Comic-Con... Minden rajongó álma, hogy egyszer eljusson egy ilyen rendezvényre. Ahol egyszerűen tud találkozni a kedvenc színészeivel, ahol megismerhet más embereket, ahol egyben tud vásárolni dolgokat. Mintha Disney World egyik kisebb helye lenne, sőt nagyon is az! Van Disney World, Disney Land és végül Comic-Con. Ez csak jó lehet az embereknek. Vagyis azt mondják! Én egész éjjel azon agyaltam, hogy hogyan fogok megjelenni a rendezvényen, hogyan fogok viselkedni, hogy sokan lesznek-e azon a helyen, ahol én vagyok... Ez nekem teljesen új dolog, úgy ott lenni egy eseményen, azzal a céllal, hogy én miattam mennek oda az emberek. Már nem is csodálkozom, hogy apa csodálkozott a rengeteg programon, amin részt veszek, én későn jöttem erre mind rá. Nulla alvás, rengeteg agyalás, mintha vizsgaidőszak lenne az egyetemen csak egyáltalán nem vizsgázok és egyáltalán nem vagyok egyetemista. Mondjuk az éjszaka semmi se volt a reggelhez képest! Az a rohanás, amit levágtunk apával a szobába. Én ki és be rohantam a fürdőből, mert éppen nem tudtam, hogy hogyan csináljam meg a hajam és képeket kerestem, hogy legyen valami ötletem. Apa egyszerűen csak nem tudta eldönteni, hogy mibe menjen. Mikor én emiatt kiborultam, konkrétan már üvöltve mondtam, hogy egy fekete pólót húzzon fel farmerdzsekivel. Meglepődött a reakciómtól, de ő nyugodtan ajánlotta nekem, hogy hagyjam úgy, ahogy van, mert úgy természetes és szép. Bocsánatot is kértem és a fáradtságra fogtam az egészet. Feszültségtörőnek megkérdeztem, hogy én mibe menjek, mivel én addig csak a hajammal foglalkoztam és pizsamában rohangáltam. Ő a fekete miniruhámat ajánlotta egy farmerdzsekivel, így megnyugodva bementem a megbeszélt ruhával a fürdőbe majd miután végeztem felhúztam a magassarkú, térdig érő, fekete csizmámat. Felkaptuk a cuccunkat majd elindultunk lefelé. A liftben mind a ketten bocsánatot kérünk a hülye viselkedésünk miatt majd elnevettük magunkat. Általában az szokott lenni, hogy mivel én csak kísérő vagyok, ezért én vagyok a nyugodtabb kettőnk közül és én segítek apának. De most nem így volt! Most úgymond apa volt a nyugodtabb. Ő sokkal tapasztaltabb volt efelől és alapból, mint én, így hallgattam is rá, amennyire tudtam. Gyorsan lent ettünk egy-két falatot majd indultunk is. Egész úton beszélgettünk, senki se maradt néma. És itt vagyunk most! Hosszú séta után az épület előtt várva, hogy az első ember közülünk bemenjen. Senki se vállalkozott rá, mert akkor ő lenne, akkor a középpontban. Első sztár, első sikolyok, első érdeklődési kör. Hát én ezt elfelejtettem a hideg miatt. Eddig mindig én mentem elől, mert fel tudtam mérni a helyzetet a többieknek. De most, amikor megindultam legelsőnek, mint ahogy szoktam, akkor az ajtó nyitódása után megszólaltak a sikolyok. A tobzódó tömeg egyszerre mind felém közeledett. Mosolyogva elindultam majd közben beszélgettem a rajongókkal. Néha mosolyogtam a képhez vagy amilyen gyorsan csak tudtam aláírtam a dolgokat. Mögöttem jöttek a többiek, így ők megkapták a rólam lepörgő embereket. Gyakorlatilag én voltam a húzó erő a csapatban. Amint én elértem a biztonságiakat, onnantól kezdve az összes ember eltűnt körülöttem. Egyedül volt és fura volt. Hiányérzetem volt, mert ebben a húsz méterben is ugyan, de a tömeg adott erőt. Megkaptam a VIP-belépőmet majd elmentem a pihenőbe. Lepakoltam a kabátomat majd megfogva a telefonomat majd elindultam a panelhoz. A színfal mögött megálltam és elvettem az asztalról egy palack vizet. Vártam a többieket, de nem nagyon akartak jönni. Elővettem a telefonomat majd nézegettem Instagramon képeket, amin megjelöltek engem. Egyre több volt mostanában, így volt dolgom. Mondjuk az elsőn nagyon is kidülledt a szemem. Jennifer Lopez kitette a videómat az ő oldalára és azt írta alá, hogy: Üdv a szakmában Connie! Tizenhat évesen színész, sportoló, tanuló és még énekes is! Gratulálok! Nem hittem a szememnek! Soha se volt olyan, hogy egy híres ember megjelölt volna a társaságon kívül. De most! Az egyik mentorom csak úgy megosztotta az előadásomat és még meg is dicsért. Teljesen felpörgetett ez a helyzet, így el is tettem a telefonomat, hogy a feladatra koncentráljak. Amint végeztem, apa be is sétált a helyiségbe.

-Én megyek interjúra és fotózásra!

-De ide vagy beosztva!

-Nem! Rosszul olvastad! Bevagyok osztva ebben az időpontban csak nem ide!

-Kihagyod a panelt?

-Máshol van dolgom!

-Ez tudod, hogy mit jelent?

-Több helyen leszel, mint én!

-Több helyen leszek, mint te! Kicsit fura!

-Hát, van ez így! Szóval, majd találkozunk valamikor!

-Írj és akkor találkozunk! – mondtam majd felemeltem a kezemet.

-Sok sikert! – pacsizott le velem majd megöleltük egymást.

-Sok sikert! – suttogtam majd elengedtem és ő meg el is indult. Pillanatokkal később jöttek is a többiek, így mellém álltak.

-Mrs. Holland! – biccentett nekem Roby bácsi.

-Nem is jöttek össze! – értetlenkedett Chris bácsi.

-Hiszen csókolóztak!

-Evans mondta, hogy kitaláltad az egészet! – legyintett Mark bácsi – Vagyis Chris mondta, hogyne Connie-ra fogjam!

-De hiszen csókolóztak! Connie kezdeményezett! És egyébként itt van emiatt a csokid! – adta oda mire mindenki felvonta a szemöldökét – Megbeszéltük, hogy csokit kap amiatt, mert ő kezdeményezett, nem Connie?

-Igen, kezdeményeztem a beszélgetést! – helyeseltem mire a többiek helyeslően bólintottak majd felfigyeltünk, mert elindult a konferálás. Mindenki odament a színpad széléhez majd Roby bácsi megállt mellettem.

-Direkt csinálod ezt, mi? – kérdezte.

-Miről beszélsz? – tettettem.

-Ugyan Connie! Mind a hárman jól tudjuk, hogy mi történt ott a szobába közted és Tom között!

-Tisztázzuk, hogy én az igazat mondtam! – kezdtem majd kibontottam a csokit – A lényeg, hogy nem hazudtam és nem csináltam semmit se direkt! Mivel én kezdeményeztem az egész beszélgetést azzal, hogy megnyíltam Tom előtt. Én válaszoltam a kérdésre csak nem úgy, ahogy te számítottál rá! És ameddig a többiek nem hisznek neked, addig én győzök! – tudtam le ennyivel majd leharaptam egy részt a csokiból.

-Hogy te...

-Hogy én mi? Te kezdted azzal, hogy bezártál minket a szobába!

-De emiatt vagytok együtt!

-Ne felejtsd el, hogy ezt csak te gondolod így! – kuncogtam majd gyorsan megettem a csokit és csatlakoztam a többiekhez oldalra – Miért érzem azt, hogy ez egy három filmes panel lesz? – gondolkoztam hangosan mire Chadwick felém fordult.

-Túl okos vagy, mondták már? – fordult felém.

-A szemembe még nem, miért? Hallottál valamit?

-A Thor: Ragnarök, Fekete Párduc és a Végtelen háború lesz most így egyben. Hemsworth és Ruffalo képviselik Thor filmjét, Danai és én vagyunk a Fekete Párduc miatt és te meg Downey ajánljátok a Bosszúállókat – magyarázta majd Roby bácsi meg is állt mögöttem – És kezdünk is! - fordult a panel felé így mindannyian arra vártunk, hogy a segítő a mikrofonnál elkezdje mondani a nevünket.

-Hölgyeim és uraim! Az mennydörgés istene, a Föld védelmezője, nem más a hatalmas Chris Hemsworth! – kezdte a férfi így Chris bácsi ki is ment integetve – A szörnyeteg, aki mindig dühös és képes fél kézzel lerombolni London egy részét, Mark Ruffalo! – folytatta majd Mark bácsi is csatlakozott a tömeghez – Wakanda királya, a hatalmas Fekete Párduc, Chadwick Boseman! – kiabálta el magát majd a mellettem álló férfi is kiment a sikoltozó rajongókhoz. Odaálltam Danai mellé majd átkaroltam őt – Wakanda védelmezője, a Dora Milaje vezetője, Danai Gurira! – konferálta fel őt is, így egyedül maradtunk Roby bácsival.

-Nyugi Kölyök! – paskolta meg a vállamat – Jó muri lesz!

-Kicsit izgulok!

-Normális dolog az! – vont vállat mire Holland felfutott mellénk – De itt is van a doppingod! – mosolyodott el majd ki is ment mivel szólították.

-Sok sikert! – fogta meg Tom a kezem.

-Mosolyt gyerekek! – szólalt meg mögülünk Jimmy bácsi így odabújtam Tom-hoz és akkor lefotóztak minket.

-Hol is tartottunk? – tért vissza Tom a lényegre – Szóval, ne izgulj, mert csuklóból lenyomod ezt a panelt!

-Görcsbe állt a gyomrom! – vallottam be kínosan.

-Amint kilépsz, meg fog szűnni! Nyugi! Minden rendben lesz! Én megyek apukáddal fotózásra!

-Connie Evans! – kiabálta el magát a felkonferáló, így Tom megpuszilta az arcom majd elengedett.

Félve megtettem az első lépéseimet majd amint láthatóvá váltam az amúgy is hangos tömeg még jobban kiabált. Intettem egyet miközben hatalmas mosolyt virítottam az arcomra. Sajnos nem lett igaza Tom-nak, mert nem múlt el semmi! Minden izgulás a gyomromba ment és attól tartottam, hogy fekélyem lesz emiatt. Lepacsiztam a többiekkel majd leültem a kis névtáblámhoz. Kicsit fura volt ezt így átélni és nem a paraván mögül nézni a videót. Megfordítottam a névtáblát majd gyorsan lefényképeztem. Tettem is volna el, de mivel a kép után visszaállt előlapi kamerára, Roby bácsi kihasználta a helyzetet és átkarolt, így csináltam egy képet rólunk. Ezután letettem az asztalra a mobilom majd teljesen a segítőre figyeltünk, aki éppen mesélt a jelenlegi filmes munkákról. Én inkább a nézőket vizsgáltam. Sokan ujjongtak és nagyban integettek nekem, így viszonoztam a gesztust és ennek kifejezetten örültek. Sorra mentünk a filmekkel. Legelőször Chris bácsiékat kérdezte majd Chadwick-et és Danai-t. Utolsók voltunk mi Roby bácsival, persze addig is közbeszóltunk, hogy ha valami viccet meséltünk, vagy éppen tudtunk hozzászólni a témához. Beszélgettünk az egyéni terveinkről is, mivel a szervezők nagyon utánanéztek a dolgoknak, így mindenkihez tudtak más filmeket is felhozni, kivéve hozzám. Nálam a bajnokságról kérdeztek és, hogy tervben van-e a színészi karrieremet tovább építeni, vagy inkább megnyugszok a Bosszúállók után. Én a legdiplomatikusabban válaszoltam, azaz rábíztam a jövőre, hogy mit hoz. Természetesen a szervezőnk is kifogyott a kérdéseiből úgy negyed óra után, így a segítők elkezdtek fel-alá járkálni a nézők között bátor embereket keresve. Akadtak ilyenek, ahogy mindig is. Rengeteg rajongó és riporter szólalt fel, aminek gondolom a rendezők nagyon örültek. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy rengeteg kérdés szólt hozzám. Biztos valahova nagyban kitették a nevemet valamilyen plakátra és akinek már nem maradt külön szoba az interjúkra az idejött, hogy kérdezgessen tőlem. Nagyrészt a debütálásom volt a téma és a bajnokság, de egyszer szóba került az, hogy a videóban, amit megosztottam, nagyon jól énekeltem és utoljára meg is kérdezték, hogy a kapcsolatom Holland-del marketing alapú-e. Felsorolt minden érvet emellett és én meg csöndben, figyelmesen hallgattam is. Végül amikor már nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, de helyette Roby bácsi megragadta a mikrofont és letudta annyival, hogyha ezeket az alapokat vesszük, amit ő most felsorolt, akkor az is marketing lenne, hogy én a filmben kaptam egy szerepet a nevem és a családom miatt. Egyből Chris bácsi is kiállt mellettem, hogy mi tényleg igazán szeretjük egymást Tom-mal és csak az én hibám volt, hogy most derült ki ez az egész. Kicsit kidülledt a szemem annál a pillanatnál, amikor Chris bácsi az egészet rám fogta, de végül én is odahajoltam a mikrofonhoz és megköszöntem mellettem ülőknek a megvédését. Nevetve azt is hozzátettem, hogy a két férfi sokkal bántóbbnak vette ezt a kérdést, mint én és a saját válaszom a nem. Ezzel letudtuk az utolsó kérdést is. A szervező nagyon megköszönte nekünk a részvételt és jó szórakozást kívánt nekünk a rendezvényen. Mi végül beálltunk egy fotózásra a nézők elé. A kép elkészülte után megragadtuk az asztalon levő dolgainkat majd lementünk a színpadról.

