Végre teljesen kialudtam. Jó pár napja nem aludtam ki magam. Viszont most, zene mellett, nyolc órát biztos aludtam. Már szinte nem is bírtam többet pihenni, mert már teljesen feltöltődtem. Reggel örömmel kapcsoltam ki a zenét majd mosolyogva ültem fel az ágyamon. Apa nem volt a helyén, így nyújtózkodás közben körbenéztem a szobába. Sehol se volt senki, így vállat vonva be is mentem a fürdőbe. Fogat mostam visszamentem a szekrényhez és kivettem a melegítőmet. A toppomra felhúztam egy zipzáras haspólót majd el is indultam. Abban a pillanatban meg is hallottam valami susmorgást így nagyon halkan csuktam be az ajtót és elindultam a lift felé. A hang csak egyre jobban erősödött mire a kanyarba befordulva megláttam háttal apát éppen telefonálni.

-Nem mondtam el neki! – ellenkezett mire gyengén elnézett balra, így én visszaugrottam a fordulóponthoz. Hogy kinek nem mondott el mit? – Nem is terveztem! Majd ők ketten megoldják, mivel ez az ő ügyük! Akkor majd lent! Csáó! – köszönt el így újra elindultam a lift felé – Felkeltél?

-Nem, csak a szellemem járkál erre... – vicceltem majd megölelt.

-Jó reggelt!

-Kivel beszéltél?

-Csak Seb keresett kora reggel, mert rájött kora reggel az ötperc...

-Ahogy gyakran van nála...

-Pontosan! Mész is már lefelé?

-Megyünk együtt? – kérdeztem mire megnézte a mobilját.

-Mackie még nincs itt és tudod, mostanában velem edz...

-Te adod neki a hitet, hogy veled képes lesz majd engem legyőzni! – vontam vállat – Akkor majd jöttök?

-Majd valamikor persze! Mackie-től függ!

-Akkor majd lent találkozunk! – bólintottam majd megnyomtam a lift hívó gombját.

-Nem is kérdeztem! Jól aludtál? – vakarta meg a fejét.

-Te ezentúl minden egyes nap meg fogod kérdezni tőlem, hogy jól aludtam-e vagy nem?

-Elkerülhetjük az előző kiakadást!

-Legközelebb szólok majd neked! Egyelőre segít a zene!

-Annak örülök!

-Roby bácsi megtalálja valahogy azokat a jó oldalakat az Interneten... – dicsértem meg az illetőt, aki nem is volt a körünkbe – Na, akkor lent! – mosolyogtam majd megnyomtam az ajtót záró gombot. Nem értem el sokat, mivel az eggyel lejjebbi szinten meg is állt a lift. Hátrébb léptem egyet majd vártam az embert, aki éppen használni szeretné a felvonót.

-Jó reggelt! – hallottam meg a hangját a személynek majd felém is fordult – Ohh, hát újra találkozunk! – örült meg a látványomtól.

-Szép jó reggelt asszonyom! – köszöntem udvariasan.

-Ami az eddigi viselkedésemet illeti...

-Ugyan! – szóltam közbe – Nehéz napom volt tegnap és magához meg udvariatlanul szóltam!

-Igazad volt! – fordult felém.

-Ez nem igaz! Maga biztos kedves asszony, csak én gondoltam másnak!

-Nem nagyon bízol magadban, nem igaz?

-Nem nagyon sikerül általában! Próbálkozom, teljes erőből...

-Ez nem igaz!

-Tessék?

-Egyszerűbb az első akadálynál azt mondani, hogy nem megy! Igazad volt velem kapcsolatban! Én képzeltem, hogy az amerikaiak milyenek és persze példának Trump elnököt gondoltam. Viszont te más vagy! Trump-hoz képest biztos! Csak meg akartad mondani az időt, amikor én rosszul reagáltam a származásodra.

-De utána meg én voltam magával tapintatlan! – álltam a néni mellé.

-Kvittek vagyunk angyalom!

-Megbeszéltük! – kuncogtam.

-Hova mész ennyire lazán öltözve?

-Megyek edzeni!

-Azzal a néger férfival?

-És az apukámmal, igen!

-Ki az apukád! Azt hallottam, hogy híres társasággal vagy itt...

-Az apukám Chris Evans.

-Melyik szuperhős? – kérdezte nevetve – Bocsánat csak az unokám miatt csak a hősöket tudom megkülönböztetni.

-Amerika Kapitány.

-Az melyik?

-Magas szőke, százéves, de harmincnak néz ki, van neki egy pajzsa...

-Ohh, az a cuki pofa! – jött rá – Csókoltatom!

-Köszönöm, át is adom! – mondtam majd kiléptem a kondi szintjén – Akkor remélem még összefutunk!

-Maria! – mutatkozott be.

-Connie vagyok!

-Szép név! Nem nagyon használt! Különlegesnek hangzik.

-Az államokban gyakoribb. Viszlát! – intettem mikor becsukódott az ajtó – De szuper! Akkor menjünk edzeni! – röhögtem az előző jelenetemen majd beléptem a terembe, ahol eléggé egzotikus hangulat volt. Hangosabb volt a zene, és több ember is volt a kelleténél.

-Gyere Connie! – intett bentről Chris bácsi mire elindultam és a felemelt kezét megfogtam, hogy könnyebben átjussak a tömegen – Mizu?

-Lett egy új barinőm!

-Tényleg? Veled egykorú?

-Ohh, a nagyim is lehetne! – legyintettem mire furán rám nézett – Hosszú! És itt mi folyik?

-Brazil nap van a hotelben!

-Brazil? – furcsállottam majd megnéztem a bemutatót – Ez capoeira!

-Hogy milyen lap?

-Capoeira! A dança oficial do Brasil! (Capoeira! Brazília hivatalos tánca!)

-Quem disso isso? (Ki mondta ezt?)– nézett fel az egyik táncos.

-Eu! (Én!)– emeltem fel a kezem.

-Connie, mit csinálsz? – kérdezte aggódva Chris bácsi.

-Táncolok egyet! Videózd légyszi! – kértem majd a táncoshoz fordultam.

-Voce fala em português? (Beszélsz portugálul?) – lepődött meg.

-Só um pouquinho (Csak egy kicsit) – mutattam a kevés mennyiséget fintorogva.

-Vocé sabe dançar capoeira? (Tudsz táncolni?) – mutatott a ringre, ahol a többiek táncoltak addig, amíg mi beszélgettünk.

-Sim (Igen!) – bólogattam mire megragadta a kezem.

-Venha! (Gyere!) – indult el az emelvényre majd engem is behúzott – Sinta a música! (Érezd a dalt!)

-Só você e eu? (Csak te és én?) – kuncogtam amikor láttam, hogy a többiek lementek. Ő csak mosolygott majd elkezdte a táncot.

-Gyerünk Connie! – drukkolt Chris bácsi, így elkezdtem én is a produkciót egy szaltóval – Mutasd meg Kicsi Evans!

És így is volt! Élveztem az egészet. Átéreztem a dalt és mindenféle akrobatikus elemeket tettem bele, mivel az volt a lényege a táncnak. Régóta érdekelt ez, mivel egy harci táncról beszélünk. Igaz, általában férfiak táncolnak, de mivel engem alapból érdekel a kürdősport, fent volt a bakancslistámon a foglalkozás. Elképesztő volt az egész! Ahogy imitáltuk a harcot, közben táncoltunk is és az ujjongó tömeg körülöttünk egy hatalmas drukk volt. Már lihegve, de még mindig mosolyogva megálltunk egymással szemben a dal vége felé, mivel a zene is hirtelen leállt. Amikor még pár akkord megszólt akkor ollót bemutattam és leguggoltam. Ugyanez megtörtént még egyszer, csak akkor a férfi csinálta meg ugyanazt, amit én. Végül az utolsó két dobszóra felálltunk és pacsiztunk. Hatalmas tapsvihar keletkezett a zene végére így körbefordulva megköszöntük az éljenzést.

-Onde você estodou a dança? (Hol tanultad meg a táncot?) – lépett mellém a pasi.

-A rede é minha amiga (Az Internet a baráátom) – vontam vállat – Connie! – emeltem fel a kezem.

-Joao – mutatkozott be – Quantos anos você tem? (Hány éves vagy?)

-Dezesseis. (Tizenhat)

-O que? (Mi?) – lepődött meg mire apa, Chris bácsi és Tony bácsi röhögve megálltak velem szembe – Úristen! – váltott át angolra, amikor felismerte aa társaságomat – Hatalmas rajongójuk vagyok! – mondta a fiúknak.

-Tesó, ez állat volt! – dicsérte meg Tony bácsi őt.

-Köszönöm! Várjunk! Akkor te Connie Evans vagy? – esett le neki a sztori.

-Igen! – bólintottam.

-Öröm volt veled táncolni!

-Enyém a megtiszteltetés! – biccentettem.

-Joao, venha! (Joao, gyere!) – szólt neki az egyik társa.

-Sajnálom, de mennünk kell bemutatni a bálterembe! – mesélte.

