Draco lélegzete egy másodperc erejéig elakadt, majd egyre szaporábban kezdte kapkodni a levegőt. Bőre még mindig bizsergett ott, ahol nem rég Harry meleg lehelletét érezte. Bele nézett a zölden ragyogó szemekbe, majd egy gúnyos mosolyt varázsolt rózsaszín ajkaira.

- És ki az a szerencsétlen lány? - kérdezte, úgy mintha érdekelné is - bár Harry arról nem tudhatott, hogy a szőkét valóban kíváncsivá tette.

Harry szemöldök felvonva nézett bele a szürke iriszekbe - Ki mondta, hogy lányról van szó? - szinte hallotta, ahogy a levegő a másik fiú tüdejébe szorul. Draco szemei kétszerűsökre nőttek. Hiszen ki hitte volna, hogy a Kis Túlélő a fiúkhoz is vonzódik?

- Értem. Akkor ki a fiú? - Draco kíváncsian és egyben izgatottan nézett a smaragd szempárba. - Akkor még van esélyem - ahogy ez a gondolat megfogalmazódott elméjében, azonnal szidni kezdte saját magát. Elvégre Harry Potterről beszélünk. Arról a fiúról, aki túlélte a főben járó átkot, aki legyőzte a Sötét Nagyúrat, aki mindig ki áll a barátaiért, aki kedves, őszínte, vakmerő és nem utolsó sorban eszméletlenül szexi is. Ellenben ő maga milyen? Gyáva féreg, aki hagyja, hogy az apja manipulálja, aki egyszerűen fél nemet mondani, aki Potter barátait minden sárvérűnek lehordja, aki lenézi a kisebb vagyonnal rendelkező embereket és aki fél bevallani az érzéseit, ezért a rég eltitkolt szerelmét folyamatosan szekállja.

Ahogy ezt végig gondolta szeme csillogása egy fokkal halványabb lett.

Harry egy másodperc erejéig, mintha valami különös érzelmet vélt volna felfedezni a Mardekáros tekintetében. Talán fájdalmat. De ezt a lehetőséget hamar el is vetette. Hiszen ő a Mardekár Jéghercege.

- Nem hiszem, hogy vagyunk olyan kapcsolatban Malfoy, hogy elmondjam - a Griffendéles alíg bírta visszatartani kikuszni kívánó mosolyát, amelyet Draco ártatlan szomorú és csalódott tekintete váltott ki.

- Igazad van Potter. Amúgy sem azért vagyunk itt, hogy lelkizzünk, mint a lányok - halványan elmosolyodott. - Mit nem értesz?

- Nadjából semmit - húzta el száját, majd már csak arra eszmélt fel, hogy Draco halkan kuncog, ami akarata ellenére is melegséggel töltötte meg szívét.

- Eszméletlenül aranyos vagy, amikor nevetsz. - gondolta magában a fekete hajú.