BO

Bo fogadta a hívást, de szinte alig emelte a telefont a füléhez, Namjoon máris beszélni kezdett.

- Ne haragudj, hogy ilyen későn és ezzel zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, jogos-e a feltételezésem, miszerint Jungkook veled beszélt az előbb telefonon? 

Nem tudta mennyit árulhat el. Egyáltalán van-e oka titkolózni az előbbi telefonbeszélgetéssel kapcsolatban Namjoon előtt? Mit vonhat maga után, ha megtudja? Mindenekelőtt őszinte akart lenni és szerette volna, ha ő és Jungkook végre rendezik a problémáikat egymással. 

- Igen, a feltételezésed helytálló - kis nyomatékosítással fejezte be a mondatot, hátha Namjoon kapcsol, hogy nem kell ennyire hivatalosan beszélnie vele. - De minden rendben volt. 

- Nem értem, honnan tudta meg a számodat? Tőlem biztosan nem.

- Az történt, hogy ma össze találkoztunk az utcán és én döntöttem úgy, hogy felhívom. Nekem megvolt a száma. Beszélni akart, én pedig szerettem volna meghallgatni. 

Bo biztos volt benne, hogy Namjoon továbbra is fél információkat értett csak meg abból, amit neki mondott. Leült a fürdőkád szélére, miközben langyos vizet engedett magának. Sejtette, hogy ez nem lesz egy rövid beszélgetés. 

- Namjoon, nézd - kezdte halkan, jól átgondolva a szavait, hogy még véletlenül se lehessen félreérthető. - A saját döntésem volt. Mikor össze találkoztunk, látnod kellett volna az arcát. Muszáj volt meghallgatnom amit mondani akart. 

- És mire jutottatok, ha nem túl indiszkrét a kérdés?

- Te mindig annyira hivatalos vagy! - nevette el magát Bo. - Iszonyú bűntudata van, Namjoon. 

- Az nem rossz dolog az ő helyzetében. 

- Megkérdezte felhívhat-e néha és én beleegyeztem. Nem tagadom, én is örülnék neki, ha a jó oldalát is megismerhetném, mert úgy hiszem, Jungkook egy egészen rossz időszakában volt a múltkor és ez nem csak az ő hibája. De sokat változott, még így ismeretlenül is meg tudom állapítani. 

Namjoon nem mondott semmit, csak fújt egyet és megköszörülte a torkát, mint aki beszélni készül. Bo gyorsan megelőzte:

- Kérlek, egy kicsit legyél vele engedékenyebb. Nem vagyok én olyan gyenge, mint hiszed.

- Egy percig sem hittem azt, hogy gyenge lennél. Egyetlen pillanatig se - vágta rá Namjoon, Bo elmosolyodott. - De rendben, innentől ez a ti dolgotok, csak szeretném ha nem kerülnél megint kellemetlen helyzetbe. Apropó, ha megengedsz még egy kérdést...

- Lehetne, hogy nem úgy beszélsz velem, mintha a hivatalban lennénk? - vágott közbe Bo viccelődő gúnnyal.

- Honnan tudta Jungkook, hogy téged lát? Nem találkoztatok ezelőtt, ha jól emlékszem. 

Valóban, Bo-nak eddig ez eszébe sem jutott. Nem akart nagy feneket keríteni ennek, nehogy Namjoon ezután rögtön rohanjon és letámadja Jungkook-ot.  Szerette volna ezt a fiúval megbeszélni.

- Én köszöntem rá - hazudta monoton hangon. Sosem volt jó a hazugságokban. 

- Ó! Akkor jó, már azt hittem a fiú nyomozott utánad. 

Nyomozott volna? Bo-ban felébredt egy rossz érzés, de elnyomta magában. Nem! Jungkook-kal fogja ezt megbeszélni. Úgymond tiszta lappal indultak, hát nem így lenne ésszerű? 

- Ha nem haragszol most mennem kell, megengedtem a fürdővizem és holnap dolgozom.

- Persze, menj csak. Akkor még áll a szerda fél tíz?

A francba, hogy felejthette el! Egy reggelit ígért Namjoon-nak. Az első találkozásuk lenne, természetesen csak baráti keretek között. Mindketten szerették volna megismerni a másikat. Sok közös volt bennük, Bo úgy gondolta jó barátok lehetnek még annak ellenére is, hogy Namjoon időbeosztása és munkája igencsak megnehezítené a rendes baráti kapcsolat fenntartását néha.

- Igen, továbbra is.

- Rendben, akkor majd beszélünk. Szép álmokat!

- Neked is, Namjoon!

~*~

JUNGKOOK

A konyhában müzlit öntött magának egy tálba, miközben a gáztűzhelyen vaníliás tejet melegített. Sokkal jobb kedve volt ma, mint máskor, sőt! Hosszú idő óta most érezte magát könnyebbnek. 

- Jó reggelt! - Taehyung és Namjoon jöttek le az emeletről, mindketten a hűtő felé vették az irányt. Jungkook jókedvűen rájuk mosolygott, majd vissza tért a tej kevergetéséhez. A telefonja a zsebében némán pihent, ő mégis percenként nyúlt oda, hogy talán csak nem érezte meg a rezgést. Bo ma dolgozik, biztosan nem fogja hívni nap közben és különben is azt beszélték meg, hogy majd beszélnek, nem pedig azt, hogy ma. Vagyis ami azt illeti, nem beszélték meg pontosan, mikor hívhatja legközelebb.

