Ide- oda mocorogtam. Sötétség vett körül. Kellett volna valamiféle kis láng, ami bevilágítaná ezt az ürességet. Szép lassan nyitottam ki a szememet. A korai nap fénye már besütött a félig lehúzott ablakon. Gerald tekintetei szinte világítottak. 

- Jó reggelt! - csókolt meg és gyengéden beleharapott az alsó ajkamba. Csak feküdtem ott mozdulatlanul és mint mindig most is ugyanazt az egy dolgot vártam...hogy szedje össze magát és lépjen le. - hát jó!- adta be a derekát. - Már megyek is. 

- Talán majd máskor. - mondtam halkan és megvártam amíg össze pakol. 

- Ja tudom...- válaszolta. Felvettem a köntösömet és kibújtam az ágyból. - Esetleg kimásszak az ablakon az ősök elől, vagy megteszi az ajtó is? - kérdezte gúnyosan. 

- Nem szeretem, ha kora reggel ilyen csipkelődéseket hallok. - mondtam rezzenéstelen arccal és kinyitottam előtte az ajtót. - Kikísérlek. 

Gyors léptekkel szedtem a fokokat. Az ajtóban Gerald arcon csókolt búcsúzásul. Kinyitottam a bejárati ajtót, ahol Shawn pillantásával találtam szembe magamat. Geraldot átvezetve mellette kilökdöstem a kapuig. 

- Emlékszem régen is átjáróház volt a Mendes család számára az otthonotok. 

- Ne foglalkozz vele! - nyitottam ki a kaput. 

- Az éjjel valahogy sokkal...-nézett végig rajtam. - nem mondtam semmit. Majd találkozunk. - mosolyodott el és beszállt a kocsijába. 

Vissza trappoltam a konyhába egy forró kávé reményébe, de az nem volt. Anyu és Shawn nagyban sutyorgott a pultnál. 

- Elfogyott a kávé? - kutattam a szekrényben. - És a tea is? 

- És úgy minden. Válaszolta anya. 

- Nagyszerű. - kaptam fel a kocsi kulcsokat a pultról. 

- Vidd magaddal Shawnt is! - nézett rám anya. 

- Miért vinném? - néztem végig az említett illetőn. 

- Rendkívül aranyos vagy reggel, ugye mondta már a barátod? - jött egyből a rákontrázás. 

- Szerintem neked is van kocsid és elég nagy vagy, hogy furikázzanak. 

- Tudod Halsey, van egy kis elintézni valóm. Gyakorlatilag csak be kell vinned a városba és vissza hozni. 

- Kizárt dolog! - mentem fel a szobámba. 

Épp csak felöltöztem, amikor anyu kopogott. 

- Tudod, hogy nem tud csak úgy mászkálni egyedül..

- Miért is nem? Talán letámadja egy csapat lány? - kérdeztem gúnyosan

- Pontosan! Légyszi Hals, ezt megtehetnéd igazán. Tudom, hogy nem vagytok valami jóban mostanában, de ennyit megtehetsz érte. 

- Arrg. - mentem le anyával a nyomomban. Beszálltam a kocsiba és vártam. Shawn értetlenül állt a bejárati ajtóban. - Mi lesz már? Meggondoltad magadat? - húztam fel a szemöldökömet. 

Bepattant a kocsiba, én meg beindítottam a motort.  Egy kevésbé forgalmas útra mentem, hogy kikerüljem a reggeli rohanókat. Halkan szólt a rádió, így egy kis hangulatot adott a kocsikázáshoz. 

- Még nem is merült fel az a téma, hogy mennyire tetszik az iskolád. - mondta halkan. Felé fordítottam egy pillanatra a tekintetemet. 

- Miért merült volna fel? 

- Hogy jobban megismerjük a hétköznapjaidat. - vonta meg a vállát. 

- Az sem, hogy te mivel. 

- Pedig elég egyszerű, általában...

- Ez csak rákontrázás volt. Valójában nem igazán érdekel milyen híres rutinjai vannak a popsztár Shawn Mendesnek. Na meg a fellépések...az meg ami legkevésbé izgat. 

