felvont szemöldökkel rám nézett – Nem fog megtörténni!

-Ajánlom is! – jegyezte meg elégedetten.

-Én nem fogok a filmről kérdezni, mivel gondolom előttem már sok mindenki megtette! Én azért jöttem ma el, hogy egy játékot játszhassunk.

-Milyen játék? – csillant fel a szemem. Igen, tizenhat év ide-oda, a játék utáni vágyam mindig is egy gyerekes szokásom lesz.

-Nem véletlenül most jöttem utoljára! Hiszen addig körbementem a többieknél, hogy megtudhassam, hogy mennyire ismerik az Evans csapatot – mesélte így elnevettük egyszerre magunkat apával – Tippeltek, hogy ki nyert?

-Szerintem nem kérdés, hogy Scarlett ismert minket a legjobban! – gondolkozott el apa.

-Vagy Tom – tettem hozzá – El tudnám azt is képzelni, hogy ők ketten így holdversenyben az első helyen zárták.

-Sebastian Stan és Anthony Mackie győzött! – vallotta be mire kidülledt a szemünk majd újra kitört belőlünk a röhögés.

-Seb bácsit megértem, de Mackie? – értetlenkedtem – Együtt voltak besorolva?

-Igen! – bólintott a nő.

-Akkor mindent értek! – legyintettem – Mik voltak a kérdések?

-Azzal kezdtek, hogy... – vette elő a papírjait majd megnézte a kérdéseket – Hol születtetek?

-Oh, itt biztosan elbuktak amiatt, mert azt hitték, hogy én Los Angelesben születtem!

-Bostoniak vagyunk bébi! – mondta ki apa a folytonos szövegünket így lepacsiztunk egymással.

-Melyikőtök járt művészi iskolába? – folytatta a riporter mire mind a ketten rám mutattunk.

-Ezt ki nem találta el? – csodálkozott apa.

-Hemsworth azt hitte, hogy te jártál művészi suliba! – nézett apára így halkan nevetve lehajtottam a fejem.

-HEMSWORTH! – kiabálta el magát apa – Pedig többször is megemlítettem, hogy megyek érted a művészi suliba.

-Többször meg is kérdezte, hogy: Milyen volt a suli kis művészke? – emlékeztem vissza – Meg alapból! Ott szteppelsz mindenki óra előtt és szinte már musicallé teszed a forgatást, ki nem tudta volna, hogy színházi suliba jártál?

-Hemsworth! – válaszolt nevetve.

-Jó, de ő jól néz ki és nem muszáj okosnak lennie! – szóltam be a másik terembe lévő társunknak.

-A következő kérdés az volt, hogy melyikőtök a magasabb? – tette fel a kérdést a nő.

-Ez sok mindentől függ! Főleg, hogy milyen cipő van rajtam, de ha úgy vesszük, akkor centiméterek híján, apa magasabb, de még úgyis nővő stádiumban vagyok, szóval lehetek még több is!

-De elfogadjuk az egymagas választ is! – hozta fel apa.

-Az a vicces, hogy Anthony Mackie ugyanazt a választ adta meg, mint Connie! – emlékezett vissza kuncogva.

-Mackie és köztem egy alulértékelt kapcsolat van és senki se veszi észre, mert olyanok érdeklik a többieket, mint az Evanstan, vagy Mackstan, vagy akár az Evansdowney – jegyeztem meg megalázva.

-Mik a csillagjegyeitek? – folytatta a kérdéseket.

-Bak és Ikrek.

-Én nem Rák vagyok már? – pillantott rám apa mire megráztam a fejem.

-Pár nappal előbb születtél, hogy rák legyél! – válaszoltam majd a folytatást várva a nőre néztünk.

-Melyikőtök tud táncolni?

-Milyen kérdés ez már? – akadtam ki – Mindenki tud táncolni, csak a maga módján!

-Anthony Mackie ugyanezt mondta azt hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy Chris remekül szteppel, a tegnapi show után nincs kétség benne, hogy nem tudna Connie jobban táncolni.

-Legyőztem a szteppedet! – fordultam apa felé.

-Ezen csodálkozol azután, hogy lenyomtál egy tegnapi hastánc, reggaetón meg mit tudom én keveréket, amit olyan mozgással adtál elő, ami szinte csak maga Shakira tud? – nézett a szemembe.

-Én csak elismételtem, hogy felfogjam a tényt, hogy egyszer valamiben én győzök ellened!

-Hiszen folyton te nyersz a kártyában és az edzésen!

-De az más! – fintorogtam majd a társaságunkra néztem – Következő?

-Hány nyelven beszél összesen Chris és Connie?

