Nem ébredhetsz fel, ez nem álom

Te egy gépezet része vagy,

nem egy emberi lény 

- Halsey-Gasoline 

-Hello! Shawn telefonját hívtad. Jelenleg elfoglalt vagyok, kérlek próbáld később. Amennyiben programmal kapcsolatos kérlek hívd a menedzseremet! "kisípol"

- Hello! Shawn telefonját hívtad. Jelenleg elfoglalt vagyok, kérlek próbáld később. Amennyiben programmal kapcsolatos kérlek hívd a menedzseremet! "kisípol"

- Shawn? Már többször hívtalak...tudod én vagyok az...Halsey...Halsey Summer. Csak azt akartam elmondani, hogy hiányzol. Jobban mint ahogy azt te gondolod. Sajnálom! Sajnálom, hogy ilyen pocsék barátod voltam. De tudnod kell, hogy szeretlek! "sípszó"

Levegő után kapkodva ijedtem fel az álomból ami már annyiszor kísértett éjjelenként. Megdörzsöltem a szememet és ránéztem az éjjeliszekrényen álló kis órámra. Még volt több mint öt óra hosszám az utazásig. Kipattantam az ágyból és gyorsan beágyaztam. Oda kint meleg volt, de biztos voltam benne, hogy otthon Torontóban már kevésbé lesz ez a nagy kánikula. Rég voltam otthon. Úgy három hónapja nem utaztam haza. De most, hogy eljött a tanév vége kénytelen vagyok. Jó volt eddig Kaliforniában. De sosem éreztem az otthonomnak igazán. Harmadik éve  lesz lassan, hogy eljöttem erre az egyetemre. Kinek volt kedve Torontón maradni abban az iskolában ahol eredetileg...na mindegy. Kilépek a kolis szobámból a kis nappalinkba.Oda lépek a konyhának elkerített kis részére és öntök a tegnap megmaradt kávéból. A fenti órára pillantok, majd kitágult szemekkel a mosogatóba köpöm a kávémat. Egy pólóban és fehérneműben rohanok át az egész kollégiumon. Magamra kapom az előre bekészített ruhámat és a bőröndömet felkapva sietősen elhagyom a kollégiumot. Legközelebb már csak Torontóban lélegzek fel. Az utcába befordulva Shawnék házára pillantok. Pontosan ezért utáltam haza járni. A taxi lerakott a ház előtt. Felnéztem a házunkra ami mindig is az otthonomként szolgált. Valahogy azóta a nap óta nem tudok mosolyogva rápillantani. De rég is volt. A kis butus Halsey akkor még csak egy kislány volt és fogalma sem volt arról milyen is az élet. A nappaliban leraktam a bőröndömet és a zaj forrása felé mentem. A konyhában találtam rá családomra. De ami meglepett az a harmadik személy volt. Aaliyah nevetve kártyázott anyukámmal. Apa pedig a pultnál könyökölve figyelte őket. Shawn húga volt a legnagyobb meglepetésem a reggeli óraincidens óta. 

- Sziasztok! - néztem körbe. 
- Szia kicsim! - mosolygott anya. - Te is beszálsz? 
- Bocs, de most kihagyom. - ráztam meg a fejemet. Apához léptem, hogy egy gyors puszit adjak arcára. Nevetve borzolt a hajamba. 

- Jó újra látni kincsem. 
- Ja, titeket is. - erőltettem egy halvány mosolyt. 
- Biztosan nem szálsz be Hals? - nézett rám mosolyogva Aaliyah. 
- Talán majd később. - vontam meg a válamat. - Felmegyek. - mutattam az emelet felé. 
- Rendben kicsim! - mondta anya. - Ha éhes vagy a hűtőben van ami csak kell. 
- Oké! - vittem fel magammal a bőröndömet. 

