- De én márpedig a városba akarok menni. - erősködtem anyunak.

- Szó sem lehet róla Halsey. Itt maradsz a családdal és addig nem mész sehova amíg mi azt nem mondjuk.

- Már nem vagyok kislány...- kiabálok anyával. Már ez megy órák óta. Nem hiszi el senki, hogy én szét unom magamat itt.

- Jó. - szólal meg végül Shawn. - Beviszem a városba. - néz anyura majd rám.

- Szó sem lehet róla. - mondjuk egyszerre anyuval.

- Dehogy is nem. Ha Halsey annyira be akar nézni a városba el is kísérhetem. Aztán vissza is hozom.

- Ez nem jó ötlet. - néz rá Karen. - Amíg nem csillapodnak le a kedéjek addig nem igazán kéne együtt mutatkoznotok.

- Akkor este megyünk. Ott nem igazán ismernek fel minket...

- Este vannak a legtöbben kint. - nézek rá szúrós szemmel.

- Na és akkor mi van? Csak kocsikázunk egyet.

Anya rám néz és elvigyorodik. Ismerem ezt a nézését és kicsit sem tetszik.

- Rendben.

- Felejtsétek el! Inkább itt maradok. - indulok vissza a szobámba.

- Most már kötelező. - vigyorog rám anya majd mindenki más.

- Van egy órád elkészülni, aztán indulunk. - haladt el mellettem Shawn.

Nagyon csali szaga volt ennek az egésznek. Azt hiszik kibékülök Shawnal, ha bevisz a városba. De nem baj. Higyjék csak azt. Legalább bejutok, és ha ott vagyunk valamiért kiszállok a kocsiból és szépen megpattanok. A táskámba betettem az otthoni lakáskulcsunk másolatát és lassan elkészültem. Egy órán belül már Shawn kopogott megállás nélkül az ajtómon. Kinyitottam és szúrós tekintettel néztem rá.

- Először is hallottam a kopogásodat. Nem kellett volna még vagy ötvenszer megverni az ajtót!

- Én megmondtam, hogy egy órád van.

Beszálltunk a kocsiba és vártam hogy mikor érünk be a városba. Shawn egész úton dúdolgatta ami éppen ment a rádióban. Jó kedve volt. Nekem már annál kevésbé. Vagy öt bulizóhely előtt haladtunk el. Minden alkalommal nagyokat nyeltem ahányszor elhaladtunk valamelyik mellett.

- Melyik a kedvenced? -kérdezte

- Egyik sem. - válaszoltam. - A legtöbb ugyanolyan.

- Én egyszer Japánban voltam egy durva bulin. Az ember azt hinné nem tudnak mulatni. Aztán az egész éjszakát áténekeltük.

Felhúztam a szemöldökömet és ránéztem.

- Ezek azért szerintem durvábbak egy éneklős bulinál.

- Pedig nem tűnik vészesnek. - állt meg az egyik hely előtt.

- Pedig kicsit sem a te világod sztárocska. - nézem a fiatalokat akik jókat nevetnek kint.

- Pedig megbirkóznék vele azt hiszem.

- Az kizárt. - néztem rá fintorogva. - Azok ott bent élve felfalnak téged.

- Hát akkor taníts mester. - mutatott a buli irányába. És már ki is szált.

- Hogy micsoda? - néztem az irányába.

- Ott fogsz egész este ülni, vagy jössz is? - állt meg pár méterre a kocsitól.

Nagyon is bűzlött a dolog. Shawn kicsit sem tudja mit csinál. Kiszálltam a kocsiból és a bejárat fele végig követtem. Shawn oda nyújtott az őrnek egy rakat pénzt és mutatta, hogy menjek utána.
A helyre belépve megcsapott az a tipikus illat. Szinte a hányinger kapott el. Nem akartam itt lenni.
Shawn máris beállt a táncolók közé magával húzva. Próbált táncoltatni kisebb nagyobb sikerrel.

- Na jó Shawn menjünk haza. - néztem rá.

- Nem! Én maradni akarok! Bulizni. Énekelni. - intett oda egy csapatnak mosolyogva és mindenkinek örömmel köszöngetett.

- Jó hozok valamit. - szóltam oda és elindultam az italos pulthoz. Két kólát kértem, amit nagyon nagy erőlködés árán tudtam eljuttatni Shawnig. Shawn már igen nagy tömeg közepén állt és nagyokat nevetett valamin.

- Tessék idd meg. - nyomtam a kezébe.

- Oh mi ez? Bor? Vagy valami kevert izé?

Fintorogtam egyet és megráztam a fejemet.

