- Draco, állj már meg! - Harry torka szakadtából ordított, miközben gyors iramban szedte farmerbe bújtatott lábait, azonban a Malfoy örökös erre ügyet sem vetett. - Draco! - próbálkozott újra. Megkísérelte fürgén megkerülni a folyosókon császkáló diákokat, de még így is előfordult, hogy egy egy varázslótanoncnak neki ütközött. A falakon lógó festmények érdeklődve figyelték a jelenetet.

- Aranyvér - motyogta a Malfoy örökös, amint a Mardekár toronyhoz ért. Néhány háztársa a társalgóban tartózkodott, s nem röstellték alaposan megbámulni a letört szöszit, miközben diszkrétséget nem mutatva kezdtek el fecsegni róla. Mintha csak elfelejtették volna, hogy kiről is van szó.

A Jégherceg lassan fordult hátra és hüvös tekintettel mérte végig diáktársait.

- Van valami mondanivalótok? - kérdezte vészjóslóan, mire Mardekáros társai majdhogynem egyszerre fejezték be az érdekfeszítő diskurálást, s rázták meg fejüket. - Én is így gondoltam - morogta, útját pedig ismét szobája felé vette, ahol mindössze Blaise Zabini tartózkodott.

- Na? Mi volt apáddal? - érdeklődött csevegő hangon. - Ilyen szörnyű dolgot mondott? Sosem láttalak még sírni - gondolkodott hangosan.

- Nem vele van bajom - érkezett a válasz, miközben Draco érezte, hogy egy újabb könnycsepp folyik végig selymes arcán. - Csak rájöttem, hogy Harry egy utolsó seggfej - Blaise nem kicsit lepődött meg a szóhasználaton. Jó pár éve ismerte már barátját, s ez idő alatt egy rossz szót sem ejtett az arany fiúról... legalábbis ha kettesben voltak.

- Mi történt? - kérdezte komolyabb hangon, s közben újra és újra végig mérte szobatársát.

- Az most nem lényeg - suttogta, s próbálta vissza tartani kitörni készülő egetrengető zokogását. - Hamarabb kiveszem a szünetet - mondta, miközben az értetlen fiú felé fordult. - Nem bírnék Harryvel egy légkörben lenni - magyarázta, majd az ajtó nyitódásra kapta fel a fejét. - Basszus. Elmondtam neki a jelszót - képzeletben jó erősen fejbe vágta magát, s elkezdte keresni kék fésűjét, annak reményében, hogy minél hamarabb távozhat.

- Draco - a fekete hajú hangja kétségbeesetten csengett. - Kérlek - pár lépéssel közelebb araszolt a lélekben megsebzett szőkéhez. - Kérlek, hallgass meg! - fogta könyörgőre.

- Ne aggódj Harry - a szürke szemű könnyes íriszekkel fordult a fiú felé. - Nem leszek halálfaló - motyogta, miközben egyik kezével letörölte az egyik kibuggyanó, sós vízcseppet. - Elérted a célodat - tenyereit egymásra helyezte, majd tapsolásba kezdett - , és még bónuszba - folytatta - , azt is megnézhetted, ahogy darabokra hullok. Remélem boldog vagy - tette hozzá gúnyosan, majd jobbjába vette zsupszkulcsként szolgált fésűjét, s egy utolsó szomorú pillantás után eltűnt. Pár másodperc múlva már a Malfoy villa nappalijában borult térdeire, miközben szívszaggató zokogásba kezdett.