Belépve a szobámba teljesen úgy ált minden mint ahogy hagytam. Amióta elkezdtem az egyetemet nem igazán csináltam itt bármit is. Még nyáron sem amikor haza jöttem. Inkább bőröndből éltem és nem foglalkoztam a szobámmal. Kinyitottam a szekrényemet, hogy bepakoljak. Egyetlen egy ruha lógott a fogason. Az a kis lila sejem estélyi amit annyira féltve őriztem amióta csak megkaptam. Azon az estén egyenest lekaptam magamról és hozzá sem értem többet. Anya rakhatta be ide. Leakasztottam és magamhoz mértem. Még mindig nem változott a méretem. Normális esetben vissza raktam volna és tovább őrizgettem volna de ehelyett a kis szobai szemetesbe dobtam egyenesen. Elkezdtem a ruháim bepakolását és felakasztgatását. 

- Na mit mondasz Hals? A klubban? - jött SMS Geraldtól. 
- Adjunk nekik! - ment a válasz. 

Gyakran járok ebbe a klubba, mert amíg nem végzem el az egyetemet tudok hobbi szinten énekelni. Gerald meg...Geraldot ebben a klubban ismertem meg. Mint kiderült ő pontosan a zeneiparba szertne bekerülni. Ő is Kaliforniába jár egy művészettel és zenével foglalkozó egyetemre. Úgy tavaly óta tartjuk a kapcsolatot és amikor időnk adja találkozunk. Ő két napja érkezett vissza Torontóba. Már jó pár zenéje megjelent amiben egy két helyen segédkeztem. G-eazy néven fut, nem kis ismertségi körrel. 
Alig negyed órán belül már a klubban voltam és forgolódva kerestem. Besétáltam a színpad mögé vezető lépcsőhöz. A hely vezetőjével hangosan nevetett. Megigazítottam a hajamat és oda léptem hozzájuk. Kezet fogtam a tulajjal aztán mosolyogva adtam arcra csókot Geraldnak. 

- Örülök, hogy újra itt vagy Halsey. A színpad csak rád vár, a rajongókkal együtt. 
- Végre egy jó hír. - mosolyogtam rá

- Nos..készen álsz? - kérdezte Gerald

Bólinottam és ujjainkat összekulcsolva léptünk fel a színpadra. A zene felszólalt, elengedtem a kezét és a mikrofonért nyúltam. Én kezdtem jól tudtam, de kellett egy pillanat, hogy teljesen magaménak érezzem a színpadot. Eggyé kellett válnom a kezemben lévő mikrofonnal és éreznem kellett a kiejtett hangok finomságát. Kinyitottam a szememet és a gyakoroltak szerint kezdtem a számot. 

"Esküszöm, hogy az igazat mondom
A szerelmemnek sosem hazudnék
Azt mondta legyek őszinte, esküszöm megpróbálom
Mert a végén, csak ő van és én
Ő teljesen megőrült, nekem is elment az eszem
Szerelmesek vagyunk, olyan őrült módon
Az övé vagyok, és ő az enyém
Mert a végén, csak ő van és én, ő és én"

Gerald folytatta a duót. A szám pörgött én pedig mostanság most először érzem magamat igazán jól. Gerald valahogy megért engem. Vele nem kell olyannak lennem amilyennek elvárják. Nem kell jó kislánynak lennem, hogy szeressen. Oh emlékszem arra amikor a legelőször varrattam magamra. A szüleim teljesen kiakadtak, aztán megmutattam Geraldnak...ő odáig volt érte. És hogy megünnepeljük még az nap este elmentünk a városba bulizni egyet. 

"Esküszöm, hogy az igazat mondom
Neked, sosem hazudtam
Érted, még egy életet is kioltanék
Csak ő és én, és én esküszöm
Hogy a legvégéig vele maradok
Autózunk és pénzt keresünk, együtt betépünk, igen 
Esküszöm, hogy az igazat mondom
Ez a mindenünk
Bízhatsz bennem
Nincs titkolózás, esküszöm
Mindig megbízható maradok, sosem hazudok neked
Esküszöm, valószínűleg veled fogok meghalni, igen"

Énekeljük tovább. A tömeg tombol engem meg egyre jobban átvesz a buli hangulata. A szám végén Gerald hozzám lép és egy gyors csókot lehel ajkaimra. Fél karral átölel és úgy int a tömegnek. Fütyülnek és sikítoznak. A mikrofont ott hagyva Gerald kivezet a hátsó ajtón a klubból. 