- Pedig nem csak ebből áll a napom. Tudod miért szoktam olyan sokat távol lenni? - mosolygott. - Van, hogy  a fellépés előtt már jó pár nappal megérkezem az adott városba. Amíg ott vagyok megismerkedem az ottani kultúrával, megkóstolhatom az ottani ételeket. Bejárom a környék minden zugát. Új emberekkel ismerkedem és nem úgy vagyok ott mint Shawn Mendes a híresség...hanem mint csak Shawn egy egyszerű turista. 

- Hm. - volt a válaszom. - Ez a része nem hangzik olyan rosszul. De ott van mellette az az érvem, hogy semmi magánéleted sincsen. 

- Az már jó ideje nem számít. - válaszolta és kifele kezdett nézelődni. 

Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha Shawn hangulata átváltott volna szomorúvá. De miért is érdekelt volna, hogy Shawn boldog-e vagy sem? Hangosítottam a rádión és próbáltam minden figyelmemmel csak az útra összpontosítani. Megálltam a központnál, ahogy meg lett beszélve. Vártam, hogy Shawn ki szálljon és elindulhasson az ellenkező irányba. Megráztam a fejemet és oda szóltam neki, mielőtt átment volna a túloldalra.
- Nincs kedved velem tartani a bevásárlásban? Utána szívesen elmegyek veled, ahova te szeretnéd. - támaszkodtam a kocsinak. Shawn elmosolyodott.
- Semmi szívatás nélkül?
- Miért szívatnálak? - néztem rá érthetetlenül.
- Hát nem tudom. - nézett rám tétlenül. - Jó, mehetünk.

Shawn egész végig tolta mellettem a bevásárlókocsit, és még akkor sem volt egy rossz szava sem amikor már ugyanazt a kört tettük meg harmadjára. Pedig ilyenkor Gerald már erélyesen összeszólalkozna velem. Ez után átkísértem Shawnt a bankhoz. Ott már előre köszöntek neki és elé toltak egy nagy adag papírt, hogy írja alá. Kicsit furcsának tartottam és bevallom kicsit érdekelt is mi célból lehet itt.
A ház feljárón álltam be. Shawn segített bevinni. Anyuék felváltva kapkodtak a telefonjuk után.

- Anya, arra gondoltam együtt főzhetnénk..mint régen. - mentem utána a nappaliba.
- Oh szívem, ne haragudj, de fontos dolgunk van a cégnél apáddal, vallszeg az éjjelünket is ott töltjük. - dobált be mindent a táskájába. - Hívj ha bármi baj van. - Rohantak ki mindketten a házból.

Levágtam a kulcsokat az asztalra és nagyokat nyeltem. Shawn csak csendben állt és egy szót sem szólt.

- Biztos van valami gubanc a cégnél. Mostanában sokszor van ilyen. A szüleink mindent megtesznek. - mondta. De éreztem a hangjából, hogy ez mind csak mentegetőzés.
- Persze, hisz ez megy már 20 éve. - kezdtem kipakolni.
- Tudod, hogy szeretnek. - rázta meg a fejét. Bólintottam válaszul. - És...ha szeretnéd én segíthetek megfőzni. Hidd el nem fogsz egy percig unatkozni! Kiváló szakács vagyok és..
- Kezdj akkor neki! - vágtam a szavába és oda dobtam neki egy köpenyt.

Shawn szája be sem állt. Folyamatosan mondta és mondta. De hogy pontosan miről beszélt azt ő sem tudta. Sokszor nevettem a meséin, amik arról szóltak miket művelt a magconban a többiekkel. Ezúttal kicsit sem tűnt az ellenségemnek. Nem volt kedvem vele kiabálni, sem sértegetni őt. És az igazat megvallva soha nem is akartam őt bántani. De jól mondja mindenki...kicsit sem vagyok már önmagam. Hamar fel kellett nőnöm, hogy megálljam a helyemet a világban. És mint ahogy azt Gerald tanította, taposni kell, hogy ne faljanak fel.

Mint ahogy az kiderült Shawn csapnivaló szakács. Az ő segítsége inkább a szórakoztatás része volt. Küldtem Aaliyahnak és a szüleinek is belőle. Még anyáéknak is maradt bőven holnapra mire haza érnek. Este leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Épp a jelenlegi sztárhírek ment. Régen éltem haltam ezekért a műsorokért. Épp váltottam volna csatornát, amikor egy számomra is érdekes kép jelent meg a képernyőn. G-eazy vs. Shawn Mendes szalagcímmel.

