"Olykor mi teremtjük meg saját démonjainkat"

- Mégis hova akartok menni?

- Karenékkel régóta tervezünk egy kiruccanást a kis tóhoz.

- Még nem untátok meg a kis tavat? Egész gyerekkorunkban ott voltunk. - nézek rá karba tett kézzel

- Épp ezért jó lesz ez a városi nyüzsgés után újra ott lenni. Sokat túrázunk majd, és legalább kicsit újíthatunk is a helyen.

- Mendesékkel? - kérdezem össze szorított fogakkal

- Mendesékkel. - bólogat nagyokat

- Ez hihetetlen.- trappolok fel az emeletre.

Miután bepakoltam a bőröndömbe és lecipeltem a nappaliba Aaliyah és Shawn már ott toporgott az étkezőbe.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva Aaliyah. Mosolyogva bólintottam viszonzásképp.

Elővettem a bögrémet és öntöttem a frissen főzött kávéból. Nagyokat kortyoltam belőle és próbáltam nem odafigyelni Shawn tekintetére. A csuklómra néztem ami tele volt lila foltokkal. Alig észrevehetően lehúztam a pulcsim ujját. Persze Shawn az egészet végig nézte.

Egész úton a kocsi ablakán néztem a változó dombokat. Régen annyira vártam, hogy elmenjünk abba a nyaralóba. Most pedig egyszerűen nem érzek semmit. Csak azt az ürességet amit Gerald előidézett. Sose gondoltam volna, hogy megteheti ezt velem. És egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy lehet rám ilyen hatással. Hisz mindvégig olyan hidegen viselkedtem vele. Jól tudtam milyen ember is Gerald. Vagyis az elején még igazán ismertem...mégis hogy juthattunk el idáig.

"Rossz vagyok a szerelemben
De nem hibáztathatsz, amiért próbálkozok
Tudod, hogy hazudnék, ha azt mondanám
Te vagy az,
Aki végre meg tudna javítani"

A múltamat vissza tekintve, igazán rossz vagyok a szerelemben...

Amíg a szüleink elmentek bevásárolni, hogy feltölthessék a hűtőt és a szekrényeket, addig mi elfoglaltuk a szobáinkat. Öt szoba van, úgyhogy jut egy nekem, egy Aaliyahnak, egy anyáéknak, egy a Mendes szülőknek és egy külön Shawnak. A mi szobáink az emeleten van, míg a szülőknek lent. De a jó hír, hogy az enyém a teraszos szoba, ami pont a kuckó elé néz. Onnan pedig jól látni a tavat. Férre dobtam minden cuccomat és a tóhoz mentem. Leguggoltam, hogy bele nyulhassak a vízbe. Kellemesen langyos volt. Végig néztem a csillogó víz felszínén. Szinte láttam, ahogy a kis Shawn azt kiáltja "vizi bomba!". Én meg a hátára pattanok és beugrunk a vízbe. Megrázom a fejemet. Nem szabadna ezen agyalnom...
Aaliyah telepszik le mellém az egyik kőre.

- Olyan szép még mindig. - mondja halkan, mintha attól félne valaki meghalja.

- Igen, az. De régen szebb volt.

- Azt sajnos én nem tudom. Még túl kicsi voltam.

- De te is részben itt nőttél fel. - mosolyogtam rá. - Sokat bujócskáztunk az erdőben. - mutattam a kerités végébe. - Mindig megtaláltál minket.

- Kivéve téged. Hacsak nem hagytad. Emlékszem mindig a fák tetején ugráltál. Képtelenség volt megtalálni. De a kedvemért mindig lejöttél az alsó ágra és úgy tettél mintha nem tudnád, hogy ott vagyok.

Mosolyogtam a nosztalgiázáson.

- Bárcsak minden olyan lenne, mint régen. - nézett a távolba. Felhúztam a szemöldökömet és rá néztem.

- Mire gondolsz?

- Rád és a báttyámra...Mióta rosszba vagytok a két család nem ugyanaz. És jó lenne őt boldognak látni...ahogy téged is.

- Ez elég bonyolult Aaliyah. - ráztam meg a fejemet. - Mi már nem leszünk ugyanazok, mint régen.

- Hazudsz. - mondta komolyan, le sem véve a szemét a vízről. - Lehetne...sőt együtt is lehetnétek. Mindig is nyilvánvaló volt. Együtt sokkal másabbak vagytok. Tudom, hogy lemondtál róla, és ezért változtál meg. - itt sóhajt egy nagyot. - De legbelül ugyanaz a kedves, megértő lány vagy akiért mindenki oda van. Amióta az eszemet tudom így van.

Aaliyah szavai martak legbelül.

- És ha tévedsz? Ha tettem dolgokat...

- Nem vagy rossz. Ebben biztos vagyok. Különben most nem beszélnél velem kedvesen. - fordul felém, hogy a szemembe nézhessen.

- Változnak az idők, Aaliyah. Túl kell lépned neked is és elfogadni, hogy én és a báttyád soha többet nem maradunk meg ágymás mellett. - azzal feláltam és ügyet sem véve a mögöttünk hallgatózó Shawnal besétáltam az ajtót.

