-Ennyi volt Lia Smith!-csapta ki az ajtót az igazgató.

Kómás fejjel felültem aztán magam mellé néztem. Elisabeth meztelenül aludt mellettem.

-Öltözzél felfelé és induljál meg gyorsan,mert már csak rád vár a busz.-dobta nekem a ruháim.

Azt se tudtam miről van szó.

-Hova megyek?-kérdeztem flegmán.

-A táborba.-vigyorgott gúnyosan.

Anita Hell, az otthon igazgatója mindig is utált. Soha nem volt egy jó szava sem hozzám. Nem, mintha bárki szeretetére is szükségem lenne. Csak legyen piára és cigire pénzem és jól leszek. De a táborba nem fogok menni.
Eli lentről rámmosolygott. Mikor ránéztem undorodtam magamtól. Ezt csinálták velem. Tönkretették az életem.
Azelőtt soha nem feküdtem volna le egy lánnyal se. Eszembe se volt. De mindenkinek vannak szükségletei. Csak az a szar, hogy én soha nem emlékszem a szexre, mer előtte jól be kell szívnom. Amúgy rájuk sem tudnék nézni.

-Most az egyszer csináld,amit mondok Lia. Nem akarom hívni a biztonságiakat,hogy vigyenek ki.-rázta szomorúan a fejét.

Azt hiszi beveszem ezt a kedvességét. De kivételesen nem volt kedvem vitatkozni. Igazából már nagyon rég arra várok, hogy elhúzhassak innen. Felkaptam a cuccom és pár ruhát még bedobáltam a táskámba. Nem volt sok mindenem. Az ajtóból még visszanéztem Elire,de ő vissza is aludt.

-Próbálj meg normálisan viselkedni.-mondta Anita, de nem érdekelt.

Szó nélkül beültem a buszba. Leültem az egyik fiú mellé,akivel amúgy régen jóba voltam aztán bedugtam a fülhallgatóm.
Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk. Egy idő után meguntam az egészet és inkább aludtam.
A táborból mindenki teljesen normálisan jött vissza,mintha nem is ők lettek volna. Mindenki megváltozott. Olyan túl jó lett. Én nem akarok jó lenni. Nekem már nincs jövőm.