Halsey nem kívánt nyilatkozni az estéről, de sokan remélik, hogy még vissza szál a ringbe... - szakad meg az adás, amint anya megtalálja a kapcsolót. Már napok óta ez megy minden reggel a sztárhírekben.  A sajtó kicsit sem könnyítette meg a dolgomat az az este óta. Az összecsapásunk után azonnal korházba vittek. Egész jól megúsztam a doki szerint. Lauren darabokban szokta beküldeni az embereket. De ezuttal Lauren rosszabbul nézett ki mint én. Állitólag csak a dokinál tért észhez először. 

- Ideje lenne annak a menedzsernek Hals! - nézett rám a konyhaasztaltól Manuel.

- Nem! - ráztam meg a fejemet alig láthatóan. Kimerült voltam. Nem is kicsit...

- Pedig Shawnnak is nagyon sokat segített. 

- És most Shawn nem mehet oda ahova akar, nem csinálhat azt amit akar és nem lehet az aki akar. Szóval ezt a témát le is zártuk. - keltem ki a fotelből. Aaliyah már kapott is utánam. - Nyugalom, nem nyomorultam meg. Tudok még mozogni. 

A szobám csendje valahogy különösen jobban tetszett az nap. Csak ültem az ágy szélén és a beáradó fuvallatott próbáltam belélegezni. Leakasztottam a falról a féltve örzőtt gitárt és játszani kezdtem. Én, a zene és a nyári illatok a kertből. Semmi sem hiányzott ezenkívűl akkor. 

Méghogy menedzsert fogadni...jó igazából bevallom már megesett, hogy azon kaptam magamat, hogy a jelentkezők listáját böngészem. De valahogy nem érzem magamat készen. Egy menedzser nagy dolog. És ha elfogadom az ajánlatot onnantól kezdve nincs megállás. Az embereknek lesz egyfajta elvárásuk velem szemben. És ha azt nem tudom teljesíteni akkor mehetek a levesbe. Hollywoodban ez márcsak így megy. A hírességek mennek és jönnek. Az életük csupa korlát. Én nem akarok leláncolva lenni...én azt szeretném, ha a lelkem tiszta és szabad lenne. Úgy énekelni, hogy az embereket elvarázsolja és ne pedig egy legyek a sok tehetség közül. Az éltemet úgy szeretném élni ahogyan csak szeretném, akkor tenni azt amit akarok éppen. 

Ezen elmélkedve pengettem halkan a húrokat amikor Shawn lágy dúdolása töltötte ki a szobát. Mellém ült és kissé félve de derekamat átölelve válamra hajtotta fejét. Mosolyogva nézte kézfejemet ahogyan a gitáron teng. 

- Tudod, hogy csak jót akarnak igaz?

- Persze, hogy tudom. - haraptam alsóajkamba. - De szeretnék a saját fejem után menni.

- Mint mindig...és őszintén tudod, hogy meddig tudod ezt így folytatni? Mert ha ez így folytatódik nem sok lehetőséged marad. 

- Hát ha ez így lesz akkor annak úgy is én iszom meg a levét nem igaz?- húztam félmosolyra a számat. 

- Miért akarod a világ összes baját magadra válalni, ha van megoldás? Mi olyan nagy baj egy menedzserben? 

- Nem szeretem ha helyettem hoznak meg döntéseket és azt főként ha az életemet bezártan kéne töltenem. Mindenhez mosolyogni még akkor is, ha nem akarok. Érted? - pattantam fel. 

- És ha azt mondanám, hogy ismerek valakit aki segíthetne és semmi ilyenről nem lenne szó? Ha egy tisztességes karriert hoznál össze vele és azt csinálnál amit akarsz?

- Még átgondolnám...

- Hát akkor szerintem ne gondolkodj sokat,mert  holnap érkezik ide. Csípni fogod! - mosolygott

- Hogy micsoda? - néztem Shawnra. - Na jó! - felkaptam a dzsekimet és sietősre vettem a tempót. 

