Adrien újra és újra felidézte magában, milyen csodálatos érzés volt a szerelmét megcsókolni. Ha eddig ábrándozott néha, most már egyenesen a megszállottja lett a gondolatainak.

Ezt bárki láthatta, ha csak egy percre is találkozott vele. Képtelen volt tovább véka alá rejteni boldogságát és egyéb érzéseit.

Most is, amikor öreg mestere próbálta nevelni apja kikötései alapján, egyszerűen nem bírt oda figyelni rá. Ennek természetesen nem örült tanítója, de úgy érezte eljött az idő, hogy elbeszélgessen a fiú fejével, ezzel kapcsolatban.

- Adrien! – igyekezett elnyerni az ifjú figyelmét - Herceg? Figyelnél rám? - Viszont a királyfi teljesen máshol járt. Ő épp kézen fogva nevetgélt Marinettel a folyóparton. Vagy más idilli programot képzelt el kettejüknek. Ezért végül az oktatónak meg kellett ráznia. Ezzel visszarántva őt a rideg valósságba, melyben jövendőbeli uralkodói kötelességének kellene eleget tennie.

- Fenség! Mégis mi történt veled? Másfél hete csak mosolyogsz és ábrándozol. Nagyon megváltoztál. – vonta kérdőre.

- Mester?! Nem tudom, miről beszél. Én ugyanolyan vagyok, mint eddig. – próbálta bizonygatni. Nem akarta, hogy bárki gyanút fogjon. Nem is sejtette, hogy az egyetlen, aki nem vette még észre különös viselkedését édesapja. Akinek leginkább tudnia kellett volna, hogy valami nincs rendjén a fiával. De ő vak volt, ha a hercegről volt szó. Adrien legnagyobb szerencséjére.

- Tényleg azt gondoltad, hogy ennyivel lezárhatod ezt a beszélgetést? Kis korod óta ismerlek és tanítalak. Úgy ismerlek, mintha a saját fiam lennél. Engem nem tudsz átverni.

- Rendben, tényleg történt valami. Ellenben ígérje meg, hogy ha elmondom, akkor köztünk marad. Nagy bajba sodorna engem és valakit, aki igazán kedves nekem, ha most kiderülne.

- Azt hittem, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Nem adom tovább. Kérlek, bízz bennem.

- Igaza van. Tehát... - és újra elmesélte, hogy találkozott Marinettel és mik voltak azóta. Egészen a két nappal ezelőtti találkozásukig. Majd elmesélte, hogy vallottak szerelmet egymásnak.

- Most pedig arra próbálok rájönni, hogy is tudnám betartani az ígéretemet és, hogy Marinette valójában szeret-e vagy csak a rangom miatt van velem. Bár utóbbit nem tudnám elképzelni, mégis szöget ütött a fejembe a kétely miatta.

Eddig a tanító csak bölcsen hallgatott. Vagy nagy ritkán hümmögött a beszámoló közben. Bár már sejtette, hogy a fiú valószínűleg szerelembe esett valakivel. Viszont erre azért, még ő sem számított. De eldöntötte, hogy segíteni fogja a két fiatal boldogságát és kapcsolatát, mert fiaként szerette Adrient és még egy okból.

- Hát az biztos nehéz lesz, hogy elvehesd a lányt. Habár igyekszem segíteni, ahol csak tudok. A kételyeid eloszlatásában, pedig tudok is.

- Igazán? Nagyon köszönöm, hogy mellém áll.

- Szívesen teszem. Szóval már biztos meséltem neked, hogy én nem itt születtem, hanem a szomszédos Csodálatos királyságban. Ott pedig egész sokaknak megadatott, hogy némi varázslattal rendelkezzenek. Az én családom, pedig egy bizonyos fajta varázslattal foglalkozik. Ez, pedig... Nem is tudom, hogy magyarázzam... Talán így lesz a legegyszerűbb... A mi varázslatunk lényege, hogy tárgyakba, leginkább ékszerekbe ültettünk mágiát, amik így különleges dolgokra lesznek képesek.

- És ennek mégis mi köze ahhoz, hogy megtudjam, hogy mik Marinette valódi érzései?

