A hétvégére már szerencsére sokkal jobban voltam, olyannyira, hogy szombat este már egy kisebb zártkörű házibuliban is részt vettem Hopiéknál. Mondjuk, mivel csak 5-en voltunk, inkább mondanám összejövetelnek, mint bulinak. Szerencsére egyikük sem hozta fel újra azt a témát, hogy mit csináltunk kint a folyosón Taeval 25 percen át..? Ennek igazán örültem.

Már alig vártam a mai napot, hogy végre találkozhassak Vele. Szerettem volna megbeszélni vele az évnyitó napján történteket, meg persze a 8 évvel ezelőttieket is. Igazán örültem volna neki, ha tiszta lappal tudtunk volna indulni. Csak, hogy ma Tae nem volt suliban. Már is lebetegedett volna? Biztos a csuklómon keresztül adtam át neki a betegséget. Igen, biztos csak ez történhetett. A nap amúgy rendkívül unalmasan telt. Valamiért azt gondoltam, hogy a második héten még nem fogunk tanulni, csak dumálgatunk a Nyári szünetről, és az éves teendőkkel kapcsolatban. Hát, jó naiv voltam. A tanárok rögtön a lecsó közepébe vágtak, vagy mi.. és elkezdték tanítani a hihetetlen unalmas tananyagot. Egyedül az irodalom és a testnevelés volt jó. Az irodalom azért, mert mindig is imádtam olvasni, és különféle műveket elemezgetni, a tesi pedig amiatt, mert.. Mert hát az csak tesi, szerintem ezen nincs mit magyarázni.

Ebédszünetben a srácokkal kimentünk az udvarra, hogy ott fogyasszuk el az ebédünket. Yoongi csirkét hozott rizzsel, Hope viszont csak szendvicset, szóval közöttük rögtön elkezdődött a vita, ugyanis JH haverunk imádja a csirkét és cserélni szeretett volna morcos barátunkkal, aki természetesen nem hagyta magát. - Naa.. Hyung, cserélj velem!! Tudod, hogy mennyire szeretem a csirkét! - kérlelte Hope Yoongit. - Még mit nem! Tehetek én róla, hogy a szüleid nem bírnak, ezért valami szar szendvicset csomagolnak neked? - jött a válasz. Mi ezen a kijelentésen jót röhögtünk, azonban Hope persze rögtön bedurcázott, és elkezdte szidni Suga Édes anyukáját. Na ezt nem kellett volna, ugyanis Yoongi kikapta JH kezéből a szendvicset, majd lekevert vele egy jó nagyot a Kajakéregetőnek. Ebből viszont akkora üvöltözés lett, hogy az udvaron lévő összes diák meghallotta, és mindenki odasereglett körénk, hogy első sorból hallgathassák és nézhessék a JHope Komédia legújabb részét. Náluk ez szinte minden napos volt. Bármin képesek voltak összeveszni, még olyan pitin dolgokon is, mint például, hogy melyiküknek nagyobb a telefonja. Ez így most talán nem hangzott túl furának, csak, hogy a helyzet az, hogy mindkettőjük telefonja ugyanolyan típusú, és mindkettő milliméterre pontosan ugyanakkora. De ők azért mindenképp be akarták bizonyítani ennek az ellenkezőjét.

Vitájukat a jelzőcsengő szakította félbe, ami arra utalt, hogy lassan el kéne indulnunk órára. Szerencsère Ez volt az utolsó, osztályfőnöki. Egy újabb óra, amit végigaludhatok nyitott szemmel, szuper. Az Ofő végig beszélte a 45 percet, nem is értettem, miről tud még ennyit dumálni, azok után, hogy az első két tanítási nap is konkrétan csak Ofő órákból állt. Kicsöngetés után indultam volna a többiek után, de a Tanárnő megállított. -Jungkook, beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam, majd intettem Jinéknek, hogy az iskola előtt várjanak meg. - Valami baj van Tanárnő? - kérdeztem. -Nem, nincs semmi gond, csak egy szívességet szeretnék tőled kérni. - mosolygott rám kedvesen. - Ma reggel telefonált Kim Taehyung nagymamája, hogy szóljon, a fiú beteg és nem tud ma iskolába jönni. Megkérdezte, hogy valamilyen módon el tudnám-e juttatni neki a házikat és órai munkákat, hogy Tae ne maradjon le túlságosan már Szeptemberben a tananyaggal. - Vajon ezzel most mire akar kilyukadni? - Arra gondoltam Jungkook, hogy mivel csak pár utcányira laksz Tőlük, esetleg elvihetnéd Neki a Házikat, az első nap alapján, ahogy kiszűrtem, csak veled beszélt eddig - pedig velem sem - ezért gondoltam rád. - Na nee.. Hogy menjek át Taehyungékhoz? Ez viccnek is rossz. - Természetesen Tanárnő, átmegyek hozzájuk. Mi a lakcímük? - mondta ki a szám, de az agyam nem így gondolta. Az Agyam azt mondta, hogy Jungkook, ne menj át, mert ennek nem lesz jó vége!", de a szám sajnos nem hallgatott az agyamra.

Az iskola előtt várakozó barátaimnak szóltam, hogy ma nem tudok velük menni, majd elindultam a Tanárnő által megadott cím felé. A szívem hevesen dobogott, a fejem pedig egyre csak azon kattogott, hogy mit is fogok majd mondani Tae-nek. Ilyen nyomasztó gondolatok közepette érkeztem meg a Tanárnő által megadott utcàba. Megálltam egy aranyos kis kék ház előtt. Tényleg csak pár utcával állt messzebb a mi házunktól. Mély levegőt vettem, majd remegő kézzel a csengőhöz nyúltam. Becsengettem.
Már ott álltam egy jó pár perce, és épp fordultam is volna meg, hogy haza induljak, ha már senki nem nyit nekem ajtót, amikor végre kinyílt a nyílászáró, és ott állt egy szál alsónadrágban Ő...

Itt is lennék az Új résszel!😊Tegnapra terveztem, de egy kicsit rövidnek találtam, ezért ma még kibővítettem egy-két helyen...Mondjuk így sem lett túlságosan hosszú😅.
Remélem elnyerte a tetszéseteket!😁❤️
Esküszöm, nem fogok minden rész alá egy hálálkodó regényt írni😅, de azért annyit szeretnék elmondani, hogy Nagyon Köszönöm a Sok Pozitív Véleményt és Szavazatot, amiket Tőletek Kaptam!!❤️❤️Nagyon Hálás vagyok értük😊❤️!!
Igyekszem sietni a következő résszel, addig is Csók mindenkinek, és További Szép Péntek délutánt!!😘😉