Lehető legharamabb próbáltam kikerülni a házból. Nem készültem erre még fel...és megint úgy szervezkedtek hogy nekem beleszólásom sem volt. Aaliyah kiabálását még a domb másik felén is hallottam. Biztosan leadta a drótot, hogy leléptem. Teljesen nevetséges ez az egész. Úgy tartanak maguk mellett mintha még mindig kisgyerek lennék. Mintha a saját véleményem nem lenne beszámítható. 

A nyaralótól nem messze volt egy kis erdei táborozóhely, ahol az itteni fiatalok szoktak nyaranta nagy bulikat csapni. Már nagyon régen fordultam meg arra. Gondoltam ránézek, hátha látok valami ismerős arcot. Már kezdett besötétedni így biztosra vettem, hogy a távolról szóló zene onnan származik. Mentem a hang után és meg is találtam célomat. Mindenhol papírpoharas italokat szürcsölő fiatalok voltak. Ahogy beléptem oda mindannyian rámnéztek. 

- Ashley Summer, micsoda meglepetés!

Csak egy valaki hív az első nevemen...

- Micsoda meglepetés Noah, még mindig erre nyomulsz? - fordultam meg ellenségesen. 

- Nem az én stílusom a lelépés. - vigyorodott el

- Ez csúnya volt. - húztam fel a szemöldökömet.

- De igaz. - tette hozzá. Egy pillanatig álltuk egymás tekintetét, majd Noah arca szinte az enyémmel egyszerre enyhűlt meg. Még mindig azok az elképesztő mogyoróbarna tincsei voltak , mint amire emlékeztem. Ölelésre nyitotta karjait, majd engedtem és közelebb léptem. Karjaiba zárt és jobbra balra billentgetve ölelgetett. Miután elengedett felemelte a kezét mutatva, hogy mondandója van. A tömeg engedelmeskedve mint vezérüknek elcsendesedtek. 

- Emlékeztek a dalospacsírtára? Vissza tért! - nevetett nagyokat. 

Az emberek egyenként kezdtek zsongani. 

- Gyere igyál valamit velünk! - invitált az egyik kiállított asztalhoz. A tekintetek szinte már zavaróak voltak, de ez van ha az ember ilyen hírnévre tesz szert mint én...

- Na mesélj miújság van mióta eltűntél? Vagyis helyesbítek...mióta innen tűntél el és a tévé tele lett a fejeddel. 

- Hát egy kis kalamajkába keveredtem.

- És ez miatt most itt vagy. 

- Csak kerestem valami menedéket éjjelre, amíg kiszellőztetem a fejemet. - ráztam meg a fejemet.- Fogalmam sem volt hogy itt talállak.

- Pedig emlékszem annakidején is mindig idetaláltál, ha valami nyomta a lelkedet. Emlékszem amikor kivoltál attól a sztárgyerektől.

- Shawntól. - javítottam ki.

- Sztárgyerektől, Shawntól. - tette hozzá. - Úgy hallottam újonan vele nyomulsz.

- Valami olyasmi. Én sem tudom minek nevezzem. - futattam végig tekintetem a körülöttem lévőkön.

- Aztán jött az a rapper szerűség. G-eazy néven fut igaz?

- Gerald. És látom nagyon tájékozott vagy az életemmel kapcsolatosan.

- Az csak a tévé kismadár. Mindketten tudjuk, hogy szépítenek a sztárokat illetően. Vagy éppen túloznak, mondjuk megkell hagyni tényleg szép kis hírnevet halmoztál fel azóta mióta utoljára jártál itt. 

- Más elfoglalásaim voltak akkoriban. 

- Oh igen abban biztos vagyok. Mondjuk arra már tisztán nem emlékszem hogyan is volt. - tette a fejét a maga stílusában, pedig mindketten jól tudjuk hogy nem volt valami felhőtlen a legutóbbi ittjárásom.

