1958 áprilisa-Alpha-C bázis-SHIELD központ-10:14

A nap sugarai bevilágítottak a méretes furgon ablakain. Az Árnyék osztag kipurcanva dőlt ki az éjszakai bevetés után. Howard nagyjából 20:00-kor indult el velük a helyi rendőr örs udvaráról egy csapatszállítóhelikopterrel, és alig fél órája értek haza. Jarvis várt rájuk a rendőrökkel karöltve, a csapat pedig alig várta már hogy megérkezzenek. Kicammogtak az autóból, és a civilekkel nem törődve libasorban mentek végig a könyvtáron, egyenruhában és fegyverekkel. Amint megérkeztek lakhelyükre, ledobták fegyvereiket és ott helyben dőltek össze. A lányoknak még felmászni sem volt erejük az emeletes ágyra, így az akkor kényelmesnek tűnő padlón nyúltak el, egymást használva párnaként. Egy egész egyszerű feladatot kaptak: őrködjenek. Az elnök lánya úgy döntött hogy egy kis vidéki hotelben kívánja megtartani az édes 16-os szülinapi buliját, ám ez nagy titok volt. Csak néhány barátja meg ő. A lány nem akart szülőket vagy ügynököket a helyszínen. Távolabb ugyan ott voltak felnőtt katonák is, de úgy gondolták hogy ők kevésbé lennének feltűnőek. Az öt gyerek fegyverrel a kézben végig virrasztotta az éjszakát. Dög unalom volt az egész, bár Alex elkapott egy rablót a szomszéd farmon. Hallgatták ahogy a lányok odabent hallgatják a zenét és vihorásznak, de legalább kaptak tortát. Az elnök lánya és barátai alig egy órája hagyták el a helyszínt, az osztag azóta utazott. A csapat úgy abban a helyzetben aludt el, és egészen délig durmoltak, amikor is megszólalt a szokásos 12 órát jelző kürt. Egész frissen ébredtek fel. Általában ilyenkor van vége az utolsó órájuknak, és rutinból, még egyenruhában elindultak a kantinba.

-Héj Peg! Várj már meg!-Mondta Lucas. Alexet hajtotta az éhség a menza felé, de annyira hogy szinte rohant a csapat legelején.

-Mi van Lucas?-Kérdezett vissza Alex.

-Ennyire éhes vagy?

-Veled ellentétben nem lógtam be a bulira zabálni, Buck.

-Ne hívj így, tudod, hogy nem szeretem, ha a második nevemen hívsz.

-Ha te hívhatsz Peggynek, ami történetesen nem csakhogy a második nevem, de anyát is így hívják, akkor én hívhatlak Buckynak!

-Ezt ne játsszátok le légyszi mégegyszer!-Mondta Tris.

Lucas nagyjából egy éve szokott rá arra hogy Alexet Peggynek, vagy Pegnek hívja, miután Mrs.Parker véletlenül le Carter ügynöközte a lányt. Alex csak pár hete kezdett visszavágni Lucasnak, azzal, hogy Buckynak hívja. Valljuk be ez elég fájdalmas volt a program felnőtt képviselőinek, mert halott barátjaikra emlékeztette őket Lucas és Alex játéka.

-Tudunk idegesítőbbek is lenni!-Mondták az ikrek teljesen egyszerre. Bár seninek sem vallották volna be de sok ilyet előre megbeszéltek, és direkt az olyan pillanatokban sütik el őket amikor az ember idegeinek nem kell még egy lapátnyi Rogers, bár a legtöbbször teljesen véletlenül jön ki a telepátia.

-Jaj de sajnálom az újoncokat, gondolom őket is meg fogja félemlíteni...-Motyogta el az orra alatt Dave. Igen, Alex minden új ügynökhöz úgy beszél mint annak idején anyja tette a hadseregben, és kifejezetten élvezte hogy sokan meg is ilyednek tőle. Aztán persze minden tisztázódott hogy jobb napjain Alexet is kenyérre lehet kenni, de a lány fontosnak tartotta hogy attól hogy gyerekek, az ügynökök egyenrangúként tiszteljék az osztagot. Ez átfutott Alex gondolatain és el is mosolyodott, de hirtelen lankadt le a mosolya.

