Kimentünk a ház elé, ahol már a többiek tömörültek egy csoportba. Henriett az egyik vezető csaj elmondta,hogy mi lesz a program. Megyünk az erdőbe egy kört aztán jövünk vissza tabortűzezni. Direkt kiemelte a csaj, hogy ha meglátnak valakinél valami függőséget okozó cuccot az megy a szigorítottba. Mint a börtönbe.
Mivel nem vagyok egy nagy barátkozós típus csak mentem Doni mellett. Ő nem nagyon foglalkozott velem, mert egy másik vezetővel flörtölgetet. Olyan béna volt, hogy magamba végig röhögtem. Doni, mintha próbálta volna kivonni magát a beszélgetésből, de a csak nagyon hajtott. Egy idő után megszántam és inkább segítettem neki.

-Nem akarsz inkább hátra menni, mert már nem bírom a tempót.-vágtam szenvedők fejet.

A csaj felém fordult és kb megölt a szemével. Csak mosolyogva néztem rá.

-Oké menjünk.-mondta egy kicsit feltűnően gyorsan.

Kiálltunk a sorból és megvártuk még tovább nem mennek egy kicsit aztán beálltunk a többiek mögé.

-Baj van?-nézett ránk az egyik nő, akinek nem emlékszem a nevére.

-Nincs csak Liának fáj a lába.-forgatta meg a szemét Doni, mintha terhére lennék mire csak hasba vágtam.

Meglepően izmos volt a hasa. Basszus ilyenekre nem gondolhatok. A fiúk rosszak. Mondta a nő, hogy akkor ő előre ment, de csak bólintottunk.

-Nagyon bénán dumáltál azzal a lánnyal.-mondtam pár perc múlva vigyorogva.

-Nem vagyok jó ebbe.-húzta el a száját.

-Mármint mibe?-ráncoltam a szemöldököm.

-Lányokba.-szorította össze a fogait.

Titokba végig néztem rajta, de meleg biztos nem volt. Akkor valami más történt vele. Fogalmam sincsen, hogy minek akarom tudni, minek akarok vele beszélgetni. Szerintem nemsokára meghülyülök. Kérdőn néztem rá.

-Négy éve meghalt a barátnőm. Azóta senkim nem volt.-mondta érzelemmentes hangon.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.