Felérve a kilencedikre egy néni várakozott a liftre,azonban mikor megpillantott engem,karbatett kezekkel,mérgesen morogva és a mellettem álló ,komoly arcot vágó fiút,inkább intett,hogy menjünk csak,ő meg majd megy a következővel. Így hát megpróbáltam megnyomni az ajtó összecsukó gombot ,de Samu rácsapott a kezemre,én pedig a haja felé kezdtem nyúlni ,de onnan is ellökte a kezem.

-Engedj már el!Csak meg akartam nyomni!

-Tudom.Épp ezért állítottalak meg.

-És most mégis miért?!-böktem volna oldalba,de ismét elkapta a csuklóm.

-Mert ahogy ismerlek a végén még a vészhívót sikerül megnyomnod.

-Képzeld,fel tudom ismerni a gombokat-grimaszoltam,megrántva a kezem hátha elengedi,de nem tette.

-Hát persze.Azért vagyunk most is a kilencediken,nem?

-Na!Na!Az azért volt,mert nem láttam miattad!

-Ahha.Szerintem is-helyeselt bólogatva.

-Mert dagadt vagy-tettem még hozzá.

-Azt hiszem,hogy ezt az előbb már megbeszéltük.Te vagy a dagadt.

-Én?!Te vagy a dagadt!

A néni szótlanult áll továbbra is a lépcsőházban,végig nézve a civakodásunk,aztán egyik pillanatról a másikra már csak azt vettem észre,hogy a lift ajtó becsukódott,a nő pedig eltűnt.

-Köszönöm!Tényleg!-fordultam felé összehúzott szemöldökkel-Legalább a földszintet nyomnád meg!

-Már megtörtént.

-Mi?Mikor?-fordultam a gombok felé meglepődve,ahol tényleg a földszint világított.

-Nem tudom.Biztos nem láttad a dagadt testemtől-ironizált.

-Igen...Igazad van.Szerintem is így lehetett.

Sikeresen leérve a földszintre és kiszállva a liftből kiléptünk a kissé hűvős esti levegőbe,majd elindultunk a lakásom felé.Mondanám,hogy csendben sétáltunk egymás mellett,de akkor hazudnék.Mindig volt olyan hülyeség,ami vagy nekem vagy a fiúnak jutott eszébe így azon nevetgéltünk.Pontosabban én. Ő csak néha-néha halványan elmosolyodott,aztán ismét előrefordult.

Már közel voltunk,amikor is meglátva egy zebrát,először csak gyorsítani kezdtem,de utána megeredtem.Pár pillanat kellett az eddig mellettem sétálónak,hogy rájöjjön,hova is sietek,de mikor leesett neki utánam kapott,visszarántott,majd leelőzött.

-Hé!-háborodtam fel megfogva a csuklóját,hogy lelassítsam,ő azonban elhúzva magával továbbra is lépkedett.

-Engedj el!-nézett rám hátra.

-Nem!Én nyomom meg!

-Szerinted-vigyorodott el gonoszan.

Pont elértünk az átkelőhelyig,így a fiú a lámpa gombja felé kezdett nyúlni,de felszívva magam a vállammal arrébb löktem,ő pedig így kissé megborult,amin elnevettem magam,miközben megnyomtam a gombot.

-Hah!Én nyertem!

-Mi vagy te?Valami faltörő kos?

-De az ám!-vigyorogtam továbbra is-Látnod kellett volna a fejed!Olyan "aztacsuhajjamegamindenségit" fejed volt-nevettem fel ismét,felidézve az arcát.A fiú halványan elmosolyodott,majd többszörös szólítgatás után megfogta a kezem,hogy áthúzzon a zebrán,mert zöld volt. Már törölgethettem a könnyeim egy fél perce,amikor a fiú felszólalt.

-Azért ennyire nem lehetett vicces-sandított rám a szeme sarkából.

-De.De igen,Várj,mindjárt abbahagyom.Esküsz- -töröltem le mégegyszer az arcomat,azonban mikor kinyitottam a szemem,a tekintetem egyből megakadt valamin-Atsumu?-ráncoltam a homlokom,aztán eszembejutva ,hogy több,mint 2 órát vártam rá,sőt még legalább egyet,amíg kint voltam Samu-val a konyhában,egyből ideges lettem. Most aztán elkapom...

Ellépve a fiatalabb iker mellől,megindultam a nekem háttal sétáló fiú felé,aki-valószínűleg,mert meghallotta a lépteim-hátrafordult és megállt egy helyben,amikor észrevett.

-Hát te?-kérdezte meglepődve,én pedig gúnyosan elvigyorodtam.

-Rád vártam.

-Samu?-nézett a hátam mögött álló fiúra,aki csak védekezően felemelte a kezeit.miszerint,boxoljuk le ketten,ő ebben nem szeretne résztvenni.

Az előttem álló kissé felém hajolt,én azonban kikerülve őt balra léptem.

-Na most mivan?-fordult felém.

-Legalább írhattál volna!-akadtam ki-Tudod hányszor hívtalak?!

-S-Sajnálom...Nem direkt volt...Lemerültem-lóbálta meg előttem az eszközt.

-Azt hittem hogy elütött...Mittudomén!Egy baszott nagy kamion!Vagy lecsuktak a rendőrök,mert valami hülyeséget csináltál!Vagy valami bajod van!

-Mint látod,nincs semmi bajom.Nem értem miért aggódsz-ingatta a fejét.

-Mert belőled bármit kinézek!Azért!

-Hoztam neked csokit-nyúlt a zsebébe,témát váltva.

-Nem érdekel a csokid...-hajtottam le a fejem.

-Gyere ide-nyújtotta ki a kezét sóhajtva,azonban én megfogva az egyiket vissza is hajtottam mellé.

-Több,mint 3 órát vártam rád a pár perc helyett...Ha dolgod volt,minek hívtál át?-néztem fel rá értetlenül.

-Menjünk fel.Beszéljük meg-bólintott a tömb felé.Megráztam a fejem.

-Nem.

-Miért nem?-nevette el magát kínosan.

-Mindig mindenhol csak úgy otthagysz...Nem tudom feltűnt-e,hogy kezdem megunni.

-De...De nem direkt!

-Szóval véletlenül hagysz ott?-pillantottam rá gúnyosan.

-Én...Én szeretlek.

-Jó-bólintottam neki jelezve,hogy épp most, pont nem érdekel.

-Ne legyél már ilyen...Többször nem fordul elő!Ígérem!

-Ezt már a múltkor is hallottam...

-Most tényleg be is tartom-lépett közelebb ,magához húzva.

Először nem terveztem visszaölelni őt,de mikor már két perc után sem engedett el,óvatosan felemeltem,majd a hátára vezettem kezeimet,beleszippantva a pulcsijába. Oldalról ugyan,de láttam,hogy Samu intve egyet elindult arra,amerről jöttünk,de mielőtt köszönhettem volna neki,már eltűnt a szemem elől.

-Más parfümöt használsz?

-Ö-Ömm...Igen.Miért?

-Az előzőt jobban szeretem-pillantottam fel rá,kicsit hátrébb lépve.