- Ez király volt! - ölel magához. - Az én csajom a legjobb. - csókol a fejem búbjára. Elmosolyodok és hagyom hogy nyakamra tegye karját és végig vezessen a városon. Egy esti kajárdáshoz térünk be. Beülök a boxba és megvárom, hogy egy-egy kólával beüljön elém. 

- Mindjárt hozzák a pizzánkat. Milyen volt az út? - érinti meg az asztalon fekvő kézfejemet. 
- Hamar elment. - válaszolom röviden. 
- Ne haragudj rám, hogy nem vártalak meg. Muszáj volt haza jönnöm. 

- Megértem. - mosolyogtam. 

Lerakták elénk a pizzánkat. Épp nyúlni akartam egy szeletért amikor Gerald aprót csapott a kezemre. 

- Hé! - néztem rá 
- Nem nem! - mutatta az ujjával. Elvett egy pizza szeletet, rakott rá kecsapot ahogy szeretem és felém nyújtotta. Bele akartam harapni mire elhúzta. Csúnyán néztem rá, mire nevetve tartotta oda nekem. Beleharaptam és máris jobban örültem ennek az estének. Jól megetetett és indulhattunk is tovább. - Merre? - kérdezte. Rávigyorogtam és már meg is indult a metrólejáró felé. Egészen a város végéig utaztunk. A klubb ki volt világítva, pontosan úgy ahogy tavaly nyárról emlékszem rá. Geraldot magam után húzva nyomultam át a tömegben. Amikor elértem az italost mindkettőnknek kértem egy-egy felest. Lehúztuk alapozásképp és indulhatott a buli. Az ital felerősítette a zenét. Minden csak a zenéről és rólunk szólt. A testünk ütemre mozgott és minden megszűnt létezni. Gerald szemébe néztem. A félhomájban hirtelen nagyon hasonlítani kezdett valakire, valakire akit nagyon szerettem. Lágy csókot adtam neki, mire viszonzásképp falni kezdte ajkaimat mint valami cukrot. Csókja édes volt és tűzes. Simogatni kezdte nyakamat amitől csókja csak élvezetesebb lett. Arcára néztem, majd szemébe. Nem azok az íriszek voltak. Mégcsak nem is hasonlítottak. Ez nem ő. És soha nem is lesz ő. Hisz ő már évekkel ezelőtt itt hagyott. Bár nem hibáztatom. Egyszer próbálta felvenni velem a kapcsolatot, és azóta mindegyik szülinapomra küldött valamit. Azt hitte ezzel megenyhülök, de a csomag mindig is a szülei házában kötött ki. Azóta egyszer- kétszer volt itthon. De mindig elkerültük egymást. Hirtelen olyan mérges lettem. Mérges lettem magamra amiért még most is ő járt a fejemben. Geraldra néztem és mérges lettem rá, hogy ő nem ő. Mérges lettem Shawnra, hogy ilyen helyzetbe hoz azóta is. Ő régen elfelejtett. Ideje lenne nekem is. Gerald arcát simogattam és próbáltam csak is csak az arcvonásaira koncentrálni. 

- Ideje mennünk. - mondta. - Lassan záróra és nem lenne jó, ha a szüleid aggódnának. 
- Már nem vagyok kislány. - ráztam meg a fejemet. De megszédültem a mozdulattól. 
- Gyere! - terelt a kijárat felé. Nem ellenkeztem. 

A hazafele utat szinte végig aludtam Gerald ölében. Egészen a házig kísért. 