- Csak figyelj! Nem sokára arra is rátérek. Én magam is kitanultam ezt a technikát és magammal is hoztam néhány ilyen ékszert. Ezek közül pedig van egy páros, ami megoldás a problémádra. - Majd körül nézett, hogy csak kettesben vannak-e. Miután megbizonyosodott erről az asztalon álló földgömbhöz lépett és három láthatatlan gombot megérintve felnyitotta a rejtekhelyet. A tárgyon belül kis fekete dobozkák voltak, melyeken vöröses minta futott végig, mely Adrien számára érthetetlen volt. Összesen 6-7 dobozt látott, melyek közül a mester kivett kettőt, majd visszazárta a földgömböt, mintha mi se történt volna.

- Ezekre van szükséged. – A fiú már nyúlt is értük, de az öreg ráütött a kezére - Még nem. Előbb el kell mondanom a velük járó szabályokat. Ha ezeket nem ismered, csak bajt hoznának a fejedre. Ráadásul, mint az őrzőjük nem adhatom csak úgy át őket ukk-mukk-fukk. Ezek nagyon veszélyes tárgyak, s bár tudom, hogy te kiérdemelnéd a használatukat, mégis muszáj felvilágosítanom téged.

- Akkor figyelek. Mond hát, mit kell tudnom, hogy használhassam őket.

- Először is a tiéddel kezdem – Majd felnyitotta az egyik dobozkát, melyben egy ezüstszürke gyűrű lapult. Adrien megbűvölten figyelte az ékszert és valami csodálatosra várt. De úgy tűnt nem fog semmi különös történni. Ezt tapasztalva csalódottan fordult vissza tanítójához.

- Ez csak egy egyszerű gyűrű. Mégis mire használhatnám?

- Óóhhh... Tényleg nem látszik, milyen különleges is valójában. Viszont pont ez a lényeg, ha bárki bármikor megtalálná ne is sejtse mekkora hatalom került a kezébe. A gyűrű csak a megfelelő kézben válik használhatóvá.

- Mester biztos abban, hogy én vagyok az a személy?

- Ez nem sokára kiderül fiam. De ellőtte elmondom mire is kell számítanod. Ha nem vagy megfelelő nem fog történni semmi és valószínűleg ki fogom törölni a memóriád.

- Tessék? Miért?

- Mert csak a talizmánhordozók és az őrző tudhat az ékszerekről. Csak így biztonságos. Nem miattad, én tudom, hogy megbízható vagy, de ez az egyik szabály, amit nem lehet megszegni.

- Ááh... Értem. Tehát, ha nem én vagyok a kiválasztott, akkor el fogom felejteni mindezt. Akkor mi lesz, ha mégis én vagyok? Mire készüljek?

- Miután felvetted és megfelelsz, a gyűrű felragyog. Valamit még tudnod kell a talizmánok, így ez a gyűrű is, saját lélekkel rendelkeznek. Tehát, ha elfogad meg fogsz hallani egy hangot a fejedben, emiatt ne ijedj meg. Ő beavat a többi tudni valóba, mivel ez az ő feladata.

- Mi lesz a másik talizmánnal?

- Az attól függ. Ha talizmán tulajdonos leszel, beavatlak abba is. Ha elbuknál, visszakerül a gyűrűvel együtt a rejtekhelyre

- Értem. Viszont lenne, mégy egy kérdésem van még valami, amit tudnom kell, mielőtt megpróbálnám? – kérdezte elszántan.

- Ha kiválasztott leszel, az nagy felelősséggel jár és mindent meg kell tenned, hogy megvéd a talizmánt. Ráadásul sok titkolózással jár, emiatt pedig lemondással is. Megértem, ha ne talán mégis visszakoznál. Enélkül is elég bonyolult és nehéz az életed. Nem kötelezlek rá, hogy megtedd, mivel utána már nincs visszaút. Ha egyszer kiválaszt egy talizmán, az életed végéig szól. Még így is akarod?

- Igen. Szeretném megtudni érdemes vagyok-e rá. Na meg már igazán az is érdekelne, hogy ez, miképp segít a kétségeim eltörlésében. Úgy érzem meg kell tennem. – nyúlt a gyűrű felé.

Adrien óvatosan vette ki a tartójából és végig úgy bánt vele, mint valami kinccsel. Hiszen az is volt. Először közelebbről is megszemlélte és csak most vette észre milyen mesteri munka igazából. Még sosem látott ilyen kidolgozott és finom fém megmunkálást. Ez újra csodálattal töltötte el az ékszerrel szemben.

Miután kigyönyörködte magát, szintén óvatosan ráhúzta a jobb oldali kezének középső ujjára. Elsőre nem történt semmi és még félt, hogy a gyűrű lelke elutasítja és el kell felejtenie mindent. Amit nem akart, mert izgalmasnak találta ezt az új lehetőséget, melyet mestere mutatott neki.

