Rekordidő alatt visszaértem a klubhelyiségbe, felrohantam a szobámba, és még öt perccel nyolc előtt átöltözve, majdnem orron csúszva érkeztem meg Will elé. A parfümfelhőről, amit magam után húztam - lévén fürdeni nem volt időm-, nem beszélnék, de az idegesen toporgó Will megkönnyebbülten sóhajtott fel. Na azért nem volt egy nagy bál, de ez egy nagyobb esemény volt, mint a többi est, amit eddig tartottunk. Még díszvendégünk is volt. Ezzel magyarázható, hogy mindenki elegáns talárban, szoknyában és ingben - blúzban jelent meg. Én ezúttal is képviseltem a griffendél színeit: a talárom alatt tűzpiros blúzt viseltem, amit beletömködtem a magasított derekú, fekete ceruzaszoknyámba. Smink nem volt rajtam, de a fonott kontyom bűbájjal rögzítettem... senki nem mondhatta, hogy nem tettem ki magamért. Még testszínű harisnyát is vettem (anélkül meg is fagytam volna a kastélyban).

Lumpsluck professzor is igazán kitett magáért, mikor elnézést kérve, utolsókként beléptünk a szobájába a hangulat is varázslatos volt. Forró vajsör és gőzölgő mézbor várt minket, a vacsora már készen állt, a többiek beszélgettek. Hamarosan azt is megláttam, kivel. Will bökdösésére figyeltem fel, aztán a professzor odaintett magához minket.

- Ismeritek már egymást? - kérdezte. - Ő itt Gwenog Jones, Gwennie, ő itt az egyik legtehetségesebb tanítványom, Hannah Winslow... vagyis Black.

- Hannah Winslow-Black - nyújtottam kezet némi erőltetett mosollyal.

Egy kicsit úgy tűnt, a csapatkapitány elvárja az éljenzést. Én nem voltam hajlandó ajnározni őt, és fogalmam sem volt, miről beszélgethetnénk. Végül ő mentette meg az estét azzal, hogy anyukámról és a trükkjéről kérdezett. Hamarosan asztalhoz ültünk, és a nosztalgikus csevegés volt a téma. Hermionével össze-összepillantottunk, majd vacsi után egy kicsit táncoltunk is. Először csak kettesben, bohóckodva, de sajnálatomra Flint odalépett hozzám, és felkért egy táncra. Hermione pedig Willel dülöngélt.

Lumpsluck ezt látva összecsapta a tenyerét.

- Hát nem majdnem elfelejtkeztem róla! Lesz még alkalmatok táncolni az évben, karácsonykor ugyanis rendeznék egy kisebb bált. Mit szóltok? Tetszik az ötlet? - mindenki elismerően bólogatott. - Hannah? Will? - mi is kényszeredetten bólintottunk. - Nagyszerű! Ó, és ne felejtsetek el partnert is hozni magatokkal! Miss Granger... - magához intette barátnőmet.

A klubhelyiségbe menet Hermione megsúgta, hogy az öreg azt kérte nézze meg Harry mikor ér rá, mert feltétlenül szeretné, ha ezen a partin már ő is részt venne. Tehát nem nagy dolog.

Mondanom sem kell, hogy Willnek nem volt sok kedve elmenni erre a partira... és nekem sem. Mindennek tetejébe bejött még valami: a kviddics.

Katie helyett nekem kellett játszanom. Ez azt jelentette, hogy részt vettem az edzéseken, végig kellett néznem Ron bénázását a seprűmről, majd azt, ahogy egy undokabb sértéseket vágott mindenki fejéhez... egészen az utolsó pillanatig. Magamban némán könyörögtem érte, hogy Harry felmentsen engem, és inkább Deant vagy Seamust tegye be a csapatba, de erre várhattam.

Harry mintha csak érezte volna ezt, az utolsó edzés után hozzám fordult.

- Ugye nem baj, hogy Katie helyett kell játszanod? Tudom, hogy nagyon szomorú vagy miatta...

- Köszi, Harry, hogy kérdezed - a szám félmosolyra húzódott. - Azt hiszem, megleszek.

- Hűha... te tényleg nem bírtad Angelinát - jegyezte meg Ginny vigyorogva, mikor felfelé sétáltunk a kastélyba.

- Hát - vontam vállat. - Angelina Johnson egy teljes más világ volt - kis hallgatás után hozzátettem még valamit. - Azok után, hogy két évig mennyire nyomult Fredre, senki nem csodálkozhat! - Ginny nevetett.

- Igazából csak másfél... sőt, csak egy.

- Ezért nem akartál kviddicsezni? -kérdezte Demelza is, akit egészen felélénkített a pasi vs. kviddics téma.

* * *

Másnap gyorsan ettem pár falatot, majd Willnek búcsút intve szinte szökdeltem a fagytól ropogós füvön az öltözőig. De ott csak Ginny és Demelza volt még - nem baj, gondoltam.

