"Elhalványulok,

 tudod valaha lángokban álltam

 és a hamvaiban állok annak, aki valaha voltam."

Halsey-Angel on fire 

- Nos akkor jó étvágyat! - Ült le anya az asztalhoz. Mindenki külön-külön kezdett válaszolni.

- Jó étvágyat! - mondta utoljára Shawn és egyenesen a szemembe nézett én pedig álltam a tekintetét.
- Na és mi újság az egyetemmel? - kérdezte Karen. Elfordítottam a fejemet, hogy ránézhessek. 
- Semmi különös. Jövőre leadok pár órát. Minden ami felesleges az ki van lőve. 
- És akkor mit csinálsz a felszabadult idődben? - kérdezett vissza. Elvigyorodtam. 
- Ha minden igaz válaszolok pár menedzsernek a levelére. - ittam bele az italomba.
- Izgalmasan hangzik. - bólogatott. - De jól válassz! Shawn is nagyon átgondolta annak idején és hála istennek Andrew nagyon rendes és megbízható. 
- De nem azt mondtad legutóbb, hogy nem szeretnél bekerülni a zene iparba? - szaladt fel a szemöldöke Manuelnek. Az asztalnál minden szempár rám szegeződött. 
- Hals csak híres nem szeretne lenni. Olyan mint Shawn. - mondta Aaliyah. 
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé ismert. - néztem Aaliyahra. - Nem szeretném, ha beosztanák az életemet a koncertekkel és az egyéb önmutogató tevékenységekkel.

A válaszomtól Shawn látszólag ideges lett. Nagyot kortyolt a kólájába én pedig mosolyogva dőltem hátra. 

- Na és hogy is hívják...Gerald? Geralddal még tart a dolog? - nézett rám lelkesen Karen. Tágra nyílt a szemem. Nem szerettem nyilvánosan beszélni Geraldról.
- Szívem! - szólt rá Manuel. - Hagyd Halseyt.
- Elnézést! - nevetett fel
- Semmi gond. - mosolyogtam
- Már régen nem jártál itthon. California elnyerte akkor a tetszésedet. 
- Mondhatni. - bólogattam. 

A telefonom csörgésére kaptam fel a fejemet. 

- Elnézést kérek! - álltam fel az asztaltól és a pulton fekvő telefonom után kaptam. Hallótávolságon kívülre mentem. Gerald hívott. 

- Tudom, hogy ma lekoppintottál, de arra gondoltam csinálhatnánk valamit együtt ma este. - mondta felvillanyozva. 
- Nem fog menni. A Mendes családdal eszünk.
- Akkor úgy tűnik ma este is egyedül nézem meg az új filmeket. 
- Milyen filmek? - mosolyodtam el
- A kedvenceid. 
- Francba! Talán hamarabb felszabadul az estém.
- Ahogy gondolod. Én rád érek mindig. 

- Azt tudom. - raktam le

- Minden oké? - kérdezte anya. Bólintottam és leültem. 

A maradék időt mindenféle értelmetlen téma töltötte ki. Már régen elpakoltuk a vacsorát, de a szülők továbbra is beszélgettek. Soha nem értettem miről tudnak ők ennyit beszélni, hiszen minden nap találkoznak és mindig órákat beszélgetnek a semmiről. 
A konyhában mosogattam, amikor Shawn kijött. 

- Már én sem tudom tovább hallgatni a joga órán tanultakat. Sem a szüleink hajlékonyságáról a sztorikat. - mondta és felült a bárszékre. Egy szót sem szóltam. Tovább mosogattam ő pedig kitartóan figyelt. Aaliyah futott be a konyhába. 
- Hol vannak a szalvéták? 
- Egy pillanat! - töröltem meg a kezemet és nyújtózni kezdtem a szekrényhez, hogy elérjem a szalvétás zacskót. Shawn mellém lépett és egy egyszerű mozdulattal levette. Kikaptam a kezéből és átnyújtottam a pult felett Aaliyahnak.
- Köszi! - mosolygott és kitrappolt a konyhából.  Vissza léptem a mosogatóhoz, hogy folytathassam. Shawn se szó se beszéd nélkül vissza ült a pulthoz. 
- Nagyon megváltoztál Halsey. - nézett rám mosolyogva. - Örülök, hogy úgy hozta a nyár, hogy végre újra találkozunk. Hosszúak voltak ezek az évek. 