Szerencséjére vagy talán balszerencséjére a gyűrű lassan, de egyre határozottabban zölden kezdett fényleni. Végül olyan világosság áradt belőle, hogy nem is lehetett ránézni. Nem sokára, pedig a talizmán lelke is tiszteletét tette Adrien fejében.

- Üdvözöllek! Én Plagg vagyok, a Fekete Macska talizmánjának lelke. De nevezhetsz kwaminak is, ha úgy jobban tetszik. – Adrien akaratlanul is hátra hőkölt és le kellett ülnie. Nem számított rá, hogy ilyen intenzív és személyes lesz az élmény. Eközben az oktató csendesen kihátrált a teremből hagyva, hogy a fiatal megismerhesse társát. Tudta, hogy most egy ideig nem lesz rá szükség. Viszont nagyon örült, hogy sejtése beigazolódott.

- É-én is örvendek, Plagg – válaszolt félhangosan Adrien – Én... - nem fejezhette be a mondanivalóját, mert a kwami közbe vágott.

- Tudom ki vagy, Adrien. Sőt mindent tudok rólad. Ha nem így lenne, most nem beszélgetnénk.

- Hogy-hogy? – kérdezte értetlenül a srác.

- Ez is része a kiválasztásnak. Mindent tudnom kell rólad, hogy eldönthessem érdemes vagy-e. De nem kell mindent hangosan kimondanod. Mert a végén még sült bolondnak néznek, ha folyton magadban beszélsz. Elég, ha gondolsz rá és én érteni fogom. –oktatta ki a kwami.

- Rendben – gondolta most már csak a fiú.

- Most, hogy ezt tisztáztuk, rá is térhetnénk a lényegre.

- És mi lenne az? – kíváncsiskodott.

- A sajt.

- Sajt?!?

- Igen. Ha használni akarod az erőmet ahhoz sajtra lesz szükséged. Töménytelen mennyiségűre. Leginkább a camembert lenne jó.

- Mégis mi a fennének, kell neked annyi sajt?

- Mert többnyire abból nyerem az energiám. Azzal töltődök fel. Na meg hát imádom a sajtot. Nincs is annál finomabb.

- Ha nincs is szád, mégis honnan tudod, milyen íze van?

- Nem igaz, hogy nincs szám. Csak a jelenlegi alakomban nincs.

- Miért milyen alakod van még?

- Háromféleképpen vagy képes érzékelni. A gyűrűformámat leszámítva. Az első, amit most is tapasztalsz, egy csak szellemi szint. Így csak te hallasz engem. A második alakomnak van fizikai formája is. Általában ezt az alakomat használom, de csak akkor veszem fel, ha már mindennel tisztábban van a hordozóm. Viszont ekkor már mások is láthatnak, így bujkálni kényszerülök. Mert nem láthat meg senki, hisz a létezésemnek titokban kell maradnia.

- Mégis mekkora vagy? Meg milyen? Csak, hogy tudjam, mire készüljek.

- Jogos. Hát kábé egy nagyobb tenyér magas, kis testű, nagyfejű, fekete macskát képzelj el. Zöld szemekkel és imádnivaló külsővel.

- Aranyosnak hangzik.

- Nem vagyok aranyos és még mielőtt eszedbe jutna, azelőtt tisztázom, hogy cuki meg még inkább nem vagyok. Tehát, ha még egyszer így hívsz, azt ígérem, hogy megemlegeted!

- Rendben, értettem. Na és mi a harmadik formád?

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Ami pedig a harmadik alakomat jelenti, az legyen egyelőre titok.

- Miért? Légy szíves, mond el!

- Mert kíváncsi vagyok, milyen fejet vágsz, ha meglátsz majd. – röhögött.

- Olyan undok vagy.

- Te meg gyerekes. Meg nyálas.

- Az utóbbit honnan veszed? – lepődött meg.

- Hahó, láttam az emlékeid és a gondolataid.

- Ezt elfelejtettem.

- Az a te bajod. Most, pedig rátérhetünk az erődre és a velem járó képességekre.

- Na, végre! Ezt vártam leginkább.