-Muito obrigado pela dança! (Köszönöm szépen a táncot!) – mondtam végül majd mosolyogva el is futott a többiek után.

-Ez állat volt! – ámuldozott még minidg apa.

-Az volt! Aztán jöttetek és onnantól kezdve nem tudtam gyakorolni a nyelvet! – helyeseltem majd leültem nyújtani.

-Mióta tudsz portugálul? – érdeklődött Tony bácsi.

-Vonzanak az újlatin nyelvek... Spanyolt tanulok Shanna nénikém segítségével, aki Madridban él. Románt is tanulok Seb bácsi által. És a portugált meg az olaszt tanulom Duolingon lassan két éve?

-Mi a lusta disznó? – kérdezte Chris bácsi.

-Milyen nyelven? – forgattam szemet.

-Spanyolul...

-Un cerdo vago. Miért?

-Pont ez az, amit Elsa szokott rám mondani... – vallotta be mire kuncogtunk mindannyian – Ha akarod, akkor beszélgethetsz vele majd legközelebb spanyolul!

-Köszi! Az nagyon jó lenne! Próbálkoztam Zoe nénivel, de ő latinamerikai spanyolt beszél, ami egy kicsit más. Nem nagyon értettem, hogy mit mond!

-Erősítesz ma, vagy harcolsz velünk? – váltott apa témát – Nekünk a mai nap a harcos edzés, szóval...

-Persze, szívesen! – vágtam közbe a mondandójába – Mikor kezdjük? – érdeklődtem mire összenéztek – Jól van... – mormogtam majd csukott szemmel előre hajoltam és felnyomtam magamat kézen állásba majd így felugrottam Tony bácsi nyakába és elkezdtem balra forogni minek következtébe elesett és én meg térdre érkeztem.

-Mi a franc!? – akadt ki Tony bácsi miközben ellöktem apa lábát, amivel éppen megcélzott. Gyorsan felálltam majd elrúgtam Chris bácsit és lefogtam apa kezét.

-Megint csukott szemmel csináltad! – hozta fel apa.

-Csak az elejét! – tudtam le ennyivel majd a bal lábammal kirúgtam a lábait alóla és lenyomtam – Kidőltetek? – néztem körbe.

-Az elején aktiváltad a Gyilkos Connie-t! Még szép, hogy kidőlünk! – panaszkodott majd feltápászkodott.

-Le vagyok maradva! Van külön Gyilkos Connie? – ült fel Tony bácsi.

-Amikor csukott szemmel harcolok, mint nálad az előbb, azt nevezik Gyilkos Connie-nak.

-Szóval már el is van nevezve... Sokszor volt ilyen, vagy mi?

-Chris bácsival, Seb bácsival, többször apával is. Ilyenkor jobban ki tudom dolgozni a támadást és új gyakorlatokat találok ki. Ez volt most is. Ilyet még nem használtam.

-És ez a Terminátor...

-Gyilkos Connie! – javította ki apa.

-Egy és ugyanaz! – ellenkezett Tony bácsi majd visszafordult hozzám – Szóval ez mindig hatásos?

-Hatból négy sikeres volt eddig!

-Mi történt a másik kettőnél?

-Apa kivédett – pillantottam a személyre így vigyorra húzta a száját – Talpon maradt a második és harmadik alkalomnál.

-Hogyan? – döbbent le Chris bácsi.

-Sok idő eltelt az első és a második alkalom között. Akkor voltatok ti, és addig meg tudtam figyelni.

-Csaló! – szólt be.

-Én? – mutatott magára nevetve apa.

-Ellesed a taktikát amíg minket szétver? Ez csalás!

-Taktika!

-Folytatjuk, hogy veszekedtek tovább? – kérdeztem.

-Maradj ki ebből! – fordult felém egyszerre a két ember.

-Akkor az utóbbi! – mormogtam – Hozzak kukoricát a szappanoperához? – fordultam Tony bácsi felé miután a két Chris tovább folytatta a veszekedést.

-Anélkül is megleszek, köszi! – biccentett majd lepacsiztam vele és kimentem a teremből – Várj Connie! – futott utánam mire megálltam – Mondhatok valamit?

-Persze Tony bácsi!

-Nagyon menő, amit te csinálsz ott a ringben!

-Köszönöm! Kedves dolog, hogy ezt mondod!

-Hatalmas tehetséged van! Nem gondoltad, hogy indulsz versenyeken küzdőharcban?
-Az nagyon hosszú idő mire olyan szintre eljutok!

-Tévedsz! Te már azon a szinten vagy, csak nem tudod!

-Én csak a filmekből használom a mozdulatokat!

-És ez nem elég? Nem te mondtad, hogy szuperhős filmekből tanulod ki ezeket? Szerintem a hősöket nehéz legyőzni!

-Legközelebb csak a világbajnokság lesz! Ott még biztos nem tartok!
-És ha mégis? Van hozzá tehetséged! Élvezed is! Mi ez, ha nem egy fél siker?

-Annyira jó dolognak állítod be, hogy nincs azzal semmi baj, hogy élvezem az embereket szétverni, hogy még én is elhiszem a végén!

-Nyáron lesz a bajnokság! Beszéljetek erről Chris-szel, rendben?

-Átgondolom!

-Együtt gondoljátok át!

-Ha holnapig nem döntöm el egyedül, akkor te elmondhatod ezt apának!

-Megbeszéltük! – simogatta meg a vállam majd elindult be.

-Annyira hiszel bennem, mintha lenne rá is okod, miért?

-Alábecslöd magad, ugye tudod?

-Ma már másodjára mondják ezt!

-Nem véletlenül! Nem hiszel magadban! Lehet, hogy még többre is vinnéd, ha csak egy kis hited lenne saját magadban.

-Ha az én helyemben lennél, akkor te is ilyen lennél!

-Hogy érted? – furcsállotta.

-Minden egyes lépésnél ott lenne a fejedben a kétely ezért egy idő után zsigerből a könnyebb utat választanád.

-Miért van benned kétely?

-Ez hosszú sztori...

-Mackie! – kiabálták apáék bentről mire Tony bácsi felugrott egy kicsit ijedtében.

-Menj! Hívnak téged!

-Egy napra higgy magadban! Legyen a mai napod ilyen és meglátod, hogy többre is képes vagy! – kérte majd vissza is ment a többiekhez.

-Én és a bajnokság, mi? – kuncogtam – Azt a nyamvadt árnyat nem tudom legyőzni több éve, akkor egy új ellenféllel, hogyan bírnék? – jutott eszembe majd megnyomtam a lift gombját így ki is nyílt előttem – Jó reggelt Let! – köszöntem a lánynak.

-Helló Connie! – nézett fel a mobiljából – Wow! Bomba vagy csajszi!

-Próbálkozom! – válaszoltam majd beálltam mellé – Hova mész?

-Reggelizni! Te?

-Felmegyek egy kabátért és én is megyek enni!

-Akkor elkísérlek!

-Köszi! – nyomtam meg az emeletünk gombját – Amúgy mizu?

-Nincs semmi érdekes, és veled?

-Semmi érdekes! – vontam vállat.

-Milyen uncsi már az életünk?

-Jól tudom, hogy ezután forgatjátok a Fekete Párducot?

-Igen! Egy kicsit fura.

-Főleg, hogy tavasszal végzünk valamikor és akkor ősszel kezdenénk is a negyedik filmet forgatni. Ebben az időszakban még a Hangyának a második részét is felveszik, szóval durva lesz. Mondjuk a ti filmetek a Bosszúállók előtt lesz kiadva, míg a Hangya utána.

-Honnan tudsz ennyit? – kérdezte meglepődve.

-Figyeltem Kevin bácsira, amikor beszélt múltkor a rendezőkkel beszélt. Nyitva hagyta az ajtót én meg közel álltam és hallottam – meséltem mire elismerően megtapsolt – Lehet, hogy a tökéletes munka számomra a kémkedés!

-Híres vagy, az már nem lehetsz!

-Addig minden rendben volt ma is, amíg nem jöttek mellém apáék. Onnantól kezdve váltam híressé, hogy ők mellém csapódtak. Ma is tök normálisan beszélgettem egy brazil csávóval, de amikor megjelent a hatalmas Chris duó és Anthony Mackie, így a csávó már angolul kommunikált és ott lőttek annak, hogy gyakorolhatnám a nyelvet – mondtam majd kimentem a folyosóra – Tartod a liftet?

-Siess! – fogta le az ajtót így elindultam a szobánkhoz – Van csokid?

-Miért lenne csokim? – csodálkoztam miközben kinyitottam az ajtót.

-Nem tudom! De megkívántam a csokit és megkérdeztem!

-Megnézem a hűtőbe! – mutattam fel a mutatóujjam majd becsörtettem a szobába majd feltéptem a hűtőt – Bingo! – láttam meg a müzli szeletet – Találtam! – kiabáltam kifelé majd becsuktam a hűtőt majd felkaptam a kabátomat és bezártam.

-Gyere, mert már biztosan húszan hívták ezt a nyamvadt liftet!