- Felgyújtottam a banda kunyhóját, aztán Geraldal leléptem. - húztam félmosolyra  a számat. - Jó bulinak tűnt akkoriban. 

- A hanglejtésedből ítélve még most sem bánod a dolgot. 

- Az régen volt. - néztem rá . - Lázadtam az isten tudja miért. De nem csak ez a hely itta meg a levét nekem elhiheted. 

- És azóta? - gyújtott rá szivarkájára. Elmosolyodtam látva, hogy ez a szokása is megmaradt. 

- Azóta. - néztem a levegőbe tengődő füstszálakat. - Szinte nem változott semmi. - ejtettem egy keserves mosolyt. - Szét vagyok esve és csak tevődők ide oda, hogy mit tegyek. A döntéseim kész őrületek és nem akarom elfogadni, ha valami jó is történik velem. 

- Na és az a cuki pszichológus? - nézett rám, majd egyszerre tőrt ki belőlünk a nevetés. Nevetésünk végén felsóhajtott és így szólt. - Isten legyen az az ember aki Ashley Summernek megmondja, hogyan kéne gondolkodnia. 

- Azért neked régebben egész jól ment. - mondtam nosztalgikusan. 

-Mindenkinek akinek megadatik az életében, hogy legyen egy kismadara, annak soha nem szabad addig szabadon engednie, amíg nem tanította meg repülni. - rázta meg a fejét. - Ha már tud repülni akkor...- dölt hátra nevetgélve. - akkor végignézheted ahogyan kitárja szárnyait és a saját útját kezdi járni. Az ő döntése, hogy marad vagy tovább ál, de bármelyik is történjen egy biztos...te maradsz az aki megtanította a madárkát élni. De mindaddig amíg a madárka nem tud repülni addig számít a támogatásodra és vigyáznod kell rá. 

- Nem a te hibád volt ami történt...- nyeltem nagyot.

- Én megkérezhetem mi történt most pontosan veletek? - szólított meg az asztal szélén ülő szőke lány.  Noah a cipőjét kezdte piszkálni. Nyilván nehéz volt neki erről beszélni, ezért gondolataimat összeszedve kezdtem neki a mesélésnek. 

- Az itteni nyaralónkat még a születésem előtt vették a szüleim. Ennek az erdőnek a másik végében. Nyaranta mindig itt töltöttük az időnket Shawnnal. Aztán egyszer az egyik nyáron Shawnt beiratták a szülei egy zenei táborba. Mi pedig a nyaralóba jöttünk még nyár elején. Nem is tudom...kb. 12 lehettem amikor először merészkedtem be az erdőbe egyedül. Egy őzre lettem figyelmes. Annyira csodáltam, hogy egy ilyen látvány részese lehettem. Közelebb akartam menni, de az őz elfutott. Ekkor Noah kuncogása törte meg a csendet az egyik bokor mögül. Kinevetett amiért elzavartam az őzet. De velem ellentétben Noah nagyon is értett az állatokhoz, hisz az anyukája és az apukája állatokkal foglalkoztak az erdőnek ehhez közeleső tanyáján. Azon a nyáron nagyon sokat voltunk együtt. Megtanított arra, hogyan bánjak az állatokkal és mennyire mehetek közel hozzájuk. Megtanultam, hogy figyeljek oda a körülöttem lévő környezetre. - mosolyodtam el. - Aztán nyár vége közeledett. Az apukája egyre többet betegeskedett így Noahnak is segítenie kellett többet otthon az állatokkal. Úgy volt hamarosan találkozunk. Pár évvel később tévedtem újra erre, amikor Shawn meghalgatásokra tuccatjaira járt el engem anyuékra hagyva. Akkor már az apukája nagyon beteg volt. Volt egy kimondatlan és iratlan megegyezésünk. Én segítek neki a ház körül, ő pedig tovább tanít engem és kitölti a mindennapjaimat. Noah bátorított arra, hogy a hangomat mutassam meg az embereknek és ne féljek kimondani a véleményemet. A kismadár becenevemet nem véletlenül kaptam tőle. 