- Ezt a meccset simán megnyerjük! - vigyorogtam a lányokra, akik nem tűntek túl vidámnak. Csak olyan átlagosan boldognak. - Ezt hallgassátok: Vaisey...

- Az a mardekáros terelő?

- Hajtó. Szóval - gyorsan kisepertem egy hosszú tincset a számból - ő bekapott egy gurkót és most a gyengélkedőn van. Nem tud játszani!

- Én meg azt hallottam, Malfoy is visszalépett! Harper fog játszani helyette, de ő olyan...

- mint egy halott pillangó? - kérdeztem.

- Aha - bólintott. - Pont ezt akartam mondani.

- Tudom - kacsintottam.

A meccs fantasztikus volt! Tavaly imádtam a gurkók után repkedni, de Peakes és Coote sokkal jobban csinálták nálam, és az sem volt hátrány, hogy így teljesen a kvaffra tudtam koncentrálni.

Nem beszélve Will eget rengető kommentárjairól.

- És felrepültek hát... mindkét kapitány erős csapatot állított össze idén, úgy tűnik... a mardekár első gólszerzési kísérlete... és Weasley kivédi! A griffendéles szurkolótábor gratulál Ron! - kiáltotta, mikor sorozatban a tizedik gólt hárította.

A tekintetemmel Ginnyt és Demelzát kerestem... egy igen sikeres összjáték után Ginny bedobta a kvaffot az ellenfélnek, egymás felé repültünk és egymás tenyerébe csaptunk.

- Ezt nevezem csapatjátéknak! Micsoda felháborító megmozdulás! Harper nekiment a griffendél fogójának... büntetőt dob a griffendél!

- És Harper meglátta a cikeszt! Harper tényleg a kis golyót kergeti, Potter lemaradva követi... fej fej mellett haladnak... micsoda izgalmas végpercek! Odanézzünk! És Hannah Black a Winslow- féle cselre készül... figyeljétek a technikáját! A megmozdulás kidolgozottsága csodálatos, ezer köszönet érte Michelle Winslownak, aki az egészet tökéletesítette! És Potter elkapta a cikeszt!

A csapatunk örömmámorban úszott, és arra, hogy volt valaha bármilyen konfliktusunk egymással már senki nem emlékezett. Ezt a győzelmet meg kell ünnepelni! Will berontott az öltözőnkbe, vigyorogva.

- Na? Milyen voltam? - kérdezte. Gyorsan lehúztam a pulcsimat, mert éppen az utolsó ruhadarabokat húztam fel, de aztán visítva ugrottam a nyakába. - Buli a klubhelyiségben! Siessünk! - húzott maga után engem és Demelzát, mi pedig Ginnyt ragadtunk karon.

Ezúttal Deant és Seamust illeti dicséret a buliért, bár útközben mi is beugrottunk a konyhára plusz harapnivalóért. Menet közben ért utol Bagoly úr, aki egy nagy csomag - a doboz felirata szerint - kanári kuglófot és más édességeket rejtett magában. Demelza elkapta a dobozt (neki volt a legkevésbé tele a keze).

- Jé, van egy levél is, neked címezve Hannah - mondta.

- Betezda zsebembe kirklk.

- Fordítok - mondta Will. - Beteszed a zsebembe kérlek? Mármint az övébe, ne az enyémbe.

Én ugyanis a fogammal tartottam a fedőt az egyik nagy tökleves kancsón, lévén mindkét kezem foglalt volt. Bent aztán elkeveredtünk egymástól. Én felmentem a szobámba Archiért, mostanában nem sokat engedtem ki a ketrecéből, habár igen kényelmes luxuskunyhót kapott anyától, ezért nem hiszem, hogy hiányzott volna neki a kinti tér... és legfőképpen Csámpás, aki állandóan kergette szegény Arnoldot, Ginny golymókját.

* * *

Napokon át elfeledkeztem a levélről is, amit Fred küldött. Belenyúltam a zsebembe, és ott volt a levél.

- Várj már, Hermione, ez mi? - el sem tudtam képzelni, amíg ki nem húztam és meg nem láttam rajta az ismerős macskakaparást. - Ezt Fred írta!

- Mi? És csak most... hogy került a zsebedbe?

- Hát öö... a kviddicsmeccs után kaptam... - Hermione horkantott egyet. Más talán furcsállta volna, de én megértettem miért ilyen a kedve. A meccs óta, ha szóba került a kviddics, mindig ezt csinálta. Egyszerű logika: kviddics à Ron. Hermione elmesélt mindent, és mit ne mondjak, én is láttam a szememmel, Ron és Lavender mit művelnek. Hermione alig volt a klubhelyiségben, én pedig nem bírtam elnézni, hogy milyen magára hagyatott, tehát csatlakoztam hozzá. Így napközben elég sok időt együtt töltöttünk, sokszor együtt tanult, vagy csak simán lógott velünk. Mármint velem és az osztálytársaimmal: Christie-vel, Vivivel, Willel, Scottal.