-Ég valamilyen szám? – érdeklődtem mire hátra hajolt.

-Nem! Az jó?

-Akkor nem hívták még a liftet... – tájékoztattam majd beléptem a felvonóba – Itt a csokid! – adtam oda neki.

-Ez müzli szelet!

-De csokis!

-Az nem ugyanaz!

-Vagy ez, vagy semmi! – emlékeztettem így kivette a kezemből a müzlit – Én is így gondoltam!

-Jövök neked egy müzli szelettel!

-Nekem vette apa, de végül úgy is ő ette volna meg!

-Miért?

-Mindig ez van! Vesz nekem valamit, de végül ő eszi meg, mert én sokáig nem eszem meg. Ott van a szekrénybe és végül apu éhesen megezi és szitkozódik, hogy „Francba Connie! Ebből most sem eszel!".

-Miért nem eszed meg a rágcsát?

-Nem mindig kívánom. Persze mire megkívánom, addigra már nincs! Így almát eszek, vagy valamilyen mást gyümölcsöt és nem chipset vagy kukoricát, esetleg csokit.

-Diétázol?

-Egészségesen eszek... – dicsekedtem nevetve.

-Ilyen testet én sem rontanék el! – helyeset majd megnyomta az oldalamat – Na ez izom!

-Nem mindig voltam ilyen! – húztam fintorra a számat majd kiléptem a liftből.

-Te voltál kövér?

-Igen! Nem is kicsit! – vettem elő a telómat majd megnyitottam a galériát és előkerestem azt a képet, amin látszik, hogy mennyire voltam kövér – Meg is van! – mutattam meg neki mire eltátotta a száját – Ez voltál? – ámuldozott.

-Igen! Igaz, hogy lefogytam meg megnyúltam, de az izom nehezebb ugye a zsírnál...

-Biztos, hogy nem vagy nehéz!

-Igazából már régen is néztem, mert nem érdekelt! Nem látszott már rajtam, így nem is mértem meg magam.

-Ez a lényeg, nem?
-Szerintem de!

-Sziasztok! – köszöntünk az asztalunknál lévőknek.
-Sziasztok! – biccentettek mosolyogva.
-Na milyen volt az edzés? – kérdezte Seb bácsi mikor leültünk.
-Gyilkos Connie lecsapott! – mondtam.

-Kit kaptál el?

-Tony bácsit.

-Mi van velem? – szólalt meg hátulról az említett személy.
-Jól vagy? – kérdezte Seb bácsi Tony bácsitől.
-Téged hogyan tepert le? – ment mögé majd megtámaszkodott a széktámlán – Azt már megtudtam, hogy Hemsworth-ot és Evans-t, hogyan támadta meg, de a te sztoridat nem hallottam!
-Felugrott, csinált egy cigánykereket és azzal eltalált – emlékezett vissza Seb bácsi.
-Hát ez tipikus Gyilkos Connie! – helyeselt Jeremy bácsi mire Tony bácsi furcsa fejjel ránézett – Most mi van? Gyilkos Connie-ról históriák zengenek!

-Históriák zengenek a lábgombáról is, mégis mindenki utálja! – szólt be Roby bácsi mire kitörtünk a nevetéstől – Bocsi Connie, nem miattad, csak Renner cseszte el a költői túlzással.

-Egyből gondoltam, hogy amiatt mondtad! – bólintottam majd felálltam – Mikor terveztek menni?

-Attól függ, miért? Hova mész? – fordult felém apa.

-Elmegyek teáért, miért?

-Mész a pasidhoz, mi? – kuncogott Scarlett néni – Add át üdvözletem!

-Hogy van az anyukád? – kérdeztem mire biccentett, hogy a tudtomra adja, hogy értette a célzást.

-Milyen pasiról van szó? – esett le a téma apának.

-Semmi! Hülyeség! – legyintettem majd elindultam a terem széléhez, ahol voltak a reggeli italok kikészítve.

-Segíthetek Ms. Evans? – állt mellém Kevin.

-Nehezedre esne Kevin, ha tegeznél? – álltam vele szembe.

-Benne van a munkaköri leírásomban, hogy vendégeket nem tegezhetünk le, akármilyen korosztályú is az illető.

-Titokba tartanám! – vontam vállat majd megfogtam egy termoszt.

-Hagyja csak, majd én megcsinálom! – vette ki a kezemből – Mit óhajt?

-Én is meg tudom csinálni?

-De nekem ez a munkám! Szóval mit kér?

-Teát. Élvezed ezt? Hogy kiszolgálod az embereket?

-Segítek nekik! Közben sok mindenkit megismerek. Sok országból jönnek turisták ebbe a hotelba, szóval mindig tanulok valami újat – mesélte mikor megfogta a tejet.

-Én vízzel iszom a teát! – tettem hozzá mire lefagyott.

-Ja, persze! Bocsánat! Valamiért azt hittem önről, hogy angol...

-Igazából sok angol ismerősöm van. Meg is kóstoltam általuk tejjel a teát, de nem nagyon voltam oda érte. Szóval inkább maradok a víznél!

-Akkor vízzel csinálom! – fogta meg a vízforralót majd beleöntötte a gőzölgő folyadékot a pohárba – Milyen teát kér?

-Mit ajánlsz? – érdeklődtem mire apa megjelent mellettem.

-Mennünk kell! – jelentette ki fapofával.

-Menjetek akkor, majd csatlakozok később!

-Neked is jönnöd kell!

-Mindjárt jövök apa!

-Üdv Mr. Evans! – biccentett Kevin.

-Jó reggelt! – nézett rá apa – Gyorsan tudjuk le a teád és menjünk!

-Mit tegyek bele? – kérdezte Kevin.

-Három barna cukrot és egy kevés citromlevet! Köszi! – válaszoltam majd a többiek felé fordultam segítség kérően. Roby bácsi vette is a jelet így felállt.

-Evans! – szólt neki.

-Igen? – fordult felé apa.

-Gyere! – karolta őt át majd elhúzta mellőlem.

-De...

-Nincs de! beszélnem kell veled! – tudta le ennyivel majd apát el is vitte a közelemből.

-Bocsánat az előbbiért! – kuncogtam majd Kevinre néztem – Apa csak...

-Aggódik a kislánya miatt! Teljesen normális viselkedés volt ez tőle! – vont vállat majd egy kis pálcikát tette a pohárba és rátette a tetejét – Teszek rá egy pohár gyűrűt, hogy ne legyen forró, ha megfogja! – kért egy kis időt majd megfogott egy kartonból készült gyűrűt és írt valamit rá és végült azt is elhelyezte a poháron – Parancsoljon!

-Még egyszer bocsánatot kérek az apukám viselkedéséért! Ő alapból nagyon kedves az emberekkel!

-Csak azokkal nem, akik udvarolnak a lányának, mert akkor bekapcsol neki a vészjelzője.

-Pontosan! De persze most feleslegesen jelzett neki... – legyintettem mire zavarba ejtően bólintott.

-Igen! Most teljesen félrejelzett! – helyeselt szomorúan – Itt a pohara Ms. Evans!

-Köszönöm! – vettem át majd megpusziltam – És sajnálom egyben! – biccentettem majd visszasétáltam a többiekhez – Örülsz? Végül én koptattam le és nem te! – kérdeztem cinikusan apától majd felvettem a kabátomat – Úgy, hogy nem is akartam! – mormogtam majd elindultam így a többiek követtek engem.

-Ne már! Szexi Kevin nincs többé? – akadt ki Scarlett néni.

-Hála apának, nincs!

-Hohohó! – állított le apa – Azt mondtad, hogy te koptattad le!

-Azzal, hogy azt mondta, hogy feleslegesen szólt a vészjelződ, és a reakciójából jöttem rá, hogy tetszek neki! Szóval lehet, hogy hozzám se fog szólni ezentúl!

-Valahogy így is úgy is összetörted volna! – hozta fel Tony bácsi – Ha nem a szívét, mint most, akkor szétverted volna valamilyen oknál fogva!

-Hahaha! Nagyon vicces! – forgattam meg a szemem.
-Hogyan is vert téged le Connie? – kérdezte Mark bácsi Tony bácsitól – A tiedét még nem is hallottuk!

-Törökülésből kézen állt aztán felugrott a nyakamba majd megpördült és így leterített.
-Uh! – hangoztak el a női sóhajok.
-Egyébként még mindig nem tudjuk, hogy mit csinált az apjával a második és a harmadik alkalommal – gondolkozott Seb bácsi – Mit csinált veled Connie? – fordult apa felé.
-Velem? – mutatott magára – Semmit...
-Az, hogy lehet? – értetlenkedett Chris bácsi.
-Én kitudtam védeni – büszkélkedett apa – Az első kivételével mindegyiket.
-Ez tényleg így volt? – kérdezte Tony bácsi tőlem.
-Ezt tőlem kérdezed? - fordultam felé – Amint tapasztaltad, ilyenkor csukva van a szemem. Egyébként azt észrevettem, hogy ő állva maradt nem úgy, mint ti. Lehet, hogy van benne igazság, de lehet, hogy nincs. Szerintem maradjunk abba, hogy apa kivédte a támadást.