-Téged megjelölt Jennifer Lopez! – emelte fel Seb bácsi a telefonját.

-Ne is mondd! – toporzékoltam – Megdicsért! – ujjongtam mintha egy hatalmas rajongó lennék tíz évesen.

-Csak a végét láttam a panelnek, milyen volt? – érdeklődött majd elindultunk a következő helyszínre.

-Nagyon sokan kapták utolsó pillanatban a főnöküktől azt a parancsot, hogy jöjjön el egy riportra hozzám!

-Az tök jó! Készítettél képet?

-Roby bácsival csináltam, meg a névtáblámat lefotóztam.

-Mellettem leszel az autogram osztásnál! Azt hiszem Holland lesz a másik oldaladon.

-Akkor ezért jöttél értem? – kuncogtam – Ugye tudod, hogy nem vesznék el?

-Sokkot kaptál volna, hogyha egyedül lettél volna most. Így, hogy itt vagyok, erősnek mutatod magad pedig belül tombolsz!

-Ez is igaz! – helyeseltem majd elvettem még egy üveget mivel az elsőt már majdnem megittam – Készen állsz? – álltam meg a függöny mögött, így meghallottuk a hatalmas ujjongást.

-Csináljunk egy képet! – vette elő a telóját majd beállt mellém és nyomtunk egy gyors képet – Menj, én addig videózok! – mondta majd felemelte a készüléket így én idegesen felmutattam a hüvelykujjamat majd elhúztam a függönyt és kimentem.

-Mizu London? – kiabáltam el magam. Válaszol csak egy hatalmas kiáltást kaptam, bár nem kétlem, hogy az a mögöttem jövő Seb bácsi miatt volt – Kezdjük el! – nevettem el magam majd lepacsiztam Seb bácsival és leültem.

-A szerelmed hol tartózkodik? – kérdezte mire a másik oldalamra néztem, ahol a stand teljesen üres volt.

-Biztos hosszú a sor a fotósnál! – vontam vállat – Ha öt percen belül nem lesz itt, akkor felhívom, hogy várnak rá a rajongói! – tudtam le ennyivel mire kilépett mögöttem a függöny mögül – Csak emlegetni kellett! – mondtam mire megpuszilta a fejem búbját és beült a helyére – Aggódtunk érted! - újságoltam a nemrég érkezőnek majd poénből körbefordultam a székemmel egyet.

-Vagyis Seb aggódott és te meg letudtad annyival, hogy mindjárt jövök! – értelmezte.

-Pontosan! – helyeselt Seb bácsi mire megszólalt egy csengő, így a biztonságiak elálltak az útból és így hirtelen nekifutottak az asztalnak a rajongók – Mini szívroham! – jegyeztem meg.

-Második alkalommal már hozzászoksz a hirtelen tömeghez! – nyugtatott meg Seb bácsi így mind a hárman elkezdtünk kedvesen kommunikálni a rajongókkal.

Amilyen gyorsan csak tudtam odafirkantottam az aláírásomat. Kicsi Evans-t írtam, mert nagyon hasonlít apával az aláírásunk. Legalább így meg tudják majd különböztetni. Egész végig mosoly volt az arcomon, nem mertem mást csinálni. Néha küldtem puszit a videóban vagy üdvözölték valakit. Volt olyan is, aki mondjuk hozott nekem rajzokat rólam, vagy kis Funko Pop figurát készített. Mesteri volt, az állam szinte a padlót súrolta. Meghatódva mindegyik kedves rajongót megöleltem, aki hozott nekem valamit. Az asztalomon szinte gyűltek a tárgyi emlékek. Olyan lány is volt, aki Seb bácsitól kezdte és végig ment mind a hármunkon. Ő egyedi baseball sapkát készített nekünk. Én egyből fel is vettem, annak ellenére, hogy nem illet a ruhámhoz. A silt szélére oda volt írva a nevem és kaptam egy Bosszúállók jelet rá. Volt a sapka elején két fémbot is, igaz, hogy az elején nem jöttem rá, de az a karakteremet szimbolizálta. Nagyon tetszett. Mind a hárman egyszerre feltettük és folytattuk a dolgunkat. Hozzám már két óra elteltével nagyon ritkán jöttek. Fellélegezve hátra dőltem a széken és figyeltem a többieket. Lefényképeztem az összes ajándékot egyszerre majd odagurultam először Tom-hoz.

-Kérsz valamit? – érdeklődtem – Nem ittál még semmit mióta itt vagyunk és egy darabig még itt leszünk! – simogattam meg a karját.

-Hozol nekem egy vizet, ha szépen megkérlek? – fordult felém majd megpuszilta az arcom így átlöktem magam Seb bácsihoz.

-Mit hozhatok neked?

-Felcsaptál pincérnek? – kuncogott miközben aláírta egy posztert.

-Irántam már senki sem érdeklődik! Kóla jó lesz?

-Imádlak! – jelentette ki még mindig a feladatát csinálva így még rám sem nézett.

-Mindjárt jövök! – álltam fel majd elhúztam a függönyt.

-De jó, hogy itt vagy! – örvendezett apa – Éppen hozzátok jöttem! – sétált mellém majd követett a pihenő felé – Milyen volt eddig?

-Lássuk! Rengeteg riporter kérdezett a jövőmmel kapcsolatban a panelen, az egyik mondjuk megkérdezte, hogy marketing alapú-e a kapcsolatom Holland-del. Roby bácsi és Chris bácsi kiálltak mellettem, de nem lett semmi komoly ebből a kérdésből. Utána a standnál kaptam rengeteg ajándékot, amit még nem tudom, hogy hogyan fogok hazavinni!

-Milyen sapka ez? – vette le csodálkozva a fejemről majd megvizsgálta – Ez rohadt menő!

-Most meg pincérnőt játszok! – vontam vállat majd beléptem a helyiségbe – Chloe, passzolsz nekem egy kólát, és két vizet? – kértem mire az említett személy egyesével a terem végéből átdobta hozzánk a palackokat – Szeretlek! – küldtem neki puszit.

-Este eljössz a wellnessbe? – érdeklődött – Csak úgy csajok, te és én?

-Benne vagyok! Majd írj! – egyeztem bele majd visszaindultam.

-Nekem fél óra múlva lesz standom! – fújta ki mélyen a használt levegőjét apa majd visszarakta a fejemre a sapkát.

-Én akkor megyek interjúra Tom-mal!

-Tali valamikor?

-Majd írok! – öleltem meg majd visszamentem a függöny elé – Egy kóla! – tettem le Seb bácsi elé így gyorsan megpuszilt két fotó között. Poénból ott maradtam, így én is benne voltam a képben. Kuncogva átmentem a másik oldalra majd Holland-nek odaadtam a vizet – Téged is meguntak? – kérdeztem kuncogva majd visszaültem a helyemre.

-Hiszen Seb rosszfiú! Mindenki odavan a rosszfiúkért! – vont vállat mire elnevettük magunkat. Abban a pillanatban meghallottunk valamit a hátunk mögül, így hátranéztünk és Chris bácsi akkor lépett ki egy lappal a kezében.

-Evans! Megtaláltam a dalunkat! – örvendezett majd a kezembe nyomta a szöveget. Elolvastam a címet így elröhögtem magam – Most mi van?

-Thunder az Imagine Dragons együttestől? Tényleg Chris bácsi?

-Hallottad már?

-Párszor a rádióban...

-Akkor gyerünk! Próbáljuk ki!

-Nem fogok énekelni!

-Thunder, feel the thunder

Lightning then the thunder

Thunder, feel the thunder

Lightning then the thunder

Thunder, thunder

Thunder – kezdett el táncolni az ének mellé majd rám mutatott. Felemeltem nevetve a lapot majd vettem egy mély levegőt.

-Kids were laughing in my classes

While I was scheming for the masses

Who do you think you are? – húztam el poénból az sor végét mire mindenki tapsolt – Köszönöm, de tudom, hogy rossz volt! Nem kell tapsolni csakis azért, hogy ne tűnjetek bunkónak!

-Ez elképesztő! – dicsért meg az egyik lány, aki éppen a sor végén állt majd gyorsan odajött hozzám – Kaphatok egy autogramot? – kérdezte félve.

-Héé! Nem nyúlhatod le a rajongóimat! Ez nem fair!

-No fair

You really know how to make me cry

When you gimme those ocean eyes... – jutott eszembe mire felvonta a szemöldökét – Most mi van? Billie Eilish szuper! És neked alapból tengerkék szemed van!

-Ocean eyes... – suttogtam mögülem Chris bácsi.

-Ocean eyes... – folytatta Tom majd visszatértem az éppen előttem álló rajongóra.

-Egy nevet kaphatok? – mosolyogtam rá.

-Kate – válaszolt félénken mivel egyszerre három híresség is ráfigyelt. Vagyis kettő híresség és egy karrierjét építő tini. Odaírtam, hogy tetszett a tengerkék szemed és aláírtam. Elolvasta és egyből elvörösödött. A szeme inkább zöldes, de ha úgy világítják meg, akkor kéknek tűnik.

-Szóval! – fordultam Chris bácsi felé – Azt akarod, hogy megtanuljam ezt a jó dalt, mivel te csak úgy kijelentetted, hogy ez lesz a közös számunk – értelmeztem.

-Nagyjából... És alapból ez egy zseniális dal!

-Zseniális? Csakis azért dicséred meg ezt a szerencsétlen bandát, mert végre írtak egy olyan dalt, ami kapcsolódik a nyamvadt szuperhős karakteredhez! – kuncogtam – Eddig nem is hallottál tőlük egyetlen egy számot sem!

-Azt honnan tudod? – tette csípőre a kezét, mintha meg lenne rám sértődve.

-Radioactive? Demons? On Top of the World? Hallottad már ezeket?

-Igenis hallottam! – jelentette ki.

-Akkor folytasd a szöveget...

-Ugyan Connie! Mind a ketten tudjuk, hogy nem tudom megjegyezni a dalok szövegét!

-Mind a ketten tudjuk, hogy csak tetteted, hogy ismered ezt a bandát! Ismerlek, mind a ketten tudjuk, hogy hazudsz!

-Spotifyon fent van? – adta be a derekát majd elővette a telefonját.

-Igen! Mindegyik számuk fenn van és mindegyiket meg is tudod hallgatni!

-Találkozunk később! – tudta le ennyivel majd el is ment a függöny mögé.

-Elég jók kiismerted Hemsworth-t... – jegyezte meg Tom mire felé fordultam.

-A sok év tapasztalata! Ez a hatodik év, hogy ismerjük egymást.

-Wow! Nem semmi! Én nem tudtam ennyire kiismerni három év alatt.

-Időbe telt! Manipulálni még nem tudom, de rajta vagyok! Seb bácsival már sikerült, de vele tíz év kellett! Bár vele más a helyzet, mert ő a rokonom...

-Mindig a keresztapa az engedékeny.

-Seb bácsi a bácsikám... – mondtam mert eszembe jutott, hogy Tom kimaradt ebből a balhéból, mert még nem volt akkor itt.