-Milyen újoncok?-Kérdezte Alex, mivel eszébe jutott hogy ő nem értesült újoncok érkezéséről.

-Hát... Újak jönnek az osztagba... Azt hittem tudod.-Motyogta Dave.

-Idióta!-Vágta nyakon Beca Dave-et

Alex a hirtelen kifakadás helyett az elviharzást választotta. Ilyenkor általában felháborodik, de ezúttal azonnal anyja irodájáig ment.

-Nem mész utána Buck?-Kérdezte Tris Lucastól.

-Én? Oda? Ahogy Peg és anya veszekednek? Isten ments!

*

*

*

-Újoncok? Komolyan?-Kérdezte Alex, az asztalánál teljesen higgadttan teázó anyjától. Peggy némán belekortyolt a csészében gőzölgő italba ami daraokra szelte Alex idegeit.

-Lucas mondta el?

-Davenek kicsúszott a száján. Szóval miért is nem mondtátok el korábban?

-Pont ezért.

-Miért?

-Mert gyűlölöd ha belekavarnak az osztag dolgába, és kinézem belőled hogy szabotálod az újoncok érkezését.-Alex mély levegőt vett és nagyjából elengedte a dolgot, inkább csak tudni akart arról hogy mi is történik.

-Hányan?

-Hárman jönnek. Három lány.

-Kik?

-Janet, Dorothy és Alice Hall. Hármasikrek, egy tiszt lányai. Az elnök maga kérelmezte a belépésüket, Californiából jönnek.

-És mikor?

-Ma este.

-A többiek tudják?

-Igen.

-És akkor nekem miért nem tudtatok szólni?

-Leszámítva hogy borzasztóan makacs vagy, mindig is jó katonavoltál de...

-És éppen ezért követem a parancsokat.-Szakította félbe anyját Alex.-Nem csak az anyám, de a felettesem is vagy. Ha azt mondod hogy ne, akkor nem szabotálom az újoncok érkezését, de az hogy nem értesítesz... Ez így nem jó! Elvileg én vagyok az osztag vezetője!

-Ezesetben most értesítem az újoncok érkezéséről, Kapitány! Most pedig menjen a kantinba, a délutáni edzés elmarad. Kártyázzon egyet a többiekkel, és készüljenek fel az újoncok fogadására. Lee ügynök majd bevisz három ágyneműt, ketten a kanapén alszanak majd, a harmadik a maradék ágyon. Apropó, most hogy tudsz róluk, talán jobb, ha azt is tudod, hogy Te és Lucas fogjátok kiképezni őket!

-Mi?

-A közös edzéseken csinálják a feladatokat, de a ti felelősségetek hogy minél hamarabb felzárkózzanak. A tanács már az éven bevetésre akarja küldeni őket.

-Az éven? Anya, mi öt év kiképzés után mentünk az első bevetésünkre, pár hónap alatt nem tudnak eléggé felkészülni! Ezt sem láttad jobbak korábban elmondani, mi?

-Nem. Ja, és holnap vár rátok egy bevetés, azon még nem jönnek veletek az újak. Most pedig lelépni, grillezett csirke az ebéd, tudom, hogy imádod, szóval siess!-Alex a formaság kedvéért tisztelgett anyjának, majd dühösen kiviharzott a szobából.

-Dögöljetek meg!-Mondta Alex, ledobva a kajával teli tálcáját a szokásos helyére a kantinban, amikörül már ott ültek a barátai.-Miért nem szólt egyikőtök sem?

-Mert parancsba adták, hogy nem szabad.-Mondta Beca.

-Az edzés elmarad, de kárpótlásul holnap bevetésre megyünk.-Higgadtt le Alex.

-Hova?-Kérdezte Lucas.

-Nem közölték.-Válaszolt Alex.-Te Bucky, nem jönnél el velem mégis edzeni délután?

-Mire gondoltál Peggy?

-Csak a szokásos.

-Nem arról volt szó hogy az edzés elmarad? Nem kártyázunk egyet?-Kérdezte Tris.

-Bocs hugi, a kártyát választom!

-Áruló!-Fejezte be Alex.