-Egyszerű taktika volt! Amint becsukta a szemét, én hátrébb léptem és nagyobb védőterületem volt. Több esélyem volt. És állva is maradtam! Taktika...
-Hé nagy fiú! Kezd lemenni a nap – mondtam mire mindenki elnevette magát – Túl erősen hangsúlyozod a taktika szót!

-De az a lényege!

-Apa!

-Jó, abbahagytam! Egyébként mi van a poharadra írva? – kérdezte miközben ittam egy kortyot.

-Gondolom a nevem – mondtam logikusan majd megnéztem a szöveget. Elmosolyodtam az üzenettől így mindenki rám nézett.

-Kevin írta? – lökött meg vállból Lizzie néni mire bólintottam.

-Érdektelen!

-Hadd nézzem! – kapta ki apa a kezemből a poharam – Egy jó ital, mely feldobja a napját Ms. Evans – olvasta fel majd beleivott – Ez tea? – fintorgott majd visszaadta a poharamat.

-Én mondtam, hogy teáért megyek!

-De a lényeg, hogy magáz téged, szóval nem is nagy a veszély!

-Ezt nem tudtad volna azelőtt mondani, mielőtt lekoptattam volna? – tettem fel a kérdést kisség kiakadva.

-Nem tök mindegy az már neked? – kuncogott mire megborzoltam a haját bosszúból.

-Connie! – fordult felém dühösen így gyorsan befutottam a stúdióba és egyenesen az öltözőm felé rohantam.

-Megvagy! – kapott el hátulról – Mit csináltál a hajammal? – kérdezte kuncogva majd az egyik kezével ő is összeborzolta a hajam.

-Ne már! Apa, hagyj már! – mozgolódtam, hogy ki tudjak bújni – Gubancos lett a hajam miattad!

-Megérdemelted! – engedett el majd ránéztem tiszta gubancos hajjal, aminak a nagy része az arcomban volt.

-Ahogy mondod! – helyeseltem majd kifújtam az arcomból a hajamat – Végül is paróka van rajtam! – vontam vállat majd benyitottam az öltözőbe – Szeretlek!

-Nálam nem jobban! – indult el ő is a saját helyére.

-Ez még mindig úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy nálad jobban senki se szeret téged! – szóltam be.

-Nem fogom kimondani minden egyes alkalommal, hogy nálam jobban senki se szeret téged! Az túl hosszú!

-Elég lenne annyit mondani, hogy ez kölcsönös!

-Legközelebb azt mondom!

-Úgyis a szövegedet fogod mondani!

-Valószínű! – helyeselt nevetve majd be is mentem a kis szobába majd becsuktam mögöttem az ajtót.

Hát az biztos volt, hogy nem fog tetszeni nekem az a pillanat amikor kifésülöm a hajam. A tükörben tisztán lehetett látni a csomókat a hajamban. Először inkább átcseréltem a ruhámat, hogy a végén nehogy elrontsam a parókát mikor felhúzom a jelmezt. Miután végeztem leültem a tükör elé és megfogtam a fésűmet. Fájdalmasan kezdtem bele és utána már rendesen is megvolt az okom a fájdalomra. Nagy nehezen és a negyed hajam mennyisége nélkül felkötöttem a hajam és ráhelyeztem a fejemre a műhajat. Mosolyogva végig néztem magamon majd felálltam és kimentem a többiekhez.

-Mizu? – kérdeztem.
-Semmi – válaszolták.
-Na, megvagytok? – érdeklődött Joe bácsi amikor odaért hozzánk.
-Ki hal meg a mai napon! – hozta fel a szokásos kérdést Zoe néni. Természetesen minden egyes nap megkérdezi ezt valaki és poénból Joe bácsi mindig mond egy nevet. Ez azért jó játék, mert igazából nem tudjuk, hogy mi történik a másik karakterével. Itt tényleg bárki meghalhat és nem is tudnánk róla.

-Connie fog! – mutatott rám egyből hirtelen. Ezen egy picit csodálkoztam, mert eddig mindig elgondolkozott és egy perc után válaszolt eddig. Most persze, amikor rajtam a sor, akkor egyből kijelenti zsigerből. Lehet, hogy tényleg meghalok, ki tudja. Mondjuk a forgatókönyve nem volt benne. Mondjuk az is lehet, hogy az ilyeneket nem írják bele – Remek, akkor kezdhetjük is! – mondta – Egyébként, a repülő mikor szállt le? – jutott eszébe mire a többiek falfehérek lettek és így csak egyre jobban kíváncsivá tettek.
-Milyen repülő? – értetlenkedtem.
-Semmilyen – javította ki magát Joe bácsi miközben erősen hátranézett mire én is arra fordultam, de már nem csináltak semmit csak álltak a többiek.
-Túl furák vagytok! – jelentettem ki.
-Biztos az idő miatt – válaszolt Lizzie néni miközben a többiek csak bólogattak.
-Ja, biztos... – mondtam – Na, kezdjük el!
-Irány dolgozni! – helyeselt apa.

-וֹLo siento mucho Cariña! No quiero que te mueras... (Annyira sajnálom Drágám! Nem akarom, hogy meghalj...) – karolt át Zoe néni.

-Vamos a ver si es verdad o no (Tudjuk, meg, hogy igaz-e vagy nem) – bíztattam követtük Joe bácsit egészen a helyszínig. Abban a pillanatban meg is szólalt a rendezőnek a telefonja, így elment messzebbre. Erre a jelre felállt a helyéről a testvére és megnézte a forgatókönyvet.

-Robert, Pratt, Karen, Dave, Pom és Connie legyenek elől! A többiek szétszórtan helyezkedjenek el mögöttük! – kérte mire be is álltunk mi hatan egy széles sorba, hatalmas hézagokkal köztünk majd a többiek beálltak mögénk – Tökéletes! Mackie, te álljál Connie mögé a szövegetek miatt! – hozta fel majd Tony bácsi meg is állt a közelemben – Akkor Robert-tel kezdünk! Három, kettő, egy, felvétel! – kiabálta el magát majd minden bekapcsolódott.

És innen kezdődött el az a pillanat, amikor mi színészek megszűnünk létezni és teljesen a karakterré válunk. Komolyság borította az egész csapatot. Igaz, nem tudtuk, hogy miért vagyunk komolyak, de annak kellett lennünk. Lehet, hogy éppen az ellenséggel nézünk szembe, de mivel azt a csodálatos CGI nélkül nem látjuk, csak a zöld falra tekintettünk. Természetesen itt is több kamera vett fel minket, de legalább nem kellett folyamatosan megállnunk, mert nem volt semmilyen akció. Csak álltunk és beszéltünk. Persze az utolsó szöveget is nekem kellett mondani, így miután kimondtam, mindenki megindult egyenesen a zöld fal felé futva. Végén röhögve megálltunk majd mindenkivel lepacsiztunk. És persze Pratt bácsi viccet űzött abból, hogy milyen komolyan mondtam az indító szót a végén. Azon is nevettünk majd átmentünk egy másik helyszínre. Ahhoz képest, hogy előző jelentben, amit felvettünk, még Wakandába voltunk, most egy nagyon is New Yorknak tűnő díszlet volt körülöttünk. Mondjuk az is igaz, hogy a Wakandai tisztásnak a helyszíne az Los Angelesben maradt a jó idővel és meleggel együtt. Viszont a New Yorki helynél csak az első sorban állt emberek voltak ott. Én beszélgettem addig a helyettes színészekkel, és persze átvettük a harci jelenetet lassítva. Miután végeztünk, néztük a többieket és arról beszélgettünk. Elemeztük a tetteket meg minden, megpróbáltuk elképzelni, hogy hogyan lesz benne a filmben. Percekkel később szóltak nekem, majd beálltam legközelebb a Thanos-t demonstráló sráchoz, majd a többiek a háttérben harcoltak chiturikkal. Eljátszottunk, amíg tudtuk, mert szakaszokra kellett tagolni az alapból csak egy perces harcot a beállítások miatt. Az utolsó szakasz előtt rám tettek egy hámot. Az arra funkcionált, hogy hátra húzzon miközben térdelek. Tipikus hősies landolás, amikor a személyt hatalmas ütés éri, de miközben pördül egyet az ütés után a földbe szúrja a fegyverét és csúszik hátrafelé pár métert. Nem gondoltam soha, hogy én is fogok ilyet csinálni. Egyébként a véleményem erről a cselekvésről teljesen olyan, mint Deadpool-é. Előre tudom, hogy ki fogja csinálni és ámuldozok, de közben szóvá teszem, hogy ártalmas a térdeknek. Ezért is szeretem Deadpool-t! Miután végeztek a rajtam lévő segédeszközzel, odamentem az emelvényhez, ahova a Thanost alakító dublőr állt majd vártunk a jelre. Megszólalt a síp, így a srác imitálta is az ütést, így gyorsan a pódiumra léptem majd elrugaszkodtam egy hátra szaltóra. Földet is értem, de úgy landoltam, hogy először a fegyvert nyomtam a földnek. Miután rendesen megálltam egyhelyben a hámon keresztül hátra is húztak és végül felálltam megforgatva a fegyverem. De abban a pillanatban, amikor éppen lépni akartam, a fejem fölött átszaltózott valaki.