- Szerény kismadár volt egykor. - nevetett fel. - Emlékszem mindenkinek megakartál felelni és féltél a saját véleményedet kimondani másoknak. Azt gondoltad nem vagy elég jó. Shawn árnyékában éltél és még azt sem tudták hogy velem vagy...

- Khm. - krákogtam fel. - Szóval a lényeg, hogy Noahval megalapítottuk ezt a helyet. Kb. egy hónapunkba telt mire felhúztunk egy fakunyhót. Az volt a mi kis szentélyünk ahova bujúcskázásból idővel bulizni jártunk. Mi húztuk fel ezt a helyet a bokros gazos mindenből egy kis eldugott hellyé. De aztán végül mindent tönkre tettem. Noah apukájánál súlyos rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Szinte ezzel egyidőben történt az, hogy Shawn itt hagyott egy szó nélkül és elutazott a sztárok életébe. Noah próbált engem is és az édesanyját lélekkel tartani. A családjával kellett lennie, és pedig elvesztem akkoriban. Megismertem Geraldot időközben. És amikor újra találkoztunk tele voltam haraggal. Nem Noahra haragudtam.. - néztem Noahra. - Inkább saját magamra, hogy ennyire önző voltam azzal a sráccal aki akkoriban egy fajta menedéket jelentett számomra. Azon a nyáron történt az, hogy Noah apukája itt hagyta ezt a helyet. Elmentem a temetésre...ami annyira felzaklatott, hogy eljöttem még aznap este erre a helyre és életem első nagy buliját ejtettem meg. Ne kérdezzétek...már nem tudnám megmondani, hogy a szomorúság és a buli hogyan fér meg egymás mellett....de akkor úgy érezem kell valami, ami eltereli a gondolataimat. Aznap este Geraldot is elhívtam. Ő már akkoriban nagyban élte a kicsapangó életét, így természetes volt, hogy egy bulin kell lennie fűnek és piának. Életemben először szívtam füvescigit aznap este. És aztán meg is volt a baj belőle...mert Noah ide jött. Igen emberek. - néztem körbe. - A ti nagy bulizós, de határokkal tisztában lévő Noahtok teljesen kikelt magából, persze teljesen jogosan. Kiakadt, hogy bemocskolom azt amit felépítettünk és nem vagyok tisztelettel az édesapjára. Én pedig válaszul felgyújtottam a kiskunyhónkat, mondva, hogy ha ennyire zavaró tényező vagyok akkor annak nincs ott semmi keresnivalója ott. És hát leléptem. - tettem hozzá befejezésképp. 

- Durva. - dőlt hátra a csajszi. Igen, így átgondolva én sem tudnék többet hozzáfűzni. 

- Oda lett a gitár amit apám neked adott. 

- Minden oda lett aznap. - ráztam meg a fejemet. - Az régi énem azon napon kapott lángra...és most hamvaiban állok annak, aki valaha voltam...

- Csak egy kérdés...ezek után hogy lehet hogy ilyen üdvözléssel fogadtátok egymást ennyi idő után? Ez kész agyrész. 

- Igen tényleg az. - tette hozzá egy srác a túloldalról. Noahra néztem várva, hogy ő mit mond, hiszen ő sérült a legjobban aznap. 

- Mint mondtam...a madárkán múlik, hogy egyszer visszatér vagy tovább áll. - mosolyodott el. - És ha a sötétség szólít - nézett rám mosolyogva.

- Akkor a barátok elhozzák úgy is fényt. - folytattam a jól ismert sorokat. 

- Apám mondogatta mindig...soha nem szabad valakit a tettei vagy a döntései miatt kizárni. Ha a lelke tiszta úgy is érezni fogod mit kell tenned. Mert bizony ha a sötétség szólít, akkor a barátok elhozzák úgy is a fényt. 

- Jól bánt mindig a szavakkal. - néztem a poharamra. 

