Elérkezett a reggel, ami számomra azt jelentette hogy a tegnapi nap megemlítését amennyire csak lehet mellőzzem Shawnnal. De ahogyan Shawnt ismerem minden egyes alkalommal, amikor csak teheti fel fogja hozni.
A kocsiba ülve Shawn halkan bekapcsolta a rádiót és látszólag sokszor átfogalmazta magában, hogy hogyan is kezdjen bele a beszélgetésbe. De én csak rideg tekintettel néztem magam elé és figyelmet sem vettem róla. 

A nyaralóhoz érve amikor kiszálltam a kocsiból Shawn váratlanul elkapta a kezemet és vissza rántott még mielőtt ott hagytam volna. 

- Beszélnünk kéne a tegnapiról. - nézett a szemembe. Mély lélegzetet vettem és össze gyűjtöttem minden ridegségemet.

- Akartál egy napot amikor más ember lehetsz...megkaptad. - ráztam meg a vállamat. Most már újra te vagy, nem pedig az az ember. Jobban jársz ha el is felejted a tegnap estét. 

- Hogy tudod te ezt ennyiben hagyni és elfelejteni? - nézett rám fájdalmas tekintettel. Kirántottam a kezemet az övéből és szemrebbenés nélkül mondtam ki, hogy...

- Úgy, hogy ez az egész nekem nem jelentett semmit. Egy bulizós este volt, amit beseprek a szőnyeg alá, mint a többit. 

Azzal ott is hagytam a saját gondolataival együtt.
A házba érve nagy volt a készülődés. Mindenki sürgött, forgott figyelmen kívül hagyva a jelenlétemet. 

- Mi ez a nagy készülődés? - léptem oda anyához kicsit sem kedvesen. 

- De jó, hogy haza értetek! Fogd ezt és menyjetek hátra Shawnnal szedni málnát a szószhoz. 

- Ugye nem mondod, hogy megint egy béna kertipartyt rendeztek apuval? 

- Az a béna kertiparty történetesen a ti megmentőtök! - hadonászott a fakanállal és a kezembe nyomott egy nagy tálat. - Ma szépen fogsz viselkedni a vendégek előtt és ami a legfontosabb, hogy elrejted ezt a ridegséget kislányom! 

- De anya! - szólók vissza, mire egy idegbeteg pillantással válaszolt. 

- Ha éjjel olyan jót mulattál, akkor azt tedd meg a vendégek előtt is kulturált módon is! 

- Mi bajod van a viselkedésemmel? - grimaszoltam. 

- Az hogy pontosan ez miatt tartunk itt, Halsey! Na kérlek szépen hozzatok Shawnnal málnát az erdő szélétől! 

Ezzel ő le is zárta a témát látszólag, de én már nem igazán. Engedelmeskedtem a kérésének és Shawnnal együtt hátra mentünk a kiskapuhoz, hogy átmehessünk a málna bokrokhoz. Dühített ez az egész. Meg akarnak törni. Azt hiszik akkor minden megváltozik és helyre jönnek a dolgok. Idővel ők is beismerik, hogy nincs mit helyrehozni azon ami a kezdetektől kezdve gondos volt. 

- Azért jobb buli idekint málnázni, mint bent ide oda ugrálni. - szólalt meg Shawn hosszú idő után. 

- Még ne szóld el. - vettem fel a megtelt tálat. 

A készülődés egészen kora estig zajlott. Csak azt nem értettem, hogy ez a buli mégis miben segít minket? Na meg ez a feltétel, hogy viselkedjek "rendesen". Mintha amúgy egy normálatlan gyerek lennék. 
Este előkutattam egy egyszerű fekete koktél ruhát, begöndörítettem a hajamat és kész is voltam.  Mű mosollyal köszöntöttem az érkező vendégeket a kapunál. Nem igazán akartam leállni beszélgetni, de szinte mindenki hozzáfűzésekkel árasztott el, hogy mennyire örülnek, hogy itthon vagyok és itt lehetek. Én ezekre csak egy mosollyal reagáltam mindaddig amíg Lauren be nem toppant a szüleivel együtt. Persze nem eshettem neki, mert akkor valószínűleg megint csak én lennék a gonosz aki nem tud viselkedni. Már kezdem megszokni ezt. Annyiszor hallottam már, hogy gonosz vagyok hogy már ténylegesen azon gondolkodom hogyan lehetne Laurent egy kissé megfélemlíteni. De persze csak higgadtan. 

A party további része csak volt az igazi muri. Mindaddig nem éreztem a lejtőt amíg nem csúsztam le rajta teljesen. Minden akkor kezdődött amikor egy asztalhoz ültünk egy jó páran és nem kezdtünk el beszélgetni. Mindaddig én csak csendben hallgattam és ha kellett el is mosolyodtam. Persze a fő szenzáció a partyn az Shawn volt. Mint mindig ahányszor partyt csapnak a szüleink. 

Csak ültem ott és hallgattam az unalmasabbnál unalmasabb sztorikat. Aztán Lauren édesanyja szólalt fel.

- Emlékszem amikor Lauren is elkezdte a pályafutását. Már akkor tudtuk, hogy kiválló bajnok lesz belőle. - mosolygott tele fogakkal. - Persze ez nem mindenkinek megy. - nézett itt rám. Ösztönösen ökölbe szorítottam a kezemet. - Ha jól emlékszem te hamar váltottál Halsey, igaz? - az asztalnál mindenki engem nézett. Válaszolnom kellett, de az igazságot nem tudhatták.