-Mi a franc? – csúszott ki a számon majd leálltak a gépek és megszólalt a forgatást leállító csengő. Egyből felismertem a személyt, aki csinálta. Igaz, a jelmezében volt ő is, de attól még nagyon is jól felismertem.

-Szuper volt srácok! – tapsolt meg minket Anthony bácsi – Főleg a reakciód a végén Connie! Ez kellett is az ugráshoz! Tökéletes volt! – pacsizott le velem majd visszament a bátyjához átbeszélni a dolgaikat. Visszapillantottam a személyre és pont abban a pillanatban vette le a maszkját. Nyitotta is éppen a száját, de Zoe néni elkapott hátulról és vele együtt elindultam az öltözők felé.

-וֹNo te has muerto chiquitita! (Nem haltál meg kislány!) – örvendezett.

-וֹQue bien! (Milyen jó!) – mosolyogtam.

-¿Todo bien? (Minden rendben?) – kérdezte már az anyuka éne.

-Sí. Solo estoy cansada... (Persze, csak fáradt vagyok...)

-Pues, וֹrelájate! (Akkor, pihenj!) – puszilt meg majd tovább ment a saját kis zugához.

Én is bementem a szobámba majd egyből levettem a parókát és nekidőltem az ajtónak. Nem gondoltam, hogy ezt a reakciót fogja belőlem kiváltani. Két éve volt! Azt hittem teljesen túlléptem rajta! És az esti beszélgetések is azt mutatták, hogy csak barátként tekintek rá. Úgy tűnik, hogy mégsem tettem túl magam rajta. Gratula Connie! Szuper vagy! Ennyire se vagy képes! Haragudtam magamra nagyon. De az nem számított semmit a helyzetemen. Visszahúztam a rendes ruhámat majd megigazítottam a parókát és megfogva a kihűlt teámat, ami megmaradt reggelről, elindultam kifelé.

-Most akartalak hívni! – csatlakozott hozzám apa – Azt hittem, hogy elmentél már!

-Te tudtál róla, mi? – hoztam fel mire nagyot nyelt – Mindent értek! – ittam meg az utolsó korty italomat majd kidobtam a poharat.

-El akartam mondani...

-És mikor? Amikor éppen készült átugrani felettem. „Connie, készülj, mert Holland átugrik feletted!"

-Reggel akartam elmondani, de nagyon élvezted a brazil napnak a próbáját! Nem akartam elrontani a kedvedet!

-De kedves! Meg ne hatódjak! – mormogtam mire átkarolt.

-A múlt, az múlt! Elmúlt, és nem tudunk változtatni rajta! Megtörtént, ami megtörtént és ezzel együtt tovább kell lépnünk. Nem tehetünk semmit! Nem vagyunk benne semmilyen időutazós filmben, ahol ezt meg tudnánk csinálni!

-Te most arra célzol, hogy nem tudod megváltoztatni, hogy nem szóltál? Mert ahhoz túl bölcs szöveg lenne – gondolkoztam majd én is átkaroltam őt.

-Én a két évvel ezelőtti énedről beszélek!

-Mondtam, hogy túl bölcs dolog lett volna a mostani helyzethez... Mióta tudtad, hogy mi jön?

-Nem olyan régóta!

-Mióta?

-Egy hete...

-Hogy mióta? – akadtam ki – Azóta rohadt sok lehetőséged lett volna!

-Tudom!

-A legfontosabb a megbocsátás! – mondtam magamnak – Emberekből vagyunk és hibázunk! Ezt kell magunk előtt tartani!

-Pontosan! Mintha én mondtam volna!

-Inkább most ne mondj semmit! – forgattam a szemem majd elnevettük magunkat – Szeretlek meg minden, de ezt igazán elmondhattad volna.

-Azóta rajta jár az eszed?

-Nem!

-Hazudsz!

-Én?

-Felismerem, hogy mikor hazudsz és most jelez a detektorom!

-Reggel is jelzett, pedig nagyon nem kellett volna!

-Jó, azt beismerem, hogy ott elcsesztem! – vallotta be mire megfogtam a homlokát – Mit csinálsz?

-Elismerted a hibádat, mikor nem szoktad! Lecsekkoltam, hogy nem vagy-e beteg – meséltem mire ellökte a kezem és megsimogatta a felkarom.

-Ez jó volt! – ismerte be, amikor beértünk a hotelbe.

-Öööö... Te menj fel nyugodtan! – engedtem el majd megálltam az aula közepénél – Felvinnéd a kabátomat?

-Mit akarsz csinálni?

-Elmegyek a pihenőbe és tanulgatom a szövegem!

-De azt fenn is tudod!

-Magányra vágyom...

-Vagy csak a pincér csávóra, aki ilyenkor oda van beosztva!

-Apa! Tanulnom kell a szöveget!

-Rendben! Ne maradj lenn sokáig!

-Max vacsinál találkozunk! – vettem le a kabátomat majd odaadtam apának.

-Így akarsz te lent maradni? – mutatott végig rajtam – Kint van a hasad!

-Inkább menj fel! – mutattam a lifthez majd elmentem a pihenőhöz – Szia Kevin! – köszöntem neki majd odamentem a kávéfőzőhöz.

-Miben segíthetek Ms. Evans? – kuncogott.

-Csinálnál nekem egy jó kis latte-t?

-Természetesen!

-Kettő barna cukorral és olyan pohárba kérem, amiben reggel csináltad nekem a teát!

-Elviszi?

-Oh, nem! Csak Amerikában ez szokás, hogy mindig így isszuk, ha nem otthon vagyunk...

-Ezt nem is tudtam!

-Minden nap tanul az ember!

-Pontosan! Üljön le addig, én majd odaviszem magának a kávét!

-Köszönöm Kevin! – biccentettem majd leültem a legtávolabbi helyre, azaz a sarokba. Tökéletes hely volt számomra, mindenkitől tisztes távolságra voltam és nem volt egyáltalán semmilyen zaj. Leültem a sarokgarnitúrára majd törökülésbe felhúztam a lábam.

-Nem könnyítette meg a dolgom! – kuncogott Kevin, amikor odaért hozzám – A legtávolabb helyezkedik el!

-Szövegtanuláshoz tökéletes hely! – vettem át a poharat – Köszönöm szépen!

-Jó tanulást!

-Köszönöm! – mosolyogtam majd el is ment.

Abban a pillanatban meg is néztem, hogy írt-e valamit a poharamra, de csak annyi volt ráírva, hogy Ms. Evans. És kedvességből kaptam mellé egy mosolygós fejet, ami eléggé cuki volt. Kuncogva ittam egy kortyot majd kinyitottam a forgatókönyvet az adott oldalon. Kicsit meglepődtem a látványon, mert nagyon sok dolog volt kisatírozva. Azaz nem én mondom vagy teszem. Szupertitkos dolgok voltak kitörölve az én személyre szabott forgatókönyvemben, szóval csak azt néztem meg, hogy mi nincs kiemelve. Konkrétan két dolog nem volt eltitkolva előlem. Annyi szöveget kaptam, hogy „Itt nekünk kampec!". A másik kisebb rész, meg egy egész egy perces harci jelenetet ír le nekem. Ennyi a holnapi részem. Azt gondoltam, hogy ezt a hatalmas szöveget meg is tanultam, így felálltam és kiindultam.

-Meg is tanulta a szövegét Ms. Evans? – érdeklődött csodálkozva Kevin.

-Itt nekünk kampec! Ennyi az egész! – vontam vállat majd belekortyoltam a forró italba – Egyébként nagyon finom lett a kávé!

-És most mit fog csinálni?

-Reménykedem, hogy valamelyik dublőr ott van a kondiba és segít nekem a harci jelentben.

-Akkor jó edzést!

-További jó munkát! – köszöntem el majd kimentem a kávét kortyolgatva a helyiségből és elindultam a kondi felé.

-Connie! – szólt nekem valaki, de mivel felismertem, hogy ki, így egyenesen mentem tovább azt tettetve, hogy nem hallottam semmit – Hé! Connie! – szólalt meg megint mire megtorpantam és vettem egy mély levegőt majd mosolyogva felé fordultam.

-Tom! – üdvözöltem – Szia!

-Szia!

-Hogy vagy? Régen beszélgettünk!

-Régen találkoztunk! – vallotta be kuncogva – Te nőttél!

-Benne volt a pakliban! – vontam vállat – Örülök, hogy találkoztunk!

-Már mész is?

-Még tanulnom kell! – mutattam a forgatókönyvre majd elindultam a lift felé.

-Tudok segíteni! – jött utánam – Nekem nincs szövegem holnap és egész nap gyakorolni fogom a harci jelenetet!

