- Várj - szólt közbe a Harry által tartott monológba Draco. - Azok a muglik...mit is mondtál? Mi a nevük?

- Dursleyék - a Mardekáros csettintett egyet a nyelvével - Tényleg -

- Igen. Szóval Dursleyék mindvégig eltitkolták előled azt, hogy varázsló vagy? Jól értettem? - Harry bólintott, miközben próbált nem ott helyben elolvadni a mérges Malfoy láttán. - És gyakorlatilag úgy bántak veled, mint apám annó Dobival? - tett fel egy újabb kérdést, amelyet újabb bólintás követett. - Olyan aranyos - gondolta Harry.

Nehezére esett visszafognia magát, miután Hermione lelépett mondván, hogy még Ron lelkét is ápolnija kell. De igazából a fekete hajú teljesen tisztában volt a Granger lány eredeti szándékával.

Harry fejébe már nem csak olyas fajta gondolatok szöktek be, hogy milyen is lenne megdugni a szőkét.
Sokkal romantikusabbak.
Mint például, hogy ebben a pillanatban is legszívesebben áthajolna az asztal fölött, hogy nyugodtan végig simithasson a Mardekáros márvány fehér bőrén és, hogy végre kideríthesse, hogy Malfoy ajkai tényleg olyan puhák e, mint ahogy azt már ezerszer elképzelte.
De nem tehette.
Amíg nem lesz teljesen biztos abban, hogy Draco is hasonló érzéseket táplál iránta, addig nem akarta siettetni a dolgokat.
Úgy látszik egyelőre kénytelen lesz beérni a Malfoy örökös barátságával, ami valljuk be, ha a kettejük múltját vesszük figyelembe már ez is nagy haladás.

- ry...rry...Harry! - Draco aggódva fürkészte Harry arcát, aki már percek óta csak őt bámulta.

- Mi? Ne haragudj, kissé elbambultam - a fekete hajú megrázta fejét, majd smaragdjait a szürke szempárba fúrta. "Harry" - visszhangzott a fiú fülében.

- Jól vagy? - csendült fel a Mardekáros hangja.

- Harrynek hívtál - a szemüveges még mindig kábultan ült a helyén szemeit le nem véve a szőkéről, aki azonban pirulva kapta el tekintetét a Kis Túlélőről, majd suttogva szólalt meg.

- Ne...Ne haragudj. Cs..Csak ösztönösen jött. De, ha zavar többé nem hívlak így - cincogta, a végére jóval vékonyabb hangon, miközben felsője alját gyürögette.

Harry halványan elmosolyodott, majd egyik kezét a Mardekáros asztalon pihenő kezére helyezte, mire már a szőke is reagált és íriszeit a vele szemben ülőre vetette.

- Egyáltalán nem zavar...Draco - a szürke szemű arcán először őszinte döbbenet ült, de hamarosan már mosolyogva szorította meg a másik kezét.

- Szeretlek - gondolta Draco.