-Biztos ne kísérjelek haza?-dőlt neki a bejárati ajtó oldalának a fiú,karba tett kezekkel.

-Biztos-bólintottam, magam mögé pillantva,így kilátva a lépcsőház ablakán a teljes sötétségbe.

-Rendben...Egy pillanat. Csak felveszem a kabátom...-indult vissza, nem sokkal később,pedig a fejemre rakva a kezét, arrébb tolt a lépcsőházban.

-Hé!

-Nem férek el tőled...-hajtotta be az ajtót maga után,miközben a kezében lévő kulcsokat nézegette.

-Hogy érted,hogy nem férsz el tőlem?!

-Úgy,hogy dagadt vagy.

-Te vagy a dagadt!-lendítettem meg a kezem a tarkója felé,ő azonban olvasva a mozdulataim elkapta a csuklóm-Ch...

-Mindenesetre jó kis próbálkozás volt-mosolyodott el halványan a szemembe nézve.

-Nem is kellett volna jönnöd...-kaptam félre a fejem.

-Rendben,akkor visszamegyek-eresztette el a kezem,majd beljebb lökte a lakásuk ajtaját-Jó sétálást.A sötétben.Egyedül.Ohh!Vagy mégsem!Az épp rád váró csúnya bácsikkal.Remélem,hogy majd remekül elcseverésztek arról,hogy mégis mit ten-

-Várj!Ne!-kaptam a karja után-Sajnálom!

-Mit is?

-Félek egyedül!Bocs,hogy megakartalak egy kicsit suhintani!Esküszöm,hogy csak véletlen volt!Nem direkt!Tudod,hogy soha nem tennék ilyet!Téged szeretlek a világon a legjobban!Nem bántanálak egyáltalán meg semmi ilyesmi!Úgy ismersz te engem?!

-Ahham... Ez eddig nem volt valami meggyőző.

-Várj! Várj!

-Még valami?-forgatta meg a szemeit.

-Én vagyok a dagadt!

-Hmm...Örülök,hogy ilyen könnyen megértjük egymást-zárta be maga után az ajtót,majd a lifthez érve megvárta,míg én is odasétálok.

-Szóval még is szeretsz-vigyorogtam rá megnyomva a gombot.

-Miért is?

-Mert megnyomhattam a gombot. Ezzel fejezted ki a szereteted irántam.

-Nem,igazából nem...Csak elfelejtettem gonosznak lenni.

-Persze-persze...-léptem be a felvonóba mögöttem a fiúval,majd összenézve,egyszerre vetődtünk a kabin oldalán elhelyezkedő kapcsolók felé-Menj már innen!-toltam arrébb az arcánál fogva,azonban ő a hajamba kapaszkodott bele-Hé!Mocskosan játszasz!

-Milyen szomorú...Vágasd le-fordult velem szembe,gúnyosan vigyorogva,így eltakarva a hátával a gombokat.

-Vidd odébb a segged!Én akarom!

-Csak tessék-tárta ki a karját, arrébb azonban nem mozdult. Mérgesen pillantottam fel rá, majd neki vetedemve a fiúnak benyultam a háta mögé és megnyomtam az egyik gombot.

-Ha! Én nyertem!

-Gratulálok hozzá...-fordult hátra, majd vissza felém-Most mehetünk fel a kilencedikre, aztán le.

-Most mehetünk fel a kilencedikre... Blah blah blah-motyogtam dörmögős hangon. Egy ideig csak tűrte, majd megunva erősen homlokon pöckölt, a fájó helyre, pedig odakapva a kezemet inkább csendben maradtam.