-Elég ha csak az enyémet számolják meg, mert apa nem beszél olyan nyelven, amit én nem tudnék!

-Jó meglátás! – jött rá apa.

-Hát, ha már nem vagy olyan művelt, mint én! – szóltam be kuncogva így megcsípett – Au! – kaptam oda – A válasz öt!

-A hetedik kérdés az volt, hogy szerintetek, melyik Chris kedvenc karaktere? Vagyis itt a személyetekben kellett gondolni, hogy ti mit gondoltok.

-Az enyém nem is kérdés! – vontam vállat – Azt mindenki tudta, hogy Amerika Kapitány!

-Chris-szel voltak bajban a legtöbben! – helyeselt a nő – Bár Downey rávágta, hogy Frank Adler, A tehetség című filmből.

-Ezt honnan vette? – értetlenkedtem – És maga Chris Evans-nek mi a kedvenc Chris karaktere? – pillantottam apára a választ várva, mert én is kíváncsi voltam emiatt.

-Ezt Chris Evans nem tudja! – rázta meg a fejét – Szerinted? – fordult felém.

-Az én véleményem nem számít, mert befolyásolnálak, de ha rád nézek és megpróbálok a fejeddel gondolkodni, akkor nekem Scott Pilgrim jut eszembe a hülye szemöldököddel! – nevettem el magam – Hogy is hívták a karakteredet?

-Lucas Lee!

-Tényleg! Lucas Lee! Imádtam azt a szemöldököt! – jelentettem ki kuncogva.

-Senki se mondta ezt a filmet! – jegyezte meg a nő.

-Maximum Brie Larson mondhatta volna ezt! – vont vállat apa.

-Istenem, hogy nyomta a színpadon a filmben! – emlékeztem vissza.

-A nyolcadikban az volt a kérdés, hogy melyik évben kapta meg Chris Evans a legjobb hősért járó díjat?

-2016 Teen Choice – válaszoltam mire apa bólintott – Otthon van a pincében a szörfdeszka a zongora mellett! – tettem hozzá, így apa elkuncogta magát.

-Ott volt hely! – érvelt mellőlem.

-Nem mintha a hatalmas házban ne lenne hely? Nem, pont a pincében van a zongora mellett!

-Hiszen ott van a gyűjtemény! A tied is oda fog kerülni! – jegyezte meg.

-Már ha lesz!

-Connie! – szólt rám a pesszimizmusom miatt majd vártuk a következő kérdést.

-Milyen színű Connie szeme? – kérdezte mire egyből lecsuktam, hogy apa ne csaljon.

-Zöldeskék, mint nekem! – vágta rá apa egyből mire kinyitottam a szemem.

-Scarlett Johansson válasza: Kékes, mint a tenger és zöldes, mint a fű.

-Egy költő veszett el benne!

-Pratt meg azt mondta, hogy őrjítően gyönyörű, és az első látásra beleszeretsz a szemébe, ahogy az apjánál is.

-Tipikus Pratt megszólalás! – bólintottam.

-Az utolsó kérdés meg az volt, hogy egy kettőtök közötti harcban ki nyerne? – fejezte be majd elrakta a kártyákat.

-Mindenképpen én! – vágtam rá egyből mire apa elgondolkodott majd helyeselt.

-Fogunk kapni ilyen jelenetet, hogy harcoltok egymás ellen? Mert Lizzie megosztod egy képet Instagramon, ahogy éppen edzésen harcoltatok...

-Biztos, hogy nem! – ellenkezett apa – Egy oldalon állunk, belső viszályok pedig nincsenek!

-Megnézhetem az eredményeket? – érdeklődtem mire odaadta nekem – Igen, Scarlett és Tom is a kedvenc filmnél véreztek el! Egy kész rejtély vagy apa! – hitetlenkedtem nevetve – Csak én találtam el Lucas Lee-t!

-Scarlett mit mondott?

-A Szerelem útján filmedben alakított pasit! – olvastam el – Nick volt a neve, nem?

-Biztos azért gondolhatta, mert én rendeztem és, mert sokat dolgoztam vele! – feltételezte így visszaadtam a lapot.

-Köszönöm szépen a türelmeteket és időtöket! – állt fel a nő majd kezet rázott velünk.

-A megtiszteltetés a miénk! – ellenkezik apa.

-Viszlát! – köszöntem el amikor kiment. Gyorsan hátra dőltem majd fáradtam kifújtam a levegőt – Ragadd meg az empanada-t és húzzunk innen! – parancsoltam majd nevetve felálltam – Elmegyünk estebédelni? – kérdeztem miközben felhúztam a kabátomat és kettő-kettő darab húsos péksütit el is raktam majd egyet nekiálltam enni.