Nagyjából egy órával később a csapat már nagyban játszott, Alex pedig Timothy személyében lelt edzőtársra.

-Na kezdhetjük?-Kérdezte Dum Dum, és a karját nyújtogatva lépett a kiképzőterem matracára. A nagy, egész kemény négyzetalakú matracon gyakorolja az osztag a közelharcot, és Alexnek most pont erre volt szüksége. Alex fellépett a matracra és mély levegőket véve bólogatott.-Emlékszel a szabályra! Csak semmi erőbedobás! Csak lazán!-Alex ismét bólogatni kezdett és harcipozícióba állt.

Timothy felemelte a kezében lévő nagy párnát, és várta Alex ütéseit. A lány mély levegőt vett. Az edzéseken mindig sikerült megfékeznie magát, viszont bevetéseken... Amikor harcra került a sor eddig mindig feladta önuralmát. Felhúzta kezeit maga elé, és egymásután mérte az ütéseket a párnára.

-Jó! Csak így tovább.-Mondta Timothy.

Ahogy Alex ütötte a puha párnát, ezer gondolat jutott eszébe. Visszaemlékezett az elmúlt évek bevetéseire. Kivétel nélkül mindegyiken elvesztette az eszét. Élénken él benne a pillanat amikor lekevert annak a banditának a bank előtt 1954-ben... Csak úgy ömlött a vér az arcából, még az ökle is vörös volt utána. Érezte a kezén az eltörő csontot, az orrában a vér szagát, csengett a fülében a reccsenő hang. Nem tudta elfeledni sem azt, sem a többi embert akit bántott. Mindnek az arca ott él az emlékezetében. Azoké akiket bántott, és azoké akiket megölt. Ahogy ezek az emlékek felelevenedtek benne, Alex egyre erősebben ütötte a férfi kezében lévő tárgyat, a végére pedig már teljesen eldurrant az agya, olyan erősen rúgta meg a párnát hogy Timothy több métert hátraesett miatta. Ez mind nagyjából 5 perc alatt játszódott le Alexben, a vérnyomása az egekbe szökött, és levegő után kapkodva rogyott térdre a nagy bézs szöveten.

-Huh... Ez erős volt!-Tápászkodott fel Timothy.-Mi történt?-Lépett vissza a matracra.

-Nem tudom... Hitelen elborult az agyam...

-Ez történik a bevetéseken is?

-Igen, de itthon még nem fordult elő!

-Akarsz beszélni róla?-Alex megrázta a fejét, az arcán pedig legördült egy könnycsepp. Nem tudta mivel magyarázni a dolgot...-Akkor gyakorolj tovább a bábun. Most jót tesz majd az egyedüllét.-Timothy megveregette Alex vállát és odavitte neki a nagy gyakorlóbábut, és elhagyta a termet.

Alexegyedül maradt a gondolataival. Közellépett a bábúhoz és gyakorolni kezdett. Talán amiatt lehet-gondolta-hogy olyan nagyok az elvárások... Talán igaza is lehetett. Alex vállára vezetőként, és Amerika Kapitány lányaként nagy teher hárult. Megfelelni az elvárásoknak... Ezeknek senki sem tudna... Alex borzasztóan félt. Félt hogy valamit rosszul csinál, és szégyent hoz az anyjára vagy a testvérére... Vagy ami a legrosszabb: apja emlékére.

*

*

*

Alex már órák óta verekedett a bábúval, mikor végre megállt egy kis pihenőre. De nem sokáig pihenhetett, ugyanis az ajtóan megjelent Lucas:

-Hey hugi! Gyere, át kell öltöznünk egyenruhába, alig egy óra és jönnek az újoncok!-Alex a matrac közepén ült törökülésben, a térdén könyökölve homlokát a kezeibe temette, és mintha meg sem hallotta volna bátyja szavait, tovább elmélkedett.-Peg! PEGGY!

-Mi van?-Nézett fel Alex a harmadik megszólításra.

-Jönnek az újak, gyere!-Alex megforgatta a szemeit és visszatérítette tekintetét a föld felé, kezei támaszába.-Jól vagy?-Kérdezte Lucas, és leguggolt testvére mellé. Alex szó nélkül bólogatott és bátyja szemébe nézett.-Nekem nem tudsz hazudni! Tudod te is...!-Alex mély levegőt vett.