-Hogy mi? – akadt ki – Sebastian? A te bácsikád? Az anyukád testvére?

-Telibe trafáltad! Én is csak most tudtam meg itt! Vagyis Londonban és nem a rendezvényen...

-Na végre megtaláltunk téged! – szólalt meg egy mély hang a bejárat felől mire Tom odakapta a fejét. Én Seb bácsire néztem egy pillanatra, de ő neki volt még pár rajongója. Mire visszafordultam Holland felé, a meglepődött arca fogadott engem – Azt hittem, hogy már nem találunk meg téged!

-Apa, srácok! – nyelt nagyot mire ijedten megragadtam a szék karfáját a félelemtől. Első találkozás a barátom családjával, erre én meg miniruhában vagyok. Ezt elcsesztem! – Mit kerestek itt? – pattant fel Tom mellőlem majd kiment hozzájuk az asztalon keresztül.

-Gondoltuk, hogy hozunk neked egy kis sütit, anya most sütötte és friss – szólalt meg egy fiatalabb hang is. Biztos hülyének tűnhetek, hogy félek a családjától. Félve Seb bácsi felé fordultam, aki intett, hogy menjek mellé, így gyorsan odagurultam és tettettük, hogy éppen fontos dologról tárgyalnák, ám csak tátogtunk.

-Aha, ez szuper! Mi az igazi ok, hogy itt vagytok?

-Anya mondta, hogy hozzunk neked pitét és ha már itt vagyunk, akkor hívjuk meg Connie-t vacsorázni! – válaszolt a legfiatalabb testvére mire szégyenkezve a tenyerembe temettem az arcomat, de ettől Seb bácsi hangosan felnevetett.

-Bocsánat! – kért elnézést az illetlen tettéért – Connie mondott egy poént és nem bírtam visszatartani! – magyarázta mire kidülledt a szemem.

-Ezt még visszakapod! – mormogtam.

-Szeretlek! – mosolygott.

-Utálsz, valld be! – legyintettem majd a Holland családhoz fordultam majd felpattantam – Szép napot! Sziasztok! – intettem majd kellemetlen helyzetbe kerültem mivel nem tudtam, hogy hogyan menjek oda hozzájuk bemutatkozni. Megtámaszkodtam az asztalon majd átugrottam a bútor felett – Ön bizonyára Dominic! – nyújtottam az apuka felé a kezem mire kezet rázott – Tom sokat mesélt magáról. És a könyve nagyon tetszett! Néha meg is nézem az előadásait, ha jut rá időm a tanulás mellett.

-Ennek nagyon örülök, hogy ismered a munkásságomat! Sokan ezt nem mondhatják... Tegezz nyugodtan! A magázódás fáj az egómnak, szóval lehetőleg kerüljük el!

-Észben tartom! – bólintottam majd a két iker felé fordultam – Tom már milliószor elmondta, hogy melyikőtök ki, de még mindig elfelejtem! – kuncogtam mire ők is elnevették magukat – Sam, ha nem tévedek! – léptem a magasabbikhoz.

-Örvendek Connie! – rázott velem kezet így ránéztem a másodikra.

-Hosszabb hajra emlékeztem Harry! – emlékeztem mire vállat vont – De ez jobban áll!

-Köszönöm! – biccentett majd vele is kezet ráztam.

-A lépen nem voltál ilyen magad Paddy! – akadtam ki majd mellé léptem és átkaroltam – Sokat nőttél!

-Abban a korban vagyok!

-Láttam egy hatalmas ajándékboltot nem messze innen, elmegyünk oda majd?

-Rendben!

-Megbeszéltük! – pacsiztam le vele majd odasétáltam Tom mellé így ő átkarolt – Nagyon örvendtem a találkozásnak! Kár, hogy Nicole nem jött el!

-Kicsit elfoglalt a vacsorával! Főleg mivel szeretné, ha csatlakoznál ma hozzánk! Persze, ha nincs semmi dolgod! Tudjuk, hogy most indul be a karriered és sok helyre hívnak... – mesélte Dominic mire megráztam a fejem.

-Nagyon szívesen elfogadom a meghívást! És alapból nem hívtak sehova szóval a jelenetet bámulva aludnék el.

-Este hét jó lesz neked?

-Teljesen! Köszönöm szépen!

-Hoztatok sütit, nem? – váltott témát Tom mire az apja feleszmélt és a fia felé nyújtotta a csomagot – Almás vagy cseresznyés?

-Almás.

-Pont az Connie kedvence! – jegyezte meg mire meglepődtem, hogy emlékszik erre a tényre hiszen csak egyszer mondtam előtte, hogy imádom az almáspitét.

-Tényleg? Véletlen egybeesés! – örvendezett Sam mire kaptam egy üzenetet így megnéztem. Apa megírta, hogy az interjúk között bejön. Végül megnéztem az időt így tudatosult bennem, hogy csak húsz percünk van addig.

-Elmegyünk most Paddy a boltba? Nemsokára kell mennünk egy interjúra, de addig van egy kis időnk! – kérdeztem mire a kisgyerek az apjához fordult.

-Mehetek apa? – érdeklődött mire Dominic biccentett így gyorsan megfogtam a kezét és elindultunk a bolt felé – Van ötlet, hogy mit szeretnél venni?

-Annyira még nincs.

-És a témája? Melyik szuperhőst szeretnéd? – hoztam fel majd bekanyarodtunk a folyosóra.

-Nagyon szeretem a Bosszúállókat...

-Nem ciki ha a bátyjád a kedvenc hősöd! Nem akadok ki!

-Neked is az apukád a kedvenc szuperhősöd?

-Tudod, amikor még annyi idős voltam, mint te Amerika Kapitány volt számomra az egyetlen igazi hős! Addig nem is volt annyira sok film. Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Bosszúállók... Az is lehet, hogy nem is Steve Rogers-t tartottam hősnek, hanem az apámat. Nem tudom... Most jelenleg ott tartok, hogy minden egyes ember hős csak a maga módján!

-És ez hogyan jött?

-Felnőttem... – kuncogtam majd beléptem a boltba – Szólj ha megtaláltad a megfelelő ajándékot és akkor majd megyek!

-Rendben!

-Vigyázol Holland testvérére? – lépett mögém Jimmy bácsi.

-Megbeszéltem vele, hogy elhozom ide... Igazából én kezdeményeztem! Hogy vagy Jimmy bácsi?

-Teljesen jól! Csinálom a képeket, ahogy szoktam! – mondta mire elmosolyodtam – Most, hogy mondom – jutott eszébe majd felém emelte a gépét.

-Várj, mert akkor beállok egy pózba! – nevettem el magam majd megfogtam egy Fekete Özvegy képregényt és elkezdtem azt olvasni, így Jimmy bácsi lefotózott.

-Kész is van! – jelentette ki így visszatettem a helyére a magazint majd a szememmel megkerestem Paddy-t, aki éppen az akcióbábuknál volt.

-Na megyek megkeresni az apukádat... – sóhajtott Jimmy bácsi.

-Most kezd a standjánál! – hoztam fel így megnyugodott, hogy nem kell bejárnia az egész épületet.

-Csinálok egy képet Kicsi Holland-del és veled! Talán ez jót tesz a kapcsolatok érdekében!

-Nem akarom kihasználni Paddy-t! Szegényke még nem nagyon ért a showbizniszhez... Túl fiatal ahhoz, hogy belekerüljön főleg miattam!

-Nagyon jó ember vagy, ugye tudod? – karolt át mire Paddy megállt mellettem.

-Megtaláltad a legjobb ajándékot? – kérdeztem mire a fiú bólogatott – Akkor menjünk fizetni! – fogtam meg a vállát majd odamentünk a kasszához. Paddy egyből elő is vette a pénztárcáját így elnevettem magam – Tedd csak el! Én állom ezt!

-De van rá pénzem! – ellenkezett.

-Én hívtalak el ide, én fizetek! Gyűjtsd tovább a pénzed, biztos van mér olyan dolog, amit nagyon szeretnél saját pénzbő fizetni!

-Ez igaz!

-Akkor én fizetek és nincs apelláta! – tudtam le ennyivel majd a kártyámat a terminálhoz érintettem – Köszönjük szépen! – mosolyogtam az eladó lányra.

-Ms. Evans... – kezdte mire felemeltem a kezem, hogy leállítsam.

-Ashley! – olvastam le a névtábláról a nevét – Idősebb vagy nálam, szóval kérlek hívj csak Connie-nak!

-Connie! – javította ki – Tegnap jött egy új szállítmány és eggyel több van benne. Ha végeztél gyere erre és akkor megnézzük együtt! Még én sem láttam, hogy mik vannak benne, annyi a lényeg, hogy egy külön szatyorba kaptam egy darabot belőle.

-Akkor majd jövök később! – biccentettem majd átkarolva Paddy-t kimentem – Azt hittem, hogy elmentél! – mosolyogtam Jimmy bácsira.

-Kíváncsi vagyok, hogy mit vett a kölyök! – vont vállat majd elővette a telefonját – Apukád még várhat a fotóval! – tudta le ennyivel majd Paddy-re nézett. Engem is érdekelt, mivel csak fizettem és meg sem figyeltem, hogy mit. Paddy félénken kivette a szatyorból majd felém fordult.

-Aláírnád nekem? – kérdezte mire felvontam a szemöldökömet.

-Miért kéne nekem aláírnom? – értetlenkedtem mire megmutatta a posztert, amin én voltam. Ez volt az egyedüli egyéni kép, ami tényleges tetszett nekem a fotózáskor. Könnybe lábadt a szemem, de egyből elővettem az alkohol filcemet és szipogva aláírtam a világos résznél a poszteren – Ezért akartad te fizetni? – jutott eszembe majd leguggoltam.

-Az összes fontos szuperhős megvan így már! Pókember és Rita Turner!

-Szerintem bővítened kéne a gyűjteményedet! – mondtam majd letöröltem a könnyeim – Köszönöm Paddy, hogy ilyen jónak gondolsz!

-Hallottam, hogy harcoltál szemtől szembe Thanos-szal!

-Elég menő dolog az, nem? – nevettem el magam majd megöleltem a kisfiút.

-Üdv a családban! – suttogta mire nekem kidülledt a szemem. Megsimogattam a hátát majd felálltam.

-Végre, megvagytok! – szólalt meg Sam hátulról – Paddy, menjünk fotózásra! Connie-nak most máshova kell mennie!

-Rendben! Köszönöm szépen Connie a posztert!

-Legközelebb együtt kinézünk valami menőbbet! – ajánlottam majd ujjongva el is ment a bátyjával.

-Tiszta bátyja ez a kölyök! – gondolkozott Jimmy bácsi.

-Csak angol! – tudtam le ennyivel majd elindultam vissza.

-Képeket már átküldtem! Majd valamikor átmegy a videó is! – szólt utánam mire megtorpantam.

-Milyen videóról beszélsz? – lepődtem meg majd mosolyogva elindult a másik irányba. Megráztam a fejem és visszamentem a standomhoz, ahol még Dominic és Tom beszélgetett a legnagyobb meglepődésemre apámmal és Seb bácsival – Apa?! – szóltam neki majd felém fordult.

-Connie! Téged kerestelek, de Seb-et találtam csak és Tom meg mondta, hogy elvitted az öccsét az ajándékboltba! – mesélte majd átkarolt engem, hogy a védelmező apukának mutathassa a laza apa helyett, ami jobban illik rá.

-Ja, igen! Sam elvitte a fotózásra, mert nekünk Tom-mal most interjúnk lesz.

-Akkor menjetek gyerekek! – biccentett Seb bácsi majd apa kihúzta nekem az asztalt, hogy bemenjek hátulra.

-Mit csinálsz? – kérdeztem suttogva.

-Angol barátod van és próbálom az apját megnyerni – mormogta mosolyogva.

-Simán átugrottam volna!

-Tudom, de ez Anglia és az előkelőség az mindennapi! – tudta le ennyivel majd megpuszilta a homlokom – Szeretlek! Érezzétek jól magatokat!

-Ma este meghívtak Dominic-ék vacsorára! – jutott eszembe, de ezt már hangosan mondtam, hogy ne tűnjünk bunkónak a suttogás miatt.

-Tényleg? Ennek nagyon örülök!

-Téged is szívesen látunk Chris! – tette hozzá Dominic.

-Köszönöm szépen! – biccentett.