-Igazából én is a harci jelenet miatt megyek le most a kondiba, hogy a dublőrökkel gyakoroljak.

-Én is segíthetek, ha akarod!

-Örülnék neki! – bólintottam, de aközben azon gondolkoztam, hogy hogyan lehettem olyan hülye, hogy ezt mondtam – Itt a jelenet! – adtam oda neki kinyitva annál az oldalnál – Hátha mégse lennél ilyenre képes.

-Ez sima! – vont vállat amikor elolvasta a jelenetet így szitkozódtam magamban – Akkor megyünk?

-Persze! – nyitottam be a lépcsőházba majd elindultam felfelé.

-Miért nem lifttel megyünk?

-Mert csak két emeletet kéne felfelé menni, így szerintem felesleges lenne, de ha akarsz, akkor visszamehetsz és használhatod a liftet! – magyaráztam miközben egy emeletet már haladtam kocogva felfelé.

-És alapból mi újság?

-Alapból? Semmi érdekes nincs. Veled?

-Végre otthon lehetek!

-Igen, ez jó most ebben az utazásban! Vagyis csak neked... Nem is! Ott van Ben bácsi is!

-Miért, neked nem tetszik London?

-De! Roby bácsival már körbe is néztünk úgy négy múzeumba.

-Egy nap?

-Igen!

-London eye?

-Az is megvolt!

-Hát akkor már nincs mit mutatnom! – mondta mire megtorpantam – Minden rendben?

-Te bemutatnád nekem a várost? – vontam fel a szemöldököm.

-Szívesen megtenném! – mosolygott majd kilépett a lépcsőházból így lesokkolva követtem.

-Akkor ott van a ring, fel is mehetünk! – mutattam a terem legvégére majd én előre mentem és bemásztam az elkerített helyre.

-Szóval! – ugrott be ő is – Mi a feladat?

-Egy chituri ellen harcolok és éppen én támadom meg. A fegyveremmel küzdök és mivel ez zárójelbe van, így háttérben lesz.

-Mi a fegyvered?

-Egy hosszú fémbot, amit ketté lehet szedni.

-Van most nálad hasonló dolog?

-Nincs! De gondolom, hogy neked sincs!

-Ezt eltaláltad! – kuncogott majd csípőre tette a kezét

-Igazából szerintem ezzel nem lesz semmi baj! Ezt lehet improvizálni is.

-Mi a következő?

-Megtámadok egy szimbiótot hátulról majd a földre húzom és a szívébe szúrom a fegyverem.

-Kegyetlen a karaktered, ugye tudod?

-Életeket ment! Nem mindegy, hogy hogyan oldja meg? – érveltem a gondolata ellen.

-Ez úgy hangzott, mintha egy sorozatgyilkos mondaná...

-Most, hogy mondod! – gondolkodtam el az előző mondatomon majd letettem a forgatókönyvet – Akkor mehet?

-Akkor én háttal vagyok neked? – fordult meg.

-Biztos vagy ebben? Nem akarom, hogy Pókember lesérüljön miattam!

-Ugyan! Nem lesz semmi baj! Ha meg mégis, akkor szólunk, hogy azt a háttérben való harcot egy ideig kihagynám...

-Akkor készen állsz?

-Gyere! – bólintott majd nekifutottam majd lendületből lehúztam majd pörögtünk párat és úgy érkeztünk, hogy én rajta feküdtem. Kicsit le is fagytunk a helyzettől, mert nem voltunk ilyen közel egymáshoz már lassan két éve.

-Most a szívedbe kéne szúrnom a fegyvert...

-Nem jó hozzá a pozíciód! Ezt még kell gyakorolnod, hogy te könnyebben használd a kezedet – mondta mire mind a ketten vettünk egy mély levegőt.

-Bocs, de ez nekem nem megy így! – szálltam le róla majd megfogtam a kávémat és a forgatókönyvet és kimentem az edzőteremből. Egyből meg is álltam olyan helyen, ahol nem lehetett engem látni bentről és akkor tudatosult bennem minden, hogy mit csináltam – És még utánam se jön... Persze, minden kezdődik újra! Hogyan gondolhattam, hogy most más lesz minden? – kérdeztem magamtól majd beléptem a liftbe és megnyomtam a szintünk gombját. A lift be is csukódott és elindult felfelé. Éreztem, hogy szükségem van most segítségre. Arra biztosan mérget vettem volna. Nagyon is jól tudtam, hogy kit kell hívni ilyenkor. Egyből betörtem az ajtónkat és elővettem a telefonomat a kabátomból és leültem az ágyamra.

-Minden rendben Kicsim? – jött ki a fürdőből apa így megijedve felugrottam – Csak én vagyok!

-Szükségem van Hayley nénire! – szipogtam majd tárcsáztam a számot és kihangosítottam majd magam elé dobtam és magamhoz fogtam a párnám.

-Maradhatok vagy valamilyen csajos csevej lesz?

-Ölelj át és maradj! – kértem mire aggódva beült mellém majd átkarolt – Annyira rossz, hogy ilyenkor Amerikában forgat!

-Tudom! De te is tudod, hogy nagyrészt már ott van!

-Egyszer kéne itt lennie, a hazájában, és akkor másik kontinensen van – panaszkodtam mire felvette a telefont.

-Haló?

-Szia! – köszöntünk egyszerre apával.

-Mi a baj? – ijedt meg egyből a komolyságunkon.

-Emlékszel, hogy mi volt két éve?

-Beleszerettél Holland-be...

-És utána két héttel összetört szívvel szakított vele – fejezte be apa.

-Kicsit fura, hogy most Chris is csatlakozott a csajos csevejhez!

-Szükségem van rá! Mind a kettőtökre!

-Mi történt ma?

-Holland a semmiből előbukkant ma. Utána meg direkt elvonultam a pihenőbe, hogy nehogy véletlenül eljöjjön ide a szobánkhoz, de találkoztam vele az aulába. És azt mondja, hogy gyakoroljuk együtt a harci jelenetet. És aztán meg megpróbáltuk megcsinálni, de valamit elrontottunk és egymáson fekve végeztük.

-Hohohó! – akadt ki apa – Hogy mi van?

-Ezért szoktál kimaradni az ilyen csevejekből! – hozta fel Hayley néni.

-Folytasd Kicsim! – simogatott meg.

-És én meg mondtam, hogy ez nem megy nekem és elmentem.

-Utánad ment?

-Nem! És pont ez a baj, mert ebből látszik, hogy nem lenne más a helyzet a múltkorihoz képest.

-A múltkori dolgot ő is megbánta!

-Tipikus férfi! Kiállnak a másik mellett, amikor egy nő szidja az ellenkező nemet! – szólt be Hayley néni mire elmosolyodtam.

-Hogy érted, hogy megbánta? – érdeklődtem.

-Azután ugye te nem jártál be egy darabig a forgatásra és akkor beszélgettünk, érdeklődött irántad és nálam is úgy hússzor bocsánatot kért.

-Ezt miért nem mondtad eddig?

-Mert én kértem tőle! – válaszolt Hayley néni – Ettől csak rosszabbul lettél volna és nehezebb lett volna tovább lépned. Így viszont barátként beszélgettetek...

-Ez teljesen logikus! – vallottam be – De legalább most már jobban vagyok, hogy hallottam a hangodat.

-Én is örülök, hogy hívtál!

-Szokásosan megint összekaptatok valamin apával, mint régebben személyes látogatásoknál... És újra érezhettem, hogy teljes a család! – fejeztem be mire apa megpuszilt – De ezentúl se leszel benne a csajos csevejekbe apa! – tettem hozzá mire elnevettük magunkat.

-Pedig kezdtem élvezni és éppen kérni akartam, hogy lakkozzátok ki a körmömet! – panaszkodott.

-Ez csúnya volt!

-Hayley néni mellett vagyok – fordultam apa felé – De van kék színű lakkom, ha érdekelne? – jutott eszembe mire a telefonból megszólalt egy hangos síp.

-Mennem kell srácok!

-Jó munkát! – mondtuk egyszerre apával.

-Szeretlek titeket és hiányoztok!

-Te is nekünk! – engedtem el a párnát, amit eddig szorítottam és megfogtam a telefonomat – Szeretünk! – töröltem le a könnyeimet majd kinyomtam a hívást.

-Nem akarok nagyon kiállni a férfi nem mellett, de tudom, hogy Holland megváltozott! És a maga módján szeret téged, ahogy szeretett is.

-Félek! – mormogtam majd bebújtam az ölébe – Nem állok erre készen!

-Erre nem is lehet! Én is azt hittem, hogy felkészültem, de aztán pozitívan csalódok minden egyes nap. Mert akárhogy is nézzük az én szerelmem gyümölcse te vagy! – mondta mire imitáltam, hogy okádok így elnevettük magunkat – Ez űber nyálas volt!

-Az biztos!

-Mit fogsz most csinálni?

-Egyszerűen nem tudom! Ezzel a viselkedéssel azt jeleztem neki, hogy még mindig szeretem, nem?