- Bejösz? - mosolyogtam rá
- Tudod, hogy bemennék. De most nem vagy abban az állapotban. - rázta meg a fejét. - Pihenned kell! És ha kipihented magad vissza térünk valamikor erre. - érintette meg az arcomat. - Majd átnézek hogy érzed magadat.- csókolt homlokon. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. Karjai takaróként öleltek körbe. Egy gyors csók után felbandukoltam a szobámba. Felkötöttem a hajamat és próbáltam észhez térni. Egy hideg zuhany után felfeküdtem az ágyamra és a szekrényem melletti falat néztem. Tele volt kis fényképekkel. Emlékszem amikor az érettségi előtt sorra gyártottam őket. Mindenkinek azt mondtam azért, hogy mutatósabb legyen a falam és mi lenne mutatósabb a barátaimon kívül? De az igazi ok az volt, hogy bármennyire is hittem az igaz barátságban, kellett egy biztosíték, hogy mindig velem legyenek. Azóta sem találkoztam egyikükkel sem. A képek előtt álva sorba néztem azt a sok sok emléket amit megörökítettem. A lányok, az osztály...Shawn. Shawnról volt a legtöbb. A szülinapi képünk, farsangkor jelmezben, a tüzijátéknézésünk. Egy egyszerű kép pizsiben még 8 éves korunkból és egy későbbi kép amikor ugyanúgy ülünk a kanapén és valami filmbe temetkezve bámulunk. A szalagavatónk...ezek voltak a legszebb és legjobb emlékeim. Egyesével kezdtem letépni a falról és dobtam be a kukába a ruhám mellé. Reggel az lesz az első dolgom, hogy kivigyem a szemétbe. Kinyitottam a szekrényemet és a régi cuccaim között kezdtem el kutatni. Minden amit csak emlékből tartogattam férre dobtam egy dobozba ami megmaradt még a költözésemkor a koliba. Kiemeltem a lila ruhácskámat a szemétből és a doboz tetejére dobtam. Valamiért nem volt szívem kidobni, de eladományozni könnyebb. Miután mindezzel megvoltam elégedetten bújtam be az ágyikómba és aludt el. 

Reggel fejfájással kelltem. Nem is emlékszem mikor ártott meg utoljára annyira az ital, hogy másnap fájt a fejem tőle. Azt hiszem még soha. Felkaptam magamra valamit, előkutattam a dzsekimet a fogasok között és kezemben a dobozzal letámojogtam. A fejem nyilalt és még tisztán éreztem a számízén az éjjeli bulit. Felkaptam a cipőmet és indultam volna a nappali felé, de akkor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Lassan közelítettem meg a helységet és amikor beértem már biztos voltam benne. Háttal ült nekem. Aztán anya köszönésére hátra kapta a fejét. Épp olyan meglepettséggel nézett rám, mint én ő rá. Hirtelen hányinger tőrt rám. Ledobtam a dobozt és gyorsléptekkel másztam meg a fokokat felfele a fürdőig. Bezártam az ajtót magam mögött és utat engedtem az éjjeli italnak. Anya folyamatosan kopogott. Aztán apa hangját is meghallottam. Csak abban reménykedtem ő nincs kint. Megmostam az arcomat és kinyitottam az ajtót. Szüleim mellett elviharozva mentem le. Shawn még mindig ott ült a kanapén és ugyanolyan fejet vágott mint az imént. Nem törődve vele, felkaptam a dobozt és szerettem volna minnél hamarabb kijutni a házból. 

- Halsey megint buliztál az éjjel? - vágott be elém anya. Közben kopogtak így menekülőutat kaptam. Gerald állt az ajtó előtt. 

- Mennem kell, majd jövök. - húztam magam után a dobozzal együtt. Bedobtam a kocsi hátsó ülésére és bepattantam a vezetőüllésre. 
- Minden rendben? - állt meg a kocsi mellett Gerald.
- Csak ülj be! - utasítottam. Kezét feltartva ült be mellém az anyós üllésre.

Legközelebb már csak Geraldék előtt álltam meg. 