-Akkor ti beszéljétek meg a részleteket és mi meg elmegyünk a dolgunkra! – fogta meg a kezemet Tom majd behúzott a függöny mögé és gyors léptekkel elkezdett menni az interjú felé – Miért sírtál? – kérdezte miközben ugyanúgy rohant.

-Semmi érdekes!

-Biztos? Nem akarod elmondani?

-Ha bármi olyan lenne, akkor te lennél az első, akivel ezt megosztanám! – mondtam mire megállt az ajtó előtt.

-De sírtál! Szeretném tudni, hogy miért! – erősködött majd benyitottam a szobába.

-Mondom, hogy nem történt semmi! Ha ennyire akarod tudni, akkor majd elmondom amikor csakis kettesbe leszünk – magyaráztam majd leültem a székre – Szép napot! – ráztam kezet a riporterrel majd intettem minden stábtagnak.

-Szép napot! – huppant le mellém Tom majd ő is kezet rázott a riporterrel – Biztos elmondanád, ha nem lenne akkora a baj!

-Direkt ezért nem mondom el, mert nem akkora a baj! – mondtam már ingerülten mire riporter velünk szemben feszengve mozgolódott a székében – Kezdhetjük, ha mindenki benne van! – jelentettem ki mire mindenki hálásan nézett rám, hogy nem kell a vitánkat végig hallgatniuk. Krákogott egyet a férfi velünk szemben majd felemelte a kártyáit.

-Szóval Connie és Tom! – kezdte – Örülök, hogy itt lehetek!

-Részünkről a megtiszteltetés! – ellenkezett Tom azzal a sajátos brit akcentusával így vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.

-Mind a ketten friss tagok vagytok a szuperhősök közt! Milyen érzés ez? – kérdezte mire Tom rám nézett ezzel elsőbbséget adva.

-Nem mondanám magamat friss tagnak, mert a kezdetek óta ott voltam! Én csak most rájöttem, hogy valamit kéne kezdenem az életemmel, így összetettem a kellemeset a hasznossal. Többet együtt lehetek legalább az ismerőseimmel meg családommal, szóval egyszerűen elképesztő érzés!

-Én még mindig nem tudom elhinni, hogy én vagyok Pókember, pedig már két éve történt ez – kezdte Tom – Én minden egyes napját élvezem a forgatásnak, a banda remek! De mivel ilyen későn kapcsolódtam be, olyan, mintha a végzősök megengednék, hogy velük lógjak másodévesként.

-Connie akkor minek számít, ha te másodéves vagy? – nevette el magát.

-Igazából nagyon megtévesztő tud lenni, mert sokkal okosabb, mint gondolnák az emberek. És sok mindenen ment keresztül, ezért megedződött – mesélte majd megfogta a kezem – Szóval ő végzős, míg az apja az igazgató! – nevette el magát, így meglöktem vállból – Viccelek!

-Tom kaptál egy saját filmet, ami nemsokára meg is fog jelenni! – hozta fel mire Tom bólogatott – Tőled is várhatunk egy saját sztorit, Connie?

-Ez egy nagyon jó kérdés! Ezt én is szeretném tudni! – kuncogtam – Viszont ezt Kevin Feige féle kérdés és ő majd biztos jobban tud válaszolni, mint én!

-Mit kell tudnunk a karakteredről? Pókembert már ismerjük, de Rita-t, még nem...

-Rita egy volt S.H.I.E.L.D. ügynök és Fury hívta most, hogy segítsen a Bosszúállóknak. Ennyit mondhatok!

-Előzetest mikor kapunk?

-Lassítsunk! Annyit tudunk, hogy a filmnek van eleje és vége!

-Igazából nem úgy volt, hogy... – kezdte Tom mire befogtam a száját.

-Azt akarta mondani, hogyha elmondjuk, akkor meghalunk! – javítottam ki mire Tom helyeselt, így elengedtem a száját.

-Szóval majdnem kaptunk egy titkot?

-Ha rajtam múlik, akkor nem! – emeltem fel a kezem.

-Van egy játék...

-Jól kezdődik!

-Adok nektek két táblát! – mondta majd kiosztotta – A lényeg, hogy a másikról fogok kérdezni és nektek válaszolnotok kell rá, lehetőleg úgy, hogy ne lássa a másik a válaszodat – magyarázta így Tom felé fordultam és a lábamat az ölébe tettem, így teljesen vele szembe voltam – A nyertes ajándékot kap!

-Csak rosszabbá tetted ezzel a kijelentéssel! – nevettem el magam – Kezdjük!

-Oké! Az első kérdés az nagyon egyszerű! Kedvenc színe Connie-nak?

-Mindenki tudja ezt! – mondtam miközben leírtam a választ.

-A zöld, ugye? – kérdezte Tom majd megfordítja a tábláját, ahova a kéket írta.

-Igen! Pont olyan zöld a kedvencem, amit éppen felírtál magadnak!

-Ha Tom lehetne bármelyik szuperhős Pókemberen kívül, akkor ki lenne? – folytatta a férfi.

-Ezt még én sem tudom! – jelentette ki Holland.

-Csak gondolkozz és nézz bele a fejembe! – kértem miközben a válaszomat firkantottam a táblára.

-Connie, te mit válaszoltál? – érdeklődött a riporter.

-Én azt írtam, hogy Pókember. Tom-nak élete kedvence Peter Parker és soha se válna meg tőle, még ha választhatna egy sokkal erősebb hőst is!

-Tom?

-Én írtam Vasembert írtam, de inkább Connie-nak adok igazat, mert ezt csak azért írtam, mert azt hittem, hogy nem írhatom Pókembert!

-Akkor egy-egy az állás! Tom, mi Connie kedvenc étele?

-Nincs is neki! – rajzolt egy hatalmas x betűt – Nem tud választani, szóval nincs neki kedvence!

-Connie! Tom hogyan tudta meg, hogy ő lett Pókember?

-Az öccse mondta neki, hogy az Instagramon a Marvel Stúdió kitette, hogy őt választották. Bocs, ezt nem írom le, mert hosszú!

-Tom, ki Connie kedvenc énekese?

-Én sem tudom, nemhogy ő! – akadtam ki miközben Tom írt valamit a táblájára – Mit írsz? Én magam se tudom, hogy ki a kedvencem!

-Türelmet kérek! – mutatta fel Tom az ujját – Különböző elképzeléseim vannak!

-Nagyon örülök, hogy jobban tudod, hogy kit szeretek, min én! – jegyeztem meg kuncogva majd megfordította a táblát.

-Szóval! – vette egy mély levegőt – Ha az alapján vesszük, hogy kit hallgat a legtöbbet, akkor Shawn Mendes. Ha azt nézzük, hogy kit szokott a legtöbbször énekelni, akkor Shakira. És ha azt vesszük, hogy melyik énekestől tetszik több szám, akkor Beyoncé.

-Tényleg Shakira-t éneklek a legtöbbször? – lepődtem meg – Azt hittem, hogy Maluma-t!

-Az a harmadik!

-Maluma baby... – suttogtam, ahogy az említett szokta a dalainál – Ki a második?

-Jennifer Lopez! – válaszolt miközben letörölte a válaszait.

-Utolsó kérdés! Miért veszekedtetek amikor bejöttetek? – kérdezte mire mind a ketten kidülledt szemmel néztünk rá.

-Először is, ha veszekedtünk volna, bár nem, az nem tartozik a világra, hogy miért! – kezdtem.

-Nem akarja elmondani nekem, hogy miért sírt és nem érdekli, hogy aggódom! – vallotta be Tom.

-Azért sírtam, mert vettem egy ajándékot Paddy-nek, amit ő választott ki az ajándékboltba, de nem néztem meg, hogy mit. Miután kijöttünk megkérte, hogy írjam alá a tárgyat és én teljesen le voltam döbbenve és tanácstalanul ott álltam, mert nem tudtam, hogy mit kéne aláírnom. Megmutatta a posztert, és konkrétan szemeztem magammal. Paddy azt mondta, hogy megvan így már az összes fontos szuperhős, mivel volt már egy Pókemberes posztere már! Én teljesen lesokkolódtam ettől az aranyos tettől és megöleltem. Ő meg végül azt mondta, hogy üdv a családban... Mert ugye ez volt az első alkalmam a családoddal! Én csak meghatódtam... – vallottam be így mindenki meghatóan nézte a jelenetet – Szóval most mindenki térjen vissza a mai naphoz! Ennyi volt a sztori és kész!

-Nagyon megható! – helyeselt a riporter miközben kezet ráztunk – Connie, ezzel megnyerted a versenyt! – jelentette ki, így felálltam – És mivel úgy hallottuk, hogy odavagy a fociért... – mondta majd elővett egy mezt – A nyereményed egy angol válogatott mez, ami névre szóló! – adta oda így megvizsgáltam.

-És ha Tom nyer? – nevettem el magam.

-Neki is készítettünk! – nyugtatott meg majd Tom-nak is oda adta a saját mezét.

-Köszönjük szépen! Ez nagyon kedves dolog volt!

-Örültem, hogy itt lehettem! És sajnálom, hogy rákérdeztem erre az utolsó esetre!

-Remélem holnapra felrobbantom a netet ezzel! – jegyeztem meg így a félelem eltűnt a szeméből, amit amiatt érzett hátha haragudnék rá – Én megyek fotózkodni! Érezd jól magad! – pusziltam meg Tom homlokát mire ő átkarolta a derekamat.

-Majd még találkozunk! – nézett fel rám majd a kezem által lehúzott egy gyors csókra – Lehet, hogy benézek a második paneledre.

-Szívesen várlak ott! – simogattam meg a haját majd kimentem a szobából. Gyorsan bementem a pihenőbe egy kis vízért így megláttam a bent lévő csapatot – Miért nem csodálkozom, hogy a S.H.I.E.L.D. ügynökei mind itt vannak és esznek? – nevettem el magam.

-Csapatszellem! – válaszolta Chloe – Áll még az esti wellness? – kérdezte mire a homlokomra csaptam – Mit terveztél be?

-Egy vacsorát elfogadtam Holland-éknél!

-Csajszi, ez nem gyors? – nevette el magát Lizzie.

-Ne kérdezz ilyet! Te vagy köztünk angol! Neked kéne a legjobban tudni, hogy mekkora illetlenség visszautasítani egy meghívást!

-Sakk-matt! – pacsizott le velem.

-A legdurvább, hogy apa találkozott Tom apjával és mintha kicserélték volna őt. Hirtelen aggódó lett a laza imidzse helyett. És meglepő módon kihúzta az asztalt, hogy a standnál be tudjak menni hátulra! Szóval az apukám egy udvarias britet próbált utánozni, hogy lenyűgözze Dominic-ot. Ennek köszönhetően ő is jön a vacsorára!

-Bocsi, de most el kell mennem! – kezdte apa brit akcentust utánozva – Enyém a megtiszteltetés! Nem, csakis te utánad! Hogy a francba bírod ki Tom mellett? - akadt ki felém fordulva mire mindannyian elröhögtük magunkat – Olyan mintha harminchat évnyi előkelőséget most így hirtelen az arcomba csapva kaptam volna meg!

-És még nem is ittál brit teát! – jegyeztem meg – Annál rosszabb nincs!

-De azt mondtad, hogy ízlik, amikor csináltam neked! – emlékezett vissza Lizzie.

-Tudod, hogy nem így értettem! – javítottam ki magam mire kitört mindenkiből a nevetés – Én csak azt akarom mondani, hogy még bármelyik pillanatban visszamondhatod, mivel lenne rá rendes okod, nem úgy, mint nekem! – mentettem a helyzetet majd megfogtam egy papír poharat és öntöttem bele teát és arra rá tejet.

-Connie, én tényleg nem haragszom amiatt, hogy titkoltad, hogy nem ízlik a tejes tea! – kuncogott Lizzie miközben lenyeltem fintorogva az első kortyot.

-A barátom brit! Ha ő képes miattam kávét inni éjjel-nappal, akkor én is képes leszek heti egy pohár teát inni tejjel és nem vízzel!

-Mintha annyi teát innál! – szólt be apa.

-Minden reggel egyet és ez bőven elég! – tudtam le ennyivel.

-Hayley hogyan issza a teát? – kérdezte Lizzie.

-Vízzel! – mondtam kicsit ingerültebben így leesett mindenkinek a poén – Egyedüli brit ismerősöm, aki rendesen tudja inni azt a nyamvadt italt! – mormogtam mire Tom bácsi belépett – És a tökéletes Tom Hiddleston, aki angol létére amerikanizálódott és több kávét iszik, mint teát! – karoltam át mire furcsállva ugyan, de visszaölelt.

