TAEHYUNG

Kim Taehyung álmosan morogva csapott a telefonjára, ami egyre hangosabban ismételte az ébresztést. A készülék nem hallgatott el, csak még hangosabban rákezdett. 

- Jézusom! - oda nyúlt, feloldotta a képernyőt és a hang elhallgatott. Hamarosan már a fürdőszobában volt, felvette a ruháit, arcot és fogat mosott majd kisebb-nagyobb gonddal megcsinálta a haját. Nem foglalkozott vele sokat, a mai próbák során úgyis ezer felé fog állni a frizurája, minek öljön bele több melót? 

A telefonját és egy csomag rágót a zsebébe süllyesztett, majd elindult a konyha felé. Mindig is annak a híve volt, hogy reggeliznie kell a próbák előtt, így jobb teljesítményt nyújt, mintha üres gyomorral kezdene. Nagy volt a csönd, szokatlanul nagy de ez nem sokáig kötötte le a figyelmét. Elmormogott egy káromkodást, mikor észrevette, hogy a tegnap meghagyott tápióka pudingja nincs a hűtőben. Az átkozott, bélpoklos Seokjin! Kivett egy előre csomagolt sushi-t a hűtő egyik szekrényéből és lázadva az eddigi szabályok ellen, feltűnően megindult vele a próbaterem felé. Majd most megmutatja a hyung-nak, hogy nem csak ő eheti meg más reggelijét. 

Elhaladt a földszinti mosdók és üres irodák mellett, bekanyarodott a folyosón jobbra és már ott is volt a próba teremnél. Egyedül ő. 

- Hol vannak? - ránézett a telefonja kijelzőjére, fél kilencet mutatott. Oda lépett a beosztás mellé, ami a terem ajtaja melletti parafatáblára volt kitűzve. - Ó, hogy az a...! 

 Egy órával korábban kelt és jött le, mint kellett volna. Duzzogva vissza indult a szobájába, kisebb kitérőt téve, hátha valami véletlen folytán Seokjin szembe jön vele és akkor megmutathatja neki, milyen jó reggelit szerzett magának. Nem sok kiszűrődő hangot hallott, egyedül Sejin irodájából jöttek zajok. Nem szép dolog a hallgatózás, de Taehyung kíváncsi természettel lett megáldva, ezért elkezdte bontogatni a sushi-t, mint aki épp akkor döntött úgy, hogy megeszi, és lassabbra vette a tempót. 

- Igen, a papírok itt vannak, de még nem beszéltem vele róla. Volt egy kisebb incidense egy ismeretlen lánnyal...gondoltam, hogy tudsz róla...nem, már minden rendben... - milyen papírok? 

Ajtó csapódás ütötte meg a fülét, Taehyung behúzódott egy fal mögé. Kevés dolog kínosabb annál, mint mikor lebuksz, miközben hallgatózol. De Sejin Jungkook-ról beszélt és hallani akarta.

- Azt hiszem még várnék vele, úgy látom kezdi összeszedni magát. Miért robbantsam szét őket, ha nem érné meg? Talán csillapodnak a kedélyek. 

Szétrobbantani? Őket?

- Persze, úgy gondolom mind a heten tudnák kamatoztatni a tehetségüket külön-külön is. De most vannak a csúcson, és mindenkinek akadnak mélypontjai...tudom, neki kicsit sok volt az utóbbi időben...egyetértek, de idő kell. 

Külön-külön? Idő kell? 

- Én így együtt látok bennük több potenciált. Nem...talán ő már gondolt szóló karrierre...igen, helyt tudna állni, viszont...

Taehyung hátrahőkölt. Túl sokat hallott, a fejében zavarosan kavarogtak az eddig hallott beszélgetés részletei. Szóval ez Sejin terve velük? Ez folyt a háttérben, miközben ők vért izzadva próbáltak naphosszat és feszültségeket igyekeztek elsimítani maguk között? Ezt látná az ügynökség megoldásnak?

- Hé, az az én kajám! - Seokjin ordítva közeledett felé, de Taehyung meg sem próbált menekülni. Földbe gyökerezett a lába a hallottaktól. 

Ki akarják dobni őket egy olyan incidens miatt, amiről hatan még csak nem is tehettek? Egy ember hibája miatt szenvedjenek mind? Pontosabban Jungkook kivételével. Taehyung-ot elöntötte a düh. Egy olyasvalakinek, aki számtalan kényes, kimagyarázhatatlan szituáció elé állította őket és a legkevésbé sem foglalkozott sokszor a karrierjükkel, arany tálcán kínálnak majd egy ilyen lehetőséget? Mit kapna vele? Koncert turnét, szóló album bemutatókat, olyan lehetőségeket, amik mindannyiukat megilletnék? 

Mégis milyen körülményekre van szükség ahhoz, hogy egy tollvonással tönkretegyék az életüket? Mire várnak?

BO

A kórházban vizit idő volt, ami azt jelentette, hogy Bo a főorvossal végig járja a kórtermeket. Majdnem másfél órába telt, mire a végére értek és a legtöbb beteget rendben találták. Bo vissza ment a nővérszobába, hogy gyorsan megreggelizzen, mielőtt kiegészíti a betegek kartonjait. 

- Őrületesek, nem? - a munkatársa, Jyln a kis szoba egyik sarkában ült és barátnőjével együtt egy videót néztek. - Bo, ezt nézd meg! - oda ment hozzájuk, miközben egy pohár joghurtot bontott meg magának és leült leült Jyln szabad oldalára. 