- Csak egy szimpla kóla.

- Ja hogy úgy. - kortyolt bele. - Kólával szoktál kezdeni minden bulit?

- Nem fogsz inni Shawn. Még vezetned kell, nem rémlik?

- Na és mi van akkor? - nevetett - Engem ugyan nem érdekel.

- Persze. - ráztam meg a fejemet. - Várj itt és ne moccanj! Jó? Ne igyál semmibe amit mástól kapsz se semmi.

- Jó persze. - forgatta a szemeit.

Bementem a női mosdóba, hogy megmossam a ragacsos kezemet amire ráfojt egy kissé a kóla ahogy lötykölődött. Még elidőztem egy ideig. Shawn élvezze csak a bulit. Úgy is amint bedurvul a hangulat megfutamodik. Egy ilyen kis sztárocska nincs hozzá szokva az ilyenekhez. Aztán ismerős dallam zavart meg.

"Az idő lejárt az álom közepén
Felhívlak, mert el kell pazarolnunk az időt
Vezessünk, nincs hová mennünk"

Kilépve a mosdóból Shawnal találtam szemben magamat, aki a színpad kellős közepén állt és énekelt.

" Ne félj, köszöntelek a dzsungelben
Gondolkozz gyorsan, mozogj fürgén,
ne botladozz
Nem tudjuk ezt egyedül csinálni"

Közelebb megyek a színpadhoz, ahol Shawn egyszer csak felkap magához és a szemembe nézve énekel tovább.

„Hová megyünk? Nem tudjuk
Követjük, a szelet ahonnét fúj
Kövessünk el hibákat és ne nézzünk
vissza, most vagy soha"

- Shawn! – de az ő hangja mellett az én hangom egy egér cincogásával ér fel

Felemeli a kezemet, ezzel ösztönözve a közönséget.

„Egy olyan éjszakán
legyőzhetetlennek éreztük magunkat
Minden pohár tele volt
Egy olyan éjszakán"

Megráztam a fejemet. Shawn nincs tisztában vele, hogy mit csinál. Ez a kis jelenete után reggelre rászállnak a tévések. De őt egy kicsit sem zavarta látszólag. Csak énekelt és énekelt. Teljesen más hangulatot adott a bulinak. Az emberek boldogok voltak. De nem csak szimplán jól érezték magukat. Amikor én énekelek az emberek nem így viselkednek a színpad előtt. Shawn hangja lágy volt. És szeretettel énekelt. A szemembe nézett és folytatta.

„Egy olyan éjszakán, táncoltunk a
csillagok alatt
Azt hittem, hogy a világ a mienk
Egy olyan éjszakán"

Végig hallgattam ahogy énekel. Szinte már nekem is mosolyoghatnékom volt. De a dalszövege az volt az ami nagyon is megmozgatta a fantáziámat. Valahogy a dalszövege amit énekelt teljesen passzolt a mai esténkhez. Mintha direkt énekelte volna ezt, hogy kivegyem belőle az üzenetet. De nekem kicsit sem tetszett a helyzet, hogy bármikor ránk törhetnek a rajongói. Snapchatek és insta sztorik száza lehet mos tele velünk. Aztán a dal végén amikor Shawn meghajolt egy tekintetet szúrtam ki a tömegből. Shawn karja után kaptam és kifelé kezdtem húzni magam után. Shawn csak nagyokat nevetett.

- Mit csinálsz Hals?

- El kell innen tűnnünk, de azonnal!

Abban a pillanatban a nevemen szólítottak.

- A francba! – szólaltam fel

Shawnal együtt megfordultunk és Gerald vigyorgó képe fogadott minket a színpadról.

- Hova mész Halsey, baby? Itt hagynád a rajongóidat dal nélkül? Vagy megijedtél és haza iszkolsz? – kérdezte vigyorogva. Utálom amikor ezt csinálja.

- Csak provokálni akar. – mondta Shawn dühösen. – Ugye nem aka....

Késő volt. Én már régen a tömegen át törtem előre. Felmásztam a színpadra ahol kivettem Gerald kezéből a mikrofont.

- Na mizú Torontó? – kiabáltam fel, mire a tömeg őrjöngeni kezdett. – Mit szóltok egy kis Gasolin-hez?

Mély levegőt vettem és próbáltam minden gondolatomat össze szedni. Eddig csak egyszer kétszer adtam elő ezt a dalomat. Geraldra néztem és elmosolyodtam.

„Te is őrült vagy, mint én?
Fáj neked is, mint nekem?
Vettél egy százdolláros pezsgőt, mint én?
Csak hogy kiborítsd a csatornába, mint én?"

