Annyira nehezen keltem fel reggel, hogy már azon gondolkodtam, hogy inkább kihagyom a sulit. Azonban eszembe jutott, hogy a fekete csodát muszáj meglátogatnom. Felültem a kanapén, közben meglepetten fürkésztem, a rajtam pihenő plédet. -Hát ez?- Suttogásom olyan hangos volt, hogy szinte már válaszolt nekem a fehér fal. -Biztosan Molly műve!- Elmosolyodva álltam fel, majd összehajtottam a melegséget adó takarót.
Siessünk, siessünk! Egy percet sem akarok kihagyni, a lehetőségemből!

[...]

Egy utolsó pillantást vetettem, az az napi ruházatomra.
Sötétkék csőszárú farmer, egy egyszerű fekete póló, és egy szintén sötétkék pulcsi. Jó ez így, nem divatbemutatóra készülök!
Hátamra kaptam a táskámat, a fülhallgatókat bedugtam füleimbe, végül azonnal bekapcsoltam egy random zenét. Sietősen az előszobába vettem utamat, és felvettem műbőr bakancsom. Ezt következően leemeltem kulcsomat, a kisfogasáról, majd kapucnimat fel húztam fejemre. Időt tovább nem húzva, elhagytam a lakást. Bezártam magam mögött az ajtót, azonban ekkor rápillantottam, a szomszédéra. Rögvest eszembe jutottak a tegnap történtek. A jól ismert gombóc, már a torkomban lüktetett. Hideg verejték kezdte áztatni homlokom, de igyekeztem elnyomni magamban az érzéseket.
Nem avatkozhatok bele! Nem az én dolgom!

[...]

Lihegve, kifulladva álltam meg, a sulitól nem olyan messze, egy kis bokor takarásában.
Át kell jutnom a portán, de lehetőleg észrevétlenül! Ha lebuknék, akkor biztosan számon kérnének, hogy mit keverek bent, reggel hat előtt . Azt pedig mégis hogyan magyaráznám ki? Jaj bocsi, csak zongorázni akartam, a zene szertárban? Nyilván nem vennék jó néven.
Kommandós szaladással, az iskola falához lapultam. Óvatosan, figyelmesen dugtam kifelé a fejemet, hogy rálátást nyerhessek a portásra, az ablakon keresztül.
Nyugi Beatrice! Ugyanúgy csináld, ahogy tegnap. Menni fog!
Guggolva próbáltam nagyon lassan kinyitni a bejárati ajtót, hogy a fickónak fel se tűnjön, hogy valaki éppen most készül "betörni!"
Hát nem ironikus? Mások inkább megszöknének innen, én pedig pont az ellenkezőjét csinálom. Vicces!
Szinte neki lapultam a pultjának, hogy észre ne vegyen. Igaz valamilyen könyvet olvasott.
Jobb félni, mint megijedni.
Már majdnem sikerült elhaladnom előtte, de ő pont akkor nézett fel a monitorra, amin keresztül láthatta, a kamerák által rögzített, videó ablakokat.
Hogy ezt honnan is tudom? Pont vele nézek szembe, ahogy a pulton áthajolva, engem néz. A francba!

-Mégis mit csinál maga ott lent?- Összeráncolta szemöldökeit, ezzel kifejezve nemtetszését.

-Én.. Én csak..- Kerestem a legjobb magyarázatot a szituációra, de teljesen leblokkoltam. Miután felálltam, tekintetünk nem is olyan rövid ideig ütköztek. -Sa.. Sajn...- Végig sem bírtam mondani a szánalmas kis bocsánatkérésemet, mert valaki félbeszakított. A hangja az aula felől érkezett, aminek hatására, azonnal oda kaptam látásom. Szinte rögvest földbe gyökereztek lábaim.

-Na végre hogy megjöttél! Már azt hittem, hogy kihagyod a mai gyakorlást!- Határozott lépéseket tett felém Leo. A levegőt megfagyni éreztem közöttünk, de tekintete mégis olyan magabiztos volt, és határozott. Amint mellém ért, a hátamra simította meleg tenyerét. -Mehetünk?- Elmosolyodva fürkészte, teljesen ledöbbent íriszeimet.