Pár óra múlva olyan rosszul voltam, hogy az orvosnak hoznia kellett egy infúziót. A víz sehogy nem ment le a torkomon és már teljesen ki voltam száradva.

-Kérlek.-könyörögtem Doninak.

Rámnézett és csak megrázta a fejét. Kitört belőlem a zokogás. Legszívesebben inkább meghaltam volna, minthogy így szenvedjek. Fájt mindenem.

-Megpróbálok segíteni.-vett elő egy injekciót és be lenyomta az infúziómba.

Pár perc múlva jött a megváltás és elaludtam.

💔💔💔

Fogalmam sincs meddig voltam kiütve, de mikor felkeltem sokkal jobban éreztem magam. Mikor senki nem ült mellettem teljesen bepánikoltam. Azt hittem tényleg meghaltam.
Fulladozva felültem és kitéptem a karomból az infúziót. Lelöktem magamról a takarót és fel akartam állni, de túl gyorsan sikerült és megszédültem.
-Basszus Lia.-kapott utánam Doni.
Leültetett az ágyra és csak néztem magam elé. Észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim csak mikor Doni mellém ült és átölelt. Életemben először sírtam más előtt. Aztán mikor bejött Hanna ellöktem magamtól és felálltam. Tudtam,hogy Hanna szereti a lányokat úgyhogy odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Mi a fasz?-hallottam meg Doni hangját.
Nem érdekel mit gondol. Most először akartam tisztán szexelni egy lánnyal. De csak, mert fiúval nem.
Átölelte a derakam, de egy kéz hátulról is megfogott és az ágyra dobott.
-Kifelé!-ordított Hannara.
Megszeppenve néztem rá. Fogalmam sincs mi baja lett. Leült a mellettem lévő székre és megint megkaptam tőle a megvető pillantásokat. De nem érdekelt. Végülis azt sem tudom ki ő. Biztos, hogy nem rá fogok hallgatni. Percekig csak farkasszemet néztünk aztán elfordította a fejét.
-Engem nem tudsz becsapni.-vigyorgott.
-Mégis mivel gondolod, hogy próbállak becsapni?-húztam fel a szemöldököm.
-A legtöbb ember mindent elhisz, amit lát, de én nem. Nem tudom ki voltál eddig, de ahogy ezt most láttam meg ahogy az előző pár napban kinéztél az nem te vagy. Megjátszod magad.-nézett végig rajtam fürkészően.