Shawn továbbra is ott állt a bejárattól nem messze és nagy szemekkel nézett.

„Használnád a vízszámlád, hogy felszárítsd a foltot, mint én?
Be vagy állva Mary Jane nélkül is, mint én?
Széttéped magad szórakozásból, mint én? Suttognak rólad az emberek a vonaton, mint rólam?"

Gerald körözni kezdett körülöttem, mint egy hiéna aki arra vár, hogy felfaljon.

„Mindenki azt mondja:
Nem ébredhetsz fel, ez nem álom
Te egy gépezet része vagy, nem egy emberi lény"

Gerald mellé lépek és megbökőm a mellkasát amitől meglepődik.

„A mű arcoddal a képernyőn élsz
Kevés önbecsüléssel,
hogy a benzinbe szaladj"

A szám végén meghajolok és Gerald kezébe nyomom a mikrofont.

- Cuki volt! – suttogom és megsimítom az arcát vigyorogva

Leugrok a színpadról és el is tűntem az emberek között. Shawn teljesen lefagyva állt ott és még nagyon sokáig fel sem eszmélt. Egészen a kocsiig húztam magammal, ahol már alig vártam, hogy elhúzzunk innen minél hamarabb.

- Ez elképesztő volt....- mondja lelkesen

- Nem, Shawn! Egyáltalán nem volt az! Te tudod, hogy most megpecsételted a saját karrieredet? Mit gondoltál? Erre ment ki ez az egész „ majd én beviszlek a városba" dolog?

- Nem volt semmi hátsó szándékom ebben az egészben. De olyan jó volt egy este elengedni magamat.

- Jó, akkor most már mehetünk is haza!- szóltam rá. Nem akartam több időt elpazarolni ott.

Ugyan elindultunk, de kicsit sem arra amerre akartam. Ahelyett hogy lekanyarodtunk volna arra az útra ami a hegyekbe visz, felmentünk torontó legmagasabban fekvő parkjába. Ott Shawn leparkolt és leült az egyik padra ahonnan tökéletesen lehetett látni Toronto minden egyes kis fénypontját.

- Ezt az egészet nem értem. Ha semmi hátsó szándékod nem volt ezzel, akkor még is mi volt ez? Így akartál betenni nekem? Mert most nagyon nagy csávában vagyunk. Azzal hogy úgy tűnhet az embereknek, hogy nekem énekeltél jogosan gondolják azt, hogy van valami közünk egymáshoz.

- És akkor mi van? Mi van ha neked énekeltem? Talán jobb is lenne, ha azt gondolnák együtt vagyunk. Talán leszállnának rólunk.

- Te teljesen megőrültél. – rázom meg a fejemet.

- Amúgy meg...-szólalt meg halkabban. – Kíváncsi voltam, hogy milyen a te világod. Hogy valóban olyan jó ez az egész...érdekelt mitől lettél olyan amilyen. Csak én is átakartam élni.

Leültem mellé és nagyot sóhajtottam.

- Ez nem a te világod Shawn. Te szereted betartani a szabályokat. És ezzel semmi baj nincsen. Teljesen felesleges ez az egész. Nem kell bebizonyítanod semmit.

- Komolyan mondod?

- Aha. – mondom nyugodt hanggal

Shawn elmosolyodik és a fényeket kezdi vizsgálgatni. Majd kis időn belül megszólal.

- Azért érdekel, hogyan telik neked itt egy este. Ha már itt vagyunk, ne menyjünk csak úgy haza.

- Hát nem is tudom...- dörzsöltem meg a tarkómat. – Geraddal voltam mindig. És a te hírneved sokkal jobb mint az enyém...

- Nem számít. Most velem leszel. És akkor lesz egy olyan estéd amikor nem Geralddal voltál bulizni.

- Hát jó!

Azzal a kocsihoz indultunk és legközelebb csak a belvárosban álltunk meg. Ez a klub volt Toronto legdurvább helye. A legnagyobb bulik és balhék mind itt szoktak lenni. Amikor gimisek voltunk akkora ívben elkerültük a környékét, mintha attól féltünk volna valaki megkésel minket az épület előtt. A fiatalok nagy többsége aki idejár lezüllött, magán kívüli volt. Shawn nagyot nyelt. Kezét átkarolva vittem be. Beültünk a leghátsó kis eldugott asztalhoz. A tömeg eszméletlen nagy volt. A levegőben cigi és pia szaga keveredett. A zene üvöltött, de mégis olyan messze voltunk a tánctértől, hogy valamennyivel elnyelődött a nagy lárma. Shawn az italkínálatot lapozgatta, mire oda intettem az egyik kiszolgáló lánynak.