-Szerintem, de.

-Viszont nem akarok vele lenni a múltkori eset miatt.

-Teljesen megértem.

-Szóval maradok annál, hogy fájdalmasan nézem minden egyes lépését, de eszem ágából se lennék vele együtt.

-De ez nem fog neked fájni? – kérdezte mire lehajtottam a fejem – Nem volt elég a szenvedésből?

-Elmegyek hajat mosni! – álltam fel majd elindultam a fürdő felé.

-Megint teázol? – kuncogott mire visszafordultam.

-Az kávé. Kicsit fáradt voltam, így megkértem Kevint, hogy csináljon nekem egyet.

-Kéred még?

-Megihatod! Szerintem már ki is hűlt! Én meg már úgy nem szeretem...

-Én meg már hozzászoktam! – kapta fel a poharat majd lehúzta – Ez tényleg finom! Tud valamit a gyerek!

-Az biztos! – helyeseltem majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Kérsz bánatot elmulasztó sütit?

-Majd vacsi mellé talán! Most nem kívánom?

-Makaó kakaót?

-Dupla habbal? – bújtam ki a ki helyiségből mire apa rám mosolygott.

-És fahéj is lesz a kakaó mellett a habon! – tette hozzá mire megpöckölte az orromat.

-Szeretlek!

-Én is!

-Nem azt mondtad, hogy „Nálam nem jobban!".

-Fejlődő képes vagyok!

-Köszi apa! – hajtottam be az ajtót majd levettem a ruhámat és beálltam a zuhanyba.

Szinte már tűzforró volt a víz, de nagyon is jól esett ez a hőmérséklet. Amilyen gyorsan csak tudtam, megpróbáltam végezni, mert nem akartam, hogy kihűljön a kakaóm. Már ha persze annyi idő alatt apa vissza is ért volna. Kicsit kételkedve álltam a gyorsaságomhoz, mert nem tudtam, hogy apa mennyi idő alatt érne vissza. Persze mire ez eszembe jutott, addigra már végeztem is. Előnyömre fordítottam az előnyömet, úgyhogy nekiálltam szárítani a hajam. Bár apa nem sokkal azután meg is érkezett így felkötöttem a hajam félig nedvesen és kimentem köntösben.

-Kész is vagy? – csodálkozott.

-Még nedves a hajam, de a kakaó fontosabb! – vontam vállat majd leültem az ágyamra és átvettem a forró italomat. Hirtelen meg is csörrent a telefonom, így furcsállva megnéztem, hogy ki keresett – Vedd fel! – dobtam apa elé, mire ő is megnézte a nevet.

-Isten ments! Téged hívott, annak oka van!

-A te anyukád!

-De te meg az unokája vagy! – dobta vissza mire hirtelen benyomódott, így kihangosítottam bosszúból – Szia mama!

-Helló anya! – mormogta apa.

-Jaj, de jó, hogy mind a ketten ott vagytok!

-Mit tettünk?

-Az ég világon semmit! – kuncogott – Vagy lemaradtam valamiről?

-Nem! – ellenkeztem a lehető leggyorsabban.

-Milyen az óceán másik oldalán?

-Csak a munka... És ott?

-A gyerekek kint játszanak az udvaron... Megmaradt a fél méteres hó, így mindenki tudja élvezni.

-Scott bácsi hazament? – érdeklődtem mire apa felvonta a szemöldökét.

-Hol volt? – kérdezte tudatlanul.

-Scott bácsi elesett a jeges járdán és bent volt a sürgősségin!

-Hogy mi? – akadt ki – Mi történt vele?

-Christopher Robert Evans! Az öcséd bekerült a kórházba és te erről nem is tudtál? – szólta le mama apát.

-Kopogtak anya, mennünk kell! Szeretünk! – koptatta le majd gyorsan ki is nyomta a telefont – Tényleg kórházba került Scott?

-Reggel. Carly néni írt a családi csoportba.

-És nem szóltál nekem?

-Benne vagy abba a csoportba te is! Neked is látnod kellett volna az üzenetet! – mondtam majd megnézte a mobilját és akkor tudatosult benne minden.

-Ja, hogy csak zúzódott a bokája! Azt hittem komolyabb... – ivott bele az italába – Látod? Ezért beszélsz te anyával!

-Ideje lenne javítanod a kommunikációt mamával.

-De annyit beszél!

-Tudom, mivel mindig rám sózod ezt a feladatot! – nevettem el magam majd megkóstoltam a kakaót – Ez isteni!

-Kevin besegített... – mutatott a poharamra és akkor meg is láttam a szokásos megnevezést megint egy mosolygós fejjel – Bocsánatot kértem tőle a reggeli viselkedésem miatt és megtanítottam egy tökéletes makaó kakaóra. Nagyon hálás is volt érte, hogy megtanítottam erre az amerikai szokásra.

-Alábecsülted!

-Túlbuzgó! – jelentette ki miközben gondolkozott – Egy olyan pasit nem tudnál találni, aki mondjuk nagy rajongója a Kapitánynak?

-Hogy együtt lóghass vele és legyen kivel beszélgetned a karakteredről? Nem vagyok arra elég én?

-De az más! Most már te is szerepelsz a filmben, így nem tudok túlozni, és hősies túlzásokba esni!

-Egyszer tetted ezt meg eddig, amikor le akartad venni a pólódat annál a jelenétnél, amikor a Kapitány a saját kezével tartja vissza a helikoptert.

-Az úgy lett volna jó!

-Túlzás lett volna!

-Öltözz fel és menjünk enni!

-Hallgatás egyenlő a beleegyezéssel! – jegyeztem meg mire kuncogva hitetlenkedett, hogy ilyen lánya van. Kivettem a szekrényből a szükséges ruhát majd visszamentem a fürdőbe. Át is öltöztem majd visszamentem. Megfogtam a kakaómat majd gyorsan meg is ittam és kidobtam a poharat.

-Akkor menjünk! – karolt át apa majd bezártuk az ajtót és elindultunk a lifthez – Egyébként, nem is mondtam, hogy hallottam egy tök jó új számot Maluma-tól!

-Az a szám a Felices los 4?

-Honnan tudtad?

-Mert múltkor én ajánlottam Letitia-nak.

-Melyik is az az énekes, akit nagyon szeretsz?

-Latinamerikaira gondolsz?

-Igen.

-Sebastián Yatra.

-Igen, az!

-Miért kérdezed?

-Próbálom felvenni, hogy milyen stílusokat szeretsz. Így, hogy most hallottam egy csajos csevejt Hayley és közted, rájöttem, hogy alig emlékszem azokra a dolgokra, amiket mondtál, hogy annyira szeretsz. Viszont erre az énekesre emlékeztem.

-Nem csodálom. Az összes latinamerikai sorozatban benne van az egyik száma.

-Uhh... Megvan, hogy mire gondolsz! Hogy is van? – akadt meg mire beszálltunk a liftbe.

-Y cómo mirarte, esos ojos que me dejan en enero

Cuando sé que no son míos y me muero – imitáltam mintha teljesen velem történne meg az, ami a dalban van.

-Érdekes, hogy pont azt a részét énekelted, ami igaz rád és Tom-ra! Kivéve a januárt. Vagy az akkor volt?

-Júniusban volt! – gondolkoztam el – Azt hiszem... De ez csak véletlen egybeesés!

-Biztos?

-Ez a refrén!

-De van két verzéje is!

-Apa! Hagyd abba! Sőt hagyjuk a pasi témát!

-Zene füleimnek! – nyugodott meg majd el is indultunk a liftből az étterembe.

-Gondoltam – forgattam meg szememet majd le is ültem a helyünkre – Sziasztok!

-Te, hogy hogy itt vagy? – döbbent le Lizzie néni.

-Miért ne lennék itt?

-A drága pasiddal kén lenned, amit nem is mondtál el nekünk! – mutatta meg nekem a telefonját mire kidülledt a szemem.

-Éljenek a paparazzik! A mai nap London egyik hotelében elkapták Connie Evans-t és Tom Holland-et. Egyből észre lehetett venni, hogy izzik köztük a levegő, így követtük őket a konditerembe, ahol végül egymáson feküdve találtunk rájuk. Mi ez, ha nem egy biztos új celebpár? Tisztázzuk, hogy én vagyok celeb!

-Miért nem mondtad el, hogy megint együtt vagy Holland-del? – szidott le Scarlett néni.

-Na várjunk csak! – állította le őt Mark bácsi – Megint? Mikor voltak ők együtt.

-Semmikor! – ellenkeztem.

-Két éve! – válaszolt apa helyettem mire letették elém a vacsorát.

-Köszönöm! – biccentettem a pincérnek majd visszafordultam a többiekhez – Nem vagyok együtt Holland-del! Az, amit írnak a konditeremről, az csak kamu! Jó, egymáson feküdtünk, mert én elcsesztem a harci jelenetet, de utána otthagytam!

-Éljen az ifjú pár! – puszilt meg Roby bácsi.

-Hohohó! – lepődött meg apa – Ezt nem akarom meghallani Connie esküvőjééig!