Persze most mondhatnánk, hogy Hermione nem az a lány, aki csak fog és félretesz egy könyvet, hogy összeüljön velünk az egyik teremben és mondjuk köpkövezzen... mire én azt mondom: Hermione pont az a lány, aki megjelöli a könyvben hol tart, magával hozza és mellettünk olvassa. Ez pedig egyáltalán nem zavarta a társalgásban. Ezen az omniózus levélolvasós szünetben éppen arról beszéltünk, hogy Hermione kivel megy a Lump bálba.

Drága Hannuci,

azt hiszem ma van az első kviddics-mérkőzés a Roxfortban. Előre is gratulálunk a győzelemhez... ha nem győztök, vágjátok kupán Ront, jobbat nem tudunk... (itt felnevettem, mert ez a megjegyzés egyértelműen George volt) Itt van egy kis csemege a bulira.

Részletes beszámolót kérünk majd ám!

Nemsokára kezdődik a szünet, az állomáson találkozunk! Alig várom!

Csókollak: Fred ... puszi: George

- Édes Merlin, ekkora bolondokat... - ingatta a fejét mosolyogva Hermione. - Tudod, azt hiszem téved...

Alig hallottam Hermione mondókáját, a fülemben ott csengett Fred hangja, ahogy azt mondja: ... az állomáson találkozunk!

- Kijön az állomásra! Úgy várom már!

- Hiányzik, igaz? - kérdezte szomorkás mosollyal, mire én egy nagyot bólintottam.

Hermione megláthatott valakit a hátam mögött, mert kissé komorabb lett.

- Én most megyek - mondta, majd sarkon fordult és sietve folytatta az útját a folyosón. A levelem gyorsan elrejtettem, amikor megláttam, ki az.

Timothy Flint.

- Nagyon szép mérkőzés volt, igaz?

- Aha... - bólintottam. - Csak nem a mardekárnak.

- Ugyan már! - húzta a száját. - Azt még én is elismerem, ha egy hajtó tehetséges. Na mindegy. Két dologról van szó. Az egyik, hogy... össze kéne gyűjteni az ajándékokat, és becsomagolni őket, hogy átadhassuk.

- Öm... oké - el is felejtettem, hogy mit beszéltünk. - Az utolsó közös kirándulást meg még ráér megszervezni, nem? - kérdeztem, mire Flint bólintott. - Akkor mi lenne a másik dolog? - iskolaelső társam keserűen elmosolyodott.

- Van már partnered a bálra? - kérdezte, mire felvontam a szemöldökömet, és karba fontam a kezeim. - Na... nem kell így ellenkezni. Csak azért kérdeztem, mert nekem még nincs... talán mehetnénk együtt.

- Hogy mi? - erre nem számítottam. - És ez jó is lenne is mert miért is?

- Jaj, ugyan már! Ne képzelj ebbe semmit. Arra gondoltam, hogy mint iskolaelsők, mehetnénk együtt. Jól venné ki magát...

Szívem-lelkem ellenezte a dolgot. Pont Flinttel menjek el a bálba? Pont ezzel a sráccal, ezzel a mardekárossal, aki hét éven át piszkálódott velem és a barátaimmal... aki lekopintotta a házinkat, hogy tovább adja a háztársainak, aki megpróbált lejáratni Umbridge előtt... és most mégis iskolaelsőkként állunk egymással szemben.

Behunytam a szemem.

Felrémlett előttem Dumbledore, amint arra kért férkőzzek Malfoy közelébe. Draco Malfoy mardekáros... ahogy Tim Flint is az.

Kinyitottam a szemem. Tim már a folyosó vége felé járt.

- Tim, várj! Veled megyek a bálba. De! Csak! Mint! Iskolaelsők! Rendben?

- Rendi - vigyorodott el, majd látványosan elsápadt és a kezét a szája elé tette. - El se hiszem, hogy ezt mondtam. Nem köpheted el senkinek.

- Majd még meglátom - dacosan néztem őt.

- Úgyse hinnék el... - legyintett.

Csak két kérdésem van. Hogyan tálalom majd Willnek a dolgot?

- Ja és Black... - először fel se tűnt, hogy nekem beszélt. - Valami rendes göncöt viselj ezúttal.

Lesokkolva álltam a lépcsőnél. Ezúttal?

- Azt veszek fel, amit akarok - replikáztam olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. - Aztán vagy elfogadod, vagy nem szólsz hozzám többet.

A második kérdésem az: miért is tetszik a gondolat, hogy Tim Flint és Hannah Black (azaz én) együtt megyünk Lumpsluck partijára?