- Elmondanád végre mégis mi van? - nézett rám aggodóan
- Nem fontos. - ráztam meg a fejemet. - Majd beszélünk. 
- Le a kalappal. - nevetett és kiszált. Kérdőn néztem rá. - Most koppintottál le. 
- Tőled tanultam. - vontam meg a vállamat. 
- Ez erős volt. - A nézésemet látva elnevette magát. - Az rég volt. - megráztam a fejemet. - Néha kegyetlen tudsz lenni. - nézett a szemembe. Pislogás nélkül meredtem továbbra is rá. - Figyelj..-támaszkodott neki az ajtónak. - Fogalmam sincs mi tett téged ilyenné amilyen most vagy...ne értsd félre! Nekem semmi bajom ezzel. De az szerintem sem oké, hogy csak úgy szó nélkül ott hagytad a szüleidet. Régóta ismerem őket és mindig nagyon rendesek voltak veled és mindenki mással. 
- Azért mert egy suliba jártunk nem jelenti azt, hogy ismertél is. Addig nem is ismertél fel amíg nem mondtam el, hogy Torontóból származom. 
- Halsey! - csattant fel. - Tudod te mennyit változtál azóta? Először is...amikor én ismertelek látásból még barna hajad volt. Nem akármilyen barna...olyan fürtjeid voltak, hogy a suli összes fiúja megfordult utánad. De te mindig csak a Mendes gyerek mellett bandukoltál. Visszafogott és életvidám lány voltál. Mindenkivel kedves voltál aki csak az utadba került. Feletted jártam és még így is sok osztálytársam rólad áradozott az ebédlőben. 
- Mire akarsz ezzel célozni? - szűkült össze a szemem. 
- Semmire. Csak azt próbálom elmagyarázni, hogy nem ismertelek fel egyből mert csupán egy két év leforgása alatt teljesen más ember lettél. Most sokkal érettebb, de derűlátóbb is vagy. A hajad fekete, a lokniknak nyoma sem. Felnőtté...már kész nő vagy. És már tudom miért szerettek annyian. 
- És most? - kérdeztem kis idő múlva. - Most mi a helyzet? A barátaim hol vannak? Senki sem maradt meg körülöttem. A klubban miért szeretnek? Mert éneklek nekik és ettől azt hiszik mindent tudnak rólam. Akinek van egy kis tudása is arra felfigyelnek. És minden ember a sokaság után megy. 
- De én itt vagyok. - nézett rám. Elmosolyodtam. 
- Tudom. De most tényleg mennem kell. - mondtam. Gerald bólintott és hátra lépett. Beindítottam a motrot és egyenesen a ruhaadományozóig hajtottam. Ránéztem a kis dobozomra. Ott hevert rajta árván a kis lila ruhácskám. Morogtam egyet és az anyósülésre dobtam. A maradékot beadtam az üzletbe és szép lassan haza kocsikáztam. Shawnék háza előtt elhaladva Aaliyaht láttam meg a tornácon. Felismert úgyhogy lelkesen kezdett integetni. Vissza intettem majd beparkoltam a feljáróra. Óvatos léptekkel merészkedtem be a házba. Amikor megbizonyosodtam benne, hogy senki más nincs itt és csak a szüleim hangját hallottam a ház másik feléből nyugodtabban mentem fel az emeletre. Mázlim, hogy a teraszom az udvarra néz és az ablakom az utcára. Így két frontról tudom felmérni a terepet, hogy még véletlenül sem érjen újabb meglepetés. Körbe-körbe járkáltam a szobámban annak a reményében, hogy feltalálom magamat. Közben annyi összeesküvés elmélet járt a fejemben. Két és fél év után most láttam először. Mármint...személyesen. A médián akaratlanul is láttam a fejlődését. Mindenhonnan az ő neve folyik. Szeretünk Shawn felirattal rohangálnak a tini lányok. És minden bulizóhelyen az ő számát kérik. Egyszer azt kérték tőlem énekeljem el Geralddal az egyik duettjét amit Camillával énekelt. És nekem akaratom ellenére is el kellett énekelnek azt a számot. Egy olyan duettet ami nem a mi dalunk volt. Hanem az ővé és egy másik lányé. Ennek a megírásához semmi de semmi közöm nem volt. És soha az életben nem is akartam volna, hogy bármi közöm legyen ehhez a számhoz. Aztán Gerald csinált valami teljesen mást belőle. Pillanatok alatt feltúrbózta és hozzá tett valami olyat ami inkább mi voltunk, mint Shawn és Camilla. Anya kopogott be én pedig csiga lassúsággal mentem kinyitni az ajtót. 