A vacsorára sem mentem le. Az agyam túlságosan is katogott. Gerald bántó szavai viszhangoztak a fejemben. Soha nem akartam bántani őt. Titkon én is abban bíztam, hogy ő segíteni fog. Hogy ő lesz az orvosság minden bajomra. Hogy betöltheti Shawn helyét...itt rontottam el. Nem adtam meg neki azt a szeretetet, amit érdemelt volna. Mert ő csak erre vágyott. Hogy ne kelljen más árnyékában élnie. Én pedig szinte már megfolytottam az árnyékkal.
A teraszról jól ráláttam, ahogy a család kint sütöget és valamin hangosan nevet. Elmentem lezuhanyozni. Olyan meleg volt, hogy kénytelen voltam egy trikót választani alvásra. A tükörbe nézve szomorúan vettem tudomásul, hogy a foltjaim rikítanak.
Megvártam amíg kint elcsitul mindenki és elmennek aludni. Halkan mentem le a konyhába egy kis nassolni valoért.

- Éjjeli hadjárat?

A váratlan hangra ösztönösen hátra ugrottam.
Shawn benyult a hűtőbe mellettem és töltött egy pohár tejet.

- Csúnyán megütött. - nézte az arcomat. Na igen...smink nélkül eléggé latni a foltokat.

- Túl élem. Kaptam már nagyobb pofont is az életben. - válaszoltam. Shawn arca lesápadt. Biztosan arra gondolt...hogy amikor elment. Aaliyah szavai viszhangoztak a fejemben..."ugyanolyan jó vagy". - Régen a ringben kaptam egy-kettőt. - vontam meg a válamat. Shawn látványosan megkönnyebbült. Nagyot sóhajtott és neki támaszkodott a szekrénynek.

- Már akkor sem féltél igazán az erőviszonyoktól. Még Laurentől sem...- nézett a szemembe.

- Mire akarsz kilyukadni? - ráncoltam a homlokomat.

- Arra, hogy bármi is lesz nem rezelsz be az egykori vetélytársadtól.

- Eszem ágában sem lenne. - rázom meg a fejemet dühösen. - Ha kihívna egy mérkőzésre...

- Akkor én lépnék közbe. - vág félbe. Hátra hökkölök válasza hallatán. - Nem vágod magadat trapára egy Lauren féle miatt. Nem kell bizonyítanod semmit, Geraldnak.

- De...hogy fontos nekem. - nézek a szemébe. Shawn megrázza a fejét, de mire szólhatna bármit is én már felfele lépcsőzök. Halkan csukom be magam mögött az ajtómat. Lehuppanok az ágyra és magamba szívom a nyaraló illatát. Felpattanok és kinyitom az egyik fiókot. Egy halom kitépett füzetlap hevert benne összekapcsozva. Kiemeltem és szétterítettem az ágyon. Dalok sokasága volt ráfirkantva sok áthúzással és nyilakkal. Szinte már el is feledkeztem ezekről. Minden nyáron az erdőt jártuk és mindenféle dalokat hordtunk össze. Azokat papírra írtuk és megpróbáltuk eljátszani. Ahogy telt az idő egyre jobbak és jobbak születtek. Némelyikben felismertem Shawn egy-egy dalának részletét. Aztán ott volt az egyetlen egy dal ami teljes egészében neki köszönhető és ma már boltol ezreiben megvásárolható. Imagination
Nem a legboldogabb dal amit valaha hallottam. De mégis imádtam...talán azért mert magamra találtam a számban. Amikor megírta, és én megtaláltam felgyúlt bennem a remény, hogy talán ő is úgy érez mint én.
"Oh, ott megy megint
Minden reggel ugyanígy megy
Elsétálsz a házam előtt
Utánad akarok kiáltani"

Egy tizen valahány éves mégis mire gondolna, ha a kiszemeltje a szembe szomszédja?

"El akarom mondani, hogy mennyire gyönyörűnek látlak innen
Elgondolkodtatsz azon, hogy milyenek is lehetnénk, mert
sóvárgok és sóvárgok, nem is tudsz róla, pedig igaz"

Buta voltam...
Vissza rakom a papír köteget a fiókba és bebújok az ágyba. Régen túl kellett volna lépnem...régen el kellett volna fogadnom a tényeket. Márcsak a kérdés az, hogy mihez fogok kezdeni? Gerald fenyegetései nem lesznek sokáig csak fenyegetések...de akkor még is, ha ennyire tudatában vagyok azzal mit készül velem tenni, mégis miért fontos nekem? Miért érzem azt amit amióta este kilépett az ajtón? Hiszen bántott! És én nem tettem ellene semmit... Hagytam, hogy gyenge legyek és azt tegyen velem amit szeretne. Megérdemeltem azt a pofont. De most nem törhetek meg...Nem agyalhatok ennyit. Alvásra kényszerítettem az agyamat, hogy véget vessek ennek.