-Minden oké? – érdeklődött.

-Adjál apának egy gyors brit talpalót a ma esti vacsorájára! – kértem majd mosolyogva kimentem a helyiségből és elindultam az épület másik végéhez, ahol az egyéni panelokat rendezik.

Ahogy tettem a lépéseket, egyre nagyobb lett bennem a kétely, hogy biztos készen állok-e erre. Sokszor láttam ilyen videót, sokan ott is voltam csak hátulról hallgattam. Az utolsó ilyen alkalom pont San Diegóban volt és én oldalról néztem, hogy apa a hatalmas csarnokba csak úgy lazán belép és mosolyogva integet a több száz, ha nem ezer nézőnek, akik csakis ő miatta mentek el. Hogy hallják a hangját, hogy megtudhassák a válaszát a kérdésükre. Oldalról néztem az egészet. Nagyon menő volt! Én jobban izgultam, sőt merem feltételezni, hogy apa idegessége rám szállt. A mai nap én magam is megtapasztaltam, hogy milyen egy ilyen rendezvényen részt venni, mint színész! Adtam autogramot, néha mosolyogtam egy képhez, vagy mondtam egy üzenetet egy videóba... Elmentem egy interjúra a barátommal veszekedve, hogy miért sírtam maximum egy percig. Poénkodtunk apával a briteken és most meg részt veszek a Comic-Con egyik legjobb programjában! Mert itt, miközben majdnem ezren néznek veled szemben, ki kell állnom és a legjobbat kell adnom magamból anélkül, hogy valami rosszat mondanék vagy tennék. Talán a brit tea egy jó pont lehet számukra, de nem is tudom! Eléggé bűzlik, hogy amerikai létemre ízlik a tea tejjel... A lényeg az, hogy egyetlen egy dobásom van és nem hibázhatok! Ha mégis elrontok valamit, akkor azt észre fogják venni! Lehet, hogy csak páran ugyan, de az a pár ember ezzel már egy pletykát indíthat a közösségi hálókon. Ahogy beléptem a hatalmas vászon mögé, egy óriási gombóc keletkezett a torkomban. Ittam egy korty forró italt majd elindultam a technikusok felé. Adtak nekem egy mikrofont így megköszönve elmentem a lépcsőhöz. Még volt egy öt percem a kezdésig, így letettem a poharam a földre majd levettem a farmerdzsekim és felhúztam a mezt, amit kaptam. Megkötöttem a derekamon, így jól mutatott a szűk miniruhám alatta. Visszavettem a kabátot majd megigazítottam a sapkámat. Elővettem a telefonomat és csináltam gyorsan magamról egy képet. Mikor eltettem az eszközt az egész showt levezető ember megjelent a kártyáival. Kezet ráztam vele és átbeszéltük az egész dolognak a menetét. Ő fel is ment így a hatalmas tömeg egyszerre sikoltott fel. Elkezdte a szövegét és végül rátértünk a filmre. Arról mondott pár szót és utána felsorolt pár színészt és végül engem mondott utoljára. Hatalmas ujjongást követően fel is konferált, így felmentem a lépcsőn és elindultam felé. Intettem az embereknek majd puszit is küldtem. Végül megöleltem a riportert és leültem a kanapé szélére.

-Sziasztok! – köszöntem mire mindenki sikoltozott.

-Connie, hatalmas öröm veled találkozni!

-Enyém a megtiszteltetés! – ellenkeztem majd levettem a kabátomat mivel melegem volt. A rengeteg ember könnyen belehelte a teret és rajtam is három réteg volt, így meg kellett szabadulnom egytől.

-Hogy érzed magad eddig!

-Hol is kezdjem? – kérdeztem költőien majd kuncogtam – Eddigi napon remek volt és azt gondoltam, hogy ez már nem lehet jobb azután, hogy Paddy Holland kijelentette, hogy a bátyja mellett engem tart az egyik legnagyobb hősnek, de sikeresen túlszárnyaltátok srácok! – fordultam a rajongók felé – Hatalmas dolog ez számomra, hogy mind itt vagytok annak ellenére, hogy alig ismertek engem. Ez rengeteget jelent nekem annak ellenére, hogy tudom, hogy a hozzám csatlakozó színészek miatt vagytok itt és nem miattam, de attól ez még óriási! – meséltem mire elnevették magukat.

-Fel szoktak ismerni az emberek a közösségi által, vagy te még abban a kategóriában vagy, hogy simán elmennek melletted? – érdeklődött Josh, a riporter.

-Most már nem! – ellenkeztem – Ezt pont a mai nap vettem észre! Ugye a hoteltől együtt jöttünk a többiekkel és én jöttem be elsőként az épületbe a megszokás miatt. Ez már régi dolog volt nálunk, hogy én megyek elől, hogy felmérjem a helyzetet. Na de ma... Beléptem az ajtón és már éppen mondtam volna a mögöttem álló Scarlett-nek, hogy nagy a tömeg, de erre az egész hall egyszerre kiabált fel a beléptemre. Abban a pillanatban jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen már én is híres vagyok, szóval ennek lőttek! – magyaráztam így mindenki röhögött.

-Ugye apukád Amerika Kapitány.

-Igen!

-Mennyire befolyásolja ez a mindennapjaidat? Például volt olyan, hogy egy csapat rajongó odament hozzád és akkor tőled kértek aláírást, de érdeklődtek Chris Evans után.

-Minden alkalommal! – válaszoltam.

-És ez nem nehéz számodra?

-Tudjátok, miután apa elvállalta Rogers szerepét én erőltettem rá. Volt egy kis családi beszédünk otthon, hogy akkor most mi legyen. Robert nagyon támogatta apát ebben és erről tudtam. Ezzel együtt még én is mondtam, hogy ez csak jó lehet! Egy hatalmas buli! Főleg, hogy Seb bácsit elutasították Steve Rogers szerepére... – tettem hozzá így elnevettem magam – Apa azt mondta, hogy akkor kevesebbet tudunk majd együtt lenni. Sok filmre írna akkor alá és sokáig tartanának a forgatások. Én meg kilenc éves fejjel mondtam, hogy annak ellenére is vállalja el. Van két csodás nagynéném, egy nagybácsim és remek nagyszüleim, én elleszek! Mint ahogy tudjuk elvállalta...

-Mennyire bélyegezte ez meg az életeteket?

-Nagyon! Pozitív értelemben természetesen! Nekem már volt egy elképzelésem, hogy milyen lehet ez, mert ott volt Scarlett, aki addigra már leforgatta a Vasember második részét. Kaptam egy kis gyorstalpalót... Néhányszor bementem a forgatásra és megismertem Hayley Atwell-t, aki a keresztanyukám ugye! – hoztam fel mire ujjongás lepte be a terepet – És akkor így gyerek fejjel bemenni a stúdióba és látni, minden kelléket és karaktert egyszerre nagyon sokkoló volt. Emlékszem, hogy pont akkor voltam bent amikor azt a jelenetet forgatták, amikor Steve Rogers éppen izmossá vált. És akkor én amikor megláttam a kabint egyszerűen tátva maradt a szám. Na és persze, akkor jött a premier, amin persze ott voltam! – jegyeztem meg mire Josh kuncogott – És akkor kezdődött el az, hogy az emberek elkezdték azt mondani, hogy „Nézd, ott van Chris Evans lány!". Jöttek folyamatosan sorra a filmek, egyre többet láttak engem ezáltal. És akkor időugrás ide, Londonba! Megkaptam a szerepet és volt olyan, hogy az emberek tőlem kértek aláírást, de aztán megkérdezték, hogy apukám hol van. Azok a tipikus felnőtt rajongók voltak és azt gondoltak, hogy én is menő vagyok meg minden, de azért nem vagyok Amerika Kapitány.

-Bunkóság magas fokon!

-Azután láttuk meg Rita Turner szerepét. Mindenki azt gondolta, hogy ez nekem való, kivéve engem. Ellenkeztem, de erre Downey odaráncigált a Russo testvérekhez és a fejemhez vágta, hogy a világ kíváncsi Connie Evans-re, Chris Evans lányára és nem érdekli Chris Evans lánya, Connie Evans.

-Ennél nagyobb bölcsességet nem is hallottam! – ámult el.

-Azután én bementem a meghallgatásra és megkaptam a szerepet. Onnantól kezdve érzem, hogy egyre jobban kezdenek külön kategóriába sorolni engem és apát. Kiderült, hogy Tom és én... Tudjátok ti azt nagyon jól! – tudtam le ennyivel így ujjongtak a név hallatán – És be kell, hogy valljam, hogy Tom miatt jelentősen több ember ismer!

-És a mai nap hogy érezted magad? Megcímkéztek, mint Chris Evans lánya, vagy Tom Holland barátnője?

-Sebastian Stan unokahúgaként kezeltek! – válaszoltam majd elnevettük magunkat – Viccelek! Nagyon kellemes érzés volt, hogy függetlenül kezeltek és én voltam csakis magam, mint Connie Evans.

-Még mindig ki vagyok akadva amiatt, amit gondoltak azok az emberek, de tovább lépek, mielőtt bajok lesznek! – tudta le ennyivel Josh – Régóta tagja vagy a bandának! Mindenkit ismersz úgymond.

-Mondhatjuk, igen.

-Van egy kedvenc embered a forgatáson?

-Az van, hogy az egész stáb szuper! Ez lehet számomra a legnehezebb kérdés a mai nap! Egyszerűen annyira összeszoktunk, hogy szinte egy hatalmas családot alkotunk.

-De azért, biztos van egy kedvenc tagod!

-Ha mondok egy embert, akkor a többiek azt rossz néven viselik majd!

-Tőlünk nem tudják meg!

-Szóval te így csak ezer ember helyett kimondod, hogy senki se adja tovább...

-Különben veled gyűlik meg a bajuk!

-Azt nem akarjátok srácok! – ellenkeztem nevetve – De tényleg nem!

-Hallgatunk!

-Szóval... Apa jelent számomra mindent, hiszen ő miatt élek és vagyok itt. Seb bácsi egyszerűen a legjobb nagybácsi, akit kaphatok. Mackie úgy kezel engem, mintha egyenrangúak lennék annak ellenére, hogy mind a ketten tudjuk, hogy nem. Scarlett néni egész életemben ott volt és többet tud rólam, mint apa, vagyis csak remélem, mert vannak csajos dolgaim, amit apával nem szívesen osztok meg! Hemsworth egyszerűen olyan, mintha a bátyjám lenne. Jeremy-vel mindig énekelünk és néha Scarlett és Robert és becsatlakozik. Ha már Downey szóba került... Apám helyett, apám. Úgy törődik velem, mintha rokonok lennénk tényleg! Lizzie annyira nyitott a csajos csevejre, hogy én néha már nem tudom követni, hogy miről is beszélünk. Bettany az, akivel mindig eljutunk oda, hogy órákig beszélünk egy filmről vagy könyvről. Rudd mellett nem képes az ember komoly arcot vágni. Emily VanCamp nagyon kedves és segítőkész nő! Hayley ugye a keresztanyám és egyszerűen imádom a brit akcentusát. Ki van még? Samuel olyan mintha a nagypapám lenne! Egyszerűen olyan menő, hogy azt kívánom, hogy a papám tényleg olyan legyen, mint ő. De ez nem sértés! Nagyon szeretlek papa, csak néha túl sok a fogorvosos vicceid! – magyaráztam mire röhögtek a nézők – Clark Gregg minden egyes jelenete előtt kártyázott velem. Aaron sajnálattal csak egy filmben szerepelt, de ott a forgatáson minden egyes alkalommal versenyeztünk, hogy ki a gyorsabb. És ennyi...

-Kihagytad a drága barátodat! – emlékeztetted Josh így a számhoz kaptam.

-Látjátok? Nem is veszem számba, mert ő Holland! – panaszkodtam kuncogva – Imádom őt igazából! Ő olyan, mint... Tökéletes! És akkor itt kéred tőlem, hogy válasszak a remek stáb közül!

-Csak mondj egy nevet! Egyszerűbb lesz, mint gondolod!

-Scarlett! – válaszoltam.

-Hogy mi? – akadt ki Tony bácsi mire arra fordultunk.

-Én megmondtam! – mutattam a felénk jövő társamra – Én megmondtam, hogy baj lesz ebből!