- Tudom. Szóval ismerned kell a varázsszavakat, amivel aktiválsz engem és a gyűrűt, ha ezt kimondod, a gyűrű segítségével átalakulsz Fekete Macskává, a szuperhőssé. Fekete öltözéked és maszkod lesz, mely segít elrejteni az arcod. A hajadban macskafülek, míg a hátul a csípődnél egy macskafarok jelenik meg. A fegyvered egy vívótőr, több funkcióval bír. De ezt majd te ki tapasztalod. Ezenkívül, ha az újabb varázsszót kimondod, előhívod a legfontosabb képességed a Macskajajt. Ez arra képes, hogy bármi, amit megérintesz, az tönkre megy, azt elpusztítod. Ebből kifolyólag nagyon körültekintően kell használnod. Nem hiszem, hogy bárkit bántani akarnál vele. Viszont van még egy hátránya. Kb. 5 perced marad az előhívása utána lényegtelen, hogy felhasználod vagy sem, ha az letelik, te visszaváltozol. Ilyenkor is óvatosnak kell lenned. Nem láthatja senki. Nem árulhatod el senkinek ki vagy.

- Hűha. Ez... ez... elképesztő. Tényleg szuperhőssé tudok változni?

- Csak, ha elárulom a varázsigét. Addig nem.

- Akkor mond el!

- Figyelj, kölyök valamit még tudnod kell. Bár igazán megkedveltelek és valószínűleg emiatt árulom is el, hogy a talizmánom, sajnos balszerencsét is magával hozza. Ritka, hogy a kiválasztottjaim boldog véget érjenek. Még ezt tudva is akarod? – Adrien ledöbbent. Ez azért sokkolta.

- Ömm – nyelt egy nagyot, majd elhatározásra jutott – Igen. Meg van az okod, hogy engem választottál és én bízok a döntésedben. Ráadásul, hogy tudnék teljesen boldog lenni, ha a szeretteimet veszély fenyegetné, én pedig nem tudnék segíteni rajtuk. A tehetetlenség sokkal elviselhetetlenebb lenne, mint a kockázat.

- Tudtam én, hogy te vagy a megfelelő. Tehát a szavak, amikkel átváltozhatsz a következőek: Plagg, karmokat ki! A képességedhez csak annak nevét kell kimondanod, vagyis: Macskajaj, és már használhatod is. Most pedig eljött az ideje, hogy meglásd igazi valómat.

A szobát újfent zöldes ragyogás töltötte be, ami miatt a fiú csak hunyorogni volt képes. Végül a fény elkezdett halványodni. A közepén egy sötét alak rajzolódott ki. A szoba normál fényviszonyainak visszatérte után, már tökéletesen látszott a lebegő alak. Plagg leírása magáról, teljesen helytállónak bizonyult, mivel egy apró feketemacska szemezett a szintén zöld szemű herceggel. Adrien meg se tudott szólalni, bár nagyon édesnek tartotta a kwamit, tudta jobb, ha ezt nem árulja el neki is.

- Na, ugye milyen helyes vagyok? – kérdezte a cicus.

- Egyértelműen. – válaszolt Adrien, mert sejtette, hogy amilyen kicsi Plagg, olyan nagy lehet az egója. – Most mi lesz? Alakuljak át vagy... ? – hagyta nyitva a kérdést.

Ekkor azonban nyílt az ajtó és belépett rajta az oktató. A hirtelen zajra mindketten gyorsan odakapták fejüket, majd megnyugodva tapasztalták, hogy nincs miért aggódni.

- Mester a frászt hozta rám. – mondta a srác a szívéhez kapva – Lehetőleg ilyet többet ne tegyen. – kérte.

- Csak te ijedtél meg. Gyáva nyúl. – cukkolta Plagg.

- Te is megrémültél. Ne játszd meg magad. Nem vagyok gyávább, mint te. – vágott vissza a herceg.

- Látom igazán összebarátkoztatok. – szakította félbe őket a harmadik. - Ezek szerint sikeres volt a beavatás és elmondhatom a további tudnivalókat.

Elővette a másik a dobozt és azt is kinyitotta. Abban egy pár aprónak látszó fülbevaló pihent, mely jelenleg feketén tündöklött.

- Mihez kezdjek fülbevalókkal? - értetlenkedett az ifjú. Ő nem vette észre, hogy Plagg, milyen elbűvölve figyeli az újabb ékszereket. Nem emlékezett, mikor látta utoljára őket, de abban biztos volt, hogy túl rég. Szívében enyhe remény ébredt. A mester figyelmét persze ez nem kerülte el.

- Ezek sem olyan egyszerű, normális ékszerek, mint ahogy a gyűrűd sem.

- De nekem nincs is kilyukasztva a fülem, hogy használhatnám őket? – Plagg és a mester is csak szórakozva nézett rá ezután. – Valami rosszat mondtam?