- Akkor ez az este se teljen értelem nélkül. - ált fel a túloldalt ülő srác. Felemelte poharát és így szólt. - Ez az este legyen az emlékeké, a régi és új barátainkké, a szeretteinkké, akik velünk vannak...vagy voltak. A mai este erre igyunk és érezzük magunkat jól. 

Tapsvihar kísérte szavait és mindenki a poharak után kezdett kapkodni, hogy felálhasson és mindenki koccintásra emelhesse kezét. 

- Jól bánik a szavakkal.  - néztem Noahra. 

- Matt márcsak ilyen. - vigyorodott el. - Jó újra látni. 

- Téged is. - értettem egyet. 

Az este a vártnál jobban telt. Az emberek távolságtartó tekintete hamar megszűnt. Mintha mindenki ismerne mindenkit ezer éve önfeledten nevettünk. Ezúttal nem az ital és az őrültségek egyvelege tette felejthetetlenné az éjszakát, hanem a feltétel nélküli szeretet ami ott akkor áradt mindenkiből a másik iránt. Ezért is szerettem ezt a helyet. Mert itt az ember békére lelt. Nem kellett mások véleményétől tartania, mert mindenki közvetlen volt egymással. Nem voltak titkok. Bármiről lehetett beszélni, anélkül hogy az emberek ellenszenvét váltottad volna ki. És ezen az estén pontosan ez fogadott. 

Már jócskán reggeledett amikor úgy döntöttem hazamegyek. Noah kikísért az erdő széléhez és egy pillanatig csak nézett rám és nem szólt semmit. 

- Jó volt újra itt lenni. Egy kicsit elszakadni attól az őrültek házától ami odaát fog várni. - dörzsöltem meg a szememet. 

- Nem gondoltál arra, hogy teljesen elszakadj attól a világtól? Távol a sztárok világától, a buliktól. Itt látod mennyirvel nyugisabb...és még csak attól sem kell félned, hogy reggel benne leszel a hiradóban, hogy mi történt itt este. 

- Arra célzol, hogy maradjak itt? - néztem rá. 

- Hát...- vakargatta meg a tarkóját. - A farm még mindig üzemel. Csak kissé átalakítottam. Anyuval márcsak a beteg vagy talált állatokat tartjuk ott. Utána amikor alkalmas már szabadon engedjük őket. Régen is szerettél velük foglalkozni. Megpróbálhatnád. Távol a nyüzsgéstől, távol a várostól. 

- Ez mind szép és jó. - mosolyogtam rá. - De a nyaralóban lakni? Egyedül a semmi közepén. Nem is tudom. - ráztam meg a fejemet. 

- Lakhatnál nálam. - vágta rá. 

- Noah. - nevettem el magamat. 

- Persze külön szobát kapnál, ha szeretnél. 

- Noah! - pacskoltam meg a vállát nevetve. - Szép álom lenne! De nem lehet. Ha a hangomat megszeretném mutatni akkor elkell mennem. Nem maradhatok itt. Te tanítottál rá emlékszel?

- Sajnos, piszok jó leckéket adtam. - ölelt meg mégegyszer. - Úgy érzem még mi úgy is találkozunk. 

- Még szép. Tudod, hogy mindig visszatérek. Mint ahogyan minden nyáron vissza tértem.

- Tudom kismadár, tudom. - túrt bele mogyoróbarna hajába. Azzal megfordult és szépen lassan elnyelte az erdő sötétsége. 