-Hagyjad Mackie! – legyintett Scarlett néni majd mellém jött – Én ott voltam a születésénél és emiatt nagyobb a kötődés köztünk! – magyarázta majd megölelt engem.

-Hölgyeim és Uraim! Scarlett Johansson és Anthony Mackie! – mutatta be őket Josh majd kezet ráztak mind a ketten vele. Leültünk hárman a kanapéra majd gyorsan ittam egy korty teát – Nicsak, Connie teát iszik!

-Brit barátom van, mire számítottatok? – kérdeztem mire elnevettük magunkat.

-Sok brit dolgot kipróbáltál?

-Kajákat sajnos még nem tudtam, de tervben van! Egyelőre maradok a teánál! És persze az akcentusom nagyon jó! – mondtam a végét brit hanglejtéssel így elnevettük magunkat.

-Scarlett, mikor tudhatunk valamit a Fekete Özvegy filmről? – érdeklődött Josh.

-Srácok, ma már ezerszer elmondtam, hogy nem tudok semmilyen filmről! Nem lesz film! Tudtommal nem!

-Anthony! – nézett a mellettem ülő férfire – Mondj valamit, mert olyan furcsa, hogy csöndben vagy!

-Köszi Josh! Egyelőre élvezem a helyzetet Connie és Scarlett között! – mondta így a vállára döntöttem a fejem – Ez az! Így már jó!

-És ti hogy érzitek magatokat?

-Nagyon jól, igazából! – válaszolt Scarlett néni – A társaság szuper, a rajongók szuperek szóval garantált a móka!

-Főleg Mackie mellett! – tettem hozzá, így Tony bácsi helyeselt.

-Connie-nak igaza van! – szólalt meg Tony bácsi – Ahogy Scarlett-nek is, persze! Ez a londoni létünk legjobb napja!

-Nagyon örülök, hogy ti is itt vagytok! Legalább a nézők már tőletek is kérdezhetnek! – hozta fel mire a nézők ezt valami jelnek vették így megrohamozták a két mikrofont a két folyosón – Amint látjuk, nagyon hatalmas sor van! Kezdjünk is akkor! Legyen az első esély a bal oldalé! – mutatott arra.

-Sziasztok! – köszönt izgatottan egy fiatal lány miközben videózta az egészet – Jenny vagyok és arra lennék kíváncsi, hogy mi volt a legviccesebb pillanat eddig a forgatáson?

-Szia Jenny! – mosolyodott el Scarlett.

-Don't be fooled by the rocks that I got

I'm still, I'm still Jenny from the block – énekeltem a mikrofonba – Bocsi Jenny csak muszáj volt! – kértem bocsánatot mire legyintett.

-Igazából imádom a dalt, szóval köszönöm, hogy elénekelted ezt a részt!

-Mi is volt a kérdés? – kérdezte Tony bácsi.

-Mi volt a legviccesebb pillanat a forgatáson? – ismételtem majd belőlem kitört a röhögés – Jaj, nekem megvan!

-Arra gondolsz? – kuncogott mellettem a férfi társam.

-Igen!

-Ez az, amikor... – kezdte Scarlett mire bólogattunk így ő is csatlakozott a nevető klubhoz.

-Szóval! – vettem mély levegőt – Hogy ti is értsétek! Amikor forgatták a Bosszúállók második részét, akkor ugye van az a jelenet, hogy buliznak a toronyban. És akkor mindannyian ott voltunk. És a bulit pont Halloween napján vettük fel. Megbeszéltük, hogy aznap jelmezben megyünk be, de ugye nem a szuperhősös ruhában, mert az milyen már... – magyaráztam mire a többiek helyeseltek – És akkor mindenki vagy zombi, vagy boszorka... Minden volt, amit el tudtok képzelni. Erre Chris Hemsworth megjelenik egy hercegnős ruhában. Alapból ezen is nagyon mulattunk, de ő elment megsértődve. És mi meg éppen beszélgettünk, meg minden és hirtelen lekapcsolódtak a lámpák és hirtelen megszólalt a Wrecking ball. És hirtelen megjelent egy hatalmas golyón egy szál fecskealsóban és sportmelltartóban – meséltem már szakadva a nevetéstől – És akkor szakadtunk a röhögéstől és erre Scarlett meg így bejelenti, hogy terhes!

-Életem legjobb forgatási napja volt! – jegyezte meg Tony bácsi – De azt még mindig nem tudom, hogy Scarlett miért akkor mondta el, hogy terhes.

-Én éppen a földön fetrengtem és már majdnem bepisiltem, mert Hemsworth nevettetett és a baba meg nyomta húgyhólyagomat! – magyarázta Scarlett néni – Valamit el kellett vállalnom! Vagy azt, hogy mondom, hogy bepisiltem, vagy azt, hogy terhes vagyok! – mondta így még jobban nevettünk mindannyian – Úgy gondolom, hogy jól döntöttem!

-A következő kérdés jöhet! – mondta Josh majd átment a jobb oldalra.

-Sziasztok! – köszönt.

-Helló! – mosolyogtam.

-A nevem Anne és lenne egy kérdésem Connie-hoz!

-Örömmel várom!

-A keresztszüleid Hayley Atwell és Sebastian Stan. A kérdésem az lenne, hogy ha te dönthetnél, akkor kit választanál? – kérdezte mire Scarlett felé néztem így mindenki elnevette magát.

-Scarlett és Tony... – kezdtem – Csak szívatlak titeket! Nem választanék! Hayley és Seb bácsi egyszerűen a családom része, mindenki az a csapatból! Egyébként úgy volt, hogy Scarlett lesz a keresztanyám... – hoztam fel mire ujjongtak – Közbeszólt az, hogy az első Amerika Kapitány filmnél rengeteget voltam együtt Hayley-vel. Vele pihentem, ő segített a leckével, nekem mondta fel a szövegét. Ezt megcsinálta Seb bácsi is, de ő meghalt... – értelmeztem a filmet – Szóval Hayley gondomat viselte és meg is tanított sütni brit sütiket meg minden... De Scarlett olyan, mintha apának a húga lenne! Olyan, mintha a nagynéném lenne és Rose meg az unokahúgom! Seb bácsit azért is nem cserélném le, mivel megtanít románul! ÉS sokat mesél az otthonáról és úgy tíz éve tervezi, hogy elvisz engem Romániába, de még nem jutottunk el oda!

-Soha se hallottalak titeket beszélni románul! – ellenkezett Tony bácsi.

-Senki se hallotta őket! – magyarázta Scarlett néni – Titokban csinálják, én egyszer benyitottam Connie szobájába és éppen románul beszéltek.

-Mondj valamit! – nézett rám.

-Te iubesc – válaszoltam így a nézők mind elolvadtak a kijelentéstől – Titeket is srácok!

-Ti értettétek? – akadt ki Tony bácsi – Mit mondtál? – érdeklődött.

-Azt mondtam neked, hogy szeretlek, ami nem igaz, el ne hidd! – szóltam be így átkarolt és elkezdett csikizni.

-Következő kérdés! – ment tovább Josh.

És ez volt az a pillanat, amikor túlléptem minden egyes akadályomon és legyőztem a félelmemet. Feloldottam, sokkal könnyebben, mint gondoltam Scarlett néninek és Tony bácsinak köszönhetően. Olyan poénokat nyomtunk, hogy a nézők szerintem kétszer se bánták meg ezt az előadást. Rengeteg mindent kérdeztek, volt, hogy megint a videóba mondtunk valamit. Egyszerűen mintha ki is cseréltek volna engem. Nem is ismertem magamra. Fesztelen voltam és semmi aggodalom nem jelent meg bennem azzal kapcsolatban, hogy mit mondhatok el és mit nem. Nagyon hamar eljött a vége ennek is. Letöröltem a könnyeimet, amit a nevetés csalt elő majd beálltam a többiekkel egy képre. Lementünk majd én egyből mentem a fotózásra. Tom nem jött el ide, egy kicsit emiatt szomorú voltam, de akkor talán rólunk szólt volna az egész téma és azt meg egyikünk se akarta volna. Úgy volt jó, ahogy volt. Amint odaértem a helyszínre, jelentkeztem a fotósnál és egyből bemutatkoztunk egymásnak. Beálltam a paraván elé és gyorsan csinált rólam pár képet. Egy perccel később már elkezdtek jönni hozzám a sorba állók is. Emberek, hogy ott mi volt... Mindenkit öleléssel fogadtam, mert nem akartam visszafogottnak lenni. Olyan pózokba álltunk be, hogy öröm volt csinálni! Az emberek csak jöttek és én meg minden egyes rajongó kedvéért más pózt vettem fel. Ezzel együtt egy kicsit fárasztó is volt. Igaz, hogy nem alapból a fotózás volt kimerítő, hanem az egész nap, a tömeg... Remek hangulat volt, de azzal együtt nagyon fárasztó volt. Az utolsó embereknél én már ásítottam. A végső rajongó után én csípőre tettem a kezem és szinte állva aludtam. Végül az összes színész tőlünk odajött hozzám és gyorsan lekaptak minket. Elindultam visszafelé és beugrottam az ajándékboltba. Végül egy fém kulacs volt az a plusz dolog az én karakteremmel díszesítve a film logója mellett. Megköszöntem az eladónak amjd csatlakoztam a többiekhez. Elmentünk a cuccunkért és elindultunk kifelé. Én kifelé menet gyorsan öntöttem magamnak egy kávét és apával együtt mentem.

-Akkor jöttök hozzánk? – csatlakozott Holland mellénk.

-Átöltözünk és megyünk! – helyeselt apa.

-De fél hét! – jegyezte meg mire a torkomon akadt a kávé - Jók vagytok így! Gyertek nyugodtan egyből! Elviszlek titeket! – mondta amikor kiértünk az épületből. Ahogy kiértem az épületből és a hatalmas drukkból, egyből megéreztem, hogy egész nap nem ettem csak ittam. A gyomrom szinte mérföldes távolságot rengetett meg. Egyből oda is kaptam így Tom nyújtott felém egy zacskót – Edd meg! Éhes lehetsz!

-Az a tiéd!

-A te kedvenced, így meghagytam neked! Egy szelet van benne! A tiéd lehet nyugodtan, mert én belaktam ebédnél.

-Köszönöm! – vettem át – Akkor mi legyen apa? – fordultam felé miközben kivettem a szelet pitét és elkezdtem enni – Atyám! Ez isteni!

-Ugorjunk be egy boltba! – kérte apa – Szeretik az édes bort? Vagy inkább vörös vagy fehér?

-Vörös! – válaszolt Tom így elindultunk a kocsija felé – És a félédes a kedvencük!

-Akkor én majd beugrok egy boltba! Connie, te addig vedd le a mezt és a sapkát majd! – hozta fel mire végig néztem magamon. Nem nagyon volt divatos, hogy a ruhámra ráhúztam egy mezt, de mivel ajándék volt, nem tehettem mást. Bólintva helyeseltem majd Tom ki is nyitotta a kocsiját, így beszálltam hátulra, hogy apa ülhessön előre.

-Anyukád tesz a sütibe diót? – kérdeztem miközben becsatoltam az övemet majd tovább ettem.

-Nem ízlik így? – ijedt meg egy pillanatra így egyből elkezdtem megrázni a fejem – Mondhatom neki, hogy legközelebb anélkül csinálja!

-Ne Tom! Ez így isteni! Azért kérdeztem, mert éreztem az ízét és majd még akarom dicsérni, mert a dió nagyon jó összhangban van a fahéjjal és az almával! – nyugtattam mivel kicsit frusztrálva éreztem magam amiatt, mert Tom amiatt aggódott vezetés közben a csúszós úton, hogy nekem ízlik-e a süti. Látszott, hogy apa kicsit idegesebb volt, mert feszülten szorongatta a könyöklőt.

-Annak nagyon örülök, hogy tetszik!

-Miért érzem magamat harmadik keréknek? – szólalt meg apa majd hol rám, hol Tom-ra nézett – Kicsit fura, hogy ez van bennem, mert ugye csak barátok vagytok!

-Idegesen kapaszkodsz a létező összes dologba, ami körülötted van – jegyeztem meg – Csak ideges vagy míg mi nyugodtan elbeszélgetünk!

-Két saroknyira lesz egy bolt! – mondta Holland – Ott leparkolok és akkor bemehetsz a boltba!