-Be kéne avatni Stan-t a családba! – jutott eszébe apának.

-Mire gondoltál?

-Nem tudom! De nagyon itt lenne már az ideje! Így is másfél év késéssel avatjuk fel.

-Mondanám, hogy itt a tenger... Akárhogy is nézzük megfázna februárban még a Mediterrán éghajlaton is!

-És ha nem a tenger használjuk, hanem meleg vizet? – érdeklődött mikor ő is megfogta a pár darab sajtos empanada-t majd utánam jött – Amúgy Holland is be lesz avatva!

-Nem lesz ez egy kicsit túl gyors? Sőt, nagyon gyors? Pár nap után már be lenne avatva, amikor ilyenkor várni szoktunk egy öt hónapot?

-Te hazudtad, hogy két éve együtt vagytok! – emlékeztetett így átgondoltam a helyzetet.

-Mi történne vele? Leöntöd vízzel?

-Pontosan!

-Maximum rád fogom az egészet, merthogy a te ötleted volt! – vontam vállat amikor elindultunk kifelé.

-Uh, nálatok még maradt?! – kapta ki a kezemből Hemsworth az empanada-t így dühösen összehúztam a szemöldököm.

-Az éppen az enyém volt! És alapból sertés húsból készül és nem csirkéből, szóval add vissza! – nyúltam a kajámért, de erre az egészet bevette egyszerre a szájába – Szemét! – mormogtam majd a zsebemből elővettem a másikat így kidülledt a szeme – Kellett volna spórolni! – jegyeztem meg majd tovább mentünk.

Apa direkt előre rohant a hotelhez. Sokan csodálkoztak ezen és egyből hozzám jöttek kérdezgetni, hogy mi a baja, vagy hogy mi van vele, de én csak megvontam a vállamat. Tom mellett mentem és Seb bácsi is a közelembe volt így tudtam, hogy nem fogom megúszni a vizet, ha csak nem találok egy jó indokot vagy okot. Közeledtünk a célhoz így megmondtam Tomnak, hogy hátra kell mennem beszélgetni egy kicsit Scarlett-tel négy szem közt, így biccentve Seb bácsival tovább is mentek. Én direkt kitártam a karomat, hogy a mögöttünk lévő banda lemaradjon. Sokan akadékoskodtak ezen is így kértem, hogy várjanak. Megláttuk apát az egyik utcai ablaknál egy vödör vízzel így válaszul arra mutattam a többiekkel. Egyből többen velem együtt elővették a mobiljukat, így vártuk. Annyi volt a baj, hogy a két áldozat túl közel volt az első csoporthoz, így apa nagyban elkezdett gesztikulálni nekem, hogy tegyek valamit.

-Holland! Stan! – szóltam nekik mire megálltak, de mivel nem a többieknek szóltam ők mentek tovább, így apa nyugodtan rájuk öntötte fentről a vizet és emiatt mind a ketten eláztak.

-Hogy menjen az Evans család a francba ezzel a beavatással! – jelentette ki Seb bácsi mire Shanna néni és Diego is megjelent az ablakban.

-Imádom az Evans beavatásokat! – jelentette ki Scarlett mellőlem így kikapcsoltam a videót.

-Merjek bármit is szólni? – kérdezte Tom amikor mellé értem.

-Jobban teszed ha nem! – ajánlottam – Ezt, akárhogy is nézzük, nem kerülhetted volna ki! – húztam fintorra a számat mire Seb bácsi a baseball sapkáját a fejemre tette és ezáltal a benne lévő víz lefolyt az arcomon.

-Hé! – akadt ki apa fentről – Ő alapból a család tagja! Őt nem ér megtréfálni a beavatás által.

-Igen... – mormogtam amikor letöröltem a vizet az arcomról – Ez a büntetésem, hogy a lányod vagyok! – jöttem rá majd visszaadtam a sapkát és megráztam a hajam, hogy ne lapuljon le a víz miatt.

-A szabály azt mondja, hogy belsős bevonása miatt meg kell ismételni a beavatást! – hozta fel apa mire még egy vödröt megfogott és leöntötte, bár mind a két férfi mögém bújt így engem talált el a víz így csípőre tettem a kezem és felnéztem apára, aki fintorra húzta a száját. Nyugodtan letöröltem az arcomat majd vettem egy mély levegőt.

-Na most neked lőttek! – jelentettem ki.

-Connie, szeretlek! – próbált javítani a helyzeten apa, de semmit se ért, mert már dühösen beindultam.