-Lia ébredj.-lökött meg a mellettem lévő Kevin.

Kinyitottam a szemem aztán inkább be is csuktam volna. A part felé félkörben faházak voltak. Nem tudtam rendesen szétnézni, mert mindenkit leszállítottak a buszról. Mikor én is leszálltam az első az volt, hogy észrevettem egy olyan velünk egyidős társoságot. Öt fiú és öt lány volt. Gondolom a csoportvezetők voltak. Volt három felnőtt felügyelő is, akik már csoportba is osztottak minket. Én megint összekeveredtem Kevinnel meg a havejával, Leonnal és egy másik lánnyal, Hannával.

-Oké akkor figyeljetek. Én Doni vagyok, a csoport vezetőtök.-állt meg mellettem egy magas, sötétebb bőrű fiú.

A fiúk kezet fogtak vele meg bemutatkoztak, de engem nem különösebben érdekelt. Csak le akartam pakolni. És muszáj volt szereznem egy kis füvet vagy bármit. Ahogy rágondoltam a szívem hevesebben kezdett verni és mindenem remegett.

-Minden rendben? -lépett mellém Doni.

Összeszorított fogakkal bólintottam. Tizenkét óránál többet nem bírok ki tisztán. Utoljára tegnap tizenegykor szívtam, most pedig lehetett olyan nyolc óra. Még soha nem voltam ennyi ideig mostanában magam.
Pár pillanat alatt teljesen elgyengült a karom és a táskám kiesett a kezemből. Még soha nem történt velem ilyen. Elkezdtem öklendezi és összeestem. Kiabálásokat hallottam magam körül, de csak az orromig láttam, úgyhogy nem tudom ki volt az. Valaki mondta a nevem aztán a csoportvezetőnk jelent meg előttem.

-Mi baj van Lia?-fogta meg az arcom.

-Nem...kapok...levegőt.-öklendeztem.

-Hogyan tudnék segíteni? Beteg vagy?-állított fel.

-Szerez nekem...gyorsan egy....kis ...füvet.-kapaszkodtam a nyakába.

Megvetően a szemembe nézett aztán bevitt a házba. Mindenki minket nézett. Lefektettek az ágyba. Mind a három felnőtt felügyelő és Doni is ott állt mellettem.

-Lia figyelj rám. Anita semmit nem mondott rólad. Tehát szeretném megkérdezni. Drogfüggő vagy?-sütötte le az egyik nő a szemét.

Nem akartam,hogy az higyjék,hogy ilyen kis nyomorult senki vagyok.

-Csak pár hete szívok egy kicsit.-nyögtem ki.

Érezni akartam, ahogy a port felszívom az orromon. A torkomon feljött valami nedves és kifolyt a számon. Doni és az egyik nő, aki az előbb beszélt valami elvonót emlegettek.

-Neeeem.-visítottam fel mikor összeállt a kép,hogy be akarnak záratni.

-Nyugodj meg.-simított végig egy kéz az izzadt homlokomon.

Remegtem és közben folyton vert a hideg. A felügyelők egy kicsit arrébb álltak és valamit sugdolóztak. A testem össze-vissza rángatózott.
Alig kaptam levegőt azok pedig csak távolról nézték, ahogy szenvedek.
Pár perc múlva odajöttek hozzám.

-Lia, nem akarunk bezáratni, de akkor neked is segítened kell magadon. Úgyhogy te és Doni egy külön házba lesztek és ő fog rád figyelni. De,ha inkább lánnyal szeretnél lenni akkor keresünk mást.-sóhajtott fáradtan.

-Nem. Doni jó lesz.-szorítottam össze a fogam.