-Nem értem miért kell több ember.

-Alex, tudom hogy nehezen bízol meg másokban, de...

-Katonának neveltek, Buck! Nem vagyunk mások mint a tisztek eszközei. Csak katonák vagyunk. Pótolhatók. Helyettesíthetők. Semmi egyéb. Ezért nem bízok másokban. Csak bennetek. Mert nem egyszer akartak már megölni... És én is oltottam már ki életet. Ölj vagy megölnek. Így megy a világ. De mi van ha én nem akarok tovább gyilkolni?-Alex halványan sírni kezdett, alig látszott, alig lehetett hallani, de Lucas átérezte húga fájdalmát.

-Tudom mit érzel. Mind tudjuk.

-Nem tudjátok...!

-Peg, mi is öltünk már embert.

-De közel sem annyit mint én... Titeket megtanítottak feldolgozni, mert kimutattátok hogy bizony fáj meghúzni a ravaszt. De engem nem, mert elrejtettem mit érzek. Nem akartam hogy gyengének lássanak... 87... 87 életet oltottam ki. Te mennyit? 10-et?

-Nem számolom.

-Minden ember arca itt van a szemem előtt. Ahogy felnéznek rám és tudják hogy egy kislány fog véget vetni az életüknek. Talán örökké kísérteni fognak...

-Alex...-Lucas nem tudta mit mondjon. Egy percig némán ültek egymás mellett, Alex nézett maga elé, Lucas pedig vívódó húgára.

-Na menjünk!-Törölte meg a szemét Alex.-Az újoncok várnak ránk!

Habár Alex annyiban tévedett, hogy nekik kellett várniuk az újoncokra. A szobában, egyenruhában ücsörögtek több mint egy félóráig, mikor Howard szólt, hogy bejöhetnek. Méltóságteljesen vonultak be a kiképzőterembe. Sorban vigyázba álltak, és Peggy lépett előre.

-Üdvözöllek titeket az Alpha-C bázison, az új otthonotokban. Most a kiképzőcsarnokban vagyunk, itt lesznek az edzéseitek, a szállásotok pedig az Árnyék szektorban. Ők itt az Árnyék osztag. Ha a kiképzésetek sikeres lesz, ennek a csapatnak a tagjai lesztek. Ők fognak körbevezetni, segítenek majd bekapcsolódni a tanagyagba, és az ő felelősségük hogy felzárkózzatok fizikai állóképességet és ügyességet tekintve. Most átadlak benneteket nekik, a csomagjaitokat a szobába visszük. A honapi edzésen találkozunk!

Peggyvel együtt az összes felnőtt kivonult a teremből. A három újonc farkasszemet nézett az előttük veteránnak számító szakasszal. A három lány nagyjából egymagas volt, az arcuk egyformán vékony, alkatuk egyformán vézna. Mindhárman kötést viseltek a tenyerükön, a hajuk tejfölszőke volt és oldalt fel volt borotválva. Mindhárom lány szeme élénkzöld volt, és ugyanolyan kétségbeesettség és félelem ült az arcukon amikor Alex lassan, idegörlően kilépett a sor közepéről.

-Alexandra Peggy Rogers Kapitány.-Mondta Alex.-Azaz az Árnyék Kapitány. Az osztag vezetője vagyok. A szakasz tagjai: Lucas Buckanan Rogers, Árnyék parancsnok. Beatrice Dugan, Árnyék-1-es. David Jones, Árnyék-2-es. És Rebecca Phillips, Árnyék-3-as. Jegyezzétek meg. Évek óta képeznek minket, mondhatni már profik vagyunk. És nem fogom hagyni hogy bármilyen jött-ment csatlakozzon. Ha nem tudjátok tartani a tempót, meginogtok, vagy nem lesztek időben készen, nem csatlakoztok. Tökéletlen a világ, de csak egy van belőle. És mi vigyázunk rá. Még zárásképpen...: A feladatunk az hogy jó katonák legyünk, de nem számít hogy te vagy e a legerősebb, te tudod e megcsinálni a legtöbb fekvőtámaszt, te vagy e a leggyorsabb vagy te lőssz e a legpontosabban. Nem ezért vagyunk jó katonák. Nem kell tökéletesnek lennetek, mert csapat vagyunk. Kiegészítjük egymást. Mindenkinek vanak erősségei és gyengeségei. De nem is feltétlenül azért jó katona a jó katona mert követi a parancsokat. Hanem mert önmaga is képes meghozni a jó döntéseket. Ez különböztet meg minket a gépektől. Ha valaki meg akarja mondani, hogy mit csinálj, akkor csak hallgasd szépen végig. Mosolyogj, bólogass és mond azt hogy „igenis"... Aztán csináld azt amit eredetileg is akartál! Kivéve persze ha azt a parancsot én adom, azt talán jobb ha szépen megfogadjátok! Újoncok, üdv a SHIELD-nél! Kövessetek!