- A szokásosat.

A lány enyhén szólva alul öltözött volt. Épp hogy takarta valami. Shawn látszólag zavarban volt.

- Csaknem zavarban vagy.

- Ennyire látszik?

Nem válaszoltam, inkább a hajamat kezdtem igazgatni. Teljesen keszekusza volt már. Shawn mosolyogva figyelt.

- Mi van? – kérdeztem ridegen

- Semmi. –rázta meg a fejét. – Jól ál a fekete. – érintette meg az egyik hajtincsemet. – De a régi fürtök voltak a kedvencem.

Meglepett Shawn megnyilvánulása. Ebben a pillanatban tették le elénk az italainkat.

- Fenékig! – koccintottam vele és lehúztam.

Shawn fintorogva nyelte le az utolsó kortyot is. Felnevettem rajta. Shawn nem volt hozzá szokva az italhoz, így biztos voltam benne, hogy kis időn belül vigyorogni fog mindenen mint a vadalma.

Az este hátralévő idejében a buli elszabadult. Shawnnal tömérdek italt fogyasztottunk el. Shawn látszólag túlment a határain és valóban jól érezte magát. A végére már ketten táncoltunk a tömeg közepén. Beszálltunk a karaokéba is. Aztán valami olyan történt amivel a buli egy teljesen más fokozatot ért el.
Shawn közel hajolt én pedig teljesen lefagytam. Teljesen megmagyarázhatatlan okból azt kívántam csókoljon már meg. A másik részem pedig ráordított volna, hogy húzzon a pokolba. Shawn az arcomat simogatta az ujjával. Szinte majdnem olyan volt mint az az éjszaka karácsonykor...
Az erősebb oldalam nyert. Shawn szépen lassan közelített és apró csókot lehelt ajkamra. Csókja viszonzásra talált mert azonnal vissza csókoltam. Csókunk végén egymásra nevettünk. Shawn kézen fogott és ott hagytuk a bulizó helyet. Az éjjel folyamán több kajárdát és helyet meglátogattunk. Igazán jól éreztük magunkat együtt. Az ember külső szemmel azt hihette, hogy egy boldog pár vagyunk. Pedig erről szó sem volt. De valahogy mégis eldobtunk minden korlátot és csak szabadnak éreztük magunkat.
Olyan kora reggeli órák lehettek. Egy küszöbön ülve néztük az épületek sokaságát. A fejem lüktetett az ital és a buli mámorától.

- Ideje lenne haza mennünk. – szólalt meg Shawn rekedtes hangon

- Úgy gondolod így képes lennél kocsiba ülni? – néztem rá

- Jogos

- Nálam van a lakáskulcsunk. Hozzánk el tudunk menni. Nem hiszem, hogy a taxis elvinne ilyenkor az isten háta mögé.

Shawn a telefonja után kezdett kutakodni.

- Elhagytad?

- Nem, megvan. – vette ki nagy nehezen.

Kis időn belül a taxis már ott is volt értünk. Azt hittem bármelyik pillanatban elalszom. Shawn ölébe hajtottam a fejemet aki egyfolytában simogatta a hátamat. Félálomban keltem ki amikor haza értünk. A házba beérve ledobtam a cipőmet és a fürdőbe vettem az irányt. Shawn kissé kótyagosan, de eljutott az ágyamig. Alig vártam hogy végre kialudjam az éjszakát. A tévé halkan ment. Befeküdtem Shawn mellé és a szemébe néztem. Még a félhomályban is tökéletesen láttam, hogy csillog a szeme. Simogatni kezdte a fejemet, amitől csak még jobban nyomott az álmosság. Shawn apró csókot adott, amitől elszakadt minden a fejemben. Heves csókcsatába kezdtünk. Shawn kis idő múlva szépen lassan kezdte felfele húzni a pólómat, amitől kapcsoltam és elhúzódtam.

- Shawn...mi sokat ittunk. Reggelre ez az egész dolog...- magyaráztam – közöttünk vége lesz.

- És ha én nem akarom, hogy vége legyen? – nézett egészen közelről a szemembe

- Ne nehezítsed meg a dolgokat. Kijózanodsz és akkor rájössz, hogy valójában egyikünk sem akarja ezt.

Azzal elfordultam tőle és megpróbáltam minden hangot kizárni a fejemből és minél hamarabb elaludni. 

Sziasztok, ez lenne az új rész. Remélem tetszett! Votolni ér! 
Puszi, Calipso!