-Ilyenkor is ezt szokás mondani!

-De én nem vagyok együtt Tom-mal!

-Hát nem arról szól az Internet, hogy nem vagy együtt vele! – csatlakozott mellém Chris bácsi – De közülünk én ismertem meg legelőször őt! Jófej srác! És én segítettem, hogy megkaphassa Póki szerepét!

-Ezt mindannyian tudtuk!

-Nem segítettem volna neki, ha nem lenne jó srác! És egyébként, láttad, hogy egy csapat tinilány téged keres a bejáratnál csak a biztonságiak feltartják őket? – hozta fel mire a sajttal töltött csirke a torkomon akadt, így elkezdtem köhögni.

-Hogy mi?

-Téged keresnek!

-Hogy mi? Biztos, hogy engem?

-Azt kiabálják, hogy Connie! Elmentem mellettük, de csak egy csoportképet kértek és semmi mást.

-Most úgy beszólnék neked az egód miatt, de most mindentől elment a kedvem! – toltam előre a tányérom majd felálltam – Becsomagoltatnád? – kérdeztem apától.

-Persze, de hova mész?

-Rajongóimhoz! Valakinek van itt kabátja?

-Itt az enyém! – adta oda Chris bácsi.

-Mindjárt visszahozom! – vettem át majd belebújtam – Ez tök jó! Hol vetted?

-Nem mondom el, mert most legalább van ötletem a szülinapodra! – tudta le ennyivel majd felírta a telefonjába az ötletét.

-Ugyan már! Előbb lesz karácsony! Segíts ki! – kérte apa így elhagytam a társaságot.

-Connie! – szólt nekem Tom a recepciótól mire lehajtottam a fejem.

-Nem! – fordultam felé – Hagyjál! Épp eleget láttak veled együtt ma! Ebből is lett a bajunk!

-Pont ezért vagyok itt!

-És mit akarsz erről mondani? Ez az Internet, úgyis elfelejtik jövő hétre? Ez lenne logikus mondani!

-Én azt akartam mondani, hogy ha már erről szólnak a hírek, akkor...

-Nem! – vágtam rá egyből – Eszedbe ne jusson többet!

-De...

-Miért? Miért én és miért most?

-Szeretlek! Már két éve!

-Két éve? Mi történt? Titokba belém szerettél miután szakítottam veled, mert konkrétan levegőnek néztél azután, hogy összejöttünk?

-Én annyira sajnálom!

-Tudod mit? Mondj azt a sajtónak, amit akarsz! Engem légyszi hagyj ki ebből az egészből, mert nekem ez nem tetszik! – jelentettem ki majd kiindultam.

-Beszéljünk erről egy nyugodt helyen! – jött utánam mire megtorpantam.

-Nem akarok erről beszélni! – mutattam kettőnkre.

-Én szeretlek!

-Én meg szerettelek! – mormogtam így lefagyott. Bezipzároztam a kabátot majd kiléptem az őrök között – Na mi folyik itt? – kérdeztem mosolyogva mire hatalmas ujjongás keletkezett.

Egyből körbe álltak majd nyomtak felém mindenféle képet vagy füzetet. Amilyen gyorsan csak tudtam, mindenkinek aláírtam valamilyét. Képekbe is beálltam és mosolyogtam, mintha nem lenne semmi bajom se. Persze egyből dobott a hangulatomon ez a rajongói látogatás, csak egyáltalán nem gondoltam bele, hogy lehet ez ilyen jó is! Nem azt figyeltem, hogy mennyire sipítozó hangon ujjongtak, vagy, hogy mennyire tolongtak. Élveztem, mert teljesen elterelték a figyelmem. Pont erre volt szerintem szükség. Természetesen videóba is mondtam jókívánságot és beálltam egy szuperhős pózba. Persze kérdeztek a filmről, de amilyen őszintén csak tudtam válaszoltam, hogy én sem tudok semmit, és engem is érdekelne az a dolog. Arról is szó esett, hogy van-e valami tervem a jövőre nézve, hogy járok-e suliba, és persze a legújabb hírt is megkérdezték, hogy tényleg igaz-e. Én persze a legjobb színészi tehetségemmel eljátszottam, hogy utoljára akkor láttam Holland-et, amikor átugrott felettem a forgatás közben és szerintem el is hitték. Vagyis remélem, hogy elhitték! Szépen lassan mindannyian elmentek így én is vissza terveztem menni, de aztán megláttam Holland-et, hogy még mindig ott várt engem. Gyorsan meg is fordultam majd elindultam csak úgy a fejem után. Tudtam, hogyha visszamegyek, akkor folytatnom kéne vele azt a kínos beszélgetést, amit én zártam le azzal, hogy megmondtam neki, hogy nem szeretem. És az volt a legrosszabb ebben, hogy nem voltam biztos, hogy tényleg nem szeretem. Valahogy el is jutottam a stúdió előtti kis térre és a széléhez mentem a korláthoz, hogy onnan nézzem a Temzét. Elő is vettem a telefonomat és csináltam egy képet a tájról, mert nem volt mindennapi. Abban a pillanatban meg is csörrent, így konkrétan majdnem a folyóban végezte a mobilom.

-Igen apa?

-Holnap behívtak a reggeli műsorba a rádióhoz!

-Érezd jól magad!

-Téged hívtak be!

-Ohh...

-Te is tudod, hogy mi lesz a legnagyobb ok!

-Megoldom! A rajongók előtt is sikerült. Itt csak a hangomat fogják hallani és nem fogják látni az arcomat, hogy azt mondhassák, hogy látszik a szemembe, hogy hazudok. Nem lesz semmi baj!

-Azért még szóltam a testvérpárnak, hogy elkísérlek.

-Rendben, köszönöm!

-Hol vagy? Hemsworth hiányolja a kabátodat!

-Ne hazudj az én nevemmel! – hurrogta le a háttérben az említett.

-Bocsi, csak Holland ott volt az előtérben és nem mertem azután a szemébe nézni, hogy azt mondtam neki, hogy nem szeretem.

-Hogy mit mondtál neki? – akadt ki Roby bácsi.

-Ki vagyok hangosítva?

-Nem, csak mindenki idehajolt a telefonhoz, ami nagyon nem tetszik, mert benne vannak az aurámban! Tízig kapsz kimenőt!

-Nyolcig! – javította ki Chris bácsi – Kell a kabátom!

-Mi a francot akarsz csinálni a kabátoddal este nyolc után?

-Csak nyugodtabb vagyok, ha nálam van!

-Nyugi, már megyek is vissza! – mondtam majd kinyomtam a hívást.
-A karaktered... – kezdte Tom.

-Rita Turner! Aha, mit akarsz? – fordultam felé.

-Hallgass meg!

-Vissza kell mennem a hotelbe, mert Chris bácsi hiányolja a kabátját – magyaráztam majd vissza is indultam.

-Azután már nem jöttél forgatásra.

-Mentem, csak akkor amikor te már nem voltál – fordultam vissza.

-Meg akartam volna veled beszélni az esetet és bocsánatot akartam volna kérni. Nem volt telefon téma, így nem is kértem bocsánatot üzenetben.

-Bocsánatot kértél, most már mehetek?

-Connie, kérlek!

-Te kezdeményezted ezt az egészet két éve is. Mi lett belőle? Én beléd szerettem, de te levegőnek néztél. Én nem akarom ezt most újra a legelejéről kezdeni! Én éppen, hogy próbálok egy teljesen új életet élni. Nincs szükségem hozzá pasira!

-De nekem szükségem van rád!

-Jaj, ne már! – legyintettem majd dühösen ténylegesen elindultam úgy az elmúlt egy percben sokadjára, de Tom megint megakadályozott, mivel megragadta a karomat és visszahúzott magához és megcsókolt. Egyből eltoltam magamtól majd megráztam a fejem – Nem! Ez kettőnk közt, nem működik! Én nem akarom! Fogd fel! – kértem majd visszafutottam a hotelhez. Egyből bementem az étterembe lihegve majd visszaadtam Chris bácsinak a kabátját.

-Minden rendben? – ijedt meg Seb bácsi. Legszívesebben elmondtam volna nekik az egészet, de az előbbiből tanulva, hogy szerintük igazából együtt kéne lennem Tom-mal, hagytam azt a gondoltam, hogy elmondom, hogy Holland megcsókolt így hirtelen csak az improvizálás segíthetett nekem.

-Persze! Minden a legnagyobb rendben van! – bólintottam.

-Miért lihegsz? – fordult felém apa.

-Holland megcsókolt! – bukott ki belőlem mire mindenkinek a szeme felcsillant – Nem! Nincs semmi gondolat erről! Nem történt semmi!

-Akkor miért mondtad el? – értetlenkedett Scarlett néni.

-Trump leállította a menekült programot ideiglenesen! – jutott eszembe mire tátott szájjal elhallgattak.

-Hogy mi a szar? – akadt ki Don bácsi – Hogy képzeli?

-Na császtok! – intettem majd gyorsan elrohantam a társaságtól.