- Rájöttem, hogy nem az én világom az acsarkodás. - válaszoltam bővebben.

- De ezt persze a tévék megcáfolják. - erre a mondatára persze a férje rákapta a fejét. Rosszalló pillantást vetett rá és így szólt.

- Clar csak azt akarta mondani, hogy mostanában sok csúnya pletyka terjeng rólad a sajtóban. Persze mind tudjuk, hogy ennek a fele sem igaz.

Lauren látszólag ideges lett.

- Miért is hagytad abba? - kérdezett végül.

- Közösen döntöttük el. - védett be végül anya. Nagyot nyeltem. Nem akartam a régi hegeket feltépni. 

Lauren egy grimasszal fejezte ki nem tetszését. 

- Én egészen másképpen hallottam ezt a sztorit a klubban. 

- Mire célzol? - nézett rá anya egyik munkatársa

- Hát nagyon remélem nem haragszol meg Hals, hogy ezt mondom. - tetetett előzékenységet, majd folytatta. - A klubban az a hír járta nagyon sokáig, hogy meghátráltál az nap este. Teljesen lerészegedtél és az edző bá nem engedett így versenyezni. 

Az idegességtől hirtelen alig láttam az orromnál tovább. Nem hittem el, hogy ez a hír járja. Vagyis azt nem hogy ennek nincs köze Laurenhez. 

- Ez a te hibád! - álltam fel az asztaltól. 

-Hé! - állt fel szintén Shawn. - Nyugodj meg! - fogta meg a vállamat. 

- Ahogyan látom beletrafáltam az igazságba, igaz? - vigyorgott. Teljesen megalázva éreztem magamat. - Úgy látszik a tökéletes Halsey koránt sem tökéletes. Bár megértem...ellenem én is féltem volna a te helyedben. 

- Bármikor lenyomtalak volna ezt te is tudod. És ahogy azt is, hogy ez az egész csak egy kitaláció. - fogtam vissza a könnyeimet. 

- Mivel támasztod alá? - húzta fel a szemöldökét és mind a ketten jól tudtuk, hogy ez úttal ő nyert. Elnézést kértem és ott hagytam a társaságot. Amilyen gyorsan csak lehetett felhúztam a csíkot és amikor a szobám ajtajához értem azt hittem megmenekültem. Azt hittem, hogy itt magányra találok és csendben nyalogathatom a sebeimet. De mint mindig most sem volt elég. Amint beléptem az ajtómon Geraldal találtam szemben magamat. Első látásra meg tudtam mondani, hogy nincs magánál, így amilyen gyorsan csak tudtam vissza akartam fordulni, de ő gyorsabb volt. Elkapta a vállamat és vissza rántott. Becsukta az ajtót és vigyorogva fordult felém. 

 - Lám-lám kit látnak szemeim. Ha itt vagy, akkor az azt jelenti, hogy Lauren barátnőm bevetette az udvariasságát és egyenesen ide vezetett hozzám. 

- Ezt ti kiterveltétek igaz? - húztam össze könnyes szemeimet. - Mit akarsz Gerald? Megalázni? Rossz fényben feltüntetni? Csak mert már ezerszer megetetted és hála a jó égnek Lauren is megtette a mai este. 

- Ahjaj Hals, bébi! - érintette meg az arcomat. A hideg futkosott a hátamon amint megéreztem a bőrét. - Mint mindig most is nagy a szád! - szorongatta meg az arcomat. Sírni támadt kedvem, de a büszkeségem annál többet ért. 

- Mit akarsz? - kérdeztem tőle olyan higgadtsággal amennyire csak az tudtam lenni. 

- Akkor most elmondom a játékszabályokat.  Rendben? - nézett rám, de aztán egyből folytatta is. - Laurent kihívod egy mérkőzésre. Még szombat estére. Elmész és megküzdesz vele.  

- Nem értelek. - ráztam meg a fejemet. - Ugyanannyi esélyünk van a győzelemre. 

- Igen. És pontosan ettől olyan hiteles. Azonban ő porig fog alázni. 

- És ha nem? - emeltem fel a hangomat gyűlölködve. 

Egy pofon volt a válasz. Hátra estem. Tovább már nem bírtam és elsírtam magamat. 

- Akkor istenemre mondom, hogy nagyon gyorsan véget fog érni a szenvedésed. Te kezdted ezt a játszmát Halsey! Te nem elégedtél meg azzal amid volt. Most tessék a játékot rendesen végig játszani! - nyúlt a kilincsért de még egy pillanatra vissza nézett. - Ha meggondolnád magadat és azt szeretnéd, hogy vissza fogadjalak tudod, hogy hol találsz. 

Elment. Belőlem pedig az összes félelem és stressz egyszerre zúdult ki. Azt hittem szétszakad a mellkasom. Jól ismertem ezt az érzést. A telefonomért próbáltam oda menni, de alig egy lépés után olyan volt mintha az egész világ megfordult volna. Alig kaptam levegőt. Olyan volt mintha az összes levegőmet szépen lassan nyomnák ki a tüdőmből. A következő pillanatban már csak a földről láttam a világot majd minden elsötétült. 

Sziasztok! Ez egy kisebb részre sikeredett. Ne haragudjatok, hogy ennyi időt kellett várnotok a következő részig. Sajnos nem igazán van időm az írásra. És őszintén mondom, hogy már vagy kétszer megírtam ezt a részt, de minden alkalommal valamiért nem mentette el a wattpad, így nem tudtam publikálni. Remélem azért tetszett! 
- Calipso!