-Kösz pajti! – biccentett. Félve nyeltem le az utolsó falatot a számon, mert a gombóc, ami a majdnem lebukásunk miatt keletkezett, nem engedte. A mai vacsorán bármelyik pillanatban lebukhatunk! Egyetlen rossz mozdulat és apa rá fog jönni. A következő pillanatban Tom leparkolt majd apa egyből ki is ugrott a kocsiból. Amint becsukta az ajtót, Tom felém fordult.

-Ez közel volt! – kuncogott.

-Ez nem vicces! Te is tudod, hogy apának nem nagyon tetszik az a gondolat, hogy együtt vagyunk!

-Szerintem nincs vele baja!

-Jól titkolja, de én azért látom rajta!

-Te vagy az egyetlen lánya, ne csodálkozz rajta! Ő csak félt! Mondjuk azt nem tudom, hogy mitől kéne félteni pont téged, aki simán lever mindannyiunkat, de mindegy is.

-A családod úgy tudja, hogy együtt vagyunk... Lehet ez egy jó indok, hogy nyugodtan együtt lehessünk.

-Vagy Chris-t is bevonjuk! Nem kéne előtte titkolóznunk!

-Figyu! Lehet, hogy a családod meg fog utálni ezen a vacsorán, szóval ne szaladjunk előre! – poénkodtam így mind a ketten elnevettük magunkat. Tom elég hamar elhallgatott és mosolyogva nézett engem – Mi az? – kérdeztem mivel a túlzott figyelme által is elpirultam. Nem tudom, hogy mi történhetett velem, hogy ilyenre késztetett.

-Sokkal szebb vagy a mosolyogsz! Többet kéne mosolyognod! – simogatta meg az arcom.

-Nem volt eddig az olyan könnyű! – hajtom le a fejem mire az államon keresztül felemeli, hogy újra a szemembe tudjon nézni.

-Miről maradtam le? Mit nem mondasz el nekem?

-Minden normális volt! Nem volt semmi se!

-Akkor miért volt nehéz boldognak lenni és mosolyogni?

-Nem volt ki boldogítson! – hajoltam hozzá közelebb mire hirtelen kinyitódott az ajtó – És meg is van! – vettem le az arcáról a nem létező szempillát majd hátra dőltem, míg apa beszállt.

-Mehetünk! – jelentette ki így Tom el is indult a végcél felé – Miről maradtam le?

-Csak arról beszélgettünk, hogy mi volt az interjún és a panelen – legyintettem – Semmi érdekes!

-Majd nekem is elmeséled azért?

-Majd otthon mindent elmondok és akkor te is tudsz mesélni nekem.

-Rendben! És nálad milyen volt Tom? – érdeklődött a mellette ülőnél.

-Jó volt! Ennyi brit rajongót még nem láttam egyszerre! Ahhoz képest, hogy itt élek, elég keveset látok, és kevéssel találkozok.

-Hát most láthattad, hogy több van, mint gondoltad!

-De a nagyobbik része miattatok jött el és nem miattam! Jó, egy részben miattam is, de azért többen jöttek a három Chris miatt, mint a két Tom miatt.

-Ez mindig így volt és mindig is így lesz! – nevettem hátul – Ők hárman vannak, míg ti csak ketten. Matematikailag mindig több rajongó táboruk lesz, mint nektek. Ez egyszerű matek!

-Egyébként azt nem is mondtam, de minden egyes riporter kérdezett egy dolgot Connie-ról – jutott eszébe – Milyen a személyisége? Hogyan jöttök ki ilyen távolságnál? Mi a kedvenc tulajdonságod nála? És még sorolhatnám...

-Nálam is voltak kérdések felőled! De nagyrészt elvicceltük, mert ott volt mellettem Tony bácsi, szóval nem lehetett komoly maradni a térben – jegyeztem meg mire Tom leparkolt a szülei felhajtóján. Tom egyből kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni. Összehúztam a kabátot majd elindultunk az ajtó felé. Egyből ki is nyílt a bejárati ajtó és a kutya egyből ki is futott hozzánk. Mi apával rácuppantunk, mivel nekünk is volt kutyánk, csak pár éve elhunyt. Nem beszélünk sokat arról, hogy kéne még egy háziállat, de lehet, hogy nem ártana. Megfogtam a nyakörvét és megnéztem a medált, ahol nagyban virított a Tessa. Emlékeztem, hogy így hívják, mert amikor videóhívásban beszéltem Tom-mal, akkor nagyon sokszor odabújt a gazdájához. Egyből pajtik lettünk, mert végig nyalta az arcomat és lepacsizott velem. Megvakartam a füle mögött így a farkát is elkezdte csóválni.

-Jó kislány! – suttogtam – Nagyon szép vagy!

-Gyertek be, mert a végén megfáztok! – szólalt meg Dominic bentről – Főleg Connie, aki szoknyában van! – mordult fel így egyből felugrottam és bementem Tessa-val a nyakamon csüngve – Örülök, hogy eljöttetek! – mondta majd megpuszilt engem és segített levenni a kabátomat.

-Köszönöm szépen! – biccentettem amikor felakasztotta – Nagyon szép ez a ház! – dicsértem meg amikor körülnéztem. Tágas mégis elég hat embernek. Nyugodtságot árasztott a családi képekkel és az emlékekkel a falon.

-A többiek bent vannak az étkezőben! – tájékoztatott – Nicole a konyhán készít még valamit, de ő is mindjárt kész lesz!

-Szívesen segítek neki, ha nem bánja!

-Próba szerencse! – vont vállat majd megmutatta az utat így elindultam arra. Beléptem a szobába így a három testvér azonnal felállt.

-Sziasztok! – köszöntem majd sorra puszilkodtam mindenkivel – Milyen volt a Comic-Con? – kérdeztem, mert nem találkoztam velük azután, hogy elmentem volna az interjúra.

-Nagyon jó volt! Találkoztunk Chris Hemsworth-tel, szóval nem volt semmi baj – válaszolt Sam – Harry csinálhatott egy képet Scarlett Johansson-nal, amitől tisztára elpirult, de élvezte azért! Paddy meg megkapta a posztert és az aláírást tőled, szóval rendben volt ő is!

-Ennek őszintén nagyon örülök! Viszont megkérném az egyikőtöket, hogy vezessen a konyhába, hogy találkozhassak az anyukátokkal és segítsek neki, ha tudok! – kértem mire egy női hang ujjongott egy másik szobából.

-Connie! – szólított a nevemen majd megjelent – Annyira örülök, hogy végre találkozunk! – jelentette ki majd jó szorosan megölelt.

-Én is örülök, hogy végre találkozhatunk! – helyeseltem majd elengedett és megvizsgált a szemeivel.

-Tom sokat mesélt rólad, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szép vagy! – bókolt mire a fülem mögé tűrtem a hajam.

-Mindenki a maga módján szép! Én csak egy vagyok a milliónyi gyönyörű nők közül! – vontam vállat.

-Ez nagyon bölcs gondolat volt! – dicsért meg így meghallottam az eredeti nőies brit akcentust életemben először.

-Igazából azért kerestem, mert gondoltam segítek önnek! – hoztam fel mire a fiúk kínosan elhúztak a szájukat körülöttem – Rosszat mondtam?

-Nem magázódunk! Ez az első szabály ebben a házban – nevette el magát Nicole.

-Most már tudom én is! – biccentettem – Segíthetek valamiben Nicole?

-Ugyan! Te vagy a vendég! Érezd otthon magad és pihenj!

-Ha otthon érzem magam, akkor segítek a háztartásban! – ellenkeztem mire elismerően bólintott. Sakk-matt nekem! Egy jó pont az anyukánál és még régebbről az apukánál. Tarolok!

-A fiúk már megterítettek és az étel is tálalva van, éppen a sütit tettem be forró sütőbe – mesélte mire apa apáék is csatlakoztak hozzánk.

-Ha már a süti! Nagyon ízlett az almás pite! Egyszerűen isteni volt!

-Volt egy besúgóm, aki azt mondta, hogy az a kedvenced!

-Anya! – szólt neki Tom idegesen mögülem majd átkarolt – Ne égess le! – kérte így apa mellém jött majd Nicole felé nyújtotta a kezét.

-Üdv! – köszönt.

-Örülök, hogy eljöttél te is Chris! – mosolygott rá Tom anyja.

-Enyém a megtiszteltetés, hogy meghívtatok! – ellenkezett majd visszajött mellém.

-Ha benne vagytok, akkor akár ehetünk is! – ajánlotta Dominic – Biztos hosszú napotok volt és gondolom éhen is haltok!

-Teljesen egyetértek! – helyeseltünk apával egyszerre így kuncogtunk.

-Akkor foglaljatok helyet nyugodtan! – mutatott az étkező felé így odamentünk az asztalhoz. Apa kihúzta nekem a széket így biccentve leültem. Apa helyet foglalt mellett és a másik oldalamra meg Tom ült.

-Mit kérsz? – kérdezte apa – Szedek neked!

-Mit mondott neked Tom bácsi? – suttogtam így csak ő hallotta.

-Sok mindent! – húzta mosolyra a száját majd megvizsgálta a menüt – Van csirke! Az jöhet?

-Nicole, hogyan sütötted meg a csirkét? – szólaltam meg hangosan – Nagyon jól néz ki!

-Megtöltöttem egy fasírthoz hasonló töltelékkel és a tetejére szórtam sajtot.

-Nagyon jól hangzik! – ámultam el, hogy mennyire kitett magáért.

-Akkor abból kérsz egyet – tudta le apa majd vett egy közepes szeletet a tányéromra – Saláta oda van melletted, azt tudsz majd merni. Kérsz még valamilyen köretet?

-Egy kis pürét légyszi! – mutattam az előtte lévő tálra. Azt is tett a tányéromra majd visszaadta – Köszönöm szépen! Neked adjak salátát?

-Igen, légyszi!

-Van párolt zöldség, amit tudsz még enni! – mondtam mire bólintott és mertem salátát neki először azután magamnak. Időközben mindenki mert már magának, így Dominic felállt és körbenézett.

-Kinek, mit hozhatok inni? – érdeklődött – Chris egy sört vagy inkább bort?

-Megkóstolnám szívesen az angol sört! – válaszolt így az apuka rám nézett.

-Neked Connie? Egy kis bort esetleg, ha Chris nem bánja.

-Nem iszok alkoholt! – ellenkeztem – Viszont egy víz jól esne, köszönöm!

-Nektek, meg akkor a szokásosat? – fordult a családja felé, mire helyeseltek mindannyian – Mindjárt hozom is akkor! – ment ki.

-Chris, miért nem vettél húst? Kell az energia, főleg Amerika Kapitánynak!

-Nem eszek húst! – rázta meg a fejét – Vegetáriánus diétát tartok, amíg a Kapitányt játszom.

-Tom, miért nem mondtad ezt nekem? – szidta le a fiát – Készítettem volna akkor rántott karfiolt vagy mást esetleg!

-Tom nem tudhatta! – védtem meg – Én csinálom mindig apának a kaját így senki se vette eddig észre, hogy hús nélkül étkezik.

-És mit szoktál készíteni? Csak hogy felkészüljek legközelebbre!

-Rántott sajtot csinálok, vagy rakott karfiolt még nagyon szereti apa. Még mi szokott lenni? Láttam Interneten egy receptet, egy húsmentes keverékhez, amiben azt hiszem bab van meg minden féle zöldség és azt kell összekeverni, majd kisütni. Kevésszer csináltam még és nem jegyeztem még meg!

-Elkérhetem annak a receptjét?

-Szívesen odaadom ha hazaértünk!

-Köszönöm szépen! – mosolygott mire a férje vissza is tért hozzánk és szétosztotta az italokat.

-Szóval! – kezdte Dominic majd leült – Jó étvágyat!

-Jó étvágyat! – mondtuk egyszerre majd elkezdtünk enni.

-Na és Connie! Mik a terveid a jövőre nézve?

-Jelenleg úgy döntöttünk apával, hogy jelentkezek a küzdőharc világbajnokságra. Ő is leteszi az edzői vizsgát addigra és akkor tudunk egy csapatként menni!

-Gratulálok! És hol lesz megtartva?

-Magyarországon!

-Bukarest a fővárosa, nem?

-Az Romániában van! A magyarok fővárosa Budapest! – javítottam ki.

-Nagyon hasonlítanak...

-Persze! Én is csak azért tudom, mert a bácsikám román!

-Félig román vagy?

-Igen, anyai ágról, de alapból vérbeli amerikai vagyok!

-És ez a világbajnokság milyen sportágból is lesz? – szólalt meg Nicole.

-Közelharc.

-Wow! Az elég agresszív! – lepődött meg.