- Hogy mi? - kaptam a távkapcsolóért.

- Manapság senkinek sem nagy újdonság ha Halsey nevét meghallja. - itt felugrott egy rólam készült kép az egyik klubból amint éneklek. - Akiknek még is azoknak röviden annyi, hogy Halsey az a fiatal lány aki úgy egy pár éve robbantott a világhálón, amikor G-eazy első lemezének premierjén a rapper párjaként jelent meg. Ez után megírták első közös számukat. Igen, biztosan ti is kezditek kapisgálni miről is beszélek. - kacsintott a riporter. - Ezután sokáig nem tudtunk semmit a fiatal hölgy kilétéről amíg hoppá...-mutattak fel egy  egy évvel ezelőtti képet rólam amikor Geralddal elkezdtem klubbokba járni énekelni. - Ott énekelnek együtt és buliznak a tömeggel. Mint ahogy azt már megállapítottuk Halsey kicsit sem visszafogott és egy igen bulizos típusú lány. A menedzserek tolonganak érte, de választ egyenlőre senki sem kapott. Azt gondolnánk a két a fiatal ott folytatja útját ahol eddig is....aztán kiket látnak szemeink. - itt bevillan Shawn és én ahogy bevásárolunk. - Shawn Mendes és Halsey a Torontói szupermarketben. Nagy tapsot emberek! Halsey áttért volna az inkább poposabb stílusra? Ugye, hogy felcsigáztam a figyelmüket! A legfrissebb hírekkel legközelebb is! - kacsintott és ezzel vége is volt a ma esti műsornak.

Én csak ott ültem és próbáltam elszámolni magamban ötig. Csörögni kezdett a telefonom. Rá sem néztem a névre, csak felvettem.

- Ez mégis mit jelentsen? - kérdezte idegesen Gerald. Már épp válaszoltam volna, de közbe szólt. - Azonnal leszedetem ezt a tévéműsort és beperelem őket! Mégis mit képzel magáról ez az ürge.
- Fölösleges...a fél Egyesült Államok nézi minden este ezt az adást. Hamarosan a címlapokon is én leszek. - dőltem hátra. - De milyen alapon?
- Úgy, hogy mindketten a reflektor közepén vagytok! De ezt megszokhattuk, nem igaz? Hisz ezért vannak az ingyen koncertek is esténként...vagy is majdnem ingyen. - mondtam teljesen nyugodt hangon.
- Szóval a nyakamba akarod ezt varrni? Az én hibám, igaz?
- Hát majdnem. - válaszoltam.
- Tudod, neked is könnyebb lenne már ha válaszolnál azokra a szaros levelekre a menedzserektől. Ők megvédenének és nem nekem kéne a híres seggünket bevédenem!
- A hangnem Gerald! - emeltem meg a hangomat alig észrevehetően. Gerald mély levegőt vett.
- Jó, majd én megoldom! - azzal ki is nyomta a telefont.

Egy jó film után felmentem a szobámba és levágtam magamat az ágyra. Lekapcsoltam a kis villanyt és elhelyezkedtem. Összekuporogtam az ágyon és amennyire csak tudtam a fejemig húztam a takarót. Hunyorogva néztem a mellettem lévő üres helyre. Bárcsak ne lenne olyan üres az a hely. Valaki olyan aki mellett nem félnék este a sötétségtől. Valaki olyan aki mellett újra kislánynak érezhetem magamat és csak csupa nevetés lenne az élet. Egy olyan ember aki megtanít szeretni és kihúzna a mélyből. Aki segítene vissza találni önmagamhoz. Akit igazán szeretek és megérdemli azt a helyet, akinek nem kellene ébredés után távoznia a házból. Olykor azt kívánom bárcsak Gerald is ilyen lenne. De ő mindenben a nehézségeket keresi, az ő világa sötét és tele van gonoszsággal. Nem szívesen válnék az ellenségévé. De nélküle teljesen egyedül maradnék. Hisz mindig egyedül vagyok, voltam és leszek is.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.