- Inkább hülyeséget. – felelte csípősen a kwami.

- Ha jól emlékszem, már említettem, hogy nem neked lesz. Ha mégsem, akkor most elárultam. Tudnod kell, hogy a talizmánodnak ez a párja. Vagyis, akit ez az ékszer választ ki, ő lesz a te tökéletes párod is.

- Tessék?

- Egyszerű. Ez a két talizmán kiegészíti, erősíti egymást. Emiatt pedig a hordózókkal is ez a helyzet. Eddig bárkihez került a két ékszer azok mindig egymásba szeretek és boldogok voltak együtt. Ez is biztosítja az erejüket és a kiválasztottak közti összhangot és összetartást.

- Vagyis, ha Marinettet kiválasztja a fülbevaló, akkor minket az ég is egymásnak teremtett. De mi van akkor, ha nem így lesz?

- Ebben az esetben, nem egymásnak szánt titeket a sors és az lesz a legjobb, ha elfelejted azt a lányt.

- Erre én képtelen lennék! – háborodott fel.

- Mi lesz, viszont, ha megjelenik a valódi tulajdonosa a fülbevalónak?

- Mi lenne? – kérdezte ostobán a fiú.

- Hát tényleg nem érted? – hitetlenkedett a sötét cicus. A mester nyugtatólag nézett a kwamira. Majd visszafordult tanítványa felé és türelmes magyarázatba kezdett.

- Figyelj! Ha nem a te Marinetted lesz Katicabogár – A herceg gyorsan közbevágott.

- Kicsoda? – látszott, hogy egyre jobban összezavarodik.

- Katicabogár. Ez a neve a hölgytársadnak, ha átváltozik.

- Mint nekem a Fekete Macska? – kérdezte bizonytalanul.

- Pontosan. – mosolygott Plagg. Talán még se teljesen ügyefogyott a srác, akit kiválasztott. Az előbb már majdnem úgy gondolta, hogy megbánja a döntését. Nem hitte volna, hogy valaki ilyen értetlen lehet.

- Tehát – folytatta a tanító. – Ha nem a mostani szerelmed a kiválasztott és megjelenik a valódi Katica, szerinted mi lesz? – kérdezte, hátha a királyfi könnyebben megérti, ha rá vezeti.

Adrien gondolkodott, gondolkodott és gondolkodott, amilyen erősen csak tudott. De egyszerűen nem jött a megvilágosodás, akármennyire is igyekezett törni a fejét. Mi a fene lenne? Ott lesz ő, Marinette és ez az ismeretlen lány. Valami köztük fog történi, ebben már szinte biztos volt. Viszont, hogy micsoda az rejtély számára.

- Az Isten szerelmére. Hát mit tudsz a két talizmánról és azok hordozóiról? – ordította le Plagg, miután elvesztette a türelmét. Ha a srácnak minden ilyen lassan fog leesni biztos ki fogja készíteni.

- Hogy-hogy összetartoznak. – felelt megszeppenve. Nem hitte, hogy ennyire hangos is tud lenni a kis lény. Vagy, hogy felidegesítette volna.

- Vagyis? – faggatózott tovább a sajtimádó. - Most már csak rájön. – gondolta.

- Vagyis arra akartok célozni, hogy ő és én is – megakadt. Nem lehet igaz. Nem bírta elhinni, mire akarnak utalni.

- Kiegészítitek egymást? Összeilletek? Egymásnak letettek teremtetve? Mert ezek közül mind így van. – fejezte be a macska helyette.

- De? De? – Adrien épphogy valamit kibírt nyögni a megrökönyödés miatt.

- Nincs semmiféle de, fiam. – vette vissza a szót az öreg – Ez már réges-rég eldöntetett. Amint kiválasztott lettél rád is igaz lett, ami az elődeidre. Mindegyik talizmán birtokossal így volt és az elkövetkezőendekkel is így lesz. Ezen nem lehet változtatni.

- De miért nem mondta ezt el nekem hamarabb?

- Mert tudtam, hogy nem vállalnád, ha tudnád. Viszont biztos voltam benne, hogy Plagg elfogad társának. Ráadásul érzem, hogy veszély fenyeget és, hogy egy olyan erő ébredt fel, amivel csak te és a majdani társad tud szembe szállni majd. Ez a sorsod. Nem menekülhetsz előle.