Szó nélkül pakoltam tovább, majd amikor végeztem szó nélkül hagytam ott. Vissza érve a nappaliban Shawn szülei már épp készültek. 

- Ennyi volt a mai estének? - kérdeztem
- Behívtak minket a céghez. - mondta apa
- Milyen jó, ha mind egy munkahelyen dolgoztok. 
- Ez van kincsem. Hív a munka. - puszilt homlokon anya. 

Shawn felvette a dzsekijét és sűrű köszönettel hagyta el a házat. A tornácról néztem ahogy a szemközti oldalon pár házzal arrébb kigurul Mendesék kocsija és beáll anyák mögé. Shawn és a húga integetve álltak a házuk előtt. Aaliyah még nekem is oda integetett. Ez a kislány épp annyit nőtt és változott pár év alatt, hogy ránézve tűnik fel igazán mennyire gyorsan elmegy az idő. Bementem, hogy össze pakolhassam a maradékokat. Úgy döntöttem nem hívom fel Geraldot. Kis nyugira volt szükségem. Lezuhanyoztam és átvettem a pizsimet. Jól esett ez a Torontói kis hűvösség estére. Egy hosszú pizsinadrágban és egy fekete topban sétáltam be a szobámba. Leakasztottam a falról legkedvesebb barátomat a gitáromat ami már évek óta szolgál. Leültem az íróasztalom székéhez és pengetni kezdtem. A dalszöveg úgy jött, mintha előre betanultam volna. 

   " Azt mondta, próbált felhívni
De sosincs időm
Azt mondta, hogy sosem figyelek
De nem is próbálok
Új helyem van Kaliforniában
De minden este eltűnök
Szóval idegenekkel töltöm meg a helyet
ők tartják életben 

    Azt mondta, azt mondta neked, hogy ismer engem
De az arc nem helyes
Megkérdezte, megismerem-e
Mire feleltem: lehet"

Az érzelmek hirtelen öntik el az eszemet. Elrontok egy hangot mire csak tovább próbálom. Újra megtalálom azt a hangot ami már a fejemben elképzelt hanggal tisztán megegyezik. 

    "Látod, akárhová megyek
Milliónyi ember akar bulizni velem
De az elmémben még mindig egyedül vagyok
Tudom, hogy haldokolsz, hogy megismerj
De ennyit mondhatok:
Édes, amikor végre találkozol velem
Azt fogod kívánni, bár soha ne tetted volna."

Végezetül ránézek az üres falamra és átfut az este történtek az agyamon. Ahogy Shawn próbált kapcsolatot teremteni velem én pedig nem hagytam. 

    "Van egy bajom a bulikkal
Hogy hangos az agyamban
És sosem tudok elnézést kérni
Mert nem fogadom el, hogy én vagyok a hibás
Tudom, mindig eltűnök
És te mindig ébren fekszel
De ha megkérdezel, miért vagyok olyan távoli
Ó, én csak elfutok"

A csengő hangja szakított félbe. Félre raktam a gitáromat és lementem kinyitni az ajtót. Shawn állt ott bambán. Pár másodpercnek el kellett telnie mire megszólalt. 

- Aaliyah itt hagyta a pulcsiját. Megkért ugorjak át érte, hogy nehogy megfázzon pizsamában.
- Gyere! - engedtem be

Shawn a nappali fele kezdett ballagni. Én a konyhában elvettem a pultról a teámat és úgy vártam, mikor megy el végre. Mosolyogva jött vissza kezében a pulcsival. 

- Csak meglett. - mutatta fel.
- Ennek örülök. - bólintottam. Shawn továbbra is mosolyogva nézett rám. Felhúztam a szemöldökömet. 
- Tényleg annyira...más vagy. 
- Ezt ma már mondtad. - néztem rá érthetetlenül. 
- Tudom. - rázta meg a fejét. - De nem tudok mást mondani. Annyi ideje vártam, hogy találkozhassunk újra. Amikor itthon voltam a legtöbbször suliban voltál, vagy...na mindegy. Mindig elkerültük egymást. - hadarta. 