- Szia kincsem! - nézett rám enyhe mosollyal. - Hogy érzed magadat? 
- Nem valami jól. - engedtem be. Leült elém az ágyra és elhúzta a száját. 
- Biztosan csak a buli az oka? - ránéztem és nyeltem egyet
- Nem. - ráztam meg a fejemet. 
- És csak Shawn kavart fel ennyire? - hunyorított
- Légyszíves! - pattantam fel az ágyról. - Anya...ezzel nem segítesz.
- Hals...én jól tudom mennyire bántott, hogy Shawn elment. De felnőttetek és most itt van. Nem tudnál egy kicsit örülni neki? 
- Hogy kéne örülnöm neki? - kérdeztem vissza ridegen. - Ő járta eddig a világot...mindenki isteniti, hogy mennyire szívén őrzi a hazáját, hogy magára varratta Torontót...és mégsem nézett ránk évekig.
- Khm...ez nem pont igaz. - mondta halkan. Rá kaptam a tekintetemet. 
- Itt volt, igaz? - kérdeztem elvékonyodott hangon. 

Anya bólintott. Nagyot nyeltem, hogy vissza nyeljem a káromkodást. 

- Értem. - mondtam végül.
- Figyelj...ezt nektek kell tisztáznotok. 
- Én úgyan nem beszélek vele. - ráztam meg a fejemet. 
- Hát kénytelen leszel. - ált fel anya az ágyamról és mosolyogva az ajtó felé sétált.- Úgyanis ma együtt vacsorázunk velük. Egy óra múlva legyél kész. Legyél csinos. 
- Oh nem nem. - tiltakoztam. - én le nem megyek amíg a házban tartozkodik.

- Kénytelen leszel megbékélni vele a nyáron. Lent várunk majd. - ment ki. 

Ilyenkor átkoztam, hogy úgyanolyan makacs mint én. Majdnem fél órán keresztül rágtam a számat, hogy mit tegyek. Majd gondolkodás nélkül mentem a szekrényemhez kivenni egy ruhát. Egy fekete passzos ruhára esett a választásom. Még volt egy kis időm az érkezésükig ezért lemerészkedtem felmérni a terepet. A nappaliban már megterítettek a szüleim. A sarokban lévő zongorára néztem. Nem is tudom mikor játszottam rajta utoljára. Leültem elé és felhajtottam a tokot. A biilentyűkre meredtem majd játszani kezdtem ami a legelőször jutott az eszembe. Énekeltem a sorokat amit olyan rég óta megfogalmaztam magamban. 

"Úgy tűnik hónapok óta nem veszem fel a hívásaidat. Nem tűnik fel,milyen rideg tudok lenni. Mert néha úgy kezelem az embereket akiket szeretek, mint ékszereket. Mert bármelyiknap megtudom gondolni magam. Nem csak ki akartalak próbálni, de még mindig tudom a születésnapodat és az édesanyád kedvenc dalát. " 

Ekkor egy ajtó nyitódást hallok meg a háttérből, de nem tudok leállni a zenével.

" Szóval sajnálom névtelen szeretőm. Sajnálom, hogy nem tudom elhinni, hogy akárki igazán kezd belém esni. Sajnálom névtelen szeretőm. Sajnálom, hogy ilyen vak tudok lenni. Nem akartalak elhagyni és az összes dolgot amink volt. És valaki szeretni fog...valaki szeretni fog, de valaki más, nem én."

A szám végén hangos tapsot kaptam. Zavartan néztem fel. Shawn családja mosolyogva tapsolt. Aztán az ajtó irányába néztem. Ott ált tőlem három méterre és mosolyogva tapsolt. 

-Szia, Hals! - szólított meg azon az érdes, de bársonyos hangon amin kiskorunk óta szólított.