A csapat elkísérte az újakat a szállásra. Megegyeztek abban hogy ki hol alszik, és kezdetét vette a kínos csönd. Tris, Beca és Alex elmentek zuhanyozni, a két fiú pedig egyedül maradt az újoncokkal.

-Szóval... Californiából jöttetek?-Kérdezte Dave.

-Igen.-Mondta Janet.

-És milyen ott?

-Jó.-Mondta ezúttal Dotty. A fiúk rájöttek hogy a hűrom lány elég szűkszavú, de tovább próbálkoztak.

-Én vagyok Lucas. Alex bátyja. Ő pedig Dave.-Mutatkozott be Buck.

-Tudjuk!-Válaszolt Alice.

-Honnan?-A fiúk egy pillanatra összenéztek, nem értették a dolgot amíg Alice él nem kezdett magyarázni.

-A kapitány két fiúnevet mondott. David és Lucas. Te pontosan úgy nézel ki mint ő, és az egész ország tudja hogy Alex és Lucas Rogers a szuperkatona ikrei. Szimpla logika. És a neved rajta van a dzsekiden.

-Hát... Király!-Lucas picit megdöbbent a levezetést hallva, és mivel gyakorlatilag le lett hülyézve, visszavonult a beszélgetéstől és hátradőlt az ágyán.

-Bocsi, ne vedd sértésnek! Én csak... Nálunk nem szokás sokat beszélni. Csak akkor nyitjuk ki a szánkat ha tényleg fontos!-Mentegetőzött Alice.

Lucas elmosolyodott és egy laza „semmi baj" után a beszélgetés megszakadt. Másnak az osztag körbe vezette a három lányt a bázison, bemuttatták őket mindenkinek, és délután elérkezett az első edzés...

Szaisztok! (igen észleltem az elírást de csak azért is ott hagyom
hogy lássátok mekkora nyomorék vagyok -_-)

Szóóóval így újév örömérehoztam nektek egy új részt,
IGEN tudom hogy rövid. Ez már csak azért lehet
mert a következő fejezetben lesz egy
ÁLLATI NAGY bonyodalom...
Úgy kb a BONYODALMAK BONYODALMA
és azt nem akartam kettészakítani,
 bár valszeg úgyis két rész lesz belőle...
(és egész nap a youtube-on lógtam és néztem az elmeroggyant
videósoat és most full vlogosnak képzelem magam,
azért beszélek így :-D) Szóval a következő bonyodalmat
nem akarom nagyon szétbontani,
DE a változatosság kedvéért akció lesz benne :-D...
Mintha az elmúlt 3 rész nem akcióval telt volna de...
 azon kívül nem sok minden történik velük ami érdekes...És IGEN, azt is tudom h elég nyalas lett...
 I mean...
érzelmes...
I mean...
Nem megszokott.
De ilyen is kell!
Raadasul az ilyen parbeszedeken szoktam 
kiélni a bennem felgyülemlő ideget :-)Jó szórakozást a részhez!

(Ez olyan fura h a végén kívánok jó szórakozást...
Ez olyan mint hogy a régi kémia tanárom mindig
 a dolgozat LEGESlegvégén kívánt sok sikert... GRAT TANÁRNŐ)

(És igen, direkt van így széttördelve -_-)

Jóejt és boldog újévet!

<3#Jedigirl