- Shawn! Lassabban. - néztem rá. Ideges volt. Mindig akkor hadar amikor ideges. 
- Tudom, ne haragudj! De most itt az egész nyár. Csinálhatunk programokat. Ha szeretnéd el is mehetnénk a kis tóra ahol anno pár bottal és kis damillal pecáztunk. Ősszel voltam ott. Még a vadászles is fent van. - megráztam a fejemet. - Vagy..
- Shawn! Elég! - szóltam közbe. - Nem megyünk a tóra. Nem megyünk pecázni, se sehova. - szűkült össze a tekintetem. Shawn megszeppenve nézett rám. 
- Mást szeretnél? Mert én azt is megértem. 
- Nem! - szóltam rá. Mély levegőt vettem. - Nem szeretnék semmilyen közös programot. Nem akarok veled beszélgetni és végkép nem akarok veled találkozni, ha csak nem muszáj!
- Még mindig ezt a hisztidet csinálod? - szűkült össze a szeme. Provokált. És én bele mentem a játszmába. 

- Hiszti? - kérdeztem vissza dühösen. - Komolyan hisztinek nevezed ezt? 
- Igen, ez pontosan az! - mosolygott. Belekortyoltam a teámba és elvigyorodtam. Kivettem a kanalat és az egész bögrével egyenesen rá öntöttem. A ragacsos citromdarabkák csak úgy folytak végig az arcán. 
- Nagy az arcod "popsztár"! - ejtettem ki az utolsó szót olyan undorral, hogy kedvem volt még oda is hányni a cipőjére. - Mielőtt elhagynád a házat a felmosót megtalálod a raktárban - adtam a kezébe a bögrémet. 
- Akkor gyorsan moss fel! - nyomta vissza a kezembe a bögrémet. 
- Au! - vigyorogtam az arcába. - Te tudod sztárocska. - indultam meg a lépcsőn. 
- Épp ezért vagy egyedül. - morogta Shawn és a bejárati ajtóhoz lépett. Tágra nyílt a szemem. 

- Te hallgatóztál? - kaptam vissza rá a fejemet
- Nem kellett még hallgatóznom sem, hogy halljam a hangodat. - mosolyodott el. - Tényleg sokat változtál Halsey...de a hangod ugyanolyan csodálatos mint régen. - hagyta el a házat. 

Hosszú ideig néztem a bejárati ajtót. Hirtelen telt meg a szám azzal a savanyú szájízzel. Mintha csak egy citromba haraptam volna, és most semmi köze nem volt ahhoz a citromos teához. A földhöz vágtam a bögrét dühömben. 

- Az isten egye meg! - morogtam és elmentem a takarítóeszközökért, hogy feltakaríthassam. 

Kinéztem az utcára. Shawn kint állt a szemközti ház előtt. Nem igazán akarta csipkedni magát a haza utat illetően. 

- Night Club? Gyere értem amilyen gyorsan csak tudsz. - írtam Geraldnak
- 5 perc. - jött a válasz. 

Felkaptam a szaggatott farmeromat egy fehér toppal. Rávettem a vörös bőrdzsekimet és készen is voltam. Megfésültem a hajamat már csak a szett megkoronázása jött. Épp a vörös rúzst kentem fel amikor csengettek. Az órámra néztem. 3 perc alatt ide ért. Ilyen gyorsan sem készültem el még buliba. Letrappoltam és Gerald nyakába ugrottam amint kinyílt az ajtó. 

- Jolvan babe. - csókolt meg. 
- Buli van! - kiabáltam fel.
- Az. - vigyorgott. - Hoztam neked valamit. - vette elő a cigit a zsebéből. Néztem a kezében tartott töltött cigit. Jól tudtam mi van benne. Soha nem próbáltam ki semmi ilyesmit azelőtt, hogy legelőször mentem el Geraldal bulizni. Életemben talán háromszor kóstolgattam meg. Akkor is két slukk után átadtam neki. Ő pedig általában pár slukk után kidobta a kukába. Nem váltunk függővé. Csak bizonyos alkalmakkor megalapoztuk a bulit. - De csak ha szeretnéd. - nézett rám. A szemébe néztem. 
- Adj egy gyújtót! 

