Fekszem...nagyon kényelmetlen ez az ágy. Kinyitom a szemem és muszáj volt egyből becsuknom. 2 ok miatt. 1, mert majd megvakultam a fények és a fehér falak végett. 2 az azért volt, mert egy csomó idegen ott tolongott. Mindegyik sírt, de az okát nem tudom, hogy miért. Mikor újra kinyitottam a szemem, már engem néztek. Néhányan picit elmosolyodtak, néhányan tovább sírtak és egy meg elájult.

-Amanda! Annyira aggódtunk érted! Nagyon hiányoztál!-bőgött az egyik ismeretlen nő.

-De miért aggódtatok értem?

-5 hónapig kómában feküdtél és végre felkeltél!

-Tényleg?

-Igen, most megyek és megkérdem az orvostól, hogy már jöhetsz-e velünk haza.

-Ne, miért akartok elrabolni???

-Nem akarunk elrabolni, mi a baj?

-Azt se tudom kik vagytok......Mi több......Én vagyok az az Amanda, vagy ki vagyok?

      Erre lesápadtak. Megint bőgtek, de egy pici mosolyt véltem felfedezni az elájulós csajon. Na mindeeegy....Az emberek sírva kérdezgettek hogy ismerem-e őket, de én egyáltalán nem. Bemutatkoztak egy kis kínlódás után. Az első, aki sokat kérdezett, az anyukám. A férfi az apukám, és van öt lány, akik állításuk szerint a legjobb barátaim, a hatodik csaj meg se mert szólalni. Sajnos nem emlékszem rájuk. A nagy beszéd után benyitott az orvos. A szüleim maradhattak, de a többinek mennie kellett. Tisztázta hogy amnéziám van, és hogy lehet hogy örökre így maradok. A szüleim lesápadtak, ahogy én is. A nagy sokk miatt magamra hagytak. Felültem az ágyon és körülnéztem. Átlagos uncsi fehér szoba és szerintem az én cuccaimmal az asztalon.Gondoltam megnézem, hogy nézek ki.

     A látvány elképesztő volt, és egy picit ijesztő. A bal szemem szivárványhártyája lila színű és a többi fekete. Van rajta egy nagy vágás. A szám két oldalt bevarrva van. Fél hosszú hajam vége és a frufrum lilára van festve, a többi sötétbarna. Hú.......

     Nekiálltam tovább nézelődni az asztalon. Vannak rajfüzetek, sulistáska szerűség,telefon és gondolom az én szemüvegem. Felvettem a szemcsit és már mindent tisztán láttam mindent. A kezemen  és lábamon csupa ütődés, vágásnyomok és  horzsolások vannak.  A telefont a kezembe vettem, és valamiért nem kellett kód. Megnéztem néhány dolgot, és a messenger következett. Ott egy csomó ismerősöm van. Egyszer megláttam egy nevet ami valamiért rémlett. Max......Belenéztem az üzeneteinket.....

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Szia Mandy!

Szia Maxim!

Mizu?

Nagyon hiányzol!❤

Tudom, de edzésen vagyok, fél óra és megyek.

Így is hiányzol❤

Te is!😙

Júniu 05. 11:15
(pár hónappal később)

Szia Mandy!

.........

Mi a baj nyulacskám?

Jaj, hát semmi DRÁGÁM! NEM IS EDZÉSEN VOLTÁL HANEM SUSY-VAL?! MIÉRT??? Én téged szívből szerettelek.....

Hát sajnálom, de meguntalak. Vannak nálad sokkal jobbak is szívem!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

     Ez fájt....nem is emlékszem és így még jobban rosszul vagyok. Volt egy pasim, aki csak kihasznált. De legalább van 5 legjobb barátom. Ennek azért örülök. A gondolkozásom közben eszembe jutott,hogy még van nézni való cucc. A táskám tele van sok könyvvel rajzzal és persze mateklappal. Végül a rajzfüzetek jöttek. Az elején nagyon kis béna rajzok vannak, de a végén tök jókat fedeztem fel. Úgy érzem túl szépek ahhoz hogy én terveztem volna őket, de az aláírás alatta árulkodott, hogy én csináltam.

     Mentem volna sétálni, de mikor felálltam a lábam megadta magát. Egy szóval elestem. Túl hamar álltam fel és gondolom ez volt az oka. Benyitott egy orvos és elmondott egy csomó információt rólam. A nevem Amanda Smith és 17 és fél éves vagyok. Suli idő végén van a szülinapom. Egy nap múlva hazamehetek, de előtte lesz egy gyors vizsgálat ma egy pár óra múlva. Egy pár szót még beszélt, és szépen egyedül hagyott. Egyszer csak éreztem, hogy eléggé szédülök.  A fejembe belehasított a fájdalom, és elájultam. Kinyitom a szemem újra, de most a sötétség várt. Óvatosan felkeltem, és egy fény világított. Utána az egész hely láthatóvá vált. Gondolom egy lánymosdó, mert sok a wc. A  földre néztem és ott volt egy jó nagy tócsa vér, mellette egy kés. A távolban volt egy tükör. Elkezdtem felé futni, de alig van erőm. Minden lépést egyre nehezebben tudtam megtenni. Elértem a tükröt és láttam, hogy fel van vágva a szám, a szemem. Újra jött a sötétség, és egy villanás. Egy háztetőn voltam, készülve az ugrásra. Utána valahogy megszédültem, de nem tudom biztosan, hogy hogyan, de leestem. Vége lett ennek az izének, és újra a nagy, fehér szobámban találtam magam. Nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy ez álom, vagy.....egy emlék. De ha emlék, akkor én tettem, vagy valaki más tette és otthagyott, lelökött.

Sziasztok, remélem eddig tetszik ez a történet!

Na, KillerBunnyka lelép!