A papával együtt megtorpantunk az ajtóba, ahogy új arcok figyeltek minket. De nekem azok az ezüst szürke fürtök voltak melyek nagyon fel tűntek. " Mi a frászt keres itt Liam Hale? Ez csak egy rossz vicc lehet".
- Kincsem, Apa de jó- jött hozzánk oda anya, szokásos jó kedvével. Meg akart minket ölelni mire kiraktuk a kezeinket hogy ne.
- Lehet addig várni vele még át öltözünk?-néztünk a nőre. Aki csak bólogatott. Felrohantam, becsuktam magam mögött az ajtót. Át öltöztem , vettem egy mély levegőt, utána vissza indultam a nappaliba
- Jace bemutatóm apám Daniel McCall-t, anyámat Molly McCall-t és ő a lányom Barbara  - mutatott be minket anya. A férfi felém tartotta a kezét
- Jace Hale - el fogadtam és megfáztam
- Barbara - a lábánál egy szőke kislány ált. De nagyon idegesen fogta a plüss cicáját. Le guggoltam hozzá.
- Szia - mosolyogtam rá
- Szereted a cicákat? Mert ha igen később mutathatók párat. Egy csomó szaladgál az istállóban- mire csillogni kezdtek a szemei. És rázni kezdte a fejét hogy igen.
- Barb vagyok és téged hogy hívnak? - figyelt barna szemeivel.
- S Sofi- mondta
- Akkor ezt megbeszéltük Sofi - mosolyogtam rá. Felálltam és Liam elálltam.
- Szia Liam - mondtam
- Barb-bicentet. Előre nem tetszik nekem ez. Az ebéd isteni volt. El is felejtem néha hogy vidéken jobb a kaja. De a nagyi most is ki tett magáért. Megköszöntem az ételt. Visszamentem a szobámba és vissza öltöztetem az előző öltözetben.
- Már mentek is vissza ki? Pedig az előbb jötetek be? - nézett ránk anya
- Ne törődj vele Ginny, egy tőről fakadt ez a két állat mániás - mondta a nagyi belle ül a hintaszékben. A szék mellé nyúlt hogy ölébe vegye a kötő tűt és a fonalat.
- Oh papa erről jut eszembe. Meg van hogy mi baja az öreg fiúnak. Sántít - mondtam
- Akkor majd szólok Dr. Brendának hogy jöjjön ki Lovinohoz- mondta a papa.
- Sofi van kedved kijönni velünk? - néztem rá. Erre oda ment a bátyához és húzni kezdte hogy jöjjön vele ő is.
- Sofi elvitte a cica a nyelved- nézet rá Liam
- Ha igen akkor Oreonál megtaláljuk kint- nevetett papa, majd elkezdett kifelé sántikálni. Erre a mondatra még jobban húzni kezdte a kislány a fiút. Ami miatt mosolyognom kellett.
Sofi oda meg vissza van a farmtól. Bátyáról nem tudom ugyan ezt elmondani. Igazából a lovaknál mutatót nagy érdeklődést. De azt is próbálta elrejteni. De félek hogy anya azt szeretné mondani hogy mostoha tesók leszünk. Mert gyanús hogy nem fogják ezt kimondani. A papa ép visszatért a telefonálásból.
- Mit beszéltetek Dr. Brendával papa? - nézek rá
- Ki jön holnap meg nézni Lovino lábát, meg akkor már meg nézi hogy mennyi tehén vemhesült újra a csordából- mondta a papa. Mire bólintottam. Erre Sofi meghúzta a pulóverem sarkát. És figyelni kezdtem.
Mire a kis picur Oreora és Szerénkére mutatót, miközben csillogtak a szemei. Mire csak mosolyogni kezdtem meg fogtam a két cicát és fel ültem velük egy kocka bálára. Nem kellet mondani a kicsi lánynak hogy jöjjön simogatni őket, rögtön jött. Vissza néztem fiúra aki inkább az új csikóval foglalkozott. A következő pillanatban megérkezett Enzo és Obelix. Még a szürke kutya tovább jött,  a foltos testvére körbe kezdte szaglászni a fiút.
- Barb- szólalt meg Sofi. Amitől kicsit meg is ijedtem.
- Igen?- néztem rá. Erre csak közelebb hajolt a fülemhez.
- Félek hogy valami baj van a bátyóval- suttogta nekem. Én is elkezdtem halkan beszélni.
- Honnan veszed?- kérdezem tőle.
- Mostanában olyan mint ha mindenért dühös lenne- ült le mellém.
- És egy kicsit aggaszt- kezdet el előre hátra lengetni lábait. Erre csak meg simogattam a fejét.
- Nem mondok semmit rá, mert nem akarok semmi rosszat mondani- engedtem el a macskákat.
- Remélem rendben lesz- mondta.
- Reméljük- keltem fel.
- Van kedved lovagolni- tereltem el a gondolatát. A kis szőke lány nemlegesen rázni kezdte a fejét.
- Nem inkább bemegyek- válaszolta. Felkeltem és oda sétáltam a fiúhoz.
- Te tudtad ezt?- néztem a szürke hajút.
- Két hete,  de úgy látom én így is hamarabb tudtam meg- kezdet el engem figyelni.
- Ja, ez most villámcsapásként ért.- szorítottam meg a kerítés fa szerkezetét.
- Tudod mit. Van egy ajánlatom- nézett rám a fiú.
- Lehet megbánom, de mond- fordultam az irányába. Erre csak közelebb lépett.
- Mit szólnál egy kis stressz levezetéshez?- kérdezi meg.
- Stressz levezetés?- húztam fel a szemöldököm.
- Igen! Ajánlatom csak annyiról szól hogy még itt vagyunk lefekszünk egymással- nyúlt az állam alá. Erre csak sóhajtottam.
- Neked mindenre a szex a megoldás?- kérdeztem meg. Csak bólintott.
- Így nem fogják észre venni legalább hogy baj van, mi meg a nap végén le nyugszunk- szorított a karám és maga közé a fiú. Sóhajtottam.
- A húgod már észrevette hogy bajod van- közlöm. Erre csak lesokkolt.
- De- szólaltam meg.
- De?- nézett rám.
- Legyen- fordítottam el a fejem. Két kezét le vezette az oldalamra.
- Remek- mosolygott.