A kezembe adta én pedig amíg beszálltunk a kocsiba meggyújtottam. Mélyen tüdőztem le, hogy enyhítsen kissé a fejemben nyüzsgő hangokon, amik mindig gondoskodnak arról, hogy ne érezzem magamat egyedül annyira. Valamiért ezek a hangok éltettek. 
És mennyire használom ki Geraldot jelen esetben? A válasz épp annyira mint ahogy ő engem. Ahogy felnyomja a zenét és elhaladunk a Mendes ház mellett össze akad a tekintetem a tornácon ülő Shawnéval. Tekintete aggodalommal teli. Elvigyorodom és átadom Geraldnak a cigit. Jó nagyot szív és kidobja az ablakon. Mehet a buli!

Shawn

Nem tetszett ez nekem. Ahogy Kate nénitől hallottam Halsey sokat bulizik. És az a Gerald vagy ki nem valami hívogató figurának tűnt ahogy elhaladt a házunk mellett. Igaz csak fél szemmel láttam, de bőven elég volt ahhoz tudjam nem tesz jót Halseynek. Fogalmam sem volt róla,  hogy jó lenne -e ha most utána mennék, de csak az járt a fejemben, hogy mi van ha valami őrültséget csinál. Régen kerülte a bulikat, de most a pontos ellentéte lett. Nem volt nehéz megállapítanom. Beszálltam a kocsimba és követni kezdtem őket. Út közben folyamatban járt az eszem. Úgy pár hónapja lehetett, hogy haza utaztam egy pár napra. Kellett a pihenés a sok koncert után. Hosszú idő után először pont Halsey is itthon volt. Amikor megtudtam, hogy haza utazott a hétvégére eszeveszett módon rohantam volna át. De a bejárati ajtóban édesanyám kapta el a karomat. Szomorú tekintettel rázta meg a fejét. Semmit sem értettem. Kimutatott az ablakon és pillanatokon belül egy autó haladt el mellettünk egyenesen Halseyék háza elé parkolva. Halsey kabátban nagy kapucnival rohant ki és ugrott be a kocsiba. Még az arcát sem láttam, hogy változott-e azóta, hogy olyan csúnyán elváltak útjaink. Nagy szemekkel figyeltem ahogy kihajtanak az utcából. Tisztán emlékszem, hogy Halsey nevetése még a felhúzott ablakon keresztül is hallatszott és amikor a mi házunkhoz értek megakadt a szeme a feljárónkon. Ott állt a kocsim, de nem ismerhette fel, hiszen akkor alig egy hete volt az enyém. Sötét volt így nem vettem ki a tekintetéből és arcáról sem olvashattam mit gondol a házunkat nézve. Édes anyám halkan beszélt hozzám. 

- Hagyjad Shawn! Halsey mostanában...elég vadóc. Nem biztos, hogy most jót tenne neki és neked, hogy felpiszkáld. 
- Ha megtudja, hogy itt voltam és nem kerestem egy életre megharagszik. 
- Tudom Shawn. - érintette meg a vállamat anya. - De nem fogja megtudni. Egyenlőre hagyd és amikor eljön az idő újra megpróbálhatsz vele beszélni. 
- Irtóra hiányzik. - néztem a sötét utcát az üvegen keresztül. 
- Elhiszem. Senki sem gondolta, hogy ez lesz. De még nincs veszve minden. - hagyott ott. 

A fejemet megrázva próbáltam kizökkenni a gondolataimból. Észre sem vettem, hogy Halseyék már leparkoltak és régen bementek a klubba. A világító ledlámpákkal kirakott feliratra néztem. A Night Club egyik legnagyobb bevételű szórakozóhelye volt Torontónak. Az egyik különlegessége, hogy itt minden megengedett. Számtalan balhé fordul elő nap mint nap. Régen egyszer kétszer elnéztem ide, hogy énekelhessek. Ez az egyetlen olyan bulizóhely ahol karaoke is van. Mélyen beleszívtam az esti hideg levegőbe. Régen nem jártam ilyen helyen. Az én szakmám erősen kihat a magánéletemre. Ebből kifolyólag nem igazán engedhetem meg, hogy ilyen helyekre járjak, ha csak nem szeretnék a pletykaújságok címlapján lenni azzal a főcímmel, hogy megőrültem és őrült bulizásokba kezdtem. Ahogy hallottam Halseynek is igencsak megnőtt a rajongói csoportja az évek során, akár Torontóról, akár Californiáról van szó. Amerre jár viszi magával a hírnevet.
A kint állok nyüzsögni és tolakodni kezdtek befele. Ahogy csak tudtam nyomultam az emberek között. A zene pörgött és egy ismerős hangot vettem észre. Harley a tömeg közepén állt. Kezében a mikrofont fogta, másikban egy pohár italt tartott. Gerald szorosan mögötte szintén egy mikrofonnal a kezében állt és biztatta a tömeget. Az emberek tomboltak Halsey pedig élvezte a figyelmet. A hangja őrületesebb volt mint valaha. Úgy uralta a hangját mintha mindig is énekelt volna. És amit énekelt...úgy énekelt mintha az érzéseitől próbált volna megszabadulni. Mintha az a sok szörnyűség amiről énekelt megtörtént volna vele. 