Kiöntötte a meleg tejet egy bögrébe és leült az asztalhoz. Taehyung felvitte magával az emeletre a tegnapról megmaradt vacsora maradékát, Namjoon viszont nem ment fel, a konyhában maradt és leült Jungkook-kal szembe.  

- Magunk közt szólva, a szél és a forgalom zaja nem a legalkalmasabb arra, hogy elnyomjanak más hangokat. 

Jungkook kis híján megfulladt a tejtől, amit félrenyelt. 

- Joon, én...

- Nyugi, nem rosszból mondtam. Csak azt szeretném mondani, hogy ne szúrd el! Figyelj oda, nagy fába vágod a fejszéd egy ilyen eset után. 

-Örülnék, ha nem hoznád fel minden egyes beszélgetésünkkor ezt. Elszúrtam, tisztába vagyok vele.

- Ez még egészen enyhe kifejezés. 

- Nem is igazán emlékszem, mikor beszéltünk utoljára normálisan - tette le Jungkook a kanalat az asztalra, próbált nyugodt hangon beszélni. Miért húzza fel magát ezen?

- Nehéz idők voltak ezek, jobb ha belátod. Nem könnyítetted meg senki dolgát, muszáj volt kicsit szorítani a hurkon. 

- Jó, de most már lazíthatnál. Megváltoztam.

- Hiszem, ha látom - morogta Namjoon a kávéjába, de közben megengedett magának egy félmosolyt, ami nem kerülte el Jungkook figyelmét. 

Tényleg megváltozott. Úgy érezte ez a néhány hét egy óriási lecke volt és nem akarta elrontani a kialakult helyzetet. Ha bizonyítania kell, bizonyítani fog. Számtalanszor megtette már és tudta, hogy bárki, aki azt mondta nehéz volt vele, nem hazudott. Vissza gondolva hányingere volt magától és remélte, hogy soha nem fog lesüllyedni újra arra a szintre. Arra, amelyiken internetes zaklatások, éjszakába nyúló bulik, elsumákolt próbák és Minsoo-hoz hasonló lányok jelentették neki az örömöt. Kisiklott, de még vissza térhet a jó irányba. Itt volt az ideje. 

~*~

Miután végeztek a stúdióban, Jungkook vissza sietett a szobájába és próbálta a legkevésbé feltűnően magára zárni az ajtót. Úgy döntött még nem hívja Bo-t, előtte lezuhanyozik, meghallgatja a ma felvett demókat újra és befejezi az új dalszöveget, amit néhány hete kezdett írni de nem jutott a végére. Remélte, hogy most sikerül neki és hosszú idő után valami jóval rukkolhat elő a többieknek. 

A zuhany jól esett neki, közel fél órát áztatta magát és közben legalább négyszer mosott hajat, hogy ne kelljen kiszállnia a meleg víz alól. Törölközőt tekert a derekára, kiment egy alsónadrágért és pólóért, majd hajat szárított és leült a számítógép elé. 

Maga elé vette a dalszöveget, átolvasta de sehogy sem állt össze a vége. Párszor az ablak felé pillantott, valamiért onnan érzett egyfajta sugallatot. Felállt, kinézett az utcán siető emberek és járművek szinte egybeolvadó tömegére. Ezt látta tegnap is, mikor...

Elkapta! Megvolt a fonal vége. Gyorsan az asztalához sietett és tollat keresett, az az utolsó pár sor ott ismétlődött a fejében. 

- Hol a fenében van egy toll? Bassza meg! - káromkodva rántotta ki a fiókokat, de sehol nem talált. Kezdte azt érezni, hogy elszállnak a gondolatai és elfelejti a befejező sorokat. 

A következő pillanatban a telefonja megszólalt és ő idegesen csapott az asztalra. Mikor meglátta, hogy Bo hívja, az indulatai elmúltak, nem érdekelte a dalszöveg már. Úgyis vissza tér még hozzá. 

- Szia! 

Úgy gondolta ő hívja fel a lányt először, elvégre tegnap fordítva történt, de örült, hogy beszélnek és nem számított, ki kezdeményezett. 

- Szervusz, zavarhatlak picit? 

- Igen. Vagyis nem zavarsz... - már megint zavarban volt. Túl kellene lendülnie ezen és természetesnek vennie a beszélgetést maguk között. 

- Azért hívtalak, hogy megkérdezzem... - a lány elharapta a mondatot. - ...tegnap óta nem igazán hagy nyugodni egy kérdés, de semmiféle rosszindulat nincs bennem miatta. 

- Mondd már! - nem akart türelmetlenkedni, de utálta, ha valaki húzza az agyát. Nyilvánvalóan fontos kérdés Bo-nak, amit nem mer feltenni. 

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? Tegnap, mikor találkoztunk. Mert hát, korábban még sosem láthattál. 

Jungkook lemerevedett, a tenyere izzadni kezdett. Basszus, basszus, basszus! 

- E-ez nem az, aminek tűnik. Komolyan. 

- Elmondanád akkor, mielőtt még valami rosszabbat kezdek hinni? 

Erről az apróságról teljesen elfeledkezett. Most pedig sikerült ismét kellemetlen szituációt teremtenie magának és Bo-nak is. De úgy döntött nem fog hazudni, az igazat mondja. Mély levegőt vett és csak remélni merte, hogy mire a mondandója végéhez ér, Bo nem fogja rácsapni a telefont.