- De én képtelen vagyok elfelejteni Marinettet. Ő a mindenem és csak nem rég tudtam meg, hogy viszont szeret. Ennek tudatában képtelen vagyok elengedni most, hogy végre megkaptam. Nem kérheted ezt tőlem.

- Lehet nincs is szükség rá. Lehet, hogy ő a másik kiválasztott. Viszont ha nem, a saját és az ő érdeke is az, hogy elhagyd. Mindkettőtöknek könnyebb lesz, ha még most vetsz véget neki, ebben az esetben.

- Akkor inkább visszaadom a gyűrűt, minthogy feladjam őt!

- Hé! – háborodott fel Plagg – Ez nem így megy.

- A kwamidnak igaza van. Ha egyszer hordozó lettél halálodig az maradsz. Viszont erre emlékezned kellene. Amúgy is értelmetlen lenne.

- Mégis miért? – akadt ki teljesen az ifjú.

- Mert attól még továbbra is Katica lenne életed szerelme. Már azelőtt is ő volt, hogy egyáltalán hallottál volna róla. Csak nem tudnád az okát. Tehát akár nálad van a talizmán, akár nem akkor is Katica tartozik hozzád. – Adrien szinte teljesen összetört a hallottak miatt. Mégis, hogy lehetne Katica társa, ha ő Marinettet szereti. Nem tudta elképzelni, hogy létezne olyan hölgy, aki jobban vonzaná és el tudná csábítani az ő Hercegnőjétől. Nem akarta elhinni, hogy Katica ennyire fontos lenne neki. Egyetlen reménye az volt, hogy a két lány egy és ugyanaz.

- Figyelj, látom kétségbeestél, ezért bevallom neked, hogy van egy lehetőség, amivel késleltetheted a talizmán életbe lépését. Ha akarod, deaktiválhatom a fülbevalókat, így csak két esetben tud aktiválodni. Ha elmondod a varázsigét vagy végső veszély esetén, mikor nincs más megoldás. De ebben az esetben is csak akkor, ha tényleg a te Marinetted a kiválasztottja. Tehát, hogy döntesz? Most kész vagy megtudni az igazságot vagy időre van szükséged még? – kérdezte a mester.

~ Órákkal később a vízparton. ~

- Szia, Marinette – köszönt vidáman Adrien szerelmének. Bár belül ugyan tényleg örült, hogy újra látja, de legalább annyira bizonytalanak is érezte magát. Nem tudta mi lenne a helyes döntés és, hogy tényleg vállalja-e a kockázatot. Közben Plagg a fiú zsebében szunnyadt. Nem akart beleszólni a döntésbe és ez úgy volt a legegyszerűbb, ha nincs ébren.

- Szia, Adrien – Marinette a srác nyakába ugrott és hirtelen, vágyakozva megcsókolta őt. A herceg rögtön visszacsókolta, viszont a lány így is érezte, hogy elbizonytalanodott. – Valami baj van? Az apád rájött a kapcsolatunkra?

- Nem, nem, dehogy. Csak kicsit aggódom, mert még mindig nem tudtam kitalálni, hogy tudnám kikerülni a házassági-törvényt.

- Emiatt ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Bízom benned. Menni fog. – majd szorosan odabújt a királyfihoz.

Adrien a meghatódottságtól elérzékenyült. Félő volt, hogy pár könnycseppet is elejt. Még soha senki se hitt benne ennyire. Ez pedig új elhatározásra ösztönözte. Mindent meg kell tennie, hogy ez a lány legyen a felesége. Csak is ő lehet Katica. Nem létezhet olyan hölgy, akit Marinettnél jobban tudna szeretni.

- Hoztam neked valamit. Ajándékként és, hogy bizonyítsam elköteleződésemet irántad és, hogy betartom az ígéretemet. – Majd elővette az ékszeres dobozt és felnyitva odaadta azt.

Marinette ámulva nézte a fülbevalókat. Nem voltak aranyból és nem is voltak túl díszítve, de emiatt neki csak még jobban tetszettek.

- Ezt nem fogadhatom el és nincs szükségem ilyesféle bizonyítékokra!

- Kérlek, fogadd el! Szeretném, ha hordanád és emlékeztetne rám.

- Rendben, de csak miattad. – Ezután Adrien a lány fülébe tette az ékszert, és ahogy várta is nem történt semmi. Sajnos bizonytalansága miatt képtelen volt kiejteni a varázsszavakat. Így csak bízott benne, hogy helyesen döntött és, hogy egyszer elég bátor lesz, hogy megtudja az igazat.