-Connie és én már régóta eddzük ezt a sportágat! – szállt be apa is – A forgatáson is elvállalt minden egyes veszélyes jelenetet és visszautasította azt, hogy dublőrje legyen.

-És neked nem volt ezzel ellenvetésed?

-Volt ebből egy kis vitánk, de kompromisszumra jutottunk, szóval amint fáj valamelyik testrésze, egyből kerítünk egy helyettest!

-Tanulsz még Connie? – hozta fel Dominic – Gondolkodsz a továbbtanuláson?

-Igazából van még két évem a gimiben, így nem nagyon gondolkodtam az egyetemeken, de őszintén ha minden jól alakul, akkor színész maradok és sportoló.

-Még két éved van a gimiből? – dülledt ki a szeme – Amerikában, nem úgy van az oktatás, mint itt?

-Tizennyolc éves korig van középiskola.

-Te csak tizenhat éves vagy? – számolta ki egy enyhe meglepődéssel a hangjában.

-Igen, ez talán baj? – értetlenkedtem mire megrázta fejét.

-Nem, csak most nagyon cukros bácsinak érzem magam, hogy alkoholt kínáltam úgy, hogy még nem is vagy tizennyolc.

-Ugyan, meg se kottyan! – legyintettem.

-És az anyukád most hol van, Connie? – kérdezte a velem szemben lévő Sam.

-Jó kérdés! Nem tudom! Sajnos tizenöt éve nem tudjuk, hogy hol van! – válaszoltam mire lefagyott.

-Ohh... Nagyon sajnálom! Nem akartam...

-Semmi baj! Nem tudhattad!

-És Chris, milyen filmben leszel mostanában benne? – terelte a témát Tom amiért nagyon hálás is vagyok.

-A tehetség. Nyáron lesz premierje! – hozta fel.

-McKenna Grace játssza benne a kislányt, nem? – gondolkozott – Az a kislány nagyon tehetséges!

-Aranyos! Connie-val nagyon jól kijöttek a forgatáson, még tavaly! – mesélte mire letettem a villát és a kést a kezemből.

-Köszönöm szépen a vacsorát! – jelentettem ki – Nagyon finom volt a vacsora!

-Hiszen alig ettél valamit! – szúrt le Tom – Egyél még!

-Ne is foglalkozz vele Connie! – ellenkezett Nicole – Egészségedre! Remélem fér még beléd egy kis sütemény! Van még almáspite, ha azt kívánod!

-Később majd kérnék, köszönöm! – biccentettem majd ittam két kortyot. Apa is végzett mellettem és szépen lassan a többiek is befejezték – Dominic, foglalkozol most egy új könyvel, vagy jelenleg éppen előadásai vannak? – fordultam a családfőhöz, aki nagyon örült az érdeklődésem miatt.

-Jelenleg előadásokat tartok, de vannak jegyzeteim egy új könyvhöz is.

-Ennek nagyon örülök! Remélem nagyobb sikere lesz az első könyvnél, hogy egyre több eladása legyen.

-Köszönöm Connie! Nagyon örülök, hogy ennyire érdekel a munkám.

-Érdekes, gondolom nem csak én várom egyedül!

-Akkor hozom a sütiket! – állt fel Nicole.

-Segítek! – pattantam fel én is majd összeszedtem a tányérokat, míg Nicole a tálakat, amiben a maradék volt. Kivittük őket a konyhába majd elhelyeztem a tányérokat a mosogatóba.

-Az anyukád soha nem jelentkezett? – érdeklődött hallkan Nicole, mintha inkább magának tenné fel a kérdést, és nem nekem.

-Semmit se csinált azon kívül, hogy elment.

-Nagyon sajnálom, én csak nem tudom megérteni, hogy hogyan tehette ezt!

-Hát azt én sem értem! – helyeseltem majd becsuktam a gép ajtaját – De sokkal jobb anyafigurák vannak az életemben, szóval nem is bánom! Mit vihetek? – mutattam körbe az asztalon.

-A muffinokat hozod légyszi? – kérte így mind a ketten tele pakoltuk a kezeinket és visszamentünk a társasághoz. Letettem az üres helyekre a tálcákat és helyet foglaltam. Vettem apának egy szelet pitét és muffint majd odaadtam neki.

-Vegyek neked is Tom? – kérdeztem a személytől mivel nagyon csöndben volt.

-Köszönöm nem kell! Nem fér belém semmi!

-Biztos?

-Persze! Vegyél csak magadnak nyugodtan!

-Rendben! – helyeseltem majd vettem egy szelet almás pitét így Nicole vigyora a füléig ért – És fiúk! Nektek van valami elképzelésetek a jövővel kapcsolatosan? – néztem rájuk.

-Érdekel a gasztronómia! – mondta Sam.

-Engem a fotográfia – válaszolt Harry.

-Akkor lehet, hogy a közeljövőben keresni foglak titeket! – örültem meg – Főleg a gasztronómia miatt! Szükségem lesz egy szakácsra, ha minden összejön!

-Szívesen vállalnám az egyéni szakács dolgot!

-Ha bármi új ételt kitaláltál, akkor csak szólj és repülök! – mondtam így mindenki elnevette magát.

-Egyéni vállalkozásban szeretnél fotós lenni, vagy egy cégnél? – szólalt meg apa Harry felé. Biztos ideges lett, amiért pont apa szólt hozzá, mivel látszott rajta az enyhe félelem. Vagy a rajongás, a kettő között vékony a határ.

-Egyénileg szeretnék dolgozni.

-Akkor sok lehetőséged van! Downey is állandóra felvette Jimmy-t és végül nagyon összehaverkodtak, szóval ki kell fognod egy híres embert és csak követned kell őt mindenhova.

-Ez a terv a Pókember turnén! – helyeselt.

-Ha kell, akkor szólj és akkor mi is segíthetünk! Például Connie nagyon szeret fotózkodni, vele bármikor megbeszélhetsz egy időpontot. Ha kell én is tudok segíteni!

-Köszönöm szépen! Ez sokat jelent!

-Ugyan, ez a minimum, amit tehetünk! – jelentette ki amikor hátradőlt a széken, mivel a sütit is megette – Köszönöm szépen a vacsorát! Nagyon finom volt Nicole!

-Örülök, hogy ízlett Chris!

-Én is köszönöm szépen! Igazán isteni volt! – helyeseltem mire odajött hozzám Tessa – Szia Tessa – kezdtem el simogatni így a fejét megpihentette az ölembe.

-Nagyon bír téged! – kuncogott Dominic – Itt is érvényes az a mondás, hogy olyan a kutyája, mint a gazdája! Mint a ketten odavannak érted!

-Nekünk is volt kutyánk, csak elhunyt! – magyaráztam – Van egy kis tapasztalatom emiatt.

-És nem akartok egy újat?

-Még nem beszéltünk olyan komolyan erről! Majd ha eljön az ideje!

-És érdekel valami Connie?

-Hogy érted?

-Van valami hobbid, amit szeretsz csinálni?

-Nyelvet tanulok! Szeretném beutazni a világot. Jelenleg négy nyelvet tanulok folyamatosan szóval ez a hobbim.

-És melyik nyelveket tanulod?

-Románt Seb bácsival már kiskorom óta. Spanyolt apa nővérével, mivel ő Spanyolországban él. És portugált meg olaszt, mert azokat könnyű megtanulni a spanyol után.

-Tom is régen tanult olaszul! A gimiben még szakkörre is járt!

-Erről lemaradtam! – fordultam az említett felé.

-Felét, már el is felejtettem, ha nem az egészet! – vont vállat mire apa már nyitotta a száját és majdnem akkorát ásított, hogy látni lehetett volna az egész fogsorát, ha gyorsan nem takarja el a száját.

-Sajnálom, csak nem tudtam visszatartani!

-Biztos hosszú napotok volt! – értette meg Nicole – Csomagolok nektek egy kis sütit és akkor mehettek! – ugrott fel majd gyorsan berohant a konyhába.

-Akkor készülődjünk! – pattant fel Tom is így követtük őt apával Tessa meg engem követett az ajtóig. Tom udvariasan rám adta a kabátot majd ő is felhúzta az övéjét.

-Itt is vagyok! – ért hozzánk Nicole.

-Nagyon köszönünk szépen mindent! – fordultam felé – A vacsora nagyon finom volt!

-Ugyan, nyugodtan gyertek máskor is! Viszont remélem majd eljutsz Tom házába is! Talán akkor végre rendesen elpakolna mindent és nem egy rumliban élne! – jegyezte meg majd megölelt – És örülök, hogy végre együtt vagytok megint! – suttogta a fülemben így teljesen ledöbbentem, hogy egyáltalán Tom elmondta a két hetes „járásunkat" az anyukájának.

-Annak én is! – helyeseltem majd átvettem a csomagot és végig öleltem a családot gyorsan és kiindultam – Sziasztok! További szép estét! – köszöntem el majd apáék követtek engem. Tom kinyitotta a kocsit így kinyitottam az ajtót és lehajoltam Tessa-hoz – Menj pajti! – mondtam így beugrott a hátsó ülésre majd beültem mellé – Jó kislány! – simogattam meg majd bekötöttem az övemet és befektettem a kutyát az ölembe. A többiek is csatlakoztak majd el is indultunk.

-Messze laksz innen? – érdeklődött apa.

-Pár utcával arrébb! – válaszolt Tom.

-Ez a dolog, hogy Downey félre beszél és ti nem is vagytok együtt... Kamu az egész, igaz? Mert ha igen, akkor az megmagyarázná, hogy miért néztek úgy egymásra, ahogy! Ha nem, akkor meg felmerül, hogy miért nem vagytok együtt. Tom, hallgatlak! – nézett az éppen vezető fiúra. Tudta, hogy én nem az igazat mondtam volna, túl jól ismer!

-Mi együtt vagyunk! – válaszoltam Holland helyett. Apa egyből meg is lepődött, hogy én válaszoltam az igazsággal – Mi csak úgy gondoltuk, hogy nem kell tudni az egész csapatnak erről és legalább szívatjuk Roby bácsit... Vagyis én gondoltam és emiatt Tom meg velem együtt hazudott. Az én hibám apa! Haragszol?

-Örülök nektek! Mind a ketten boldogok vagytok és ez jó! Az mondjuk zavar, hogy így kellett megtudnom, de hálás vagyok, hogy őszintén elmondtátok nekem most!

-Majd a többiek is tudni fogják! Valamikor... – tettem hozzá majd tovább simogattam a kutyát.

-Az őszinteség a legfontosabb, ezt ti is tudjátok! – helyeselt majd Tom megállt a hotel előtt – Add a cuccot, én addig elindulok előre! Ti meg csak... Tudjátok! – bólintott majd megfogta az ajándékokat és elindult.

-Még az én ölembe se fekszik el ilyen nyugodtan! – fordult hátra Tom – Nagyon bír téged!

-Ez kölcsönös!

-Apukád tudja... Szerintem itt az ideje, hogy a többiek is tudják! – jegyezte meg így előre dőltem óvatosan.

-Pihenj! Fárasztó volt a mai nap! – kértem majd megcsókoltam. Hirtelen Tessa megnyalta az én arcomat így szétváltunk Tom-mal nevetve – Szeretlek!

-Bent találkozunk! Jó éjt!

-Neked is! – pusziltam meg majd megfogtam a sütit és Tessa felé fordultam aki hozzám érintette az orrát – Majd nemsokára találkozunk te kis cukiság! – pusziltam meg őt is majd kiszálltam. Bementem az épületbe majd az étterem felé vettem az irányt. Nem volt ott senki így visszafordultam és a lifthez mentem. Megnyomtam az emelet gombját és vártam. Az emeleten kiszálltam és elindultam Seb bácsiék felé. Bekopogtam majd vártam. Tony bácsi ki is nyitotta az ajtót, így furán rám nézett.

-Segíthetek neked Connie? – érdeklődött.

-Seb bácsihoz jöttem! – mondtam majd bementem a szobába.

-Szia Connie! – köszönt a keresett személy mire átadtam neki a csomagot – Mit kapok?

-Anyós főztje!

-Tiéd vagy az enyém?

-Neked nincs is anyósod! Tudod, ezt már megbeszéltük! Hülye kérdésre hülye válasz! Nicole csomagolt nekünk, de gondoltam te jobban örülnél neki! – vontam vállat majd megpusziltam – Jó étvágyat hozzá és jó éjt! – mentem ki majd becsuktam mögülem az ajtót.