Egy koncert felvételt látott, nem is akárkiktől. A fiúk voltak azok. A színpadon ott táncolt Kim Namjoon, akivel előző nap reggelizett és a másik fiú, akivel tegnap este még telefonon beszélt lefekvés előtt. 

-Ott, ott! Az a mozdulat! - Jyln vissza tekerte a videót és elismerő hangosat adott ki egy bizonyos csípőmozgásnál. A barátnőjével sikongatások és kisebb fajta ájulások közepette nézték a felvételt, de Bo csak egy halvány mosollyal nyugtázta őket. Ezek a srácok valóban nagyon tehetségesek voltak, egytől egyig. - Mi a véleményed róluk, Bo?

- Hát, mi lenne? Természetesen nagyon ügyesek. 

Ez a visszafogott vélemény nem volt a legmegfelelőbb a másik két lány számára, mert őrült harcba kezdtek, ki tudja jobban az egekig magasztalni a tagokat. 

Bo csak belekanalazott a joghurtba és a táskájára pillantott. Tegnap reggel, miután Namjoon megkérdezte tőle ráér-e szombaton, az eső szinte tökéletesen időzítve lezúdult. Bo még nem adott választ a kérdésre, de ennek ellenére Namjoon levette a dzsekijét és Bo kezébe adta, hogy azt tartsa a feje felett, amíg haza nem ér. Egyikőjüknél sem volt esernyő. Mint egy ok az igenre, ott pihent Bo táskájában a ruhadarab. 

Nem tudta igazából, mégis mire mondana igent, erről nem beszéltek. De bízott annyira Namjoon-ban, hogy biztos lehetett benne, semmi olyan nem szerepelt a programban, amiből ő rosszul jöhetett volna ki. Mielőtt kiment volna, hogy folytassa a munkát, elő vette a telefonját és egy rövid üzenetet küldött a fiúnak, amivel biztosította, hogy ráér szombaton. 

JUNGKOOK

Jungkook a próbaterem közepén állt és magát nézte a tükörben. Nem tudta eldönteni melyik szögből tűnt előnyösebbnek az előbbi tánc mozdulata, ezért újra elpróbálta mindkét oldalról. Hamarosan a többiek is megérkeztek, ki-ki letette az ásványvizes üvegét a fal mellé és mindannyian elkezdtek bemelegíteni. Furcsa vibrálást érzett az egész teremben, de nem tudta volna megmondani, honnan ered. 

- Rendben, srácok. Figyeljetek rám egy kicsit - Sejin lépett be a terembe. - A szombati fellépéssel kapcsolatban akadt némi változtatás. Gyorsan ismertetném őket, aztán már hagylak is titeket érvényesülni. 

- Aztán majd én is szeretnék kérdezni tőletek valamit - emelte magasba Namjoon a kezét. 

- Szóval ez egy jótékonysági koncert, ami azt jelenti, rengeteg szervezet lesz jelen és mi persze egy választottat fogunk támogatni a befolyt összeggel. Az, hogy milyen mértékű segítséget nyújthatunk nekik, a fellépéstől függ. Ha eddig nem lett volna világos, minél több ember figyelmét kell megszerezni, de ez nem verseny. A szervezők viszont elő álltak azzal, hogy szeretnék, ha egy-egy banda összeállna és közösen választanának szervezetet. 

Mindenki figyelt, kivéve Taehyung-ot. Ő a gondolataiba merülve Jungkook tarkóját bámulta és igyekezett lyukat égetni bele. 

- Mi a PRICE-szal lettünk összevonva, ami miatt kifejezetten nagy figyelmet szeretnék fordítani az ellentétekre. 

Nem kellett részleteznie, Jungkook a banda neve hallatán rosszul lett. 

- Kezeljétek felnőtt módjára azt a napot, akármilyen rövid ideig is kell majd egy színpadon állnotok velük. Főleg te...

- Értem. - Jungkook kelletlenül vágta rá, magán érezte a többiek tekintetét. 

- Ennyit szerettem volna, a többit később átbeszéljük.

- Akkor ha megengeditek... - Namjoon felállt és szembe fordult velük. - A szombati koncert szokatlan lesz, azt most megtudhattuk de biztos vagyok benne, hogy mind a legjobb tudásunk szerint fogunk szerepelni. Emellett viszont szeretném megkérdezni tőletek, hogy rendben van-e nektek, ha plusz egy fővel érkeznénk a helyszínre? Az illető velünk indulna oda és velünk is jönne el. Ha minden jól megy, az aznap esti vacsorán is részt venne itt. 

- Mégis ki lenne az? - kérdezte Yoongi unottan. 

Jungkook idősebb társára nézett , kihűltek az ujjai. A fülében zúgást hallott, a gyomra liftezett és nem tudta eldönteni mi sokkolta jobban: a tény -  amit a többiek még nem tudnak,- hogy Namjoon Bo-ra célzott, vagy az, ahogyan beszélt róla. Lassacskán egy teória kezdett összeállni a fejében, amitől leplezetlen idegesség lett úrrá rajta. Ujjaival a padlón dobolt és le nem vette volna a szemét Namjoon-ról.

Vajon a társa mikor akarta elmondani neki, hogy elkezdett érezni valamit a lány iránt? Mert így már teljesen érthető volt számára, miért akarta mindenáron, hogy Jungkook tartson távolságot tőle korábban. Azt viszont nem egészen értette, ez mi okból változott meg múltkor. Mégis mi a terve Namjoon-nak és miért érezte máris vesztesként magát?