-Tsumu?-billentettem oldalra a fejem meglátván összekulcsolt kezeit a számomra idegen lánnyal. Először érse sem vett, így ismét megszólítottam- Tsumu?!

Teljesen ledermedt. 

-Ez meg ki a bánat?-nézett a szőkére a mellette álló, homlokot ráncolva. Egyből az alacsony, miniszoknyás lány felé kaptam a tekintetem.

Te jó ég.Minek szólaltam meg? Csak úgy kellett volna tennem, mintha meg sem látnám őket és hazamennem...

-Nem-ráztam meg a fejem-Te... Te ki vagy?-fordultam felé kissé, ő pedig láthatóan meglepődött a reakciómon.

-Hotaru. Hotaru Hasake-válaszolt dadogva-M-Miért?

-Megjegyzem...-bólintottam óvatosan.
Itt nem a lányt kell támadni. Lerí róla, hogy nem tudja ki vagyok, sem azt, hogy Atsumu-nak barátnője van. Volt. Mostmár csak volt.

-[Név]?

-Atsumu? Veled miújság? Ennyire hiányoztam?-utaltam a reggeli üzenetére idegesen elmosolyodva, mégis normális hangerővel. Nem terveztem cirkuszt csinálni.

-Várj! [Név]! Ez nem az-

-...aminek látszik-fejeztem be a mondatát-Persze. Persze, hogy nem az...

-H-Hogy-hogy itt vagy?-próbált témát váltani, hiszen az utolsó mondatom után egy kínos fél percnyi csend alakult ki.

-Gondoltam eljövök veled megbeszélni a... Dolgokat-próbáltam magam kifejezni, lehetőleg kultúráltan-De látom erre már semmi szükség.

-[Név]... Ne csináld. Tudod, hogy én sosem tenné-

-Utállak-néztem egyenesen a szemeibe. Ő kapta el először a tekintetét.

Épp hátat terveztem fordítani és ott hagyni őket, azonban a fiú visszarántott az alkaromnál fogva.

-Hová mész?

-Nem tudom. El tőled, minél távolabb.

-[Név]. Sajnálom... Én...

-Nem érdekel. Végeztem veled. Elegem van...-motyogtam magam elé, de pontosan tudtam, hogy a fiú hallotta. Viszont a pár lépéssel mögöttünk álló lány már nem.

Éreztem, hogy a szemeimet csípni kezdik a sós könnyeim, így megpróbálva lefeszegetni a fiú ujjait a kezemről, arra koncetráltam, hogy ne itt bőgjem el magam. Egy egész iskola szeme láttára.

-Beszéljük ezt meg.

-Nem.

-Beszéljük ezt meg. [Név]. Kérlek.

-Nem. Nem akarok veled beszélgetni. Eressz-utaltam a kezére, azonban mikor pár másodperc után sem cselekedett úgy, ahogy azt mondtam, megismételtem előző mondatom- Eressz már el!

-Figyelj én nem... -rántott vissza ismét. Már fáj a kezem a szorításától.

-Ereszd el. Most-szólalt meg egy mélyebb hang, amire mindketten felfigyeltünk.

-Osamu. Maradj ki ebből-nézett rá a szőke mérgesen.

-Nem. Egészen eddig a pillanatig maradtam ki ebből-mutatott ránk- Engedd el [Név]-t.

-Samu?-pislogtam fel rá, így azonban csak azt értem el, hogy a könnyeim elhagyva a szemeimet végig folytak az arcomon. Pont ezt nem akartam.

-Nincs semmi baj...-rázta meg a fejét közelebb lépve, hogy elérje, hogy a fiú elengedjen.

Atsumu pár lépést hátrált, majd onnan nézte, ahogyan a fiú átkarolva a vállamat elindul velem valamerre.

-Te... Tudtál róla?