"Egy másik felfordulásra ébredtem a nappaliban
törött üvegek a lábaim körül.
Az éjjel újra eljöttek a félhold alatt
és nem ébresztettek fel.

Mert beszélgetnek, isznak, nevetnek és szerelmesek lesznek az udvaron. 
Én bujkálok és meglapulok a sarokban
a társalgás nehézzé válik.
Mert úgy tűnik többé senki sem kérdez rólam.
És azt hiszem senkit sem érdekel mit gondolok
És úgy látszik senki sem ismer fel a tömegben.
A háttérből kiabálok
Emberek, nézzetek rám"

Itt felemelte a hangját és eszeveszett módon kezdte üvölteni a számot. 

" Elhalványulok, tudod, valaha lángokban álltam
és a hamvaiban állok annak, aki valaha voltam."

Hatalmas szemekkel néztem rá. Kénytelen voltam levenni a szememet róla. 

" Túl közel repültem a keleten felkelő Naphoz
és most kiolvadok a szárnyaimból.
Mert nevetnék, innék, beszélgetnék és szerelembe esnék az udvaron,

de a saját szorongásom az ami nehézzé teszi a társalgást."

Valahogy nehéz volt elhinnem, hogy ilyenné vált. Régen annyi barátja volt és annyian szerették. Emlékszem egyszer az egyik csaj a suliból csúnyán leszólta. A fejéhez vágta, hogy az árnyékomban él. És csak miattam foglalkoznak vele. De ez nem volt igaz. Szinte az egész iskola mellé állt, amikor az a lány ki akarta rúgatni az iskolából. Mindenki szerette aki egy kicsit is ismerte. És nem azért amiért az a lány gondolta. Hanem mert akárhova megy Halsey mindenbe bele adja szívét lelkét. Nem túlzás azt állítani, hogy arany szíve van. Épp ezért....kedveltem meg annyira. És ezért sem értem mi történt vele, hogy itt tart. Amikor elmentem azzal nyugtattam magamat, hogy nem marad egyedül és álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz velünk. Hogy idegenekként fogunk elmenni egymás mellett.
Gerald szorosan hozzá simult Halseyhez. Halsey elmosolyodott és hozzá fordult. Gerald a csípőjénél fogva magához rántotta és hevesen csókolni kezdte. Hirtelen az járt a fejemben, hogy mennyire örülnék ha azt a csókot én kapnám és nem Gerald. Csak most fogtam fel igazán, hogy mennyire elrontottam a dolgokat és végleg elvesztettem Halseyt. Mennyivel máshogy történhettek volna a dolgok ha itthon maradok és elmegyek vele az egyetemre ahogy terveztük. Az érettségi estéjén hatalmas hibát követtem el azzal, hogy azt mondtam neki én nem akartam vele menni tovább. Mert igen is akartam. Mindegy volt, hogy hova megyünk csak vele lehessek. De amikor jött ez az alkalom esélyt kaptam rá, hogy azzal foglalkozzak ami Halsey után volt a legfontosabb az életemben...a zenélés. 
Könnyek égették a szememet. Ennek nem így kellett volna történnie. Vissza kellett volna jönnöm és neki tárt karokkal kellett volna várnia, hogy újra látja a legjobb barátját...az első szerelmemhez kellett volna vissza jönnöm, nem pedig annak az árnyékához. 
Halsey tekintete össze ütközött az enyémével. Még részegen is felismert a tömegben. A szája elnyírt és a szeme még csillogóbbnak tűntek a félhomályban. Nem tudtam tovább nézni, sarkon fordultam és kisétáltam a klubból.