Noah pontosan ugyanaz az ember volt mint régen is. Tele szeretettel és gondoskodással. Noah volt az én életemnek az az eldugott kis boldogsága, amit az a sok rossz sem tudott elvenni tőlem. Tudom, tudom mit gondolhatna más, ha ezt bárkinek is említeném. Hogy most mit érzek pontosan. Mert ugyebár itt van Shawn. Boldog lehetnék vele, de nem tudok az lenni. Mert túlságosan is megváltoztak a dolgok azóta. A szívfájdalmam, hogy Shawn soha nem fog úgy szeretni mint ahogyan azt szeretném most még is meghiusúlt. Hiszen itt van és azt mondta, bármiben kiáll mellettem. De vajon ő meddig bírja?  Mert valahányszor csalódást okozom pontosan jól látom az arcán a dühöt. Pedig én boldog szeretnék lenni vele. De vajon a sztár élet összeegyeztethető az én életemmel? Ha vége a nyárnak és ő megint csak tovább áll? Gondolataimmal küszködve értem be a házba. A konyhapúltnál  egy fiatalos kb. Shawn menedzserével egy korosztályú férfi ült nagyokat nevetve a többiekkel. 

- Biztam benne, hogy még ma vissza jösz! - rohant oda hozzám anyu, hogy végig ölelgessen. 

- Nyugalom van. Nem mentem messzire, különben úgy is becsipogott volna a nyomkövetőchippetek, nem igaz? - tettem oda gúnyosan. 

- Marha vicces. - jegyezte meg anyu félhangerőn. 

- Szóval te lennél a lázadó, meg nem értett Halsey Summer. Örvendek a megismerkedésünknek! - állt fel a pulttól.

- Maga pedig a Shawn menedzsere által kerített babyszitter lenne, aki megjavítja elkanászkodott, lázadó énemet. Én is örvendek. - nyújtottam kezet. 

Anyuék sziszegve fogták a fejüket, hogy na ezt is sikerült elbaltáznom, de felháborodás helyett egy hangos nevetés volt a férfi válasza. 

- Tetszik! Nagyon tetszik! Mi itt a probléma Halseyvel? Tetszika karizmája, van benne spiritusz. - dörzsölte meg az állát. - Waylon Finn!- nyújtotta kezét kézfogásra. 

Valami volt ebben a pasiban. Viszonoztam a gesztust és leültem vele szembe az asztalhoz. 

- Szóval mit szólsz Halsey, benne vagy, hogy kihúzzunk téged már elnézést, de a szarból és egy vagány énekesnőt faragjak belőled? Shawn mindent elmondott, hogy milyen előítéleteid vannak ezzel kapcsolatban. De ha az álmodat be szeretnéd teljesíteni, akkor meg kell bizonyos léceket ugranod. Gondolod képes leszel rá? Mert ha igen, én szívesen dolgoznék veled együtt. 

Néztem ahogyan mindenki idegesen mered rám. Szerintem legbelül mindenki azt ordibálja, hogy tegyem meg. 

- De akkor semmi nagy átalakítás és azt csinálok amit szeretnék?

- Ha az valamennyivel összeegyeztethető a munkával akkor igen. Értem olyanon, hogy a proba ideje az próba. A fellépés ideje az fellépés, nem pedig buli. 

- Nyilván. - bólintottam. 

- Szerintem jól kifogunk jönni. - dőlt hátra. 

- És maga nem viszolyodik attól, hogy az én különös hírem bejárja majd a maga munkáját?

- Hidd el, hogy én attól nem félek Halsey. - rázta meg a fejét vigyorogva. - Nem az a fontos, hogy mit hozzunk ki belőled. A kezdet mindig eltérő attól ami válni fog az egyénből. 

- Szóval mi a válaszod?- nézett rám anyu félénken.

- Hidd el Hals, ez a legjobb megoldás. - nézett rám Shawn. 

- Jó, rendben....-mondtam ki hezitálva. - Gondolom a papírok is készen vannak már, nem igaz?- húztam fel a szemöldökömet.

- Természetesen. - vigyorgott a pasas és már szedte is elő kis aktatáskájából a halom papírt.

Nagy késéssel, de elhoztam a következő részt is. Sajnos nincs annyi időm az írásra, mint amennyit szeretnék, de nem tűntem el teljesen. A kommenteket és a votokról szóló üziket folyamatosan nézem és nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok a sztorit. Imádlak titeket!

Puszi, Calipso!